Federico Fellini Satyricon

							Federico Fellini: Satyricon

   A rómaiak antropológiájából
 következő iskoláztatási eszmék
       Petronius: Satyricon
Nero-kora
 szimpozium (görög hagyomány)
 kiüresedése
A római nevelés célja: a studia humanitatis megvalósítása

Görög nevelés jellemzői
         szépség-harmónia-tökéletesség (kalokagathia)
         sokoldalú műveltség (enküklios paidaia)

Római nevelés jellemzői
        derék férfi (vir bonus)
                   katona legyen (miles)
                   családfő (pater familias)
                   vállaljon tisztséget (magistratus)
                   polgár legyen (civis)
        zsinórmérték: az ősök szokás- és intézményrendszere (mos maiorum)
        értékrend átörökítésének a helye: család és az iskola intézménye
                   az oktatás a köztársaságban nem állami feladat
                   a „tankönyvek”: XII Táblás törvény, irodalmi és történeti munkák
                      A római nevelés alapvető folyamatai


A tudás intézményes és intézményen kívüli közvetítésének formái aszerint
    érvényesülnek, hogy éppen a római avagy a görög tradíciók az erősebbek

A római tradíciók mellett a görög egyre nagyobb befolyásra tesz szert (a
    Mediterráneimban mindenhol a hellenisztikus nevelési elveket követik a hellenizmus
    korszaka után is)

A későbbi korszakokban (középkor, reneszánsz) többnyire nem a görög specifikumokra,
   hanem a rómaira hivatkoznak az utódok. Pl. septem artes liberales -re
   reneszánszban: studia humanitatis -ra
   reformációban: pietas -ra
   s máig pl. a ‘ vir bonus’ (derék polgár) eszményre.



A gyakorlati, illetve mindennapi ismeretet a rómaiaknál általában fontosak
            Septem artes liberales
a görögöknél: 9 elsajátíandó műveltségrész van
A rómaiak nem engedélyezik a szabadok számára az orvoslást és az
   építészetet

A görög műveltségeszmény latinizálódásának végső összefoglalója: Cicero
   Trivium ( a humán tudás rendszerezett benne, a mikrokozmoszról szól,
   azaz az antropológiai képről)
   Quadrivium (a makrokozmoszról referáló ismeretet foglalja magába)

A Birodalom műveltségeszményének utolsó rendszerezője: Cassiodorus
A latin műveltségeszmény krisztianizálódásának végső összefoglalója: Sevillai
    Isidor
           - a Birodalom bukása után a középkor az ő értelmezését fogadja el
                Köztársaság kora (i. e. 300 – i. e. 146)

Az első iskolákról i. e. 300 utáni időből van forrásunk
Neve: ludus (ez nem a ‘játékos’ nevelés; ludus militaris = katonai iskola)
Görög és karthágói hatások is megjelentek benne
Tanító szerep jut a színpadi szerzőknek is (görög hatások terjesztése)
   pl. Plautus, Terrentius, Naevius

A 2. pun háború (201) után jelennek meg tömegével a görög tanítók
    római családok gyerekeit tanítják
    főként nyelvtant és irodalmat
    a grammatika művelőit először litteratornak hivják, ekkortól görögösen,
    grammatikusnak
Hamarosan neves mesterek is érkeznek: pl.a babyloni Diogenés (i.e. 155)
Cato (234 – 149): konzervatív
    aggódik a görög kulturális befolyás miatt
Scipio-kör (2. sz. 2. fele): gondos görög nevelést kapnak
    Köztársaság válsága és a principatus kora (i. e. 146 - )
A grammatikusok retorikát is tanítanak (Suetonius szerint)

Híres szónokok
    Marcus Antonius Orator (2-1. század)
    Cicero (1. sz.)
             - ezt egy újfajta tanítási módszernek tekintik
             - a művelője: rétor
Görög rétoroktól tanulnak a gazdagabb szülők gyermekei – akár Görögországban is
    - kezdeményezik, hogy latin rétoriskolákat hozzanak létre (mert az ‘felszínes’, ezért rendeletben
    korlátozzák)
    . i. e. 92 –ben a latin rétorok iskoláit betiltják – de a görögöket is- hatás nélkül

Állandósul: elemi – grammatikai – retorikai iskolafokozat
    legalsóbb réteg: ludus
    általános az első 2 szint
    előkelőek gyerekeit (a senatus és a forum közéleti tereire) képzik a 3. szinttel

Róma elfogadja a görög nyelv és irodalom ismeretét, mint a civilizáltság jelét
   de: nem fogadja el – az építészetet kivéve – a művészetek hatását
       A római tradíciók és a görög kultúra ötvöződése
i .e. 146 – birodalom bukása: a római nevelés a hellenisztikus nevelést követi

A tradicionális római erények és eszmények hol elhalványodnak, hol
         megerősödnek

a principátus idején pl. vannak akik a hagyományos római nevelést eszményítik

a császárkorban általában a görög eszmék hatása fokozódik, de pl. Augustus a
       régi erkölcsök visszaálítását szorgalmazta
                  Maecenas sietett a segítségére
                            Vergilius – Georgica
                            Horatius – veseiben A. törekvéseit népszerűsíti
                  Augustus senátustól kapott aranypajzsán négy alaperény:
       virtus, clementia, iustitia, pietas

        a sport korábban csak a katonsaágra volt a jellemző, immár:
                  collegium iuvenum-ok létrehozása (vallási és sportnevelés)
                  a thermák mellett sprotolásra alkalmas helyeket alakítanak ki
               A pedagógusok egzisztenciális helyzete
A pedagógus fizetésért dolgozik
   utólag, havonta ill. évente kapja (nem egy tanítvány éppen ezért nem fizetett)
   rossz tanítás esetén pl. nem fizették ki a tanárt, de a tanár is elküldhette a tanítványt
   (a görög szofistáknál előzetesen volt a fizetés, de ők megmondták azt is, mit lehet
   tőlük tanulni)

   a pedagógus vakáció idején fizetéskiegészítésként is tanított néha ill. másolási,
   írnoki, s egyéb munkát végzett

   némelykor apróbb ajándékot kapott

Ajándékozási alkalmak:
1. A római tanév kiemelkedő időpontja: március 19. Minerva istennőnek az ünnepe.
    Ekkor 5 nap szünet volt a diákoknak. S a tanév kezdete: március 24.
2. December 17. Saturnalia ünnepe (újév)

Fizetések (Diocletianus császár – 284 – 305 – rendelete szerint)
Három bérkategórai van. A fizetési arány pedig 5: 4: 1
Írás-oktatás: 50 denarius, gyorsírás 75, görög-latin nyelvtanár 200, rétor és filozófia 250
                          Az első kinevezett professzor
                                Quintilianus
                         évi fizetése: 100.000 sestertius

A Flavius-dinasztia a tudományokat támogatta
   pl. Josephus Flaviust
       id. Pliniust
       Quintilianust, a rétorika első professzorát (1. század)
          az állami megbizatást Vespasianus császártól kapta
          Domitianus adoptált fiait ő neveli, mint neves római rétorn
          aktív 20 év tanitás után vonul vissza, s tanítványai ösztönzésére írta
   meg szónoklattani tankönyvét
          - a szó és a gondolat egységét hangsólyozta
          - sok praktikus tanácsa volt
          - műveltség nélkül nincs jó szónok
                 Iskolák és oktatás a kései császárkorban


Minden városban létrejöttek a császárkorban a grammatikai és a retorikai
   iskolák
Magánvállalkozások, hivatalos tananyag és állami kontroll nélkül
Az iskolatipusok nem képviselnek egymásra épített rendet

Híres központok: Athén, Alexandria, Rhodos, Mytiléné, Apollónia, massilia,
   Mediolanum, Karthágó, Burdigala

A császárkor második felében az általános művelődés helyett a szórakozás
     (cirkusz, kocsiverseny) nyer teret
Illetve: az életpályára való képzés igénye is megjelenik (katonai és a jogi
     képzés ilyen)
     a leghíresebb jogi egyetemek: Róma, Berytos (=Beirut; 1. sz. hozták létre)
A korai kereszténység szemben áll az antik kulturával
A hatalomra kerülésért harcoló kereszténység egyre inkább törekszik a kortárs
   műveltségi anyagot megszerezni
A hatalomra került kereszténység azt az antik örökséget, amelyet nem tud
   asszimilálni, igyekszik megsemmisíteni
Később a római államban kialakul az egyensúly a keresztény és a pogány
   kultúra között

Itália első barbár uralkodói (keresztények! – Odorik, Theodorik)
     - a római arisztokráciával keresik a partnerséget (Cassiodorus pl.)
     Cassiodorus Theodorik kancellárja, 540 k. alapítja a Vivarium kolostort
           mintája a keleti szerzetesek házai (Edessa, Nisibis)
           ókori műveket másolnak a szerzetesek, klasszikusok gyűjtése
           a ‘vir bonus’ eszmény követendő példa maradt
                            Irodalom


Hoffmann Zsuzsanna (2004) Az antik római embereszmény
  realizálódása az oktatásban és a nevelésben. Magyar Pedagógia
  104. évf. 363 – 380.