M�h�sz S�ndor

Report as inappropriate Your report has been received

Shared by: j9NCI00

Tags

Stats

views:: 6
posted:: 6/25/2012
language:: Hungarian
pages:: 44

Public Domain

Document Sample

6. A KATONAI SPORTEJTŐERNYŐZÉS
(Juhász József ny. alezredes aranykoszorús I. o. ejtőernyős)

6.1. Bevezetés

A magyar katonai sportejtőernyőzés célja, hogy a katonákat bátorságra, gyors
elhatározó- és cselekvőképességre nevelje, valamint elméleti és gyakorlati oktatáson
felkészítse magasabb szintű feladatok végrehajtására.

Napjainkban a technikai sportok között említjük az ejtőernyőzést, amely mára már
biztonságosnak tekinthető.. A rendelkezésre álló időben rövid áttekintést szeretnék adni a
katonai sportejtőernyőzés kialakulásáról, létrejöttéről, rendszerbe állításáról.
Az elmúlt harminc év alatt sokat fejlődött a katonai sportejtőernyőzés, amely a
Magyar Hadsereg Katonai Válogatott létrejöttéhez vezetett.
A katonai sportejtőernyőzés kialakulása, elismerése hosszú folyamat. Ez a
rendszer kialakulása azonban nem ment olyan simán, hogy valaki kitalálta és már
működött is, hanem sikerek és nemegyszer sikertelenségek „végtelen” láncolata. A
vezetők, versenyzők, a versenyek és bajnokságok felsorolása is több fejezetet töltene ki,
így ezeken a lapokon csak a leglényegesebb eseményekkel találkozhatunk .
A katonai sportejtőernyőzés területét jól ismerem. Abban az időben ugyanis
mind katonai mind sportegyesület elnöki beosztásom miatt lehetőségem volt azon
munkálkodni, hogy mihamarabb létrejöjjön és működjön a hadseregben az ejtőernyős
sport.

6.2. A hadsereg ejtőernyős sportjának kialakulása

1962 tavaszán kezdődött. A légierő legjobb ejtőernyősei szakmai tanácskozáson
vettek részt, ahol megbeszélték az adott évi feladatokat, többek között a rekord ugrásra
való felkészülést. Elhatározták, hogy a légierő ejtőernyősei bekapcsolódnak az MHSZ
által rendezett versenyekbe. Egyelőre mindenki a szolgálati helyéhez legközelebb eső
ejtőernyős klubba lépett be.
Ehhez azonban szükség volt az abban az időben megjelenő új ejtőernyőkre. Az
első lépések és próbálkozások megtörténtek, a felkészülési tervet végrehajtották. Most
már csak az eszményi ugró idő váratott magára. Végül hosszú várakozási idő után eljött a
nagy nap.
Hogyan emlékezünk erre a napra?
(A szerző helyenként lírikus leírása jól tükrözi a rekordkisérlet minden részletét.)
A hold az égen, mint lelkiismeretes éjjeliőr elindult ellenőrző körútjára. Fényesen
világított, mintha attól félne, hogy a rábízott Földet valaki ellophatná. Nagyon szép volt a
kép és ezt a szépséget csak emelte a millió és millió csillag fénye.
Lent a földön minden csendes volt, még az egész napon át erősen fújó szél is
elcsendesült, belefáradt ő is a munkába, az ejtőernyősök nagy örömére. Volt egy kis
pontja a Földnek – a Balatonkiliti repülőtér – ahol most kezdődött csak az igazi munka. A
starton álló repülőgépet szorgos kezek igyekeztek minél jobban előkészíteni nagy útjára.
Lelkiismeretes munkát végeztek, hiszen a siker nagymértékben függött az ő munkájuktól
is. Távolabb egy csoport ember békésen beszélgetett. Tíz bátor katona készült éjszakai
rekord kísérleti ejtőernyős ugrásra.
Heten közülük, a hét rekorder, H. Nagy Imre, Valkó Gyula, Magyar Miklós, Tóth
Jenő, Juhász József, Gajdán Miklós és Gyürki Imre a hadsereg ejtőernyős csapatának
tagjai. A három célugró: Kovács Sándor, Hüse Károly és Molnár Tibor. Ők hárman a
fiatalabb korosztályhoz tartoztak és a célugrás mellett tapasztalatszerzésre is készültek.
Az „öregek”, bár az évek egyeseknél már ősz szálakat is a hajukba szőttek,
fiatalos tettre készültek. Meg akarták mutatni a fiataloknak, hogy nem öregedtek meg az
évek alatt – ma is olyan lelkes munkásai ennek a szép sportnak, mint évekkel ezelőtt.
Gyakorlott mozdulatokkal csatolták fel az ejtőernyőket, ellenőrizték a felszerelést,
s közben ki-ki tanácsot adott, mások tréfálkoztak, hogy hamarabb teljen az idő.
Huszonegy óra után a csoporthoz lépett a gép parancsnoka, hogy a csapattal az
ugrásra vonatkozó utolsó dolgokat megbeszéljék. Ő maga is az idősebb korosztályhoz
tartozott, de szíve együtt érzett a csoporttal, s lelkesedése mindenkit elragadott. Rövid
tanácskozás után határoztak a rárepülés irányáról és a célugrók ugrási magasságáról.
Ezután elhangzott a mindenkit foglalkoztató kérdés: mennyire tudunk emelkedni? Szeidl
őrnagy a gép parancsnoka, látva a feléje irányuló kérdő tekinteteket, így szólt:
-Ne féljetek fiúk, amit ez az öreg gép kibír, azt kicsikarjuk belőle.
Elérkezett az indulás ideje. Még egy utolsó ellenőrzés, kézfogás a földön
maradókkal. Huszonkét óra volt az idő, felbőgtek a motorok és az öreg LI-2 –es
méltóságteljesen a levegőbe emelkedett.
A földön maradók találgatni kezdték, vajon sikerül-e elérni a célt. Ahogy telt az
idő, úgy nőtt az izgalom és ezt még fokozta az is, hogy a géppel a rádiókapcsolat
megszakadt. Néhány gyors mozdulat után azonban ismét hallható lett a gép rádiósának
hangja: „Magasság 2000 méter, célugrót dobunk!”
Jött a hír, hogy az első célugró Molnár Tibor elhagyta a gépet. A földön minden
várakozással töltött perc órának tűnt. Fél óra múlva érkezett az újabb hír: magasság
4000 méter, Kovács Sándor és Hüse Károly elhagyták a gépet.
Megkezdődött a harc! Minél magasabbra feljutni. Huszonhárom óra előtt
közölték: „Magasság 5000 méter, tovább emelkedünk!” A gépben ülők szívták a fedélzeti
oxigént, lábuk elnehezedett. Csak mutogattak és találgattak, elhangzott még egy utolsó
utasítás: zuhanási idő 80 másodperc.
Huszonhárom órakor a rádiós jelentette, hogy a magasság 5480 méter. Az ugrató
közölte: „Irányon vagyunk!”. Mindenki felállt, még egy utolsó szippantás és sorban irány
az ajtó. Hideg volt, a levegőt már szabadon szívhattuk. Egymás után elhagytuk a gépet.
Az ugrók igyekeztek stabilizálni a helyzetüket, már akinek ez sikerült, mert abban
az időben a stabil testhelyzet felvétele és megtartása még nem volt általános. Volt, aki
fejjel zuhant végig. Mivel személyesen átéltem a helyzetet, nekem sikerült stabilan végig
hason zuhanni. Csodálatos látványként tárult elém a Balaton éjszakai panorámája, ami a
fényektől és a víz tükröződésétől teljes fényében pompázott. Közben teljes sebességgel
közeledett a föld, erre abból lehetett következtetni, hogy nőtt az ellenállás és a meleg
levegő elviselhetőbbé tette a stabil zuhanást.
Az órámra néztem, ami 80 másodpercet mutatott. Lenéztem és Balatonkiliti
fényeiből megállapítottam, hogy még nagyon magasan vagyok. Ebben a pillanatban
valaki bele nyitott, hatalmas csattanás hallatszott, de én tovább zuhantam és a 90.
másodpercben meghúztam a kioldót. Óriási rántás és megálltam. Abban a pillanatban
működésbe lépett a KAP készülék, ami 500 méterre volt állítva. Tóth Jenő és Valkó Gyula
még lejjebb zuhantak, ők ketten estek a kijelölt helyre. Volt, aki a repülőtértől elég távol
ért földet, mert korán belenyitott.
A földön maradt csoport ujjongott: sikerült!
A hét öreg fiatalos szívvel és lelkesedéssel mutatta meg, hogy csak az évek száma
jelzi az idő múlását. A szeretett sportág iránti lelkesedés nem csökkent semmit, éppen
olyan, mint évekkel ezelőtt. Sőt, most kezdődött el valami és rájuk nagy feladat hárul az
elkövetkező években. Mert ha ők nem, akkor ki vigye tovább, hiszen rájuk várt a feladat
oroszlánrésze, ők foglalkoztak a Hadsereg ejtőernyőseivel. A tapasztalatot és a tudást
tovább kellett adni.

6.3. Az első próbálkozások

Budapest ejtőernyős bajnokságára két katona csapat is nevezett. Az egyik a
légierő, a másik az akkor még század szervezésű 3100 alakulat csapata volt. A Budaörsön
megrendezett versenyen mindkét csapat jól szerepelt. Igaz, a célugrás 51-hb. rendszerű
bekötött ejtőernyőkkel történt a 150 méter sugarú körbe. Aki a repülőtérre esett annak
már értékelhető volt az ugrása. Ezek voltak a kezdeti lépések.

A légierő ejtőernyős szolgálatának ebben az időszakban lehetősége volt arra, hogy
közelebbről is megismerkedjen a sportejtőernyőzéssel. Az MHSZ ejtőernyős klubjaiban
már rendelkeztek T-2 –es típusú réselt sport ejtőernyőkkel.

A saját példámból kiindulva lehet megérteni az akkori ejtőernyős szakemberek
ilyen irányú képzettségének szintjét, hiszen ez volt jellemző az akkori viszonyokra. A
taszári ejtőernyős szolgálathoz bevonult, már tapasztalatokkal rendelkező Magyar
Ejtőernyős Válogatott tagokat, Nika Sándor honvédet és Losinger István honvédet én
főnökükként ugrattam. A kiugrásukat és a levegőben való ténykedésüket figyelve azt
tapasztaltam, hogy végig stabilan zuhannak. A testhelyzetet többszöri kísérletezés során
végre nekem is sikerült felvenni. Olyan jó érzés volt stabilan zuhanni, hogy az első
sikeres stabil zuhanást nem akartam abbahagyni és már nagyon közeledett a föld, mire
elszántam magam a nyitásra. Az ejtőernyő éppen hogy belobbant a földet érés előtt.
Ennek a technikának az elsajátítása következtében sikerült a már említett rekord
kísérleti ugrást végig 90 másodpercig megtartani, stabil testhelyzetben.
Azt, hogy milyen is volt a Hadsereg sport ejtőernyőzésének akkori helyzete, ismét
csak saját példámból kiindulva szeretném érzékeltetni. A kaposvári MHSZ ejtőernyős
szakosztályába belépve, engem, mint kezdő versenyzőt az öcsényi területi ejtőernyős
versenyre neveztek. A versenyen a T-2 –es sportejtőernyőkkel történtek az ugrások. Ezt
az ejtőernyőt ott és akkor, én csak a verseny előtt ismertem meg. A Pécsiek csapatvezető
oktatója is a verseny előtt magyarázta el saját csapatának, hogy mi is a teendő kiugrás
után!!! Odafigyeltem és akkor hallottam először, hogy stabil testhelyzetben zuhanni,
majd jobbra-, és balra fordulás, szaltó és nyitás. Ezt be is mutatta és én próbálgattam,
mint amikor a kismadár repülni tanul. Rögzítettem magamban és a versenyen először
próbáltam meg végrehajtani. Számomra is meglepetés volt, de a kombinált célba ugrást
megnyertem, első helyezett lettem.
Ezzel a két példával azt akartam érzékeltetni, hogy abban az időszakban szükség
lett volna a hadseregben is egy összefogottabb és rendszeres ejtőernyős továbbképzésre,
az új dolgok megismertetésére. Ez az óhaj aztán rövidesen teljesült is.

6.4. Az 1963 és 1970 közötti időszak

1963 –ban megalakult a 34. mélységi felderítő zászlóalj és még ebben az évben
létrehozták Szolnokon a Gyulai György Honvéd Sport Egyesületet is tizenkét
szakosztállyal, megalakítva köztük az ejtőernyős szakosztályt is. Ebben az időszakban
már az alakulat sportolói az MHSZ által rendezett versenyeken eredményesen
szerepeltek.

A sportegyesület minden évben költségvetést készített, amit a MN Kiképzési
Csoportfőnökség sport osztályára kellett felterjeszteni, jóváhagyás végett. Az ejtőernyős
szakosztályt azonban kihúzták a sorból és rávésték a papírra, hogy a hadseregben nem
működik és nem engedélyezett az ejtőernyős szakosztály működése. Javasolták ellenben,
hogy csatlakozzunk az MHSZ ejtőernyős szakosztályaihoz, mert ott a feltételek adottak.
Azt azonban nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy ha valahol van lehetőség és
feltétel, hát akkor a zászlóaljnál mindez biztosítva van az ejtőernyős sport fejlesztésére és
művelésére.
Rendelkeztünk repülőgép üzemórával és a kornak megfelelő sportejtőernyőkkel
is. Annyit sikerült elérni, hogy a 2. Csoportfőnökségre 1967 januárjában, a szakosztály
által felterjesztett ejtőernyős edzési-, és versenytervet, – amelyben szerepeltek az MHSZ
által rendezett területi és országos versenyek, – jóváhagyták. Ezzel lehetőség nyílott arra,
hogy a kiképzési ugrási napokon sport ugrásokat is végre lehessen hajtani. 1967 –ben az
MHSZ által rendezett országos többtusa versenyen a sportegyesület csapata
eredményesen szerepelt.

Az 1967 -ben elért eredmények megalapozták a következő évek sikereit.
„Új országos rekord” – tudósít a Népszabadság sportrovata:
„A Szolnok megyei MHSZ repülőklub ejtőernyős szakosztályának Gyulai György
köre az ezerméteres, azonnali nyitású csoportos célbaugrásban a korábbi 4 méter 77
centiméteres rekordot 3 méter 4 centiméteresre javította. A csapat tagjai: Hüse Károly
Preising Konrád, Juhász József és Kovács Sándor.”

A Kék Balaton Kupán ez a csapat a harmadik helyen végzett. Ezeken kívül még
hosszasan lehetne sorolni az elért eredményeket, amelyek igazolták az ejtőernyős
szakosztály létrehozásának szükségességét és fenntartását.

De hát még csak 67 –et írtunk, az elismerésig sok víznek kell még lefolyni a
Tiszán.
Az újságokban megjelent tudósítások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy
megismerjék és tudomásul vegyék, él és működik az ejtőernyős szakosztály. Azt is meg
kellett érteni, hogy a sporttevékenység elősegíti az ejtőernyős szakkiképzést azzal, hogy
az oktatók tapasztalatokat szereznek, megismerkednek az új és korszerű ejtőernyőkkel és
eljárásokkal. Az ismereteket pedig hasznosítani tudják a katonai kiképzés
végrehajtásában. A kapcsolatok folytán elősegítik a sorköteles kiképzést és
végeredményben az alakulat ejtőernyős szükségleteinek kielégítését.
Elsősorban azt kellett bizonyítani, hogy ezen sportág:
- a veszélyességénél,
- a látványosságánál,
- és a költségeinél
nagyobb szolgálatot teljesít, mert működése nagyban elősegíti az ejtőernyőzés
hatékonyságát és fejlesztését.

Az 1967 –es év bármilyen sikeres is volt, mégis olyan intézkedés kiadására került
sor, hogy az állomány részére megszüntették a kézi kioldásos ugrásokat. Ez az intézkedés
ideiglenesen visszavetette az ejtőernyős sport fejlődését is. Különösen kellemetlenül
érintette a mélységi felderítő csoport parancsnoki állományát, de azokat a bevonult és
több száz ugrással rendelkező sorkatonákat is, akik civilben az MHSZ –nél már
versenyzők voltak.
A felderítő csoportparancsnoki állomány érdekében a Pk. eje. h. ejtőernyős ugrató
parancsnoki kiképzést javasolt azzal a szándékkal, hogy a tanfolyamon csak kézi
kioldásos ugrásokat lehessen végrehajtani. Az alakulatnál olyan, stabilan zuhanó és stabil
testhelyzetben nyitó parancsnokokra volt szükség, akik a levegőben látnak és
biztonságban érzik magukat. Ilyen felderítő csoportparancsnokok voltak: Keresztúri,
Mucsi, Mészáros, Menegáti, stb.
Ebben az időben új kiképzési program került kiadásra, melyet az alakulat eje.
szolgálata dolgozott ki. Úgy dolgoztuk ki a tervet, hogy a második évben a mélységi
felderítő katonák 1000-1500 méterről, 10-20 másodperces késleltetéssel, kézi kioldásos
ugrásokat hajtanak végre.
Mit gondolnak, mi történt? Jóváhagyták!
Ennek eredményeként a kecskeméti ejtőernyős összevonáson a Lits Gábor
főhadnagy által vezetett század minden egyes tagja kézit ugrott. Öröm volt nézni, ahogy a
mélységi felderítő csoport sorkatonái és parancsnokaik 1500 méterről 20 másodpercet
zubognak lefelé és zsinórban nyitnak. Ezek után már a kiadott korlátozó intézkedés
érvényét vesztette, mert hogyan jön az ki, hogy a felderítő katonák kézit ugranak, a
tiszteket és tiszthelyetteseket pedig a géphez kell láncolni, kötözni. Ha valakit érdekel,
hogy milyen alapon és miért születhetett ilyen fals intézkedés, akkor elmondom, hogy
azon tanácsadók (súgók) suttogására született meg, akik ugyan ejtőernyősnek nevezték
magukat, de soha nem merték megkockáztatni, hogy igazi ejtőernyőssé válva ugorjanak
legalább egy kézit.
Ezen program jóváhagyása minőségi változást jelentett. Fellendítette a kiképzést
és a sportugrások végrehajtásával nagyban hozzájárult a hadsereg sportjának
fejlődéséhez.

6.5. Az 1970 -es év, a fellendülés éve

A Szovjet Hadsereg Sportbizottságától meghívás érkezett a Baráti Hadseregek IV.
ejtőernyős bajnokságára. A versenyt Tula városában, illetve a tulai eje. bázison rendezték.
A Magyar Néphadsereg ejtőernyős katona válogatottja ekkor még nem létezett. A
versenykiírást megküldték a Gyulai György SE. elnökének. Áttanulmányozva arra a
következtetésre jutottunk, hogy egy féléves felkészülési tervet kell kidolgozni.

A felkészülést egy válogató verseny megtartásával terveztük zárni, ahol azon
versenyzők, illetve katonák, akik a legjobb eredményeket érik el, bekerülnek a
válogatottba.
A terv elkészítése után derült ki, hogy az elöljáró 2. Felderítő Csoportfőnökséget
nem értesítették, nem tájékoztatták. Ezért kértük a sport osztály vezetőjét, hogy küldjenek
egy versenykiírást és értesítést az elöljárónak is. Ez azért vált indokolttá, mert a
felkészülés többlet kiadással járt, ami elsősorban plusz rep. üzemóra, gk. kilométer,
valamint nagy mennyiségű lőszer felhasználását jelentette. Ezen kívül szükség volt az
elöljáró engedélyére és a terv jóváhagyására is.
A versenykiírás szerint az alábbi versenyszámokra kellett felkészíteni egy
csapatot:
1. egyéni célbaugrás 1000 méterről, 10 másodperc késleltetéssel
2. stílus ugrás 2000 méterről, 25-30 másodperc kombinált
3. csapat célbaugrás 1000 méterről
4. deszant többtusa
-1000 méteres csapat célbaugrás
-5000 méteres erőltetett menet, 200 méterre éleslövészet,
kézigránát dobás, sebesült szállítás
A felkészülési terv utolsó mozzanataként július 01.-07. között terveztük a
válogató verseny megtartását. A felkészülés zavartalanul folyt. Minden jel arra mutatott,
hogy sikerül a csapatot kellően felkészíteni. Május hónapban azonban a tiszai nagy árvíz
elvitte a felkészülési tervet a repülőgéppel együtt. Abbamaradt a felkészülés és olyan
döntés született, hogy felkészületlen csapat nem képviselheti a Magyar Néphadsereget.
Voltak nevek, egyes személyek, de a versenykiírást megismerve nem volt mit
keresnünk. Ezért tapasztalatszerzés céljából egy fő, mégpedig a sportegyesület elnöke
utazhatott és részt vett a versenyeken, mint tapasztalatszerző. A deszant többtusa
versenyen pedig, mint semleges bíró. Különösen a cseh, a lengyel és a bolgár
csapatvezetők kérték, hogy figyeljen oda, mert minden számot a szovjetek akartak
megnyerni.
A verseny tapasztalatain túl lehetőség nyílott arra, hogy mint a Pk. eje. h. a
századkötelékben folyó ejtőernyős kiképzést megtekintsem, az ott használt ejtőernyős
szereket kipróbálva és az egyéb általuk használt kiképzési fogást megismerve, kellő
tapasztalatot szerezzek. Mindezeket összegezve arra a következtetésre jutottam, hogy van
még mit tenni, ha ki akarjuk alakítani a Magyar Néphadsereg válogatottját.

6.6. A következő évek

A versenyen szerzett tapasztalatokat figyelembe véve terveztük meg az 1971 –es
év feladatait is, és 1971 őszén már terveztük a következő évben megrendezendő Magyar
Néphadsereg I. ejtőernyős versenyét, bajnokságát.
1971. október 14 –én a sportegyesület vezetőség választó közgyűlését az elöljáró
osztályvezető Bánka József ezredes nemcsak jelenlétével tisztelte meg, de
hozzászólásában olyan bíztató útmutatást adott, amely eloszlatta azokat a félelmeket,
hogy nem tudunk előre lépni. Az, amit mondott jegyzőkönyvben rögzítve van, ezért
idézem egy pár mondatát:

1. „Az ejtőernyős szakosztályra a jövőben nagy feladat vár.”
2. „Az alakulat sportélete ebbe az irányba fog eltolódni.”
3. „Az ejtőernyős szakosztály léte még nem eldöntött kérdés pillanatnyilag,
ugyanakkor nem engedélyezett a működése sem. Éppen ezért azt más alapokra kell
helyezni.”
4. „Támogatom a kezdeményezést és javaslom, szervezzék meg a Magyar
Néphadsereg I. ejtőernyős bajnokságát.” Még megjegyezte: „A tervezetet terjesszék fel,
jóvá fogom hagyni.”
Az MN VK. 2. Csoportfőnökség kezdeményezésére és támogatásával a Magyar
Katona Válogatott kilépett a nemzetközi szintérre. A nemzetközi kapcsolatokat
felhasználva először az 1972. május 14.-22. között megrendezett belgiumi versenyre volt
a csapatnak lehetősége. A belgiumi versenyre ki kellett egészíteni a csapatot: Varga
József tartalékos törzsőrmestert behívtuk katonának, mert ő a Magyar Ejtőernyős
Válogatott tagja volt.

Az így kiegészített csapat az alábbi eredményeket érte el:

A tudósítás a Néphadsereg újságban jelent meg:

41. ábra. 1972, május 14-22. között a belgiumi verseny. Balról jobbra: Hüse Károly
fhdgy, Móré Gyula őrmester, Juhász József őrnagy, Matusek (tilmács) belga
tiszthelyettes, Aradi András alez. versenybíró, Nemes László törzsőrmester, Varga József
t. törm.
„13 európai ország katonai ejtőernyős válogatottjainak részvételével többnapos
versenyt rendeztek Belgiumban. Az izgalmas és látványos, nehéz vetélkedőn a Magyar
Néphadsereget Juhász József főtiszt vezetésével, Aradi András főtiszt az MHSZ eje.
főnöke és négyfős csapat képviselte. Versenyzők: Hüse Károly főhadnagy, Varga József
tartalékos törzsőrmester, Nemes László törzsőrmester és Móré Gyula őrmester. Első
alkalommal vett részt magyar katona csapat ilyen összetételű versenyen, a sikeres
szereplést bizonyítja, hogy 2000 méteres egyéni stílusugrásban Hüse Károly főhadnagy a
harmadik helyet szerezte meg. Az 1000 méteres csapat célugrásban bronzérmet szerzett a
csapat.”

A tudósítás megjelenése a Néphadsereg újságban nagyon nagymértékben
hozzájárult a sportág fellendüléséhez. A belgiumi versenyről hazatérve, még május 26 –
án felterjesztettem a Kik. sport osztályra a Magyar Néphadsereg első ejtőernyős
versenyének költségvetését, mert azt az éves költségvetési tervből kihúzták. A
felterjesztés szolgálati úton történt ugyan, de azt a parancsnok nem írta alá, így időbe
tellett, míg a Felderítő Főnökségről továbbították.
A csapatok már bevonultak és még semmi reagálás nem történt és visszajelzés
sem érkezett. Ezért telefonon felhívtam a sport osztály vezetőjét. Ennek hatására
felrendeltek és kellően elmarasztaltak, hogy mit képzelek én, év közben nem lehet ilyen
költségeket felterjeszteni. Közöltem velük, hogy az éves költségvetésbe be volt tervezve,
csak ők kihúzták.
A felterjesztett költségvetés:

- Eje. ugró ruha (fehér): 800 Ft/db 8000 Ft
- Tiszteletdíjak: 4200 Ft
- Élm. kiegészítés: 4000 Ft
- Verseny díjazás, érmek: 3000 Ft
Mindösszesen: 19200 Ft

Hallani sem akartak arról, hogy a versenyre utaljanak ki pénzt. A melegítőkre
vonatkozóan közölték, hogy honvédségi melegítőket utalnak ki. Az ajánlatukat nem
fogadtam el, mert a melegítők már meg voltak és ki is fizettük. Igaz, hogy a cselgáncs- és
a kézilabda szakosztály költségvetéséből, de mindennemű kiadást ebből kényszerültünk
fedezni.
Ebben a kellemetlen helyzetben kénytelen voltam a Kiképzési Csoportfőnökhöz
Oláh István vezérőrnagyhoz fordulni. Úgy jelentkeztem be, mint a sportegyesület elnöke.
Ez azért vált szükségessé, mert így nem kellett betartani a szolgálati utat. Amikor
beléptem szívélyesen fogadott, szóhoz sem engedett jutni. Hellyel kínált és már mondta is,
hogy mennyire büszke az ejtőernyősökre és gratulált a sikeres szerepléshez. Akkor vettem
észre, hogy a Néphadsereg újságra mutat, ahol a fényképen a Belgiumban szereplő
csapat látszott és az elért eredményeik.

Már kérdezte is, hogy milyen tapasztalatot szűrtem le és mit tudok ebből
hasznosítani a sportban, valamint a kiképzésben. Én részletesen beszámoltam a
versenyen szerzett tapasztalatokról, elmondtam mindent. Ő többször is kérdezett, mivel
minden érdekelte.
Amikor befejeztem, kértem engedélyt jelenteni. Kérdezte, hogy mi a probléma és
már jelezte is, hogy ha csak rajta múlik, akkor segít. Én elmondtam neki, hogy
megrendezzük a Magyar Néphadsereg első ejtőernyős versenyét és a csapatok már be is
vonultak Szolnokra. A versenyre tervezett összeget a sport osztály vezetője nem engedi
kiutalni, azzal az indokkal, hogy a hadseregben nem működik ejtőernyős szakosztály.
Ekkor ő megkérdezte, hogy szerintem működik-e? Jelentettem, hogy szerintem
igen, amit az újságcikk is bizonyít, de ezen kívül fel kell készülnünk a baráti hadseregek
versenyére is, amin első alkalommal veszünk részt.
Megértette, amit elmondtam és a tőle megszokott katonás formában jelzett a
titkárnőnek és magához rendelte a sport osztály vezetőjét. Amint belépett feltette neki a
kérdést:
-Miért nem utalják ki a szükséges költségeket?
-Jelentem, azért nem tudom kiutalni, mert a Magyar Néphadseregben ejtőernyős
szakosztály nem működik, nincs elismerve. – válaszolta az osztályvezető
-Szóval ez a bajuk! Nos, akkor jegyezzék meg, hogy a mai naptól működik és van
ejtőernyős szakosztály a Magyar Néphadsereg sport rendszerében. – jelentette ki
határozottan a tábornok, majd hozzám fordult:
-Juhász őrnagy, meg van elégedve?
-Jelentem, igen!
-És ki fogja átadni a díjakat?
-Jelentem, Polgár Ervin ezredes, a felderítő osztály vezetője.
-Rendben van, mert kellő szinten kell képviseltetnie magát a vezetésnek, ez hozzá
tartozik a hadsereg szintű versenyekhez – jegyezte meg végül a tábornok.

Ezek után már nem volt semmi akadálya a verseny megrendezésének, hiszen az
anyagi oldala is rendeződött. A szomorú ebben az egész ügyben az volt, hogy amikor
másnap be akartam számolni a parancsnoknak arról mit végeztem, ő meg sem hallgatott.
Hívatott, és amikor beléptem hozzá ő a forgószékében ült és egy vonalzóval az asztalt
ütögetve azt mondta:

-Megérdemelted, hogy eligazítsanak! Amennyiben nem szervezkedsz és nem
szervezed meg ezt a versenyt, elkerülhetted volna. Vedd tudomásul, hogy nem engedem az
étkezésüket a laktanyában, oldjátok meg kint a Szandán.
Ekkor a témától kicsit eltérve megjegyezte:
-Hogyan állsz? Az egyik lábad előbbre van, mint a másik!
Majd a székében tovább forogva folytatta:
-Ülhetnél te is a székedben, nem zavarnálak és nekem sem kellene ilyen ügyekkel
foglalkoznom.
Végre szóhoz jutottam és azt mondtam:
-Én is csináltatok ilyen forgószéket magamnak és a verseny után ráérő időmben ki
is próbálom. Egyébként pedig a versenyzők étkeztetésével kapcsolatban, a hadtápfőnökkel
megbeszéltem, ő javasolta, hogy a laktanyában legyen az étkeztetés. Egyrészt olcsóbb,
másrészt a gyakorlat miatt nem tud szakácsot és felszolgálót biztosítani.
A parancsnok a székében forogva, nyeglén megjegyezte:
-Akkor sem engedem meg, hogy a sportolók melegítőben jöjjenek be a laktanyába
és főleg az étkezdébe. És ki fogja ezeknek a civileknek az étkezését fizetni?
-Azzal ne foglalkozzál – válaszoltam – mert ez rám tartozik és én erre a költséget
megkaptam.
-Hogy-hogy megkaptad? – kérdezte.
-Hát úgy, hogy a kiképzési főcsoportfőnöknek számoltam be és ő engedélyezte a
versenyre tervezett költségek kiutalását.
-Akkor csináljatok, amit akartok, de engem ne zavarjatok – válaszolta.
-Rendben van nem foglak zavarni, de a sportolók melegítőben jönnek az
étkezdébe. A verseny védnöke egyébként Polgár Ervin ezredes és a díjakat is ő fogja
átadni. Így neked, mint parancsnoknak részt kell rajta venned. Az is jó lenne, ha a
megnyitóra kijönnél, mert a kiképzési főnökségről is le fog jönni valaki.

Ezek után természetesen a Magyar Néphadsereg első ejtőernyős versenyére
minden biztosítva volt.

6.7. A verseny

A verseny vezetője:……... Juhász József őrnagy SE: elnök
Verseny titkár:…………... Horváth Tibor százados testnevelő tiszt
Verseny főbíró:………….. Miklós László MHSZ
Bírók:……………………. Aradi András alezredes MHSZ
.……………………. Nagy Ottó MHSZ
Verseny ideje:…………… 1972. július 10.-15.

Öt csapat 25 versenyzője, tisztek, tiszthelyettesek, és az MHSZ csapata indultak a
versenyen.

A verseny célja:
42. ábra. 1972. július 10-15-ig. Magyar Néphadsereg első ejtőernyős versenye
(bajnoksága). 3100 csapata: Balról jobbra: Borbély Sándor őrm,. Nemes László tőrm.,
Jepura Gábor honvéd, Végh László tőrm., Kereszturi László őrm.

1. Lehetőséget biztosítani a MN –ben szolgálatot teljesítő ejtőernyős
sportolók versenyzésére
2. Tapasztalatcsere az MHSZ és a MN sportolói között, sportbeli tudásuk
gyarapítására.
3. A magyar katonai ejtőernyős válogatott keretének kialakítása.

A Gyulai György SE. hadsereg bajnokságot pótló, színvonalas és minőségi
versenyt rendezett. A mélységi felderítő katonák közül jó eredményt ért el Jepura Gábor
honvéd azzal, hogy összességében 7 centiméteres átlaggal végzett.

Az eredmények:

1000 méteres egyéni célbaugrásban:

1. Preising Konrád törzsőrmester
2. Samu Ferenc MHSZ
3. Móré Gyula őrmester

2000 méteres stílus ugrás:

1. Samu Ferenc MHSZ
2.Varga Sándor MHSZ
3.Borbély Sándor őrmester

Deszant többtusa:

1. az 5. hadsereg csapata
2. az OLP. csapata
3. a 34. mélységi felderítő zászlóalj csapata

A kitűzött célt elértük és lehetőség nyílott az elért eredmények alapján a legjobb
formában lévő versenyzőket jelölni a következő versenyekre. A katona csapat 1972 –ben
részt vett a francia hadsereg által rendezett versenyen, ahol csapatunk eredményesen
szerepelt.

Nagyon jó és hasznos tapasztalatokat szerezhettünk az 1973. július 02.-07. között
Szolnokon megrendezett I. Magyar – Osztrák katona válogatottak versenyén:

Verseny vezetője:…. Juhász József őrnagy
Verseny titkár:…….. Horváth Tibor százados

Versenyzők:

I. csapat
Hüse Károly százados
Nemes László törzsőrmester
Ecsédi András szakaszvezető
Hangodi András szakaszvezető

II. csapat
Simon László főhadnagy
Bordás Emánuel törzsőrmester
Nádházi Ferenc őrmester
Sass Béla honvéd

A magyar katona válogatott összesítésben mindössze 7 ponttal maradt le az
osztrákok mögött. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az osztrák csapat azonos volt az
Osztrák Nemzeti Válogatottal.
A csapat kezdett kialakulni és folytatták a felkészülést a baráti hadseregek
Csehszlovákiában megrendezendő VII. bajnokságára.

43. ábra. 1972. július 10-15-ig. Díjak átadása. A 2000 méterese stílus ugrás első
helyezettjének, Samu Ferencnek Polgár Ervin ezredes MN. VK. 2. csoportfőnökség
osztályvezetője átadja az érmet és a serleget. A képen a 2. helyezett Varga Sándor MHSZ
és a 3. helyezett Borbély Sándor őrm.
Ekkor következett be egy tragikus baleset. Sass Béla honvéd edző-ugrás közben a
már teljesen nyitott és működő ejtőernyőjét leoldotta és nyitotta a tartalék ejtőernyőjét.
Ezt a műveletet olyan alacsonyan hajtotta végre, hogy a tartalék ejtőernyője már nem
tudott belobbanni, sőt a zsinórzata sem fűződött ki. Ennek következtében életét vesztette.
Ez a baleset visszavetette a felkészülést.
A Baráti Hadseregek VII. Bajnokságára összeállított válogatottba az alábbi
versenyzők kerültek:

Csapatvezető:…… Juhász József őrnagy
Edző:……………. Horváth Tibor százados
Versenyzők:…….. Hüse Károly százados
Nemes László törzsőrmester
Bordás Emánuel törzsőrmester
Nádházi Ferenc őrmester
Janovics Ferenc szakaszvezető
Ecsédi András szakaszvezető
Hangodi András tizedes

Lényegében ezen az 1973 –as versenyen mutatkozott be a Magyar Katona
Válogatott. Ilyen szintű versenyen először szerepelt a csapat, ahol a nagy nemzetek után
az ötödik helyen végzett.
Megállapítható, hogy 1973 –ban megalakult és létezett a Magyar Katona
Válogatott. Ahhoz azonban, hogy a versenyeken ne csak résztvevők legyünk, hanem
eredményeket is érjünk el, szükségessé vált a csapat rendszeres edzése. Ehhez viszont
egy állandó edző kijelölésére volt szükség. Hüse Károly százados vállalta a technikai
edzői feladat ellátását. A feladat ellátásához le kellett mondania a Nemzeti Ejtőernyős
válogatott tagságáról, amit írásban kért az MHSZ főtitkárától. A felmentést megkapta,
ennek következtében viszont az 1974 –ben Szolnokon megrendezett ejtőernyős
világbajnoki keretbe nem került be.
Az edzések rendszeressé váltak, különösen, hogy Furkó Kálmán főhadnagy
vállalta a csapat fizikai felkészítésének vezetését. Az 1974 – es évben a csapat a Szovjet
válogatott meghívására Üzbegisztánba utazott, ahol a Fergana repülőtéren megkezdte a
felkészülést a következő versenyre. Azért is érdemes megemlíteni ezt a felkészülést, mert
jelentős előrelépés történt a stílusugrásban, valamint fiatal versenyzők is kerültek a
csapatba.
Csapatvezető:…… Árvai Zoltán százados
Tolmács:………… Mile Endre főhadnagy
Edző:……………. Kovács Sándor törzsőrmester
Versenyzők:…….. Hüse Károly százados
Simon László főhadnagy
Nagy Sándor törzsőrmester
Farkas István törzsőrmester
Nemes László törzsőrmester
Kardos János őrmester
Ölvedi János őrmester
Nádházi Ferenc őrmester
Hangodi András őrmester

A csapat teljesen kialakult és az 1974 –es Kubában rendezett Baráti Hadseregek
versenyén a második helyet szerezte meg. A katona válogatott keretbe már tisztán
katonák kerültek be, nem volt szükség az MHSZ sportolók bevonultatására és vegyes
csapat indítására egy nemzetközi versenyen. A válogatott jól felkészült és tehetséges
versenyzőkkel évekig eredményesen szerepelt minden szintű versenyen.
44. ábra. Ejtőernyős sportérmek

Az 1973. -as évtől minden évben részt vettünk a Varsói Szerződés tagállamai
között megrendezett Baráti Hadseregek ejtőernyős bajnokságán. Ezen kívül kétoldalú
kapcsolatok keretében évente részt vettünk a belga és az osztrák versenyeken, ahol az
európai államok katonai ejtőernyős csapatai is indultak.

45. ábra. 1973. július 2-7-ig. Magyar-Osztrák katonaválogatottak bajnokságának
megnyitása. Zászlófelvonás.
1975. –ben az akkori Katona Tanácsnál sikerült elfogadtatni, hogy az ejtőernyős
sport minőségi fejlesztéséhez az évi költségvetés terhére 6-6 darab nagyteljesítményű
sikló ejtőernyő beszerzését engedélyezzék. Még ez év decemberében Svájcból az első 6
darab ejtőernyő meg is érkezett.

46. ábra. 1973. július 2-7-ig. Osztrák csapat. Balról jobbra: Radauer Adolf őrnagy vezető,
Wletinger Ernt alhdgy. Versenyzők: Pflegert Woltgang őrnagy, Denk Horst szds, Unger
Gerhand szds, Dentsd Richard tts, Wolk Johann tts, Pollach Mantsed tts, Kőnig Helmut
tts, Schwack Ernt őrv.
47. ábra. 1973. augusztus 31-szeptember 12-ig. Csehszlovákia, Prosztyejov, a verseny
megnyitója. A képen Nemes László tőrm. zászlóvivő, Juhász József vezető, Hüse Károly
szds, Bordás Emánuel tőrm., Ecsédi András szkv., Nádházi Ferenc őrm., Janovics Ferenc
szkv., Hangodi András tiz.

1974. április 30. –án megalakult az Asbóth Oszkár Sport Egyesület, a Magyar
Néphadsereg Testnevelési és Sportközpont engedélyével. A sportegyesület
megalakulásának szükségességét elsősorban a sportejtőernyőzés iránti érdeklődés tette
indokolttá.

Az egyesület vezetői:

Elnök:……………………… Bakó János ezredes
Eje. szakosztály vezető:…… Szabó Gábor alezredes
Technikai vezető:…….……. Valkó Gyula alezredes

Ekkor a szakosztály tagsága 34 főből állt, ebből 4 fő a Magyar ejtőernyős
válogatott tagja volt: Ecsédi András, Mészárovics György, Nagy Endre, Janovics Ferenc.
A Magyar Katona válogatott edzője Gajdán Miklós alezredes volt.
Az Asbóth Oszkár sportegyesület ejtőernyős szakosztálya lényegében átvette a
Gyulai SE. által rendezett versenyeket, ami jó kezdeményezés volt, mivel a miénknél
jobb feltételekkel rendelkeztek, vagyis minden egy helyen volt.
A magyar katona válogatott folytatta a felkészülést, lehetősége volt már az
összevonásokon, szervezett formában gyakorolni az ejtőernyős sport ugrásokat. A
Szolnoki repülőtéren 1978. május 26 –án a 2000 méteres stílus ugrás közben Hüse Károly
százados fő ejtőernyője nem működött. Olyan közel volt a földhöz, hogy hiába
működtette a tartalék ejtőernyőjét. Az elakadt a főernyő zsinórzatában, nem nyílt ki és így
érte el földet. Hüse Károly százados életét vesztette.
Vele nem csak a magyar ejtőernyős sport egyik legkiválóbbját, hanem a hadsereg
elismert szakemberét is elvesztettük. Ez a tragédia nagyban hozzájárult a Gyulai György
SE. ejtőernyős szakosztályának megszűnéséhez. Az aktív versenyzők elvitelével
megszűnt az utánpótlás nevelésének lehetősége is. Az Asbóth SE: ejtőernyős
szakosztálya átvette a versenyek szervezését és az alábbi versenyek megrendezésével
nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hadsereg ejtőernyős sportja továbbfejlődjön.
Először 1978. július 01.-06. kötött rendezték meg az I. Bakony Kupa versenyt
Veszprémben a Gulydombon. Ezen a versenyen új nevekkel is megismerkedhettünk:
célbaugrásban első helyezést ért el Nagy Endre

A továbbiakban minden évben megrendezésre került a Bakony Kupa 1979 –től
egészen 1984 –ig. Ezek a versenyek hadseregszintű versenyek voltak.
1984 –ben került megrendezésre a Baráti Hadseregek Ejtőernyős bajnoksága
Pécsen. A verseny szervezői Dombi Lőrinc alezredes és Simon László alezredes voltak.
A katona válogatott jól felkészült versenyzőivel évekig eredményesen szerepelt
ezeken a versenyeken. Egyvalamiről azonban megfeledkeztek, mégpedig az utánpótlás
neveléséről, aminek következtében a csapat összetétele évekig nem változott. Mindegy
volt, hogy milyen a felkészülés és hogy milyen formában vannak, hiszen állandó,
úgymond bérelt helyük volt a válogatottban.
A társaság elpuhult, különösen, amikor Furkó Kálmán is megvált a csapattól. Az
eddigi sikereket kudarcok sora követte. 1981 –ben hazai pályán, majd a bulgáriai
versenyen a teljes csőd következett. A csapat egykori edzője így nyilatkozott, idézem:
„Az eredményekről nem beszélhetünk, mert azok nincsenek!” Számos kérdésre
kellett választ adni, ezek közül csak néhányat említenék:
- képes lesz -e a jelenlegi csapat felkészültségének megfelelő eredmények elérésére?
- egyáltalán, van -e ebben a csapatban több?
- ha nem velünk, akkor kikkel?
Az utánpótlás elhanyagolása most mutatkozott meg igazán. Bebizonyosodott,
hogy a versenyzőkkel, felkészítésükkel többet és komolyabban kell foglalkozni.
Behozhatatlan lemaradást okozott a téli felkészítés elhanyagolása. Az átgondolatlan és
rendszertelen fizikai felkészítés. Bebizonyosodott, hogy jól képzett, jó formában lévő
versenyzőkkel is csak ideig-óráig lehet a babérokat aratni.
Nem volt már életképes a Gyulai György SE. ejtőernyős szakosztálya, ahonnan el
lehetett volna szipkázni a tehetséges fiatal versenyzőket. Miért következett be az alapító
SE. szétzüllesztése és megszüntetése? Ezzel a témával nem érdemes már foglalkozni,
mert azokat, akik ehhez hozzájárultak, vagy közreműködtek ebben, azok a saját egyéni
érdekeiket tartották szem előtt. Éppen ezért nem érdemlik meg azt, hogy nevük még ilyen
formában is megörökítésre kerüljön.
Az AN-26 –os szállító repülőgépek Szolnokra helyezésével áthelyeződött az
ejtőernyős sporttevékenység is. 1985 –ben megalakult a Honvéd Kilián György Repülő
Műszaki Főiskola Ejtőernyős Szakosztálya Szolnokon.

Szakosztályvezető:……. Ecsédi András
Edző:………………….. Gajdán Miklós

Tagjai között egyaránt megtalálhatók a tapasztaltabb, világversenyeket is megjárt,
több ezer ugrással rendelkező, valamint a kevesebb rutinnal és ugrással rendelkező
fiatalabb versenyzők is. A szakosztály létszáma 30 fő volt, ebből 12 fő I. osztályú
sportoló. Három fő a nemzeti Válogatott tagja:
- Mészárovics György
- Kardos János
- Ölvedi János

További versenyzők:
- Ecsédi András
- Dér László
- Antalics J.
- Méhész Sándor
- Göbölös F.
- Papp Zs.
- Asztalos I.
- Nagy I.

1985 –től minden évben megrendezésre került Hajdúszoboszlón a Hüse Károly
emlékverseny.

6.8 További versenyek
A II. Hüse Károly emlékverseny

Résztvevő országok száma: 8
Csapatok száma: 17

A magyar katona csapat:

Csapatvezető:…… Valkó Gyula alezredes
Edző:……………. Ecsédi András alhadnagy
Csapattagok:……..

I. csapat
Kardos János alhadnagy
Dér László főtörzsőrmester
Ölvedi János főtörzsőrmester
Antalicz Jenő őrmester

II. csapat
Méhész Sándor alhadnagy
Mészárovics György főtörzsőrmester
Nagy István főtörzsőrmester
Papp Zsuzsanna őrmester

1987 –ben Ölvedi János az ÉV SPORTOLÓJA, valamint egyéni összetett nemzeti
bajnoki címeket szerzett.

Az 1990. július 17.-30. között Németországban (Altenstadt) zajló 20. CISM
verseny 28 ország részvételével került megrendezésre. A Magyar Honvédség katona
csapata ezen a versenyen megfigyelőként vett részt.
1993. szeptember 09.-19. 23. CIMS Törökország (Kayseri). A megrendezett
versenyen már teljes jogú CIMS tagként vettünk részt. Csapatunk rajtszáma a 16 –os volt.

Delegációvezető:…. Dombi Lőrinc alezredes
Csapatvezető:…….. Bukor István alezredes
Tolmács:………….. Arnold Ferenc őrnagy
Edző:……………… Méhész Sándor százados
A csapat tagjai:…… Ölvedi János zászlós
Antalics Jenő főtörzsőrmester
Nagy István főtörzsőrmester
Asztalos István törzsőrmester
Varga Tamás őrmester

Egyéni helyezések:

Célbaugrás Stílus Összetett

Nagy István 0,07 28. 23,42 81. 52.
Antalicz Jenő 0,17 72. 22,52 36. 48.
Ölvedi János 0,29 105. 22,64
Asztalos István 0,08 35. 16,42 59. 45.
Varga Tamás 0,46 133. 24,17 82.

A magyar csapat célugrásban a 15., relatív ugrásban a 19., csapatösszesítésben
pedig a 16. helyen végzett.

1993. augusztus 09.-16. XIV. TROPHY Belgium (Schaffen)
Résztvevő csapatok száma :7

A magyar küldöttség tagjai:
Delegációvezető:… Szabó Ferenc alezredes
Csapatvezető:……. Borsos József alezredes
A csapat tagjai:….. Molnár Tamás hadnagy
Dér László zászlós
Zsarnai Zsolt őrmester
Bozoki Zsolt őrmester
Hirschler Gábor őrmester

A csapat célugrásban a 4. helyen, relatív ugrásban a 3. helyen végzett. Az
összesítettben a 3. helyet szerezte meg.

1994. június 20.-26. CISM Regionális Nemzetközi Ejtőernyős verseny Szolnok.

1994. július 06.-16. 24. CISM Ausztria (Perg)

Csapatvezető:…… Méhész Sándor százados
Edző:……………. Dér László zászlós
A csapat tagjai:…. Antalicz Jenő zászlós
Asztalos István főtörzsőrmester
Nagy István főtörzsőrmester
Varga Tamás törzsőrmester
Bánszki Tamás szakaszvezető

A csapat célugrásban az 5. helyen végzett, összesítettben az 5. helyet szerezte
meg.

1996. június 28.-július 08. 26. CISM Szlovénia (Cerklje)
Résztvevő országok száma: 45
1997. augusztus 28.-szeptember 06. Katonai Ejtőernyős bajnokság Belgium
(Schaffen)

1997. május 31.- június 05. VIII. Hüse Károly Ejtőernyős emlékverseny
Hajdúszoboszló

Csapat célugrásban első helyezett a Szolnoki Honvéd SE. csapata.
Eredmények:

Antalicz Jenő 0,06
Hirschler Gábor 0,04
Asztalos István 0,02
Varga Tamás 0,10
0,22

A felsorolt versenyek és az elért eredmények bebizonyították, hogy érdemes volt
tenni és azon munkálkodni, hogy az ejtőernyős sport bekerüljön a haderő rendszerébe. A
jelenlegi válogatott azonos a Nemzeti Válogatottal. Megváltozott a helyzet 1973 óta,
amikor még elvétve volt katona a Nemzeti válogatottban, sőt a katona válogatottat is ki
kellett egészíteni tartalékos katonákkal.
Mindennél többet mond azonban a katona válogatott 2002. évben elért
eredménye:
Az algériai Oránban 2002. október 14.-24. között megrendezett világbajnokságon
összetett csapatversenyben a 6. helyen végzett, ami jobb eredmény, mint amit az előző
évben értek el. Célugrásban pedig a 4. helyen végeztek.
Asztalos István zászlós a célbaugrásban a harmadik helyen végzett és ezzel
bronzérmet szerzett.
Ezen kívül hat olyan versenyen vettek részt, ahol a nagy nemzetekkel
mérkőzhettek.
Nagyon sokat és hosszasan lehetne még elemezni a haderő ejtőernyős sportjával
összefüggő történéseket, tennivalókat. Egy azonban biztosnak látszik, az, hogy jó
kezekben van és reméljük az elkövetkezendő években is sikeres szereplésükről
értesülhetünk.

6.9. Melléklet

Tartalom:
I. / 1. Országos Ejtőernyős Bajnokság az Alkotmány ünnepének tiszteletére

II. / 1. Riport az I. Országos Ejtőernyős bajnokságról

2. Vízreugrás ejtőernyővel

3. Az I. Országos Ejtőernyős Bajnokság eredményei

III. / 1. Nemzeti Ejtőernyős Bajnokság 1954.

2. Eredmények

IV. / 1. Junior ejtőrnyős verseny 1954.

Eredmények

V. / 1. A Gyulai György Honvéd Sportegyesület ejtőernyős
körének 1967. évi edzési és versenyterve
I. / 1. Országos Ejtőernyős Bajnokság az Alkotmány ünnepének
tiszteletére

A Magyar Repülő Szövetség 1953. augusztus 27-30. között tartja meg az
ejtőernyősök első országos bajnokságát. E bajnokság keretén belül kerül megrendezésre
az első országos ejtőernyős nap is, amely augusztus 30-án 13 órakor kezdődik a Ferihegyi
repülőtéren.

A versenyek két csoportban kerülnek lebonyolításra:
50 ugráson felüliek egyéni versenye: ezen az MRSZ által meghívott ejtőernyős
sportolók indulnak.
50 ugráson aluliak csoportversenye, melynek során az országból tíz terület indít egy-
egy csapatot.

A verseny műsora:
1953. augusztus 27. csütörtök:
Vízi célbaugrás a Balatonba, sportgépből 600 m-ről.
A verseny helye: Balatonkiliti
1953. augusztus 27. csütörtök:
Vízi célbaugrás a Balatonba, sportgépből 600 m-ről. A verseny helye:
Balatonkiliti
Augusztus 28. péntek:
-50 ugráson felüliek célbaugrása, sportgépből, 600 m magasból, 100 m sugarú körben.
- 50 ugráson felüli versenyzők kombinált ugrása, sportgépből, 800 m-ről (pontos idővel).
- 50 ugráson aluliak csoportos célra ugrása szállítógépből, 500 m magasról, 100 m sugarú
körbe.
A verseny helye: Alag, kezdés: 6 órakor

Augusztus 29. szombat:

50 ugráson felüliek pontos késleltető ugrása sportgépből, 800 m-ről. szállítógépből, 600
m magasról.
A verseny helye: Alag, kezdés: 6 órakor

Augusztus 30. vasárnap:
A verseny zárónapja és országos ejtőernyős nap.
A verseny helye: Ferihegyi repülőtér, kezdés: 13 órakor

Az ejtőernyős nap műsorából:
-50 ugráson felüliek pontos késleltető ugrása, sportgépből, 1500 m-ről, , 1500 m-
ről, zuhanási idő 22 mp.
-50 ugráson aluliak járőrversenye. Ugrás szállítógépből 600 m-ről, földetérés után
2 km-es útszakaszon levő akadályok leküzdése teljes felszereléssel.
- 50 ugráson aluliak csoportos kombinált ugrása, 100 m sugarú körbe,
szállítógépből, 800 m-ről.

II. / 1. Riport az I. Országos Ejtőernyős Bajnokságról

Kissé felhős ugyan az ég, ennek ellenére azonban a külön autóbuszok egymás után
érkeznek az Ferihegyi repülőtérhez, s az utasok ezrei, a budapesti gyárak, üzemek,
hivatalok dolgozói sietve helyezkednek el a kifeszített kordonkötél mentén, hogy
végignézzék a nagy érdeklődéssel várt I. Országos Ejtőernyős Bajnokság döntőjének
küzdelmeit.
A repülőtér színpompás képet nyújt: vörös, nemzetiszínű és MRSZ-zászlókat lenget
a szél. Egy órára megtelik a díszlelátó is és megkezdődik az „I. ejtőernyős nap” műsora:
a Légierők és az MRSZ legjobb ugróinak vetélkedése az 1953. évi bajnoki címért.
Szürke overallos ugrók sorakoznak fel. Valamennyi ejtőernyős karján fehér
alapon messzire látszik a fekete rajtszám. Minden versenyző tekintete sugárzik a
bátorságtól és az örömtől. Ezután Rágyánszki András elvtárs, az MRSZ főtitkára lép a
mikrofon elé és mondja el ünnepi megnyitó beszédét. Kiemeli az ejtőernyős bajnokság
jelentőségét, beszél az ejtőernyős sport fejlődéséről, majd felhívja a DISZ-fiatalok
figyelmét arra, hogy minél nagyobb tömegekben vegyenek részt az ejtőernyősök
munkájában.
Még hallatszik a hangos-beszélőkből az ünnepi beszéd, közben három zászlós gép
húz el díszelegve – alacsony repülésben - a tömeg feje fölött. Rövid szünet következik,
majd szállító repülőgépek startolnak a beton kifutóról és 800 méteres magasságból húsz
leány ugrása következik kis „ízelítőként” a bajnoki küzdelmek előtt.
Következik a bajnoki döntő első száma, a zuhanóugrások végrehajtása. A nézők
feszülten figyelnek, egymást követik a legbátrabbak sportja versenyzőinek összecsapásai,
vetélkedései …
Először Dézsi Gábor, Rudas László, Roszul Mihály és Solymosi Ferenc hajtja
végre a feladatot: 1500 méteres magasságban hagyják el a „Galamb” típusú gépeket és
közel húsz másodperces zuhanás után nyitják ki ejtőernyőjüket. Mindenki azért
„szurkol”, hogy vajon melyik ugrónak sikerül megszerezni a büszke bajnoki címet.
Minden jól sikerült ugrás után felzúg a taps.
Ezután kezdődik a célugrók vetélkedése, majd sor kerül a csapatversenyekre és a
járőrbajnokságra. Ez már sokkal „mozgalmasabb”, s amikor egy-egy ugró földet ér és
teljes felszerelésben vág neki a két kilométeres útvonal megtételének, felzúg a bíztatás: a
résztvevők és a nézők ütemes tapssal és kiáltásokkal buzdítják még jobb teljesítményre a
fiatal ejtőernyősöket.
Már sötétedik, amikor vége van a bajnoki küzdelmeknek. Lassan eloszlik a tömeg,
s mindenki azzal az érzéssel tér haza, hogy nem hiába jött ki a Ferihegyi repülőtérre,
mert olyan kiváló ejtőernyős teljesítményeknek volt szemtanúja, amelyek bámulatba
ejtettek mindenkit. Biztos, hogy a megjelent nézők között számtalan fiatal határozta el:
„Én is ejtőernyős leszek!”

II. / 2. Vízbeugrás ejtőernyővel

Az I. országos Ejtőernyős Bajnokság keretében megrendezték az ejtőernyős ugrók
vízbeérési versenyét is. A célugrás és az azt követő feladatok komoly próba elé állították
az ejtőernyősöket, a heves szél és hullámverés miatt. Az ugrók kis gépen, egyenként
érkeztek az ugrás területe fölé. A versenyben úgy az ejtőernyősök, mint az őket szállító
pilóták derekas munkát végeztek.
A verseny győztesei:
helyezett: Neu József
helyezett: Pruha József
helyezett: Solymosi Ferenc

II. / 3. Az Országos Ejtőernyős Bajnokság eredményei

A csapatversenyek eredményei:

A., Célbaugrás 600 m-ről, 100 m-es sugarú körbe
(Maximális pontszám: 75, indult 10 csapat)

1953. év bajnoka: Légierők csapata 25,49 ponttal. (Csík György,
Veres András, Horváth László, Abajenov András;
oktató: Pados Pál)

II. helyezett: Pécs csapata 23,02 ponttal. (Garábi Tibor, Laklia
József, Pozsonyi Imre, Matiz Imre; oktató: Pruha
József)

III. helyezett: Budapest A csapata 21,38 ponttal.(Litowszky Pál,
Gáti Pál, Morva Ákos, Szabó Béla; oktató: Pócsföldi
Ferenc)

B., Megadott pontos időre való zuhanás 800 m-ről, 10 mp.
(Maximális pontszám: 75, indult 10 csapat)

1953. év bajnoka: Budapest A csapata 67,5 ponttal.

II. helyezett: Budapest D csapata 66,5 ponttal. (Bakos István, Kotra
József, Harmatos Dezső, Mersics József; oktató:
Rudas László)
III. helyezett: Szeged csapata 64,5 ponttal. (Beliczai Imre, Molnár
Imre, Kónya József, Adamik Tibor; oktató: Dézsi
Gábor)

C., Kombinált ugrás 800 m-ről, 10 mp-en belüli ejtőernyő nyitással, 100 m-es sugarú
körbe (Maximális pontszám: 75, indult 10 csapat)

1953. év bajnoka: Légierők csapata 20,22 ponttal.

II. helyezett: Budapest D csapata 18,54 ponttal.

III. helyezett: Győr csapata 14,32 ponttal. (Kiss Csaba, Bónyai
János, Horváth Géza, Balázsovics Béla; oktató: Dézsi
Gábor)

D., A fenti három versenyszámból kialakult összetett verseny
(Maximális pontszám: 225)

1953. év bajnoka: Légierők csapata 105,21 ponttal.

II. helyezett: Budapest A csapata 88,88 ponttal.

III. helyezett: Budapest D csapata 85,04 ponttal.

E., A 12 fős csapatok járőrversenye

Győztes: Légierők csapata 8 perc 55 mp. (Magyar Miklós,
Kajtár Gáspár, Horváth László, Kovács István, Csik
György, Borbély István, Gyürki Imre, Igaz János,
Abajenov András, Veres András, Máj Rudolf, Toma
László; oktató: Pados Pál)

II. helyezett: Cskalov Klub csapata 11 perc 49 mp. (Gellei Tibor,
Rudas Éva, Vizer Miklós, Berecz Bertalan, Berecz
István, Magyar Iván, Bajtay László, Tóth Sebestyén,
Tóth József, Németh György, Andrási Gyula, Bucsí
György; Tóth Jenő)

III. helyezett: Pécs csapata 12 perc 12 mp. (Garábi Tibor, Laklia
József, Pozsonyi Imre, Matiz Imre, Illés Mátyás,
Nagy János, Dudás Imre, Petkes György, Nagy
Gyula, Ivanics József, Némedi Mihályné, Talló
László; oktató: Pruha József)

Az egyéni versenyek eredményei:

A., Célbaugrás, 600 m-ről, 100 m-es sugarú körbe
(Maximális pontszám: 25, indult 17 versenyző)

1953. év bajnoka: Rudas László 18,385 ponttal. (Budapest, Cskalov
Ejtőernyős Klub)

II. helyezett: Pruha József 17,935 ponttal. (MRSZ-központ)

III. helyezett: Neu József 14,425 ponttal. (Budapest, Előre)

B., Megadott pontos időre való zuhanás, 1500 m-ről, 20 mp.
(Maximális pontszám: 25, indult 15 versenyző)

1953. év bajnoka: Szerző István 25 ponttal. (Budapest, XIII kerület)
II. helyezett: Pruha József 22,5 ponttal. (MRSZ-központ)

III. helyezett: Nádaslaki Margit 21,5 ponttal (Budapest XIII.
kerület)

C., Vízbe célraugrás

Győztes: Neu József

II. helyezett: Pruha József

III. helyezett: Solymosi Ferenc

6.10. 1. Nemzeti Ejtőernyős Bajnokság 1954.

Augusztus közepén rendezte meg az MRSZ ejtőernyős alosztálya a Szövetség Nemzeti
Ejtőernyős Bajnokságát. A küzdelemben a legeredményesebb magyar ejtőernyősök
vettek részt: a légierők, az ejtőernyős zászlóalj és a szövetség A-B-C csapatainak tagjai.
A versenyszámok között célbaugrás, pontos késleltetés, kombinált ugrás és
csoportos célbaugrás szerepeltek. Az alagi központi repülőtéren lebonyolított verseny
mindvégig izgalmas küzdelmet hozott. Egyes számokban az egyéniek és a csapatok
szinte fej-fej mellett haladtak.
A bajnokságot gondos előkészületek előzték meg. A csapatok már a rendes
sorugrásokkal is a versenyre készültek. A küzdelmeket megelőző napokban pedig
főpróbaszerű edzéseket tartottak. A változatos küzdelemben az elsőséget a fejlettebb
ugrástechnika, az ugrófegyelem és a helyzetismeret döntötte el.
Az összetett egyéni versenyt Tóth Jenő (Légierők B csapata) nyerte, s ezzel együtt
a SZOT elnökségének tiszteletdíját. A csapatversenyt a Légierők A csapata nyerte, ezzel
hozzájuk került az OTSB vándorserlege.

A Nemzeti Ejtőernyős Bajnokság eredményei
Összetett egyéni verseny:

1. Tóth Jenő (Légierők B)
93,065 pont
2. Pruha József (MRSZ B)
81,02 pont
3. Aradi András (Légierők A) 71,25 pont
4. Pados Pál (Légierők A) 70,37 pont
5. Toma László (Légierők A) 69,86 pont
6. Bakos István (Légierők A) 64,55 pont
7. Takács Ferenc (Eje. zlj.) 61,50 pont
8. Szerző István (Eje. zlj.) 56,00 pont
9. Valkó Gyula (Eje. zlj.) 51,89 pont
10. Kajtár Gáspár (Légierők B) 49,71 pont

Összetett csapatverseny:

1. Légierők A csapata: 296,900 pont
Pados pk. Aradi, Bakos, Toma
2. MRSZ B csapata 267,185 pont
Pruha pk. Dézsi, Sztankó, Falkai
3. Eje. zlj. csapata 205,800 pont
Takács pk. Valkó, Szerző
4. Légierők B csapata 181,750 pont
Tóth pk. Kajtár, Gyürki, Máy

5. MRSZ C csapata 170,805 pont
Hollósy pk. Rudas, Davidovics, Gyulai

6. MRSZ A csapata 138,520 pont
Rónai (Rosszul) pk. Sólymosi, Neu, Müller

6.11. 1. Junior ejtőernyős verseny 1954.

Augusztus első felében zajlott le az ifjú ejtőernyősök bajnoksága. Az egész
országban nagy szorgalommal készültek a klubok ugrói a küzdelmekre. A „bátrak
sportjának” ifjú képviselői jó teljesítményt nyújtottak és az elkövetkező években jól
felkészülve lépnek az „öregek” – tapasztaltabb versenyzők nyomába.
A küzdelmek mindvégig izgalmakban bővelkedtek. A verseny nemcsak ugrásból állt. A
két ugrásközti időben terepfutás, céllövészet is volt. Nagy küzdelem folyt az elsőségért. A
lányok versenye is jó eredményeket hozott./ 2. A junior ejtőernyős bajnokság
eredményei

Férfiak:
1. Turi József (Légierő) 62 pont
2. Dugonich Pál (Sztálinváros) 57 pont
3. Egervári József (Pécs) 54,5 pont
4. Dobosi János (Légierő) 56 pont
5. Nagy Gyula (Pécs) 54,5 pont
6. Sárközi Ferenc (Légierő) 54 pont
7. Kovács Endre (Vác) 52 pont
8. Szabó Sándor (Székesfehérvár) 52 pont

Nők:
1. Puskás Teréz (Győr) 38,5 pont
2. Havas Valéria (MÁV) 34 pont
3. Pataki Ottília (Diósgyőr) 23,5 pont

6.12.A Gyulai György Honvéd Sportegyesület ejtőernyős körének 1967. évi edzési és
versenyterve
( a 110 / 67. számú terv 11-es melléklete)
Jelentem, hogy a Gyulai György Honvéd Sportegyesület Ejtőernyős Köre az 1967.
évi versenyekre való felkészülést a Szolnok Megyei Repülőklub Ejtőernyős
Szakosztályának és a magyar ejtőernyős válogatott keret edzésein hajtja végre.
A Szolnok Megyei Repülőklub ejtőernyős szakosztályának az edzésein részt vesznek a
Gyulai György HSE. Ejtőernyős körének tagjai:
- 5 tiszt,
- 6 tts.,
- 4 honv.
/Összesen: 15 fő/
Oktató és kiképző állományunk biztosítja a Szolnok Megyei Repülőklub sorköteles
ejtőernyőseinek a kiképzését és a versenyekre való felkészülést.

48. ábra. Paplanernyősök közös ereszkedése
A magyar ejtőernyős válogatott keret edzésein a Gyulai György HSE. Ejtőernyős
körének tagja Hüse Károly alhdgy. részt vesz az MTS. Kikérése alapján, mint válogatott
keret tag, nemzetközi versenyekre való felkészülés céljából.

/ A Szolnok Megyei Repülőklub ejtőernyős szakosztályának tervezett sport
táborai és sorköteles kiképzése 1967. évben:
- márciusban 02-05. /4 nap/
- április 01-03. /3 nap/
- május 25-28. /4 nap/
- június 22-25. /4 nap/
- július 13-16. /4 nap/
- augusztus 03-06. /4nap/
- szeptember 24-én bemutató ugrás a Tiszaligeti
Napok alkalmából.
- szeptember 28-30. /3 nap/
- szeptember 29-én bemutató ugrás Karcagon.
A táborok a szandaszőlősi sportrepülőtéren kerülnek végrehajtásra.

A magyar ejtőernyős válogatott keret felkészülési terve az 1967. évben:
- február 25 – május 21-ig hetenként 2 nap
- június 11 – 24-ig /14 nap/ edzőtábor
- augusztus 01 – 14-ig /14 nap/ edzőtábor
A felkészülés és az edzőtáborok helye: Miskolc, Gödöllő

/ A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Országos Elnöksége által rendezett
ejtőernyős versenyek 1967. évben, amelyen részt kívánunk venni: /résztvevők
létszáma:15 fő/

a./ Alföldi Ejtőernyős Bajnokság:
- ideje: 1967. 07. 05-09. /5 nap/
- helye: Hajdúszoboszló, sport reptér
- utazás: gk-val
- tervezett km: 250 km
- létszám: a versenykiírásnak megfelelően
10 fő
b./ Nemzeti Ejtőernyős Bajnokság:
- ideje: 1967. 07. 20-28. /9 nap/
- helye: Miskolc, sport reptér
- utazás: gk-val
- tervezett km: 500 km
- létszám: a versenykiírásnak megfelelően 8
fő

c./ Országos Ejtőernyős Négytusa Bajnokság:
- ideje: 1967. 08. 12-13. /2 nap/
- helye: Gödöllő, sport reptér
- utazás: gk-val
- tervezett km: 250 km
- létszám: a versenykiírásnak megfelelően
15 fő

d./ „Adria Kupa” nemzetek közötti eje. bajnokság:
- ideje: 1967. 08. 19-27. /9 nap/
- helye: Jugoszlávia
- utazás: az MHS. Terve szerint
- létszám: a „Nemzeti Bajnokságon”
eredményesen szereplő versenyzők

e./ „Gyulai György” Emlékverseny:
- ideje: 1967. 10. 15. /1 nap/
- helye: Gödöllő, sport reptér
- utazás: menetlevéllel
- létszám: a versenykiírásnak megfelelően
4 fő
/ A Gyulai György HSE. Ejtőernyős kör által szervezett házi versenyek és
országos csúcskísérleti ugrások, melyeket a kik. rep. üzemórából tervezem végrehajtani:
a./ Z. négytusa eje. bajnokság:
- ideje: 1967. 07. 09-22
- helye: szandaszőlősi sport reptér és
környéke
- létszám: a nevezéstől függően
alegységenként 1 csapat 10 fővel

Versenyszámok a kiírásnak megfelelően:
1./ Célbaugrás eje-vel,
2./ 3000 m-es futás terepen,
3./ Pi. céllövészet,
4./ 100 m-es úszás.

b./ Éjjeli rekord-kísérleti ugrások:
- célja: a nemzeti rekordok
megdöntése
- ideje: 1967. 04. 24-26.

1./ 600m éjszakai bekötött csoportos célbaugrás (létszám
3-9 fő)
2./ 1000 m-es éjszakai kézi kioldású és bekötött rendszerrel
csoportos célbaugrás (létszám 3-9 fő)
3./ 1500 m-es éjszakai kézi kioldású csoportos
célbaugrás; 20 mp-es késleltetéssel (létszám 3-9 fő)
4./ 2000 m-es éjszakai kézi kioldású csoportos
célbaugrás; 30 mp-es késleltetéssel (létszám 3-9 fő)

Kedvezőtlen időjárás, vagy egyéb okok miatt elmaradt rekord-kísérleti ugrások
megismétlését az alábbi időpontban tervezzük végrehajtani:
- ideje: 1967. 07. 14-21-ig.

c./ Éjjeli magassági rekord-kísérleti ugrás:
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának a tiszteletére és annak
méltó megünneplésére az 1962-ben a légierő által felállított 5480 m-es magassági
országos csúcs megdöntését tervezzük végrehajtani:
- tervezett magasság: 8000 m
- a csoport létszáma: 9 fő
- a felszállás helye: Szolnok, kat. reptér
- földet érési terület: Újszilvás K. 3 km
- Ag. szükséglet: ~ 1 db IL-14 repgép
~ 9 db légzőkészülék

d./ Bemutató ugrás:
A sport objektum elkészülése után a Gyulai György HSE. pályaavatási ünnepséget
szervez nagyszabású sportversenyek megrendezésével egybekötve. Az ejtőernyős kör is
szeretne hozzájárulni a pályaavatási ünnepséghez. Ennek érdekében bemutató ugrást
tervezünk végrehajtani:
- felszállás helye: Szolnok, kat. reptér
- ugrás helye: Laktanya, sportpálya
- létszám: 4 fő

Az ejtőernyős edzéseket és versenyeket, rekordokat és bemutató ugrásokat a
rendelkezésre álló sport ejtőernyőkkel hajtjuk végre. Az MHS-nél végrehajtott
ugrásoknál az MHS. Eje. Szabályzatban lefektetett utasításokat kötelesek betartani a
résztvevő sportolók.
A fenti programban még helyet kaphat a „Szocialista Országok Ejtőernyős
Spartakiádja.” Ha versenykiírás és meghívás érkezik a „Baráti Hadseregek
Spartakiádjára”, úgy egy csapatot felkészítünk és elindítunk. A verseny valószínűleg
Lengyelországban kerül megrendezésre.

A versenykiírásnak megfelelően külön felkészülési tervet fogunk készíteni.
Szolnok, 1967. február hó 14.

……………………………………….
Juhász József őrgy.
eje. kör elnöke