BURANY DOL by keralaguest

VIEWS: 39 PAGES: 9

									      A TÜDŐBEN TALÁLHAÓ ADENOKARCINÓMÁK
         IMMUNOHISZTOKÉMIÁS VIZSGÁLATA

                           Szerző: BURÁNY Lehel, V. évfolyam
                   Témavezető: Dr. KLEMM István orvosprofesszor
    Intézmény: Újvidéki Egyetem, Orvostudományi Kar, Patológiai Intézet, Újvidék
                       Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium




I. Bevezető

A tüdőkarcinómák szövettani osztályozása

A tüdőkarcinómák felosztása igencsak bonyolult, az Egészségügyi Világszervezte(WHO)
2004-ben megjelent szövettani felosztása alapján a tüdőkarcinómákat a következő nagy
csoportokra osztjuk[1.]:
   1. laphámrák
   2. kissejtes tüdőrák
   3. adenokarcinóma
   4. nagysejtes tüdőrák
   5. adenosquamosus karcinóma
   6. sarcomatoid karcinóma
   7. karcinoid tumor
   8. bronchusmirigy karcinómák
   9. preinvazív léziók


Adenokarcinóma

Az adenokarcinóma (mirigyes rák), különböző szervek nyálkahártyáját bélelő
hengerhámsejtekből kiinduló rosszindulatú daganat. Az adenokarcinómák a tüdőrákok
valamivel több, mint 30%-át teszik ki. Előfordulási gyakoriságuk az utóbbi években -
különösen a nők körében - ugrásszerűen megnőtt. A daganatok kb. 80%-a perifériás
elhelyezkedésű.
Számos szövettani altípusuk ismeretes(WHO 2004)[1.]:
     adenocarcinoma (mirigyes tüdőrák)
     adenocarcinoma vegyes altipusa
     acinosus adenocarcinoma
     papillaris adenocarcinoma
     bronchioloalveolaris carcinoma
     mucinosus adenocarcinoma
     non-mucinosus adenocarcinoma
     vegyes mucinosus és non-mucinosus adenocarcinoma
     solid nyáktermelő tumor


Igen gyakran heterogén megjelenésűek, illetve kombinált tumorok egyik komponensét
alkotják. A szoliter kerekárnyék formájában megjelenő adenokarcinómánál mindig ki kell
zárni annak metasztatikus eredetét; ehhez klinikai és speciális immunhisztokémiai
vizsgálatok elvégzése nyújthat segítséget. Az adenokarcinómák egyik jól elkülönülő
fajtája a bronchioloalveoláris karcinóma, amit jól differenciált hengerhámsejtek alkotnak.
A daganat stromát alig termel és invázió jelei nélkül, az alveoláris szeptumok mentén
terjed. Radiológiailag szoliter göb, vagy diffúz infiltrátum formájában jelenik meg. Az
előbbi gyakran non-mucinozus tumor és kedvező prognózisú, míg az utóbbi többnyire
mucint termel és igen rossz prognózisú.[2.]
A tüdőben előforduló adenokarcinómák gyakran metasztatikus eredetüek legyakrabban
mellrák- illetve vastagbélrák attétekről van szó de nem meglepő a pajzsmirigy karcinóma
metasztázisa sem.


II. A dolgozat célja

Dolgozatunkban      a   tüdőben    előforduló   primér    illetve   metasztaikus   eredtü
adenokarcinómák immunohisztokémiai módszerekkel történő elkülönítését vizsgáltuk,
ennek a módszernek az indokoltságát illetve megbízhatóságát. Az érdekelt bennünket
elősorban, hogy milyen esetekben nélkülözhetetlenek az immunohisztokémiás módszerek
illetve van-e olyan eset amikor ezek a módszerek nem alkalmazhatók illetve nem
vezetnek eredményre.
III. Anyag és módszer

A dolgozatban szereplő anyagot a Kamenicai Tüdőgyászati Intézet Patológiai Osztályán
gyüjtöttük be. A 2006-ban diagnosztizált betegek leleteit vizsgáltuk. Retrográd
módszerrel, minden egyes páciens biopsziás leletét megvizsgálva először kiválogattuk
azokat a pácienseket akiknél tüdő adenokracinómát (primér illtve metasztaikus eredetü)
diagnosztizáltak. 210 ilyen pácienst találtunk. Ezt követően tovább szükítettük a keresési
kritériumot és mindössze azokat a leleteket használtuk fel, ahol az adenokarcinóma
standard hematoxillin-eozin (HE) festése mellett immunohisztokémiás módszereket is
használtak. Összesen 25 ilyen leletet találtunk. Az így kiválogatott biopsziás leleteket
tüzetesen átvizsgálva az adatokat csoportosítva jutottunk eredményeinkhez.
IV. Eredmények

A 2006-ban diagnosztizált 210 adenokarcinóma közül összesen 25 páciens anyaga felelt
meg a fent megfogalmazott kritériumoknak, ez az esetek 11,9%-a.
A 25 páciens közül 13 pácienstől (52%) különböző módszerrel biopsziát vettek, míg a
többiektől (12 személy,48%) mütétileg eltávolított daganatból vettek szövetmintákat.
A következő immunohisztokémiai markereket alkalmazták:

                   markerek        esetszám       %
                   CK7                20          80
                   CK20               16          64
                   TTF1               19          76
                   SYN                4           16
                   CHR                3           12
                   HBME1              3           12
                   Calretinin         3           12
                   CK5/6              4           16
                   Tireoglobulin      2           8
                   HBM45              2           8
                   S-100              2           8
                   CEA                1           4
                   VIM                1           4
                   CD34               1           4
                   Calcitonin         1           4
                   PanCK              1           4
A CK7, CK20, TTF1 a három leggyakrabban használt marker, ezeket összesen együtt 14
(56%) esetben alkalmazták. 11 esetben (44%) kizárólag a fent említett 3 markert
használták. Ez a három marker mellé még 3 esetben (12%) másik markereket is hozzá
kellett adni a pontos diagnózis végett.
6 eset (24%) volt amikor az említett 3 marker közül kettő elegendő volt a pontos
diagnózis felállításásra, ebből 4 esetben a CK7-TTF1 kombinációt alkalmazták a másik 2
esetben pedig CK7-CK20 kombinációt.
Összegezve, különböző formában öszesen 20 esetben (80%) alkalmazták CK7, CK20,
TTF1 markereket, vagy mindhármat együtt, vagy legalább kettőt. Ebből 13 esetben
(52%) a CK7 volt pozitív, másik 5 esetben (20%) a CK20 mutatkozott pozitivitást, míg 2
esetben (8%) mindhárom marker negatív volt.
Volt 3 eset (12%) amikor az említett CK7, CK20, TTF1 markerek helyett két másikat
alkalmaztak: SYN és CHR mindhárom esetben negatívak voltak.
A fennmaradt 2 esetben (8%) pedig egyszer HBME1-Calretinin-CK5/6 kombinációt
alkalmaztak,mindhárom marker negatív volt, míg a másik esetben a TTF1-HMB45
kombináció szerepelt és a markerek szintén negatívak voltak.


V. Megbeszélés
Az   immunohisztokémia fontos kisegítő módszer a primáris és                     metastatikus
adenokarcinómák elkülönítésében. Ez a módszer (elsősorban egyszerűsége és magas
specifitása miatt) sok esetben felváltotta a korábbi patohisztológiai módszereket,
elsősorban a hisztokémiát és az elektron mikroszkópiát. Ez a legkorszerübb módszer a
(tüdő)karcinómák diferenciáldiagnosztikai problémáinak a megoldására. [3.]
A citokeratin 7 (CK7) marker a tüdő adenokarcinómákra jellemző, ha tüdő eredetű az
adenokarcinóma akkor ez a marker pozitív. A szakirodalmi adtaok szerint azonban más
nem tüdő eredetü tumorok (mell-, petefészek-, biliáris- és húgyhólyag karcinómák egyes
típusai) is lehetnek pozitívak CK7-re, viszont sokkal alacsonyabb százalékban (öszesen
27%) mint a tüdő adenokarcinómák.Volt 2 olyan eset is amikor minden marker negatív
volt, így a CK7 is, ilyenkor a tumor hisztológiai vizsgálata nyujthat segítséget.[4.], [5.]
A citokeratin 20 (CK20) a vastagbél eredetű adenokarcinómára utal, 5 esetben sikerült
kimutatatni pozitivitást, ami a tüdőkarcinómák esetén egyértelmüen metasztatikus
eredetre utal. CK20 pozitivitást mutathatnak más emésztőrendszeri tumorok is (gyomor
ill. hasnyálmirigy karcinóma) valamint prosztata- és mellrákokban is felfedezhető ez a
marker. Húgyhólyag karcinómákra jellemző a CK7 és CK20 pozitivtás. [6.]
A thyroid-transzkripciós faktor 1 (TTF-1) a pajzsmirigy karcinómákban ill. a
tüdőkarcinómákban fordul elő leggyakrabban pozitivitás. Ha ki szeretnénk zárni a
pajzsmirigy áttét lehetőségét akkor a TTF1-et thyroglobulinnal kombinálva alkalmazzuk,
ha thyroglobulin negatív akkor a metasztatikus eredet nagy valószinüséggel kizárható. Ha
a CK7 pozitív akkor általában felesleges TTF1-et alkalmazni, hiszen ez általában már
elegendő bizonyíték arra, hogy az adenokarcinóma tüdő eredetű. [7.]
A fent felsorolt három marker mellett még további 13 markert alkalmaztak. Ezeket a
markereket akkor alkalmazták amikor diferenciáldiagnosztikai nehézségek merültek fel.
Synaptophysin, chromogranin A a neuroendokrin karcinómákra jellemző és elsősorban a
kissejtes tüdőkarcinómákban fordul elő, meduláris pajzsmirigy karcinómákra is jellemző.
Az adenokarcinómák esetén akkor alkalmazzuk őket, ha ki szeretnénk zárni a
neuroendokrn tumorok (elsősorban a kissejtes-tüdőrák) lehetőségét. [8.]
HBME-1 marker a mesothelioma elkülönítésére szolgál. A follicularis és papillaris
thyroidea karcinómákra is jellemző ez a marker. [9.]
Calretinin egy kalcium-kötő fehérje, funkciója ismeretlen nem kizárólag a rákos sejtekre
jellemző, hiszen az idegrendszer és az urogenitalis rendszer egyes sejtjeiben is
kimutathato. A karcnómák közül mesotheliomában fordul elő leggyakrabban, de
megtalálható, nagyon ritkán a pulmonáris adenokarcinómákban is. [9.]
CK5/6 a calretininhez hasonlóan a mesotheliomára jellemző általában vele együtt is
alkalmazzák ezzel növelve a szenzititvitást. A tüdőkarcinómák mellett még a prosztata
daganatok benignus-malignus elkülönítésében van szerepe.[10.] [11.]
Caracino-embrionális antigén (CEA) normális esetben a fetalis szövetkre jellemző,
felnőtteknél különböző adenokarcinómákban mutatható ki (emésztőrendszeri, tüdő ill.
pajzsmirigy karcinómában). Az előző két markerhez hasonlóan a pulmonális
adenocarcinoma-mesothelioma elkülönítésre szolgál [12.]
Vimentin az intermedialis filamentumok alapegységét képezi, fontos kontoll-marker a
daganatsejtek és normális szövetek elkülönítésében [3.]
Az HMB-45 specifikus monoklonális antitest amely a melanosomákra jellemző, a
malignus melanóma diagnózisára szolgál. [3.]
S-100 szintén a malignus melanomákra jellemző, gyakrabban mutat pozitivitást a
metasztatikus mealnomákban mint a HMB-45 [3.]
Thyroglobulin a pajzsmirigy karcinómák fő markere. A primáris és metasztatikus
thyroidea karcinómák elkülönitésére alkalmazzák őket, elsősorban a mell- és
tüdőrákoktól. Ezt a markert gyakran kombinálják még másik két pajzsmirigy markerrel, a
TTF-1-el ill. a calcitoninnal.[13.] [3.]
Calcitonin kizárólag a pajzsmirigy karcinómák meduláris tipusára jellemző [3.]


VI. Következtetések

    Az eredményeket összegezve elmondhatjuk:

           a tüdőben található adenokarcinómák lehetnek tüdő illetve metasztatikus
            eredetüek (leggyakrabban vastagbél-, pajzsmirigy- és mellrák)

           a tüdő adenokarcinómák diagnosztikája elsősorban standard patohisztológiai
            vizsgálattal történik

           az immunohisztokémiát nem alkalmazzuk rutinszerüen, kizárólag akkor kerül
            rá sor, ha a standard patohisztológai vizsgálat illetve a hisztokémiás
            vizsgálatok nem veztenek eredményhez

           az immunohisztokémia sem tévedhetetlen módszer, ezért nem alkalmazható
            egyedülállóan, előfordulhat hogy téves következtetéseket vonunk le, vagy
            nem jutunk eredményre éppen ezért úgy kell rá tekinteni mint a diagnosztikai
            algoritmus egy elemére és nem szabad szuverén, mindenek felett álló
            módszerként kezelni
           Irodalom
1. WHO Classification of Tumours Pathology and Genetics of Tumours of the Lung,
Pleura, Thymus and heart, ed.: WD Travis et al. , IARC Press, Lyon 2004


2. Ostoros Gy. A tüdõrák és a mellhártya elsõdleges rosszindulatú megbetegedéseinek
diagnosztikája és kezelése –Irányelvek 2001. Medicina Thoracalis 54: 1-24, 2001


3. Dabbs J. David. Diagnostic Immunohistochemistry; Churchill Livingston 2002.; 267-
312


4. Chu, P. G. and L. M. Weiss; Keratin expression in human tissues and neoplasms.
Histopathology 40(5): 403-39., 2002


5. ME Mathers et al. Investigation of cytokeratin 7 expression in chromophobe renal cell
carcinoma. Abstract 181, Pathological Society of Great Britain and Ireland January 2001.
6. Al-Khafaji et al. Immunohistologic analysis of gastrointestinal and pulmonary
carcinoid tumours. Human Pathol;29:992-9.,1998


7. Jerome Marson, V., J. Mazieres, et al.; Expression of TTF-1 and cytokeratins in
primary and secondary epithelial lung tumours: correlation with histological type and
grade. Histopathology 45(2): 125-34., 2007.


8. P.P. Mumbarkar, A.S. Raste, M.S. Ghadge. Significance of Tumor Markers in Lung
Cancers. Indian Journal of Clinical Biochemistry, 21 (1) 173-176, 2006.


9. Abutaily, A.S., Addis, B.J. and Roche, W.R. Immunohistochemistry in the distinction
between malignant mesothelioma and pulmonary adenocarcinoma: a critical evaluation
of new antibodies. J Clin Pathol;55:662-8., 2007


10. Clover, J., Oates, J., Edwards, C. Anti-cytokeratin 5/6: a positive marker for
epithelioid mesothelioma. Histopathology;31:140-143.,1997.
11. Ordonez, N. G.; Value of cytokeratin 5/6 immunostaining in distinguishing epithelial
mesothelioma of the pleura from lung adenocarcinoma. Am J Surg Pathol 22(10): 1215-
21., 1998.


12. Carella R et al. Immunohistochemical panels for differentiating epithelial malignant
mesothelioma from lung adenocarcinoma. Am J Surg Pathol;25:43-50. 2001


13. Bejarano, P. A., Y. E. Nikiforov, et al.; Thyroid transcription factor-1, thyroglobulin,
cytokeratin 7, and cytokeratin 20 in thyroid neoplasms. Appl Immunohistochem Mol
Morphol 8(3): 189-94. 2000.

								
To top