16 by lifemate

VIEWS: 97 PAGES: 36

									  TOX’2004 Konferencia
MAGYAR TOXIKOLÓGUSOK TÁRSASÁGA
      www.hungariantoxicologists.hu




   Harkány, 2004. október 14-16.




             PROGRAM


            KIVONATOK




              Támogatóink:

              Mobilan Rt.

      Roche Magyarország Kft.
                                     PROGRAM



2004. október 14. (csütörtök)

11.00 – 18.00   Regisztráció


C1        12.00-13.00 Kóbori László
                         Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest
                         Májtranszplantáció és gyógyszertoxicitás


13.00 – 14.00   Ebédszünet


C.2 14.00-17.10 Gyógyszer-kinetika és –metabolizmus, valamint a
                transzporterek szerepe a toxicitásában
                Elnök: Vereczkey László, Pátfalusi Márta

C2-1      14.00          Pátfalusi Márta
                         IVAX Gyógyszerkutató Intézet, Budapest
                         Etiprednol dicloacetát, egy új, „lágy” kortikoszteroid kinetika
                         és metabolizmus vizsgálata

C2-2      14.35          Monostory Katalin
                         MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest
                         GYKI-47261 enzim-indukciós vizsgálata patkány és humán
                         hepatocytákon

C2-3      14.55          Vastag Monika
                         Richter Gedeon Rt., Budapest
                         CYP-gátlások, mint a gyógyszerinterakciók leggyakoribb
                         okai. In vitro, ex vivo és in vivo megközelítések


15.15 – 15.40   Szünet


C2-4      15.40          Csanaky Iván
                         PTE, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Toxikológiai
                         Tanszék, Pécs
                         A glutation (GSH) és a -glutamiltranszpeptidáz (GGT)
                         szerepe patkányok arzenát (AsV) és arzenit (AsIII)
                         metabolizmusában

C2-5      16.00          Németi Balázs
                         PTE, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Toxikológiai
                         Tanszék, Pécs
                         Az arzenát redukciója emberi vörösvértestekben
C2-6       16.20         Krajcsi Péter
                         Solvo Biotechnológia Rt, Szeged és Semmelweis Egyetem, Kooperációs
                         Kutató Központ, Budapest
                         In vitro ABC transzporter              esszék      –   összehasonlító
                         vizsgálatok, fajspecificitás

C2-7       16.40         Lengyel György
                         MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest
                         Primer hepatocyta „sandwich” kultúra alkalmazása a máj-
                         transzporterek vizsgálatában

           17.00         Zárszó



C.3 17.30-18.10 Poszter szekció (A posztereket kérjük 12.00-ig kirakni!)
                Elnök: Gregus Zoltán

C3-1       Rihmer Annamária, Kárteszi Mihály, Csiszér Nóra, Farkas Ágnes,
           Rihmer Zoltán
           SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest
           Sürgősségi Belgyógyászati és Klinikai Toxikológiai Osztály, Péterfy Sándor utcai Kórház,
           Budapest
           Pszichiátriai morbiditás szuicid kísérletet elkövetőknél

C3-2       Juhász Éva, Keserű Mihály, Fejes Sándor, Juhász Éva, Budai Péter,
           Várnagy László
           Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
           Egyes növényvédőszerek méreghatásának vizsgálata házityúk embriókon

C3-3       Szabó Rita, Keserű Mihály, Kulcsár Szabó Zoltán, Budai Péter,
           Várnagy László
           Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
           Korai fejlődési stádium vizsgálata házityúk embriókon egy inszekticid és
           egy nehézfém együttes alkalmazása esetén

C3-4       Sipos Krisztina, Gáty Szabolcs, Oláh Béla
           LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém
           Akut orális és kontakt méhtoxicitási vizsgálatok érzékenységének
           összehasonlítása különböző hatóanyagtartalmú növényvédőszerek
           esetén

C3-5       Ecsedi Gábor
           Charles River Laboratories Magyarország Kft., Budapest
           Hitech Worldwide in LAL Measurement Technology
           The ENDOSAFE®-PTS (Portable Test System)

18.30 – 19.00    Magyar Toxikológusok Társasága Közgyűlés

19.00 – 21.00    Fogadás
                 Thermál Hotel Harkány - étterem
2004. október 15. (péntek)

P.1 9.00-12.00    Kábítószer helyzet Magyarországon
                  Elnök: Kárteszi Mihály, Dányi Dezső

P1-1      9.00            Rihmer Zoltán, Rihmer Annamária
                          Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest
                          Az öngyilkosság megelőzésének                  stratégiái,   különös
                          tekintettel a kábítószer-élvezőkre

P1-2      9.35            Keller Éva
                          Semmelweis Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet, Budapest
                          Kábítószer okozta halálozás Magyarországon

10.00 – 10.25    Szünet

P1-3      10.25           Szalka András
                          Szent László Kórház, Budapest
                          A kábítószer élvezet infektológiai problémái

P1-4      11.00           Újhelyi Eszter
                          Szent László Kórház, Budapest
                          Injekciós kábítószer használók vírusfertőzései

P1-5      11.25           Zacher Gábor
                          Péterfy Sándor utcai Kórház, Budapest
                          „Sex, drug and rock and roll”

          11.50           Zárszó

12.00 – 13.30    Ebédszünet

P.2 13.30-14.45 Reproduciós toxikológia
                Elnök: Druga Alice

P2-1      13.30           Druga Alice, Lehotzky Kornélia
                          LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém
                          Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
                          Emlősökre vonatkozó szaporodás-biológiai irányelvek

P2-2      13.55           Gáty Szabolcs
                          LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém
                          Tapasztalatok madár reprodukciós vizsgálat beállítása
                          során, valamint az érvényben lévő és a tervezett irányelvek
                          összehasonlítása

P2-3      14.15           Pál-Kutas Karolina, Druga Alice
                          LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém
                          Egy szokatlan vivőanyag, a citrát puffer iv. adásának hatása
                          nyúl és patkány intrauterin fejlődésére

          14.35           Zárszó
14.45 – 15.15    Szünet

16.30 – 18.00    Magyar Toxikológusok Társasága Közgyűlés
                 A 2004. október 14-ei közgyűlés határozat-képtelensége esetén.

19.00 – 21.00    Vacsora
                 Polgár Bortrezor Pince - Villány
                 18.30 Indulás Villányba, találkozó Thermál Hotel Harkány - lobby


2004. október 16. (szombat)

S.1 8.30-11.50    Ökotoxikológia
                  Elnök: Oláh Béla, Pethő Ágnes

S1-1      8.30            Ács Zoltán
                          Rovar Parazitológiai Laboratórium, Vas Megyei Növény- és talajvédelmi
                          Szolgálat, Kőszeg
                          Parazitoidok alkalmazása biológiai védekezésben

S1-2      8.55            Fleit Ernő
                          BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, Budapest
                          Vízminőség havária helyzetek hazai kisvízfolyásainkon –
                          ökotoxikológiai következmények

S1-3      9.20            Oláh Béla
                          LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém
                          Nemzetközi Követelményrendszer a „jó állatgondozási és
                          felhasználási” és a jó munkahelyi körülmények érdekében –
                          célkitűzések és tapasztalatok az első hazai AAALAC
                          Akkreditáció értékelése kapcsán

S1-4      9.45            Báskay Imre
                          Fővárosi és Pest Megyei NTSZ Vízélettani Laboratóriuma, Budapest
                          Az üledéklakó szervezeteket érő toxikus hatás mérése
                          Chironomus-teszttel, az OECD-219 irányelvben foglaltak
                          szerint



10.00 – 10.25    Szünet


S1-5      10.25           Pethő Ágnes
                          Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
                          A növényvédőszer engedélyezés súlypontjai

S1-6      10.40           Csató Attila
                          Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert
                          Az    Európai       Unió   Növényvédőszer    engedélyezési
                          rendszerének        környezeti vonatkozásai:    Szárazföldi
                          ökotoxikológia
S1-7      10.55       Szentes Csaba
                      Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert
                      Az    Európai   Unió    Növényvédőszer     engedélyezési
                      rendszerének környezeti vonatkozásai: a hatóanyag sorsa
                      és viselkedése

S1-8      11.10       Repkényi Zoltán
                      Fővárosi és Pest Megyei NTSZ Vízélettani Laboratóriuma, Budapest
                      Az    Európai   Unió     Növényvédőszer      engedélyezési
                      rendszerének környezeti vonatkozásai: vízi ökotoxikológia

          11.25       Hozzászólások az utolsó 3 előadáshoz

          11.35       Zárszó


12.00 – 13.00   Ebédszünet
KIVONATOK
C1 MÁJTRANSZPLANTÁCIÓ ÉS GYÓGYSZERTOXICITÁS

Kóbori László, Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika,
Budapest

A világon évente több százezer, Magyarországon több, mint 7000 beteg hal meg
májelégtelenség miatt. A halálra ítélt betegek nagy része krónikus, irreverzibilis
májkárosodásban szenved, de az esetek kb.15%-ában akut történésről van szó,
amelynek mortalitása 80% feletti. Az akut és krónikus májelégtelenség egyetlen
radikális és hosszú távú túlélést biztosító gyógymódja a transzplantáció. A különböző
konzervatív kezelési módszerek széles skálája csak átmeneti megoldást („bridging”)
jelentenek. Szerencsére a májtranszplantáció (MTX) utáni mai eredmények jónak
bizonyulnak és a Kaplan-Meier görbe alapján az átlagos 3 éves túlélés 65-80%
feletti. Az indikációs terület egyre szélesebb, de leggyakoribbak a vírus és alkohol
okozta cirrhosisok és a különböző cholestaticus májbetegségek. Gyerekeknél a
fejlődési rendellenességek és a metabolikus májbetegségek dominálnak
indikációként. Az akut esetek nagy részét vírusok (50-60%), azonban 16%-t
gyógyszerek okozzák. A gyógyszerek közül a paracetamol mellett különböző
antibiotikumok, antiepilepsziás szerek is megemlíthetők. A fiatalság körében
közkedvelt Ecstasy tabletta is okozhat akut májnekrózist.
      A hazai májtranszplantációs program során eddig több, mint 200 MTX történt és
a hazai túlélési görbe is 67% körüli, indikációtól függetlenül. A prognózist az
alapbetegség mellett a beteg általános állapota és a perioperatív történések nagyban
befolyásolják. A műtéti stressz, az immunológiai és szabadgyök-reakciók szerepét is
meg kell említeni. Természetesen, a korai perioperatív időszakban alkalmazott nagy
mennyiségű gyógyszer toxikus hatását is figyelembe kell vennünk a máj-graft
működése szempontjából. Törekedni kell a gyógyszerek mennyiségének
csökkentésére a transzplantált máj-graft enzimrendszereinek védelme érdekében.
C2-1 ETIPREDNOL DICLOACETATE, EGY ÚJ, “LÁGY” KORTIKOSZTEROID
     KINETIKA ÉS METABOLIZMUS VIZSGÁLATA

Pátfalusi Márta, IVAX Gyógyszerkutató Intézet, Budapest

Az Etiprednol dicloacetate (BNP-166) egy új kortikoszteroid, amely tervezett
metabolizmusa révén gyorsan átalakul inaktív metabolitokká, így változatlan lokális
célhatás mellett a szisztémás mellékhatások jelentősen csökkenthetők.
                 BNP-166                  A tervezett metabolikus inaktiválási
                    O    OEt              folyamat hidrolízis, amely gyors és nagy
                                          kapacitású enzimreakció. Az etil-, vagy a
          HO             O   CHCl2
                                          diklóracetoxi-csoport lehasadásával egy
                           O              lépésben      keletkeznek      metabolitok
                                          (M-COOH és M-OH), amelyeknek már
     O                                    nincs glükokortikoid aktivitása.
      A molekula jelenleg preklinikai és klinikai fejlesztés alatt áll a gyulladásos
bélbetegségek (orális adás), illetve az asztma (inhalációs adás) kezelésére.
      A preklinikai vizsgálatok során a vegyület és hidrolitikus metabolitjainak
farmakokinetikai tulajdonságait tanulmányoztuk patkányokban és kutyákban
LC/MS/MS módszerrel intravénás, orális és inhalációs adás után. A tricium vagy 14C-
jelzett BNP-166 kezelést követően a totál radioaktivitás folyadékszcintillációs vagy
radio-luminográfiás mérésével vizsgáltuk a felszívódást, a megoszlást, a
metabolizmust és az eliminációt. A Fázis I vizsgálatok során a BNP-166, az M-OH és
az M-COOH koncentrációját mértük plazmában egyszeri és ismételt orális adás után.
      Patkányokban a BNP-166 rövid terminális felezési ideje (rövidebb, mint 1 óra)
és magas clearance értéke (90 ml/óra/kg) igazolja a vegyület gyors metabolikus
eliminációját. Az orális felszívódás gyenge (20-25%) és a biológiai hasznosít-
hatósága még gyengébb, 5% hím és 12% nőstény patkányokban. A gyenge felszívó-
dás hátterében a rossz oldhatóság és a bél transzportfehérjék aktivitása áll. A first
pass hatás tovább csökkenti a szisztémás expozíciót. A BNP-166 inaktiválásában a
hidrolitikus enzimek mellett a bél és a máj CYP3A enzimeinek is szerepe van. A
nemek közötti különbséget a nőstények kisebb first pass kapacitása okozza. Mindkét
nemben a fő metabolikus út az etil-csoport hidrolízise és a szteroid váz 6-os helyzetű
hidroxilációja. Az eredeti vegyülettel ellentétben, amely igen jó megoszlási
tulajdonságokkal rendelkezik, a sokkal polárosabb metabolitok megoszlási tere kicsi.
A totál radioaktivitás szintek gyorsan csökkennek a szervekben és szövetekben, és a
beadott dózis legnagyobb része gyorsan kiürül, döntően az epével. Késői idő-
pontokban (24 óra után) azonban alacsony szintű, de igen erős kötődést láttunk a
vérben és plazmában. Valamely metabolit(ok) kötődése a vér elemeihez a
radioaktivitás lassú, kb 45 órás terminális felezési idejét eredményezi.
      Nagy dózisú, ismételt adás valószínűleg a CYP3A és a transzport-fehérjék
együttes indukcióját eredményezi, mert a BNP-166 expozíciója a toxikológiai
vizsgálatok során csökkent.
      Az orális biológiai hasznosíthatóság még kisebb kutyákban (1% alatt) és
emberekben, mint patkányokban. A Fázis I vizsgálatok során sem egyszeri 40 mg,
sem napi kétszeri 10 mg orális adás után nem volt szisztémás expozíció. A reggeli
kortizol szintek és a metirapon teszt mérése igazolta a tipikus szteroid mellékhatások
hiányát.
      Inhalációs adást követően a biohasznosulás mindkét állatfajban jó, és orális
kereszt-expozícióval csak a patkányoknál kellett számolni.
C2-2 GYKI-47261 ENZIM-INDUKCIÓS VIZSGÁLATA PATKÁNY ÉS HUMÁN
     HEPATOCYTÁKON
1
 Monostory Katalin, 1Tamási Viola, 1Hazai Eszter, 2Margareta Porsmyr-Palmertz,
2
 Magnus Ingelman-Sundberg, 1Vereczkey László, 1MTA Kémiai Kutatóközpont,
Budapest, 2Karolinska Intézet, Stockholm

A citokróm P450 (P450) enzimek megváltozott expressziója és működése jelentősen
befolyásolja valamely gyógyszervegyület sorsát a szervezetben, illetve a vegyület
farmakológiai és toxikológiai sajátságait. Ezért lényeges ismerni egy fejlesztés alatt
álló gyógyszerjelölt P450-indukáló (vagy éppen gátló) tulajdonságait. A testidegen
anyagok hatására bekövetkező P450 enzim-indukció többféle mechanizmussal
valósulhat meg. Valódi indukciónak tekintjük, ha egy xenobiotikum a nukleáris
receptorokon keresztül valamely P450 gén átíródását fokozza, amely a P450 mRNS,
illetve az enzimfehérje mennyiségi növekedéséhez vezet. Másrészt a testidegen
anyagok fokozhatják a P450 mRNS, vagy az enzim fehérje stabilitását is, amely
szintén a P450 enzim mennyiségi növekedéséhez vezet. Ezt azonban látszólagos
indukciónak tekintjük.
        Munkánk során az IVAX Gyógyszerkutató Intézet által fejlesztett gyógyszer, a
GYKI-47261 P450-indukáló képességét vizsgáltuk. A GYKI-47261 egy imidazol
struktúrát tartalmazó benzodiazepin származék, amelyet az epilepszia és a
Parkinson-kór tüneteinek kezelésére fejlesztettek ki. A P450 enzim-indukciós
vizsgálatokat patkányból és emberből izolált májsejteken végeztük. A sejteket 48
órán keresztül kezeltük a GYKI-47261 különböző koncentrációival, valamint pozitív
kontrollként imidazolt (CYP2E1 induktor) és dexametazont (CYP2C9, CYP2C19,
CYP3A induktor) használtunk. Az indukció mértékét specifikus enzimaktivitások
alapján állapítottuk meg.
        Patkány és humán májsejtekben a GYKI-47261 megemelte a CYP2C enzimek
tolbutamid hidroxiláz és mefenitoin 4’-hidroxiláz, valamint a CYP2E1 enzim
klórzoxazon 6-hidroxiláz és etoxikumarin O-dealkiláz aktivitásait. A GYKI-47261
hatására bekövetkező CYP2E1 indukciót részletesen tanulmányoztuk; az
enzimaktivitás mérések mellett, meghatároztuk a sejtekben a CYP2E1 mRNS
szintjét, valamint immunológiai módszerrel a CYP2E1 enzimfehérje mennyiségét is.
A GYKI-47261 nem fokozta a CYP2E1 gén transzkripcióját, legfeljebb enyhe
CYP2E1 mRNS stabilizálást okozott mind patkány, mind humán májsejtekben.
Ugyanakkor GYKI-47261-el kezelt sejtek CYP2E1 enzimfehérje tartalma
szignifikánsan magasabb volt a kontroll sejtekhez képest. Sőt sokkal hatékonyabb
induktornak bizonyult, mint az imidazol, mivel a maximális hatást már 0,01 M
(humán sejtekben), illetve 10 M (patkány sejtekben) GYKI-47261 kiváltotta, míg
ugyanilyen mértékű indukcióhoz 500 M imidazol volt szükséges. Az eredmények
alapján megállapítható, hogy a GYKI-47261 által okozott CYP2E1 enzim-indukció
hátterében az enzimfehérje stabilizálás áll.
        A CYP2E1 enzim számos prekarcinogén (nitrozaminok), valamint citotoxikus
vegyület (paracetamol) metabolikus aktiválását katalizálja. A testidegen anyagok,
mint az etanol, aceton, vagy az imidazol indukálják a CYP2E1-t oly módon, hogy
megakadályozzák az enzim foszforilációját és gyors degradációját. A GYKI-47261
CYP2E1 indukáló képessége gyanítható már a molekula imidazolt tartalmazó
szerkezetéből is, azonban valószínűleg a vegyület egyéb részei is hozzájárulnak az
imidazolnál erősebb indukáló hatás kialakításához.
C2-3 CYP-GÁTLÁSOK MINT A GYÓGYSZERINTERAKCIÓK LEGGYAKORIBB
    OKAI. IN VITRO, EX VIVO ÉS IN VIVO MEGKÖZELÍTÉSEK

Vastag Monika, Richter Gedeon Rt, Budapest

Az adverz gyógyszer reakciók a 4-6 vezető haláloki tényezők voltak az Egyesült
Államokban egy 1994-es tanulmány szerint. A nem kívánt reakciók egyik
leggyakoribb oka a gyógyszerek közötti interakció. Míg a farmakodinámiás
interakciók általában jól ismertek a gyakorló orvosok körében és tankönyvi szinten is
megfelelően dokumentáltak, a farmakokinetika/metabolizmus alapú interakciók
kevéssé köztudottak, illetve ez az ismeret még nem épült be a gyógyítás mindennapi
gyakorlatába. Jelentős gyógyszer interakciós hajlam egy egyébként jó terápiás
értéket mutató molekula használhatóságát is jelentősen csökkentheti.
      Rendkívül fontos ezért, hogy olyan molekulák kerüljenek fejlesztésre,
amelyeknek minimális interakciós potenciálja van. A leggyakoribb mögöttes ok az
interakciókat illetően a metabolikus enzimek gátlása. Az interakciós potenciált teljes
mértékben megszüntetni nem lehetséges, és minimális szintre csökkentése is nagy
kihívást jelent. Az in vitro metabolizmus feladata, hogy az enzimkinetika in vitro
eszközeivel megjósolja az in vivo farmakokinetikai történéseket. A legnehezebb
feladatok egyike egy kémcsőben látott CYP gátlás jelentőségének megítélése, annak
megjóslása, hogy a gátlás klinikai szituációban megjelenik-e. Az előadás a
Richterben alkalmazott megközelítéseket és szempontokat ismerteti.
C2-4 A GLUTATION (GSH) ÉS A -GLUTAMILTRANSZPEPTIDÁZ (GGT) SZEREPE
      PATKÁNYOK ARZENÁT(AsV) ÉS ARZENIT (AsIII) METABOLIZMUSÁBAN

Csanaky Iván, Gregus Zoltán, Pécsi Tudományegyetem, OEC, ÁOK, Farmakológiai
és Farmakoterápiai Intézet, Toxikológiai Tanszék, Pécs

A környezetből az arzén elsősorban AsV formájában jut a szervezetbe. Az AsV
metabolizmusa során előbb AsIII-té, majd monometil-arzenáttá (MMAsV), monometil-
arzenitté (MMAsIII), végül dimetil-arzenáttá (DMAsV) alakul. A GSH fontos szerepet
játszik az arzén metabolizmusában. Ismert, hogy az arzén epével való kiválasztása
GSH-függő folyamat, amelynek során trivalens arzén-GSH konjugátumok
hepatobiliáris transzportja történik. Ezzel szemben nem tisztázott a GSH in vivo
szerepe az AsV-nak a jóval toxikusabb AsIII-et eredményező redukciójában. Ezért
megvizsgáltuk, hogy a szöveti GSH-t depletáló butionin-szulfoximin (BSO) hogyan
befolyásolja az AsV sorsát patkányokban. Kísérletünkben kontroll és BSO-előkezelt
(5 mmol/kg, i.p.) patkányoknak AsV-ot (50 μmol/kg, i.v.) injektáltunk, majd az epével
és vizelettel ürült, illetve 2 óra múlva a vérben, szívben, májban, vesében és
izomban maradt arzén metabolitokat HPLC-hidridképzés-atomfluoreszcencia
eljárással mértük.
       Megfigyeléseink amellett szólnak, hogy az AsV in vivo redukciója GSH-t
igénylő folyamat. A BSO ugyanis lassította az AsV eliminációját a vérből, fokozta az
AsV retencióját a szövetekben, valamint csökkentette az AsIII megjelenését a
vérben, az epében (-96%) és a vizeletben (-63%). A BSO előkezelés a MMAsIII
epével való kiválasztását is szinte teljesen megszüntette, a MMAsIII és MMAsV
vérben való megjelenését késleltette, a monometilált arzénmetabolitok
koncentrációját a vesében pedig csökkentette a kontroll csoporthoz képest. Meglepő
módon a DMAsV vérben és vizeletben való megjelenése változatlan maradt, sőt a
vesében és az izomban kissé emelkedett a koncentrációja BSO hatására.
       A vesetubulusok kefeszegély membránjában és az epekanalikulusok
membránjában található GGT hidrolizálja a GSH-t és a GSH konjugátumokat, ezáltal
a GSH és GSH-reaktív xenobiotikumok exkrécióját mérsékli. A GGT gátlása
fokozhatja nemcsak a GSH, hanem a kiválasztott arzén-GSH konjugátumok
mennyiségét is. A GGT arzén metabolizmusban betöltött esetleges szerepét az
enzimet gátló acivicin segítségével vizsgáltuk AsIII (50 μmol/kg, i.v.) injektált
patkányokban. Az acivicin csökkentette a GGT aktivitást a májban (-81%) és a
vesében (-98%), mérsékelten növelte az epével és drámaian emelte a vizelettel
kiválasztott GSH mennyiségét. A fokozott GSH exkréció ellenére nem változott az
AsIII és metabolitjainak epével és vizelettel történő kiválasztása, sem pedig vér és
szöveti koncentrációja.
       Összefoglalva: a szöveti GSH csökkenése nemcsak az arzén hepatobiliáris
transzportját csökkenti, hanem gátolja az AsV redukcióját, a monometilát
arzénmetabolitok képződését, de nem gátolja a DMAsV képződését.
Vizsgálatainkból kitűnik, hogy amíg a GSH fontos szerepet játszik az arzén
diszpozíciójában és toxicitásában, addig a GGT – amely a GSH-t és a GSH-
konjugátumokat hidrolizálja – nem befolyásolja a GSH-reaktív trivalens
arzénmetabolitok sorsát patkányokban.
C2-5 AZ ARZENÁT REDUKCIÓJA EMBERI VÖRÖSVÉRTESTEKBEN

Németi Balázs, Gregus Zoltán, Pécsi Tudományegyetem, OEC, ÁOK, Farmakológiai
és Farmakoterápiai Intézet, Toxikológiai Tanszék, Pécs

Az arzenát (AsV) redukciója toxikológiai szempontból igen fontos folyamat, mert a
sokkal mérgezőbb arzenit (AsIII) képződését eredményezi, azonban ennek in vivo
mechanizmusa nem ismert. Egy éve beszámoltunk arról, hogy emberi
vörösvértestekben (vvt-k) legalább két AsV redukáló mechanizmus van. Az egyik a
purin-nukleozid-foszforiláz (PNP) enzim, amely csak arteficiális körülmények között
(exogén inozin és ditiol jelenlétében) működik AsV reduktázként. A másik egy eddig
ismeretlen mechanizmus, amely azonban az alap (exogén stimulánsok nélküli)
aktivitás döntő részéért felelős. Noha a vvt-k AsV redukáló szerepe vélhetően
mennyiségileg elhanyagolható in vivo, e sejtek viszonylag egyszerű anyagcserével
bírnak, ami megkönnyítheti a bennük zajló AsV redukció biokémiai jellemzését és az
in vivo releváns AsV reduktáz(ok) azonosítását.
        Kísérleteinkben mosott emberi vvt-ket inkubáltunk arzenáttal különböző
tesztvegyületek jelenlétében, és a képződött AsIII-et HPLC–HG–AFS módszerrel
mértük meg.
      Eredményeink a következő megállapításokhoz vezettek: 1. A vvt-k alap (PNP-
tól független) AsV reduktáz aktivitása glutation (GSH) függő, mert ezt az aktivitást a
sejtek GSH tartalmát kimerítő dietil-maleát (DEM) erősen gátolta. 2. Az AsV reduktáz
aktivitás a NAD(P) ellátottságtól is függ, mivel a celluláris NAD(P)H-t NAD(P)-vé
oxidáló ágensek (piruvát, ferricianid, metilénkék, nitrit, t-butilhidroperoxid,
dehidroaszkorbinsav, 4-dimetilaminofenol) erősen fokozták az AsIII képződést. Ez a
fokozódás független a PNP-tól, mert az enzim gátlása nem befolyásolta, de GSH-
függő, mert DEM gátolta. 3. Piruvát előinkubáció, amely a celluláris glükózt
depletálja, és emeli a NAD koncentrációját a NADH koncentráció rovására, fokozta a
redukciót. Ez arra utal, hogy a redukció nemcsak a NAD jelenlétét igényli, hanem az
alsó glikolitikus apparátus működését is a glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáztól
(GAPDH) kezdődően. Glükóz depléció után ugyanis a GAPDH-t megelőző enzimek
szubsztráthiányosak, míg a GAPDH és az utána következő enzimek számára a 2,3-
biszfoszfoglicerát lebontása továbbra is biztosítja a szubsztrát ellátást. 4. A fluorid,
amely gátolja a glikolízis enoláz enzimjét, gátolta az AsV redukciót olyan vvt-kben,
amelyek glükóz ellátása zavartalan volt, míg fokozta az AsIII képződést piruváttal
glükózhiányossá (és NAD-ban gazdaggá) tett szuszpenzióban. Ezek a
megfigyelések arra utalnak, hogy a redukcióért felelős enzim a glikolízis enoláz előtti
szakaszán lehet.
      A vvt-kben zajló AsV redukció tehát GSH és NAD (vagy NADP) jelenlétét
igényli. Következtetésünket igazolja, hogy a hemolizátum AsV redukáló aktivitását
GSH és NAD hozzáadása jelentősen fokozta.
      Összefoglalva, az arteficiális PNP-függő AsV redukció mellett az emberi vvt-
kben van egy másik, PNP-független mechanizmus is, amely GSH-t, valamint NAD-ot
és/vagy NADP-t igényel. A redukcióért felelős enzim a glikolízis GAPDH és enoláz
közötti szakaszán keresendő.
C2-6     IN VITRO ABC TRANSZPORTER                ESSZÉK     -   ÖSSZEHASONLÍTÓ
       VIZSGÁLATOK, FAJSPECIFICITÁS
1,2
  Krajcsi Péter, 1Glavinas Hristos, 1Kis Emese, 1Kovács Rita, 1Pál Ákos, 1SOLVO
Biotechnológiai Rt, Szeged és 2Semmelweis Egyetem, Kooperációs Kutató Központ,
Budapest

Az ABC transzporterek jelentős mértékben meghatározzák a velük kölcsönható
gyógyszermolekulák farmakokinetikai sajátságait. Felelnek sokszor a gyógyszer
kölcsönhatásokért és a gyógyszermolekulák toxicitásáért. A gyógyszer –
transzporter kölcsönhatások vizsgálatára számos in vitro módszer ismert.
Elvégeztük közel 40 ismert gyógyszermolekula vizsgálatát a ma használatos
teszteken és azt tapasztaltuk, ha figyelembe vesszük az egyes tesztek
megbízhatósági tartományát, jó egyezés van a membrán ATPáz tesztek és a sejtes
transzport vizsgálatok között.
      Humán és patkány transzportereken vizsgáltuk gyógyszer – transzporter
kölcsönhatások fajspecifikus jellegét. Azt találtuk, hogy a szubsztrát specificitás az
MRP2 transzportereken hasonló, s a kinetikai paraméterekben sem tapasztalható
jelentős különbség, viszont a kooperatív kölcsönhatásokban a két fajból származó
transzporter eltér egymástól. Mindezeket az adatokat célszerű figyelembe venni az
in vivo humán és patkány farmakokinetika értékelésénél.
C2-7 PRIMER HEPATOCYTA „SANDWICH” KULTÚRA ALKALMAZÁSA A MÁJ-
    TRANSZPOTEREK VIZSGÁLATÁBAN

Lengyel György, Jemnitz Katalin, Veres Zsuzsa, Vereczkey László, MTA Kémiai
Kutatóközpont, Budapest

Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ABC-transzporterek
valamint up-take rendszerek gyógyszer metabolizmusban és interakciókban játszott
szerepének.
        A munkánk célja olyan in vitro modell rendszer kifejlesztése volt, melyben a
májsejtek megtartják polarizált membrán struktúrájukat, és amelyben az eltérő
membránok (kanalikuláris, sinusoidális) izoláltan tanulmányozhatóak. Ehhez a
„sandwich” kultúra alkalmazása nyújt lehetőséget. Vizsgálatainkhoz modellként
bilirubint és para-nitrophenolt (PNP) használtunk, mindkét vegyület képez UDP-
glukuronsavval konjugátumot. Az irodalomból régóta ismert, hogy a glukuronid
konjugátumok multidrog rezisztencia proteinek (MRP2, MRP3) közreműködésével
eliminálódnak.
         A „sandwich” kultúrában tartott sejtek konfluens rétegét alulról és felülről
kollagén réteg veszi körül. Az ilyen mátrixban tartott sejtek között a preparálást
követő regeneráció során kanalikuláris csatornák képződnek, majd ezek 4-5 nap alatt
kiterjedt és összefüggő kanalikuláris csatornarendszert alkotnak, a májsejtekben
kialakul az in vivo jellemző membrán polaritás. A csatornák membránjában
ugyanazok a transzportmolekulák találhatóak, amelyek in vivo a kanalikulusok
epeszekréciójában vesznek részt, így az epével szekretálódó molekulák a
csatornákba kerülnek, míg a vesén keresztül eliminálódó molekulák a médiumba. A
kálcium megvonásával a Ca2+ dependens sejtkapcsoló struktúrák (dezmoszóma)
megszűnnek, a csatornák tartalma felszabadítható és kvantitatíve meghatározható.
        Bilirubint és PNP-t tartalmazó médiummal inkubáltuk a májsejteket, majd az
inkubációs elegyet friss kálciumot tartalmazó vagy kálcium mentes médiumra
cseréltük. A kálciumot tartalmazó és kálcium mentes médium bilirubin-konjugátum
tartalmában markáns különbség volt tapasztalható, míg a PNP esetében nem
találtunk különbséget. Ebből arra következtettünk, hogy a bilirubin-konjugátumok a
kanalikuláris csatornákba kerültek, ahogy azt az in vivo eredmények alapján vártuk,
következésképpen az in vitro modell alkalmazása során a kanalikuláris és
sinusoidális efflux rendszerek funkcionálisan elkülönültek egymástól. A PNP
konjugátumok esetében a kálcium megvonás eredménytelen volt. Ez arra enged
következtetni, hogy ezek a konjugátumok nem kanalikuláris transzporterken
közlekednek, hanem a sinusoidális efflux rendszeren keresztül visszakerülnek a
véráramba és a vizelettel ürülnek.
A módszer előnyei:
     1. A kettős kollagén réteg biztosítja a fiziológiás rendszert jobban közelítő
        polarizált struktúra kialakulását a preparálást követő regeneráció során. A
        hepatóma és más tumor eredetű sejtvonalakkal szemben nem jellemző az
        extrém transzporter expresszió, következésképpen érvényre juthat a
        transzporterek sebesség meghatározó szerepe.
     2. A módszer lehetőséget nyújt a sepsis, illetve gyógyszer indukált cholestasis
        modellek a különböző membrán felszíneken található transzporterekre
        gyakorolt hatásának tanulmányozására.
     3. A csatornarendszer feltárásával könnyen izolálhatók az epével ürülő
        metabolitok.
C3-1 PSZICHIÁTRIAI MORBIDITÁS SZUICID KISÉRLETET ELKÖVETŐKNÉL
1
 Rihmer Annamária, 2Kárteszi Mihály, 3Csiszér Nóra, 3Farkas Ágnes, 4Rihmer Zoltán,
1
 SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, 2Fővárosi Önkormányzat Péterfy S.
utcai Kórház Sürgősségi Belgyógyászati és Klinikai Toxikológiai Osztály,
3
 Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztály, 4Országos Pszichiátriai és Neurológiai
Intézet, Budapest

Megelőző külföldi és hazai vizsgálatok egybehangzóan igazolták, hogy a szuicid
kísérletet elkövetők 80-90%-a definitív, (többnyire nem kezelt) pszichiátriai
betegségben szenved a cselekmény elkövetésének idején.
     A szerzők 100, nem violens szuicid kísérletet elkövető, egymá sután észlelt
páciensnél vizsgálták a pszichiátriai diagnózisokat és a pszicho-szociális
háttértényezőket. A 100 vizsgált személyből 68% volt nő és 32% férfi, és 64%-nak
már volt legalább egy megelőző öngyilkossági kísérlete (37%-nak kettő vagy ennél
több). A leggyakoribb DSM-IV első tengely diagnózis (85%) a major depressziós
epizód volt, (58% unipoláris és 26% bipoláris depresszió) és a vizsgáltak csak 5%-a
esetében nem volt definitív pszichiátriai betegség megállapítható.
     Az eredmények előzetes értékelése megerősíti a megelőző nemzetközi és
hazai vizsgálatok adatait, amelyek szerint a szuicid kísérletet elkövetők döntő
többsége pszichiátriai betegségben (elsősorban major depresszióban) szenved a
cselekmény elkövetése idején.
C3-2     EGYES NÖVÉNYVÉDŐSZEREK               MÉREGHATÁSÁNAK           VIZSGÁLATA
       HÁZITYÚK EMBRIÓKON

Juhász Éva, Keserű Mihály, Szabó Rita, Fejes Sándor, Budai Péter, Várnagy László,
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar, Növényvédelmi
Intézet, Higiéne Tanszék

Az ember környezetében számos olyan mikroorganizmus (vírus, gomba, baktérium
stb.) létezik, amelyek hatása a növényekre nem kívánatos, ezen kórokozók és
kártevők elleni vegyszeres védekezés elhagyásával jelenlegi termésátlagaink akár
30 % -kal is csökkenhetnének. A növényvédelmi munkák során óriási mennyiségben
kerülnek ki a környezetünkbe olyan kémiai anyagok, amelyeknek a biológiai
aktivitása ma még nem minden tekintetben ismert, annak ellenére, hogy a
növényvédőszerek engedélyeztetési eljárása az elmúlt évtizedekben jelentős
változáson ment keresztül.
      Az általunk elvégzett vizsgálat arra irányult, hogy a növényvédelemben széles
körben alkalmazott három peszticid, a BI 58 EC, a Dual Gold 960 EC és a Flubalex
esetleges egyedi embriókárosító hatását feltárjuk.
      A leggyakoribb kezelési mód a vizsgált anyag tojásba történő injektálása.
Amennyiben a vizsgálat során tapasztalható a felhasznált vegyi anyag
magzatkárosító hatása, mindenképpen szükség van a tojások bemerítéses
(bepermetezéses) kezelésére. Mindkét módszert alkalmaztuk, majd a kétféle
kezelési      módszerrel     elvégzett     toxikológiai    vizsgálatok    eredményeit
összehasonlítottuk és próbáltunk következtetéseket levonni az eltérő kezelési
módokból eredő eltérő toxicitásokra vonatkozóan.
      A ROSS 308 tyúktojások kezelését a keltetés 0. napján végeztük el. Az
injektálásos kezelésnél a peszticidek gyakorlati permetlé töménységű külön-külön
0,1-0,1ml végtérfogatú, desztillált vízzel készített emulzióit juttattuk be a tojások
légkamrájába. A bemerítéses kezelésnél ugyanazon vizsgálati anyagokból és 37 oC-
os csapvízből külön-külön emulziót készítettünk. Az emulziók elkészítése után a
tojásokat a megfelelő vizsgálati edénybe helyeztük 30 percre, majd a folyadék
lecsepegtetése után visszahelyeztük a keltetőgépbe. A tojásokat a kelés előtt két
nappal, a keltetés 19. napján dolgoztuk fel, lemértük az embriók testtömegét,
lejegyeztük az elhalásokat, illetve megvizsgáltuk az embriókat a fejlődési
rendellenességek tekintetében.
      Az injektálásos kezelés során a BI 58 EC inszekticid gyakorlati permetlé
töménységben alkalmazva a házityúk embriókon szignifikáns testtömeg csökkenést
eredményezett a kontroll csoporthoz képest. A Flubalex, illetve a Dual Gold 960 EC-
vel végzett egyedi kezelés hatásaként szignifikáns testtömeg változást nem
tapasztaltunk a kontroll csoporthoz viszonyítva. A bemerítéses eljárás során egyik
esetben sem tapasztaltunk szignifikáns testtömeg csökkenést a kontroll csoporthoz
képest. Fejlődési rendellenességek csak sporadikusan fordultak elő mind az
injektálásos, mind a bemerítéses eljárás során, ugyanakkor az embriomortalitás
emelkedett a kontroll csoporthoz viszonyítva a provokatívabb, injektálásos kezelés
eredményeként. A vizsgálati eredmények birtokában a jövőben kerül sor az
alkalmazott peszticidek együttes hatásának makroszkópos, mikroszkópos és
labordiagnosztikai módszerekkel történő értékelésére.
C3-3 KORAI FEJLŐDÉSI STÁDIUM VIZSGÁLATA HÁZITYÚK EMBRIÓKON EGY
    INSZEKTICID ÉS EGY NEHÉZFÉM EGYÜTTES ALKALMAZÁSA ESETÉN

Szabó Rita, Keserű Mihály, Fejes Sándor, Juhász Éva, Budai Péter, Várnagy László,
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar, Növényvédelmi
Intézet, Higiéne Tanszék

A mezőgazdasági termelésben a vegyszeres növényvédelmi munkák során nagy
mennyiségben kerülnek ki a környezetünkbe olyan kémiai ágensek, amelyeknek a
biológiai aktivitása ma még nem minden tekintetben ismert, annak ellenére, hogy a
növényvédőszerek engedélyeztetési eljárása az elmúlt évtizedekben jelentős
változáson ment keresztül. Az ökotoxikológiai vizsgálatokban az esetek döntő
többségében az egyes peszticideket külön-külön alkalmazzák. Nem szabad azonban
figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vegyi anyagok sohasem egyedül,
önmagukban találhatóak az élő szervezetekben, illetve az élő szervezetek
környezetében. A vegyi terhelés általában komplex módon jelentkezik, így számolni
lehet az úgynevezett együttes méreghatással (interakcióval). Ebből a megfontolásból
egy széles körben alkalmazott organofoszfát inszekticid, a 38% dimetoát hatóanyag
tartalmú BI 58 EC és a mezőgazdasági területeken is komoly veszélyforrást jelentő
kadmium egyedi és együttes méreghatását tanulmányoztuk fejlődő madár embriókon
a keltetés megkezdését követő időszakban.
      A tojások kezelésére a keltetés megkezdésének napján került sor. A vizsgálati
anyagokból 0,1 – 0,1 ml végtérfogatban injektáltunk a tojások légkamrájába. Az
inkubáció második és harmadik napján 10 – 10 embrióból a korai fejlődési stádium
vizsgálata céljából tartós preparátumot készítettünk a következők szerint. A tojások
légkamrája felett eltávolítottuk a mészhéjat és a héjhártyát, majd a körbevágott
csírapajzsot a rá helyezett szűrőpapírral együtt 38 oC-os madárfiziológiás sóoldatba
(0,75%) helyeztük. A tárgylemezre felúsztatott embriót a sóoldat felitatását követően
0,1%-os ozmium-tetroxid oldattal festettük és fixáltuk, majd DPX hisztológiai
ragasztóval rögzítettük és fedőlemezzel fedtük. Az így elkészített tartós
preparátumok fénymikroszkóp alatt tanulmányozhatók.
      Összefoglalóan megállapítható, hogy az egyedi kezelések eredményeként
fejlődési rendellenességet mutató embrió csak elvétve fordult elő. Az
embriomortalitás aránya sem a nehézfémmel, sem a növényvédőszerrel történt
kezelés esetén nem haladta meg a 25%-ot. Az együttes kezelés eredményeként
megnőtt az elhalt és a torz embriók száma mind a kontroll, mind az egyedi
kezelésekhez viszonyítva. Figyelemreméltó, hogy az embriomortaliás a keltetés
második napján elérte a 80%-ot. Az általunk alkalmazott kísérleti körülmények között
megállapítható, hogy a nehézfém és a peszticid egyedi méreghatásához képest az
együttes kezelés eredményeként a toxicitás jelentősen fokozódott.
C3-4     AKUT ORÁLIS ÉS KONTAKT MÉHTOXICITÁSI VIZSGÁLATOK
       ÉRZÉKENYSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA KÜLÖNBÖZŐ HATÓANYAG-
       TARTALMÚ NÖVÉNYVÉDŐSZEREK ESETÉN

Sipos Krisztina, Gáty Szabolcs, Oláh Béla, LAB International Magyarország Kutató
Központ, Veszprém

A növényvédőszerek engedélyezési folyamatának szerves része a hasznos rovarok
veszélyeztetésének kísérletekre alapozott becslése. Minden növényvédőszert, amely
felhasználása során kapcsolatba kerülhet a hasznos rovarokkal, toxikológiai
vizsgálatok által szolgáltatott adatok alapján minősíteni kell. Gazdasági jelentősége
miatt nemzetközi irányelvek elfogadásával az elsők között szabályozták le az
ízeltlábúak közül a mézelő méh (Apis mellifera) ökotoxikológiai vizsgálatainak
módszereit. Sok esetben egyes rovarölő növényvédőszerek vagy növényvédőszer
jelöltek gyenge vagy nem létező szelektivitásuk következtében, a hasznos rovarok
különösen veszélyeztetve lehetnek, fontos tehát az ilyen irányú ökotoxikológiai
vizsgálatok pontos és standardizált elvégzése.
       A vizsgálatokkal a szerzők célja az volt, hogy három különböző hatóanyag
tartalmú növényvédőszerrel elvégzett akut orális és akut kontakt méhtoxicitási
vizsgálatok érzékenységét összehasonlítsák. A vizsgálatok során tanulmányozták az
expozíció módjától függő különbségeket a tesztrendszer érzékenysége tekintetében.
      Az eredmények alapján az volt a tapasztalat, hogy ugyanazon kísérleti anyag
esetében az orális és kontakt vizsgálat érzékenysége nem feltétlenül azonos, a
méhek a kezelés módjától függően (orális vagy kontakt) különbözően reagálnak. Ez
a különbség az LD50-értékek alapján olyan nagy mértékű is lehet, hogy a vizsgált
növényvédőszert eltérő méhveszélyességi kategóriába kellene sorolni, ebben az
esetben a szigorúbb besorolást kell alapul venni.
       Az eredmények további adatokat szolgáltattak ahhoz a tételhez, mely szerint
nem elég csak az orális, vagy csak a kontakt vizsgálatot elvégezni. Ahhoz, hogy a
kísérleti anyag toxikus hatását korrekten meg tudjuk ítélni, szükség van mindkét akut
teszt elvégzésére. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy egy növényvédőszert a
valós veszélyességénél enyhébben bírálunk el.
C3-5    HITECH WORLDWIDE IN LAL MEASUREMENT TECHNOLOGY
        THE ENDOSAFE®-PTS (PORTABLE TEST SYSTEM)


Ecsedi Gábor, Alan Hoffmeister, Foster Jordan, Charles River Laboratories Endosafe


Az ENDOSAFE®-PTS egy teljesen új kategóriát képvisel a jelenleg alkalmazott
laboratóriumi LAL mérőrendszerek között. Egy hordozható, mikroprocesszor vezérelt
műszer, mely a szükséges vizsgálat helyszínén kvantitatív endotoxin mérést tesz
lehetővé.
         Egyedülálló, igen magas technikai színvonalú fejlesztés eredménye, hogy egy
műanyag küvetta kinetikus kromogén (KCA) LAL mérésekhez az összes reagenciát
liofilizált formában tartalmazza. A küvetta négy csatornája a negatív-kontrol, a
pozitív-kontrol, a minta és a spik 10-0 μl-ének endotoxin koncentrációjának mérésére
szolgál. Csak pirogénmentes vízre (LRW) és a mintára, esetleg ha szükséges, annak
higítására van szükség.
         A készülék mikroprocesszor-vezérelt működésével ezek után, minden
beavatkozás nélkül elvégzi a mérést. Ez a "ready-to-use" technika tette lehetővé,
hogy a műszer a 15 perc alatt mért kvantitatív értékről, ill. a teljes mérésről riportot
nyomtat, vagy az adatokat átküldheti egy vele összekapcsolt PC-re, vagy a
hálózatra. Ez a méréssebesség egyedülálló az összes egyéb alkalmazott LAL
méréstechnika sebességéhez képest, azoknak mintegy háromszorosa, négyszerese.
         A műszer dialízis oldatok, inprocess minták, felületi szennyezések helyben
történő endotoxin mérésére kivállóan alkalmas. Bizonyítja ezt, hogy a mintegy másfél
éve bevezetett műszer egyre növekvő számban kerül alkalmazásra világszerte. Jó
példa erre az is, hogy a NASA ezt a készüléket alkalmazza űreszközök felületi
endotoxin-szennyezésének vizsgálatára, kutatva baktériumok esetleges jelenlétét az
univerzumban.
P1-1 AZ ÖNGYILKOSSÁG MEGELŐZÉSÉNEK                       STRATÉGIÁI,      KÜLÖNÖS
TEKINTETTEL A KÁBÍTÓSZER-ÉLVEZŐKRE

Rihmer Zoltán, Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest

Bár az öngyilkosság rendkívül komplex (bio-pszicho-szociális faktorok által
determinált) emberi magatartásforma, mégis körvonalazható több olyan tényező,
amelyek (halmozott) fennállta esetén a szuicidium rizikója kifejezetten magas. A
legfontosabb ilyen rizikófaktorok a nem kezelt pszichiátriai betegség (elsősorban
major depresszió és szenvedélybetegségek) és az anamnézisben szereplő szuicid
kísérlet, főleg ha negatív élet-események vagy pszicho-szociális stresszorok is
fennállnak egyúttal. A szuicidium vonatkozásában a leginkább veszélyeztetettek
azon szenvedélybetegek, akiknél egyidejűleg unipoláris vagy bipoláris major
depresszió is jelen van. Ez a konstelláció igen gyakori: a primer major depressziós
betegek 22-51%-ában másodlagos alkohol és/vagy drogbetegség is fennáll, és a
primér szenvedélybetegek 30-46%-ánál szekunder depresszió is fellép.
      Nemzetközi és hazai vizsgálatok szerint a befejezett öngyilkosságot elkövetők,
illetve a szuicid kísérleten átesettek csak kevesebb mint 20%-a részesül pszichiátriai
kezelésben a cselekmény elkövetésekor illetve az azt megelőző hónapokban.
      Hosszútávú követéses vizsgálatok ugyanakkor igazolták, hogy a depresszió
eredményes akut és profilaktikus kezelése szignifikánsan csökkenti a szuicid
halálozást még ezen nagy rizikójú betegcsoportban is. A szenvedélybetegségek és a
depresszió korai felismerése és hatékony kezelése, illetve tartós utógondozása a
szuicid prevenció leghatékonyabb eszközei közé tartozik.
P1-2 KÁBÍTÓSZER OKOZTA HALÁLOZÁS MAGYARORSZÁGON

Keller Éva, Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet, Budapest

A kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett halálesetek statisztikai értékelése
rendkívül nehéz, mivel nem egységes annak megítélése, hogy mit értünk
kábítószeren, s mit az ezzel összefüggésben bekövetkező halálozáson. Ennek
megfelelően az ország halálozási adatai nem tükrözik a valóságot. A rendelkezésre
álló adatokból kitűnik, hogy a hazai halálozásban túlnyomó részt a heroin használata
következtében létrejövő akut és krónikus elváltozások, szövődmények játsszák a fő
szerepet. A 2003-as évben, a droghalálozás ugyan csökkent, de a heroin mellett
megjelentek egyéb szerek is, mint például az amfetamin, kokain. Ezen szerek a
klinikus számára toxikológiai vizsgálat nélkül észrevétlenek maradnak, s a betegek
ún. hirtelen szívhalál következtében halnak meg, megfelelő, célzott kezelés nélkül.
Mindezek alapján szükséges, hogy biztosítva legyen az országban igény szerint a
betegek toxikológiai szűrése bizonytalan anamnézisű szívpanaszok esetén.
P1-3 A KÁBÍTÓSZER ÉLVEZET INFEKTOLÓGIAI PROBLÉMÁI

Szalka András, Szent László Kórház, Budapest

Még napjainkban is keveset tudunk arról, hogy önmagában a kábítószer élvezet
jelent-e csökkent védekezőképességet fertőzésekkel szemben. Ez döntően abból
fakadt, hogy az emberre vonatkozó vizsgálatok már kórházban bent fekvőkre
vonatkoznak és azokra, akik a methadon programban részt vettek. Bonyolítja a
kérdés megválaszolását az is, hogy sokszor a vizsgálat ideje alatt nem ismerték a
betegek HIV statusát. Ennek ellenére ma már rendelkezünk számos adattal, amely
azt mutatja, hogy a kábítószer élvezőkben a bakteriális infekciókat csak ritkán
okozzák olyan kórokozók, amelyek egészséges immunitású egyénben nem
okoznának fertőzést. A kábítószer élvezőkben a leggyakrabban előforduló fertőzések
a következők: bőr- és lágyrész-fertőzések, infektív endocarditis (különösen fontos a
jobb szívfél endocarditis), csont- (különösen a csigolyák veszélyeztetettek) és ízületi
infekciók, pulmonalis fertőzések (kiemelt figyelmet érdemel a TBC), valamint a
cardiovascularis rendszer fertőzéses szövődményei (hematoma, thrombosis,
septicus thrombophlebitis, mycotikus aneurysma).
     Okvetlenül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy iv. kábítószer élvezőkben gyakori
és súlyos fertőzés az endophthalmitis. Az endophthalmitist sokkal gyakrabban
okozzák gombák, mint baktériumok. Az amerikai adatok arra is rámutatnak, hogy
kábítószer élvezőkben halmozottan fordulhat elő syphilis és gonorrhoea.
P1-4 INJEKCIÓS KÁBÍTÓSZER HASZNÁLÓK VÍRUSFERTŐZÉSEI

Ujhelyi Eszter, Bánhegyi Dénes, Fővárosi Szent László Kórház, Budapest

Az injekciós kábítószer használók (IKHk) korai halálozásának legjelentősebb oka a
különböző fertőzések. Ezen belül az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt
kaptak a vérrel terjedő vírusfertőzések, a hepatitis B és C vírus (HBV, HCV) okozta
akut és krónikus májgyulladások, valamint a humán immundeficiencia vírus (HCV)
okozta HIV betegség és ennek végstádiuma a szerzett immunhiányos tünet-együttes
(AIDS). Dél-, és Nyugat-Európa országaiban az elmúlt években a kiterjedt
ártalomcsökkentő programok hatására csökkent az új fertőzések száma, ezzel
szemben Kelet-Európa országaiban robbanásszerűen nő mind a HBV, HCV és
különösen a HIV fertőzések száma, elsősorban az IKHk körében.
      Hazánkban az elmúlt hét évben jelentősen nőtt a HCV fertőzések incidenciája,
1997-ben a vizsgált minta 16 %-a, 2002-ben a vizsgált minta 31 %-a volt HCV
antitest pozitív. A védőoltással megelőzhető HBV fertőzés átoltottsága a vizsgált
mintákban alacsonynak bizonyult (9 – 12 %), ezzel szemben a kiállt HBV fertőzés
aránya 19 %-os volt. Ebben a mintában elvégzett HIV szerológiai vizsgálatok
pozitivitása 0,3 %-os volt.
      Az IKHk akut, halálos HBV májgyulladásáról, kimenetéről nincsenek adataink, a
HCV okozta krónikus májgyulladás végstádiumai viszonylag későn 20 – 30 év múlva
jönnek létre, a HIV/HCV koinfekció ezt az időtartamot jelentősen megrövidíti (8 –12
évre), a HIV betegség átlagos lefolyása 8 –14 év.
      A HBV fertőzés védőoltással megelőzhető, a HCV és HIV fertőzéseket csak
megfelelő és hatékonyan terjesztett ártalomcsökkentő programokkal lehet megelőzni.
Tekintettel ezen fertőzések jelentős morbiditására, a kialakult betegség magas
kezelési költségeire és hosszabbtávú mortalitására szakmapolitikailag feltétlen
indokolt az ártalomcsökkentő programok kiterjesztése, finanszírozása és
elfogadtatása az IKHk körében.
P1-5 SEX, DRUG AND ROCK AND ROLL

Zacher Gábor, Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet,
Budapest

Az emberi kultúra szerves része a kábítószer használat, hiszen már az őskorban is –
főként a sámánok – fogyasztottak különböző növényeket, gombákat, melyek
valamilyen hallucinogén alkaloidot tartalmaznak. Ez valójában nem volt más, mint
manipuláció, hiszen a törzs „egyszerű” tagjai nem ismerték ezeket a szereket, így
hihetővé vált, hogy a sámán különleges tulajdonságai révén beszél az istenekkel. A
kábítószer kultúra más és más indokból folyamatosan áldja és ártja az emberiséget.
      A szexuális teljesítőképesség, az újabb és újabb rafinált trükkök szintén
központi szerepet foglalnak el az emberek mindennapi életében. Természetes, hogy
a cél az lehet, hogy minél nagyobb teljesítőképességre tegyen szert valaki, ezáltal
szexuális híre minél jobb legyen. Ez elsősorban a férfiakra jellemző. A különböző
afrodiziákumok szintén több ezer éve élnek együtt az emberekkel, ám akár az
orrszarvú szarvának reszeléke, akár a kőrisbogár őrlemény, akár a különböző
növényi származékok használata nem meríti ki a kábítószerrel való visszaélést. A
szexuális élet javítására azonban különböző kábítószerek is alkalmasak. Elsősorban
a kokaint és a marihuanat említik, mely fokozza a szexuális étvágyat és
teljesítőképességet. Ezen szerek mellett léteznek egyéb más hazánkban ma még
nem széles körben elterjedt szerek, melyeket lágy LSD-nek is neveznek, melyek
nem teljesítménynövelő szerek, hanem a jelentkező hallucinációs élményt egy
pozitív trip-et okozva teszi finomabbá, még jobban élvezhetővé a szexet. Ide tartozik
pl. a Foxy-metoxy is.
      A rock zene elterjedése szintén jelentősen hozzájárult a drog fogyasztás fiatalok
körében történő terjedésének. A ma élő nagyágyúk közül sokan nem rejtik véka alá
megelőző drogfogyasztásukat, gondoljunk csak a nagypapa korú Mick Jagger-re,
Iggy Pop-ra, vagy a progresszív rock zene ma már legendás alakjaira. A divatos
kábítószer fogyasztás azonban megszedte áldozatait, hosszan sorolhatnánk a
drogtúladagolásban meghalt sztárok neveit. Számomra a leginkább sajnált Jim
Morrison, akinek mind életében, mind halálában a kábítószer komoly szerepet
játszott. Aki ismeri életművét, tudja, hogy versei, dalszövegei szinte kivétel nélkül
„betépve” íródtak, ezért Jim Morrisont és a Doors-t valaki vagy szereti, vagy teljesen
távol áll tőle.
      A kábítószer problémát úgy megoldani nem lehet, hogy erőszakkal szanáljuk,
hiszen a drog fogyasztás már csak hagyományai miatt is kiirthatatlan. Jóval inkább
javasolt, hogy ha már igen, akkor megpróbálni a kultúrált drogfogyasztást
elterjeszteni. Sajnos ismerve az embereket, az majdhogynem lehetetlen vállalkozás.
P2-1 EMLŐSÖKRE VONATKOZÓ SZAPORODÁS-BIOLÓGIAI IRÁNYELVEK
1
 Druga Alice és 2Lehotzky Kornélia, 1LAB International Magyarország Kutató
Központ, Veszprém, 2Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest

Mind a gyógyszerek, mind a környezeti anyagok törzskönyvezéséhez biztonsági
vizsgálatok egész sorát kell elvégezni meghatározott irányelvek szerint. Nemzetközi
szinten a gyógyszer jelöltek vizsgálatát az ICH irányelvek szerint végezzük, a
környezeti anyagok vizsgálatakor pedig az OECD irányelveket szerint alkalmazzuk.
A gyakorlatban azonban a jobb módszertani leírás miatt gyógyszerek vizsgálatakor is
alkalmazzuk az OECD irányelveket.
     OECD irányelvek: 414, 415, 416, 422, 426 (még nem lépett érvénybe)
     ICH irányelvek: S 5 A, S 5 B
Az előadásban az egyes irányelvek rövid összefoglalása, kritikai értékelése és
összehasonlítása hangzik el.
P2-2 TAPASZTALATOK MADÁR REPRODUKCIÓS VIZSGÁLAT BEÁLLÍTÁSA
    SORÁN, VALAMINT AZ ÉRVÉNYBEN LÉVŐ ÉS A TERVEZETT IRÁNYELVEK
    ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Gáty Szabolcs, Zoltán Levente, Takács Róbert, Sipos Krisztina, Szabóné Lennert
Mariann, Oláh Béla, LAB International Magyarország Kutató Központ, Veszprém

Az Ökotoxikológiai vizsgálatok között több olyan is található, amelynek egésze vagy
legalább egy szakasza a reprodukciós hatások vizsgálatát célozza. A szerzők
előadásukban az emlős reprodukciós toxikológiai vizsgálatokhoz talán legközelebb
álló madár reprodukciós toxicitási tesztet kívánják bemutatni, melyet a közeljövőben
szeretnének felvenni a vizsgálataik közé.
      A szerzők a vizsgálat beállítása során sok nehézséggel találkoztak, az általuk
kiválasztott kísérleti állat (japán fürj, Coturnix coturnix japonica) beszerzésétől
kezdve egészen a módszerbeállító vizsgálat lefolytatásáig.
      Kutatási célra egyáltalán nem tenyésztenek Magyarországon japán fürjet, és
azon tenyésztők száma sem sok, akik nagy számú, megfelelő minőségű, korú, stb.
állatot tudnának keltetni, illetve felnevelni. Az állatok elhelyezése során
természetesen be kell tartani a laboratóriumi állatoknál előírt higiénés és állatvédelmi
előírásokat is, viszont ez egy „tyúkistállóban” (állandó toll és por, guanó stb.), illetve
az egyedek közötti nagy mértékű agresszivitás miatt nem könnyű. A vizsgálatok
beállítása és lefolytatása során nagy segítséget jelent a tapasztalatokkal rendelkező
mezőgazdasági területen dolgozó szakemberek támogatása, továbbá az
állattenyésztési szakirodalom felhasználása, miután az ökotoxikológiai tapasztalatok
ezeknél sokkal szegényesebbek. A tesztről szóló irányelvek pontosan leírják ugyan a
számos követelményt (pl. a tojást, kismadarat jelölni kell), de a konkrét módszerekről
csak kevés szó esik, a megoldásban pedig a sokéves laboratóriumi tapasztalat sem
mindig elégséges.
      A szerzők számos fényképen kívánják bemutatni intézetük új madárházát, a
madarak tartás- és tenyésztéstechnológiájával kapcsolatos berendezéseket,
valamint a madarak embrionális fejlődése során dokumentált, a vizsgálat
szempontjából elengedhetetlenül fontos szakaszokat.
      Az előadás második részében ismertetni kívánják a tervezett OECD irányelvet,
összehasonlítva a főbb változásokat a „régi”, érvényben levőhöz képest.
P2-3 EGY SZOKATLAN VIVŐANYAG, A CITRÁT PUFFER IV. ADÁSÁNAK HATÁSA
    NYÚL1 ÉS PATKÁNY2 INTRAUTERIN FEJLŐDÉSÉRE

Pál-Kutas Karolina1 , Druga Alice2, LAB International Magyarország Kutató Központ,
Veszprém

A vivőanyag megválasztása a legtöbb toxikológiai vizsgálatban igen fontos. A cél az,
hogy lehetőleg olyan vivőanyagot válasszunk, ami önmagában nem toxikus sem az
anyaállatra, sem a méhen belül fejlődő embrióra. Gyakori azonban, hogy
oldékonysági vagy stabilitási problémák miatt, vagy mert a Megbízó úgy kívánja,
szokatlan vivőanyagot kell használjunk. Jelen esetben 5 ml/kg (patkány) ill. 1 ml/kg
(nyúl) 40 mM-os citrát puffert alkalmaztunk lassú iv. beadás mellett (min. 3 perc),
mivel az első emberi vizsgálatokat is ezzel oldószerrel végezték. Szintén a Megbízó
kívánságára a kezelést nem a 7., hanem már a 6. vemhességi napon elkezdtük.
      Nyúl: Anyai toxicitást nem tapasztaltunk, azonban a fejlődés különböző
szakaszaiban valamennyi embrió intrauterin elhalt, vagy az anya abortált. Kiegészítő
vizsgálatban a vemheseket kezeltük a 6, ill. 7. naptól citrát pufferrel, valamint
fiziológiás konyhasóval. A méhen belüli halálozás emelkedett volt. Az élő magzatok
körül amorf zöldes-szürke masszát figyeltünk meg. Egyéb magzati elváltozást nem
találtunk.
      Patkány: Az anyákon toxicitásra utaló tüneteket, súlygyarapodás elmaradást
nem tapasztaltunk. Jelentősen emelkedett a méhen belüli halálozás és a magzatok
növekedési lemaradását figyeltük meg. A külső és a zsigeri vizsgálat során nem
találtunk egyéb említésre méltó elváltozást. A csontváz vizsgálat során jelentősen
emelkedett elsősorban a tengely mezodermából fejlődő vázrendszeri elemek
rendellenességeinek gyakorisága. A talált elváltozások megfeleltek olyan
teratogének (-aminopropio-nitril, piperazin gyűrűsök) elváltozásainak, melyek a Ca
beépülését zavarják meg.
      Tanulság: A citrátot a klinikai gyakorlatban a levett vér alvadás-gátlására
használják, mivel a citrát megköti a plazmában a Ca ionokat. Embernek a kb. 5 l
keringő vérhez csak néhény ml citrátot adtak a kezelés során, patkánynak azonban a
10-15 ml-nyi keringő vérhez 1-1,5 ml, míg nyúlnak a 200-250 ml-nyi keringő vérhez
4-5 ml-nyi citrátot adtunk naponta. Ezek a mennyiségek egyik faj esetében sem
elhanyagolhatóak és várható volt, hogy nem lesznek közömbösek az embriók
számára sem.
S1-1 PARAZITOIDOK ALKALMAZÁSA BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉSBEN

Ács Zoltán, Melika George, Mikó István, Rovar Parazitológiai Laboratórium, Vas
Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kőszeg

A rovarokkal való biológiai védekezés majdnem kétezer éves múltra tekint vissza. Az
ókori kínaiak narancsültetvények védekezésére használt hangyáitól az újkori Európa
katicabogarán keresztül a 20. században legsikeresebb Trichogramma
tojásparazitoidokig számos rovarfajt használtak és használnak ma is a
növényvédelemben.
      A parazitoidokkal való biológiai védekezési módszereknek három fő csoportja
van.
1. Klasszikus biológiai védekezés: nem őshonos parazitoidokat használnak.
2. Augmentáció: meglevő gazda-parazitoid kapcsolatoknál a parazitáltsági ráta
    növelése laboratóriumban felszaporított parazitoidok kiengedésével történik
3. Konzerváció: ahol a meglevő gazda-parazitoid kapcsolatoknál a parazitáltsági
    ráta növelése parazitoidok élőhelyének „kedvezőbbé” tételével valósul meg.
      Bár a parazitoidokkal való biológiai védekezési módszerek kevésbé károsítják a
környezetet, mint a kémiai védekezés során használt kemikáliák, hiszen ezen
eljárásoknál nem kell számolni a peszticid elsodródás, talajok, felületi- és talajvizek
elszennyezésének, élelmiszerek elszennyeződésének (szermaradványok) valamint
ökotoxikológiai problémáival, használatuk mégis pontos megtervezést és
körültekintést igényel.
      Ahhoz, hogy effektíven tudjuk használni a parazitoidokat a biológiai
védekezésben, minél jobban kell megismernünk a gazda-parazitoid kapcsolatokat.
Ehhez a parazitoidok ökológiai, fiziológiai és természetesen taxonómiai kutatásai
szükségesek.
S1-2     VÍZMINŐSÉGI HAVÁRIA HELYZETEK             HAZAI    KISVÍZFOLYÁSAINKON–
       ÖKOTOXIKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEK

Fleit Ernő, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, Budapest

Hazánkban számos ipari vállalat, illetve önkormányzati tulajdonú szennyvíztisztító
telep kisvízfolyásokba bocsát be használtvizeket, vagy kezelt szennyvizeket.
Figyelembe véve a kisvízfolyások ökológiai terhelhetőségét – amely máig sem
pontosan definiált fogalom – ezek a bebocsátások az esetlegesen előforduló
üzemzavarok, balesetek és egyéb havária események nyomán vízminőségi
vészhelyzetet okozhatnak ezeknek a kisvízfolyásoknak az alvízi szakaszain.
      A vészhelyzetek ökotoxikológiai tekintetben két, egymást esetenként átfedő
csoportra oszthatóak fel; az akut és a krónikus hatásokat kiváltó káreseményekre.
Előbbire példa az Által-ér vízgyűjtőn 2003-ban elrendelt III. fokú vízminőségvédelmi
készültség, míg utóbbira a Kenyérmezei patakon 2004-ben lezajlott szennyezés
(dorogi hulladékégető kibocsátásai).
      Hogyan kezelhetők az ilyen vészhelyzetek, milyen megelőző rendszabályokkal
és a jogérvényesítés mely eszközeivel terelhetők a „társadalmilag elfogadott”
mederbe az ilyen események? Jogi és intézményi tekintetben sokat változott a
helyzet hazánk EU tagsága óta, azonban az ismertetett esettanulmányok
rávilágítanak arra, hogy szükség lenne hazánkban is egy központi, független, az
ilyen és hasonló eseményeket testületre (országos hatáskörű vízvédelmi szervezet)
amely a szakmai és hatósági feladatokat koordinálva képes az ilyen havária
helyzetek hatékony kezelésére.
      Az EU Víz Keretirányelve szerint a tagállamoknak a felszíni víztestek
tekintetében 2015-ig el kell érni a „jó” ökológiai állapotot, melynek meghatározására
jelenleg futó hazai és nemzetközi projektek irányulnak. A kisvízfolyások esetében
különösen fontos lesz az akut és krónikus ökotoxikológiai hatásokat kiváltó
szennyezések hatékony kezelése és monitoringja.
      Az esettanulmányok elemzésén keresztül az előadás bemutatja ennek a
megvalósítási folyamatnak (környezetminősítés → megelőzés → monitoring →
intézkedések) a gyakorlati lépéseit.
S1-3 NEMZETKÖZI KÖVETELMÉNYRENDSZER A "JÓ ÁLLATGONDOZÁSI, ÉS
    FELHASZNÁLÁSI" ÉS A JÓ MUNKA-HELYI KÖRÜLMÉNYEK ÉRDEKÉBEN -
    CÉLKITŰZÉSEK ÉS TAPASZTALATOK AZ ELSŐ HAZAI AAALAC
    AKKREDITÁCIÓ ÉRTÉKELÉSE KAPCSÁN
1
 Oláh Béla, 2Jean Paul Descoteaux, 1LAB International Magyarország Kutató
Központ, Veszprém, 2LAB Pre-Clinical Research International Inc. West Laval, QC,
Canada

Az állatokon végzett kutatások, mai tudásunk szerint, sajnos nem nélkülözhetők, bár
kiváltásukra sok törekvés történt. Egészen az 1900-as évek közepéig, nem irányult
jelentős központi nemzetközi figyelem a kísérleti állatok felhasználásának
szabályozására. Napjainkban egyre szigorúbb előírások szolgálják a kísérleti állatok
felhasználásának lehetőségeit.
      A Magyarországon végzett első nemzetközi akkreditációs eljárás kapcsán, mely
a kísérleti állatok kutatásokban való felhasználásának minőségét és az ezzel
kapcsolatos tevékeny-ségeket valamint a dolgozók egészségvédelmét vizsgálta, a
szerzők összefoglalják ezen terület legfontosabb követelményeit, figyelembe véve a
legfrissebb nemzetközi és a hazai előírásokat (97/CoE Convention, 86/609/EEC,
Guide for the Care and Use of Lab. Animal (02.I./96), 99/AG. Guide, 2000 AVMA
Panel on Euthanasia, 98 évi XXVIII. törvény, 243/1988. (XII. 31.) Korm rend.,
10/1999 (I. 27.) FVM rend.).
      A szabályozó előiratok összefoglalása mellett, áttekintik mind a hazai, mind az
európai és amerikai operatív és hatósági szervezeteket. A saját kutatóintézetükben
kialakított állatgon-dozási és felhasználási rendszerről beszámolnak, az
akkreditációra felkészítés tapasztalatainak elemzése mellett, az egyik legnagyobb
nemzetközi akkreditáló szervezetet (AAALAC) is bemutatják.
S1-4 AZ ÜLEDÉKLAKÓ SZERVEZETEKET ÉRŐ TOXIKUS HATÁS MÉRÉSE
    CHIRONOMUS-TESZTTEL, AZ OECD 219 IRÁNYELVBEN FOGLALTAK
    SZERINT

Báskay Imre, Gábriel Géza,         Fővárosi és Pest Megyei NTSZ Vízélettani
Laboratóriuma, Budapest

A mérgező anyagok, így a növényvédőszerek, vízi élővilágra gyakorolt hatásának
megítélésének korszerű követelményei igénylik, hogy a táplálékhálózat minél több
szintjén, minél több életformába tartozó fajra legyenek vizsgálati adataink, amelynek
alapján megbecsülhető az élővizekre vonatkozó környezeti kockázat. A növényvédő-
szerek vonatkozásában erre a 91/414/EGK számú irányelv tartalmaz előírásokat,
amelyeket folyamatosan korszerűsítenek.
      Elsősorban a halakon illetve a planktonikus életmódú vízi szervezeteken (pl.
Daphnia, Selenastrum zöldalga) végzett vizsgálatok jelentették és jelentik a toxicitás
meghatározás alapját a legtöbb esetben. A növényvédőszer engedélyezéshez
kapcsolódó TER alapú kockázatbecsléshez azonban sok esetben nélkülözhetetlen
egyéb tesztszervezetek felhasználása, így különösen fontos az üledéklakó
szervezeteket reprezentáló árvaszúnyog lárva – Chironomus sp. – vizsgálata.
      A vizsgálatok során a Chironomus lárvákat a kísérleti anyag különböző
koncentrációinak tesszük ki, víz - üledék rendszerben. A kísérleti anyagot a víz –
üledék rendszer víz fázisába oldjuk be. A kísérlet végén a kirepült Chironomus –ok
számát, ha megkívánt, akkor 10 nap után a lárvanövekedést, ill. lárvatúlélést
határozzuk meg; meghatározzuk a LOEC, és NOEC értékeket, továbbá azt a
koncentrációt, ami 50 %-os csökkenést idéz elő a kirepülésben, lárvatúlélésben,
lárvanövekedésben.
      A teszt módszert az OECD 219. irányelv ( Sediment-Water Chironomid Toxicity
Test Using Spiked Water ) tartalmazza, amely még nem teljesen kiforrott, a végleges
változata még nem készült el. Ennek főbb előírásai a következők:
       - a kontrollban a pusztulások mértéke nem haladhatja meg a 30% -ot,
       - a teszt-állatok teljes kifejlődésének az időtartama Chironomus riparius és
           Chironomus yoshimatsui esetében 12 – 23 nap, Chironomus tentans
           esetén 20 – 65 nap a teszt edényekben való elhelyezésüktől számítva,
       - a kontrollokban a kifejlődések átlagának 50 – 70 % között kell lennie,
       - az oldott oxigén tartalom a kísérlet végén nem lehet kisebb 60 % -nál,
       - a vízoszlopban mért pH értéknek 6-9 közé kell esnie minden edényben,
       - a teszt-edények vízhőmérséklete között legfeljebb +1.0 oC különbség
           lehet, a fajra jellemző tartományon belül. Ugyanennyi a megengedett
           hőmérséklet ingadozás a kísérlet teljes időtartalma alatt.
      A vizsgálatra használhatók 600 ml –es főzőpoharak (kiöntő nélküli) 8 cm
átmérővel kémiailag inert anyagból + mindegyikhez műanyag sapka. A pohárban a
szediment mélysége és a felette elterülő vízoszlop (overlying water) magassága
közötti arány maximum 1:4 lehet. A kísérletekhez szintetikus szediment használata a
legmegfelelőbb, de alkalmas lehet természetes szediment is.
S1-5 A NÖVÉNYVÉDŐSZER ENGEDÉLYEZÉS SÚLYPONTJAI

Pethő Ágnes, Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Engedélyezési
Igazgatóság, Budapest

Az Európa Unióhoz történő csatlakozásnak egyik feltétele az uniós engedélyezési
rendszerek átvétele. Ez vonatkozik a növényvédőszer engedélyezés folyamatára is.
      Az előadás betekintést kíván nyújtani a növényvédőszer engedélyezés uniós és
az azzal kompatibilis hazai szabályozás rendjébe. Az európai uniós engedélyezés
egyik lényeges struktúrális eleme, hogy a hatóanyagokat közös eljárásban, a
hatóanyagból előállított végterméket (formált növényvédőszereket) tagországi
szinten engedélyeznek. Ezzel az Unió célja az önálló, de mégis egységes
alapelveken történő növényvédőszer minősítés megteremtése. Az engedélyezés
követelményeit a 91/414/EGK direktíva tartalmazza.
      A hazai növényvédő szer engedélyezés jogszabályi hátterét a XXXV/2000
törvény a növényvédelemről, valamint a 89/2004 FVM rendelet biztosítja a
növényvédőszerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről,
csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról.
      Magyarországon az FVM, Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat (NTKSZ)
Engedélyezési Igazgatósága vesz részt a hatóanyagok minősítésében és új
hatóanyagok – monográfiák elkészítésében. A készítmények engedélyezésében a
NTKSZ mellett részt vesz szakhatóságként az Országos Tisztiorvosi Hivatal
intézményei (OKBI, OÉTI, OGEI), valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium.
      Az Unió 1993-tól kezdődően felülvizsgálja az eddig alkalmazott növényvédő-
szerek hatóanyagait, - főként humán és környezeti kockázatai miatt - és egy ún.
újraengedélyezési folyamatnak veti alá azokat. Az új engedélyeztetési rendszer
rendkívül szigorú és tudományos alapon értékeli az engedélyezhető (ún. pozitív
listára kerülő) hatóanyagokat.
      Az előadó röviden ismerteti a növényvédőszer hatóanyagok és készítmények
engedélyezésére vonatkozó szakmai követelményeket, betekintést adva az
elvégzendő fizikai-kémiai, analitikai, biológiai, toxikológiai, környezeti, ökotoxikológiai
vizsgálatok körébe.
      Tájékoztatást nyújt az Unióban és nálunk jelenleg engedélyezett hatóanyagok
köréről, a visszavont, illetve visszavonandó hatóanyagokról. Felhívja a figyelmet a
növényvédőszer engedélyezés reformját követő hulladék ártalmatlanítás
szükségességére.
S1-6      AZ   EURÓPAI  UNIÓ   NÖVÉNYVÉDŐSZER    ENGEDÉLYEZÉSI
       RENDSZERÉNEK    KÖRNYEZETI  VONATKOZÁSAI:   SZÁRAZFÖLDI
       ÖKOTOXIKOLÓGIA

Csató Attila, Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert

Az Európai Unió 91/414/EC Irányelvének 96/12/EC módosítása foglalkozik azokkal a
követelményekkel és meghatározott értékelési módszerekkel, amelyek bizonyos
szárazföldi nem célszervezetek kockázatbecslésének elvégzéséhez szükséges.
Ezek közé tartoznak a szárazföldi gerincesek, méhek, egyéb hasznos ízeltlábúak,
talajban élő mikro- és makroszervezetek, illetve a nem-cél növényi szervezetek.
      Általánosan elfogadott az, hogy az ökotoxikológiai kockázatbecslés nem az
egyedek, hanem a populációk védelmét tűzi ki céljául. Általában a nem-cél
szervezetek populációinak folytonosságát kell biztosítani. Ez vezérli a szárazföldi
nem-célszervezetek kockázatbecslésének folyamatát is.
      A rendelkezésre bocsátott információnak, beleértve a hatóanyagot tartalmazó
egy vagy több készítményre vonatkozó adatokat is, elegendőnek kell lennie ahhoz,
hogy értékelhető legyen a hatóanyaggal, metabolitjaival, bomlás- és
reakciótermékeivel való érintkezés során veszélyeztetett nem célszervezetekre (flóra
és fauna) gyakorolt hatás, ahol ezek az anyagok környezetvédelmi jelentőséggel
bírnak. A hatás oka lehet egyszeri, hosszantartó vagy ismételt érintkezés, az így
létrejövő hatás, pedig visszafordítható, vagy vissza nem fordítható. Ezen kívül fel kell
becsülni a nem-cél szervezetekre, populációkra, közösségekre és folyamatokra
gyakorolt rövid és hosszú távon fennálló kockázat lehetőségét, meg kell határozni az
adott hatóanyag veszélyességét, illetve meg kell állapítani a nem célszervezetek
védelmében szükséges elővigyázatossági intézkedéseket.
      Az ökotoxikológiai vizsgálatok során talált valamennyi lehetséges hátrányos
hatásról be kell számolni, és amennyiben azt az illetékes hatóság úgy rendeli, a
jelentésnek tartalmaznia kell olyan, a megkívántakon túl végrehajtott vizsgálatokat,
melyek szükségesek lehetnek a háttérmechanizmusok felderítésében és a hatások
jelentőségének felbecslésében. A jelentéseknek tartalmaznia kell minden olyan
biológiai adatot és információt is, melyek elősegítik a hatóanyag ökotoxikológiai
jellegzetességének értékelését.
      Az előadás röviden érinti azokat a szempontokat, melyek fontosak lehetnek a
szárazföldi ökotoxikológiai kockázatbecslés elvégzéséhez.
S1-7      AZ    EURÓPAI UNIÓ   NÖVÉNYVÉDŐSZER     ENGEDÉLYEZÉSI
       RENDSZERÉNEK KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI: A HATÓANYAG SORSA
       ÉS VISELKEDÉSE

Szentes Csaba, Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert

Az Európai Unióban a 91/414/EGK Irányelv szabályozza a növényvédőszer
hatóanyagok forgalomba hozatalának feltételeit. Egy hatóanyag akkor kerülhet az
engedélyezett hatóanyagok listájára, ha a jó növényvédelmi gyakorlatnak megfelelő
kijuttatás semmilyen káros hatást nem gyakorol az ember, vagy az állatok
egészségére és nincs elfogadhatatlan hatással a környezetre. Mindezek
megítéléséhez szükséges benyújtandó adatokat, illetve azok kiértékelését
témakörönként főfejezetekre osztják. Külön fejezete van pl. a humántoxikológiának
vagy az ökotoxikológiának.
      A hatóanyag környezeti sorsára és viselkedésére vonatkozó fejezet
laboratóriumban és szabadföldön végzett főként kémiai vizsgálatokat tartalmaz. Ezek
a vizsgálatok a hatóanyag-molekula talajban, felszíni- és felszín alatti vízben,
üledékben, levegőben való megoszlását, koncentrációját, migrációs és akkumlációs
hajlamát, bomlásának minőségi és mennyiségi paramétereit tanulmányozzák. A
környezet fontosabb változóinak, pl. hőmérséklet, fény, O 2, pH hatása ezen
folyamatokra szintén tanulmányozásra kerül.
      A vizsgálati eredményekből számítások, illetve számítógépes modellezés
segítségével következtetünk a molekula környezeti sorsára és viselkedésére, térbeni
és időbeni változására. Az értékelési folyamat ökotoxikológiai, a felszín alatti víz,
valamint a levegő kontamináció esetén humán toxikológiai szempontból is releváns
végpontjai az egyes kompartmentekre előre jelzett koncentráció (PEC értékek), azaz
az expozíció, amely a ’TER alapú’ kockázatbecslés egyik „input”-ja.
      Az előadás röviden vázolja az európai növényvédőszer engedélyezés
folyamatát, a kötelező adatszolgáltatás és az engedélyezés fontosabb területeit,
valamint a ’Fate and behaviour’ fejezetet és annak ökotoxikológiai, valamint humán
toxikológiai vonatkozásait.
S1-8     AZ EU NÖVÉNYVÉDŐSZER ENGEDÉLYEZÉSI                         RENDSZERÉNEK
       KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI: VÍZI ÖKOTOXIKOLÓGIA

Repkényi Zoltán, Fővárosi és Pest Megyei NTSZ Vízélettani Laboratóriuma,
Budapest

Napjainkban a vízi ökotoxikológiai kockázatbecslés terén igen gyors fejlődés
figyelhető meg. Folyamatosan újabb technikák és eszközök jelennek meg, újabb és
újabb fajok kerülnek bevezetésre, mintegy képviselve az ökoszisztéma minden
funkcionális csoportját, az elsődleges termelőktől a fogyasztók különböző szintjéig. A
91/414/EGK számú növényvédőszer direktíva alapelveinek megfelelően végzett,
toxicitás és expozíció (TER) alapú kockázatbecslés során az egyes élőlénycsoportok
legkisebb toxicitási adatát vetjük össze a növényvédőszer realisztikusan
legmagasabb expozíciós szintjével. A bizonytalanság lefedésére alkalmazott globális
faktor figyelembe veszi a toxicitási adatok fajok közötti, fajon belüli, laboratóriumok
közötti variabilitását, illetve a laboratóriumi adatok az ökoszisztémára történő
extrapolálásából adódó problémákat. A helyes mezőgazdasági gyakorlat esetén is
számolni kell a felszíni vizeink növényvédőszer szennyeződésével a permetlé
elsodródása, a kezelt tábla lemosódása, illetve a talajvízen keresztüli befolyás miatt.
A hatóanyagok sorsa és viselkedés adatai lehetőséget adnak a környezeti
koncentrációk realisztikus előjelzésére.
      A kockázatbecsléssel engedélyezett készítmény a jó mezőgazdasági gyakorlat
esetén nem veszélyeztetheti egyik élőlénycsoportot sem: vízben élő gerincesek
(halak), vízben élő gerinctelenek (kisrákok, vízi rovarok, csigák), vízi növények
(algák, magasabb rendű növények), üledéklakó élőlények (árvaszúnyogok).
      Ha lehetséges, hogy vízi szervezetek vannak kitéve a növényvédőszer
hatásának, nem adható ki engedély, ha: a toxicitás / kitettség arány (TER) halakra és
Daphniára 100-nál kisebb akut kitétel esetében és 10-nél kisebb hosszú távú
kitettség esetében, az alganövekedés gátlás / kitettség (TER) arány 10-nél kisebb, a
biokoncentrációs faktor (BCF) 1000-nél nagyobb olyan szerekre, melyek készen
állnak a biodegradációra, vagy 100-nál nagyobb azokra, amelyek nem. Kivéve ha
megfelelő kockázatértékeléssel bizonyítják, hogy szabadföldi körülmények között
nincs elfogadhatatlan hatás a kitett fajok életképességére a javasolt használatot
követően.
    A TER és a BCF bizonytalansági faktorok nem merev határok, azt jelzik, hogy
finomított kockázatbecslésre van szükség: pl. kiegészítő fajokkal végzett tesztek;
mikro- és mezokozmosz vizsgálatok.
    Ha a finomított kockázatbecslés jelzi, hogy a kockázat elfogadhatatlan,
kockázatkezelésre lehet szükség: pl. alkalmazási gyakoriság, dózis változtatása,
puffer zóna a kezelt célterület és a vízfelszín között, szélfogó fasor kialakítása,
applikációs technika javítása.
    Magyarországon az EU jogharmonizáció miatt az ökotoxikológiában teljes
szemléletváltásra volt szükség, melyet az aktuális rendeletmódosítások (pl.: 6/2001.
FVM rendelet) terén figyelembe kellett venni. Ld. 89/2004. (V.15) FVM rendelet.

								
To top