Az Európai Bizottság többnyelvűségről szóló nyilvános konzultációjának eredményei 2007. szeptember 14. – 2007. november 15. Összefoglalás
Háttér Az Európai Unió határain belüli egyre növekvő mobilitás, a harmadik országokból érkező bevándorlási hullámok és a globalizáció jelensége azt eredményezték, hogy a polgárok és a vállalatok egyre több nyelvvel találkoznak mindennapjaikban. Az Európai Bizottság az Európai Unió alapelveivel összhangban elkötelezte magát a nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség támogatása mellett. A Bizottság 2007. szeptember 14-e és november 15-e között nyilvános konzultációt indított annak érdekében, hogy tájékozódjon a polgárok nyelvpolitikával kapcsolatos véleményéről és elvárásairól. A felmérés adatai – egy szélesebb körű konzultációs folyamat részeként – alapul szolgálnak a 2008 végén közzétételre kerülő új bizottsági közlemény számára. A közlemény célja az lesz, hogy erősítse a nyelvek helyzetét és szerepét a nyelvileg egyre sokszínűbb Európában. Módszertan A kérdőív hat különböző területet ölelt fel, amelyek mindegyike szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy milyen módon és mértékben használják és támogatják a nyelveket az Európai Unióban. A témák a tanulási kínálattól a szociális, kulturális és gazdasági szempontokon át az uniós intézmények működéséig terjedtek. A résztvevők egyes esetekben szabadon fogalmazhatták meg észrevételeiket a felmérés 16 kérdésére vonatkozóan, máskor pedig előre megadott válaszok közül választhattak. Néhány kérdés ötvözte e két elemet. Jelen dokumentum a konzultáció főbb megállapításait mutatja be. Az eldöntendő kérdésekre adott válaszok statisztikai alapon kerültek feldolgozásra. Ugyanakkor a kiegészítendő kérdésekre adott, szabadon megfogalmazott észrevételek egy mélyreható elemzés során az azokban ismétlődően felmerülő témák szerint kerültek csoportosításra, lehetővé téve ezzel tendenciák és összefüggések megállapítását. Ezek a szabadon megfogalmazott észrevételek mélyebb betekintést engedtek a megjelölt válaszok mögé. Részvétel A konzultáció nyilvánosan hozzáférhető volt mindenki számára, így mind az Európai Unió határain belüli, mind az azon kívüli érintettek részt vehettek benne. Az EU valamennyi hivatalos nyelvén érkeztek válaszok, amelyek száma összesen 2419 volt. A felmérésről szóló tájékoztatás az Európa szerver különböző honlapjain közzétett értesítések, sajtómegjelenések formájában történt, továbbá nyilvános beszédek során elhangzott tájékoztatás keretein belül. Az európai szakpolitikák iránt érdeklődésüket korábban kifejező személyek, szervezetek és hálózatok közvetlen értesítést is kaptak a lehetőségről. Mivel nem történt felmérés arról, hogy a résztvevők hogyan szereztek tudomást a konzultációról, nehéz lenne megbecsülni, hogy a válaszadók hány százaléka tartozik az Európa szerver többékevésbé rendszeres látogatói vagy az európai sajtó olvasói közé, és hány százalékuk kapott közvetlen értesítést a felmérésről. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a hozzászólások olyan személyektől és szervezetektől érkeztek, akik általában érdeklődnek az európai szakpolitikák, és különösen a nyelveknek az EU-ban betöltött szerepe iránt. Ennélfogva e konzultáció eredményei a válaszadók viszonylag nagy száma ellenére sem értelmezhetők úgy, mint egy közvélemény-kutatás eredményei, hanem sokkal inkább mint azon polgárok véleménye, akik bekapcsolódtak az Európai Bizottsággal az Európai Unió jövőjéről kezdeményezett párbeszédbe. 1
Kiemelkedő részvételi arány A többnyelvűségről szóló felmérés keretében beérkezett 2419 válasz kiemelkedő részvételi arányt jelent az európai szakpolitikákról szóló nyilvános konzultációk részvételi arányához képest, amelyekre átlagosan 200–500 válasz érkezik. A részvétel másik feltűnő jellemzője, hogy az egyéni válaszadók száma meghaladta a szervezetek részéről érkezett válaszok számát. Minden EU tagállamból, EFTA országból és tagjelölt országból érkezett hozzászólás, sőt jelentős számban válaszoltak más kontinensekről is. A konzultáció 22 hivatalos EU nyelven volt hozzáférhető, de a részvevők összesen 57 különböző anyanyelv beszélői közül kerültek ki, beleértve számos regionális és kisebbségi nyelvet, valamint az EU-n kívüli országokban beszélt nyelveket is. A hatalmas földrajzi területet felölelő magas részvételi arány, valamint az egyének nagyszámú részvétele egyértelműen mutatja, hogy az embereknek szívügyük, hogy hogyan tanítják, kezelik és beszélik a nyelveket Európában. Emellett az EU hivatalos nyelveitől eltérő anyanyelvű válaszadók jelentős részvételi aránya azt is bizonyítja, hogy a többnyelvűség korunk Európájának olyan valósága, amelynek összetettsége messze meghaladja a 23 munkanyelv használatát. Olyan távlatba helyezi a kérdéskört, amely túlmutat a pusztán funkcionális jellegű megoldásokon és olyan megközelítés szükségességére hívja fel a figyelmet, amely a „hivatalos” státuszt élvező nyelveken túl a nyelvek egy jóval szélesebb körét is magában foglalja. Dióhéjban: mit gondolnak a konzultáció résztvevői a nyelvekről? • A válaszadók több mint 96%-a egyetért azzal, hogy az európai politikusoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az EU nyelvi sokszínűségére, és hogy a nyelvtudás mind mindennapjaikban, mind pedig szakmai életükben fontos. • A válaszadók szerint az eredményes nyelvtanulás legfontosabb feltétele a nyelvtanulás korai elkezdése és a célnyelvi ország személyes megismerése. • A legtöbben egyetértenek azzal a nézettel, hogy az EU nyelvi sokszínűsége megőrzendő érték, amellyel a gazdasági és funkcionális szempontokon túlmenően is foglalkozni kell, elismerve a nyelvek identitás- és kultúrateremtő szerepét. • A regionális és kisebbségi nyelvek támogatói úgy gondolják, hogy különösen az oktatás és a közszolgálat terén többet lehetne tenni e nyelvek tiszteletben tartása érdekében, és szívesen látnák, ha az EU e tekintetben erőteljesebben lépne fel a nyelvek megőrzéséért. • A legtöbb válaszadó üdvözölné, ha a média olyan interkulturális társadalom modelljét népszerűsítené, amely értékként viseli a nyelvi és kulturális sokszínűséget, és az ellentétek helyett a toleranciára összpontosít. • A válaszadók döntő többsége osztja azt a véleményt, hogy könnyebben lehet üzletet kötni külföldön, ha az ember ismeri a helyi nyelvet, és ezért a vállalatoknak érdekükben áll befektetni alkalmazottaik nyelvtudásának fejlesztésébe. • A többség egyetért azzal, hogy a bevándorlóknak meg kell őrizniük anyanyelvüket, és hogy a nyelvi és kulturális identitásuk jelenti az alapot a sajátjuktól eltérő nyelvi és kulturális közösségbe való beilleszkedéshez. • A legtöbben úgy gondolják, hogy a 23 hivatalos nyelv használatából eredő költségek indokoltak, sőt azokat növelni kellene.
2