Gyongyosbokreta XXIX

Document Sample
Gyongyosbokreta XXIX Powered By Docstoc
					Mlinár Pál:
                                 XXXIX. Gyöngyösbokréta
                                 Törökbecse 2002. június 9.


        Először is köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy ezen a szép bemutatón, mint
néptáncos szakértő jelen lehettem. A sok kellemes élményen túl szeretnék egy pár észrevételt
tenni, ami reményeim szerint előbbre viheti a rendezvény sikerét. De mindenek előtt annak az
örömömnek szeretnék hangot adni, ami a sok résztvevő láttán ért. Habár nem kis feladat ilyen
sok produkciót felelősségteljesen értékelni, mégis eltörpül a csoportok akarata, elszántsága
mellett. Nagy öröm, hogy néptánc-hagyományunk elősegítője lehet a magyar közösségek
fennmaradásának, a nemzetiségi tudat erősítésének.

A segítő szándékú észrevételekről:
       A bemutató szerevezési, lebonyolítási kérdése kapcsán szeretném megemlíteni, hogy
egy ilyen hosszú, fárasztó program összeállítása nem megfelelően segíti a szakmai
továbblépést. Több zsűriben tevékenykedtem, ahol még ennél is több produkcióról kellet
véleményt mondani, de jó szakaszolással (bemutató – értékelés) ez nem okozott gondot. Ilyen
sok fellépő csoport esetében a fellépéseket legalább három bemutatóra kell bontani, ezzel
lehetőség nyílik egymás produkcióinak nyugodtabb megtekintésére is.
       Lehetőséget kellene biztosítani a személyes megbeszélésre a zsűri és a csoportvezetők,
érdeklődők között. Az eszmecserék során valóban fel lehetne tárni a gondokat és orvosolni
azokat. Egy párbeszéd alkalmával több problémára lehet rávilágítani, és megoldást javasolni a
kiküszöbölésére. Az írásos értékelésre nem lehet reagálni, a kommunikáció csak egyoldalú,
ami nem érheti el célját, mivel eleve hátrányos helyzetben van az értékelt csoport vagy
személy.
       Az átgondoltabb, „levegősebbre” szervezett hétvége a továbbképzésre is lehetőséget
adhat. Az esti – háttérből szakmailag finoman irányított - kötetlen táncházzal párhuzamosan,
vagy a szünetekbe beiktatva olyan fontos információkat lehet eljuttatni a részvevőkhöz,
amikre szükségük van, de ezt a szükségletet esetleg nem érzik.

A bemutatkozó együttesekről általában:
A bemutatott műsorszámok, a felkészültség, a megvalósult szándék alapján három kategória
látszott kibontakozni.
        Szemtanúi lehettünk olyan együttesek bemutatójának, akik minden kritériumnak
kiválóan megfeleltek. A koreográfusi elképzelés találkozott a táncosok felkészültségével, a
betanítás következetességével, a megvalósítás körültekintő kivitelezésével. Ezeknél az
együtteseknél – akik szép számmal képviseltették magukat – megfelelő, hozzáértő szakmai
munka folyik.
        Sajnos a másik szélsőség is szép számmal jelen volt. Nem elegendő a szándék, még ha
jó is. A szakmai tudás nem nélkülözhető! A csoportvezetők felelősége igen nagy, ugyanis a
rossz, értéktelen giccs megtanulására, ugyanannyi energiára van szükség. Minden gyermek
alkalmas a jó elsajátítására, ha azt,- és úgy kapja. Sajnos sok kolléga ezt valami ok miatt nem
érzi. Ha már sikerült a gyerekeket csoportba szervezni, akkor felelőtlenség őket rossz irányba
nevelni. Sürgősen meg kell oldani az ilyen oktatók továbbképzését, hogy eredményesebben
tevékenykedhessenek. Ezúton is szeretném felhívni figyelmüket, hogy nem elegendő egy
tájegység táncmatériájából néhány lépés stílustalan ismerete és ebből színpadi produkciót
létrehozni. A tökéletes motivikai ismereteken túl a tánc belső struktúráját, alkalmazhatóságát,


                                                                                             1
a színpad törvényeit, a műalkotások dramaturgiáját, arányait is ismerni kell. Kérem azokat,
akik a részletes értékelésben elmarasztaló szavakat kapnak, ne támadásnak, de jó szándékú
segítségnek vegyék és igyekezzenek szemléletükön változtatni, ebből a csodálatos szakmából
ismeretekre szert tenni.
        És essék szó arról a széles sávról is, ami a legtöbb együttest jellemzi. Az előbbiekben
már említett sok kritériumból nem mindent sikerül mindig megvalósítani. A csoportos
műfajnak rengeteg buktatója van, és ha valamit nem maradéktalanul teljesítünk, akkor a többi
is kárát vallja. Legnagyobb gondot a táncanyag értelmezésében látom. Mint már említettem,
nem elegendő csak a motívumok ismerete. Minden tánctípusnak, tájegységnek meg vannak a
maga sajátosságai, stilisztikai jegyei, törvényszerűségei, aminek ismerete nélkül üres
frázisokká válik a tánc. Éppen ezért a táncpedagógusok felkészültsége kulcsfontosságú.
Ahhoz, hogy egy szép, a nézők számára is élvezhető produkció szülessen, az előadóknak is
felkészültnek kell lenniük. Nagy gondokat látok a táncos képzés területén. Elég sok
együtteseseknél úgy érzem, hogy nem folyik következetesen ez a tevékenység. Csak a
rendszeres próbák adnak biztosítékot arra, hogy valóban hitelesen átadhassuk a tánctudást,
fejleszthessük az egyéni képességeket, és kigyakorolt műsorszámokkal léphessünk a
közönség elé.
        Végezetül fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a meglévő értékekkel jól kell
tudni, kufárkodni. Mit is értek ez alatt? Ha már vannak, az országhatáron belül megbízhatóan
jól működő együttesek, akkor vétek e szellemi műhelyek értékeire nem építeni. Ezek köré a
sejtek köré lehet és kell a képzést felépíteni. Ez közös érdek kell legyen.

A XXXIX. Gyöngyösbokréta zenei szemmel

Az idei Gyöngyösbokréta programján 49 tánc szerepelt, 45 hazai és 4 vendég-együttes. A
hazaiak közül 6 csoport nem jelent meg a szemlén, így értékelni 39 szám maradt. Az
együttesek többsége bácskai, 24: Duna mente 4, Közép Bácska 6, Dél-Bácska 2, Tisza mente
8 és Észak-Bácska 4. A bánáti együttesek száma 13: Észak-Bánát 7, Közép-Bánát 2, Dél-
Bánát 4. A Szerémségből 2 tánc-csoport lépett fel. Ezen a szemlén a tavalyinál eggyel
kevesebben vettek részt.

A szemle táncdialektusok szerinti arculata
A népzenei dialektusokhoz hasonlóan, a néptáncokban is megkülönböztethető három: a
nyugati vagy dunai, a középső vagy Tisza-vidéki és a keleti, vagy erdélyi. Felosztásuk Martin
György néptánckutató nevéhez fűződik. Ezek is kisebb tájegységekre oszlanak:
1. Nyugat: 1. Északnyugat, 2. Csallóköz, Szigetköz, 3. Rábaköz, 4. Nyugat- és Közép-
Dunántúl (Veszprém, Zala, Vas megyék), 5. Dél-Dunántúl (Somogy, Baranya megyék), 6.
Kelet-Dunántúl (Sárköz, Duna mente, Bácska, Szlavónia), 7. Kalocsa-vidék, 8. Kiskunság,
Solt- és Tápió-vidék.
2. Középső: 1. Felső-Tisza-vidék (Bodrogköz, Szatmár, Nyírség, Hajdúság, Szilágyság), 2.
Északkeleti Felvidék, 3. Keleti palócok és matyók, 4. Nagykunság, Jászság, 5. Dél-Alföld,
Alsó-Tisza-vidék
3. Kelet: 1. Kalotaszeg, 2. Mezőség, 3. Maros-Küküllő-vidék, 4. Marosszék, 5. Székelység, 6.
Barcaság, hétfalusi csángók, 8. Gyimesi csángók, 9. Bukovinai székelység, 10. Moldvai
csángók.

Táncdialektusonként a következő tájegységek kerültek bemutatásra:
1. Nyugati táncdialektus: 17 együttes.
Kelet-Dunántúl, Bácska: 5 (Sárközi táncok, Farsangi mulatság, Gombosi néptáncok,
Kupuszinai táncok, Este viszik a menyasszony ágyát),


                                                                                             2
Dél-Dunántúl: 2 (Somogyi táncok),
Rábaköz: 6 (Rábaközi táncok)
Tápió-vidék, Galga-vidék: 3 (Zsámboki táncok, Galga menti táncok, Bagi mulatság)
„Dunántúli”: 1 (Dunántúli táncok)
2. Középső táncdialektus: 10 együttes.
Dél-Alföld: 5 (Dél-alföldi táncok),
Nagykunság, Jászság: 1 (Jászsági táncok),
Felső-Tisza-vidék: 4 (Szatmári táncok, Soroglyás tánc a Szilágyságból)
3. Keleti táncdialektus: 10 együttes.
Mezőség: 1 (Visai táncok)
Maros-Küküllő-vidék: 4 (Küküllő menti táncok, Magyarszentbenedeki táncok, Játékok és
táncok a Kutasföldről),
Székelység: 2 (Székelyföldi táncok, Nyárádmagyarósi táncok),
Moldva: 1 (Moldvai táncok),
Bukovina: 1 (Guzsalyasban voltam az este),
Magyar-román párhuzam: 1 (Két tánc),
4. Konkrét táncdialektushoz nem köthető: 1 (Ürményházi lakodalmas szokások),
5. Más népek táncai: 1 (Mezőméhesi román táncok).
A tavalyi felhozatalhoz viszonyítva, szembetűnő, hogy a keleti tájegységek megszaporodtak a
színreviteli vállalkozásokban, de a Nyugat még mindig a legnépszerűbb, és a rábaközi
táncokból is pont annyit mutattak be, mint tavaly: hatot, csak most más együttesek.
A Durindó értékelésének bevezetőjében már kitértünk a vajdasági magyarság tarka eredetének
köszönhető több magyar népzenei dialektus meglétére is a Vajdaság területén. Így van ez a
tánccal is. A Duna menti Doroszló és Gombos legjellemzőbb kapcsolatát a nyugati
táncdialektussal a lánykarikázók példázzák (Doroszlón „csiraj”, Gomboson „tüsköm” néven
ismerik). Al-dunai székelyeink az erdélyi táncdialektus bukovinai tájegységének őrizői
(napjainkban már csak részben). A vajdasági magyarság nagyobb részének hajdani táncai – ha
néptánc-gyűjtést idejében és érdemben végeztünk volna – nagy valószínűséggel a középső
dialektus dél-alföldi és alsó- Tisza-vidéki tájegységébe tartoznának. Minthogy nálunk kevés
táncgyűjtés folyt, annak eredményeit sem tették közzé, a mozgalom számára sem dolgozták
fel koreográfiában, a nálunk meglévő (vagy valamikor még meg volt) MAGAÉRLELTE FORMÁK
sem a köztudatban, sem a mozgalomban nem élnek, így a Gyöngyösbokrétán sem játszanak
jelentős szerepet. Ahol magaérlelte formákat még feltételezni lehet (a Duna mente és az Al-
Duna székely falvai, de a Bácska és a Bánát több hagyományőrző települése is, ahol sejthetők
a hajdan élt hagyomány maradványai), ott a színreviteli vállalkozásból hiányzik a szakmai
hozzáértés: a hiteles NÉPRAJZI ANYAG ISMERETE és a SZÍNPADI FELDOLGOZÁS mesterségének
birtoklása. A csoportok szakmai segítséghez nem jutnak, leggyakrabban nem is kérnek, mert a
feladat lényegét nem ismerik fel helyesen. A régi „bokréta-mozgalmak” idejét múlt,
népszínműves szellemisége kísért még napjainkban is, különösen a dialektushoz nem köthető
vállalkozásokban, de egyebütt is felüti a fejét. A szakmai hozzáértés hiánya a néprajzi
hitelességre törekvő mozgalmi „tananyag” elkészítése tekintetében is nagyon szembeötlő a
szemle színvonalán.

Zenekari kíséret tekintetében a 39 tánc-műsort a következő hangszeres együttesek kísérték:
25 produkciót vonószenekar (egyszer tamburával, egyszer meg klarinéttal kombinálva),
2 produkciót ún. parasztbanda (vonós-, tambura- és klarinét együttese),
8 produkciót tamburabanda, 5 alkalommal tisztán tamburazenekar, 3 alkalommal egy vagy
több hegedűvel kombinálva,
3 produkciót fúvószenekar,
1 produkciót pedig furulya-, koboz- és dob kombinációja.


                                                                                             3
A vonószenekarok száma az idén csak 7 (a tavalyi 10-ből az idén 3 nem szerepelt, de a régiek
közül egy visszatért), ezek közül is 3 csonka felállásban vett részt, mert a tagok közül
hiányzott a kontrás. A különböző együttesek zenészei egymást beugrással kisegítették, ami
nagyon rokonszenves, pozitív jelenség, de csak színpadi szükségleteket tud megoldani, a
rendszeres és módszeres műhelymunkáét, gyakorlásét már nem. Több műsorszámnál is
érezhető volt a táncosok és zenekar összeszokottságának hiánya. Külön érdem azonban, hogy
10 esetben igen magas színvonalon és stílusosan muzsikálták a jól válogatott zenei anyagot.

A dallamfelhozatal minőségi megoszlása

A Gyöngyösbokrétán elhangzott 278 dal, kor és eredet szerint így oszlik meg:
Régi stílusú dallamok (a magyar népzene ősrétege), A-osztály: 87 db, azaz 32%
Új stílusú dallamok (a magyar népzene legifjabb rétege), B-osztály: 67 db, azaz 24%
Vegyes eredetű dallamok (a magyar népzene jövevény rétege), C-osztály: 112 db, azaz 40%
Ütempár szerkezetű dalok: 6 db, azaz 2%
Nem magyar dallamok: 6 db, azaz 2%
Az új stílusú és vegyes eredetű dallamok a hagyományosság mértéke szerint itt is
elkülönülnek törzs-, átmeneti- és idegen rétegre (lásd a tavalyi és idei Durindó általános
részében is).
Törzs réteg (A, B1 és C1-osztály és ütempár szerkezet): 147 db, azaz 53%,
Átmeneti réteg (B2 és C2-osztály): 66 db, azaz 24%,
Idegen réteg (B3 és C3-osztály): 59 db, azaz 21%,
Nem magyar dallamok: 6 db, azaz 2%.
A Durindó 74% törzs rétegéhez viszonyítva, az arány itt 11%-kal kedvezőtlenebb, míg az
átmeneti- és idegen réteg nagyjából egyformán oszlik meg az anyagfelhozatal fennmaradó
felében. Ez az arány, nyilvánvalóan, még mindig a néptáncos hozzáértők közömbösségéről
árulkodik a táncokkal párosuló zenei anyag tisztasága tekintetében. Árulkodik továbbá a
mozgalom mai követelményeinek nem ismeréséről is. A 19-20. század városi műdalainak és
polgári társastánc-dallamainak műsorra tűzése leginkább azért kerül sorra, mert a táncos
színrevitelt vállalók tévesen helyi hagyományként ítélik meg az ilyen dallamokat, hiszen már
dédszüleink is énekelték, és táncoltak rájuk. A törzsrétegtől - szakmai tanácsadás- és
tájékozottság híján - képtelenek elválasztani az ilyen, viszonylag régi divat-zenét. (Lásd
Olsvai Imre általános észrevételeit is a Durindó és Gyöngyösbokréta előzetesében és a tavalyi
Durindó előzetes összefoglalójában is.) Ebben a rétegben fordulnak elő a TERJESZTÉSRE NEM
AJÁNLOTT DALLAMOK is, mint pl.:
1. A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek (Kupuszina: Kupuszinai táncok, 3. dal),
2. A jó házassághoz nem kell hozomány (Doroszló, 9. dal),
3. Címét nem tudjuk, dúr-hangnemű, idegen dallamú friss csárdás (Gombos, 7. dal),
4. Elmennék én tihozzátok egy este- Az anyád, az apád irgalmát (Gombos, 5. dal),
5. Estét harangoznak a toronyba (Kupuszina: Este viszik a menyasszony ágyát, 2. dal),
6. Ezt a kerek erdőt járom én (Kupuszina: Este viszik a menyasszony ágyát, 3. dal),
7. Jaj, de magas ég, a csillagos ég - Fölmegyek a hegyre (Torda: 5. dal),
8. Gólya-nóta (Kanizsa: 5. dal, Doroszló: 14. dal),
9. Hétlépéses tánc (Doroszló: 11. dal),
10. Címét nem tudjuk, induló-féle idegen dallam (Kupuszina: Este viszik a menyasszony
    ágyát, 8. dal),
11. Kilyukadt a bársonynadrág (Doroszló: 15. dal),
12. Lakodalom van a mi utcánkba (Ürményháza: 1. dal, Kupuszina: Este viszik a
    menyasszony ágyát, 1. dal),



                                                                                            4
13. Julcsa, ha kimegyen a piacra - Naca Kata, Naca Kata megy a kútra (Kupuszina:
    Kupuszinai táncok, 6. dal),
14. Nem ütik a jogászt agyon (Gombos: 6. dal),
15. Tapsos-fenyegetős tánc (Doroszló: 12. dal),
16. Túl a Tiszán faragnak az ácsok - A nagyutcán végig, végig, végig (Ürményháza: 3. és 5.
    dal),
17. Várhatsz, babám, elvárhatsz (Doroszló: 13. dal),
18. Zöld erdőbe jártam virágok között (Doroszló: 11. dal),
19. Címét nem tudjuk, moll-hangnemű, szekvenciás felépítésű friss csárdás (Kupuszina: Este
    viszik a menyasszony ágyát, 9. dal).
Nem túl szívesen halljuk, bár nem kirívóan idegenszerűek, de a kelleténél mégis jóval
többször előfordulnak, mint az
1. Erdő mellett nem jó lakni kezdetű népies műdalt (Hajdújárás: 9. dal, Ittabé: 9. dal), a
2. Rábaközi körverbunk kromatikus, hármashangzat-felbontásos műdallamát (Bajsa: 1, Ada -
    Aranykapu: 2. dal).
Stílustalan, műzenei fogásokkal terhelt, vagy ügyetlen fekvés-választás miatt feltört
dallamokat, továbbá az olyan dallamokat, melyek egészséges alaptípusának változati a
hagyományban többségben élnek ugyan, de a mozgalomban kritikátlanul a ROMLOTT,
ELTORZULT változataikat terjesztik, mint pl. a
1. Szatmári magyar verbunk dallamát TERCELVE (Maradék: 1. dal, Martonos: 1. dal), az
2. Én kismadár létemre kezdetű dalt TERCELVE (Martonos: 2. dal), a
3. „Rábaközi” frissest - Jaz csizmámon, de nincsen kéreg FELTÖRVE (Ada - Aranykapu: 10.
    dal),
4. Ez a kislány úgy éli világát kezdetűt KVART-TÖRÉSBEN (Torda: 3. dal), a
5. Hej, tedd rá, most tedd rá refrénnel ismert ugrós HANGSZERES GYAKORLAT-TORZÍTOTTA
    ALAKJÁT (Gombos: 5. dal), a
6. Kék ibolya, ha leszakajtanálak kezdetű szöveggel ismert dallam alaptípusának FELTÖRT
    alakját (Moravica: 3. dal), vagy az
7. Akaszd ki, kedves galambom szövegrésszel énekelt ereszkedő dallam EMELKEDŐ
    BEFEJEZÉSÉT, ami szintén OKTÁVTÖRÉS eredménye lehet (Topolya: 3. dal), és még
    sorolhatnánk.
Ezek a gyarlóságok bizonyára a beszerzett zenei forrásanyag NATURALISTA LEUTÁNZÁSÁBÓL
származnak. (A tavalyi Gyöngyösbokréta általános részében erről bővebben szóltunk az 58-
59. oldalon.) Hiányos anyag- és stílusismeretek birtokában ugyanis az egyes és egyszeri
„eredeti gyűjtések” torzulásait szolgaian leutánozzuk, a nélkül, hogy az anyagnak
alaposabban utánanéznénk más gyűjtésekben, felvételekben. A forrásanyag ellenőrzésének
igénye azonban szakmailag képessé tesz bennünket a REALISTA UTÁNZÁSRA, azaz az illető
forrás hibáinak kiszűrésére, helyes értelmezésére. Minél több változatát ismerjük egy
dallamtípusnak, annál biztosabban kirajzolódnak annak jellemző tulajdonságai, elterjedése
térben és időben, szerepe a népi használatban.

Itt kell még szólni azokról a „mozgalmi tandalokról”, melyeket egy-egy divatos tájegység
színrevitelekor unos-untalan előrántanak, nyilván, mert csupán a felkapott koreográfia
számára kiválasztott zeneanyaggal bíbelődnek, de a tájegység egyéb muzsikáját, ahonnan a
koreográfia készült, behatóbban nem ismerik. A készet utánozzák fantáziátlanul, az önállóság
képessége és igénye nélkül. A szatmári táncok nagy divatja idején ennek a tájegységnek
néhány dallamát csépelték agyon, ugyanígy bizonyos dél-alföldi dallamokat is a dél-alföldi
táncokban. Most a rábaközi táncok a felkapottak (tavaly is 6 db, az idén is 6 db). A tavalyi
szemlén 41 dallamból állt az össz-rábaközi zene, az idén már legalább 48-ból, mert 2 csoport
igyekezett a szabványokat kikerülni. Az eredmény az, hogy bizonyos dalok legalább kétszer


                                                                                           5
előfordulnak a rábaközi felhozatalban, de háromszor, négyszer, sőt ötször-hatszor is. A közös
forráshasználatot bizonyítja, hogy 4 együttesben még a dalok sorrendjének egy része is
azonos, mint pl. a Zsubrik pajtás és A csornai koronára süt a nap típusok egymásutánja,
melyeket a Töltsd teli, pajtás, vagy a Nagy gazda volt az apám előz meg (Ada, Aranykapu,
Ada, Vadvirág, Horgos, ill. Bajsa). Többszörösen előforduló dallamok még a Szélről
legeljetek, a Sej, a szili híd alatt, híd alatt (3-3 esetben), és még sorolhatnánk. A Jaz
csizmámon, de nincsen kéreg szöveggel ismert - a táncok tanúsága szerint kötelező rábaközi
frisses 4 esetben hangzik fel (Ada, Aranykapu, 10. dal. Bajsa, 9. dal, Horgos, 8. dal és
Nagybecskerek 8. dal). A tavalyi Gyöngyösbokréta általános részében (57. oldal) bővebben
esett szó erről a műdal-népdal határesetet képező friss csárdásról, mely más vidékekre is
jellemző, nem csak Rábaközre, ráadásul előtagjának befejezése oktávtörésben szólal meg. Az
idén már csak egyszer hallottuk torzult alakjában. Merjük remélni, hogy a tavalyi
hosszadalmas ecsetelés eredményeként. Ha már használják, mert nem találnak helyette jobbat,
legalább a helyes alakban használják, ne az ügyetlen fekvésmegválasztás miatt törésre
kényszerült elfajzását (ami szintén gyűjthető a gyakorlatban!!!). Az itt előforduló közös
DALLAM-TÖBBSZÖRÖSÖK mindegyike hagyományos érték, vagy többé-kevésbé az,
felhasználásukkal tehát nem a népzenei örökség minőségét hamisítjuk meg. Meghamisítjuk
viszont egy tájegység dallamgazdagságáról alkotható képünket, mert a felhozatal alapján úgy
tűnik, Rábaközben nincs más, táncra is alkalmas dallam. A kínzó egyformaság kikerülésére
vagy enyhítésére ajánlatos tudni a Daloló Rábaköz című kiadványról Barsi Ernő
szerkesztésében, melynek II. bővített kiadása 1983-ban jelent meg Csornán, és 226 dallamot
tartalmaz Rábaköz népzenéjének szinte minden műfajából, beleértve a gyermekjátékokat és
szokásdalokat is.
A Durindóhoz viszonyítva a Gyöngyösbokréta anyagválogatása nem olyan sokszínű, nem
olyan körültekintő, bár hagyományosság szempontjából nem lesújtó (53%), de a felhangzó
változatok elevenségében, egyéniségében a Durindó messze felülmúlja a táncok dalanyagát,
mert élő népzenénket tükrözi. Annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy a táncban
felvállalt tájegységek a magyar nyelvterület egészére kiterjednek, tehát sok féle dialektus
típusainak különböző változatait ölelik fel, az élő népzenét a tánc-szemle csak kevéssé
tükrözi; néhány kivétellel inkább mozgalmi tandalok jól-rosszul tolmácsolt tárháza.

A Gyöngyösbokréta együtteseinek zenei teljesítménye

A teljesítmények elbírálása a tánctípushoz illeszkedő DALLAMVÁLASZTÁS minősége és annak
hiteles ELŐADÁSA, azaz a stílusos zenekari muzsika és ének alapján történt.

13 együttes kiváló vagy jeles = 33%, azaz magyarországi minősítésben ARANY fokozat
15 együttes jó vagy közepes = 39%, azaz magyarországi minősítésben EZÜST fokozat
11 együttes megfelel vagy elégséges = 28%, azaz magyarországi minősítésben BRONZ
fokozat.
A ranglista alján 7 együttes szerepel, köztük 2 éppen hogy csak megüti az alsó mércét.

A leggyakoribb vétségek és hibák közül csak a legkirívóbbakat említjük:
HAMISSÁG (a zenekar hangszerei nincsenek pedánsan összehangolva, hamis ének-akár a
zenekarhoz, akár egymáshoz viszonyítva);
ALKALMATLAN HANGNEM választása (rend szerint A-hangnem, abból a babonás hiedelemből
eredően, hogy egyes hagyományőrző helyeken ezt a fekvést használják az élő népzenei
gyakorlatban). Az ilyen a férfiak hangját hallhatatlanná teszi, vagy oktávtörésre kényszeríti,
de a női hangok is el-eltűnnek benne, a mély sávban;



                                                                                                 6
BEMEREVÍTETT GÉGE használata éneklés közben (gyakori néptáncos betegség, áldatlan
eredménye az üvöltés és visítás, továbbá hamis ének);
NÉPZENEIDEGEN STÍLUSELEMEK használata (kromatikus fordulatok csempészése a dallamba,
tercelés a zenekari játékban) (ezekről az anyag minőségénél is volt szó);
ROMLOTT, TORZULT változatok naturalista leutánzása és terjesztése (ezekről is az anyag
minőségénél volt szó).

A zenei- és táncos teljesítmény nem minden esetben fedi egymást. (A táncok elbírálása
csupán leíró, így csak hozzávetőleg lehetett a táncteljesítményeket beazonosítani.)
A 13 zenei ARANY kategóriában a táncok minősülése: 5 ARANY, 3 EZÜST, 4 BRONZ, 1
gyenge;
a 15 zenei EZÜST kategóriában a táncok minősülése: 5 ARANY, 2 EZÜST, 4 BRONZ, 4
gyenge;
a 11 zenei BRONZ kategóriában a táncok minősülése: 2 ARANY, 1 EZÜST, 3 BRONZ, 5
gyenge.
Az eredmények a szélső értékekben egyeznek legnagyobb százalékban. Ha szem előtt tartjuk,
hogy a néptáncok az ének-zene és mozgás szerves egységét alkotják, ez az eredmény nem
túl hízelgő, mert, bár össz-mennyiségi arányaiban nagyjából ugyanazok a számok
érvényesülnek benne, a szerves egységet jelölő arányok nem túl megnyugtatók.

A zenei teljesítmény és a színpadi viselet minősülése sem fedik egymást.
A 13 zenei ARANY kategóriában az öltözetek minősülése: 5 ARANY, 5 EZÜST, 1 BRONZ
és 2 gyenge;
a 15 zenei EZÜST kategóriában az öltözetek minősülése: 3 ARANY, 10 EZÜST és 2
BRONZ ;
a 11 zenei BRONZ kategóriában az öltözetek minősülése: 3 ARANY, 4 EZÜST, 2 BRONZ
és 2 gyenge.
A tánc-mozgás stílusos megvalósulásához a megfelelő öltözék is elengedhetetlen. Itt is azt
látjuk, hogy az együttesek ritkán képesek valamennyi követelményt kiegyensúlyozott
egységbe foglalni.


Együttesekről részletesebben:
1. 1. Törökbecse - Jókai M. E. Dunántúli táncok. Művészeti vezető: Polák Ágota, Micsik
Béla
Sajnos nagyon szerény hangulattal indul a koreográfia, amit a fiúk kissé esetlen bejövetele
még jobban gyengít. A két sorban táncoló legények szimpla motívumsorai nem tükrözik az
ugrós táncok sokszínűségét. A sematikus térformák (sorok, kör) váltakozása sem segíti elő a
hangulatos táncolást. A nem megfelelő anyagismeret olyan furcsaságokat eredményez, hogy
az ugrósba csárdás mozzanatok kerülnek be. A táncosok igyekeznek megtenni, amit elvárnak
tőlük, de a gyakorlás hiánya miatt sok a lesés és pontatlanság.
                                                                                   Mlinár Pál
                                                                                  koreográfus
Tetszett nekem, hogy a gyermekjátékokat is alkotó módon „nyakon csípik”. Csak az volt a
helyzet, hogy ők is úgy beleestek az A-hangnem bűvöletébe, hogy a Fekete kányánál már alig
tudtak valamit hallatni a hangjukból. A többi, az jó volt többé-kevésbé. A három vonós is elég
jól kísérte őket.
                                                                                  Olsvai Imre




                                                                                             7
A dalválogatás mondhatni, parádés értékeket vonultat fel, melyek közül hagyományos
értékben a Fekete kánya (8. dal) jóval lemarad, ezen túl pedig plagális dallamjárása a
kiéneklendő terjedelemben gondokat is okoz.
                                                                                     Bodor Anikó
Az igen fiatal korosztályt képviselő, örömünkre népes csoportot, hat pár és négy leány alkotja.
A leánykák fejviselete rendezett, korukhoz illően felszalagozott, legtöbbjük hátrasimított haja
egy ágba font. Fehér, jobbára hosszúujjas, polgárias (különböző nyakmegoldás) szabással
készült ingüket, szoknyájukban viselik. Szoknyájuk barnás alapon, világosabb aprómintás
kelméből készült, melyhez fehér csipke szegődísszel ellátott gyolcskötényt viselnek. Lábukon
fehér harisnya és fekete mai cipő van. Szoknyájuk az 1950-1960-as évek térdet takaró
szoknyahossz-divatját mutatja. Igen fiatal korukra való tekintettel, így, a kevesebb
alsószoknya is elegendő, ám megfelelőbb képet kapnánk, amennyiben az idősebb lánykák –
korukra utalva – több alsószoknyát vennének fel. Túl sötétnek találom szoknyáik alapszínét és
azonosságukkal egyenruha hatást keltenek. A fehér kötény színben illik öltözetükhöz, de
fiatalos vidámságuk nem tükröződik öltözetükön. Szerencsés lenne világosabb, vidámabb
mosókelméből pár, új szoknyát készíteni (a meglévőkből ujjast készíthetnének), a meglévőkre
pedig, világos színű díszítést (szalag, zsinór lehet, de a kelméhez nem illik a csipke)
varrjanak. A dunántúli köténytípusokból a nagyfodrút is elkészíthetik néhányuknak. Hajukba
néhányan a piros helyett kössenek rózsaszín és fehér szalagot is! Mutatósabbak lesznek!
A fiúk fehér, mai szabású inget, fekete nadrágot viselnek mellénnyel, kalappal, cipővel.
Néhányuk mellénye nagyobb a kelleténél, ami nem túlságosan zavaró, de szembetűnő, ezért
mellőzhetik is. Néhányan könyökig felhajthatják ingük ujját, mások levehetik kalapjukat,
megint más – az idősebbek közül – tűzzön kalapjára
egy szál kerti virágot. Tájhoz, korhoz illő, változatos félünnepi öltözetet kapnak. Igyekezetük
tükröződött a látottakon.

A háromtagú kísérőzenekar mai öltözetében volt, a leány mai szabású, zöld hosszú ruhát
viselt.
                                                                                Raj Rozália

2. 2. Doroszló - Móricz Zsigmond M. M. E. Farsangi mulatság. Művészeti vezető: Dörner
Zsuzsanna
A fiuk éneke, bejövetele, tánca arról tanúskodik, mindjárt a mű elején, hogy a táncos képzés
alacsony szinten áll. A párbeszédek sem színpadra tervezettek, hanem a hétköznapi stílust
tükrözik. A szép viseletek és a jó rezesek többet sejtettek. Sajnos maga a táncanyag nem derül
ki számomra és nem biztos, hogy a tudatlanságom miatt. A fent és lent hangsúly
koncepciótlan váltogatása, a sima sorszerkesztés, a mozdulatlan térformák (még a mars is áll,
ami pedig tipikusan menettánc), mind-mind olyan momentumok, amik az ismeretek, a
hozzáértés hiányáról tanúskodnak. A maskarások játéka nincs kihasználva, kidolgozva, csak
egy pár pillanat az egész. Az ezt követő társasági táncok tömkelege - amik a paraszti
kultúrában ugyan megjelennek, de nem szabad ilyen nagy teret adni, hiszen nem erről szól az
anyanyelvünk - egy szinte unalomig terjedő, végeláthatatlan sorozatot eredményez.
Aránytalan és folklorisztikailag sekély a produkció.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                   koreográfus
Kétharmad részben meg voltam elégedve (a Borárúsig-9. dal), aztán jöttek ezek a 20. század
eleji kuplék (mégcsak nem is „műdalok”!), és hát a társas táncok, úgy látszik, ezeket
vonzották. Ezek után már csak a kivonulás nyerte meg a tetszésemet, a Rákóczi induló
variánssal. Azt hiszem, alapvető probléma, hogy a 20. századi társastáncok helyenként már


                                                                                              8
annyira rögzültek, hogy őshagyománynak tekintik őket, pedig sem táncban, sem zeneileg nem
jelentenek gyökeres értéket. Ha a Lyukas a kalapom teteje kezdetű dallamnál leállnak, sokkal
jobb érdemjegyet kaptak volna. Szép a kiejtésük, amikor énekelnek.
                                                                                      Olsvai Imre
A dallamfelhozatal elég szélsőséges: 17 dalból az 1-6, 8, 16. és 17. népzene-hagyományunk
törzsrétegét képviseli, a 7. dallam közöttes érték, a 9-15. dallamok pedig polgári társastáncok
kuplé dallamai, amik táncaikkal együtt idegenből jöttek, és ha „meg is honosodtak”, a
hagyománynak nem sikerült a maga arculatára alakítani, beolvasztani ezeket. Tehát
néphagyományt, hagyományos értéket nem képviselnek, TERJESZTÉSRE NEM IS AJÁNLOTTAK!
Bemutatásuk ilyen tömegben indokolatlan. Egy-kettő még hagyján, de az anyagnak mintegy
felén ezek terpeszkednek. Hagyományápoló rendezvényre nem valók. Lásd még az általános
részben mondottakat is.
Az ének, ha hallatszik, egész jó, de a rezesek ezúttal nem fújnak olyan tüzesen talp alá, mint
máskor tették. Itt, úgy érezzük, nem haszontalan Olsvai Imre hagyományápolásra vonatkozó
hasznos tanácsinak összefoglalójából ismét idézni:
„A stílustisztaságot kétfelől zavarhatja, piszkolhatja oda nem illő, idegen hatás: 1) népies
műdal, népies műzene álcázza magát eredeti népinek (sőt, helyinek), holott más forrásból
ered, más ízlést tükröz. Köztudott, hogy a XIX. század közepe óta egyre erősebb,
gátlástalanabb műdaláradat tódul a falvak népéhez, ez vésődik az egykor hagyományt teremtő
népréteg fejébe, és némítgatja sorjában az igazi, ott termett népzenét. Ez a némító tendencia
két síkon, „két szólamban” érvényesül, de nem egyszerre! Előbb ugyanis a hangvétel,
hangszín, az előadásmód és kíséretstílus népi íze, természetessége változik meg (bár a
dallamok még élnek és szólnak), majd azután maga a dalhagyomány is elnémul (ezen belül a
parlando-, rubato-dallamok halnak ki leghamarább, majd a régi stílus többi giusto-dallama).
A másik idegen stílushatás: 2) szomszéd (és távolabbi) népek, országok jellegzetes dallamai,
jellegzetesen tercelős-szextelős többszólamúsága kerül (nyelvcserével) a magyarokhoz, a
felszínen ezek divatja dominál (főleg a fiatalság imádja ezeket, hisz a rádió, televízió is egyre
jobban árasztja a nyugat-európai- észak-amerikai divatzenét), de már az elmúlt 200-250 évben
is egyre erősödött a „közép-európai dúrzsargon” beáramlása (Boci-boci; Hallod-e, te körösi
lány; Ballag már a vén diák; Debrecenbe kéne menni; Ég a kunyhó; Hajmási Péter, stb.).
Némelyik sült-idegen dúr-moll zsargondallam annyira beivódott a magyar köztudatba (és
ebben kissé ludas a múlt századi papság és tanítóság is), hogy Bartók és Kodály
stílusfelfedező vívmányai nélkül bizony „eredeti ősi magyar népdalnak” vélhetnénk őket
(további példái: A gazda rétre megy; Zöld erdőben jártam virágok között; Hogy a csibe;
Hétlépés; Gólya-nóta, stb.).” Az összefoglaló a tavalyi Durindó általános részében jelent meg
(38-42. oldal), de a táncosok is haszonnal okulhatnak belőle.
Fő hódító erejük a mű- és idegen daloknak nem művészi értékükben van, hanem új társadalmi
tartalmukban, abban, hogy egy modern, kényelmesebb, magasabb rendűnek vélt életformát
képviselnek, melynek elérését valamennyien célul tűztük ki, hagyományteremtő
parasztságunkkal együtt. Ha a hagyományápoló- őrző értelmiségi nem tart igényt népi
értékeink tisztaságára, hitelességére, a hagyományteremtő réteg zavartalanul levetkőzi, elveti
magaérlelte művészetét egy idegen eredetű, felszínes és silány divat-rétegért cserébe. Ebből
pedig nem csak Doroszlónak, de az egész magyarságnak pótolhatatlan vesztesége származik,
mert a nemzeti hagyomány szerves élete szenved csorbát.
                                                                                    Bodor Anikó
A nyugat-bácskai hagyományőrző közösség szokásvilágából, a farsangi mulatság (farsang
harmadnapja) egy szegmentumát tükrözte a koreográfia. A több korosztály részvétele,
lehetővé tette az öltözet változatosságának bemutatását is. Az eladósorban lévő lányokat
megillető formás öltözetet láthatjuk ugyan, de a mutatós ünnepibb kasmír helyett az
alkalomhoz illő, takaros mosó kelméből készült felsőruháikat öltötték magukra az esemény


                                                                                               9
jellegére utalva, vagyis arra, hogy várható a mókás „hamvazás”, ami mint láttuk be is
következett.
Egyik „mëglëtt asszony” utalásként a böjti öltözetét vette fel, ami korához illő egyébként,
társai viszont a szokáshoz tartva magukat, az őket megillető félünnepi, de még a tarkább, nem
böjties öltözetükben vannak, hiszen reggeltől lesz csak kötelező minden nő számára a böjti
ruha.
A legények csizmás, csizmanadrágos öltözetükhöz, elején, gazdagon hímzett fehér
gyolcsinget viseltek nadrágjukon kívül, selyem-, bársonymellénnyel, árvalányhajas kalappal.
A nőkével ellentétben, a férfiöltözet alkalomhoz illő változatosságát itt nem mutatták be.
Viszont az eseményhez a kevésbé ünnepies, jóval egyszerűbb férfiöltözet illett volna! Ingük
ujján a csőszlegény-viselet bő ujját, ezen a napon nem viselték, sőt máskor sem! A vasárnapi
táncalkalmi öltözetük ingének, kézelőpántba fogott ujja volt, amit általában
parasztnadrágjukban viseltek! A kalapjukon lévő árvalányhajat is szüretbálkor (esetleg más
rendezvényen) viselték csak, és ha vasár- és ünnepnapon kalapjukat díszíteni akarták, akkor a
kiskertből rozmaringszálat, vagy más virágot tűztek rá, télen általában semmit. Ezen a napon
nem volt jellemző a díszes kalapviselet! Viszont hiányolom az évszakhoz illő öltözeti
darabokat. A lányok és asszonyok színes téli vállkendőit, a télies ujjasokat, téli harisnyáikat,
asszonyaink fejkendőit korhoz illő megkötésben, lábukon a „melegcipőt”… A hamvazók
öltözete viszont túl igényes és hangsúlyos volt.
Hagyományos öltözetük napjainkban is nagyfokú tiszteletben tartása, becsülése, külön
elismerést érdemel, mert példás rendben tartása nagyfokú hozzáértést, sok munkát és időt
igényel. Köszönöm!
A fúvósokból álló zenekar tagjai, mai öltözetüket viselték.
                                                                                    Raj Rozália

3. 3. Óbecse - Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör. Moldvai táncok. Művészeti vezető: Kisimre
Árpád, Kisimre Szerda Anna
A szép színpadi megjelenést elrondítja a lányok rikoltóra sikeredett sminkje. Szerencsére
hamar elfeledteti a tánc ezt a kis csorbát. A koreográfus nagyon szépen él a moldvai táncok
szerény térformáival. Az anyaghoz hűen maradva, de mégis változatos, mozgalmas
térhasználatnak lehetünk tanúi. A nemek nem éppen arányos megjelenése is helyénvaló, mert
úgy van megkomponálva. Lám-lám a lehetőségeket ötlettel lehet megtoldani. Egy kicsit
hosszúnak érzem a koreográfiát, és ez a táncosok fáradságán is visszatükröződik.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Csupa jót írtam jegyzetben, holott egy nehéz dialektusterület fájába ütötték a fejszéjüket, de
elég szépen megbirkóztak vele.
                                                                                     Olsvai Imre
A válogatott zenei anyag jó, a zenekari összeállítás stílusos, a zenészek ügyesek, az ének is
kitűnő. Derék teljesítmény!
                                                                                   Bodor Anikó
A csoport színpadi mozgása, érettséget és szakmabeli jártasságot mutat. A tőlünk igen távol
eső Moldva vidéke, a koreográfiának és a táncosok felkészültségének köszönhetően,
hangulatban és látványban is igen közel került hozzánk. A tájjelleg öltözetének egyszerűsége
mellett is ügyesen sikerült bemutatniuk annak ünnepies hangulatát.
Ingeik, szoknyáik (keskenycsíkú katrinca) formában és színben is megfelelőek és igen
tetszetősek. Rögzítésük is sajátos módon (bernéccel vagy bernyóccal, stb.) történt. A


                                                                                             10
kiegészítő gyöngysorról sem feledkeztek meg. A fejviseletet is (a forma sikeres utalás a
csángó női fejviselet gazdag változataira; díszítésben is jó lenne látni) ügyesen oldották meg
(a kerpa rögzítéséhez ne fekete csatokat használjanak), bár a gyöngypántot (pártát) is szívesen
láttam volna néhány leány fején. A férfiak harisnyájához (táji nadrágféle) viselt
hosszúingének hiánya egy ilyen csoport esetében ne legyen érzékelhető! Rögzítsék varrással
is a széleket, hogy "őjük" alól ne csússzon ki és szét.
Látványos, jól sikerült színpadi viseletegyüttes, melyben mozogni és viselkedni is tudnak
viselőik! Igényes, szép bemutatkozás volt!
A zenekíséretet szolgáltatók öltözete: egyikőjük mai, nyári ünnepi öltözetben volt. A másik
zenész ingét nadrágon kívül viselte, a harmadik fehér haspántos inget, fehér nadrágot és
nagykarimájú, szalmakalapot viselt.
                                                                                   Raj Rozália
4. 4. Hertelendyfalva - Tamási Áron székely-magyar M. E. Guzsalyasban voltam az este.
Művészeti vezető: Kerekes Homonay Klára
Nagyon nagy ígérettel indul a produkció, annak ellenére, hogy a rokkás állókép egy kicsit
„sánta”. A narrátort élvezet hallgatni, mert nagyon jó előadó (adatközlő). És a párbeszéd is
helyén van. Sajnos ezt követően szépen lassan gyarapodnak a problémák. Először is a lányok
éneke már nem népének, hanem az iskolai karének egy gyenge változata. Természetesen nem
szabad ilyen hosszan egy állóképet megtartani, mert a színpad törvényei levetik magukról.
Végre egy kis játék megjelenik, de ez sem mozdítja meg a teret igazán. A székes tánc nagyon
jó lenne de borzalmasan rövid. A szembekötősdi is kedves és élvezettel teszik a dolgukat. Az
ezt követő táncrész nagy csalódás volt számomra. Hol az ősi hagyomány? Nem igaz, hogy a
nagy vándorlásban elvesztették volna. A társasági táncok (polkák) még ha oly jól is lennének
előadva, sovány vigaszt adnak. A végére csak egy kérdésem maradt. Ennyi?
                                                                                     Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Szép kiejtés. Az énekben a férfiak voltak hamisak, ha nem is végig, de egy darabig (pl. a 3.
dalban túl magas is nekik a fekvés, a magasat nem éneklik ki tisztán). A záródal (Guzyalyasba
voltam az este), harmadik sorának vezérhangos sorvége sem hagyományos. Itt viszont a
hangnemi fekvések jók voltak. Nagyjából jó anyagból és jó dialektusból merítettek (Virágos
kenderem és Üres ládám az ajtóba).
                                                                                    Olsvai Imre
A szép tájnyelv és a nagyszerű mesélő forrásértékű beszéde valóban élmény. A zenei anyag
válogatása már nem akkora öröm, bár terjesztésre kifejezetten nem javasolt dallam nem volt
benne. A két első dal valóban bukovinai, de előadni már nem tudták sajátjukként, nagyon is
visszatanult szaga volt még, bár az ének maga nem rossz, de előadása steril. Furcsa az is,
hogy az Üres láda kezdetű párosítónak (lakodalmasnak) van 2-3 hertelendyfalvi változata is,
itt mégis a Kodály által gyűjtött, és a Székelyfonó c. daljátékában felhasznált bukovinai
változathoz nyúltak, nem a helybelihez! A harmadik és negyedik dal fél lábbal már a műdalok
világába húz (a harmadik hagyományosabb a negyediknél), ezeket mindenütt éneklik magyar
nyelvterületen, nem bukovinai sajátság egyik sem. A fiúk éneke ráadásul enyhén hamis is. Az
ötödik (Székes tánc), rövid hangszeres motívumokból építkező dallam érdekes régiség,
melynek az 1500-as évek végéről maradtak fenn idegen feljegyzései, pl. a Drezdai tabulatúrás
könyvben „hajdútánc” néven. Az ezt követő, még Bukovinából hozott vidéki sváb polgári
társas-táncokat ugyan nem méretezték túl, mint máskor, de hiányzik mellőlük a székely-
magyar anyag, mint a silladri vagy csoszogtatós tánc és a csárdás. Az utolsó dallam a „Csak
egy kislány van a világon” kezdetű, a kávéházak - mondhatni világszerte - kedvelt
románcának népi változata, de harmadik sorának hivalkodó vezérhangos zárlatával
visszakívánkozik műdal-előképéhez..

                                                                                              11
A hertelendyfalviaknak - Kiss Lajos gyűjteményének tanúsága szerint - vannak SAJÁT becses
értékeik a néphagyományban. Azonban ezek visszaszármaztatásához abba a közösségbe, mely
hajdanán kitermelte és az 1970-es évekig meg is őrizte őket (sokukat nyilván a mai napig is,
főleg az idősebbek) részint SZAKTUDÁS szükséges, részint A HELYBELIEK IGÉNYE, HOGY ŐSEIK
RÉGI KINCSEIT, amit a felszínes divatok méltatlanul kiszorítottak, ÚJRA MEGISMERJÉK, ÉS
BIRTOKBA VEGYÉK. A Bukovinából hozott sváb táncok viszonylag régiek ugyan, de
idegenségüket szívósan megőrizték, a magyar hagyomány nem tudta őket beolvasztani a
maga műveltségébe, magyar jelleget nem vettek magukra. Más népeknél is, akik átvették (a
magyarokon kívül szlovákok és alighanem ruszinok is) ugyanezekre a dallamokra, ugyanígy
táncolják valamennyit, sajátos nemzeti jelleg nélkül. Az, hogy egy közösség divatos
dallamokat, táncokat szívesen és hosszú ideig használ, és ez által magáénak tekint, még nem
jelenti azt, hogy ez az anyag jellegében jellemző arra a közösségre, amely életben tartotta.
Ezen felül, az al-dunai székelyek nem csak sváb táncokat hoztak magukkal Bukovinából,
hanem magyart is. Hol vannak ezek a táncok? Dallamaik ugyanis ott sokasodnak Kiss Lajos:
Az al-dunai székelyek népdalai c. kötetében. FELTÁMASZTÁSUKRA ÉS ARRA, HOGY HAJDANI
TÁNCAIKKAL ÚJRAÉLESSZÉK ŐKET, SZAKSEGÍTSÉGET KELLENE KÉRNIÜK. Tudnak-e pl.
Belényesy Márta: Kultúra és tánc a bukovinai székelyeknél című munkájáról (Budapest,
1958), vagy Kiss Lajos: A bukovinai székelyek tánczenéje című cikkéről, ami a
Tánctudományi tanulmányok nevű szaklapban jelent meg (Budapest, 1958)?
Mesés értékű régi örökségük megéri a fáradságot és költséget! Nem fonákság-e, hogy a
bukovinai magyarok kései utódai magukat éppen idegen, sváb táncokkal képviselik? Számos
szokást, amit más magyar nyelvterületen már elfelejtettek, a mai napig ismernek, székely
tájnyelvüket a fiatalok is romlatlanul őrzik mindmáig, csak éppen táncolni felejtettek volna el
magyarul? Tudniuk kell, hogy a magyar néphagyomány egészét a bukovinaiak egyéni
színfoltja értékes építőkövekkel gazdagítja. Ilyen szempontból érdektelen, mit tanultunk el
más népektől (mert azt ők már kiötlötték és kiérlelték saját szükségleteiknek megfelelően),
hanem az a fontos, MIT ADTUNK A MAGUNKÉBÓL a közös magyarhoz és közös európaihoz,
ezen túl pedig az egész világ közös műveltségéhez. Lásd még az általános részben
mondottakat is.
                                                                                  Bodor Anikó
A különböző korú leányok közül az idősebbek, a díszesebb, már korábban készült színpadi
(székelyföldi tájjelleget adó) öltözetükben vannak. Mutatós nyakban és csuklóban ráncolt
fehér ingeik bordó hímzőfonallal készített aprólékos hímzése. Rajta bordó mellényt viselnek
enyhefényű szalaggal és kevés flitterrel díszítve. Szoknyáik fiatalos tarkaságot mutató piros,
fehér alapon aprómintás, kasmírhatású apróra ráncoltak. Fehérharisnyás, fekete pántos
bőrcipőjükkel öltözetük ünnepies (bár a guzsalyban túl ünnepien mutatnak, egyszerűbb
kelméből készült öltözeteiket is viselhették volna) hangulatot tükröz. Korhoz illően a fiatalabb
lánykák egyszerűbben voltak öltözve (kár, hogy ingeik szabása már nem a jellemző), kissé
rövid kötényekkel. A télies időszakra is igyekezzenek öltözetükkel utalni!
A legények is székelykalapos, csizmás ünnepi öltözetükben vannak. Néhányuk
hagyományosan szabott inget hord, az ujjak általában, kézelőpántba fogott szép ráncosak,
formásak. Mellényük már nem a keskenyhátú lajbi.
A lányok hajviseletüket gondosan, ám nem megfelelő hagyományos formában készítették el.
Igényes öltözet és kellékválogatás, szép színpadi összhatás.
A kísérőzenekar középkorú férfitagjai, mai ünnepinek mondható öltözetüket viselik.
                                                                                    Raj Rozália
5. 5. Magyarkanizsa - Tisza Néptáncegyesület. Visai (Mezőség) táncok. Művészeti vezető:
Tóth Ágnes


                                                                                             12
Az életképben ülő, álló lányok énekével még csak megvolnék de a fiuk statisztálásával zajló
lánycsárdást, tessék elfelejteni. Nem derül ki a koreográfus szándéka, ha egyáltalán van ezzel
a momentummal. Ezt követően egyébként kellemes a folytatás. A fiuk táncos technikai tudása
még szerény, de jól próbálkoznak. A túlkomponált szerkesztés helyett inkább stilisztikai
tisztázást javasolnék. A fiuk erőtlen vezetése a következő párosra is hatással van. A
mozgásanyag miértje még hiányzik. Az improvizációs és uniszólós részek váltakozása
egyébként sok lehetőséget rejt magába, de itt nem sikerült ezt kiaknázni. A táncosok a tőlük
telhetőt megtették, a színpadra való komponálás és előadást pedig meg kell tanulni.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                   koreográfus
A mélységet G -A körül már nem nagyon bírták az énekben, szegények. A Gólya (nóta),
sajnos, ide is elrepült.
                                                                                   Olsvai Imre
Az elég tisztességes dallamfelhozatalban bizony meglepő az utolsó, TERJESZTÉSRE NEM
JAVASOLT Gólya-nóta. Az ének tisztasága örvendetesen sokat javult a korábbi
találkozásokhoz képest, most nem volt hamis. Ezen a fokon azonban már szóvá tehető, hogy
az ének tisztasága mellett a szövegérthetőség is igen fontos követelmény, aminek az első
dalban, sajnos, nem tettek eleget. Valószínűleg a hangnem is túl mély volt az ének számára,
mert általában a mélységben szokott eltűnni az énekhang.
                                                                                 Bodor Anikó
A csoport leánytagjai, a korábban készített színpadi ruhájukban voltak. Az öltözet a korabeli
mezőségi öltözetdarabok sajátos szabását és formáját követi, az ing, az egybevarrott „lájbis
fersing” azaz köntös és a kötény esetében is.
Jellegzetes volt e ruhának, a magasan a mell alatt való megkötése, az ing és a mellény mély
kivágása, a bő ingujjak könyök feletti buggyos megkötése. A főbb jellemző vonások (öltözeti
elemek, szín, forma) érzékelhetőek voltak a színpadon is, sőt leányos, fiatalos fejviseletre is
utaltak. Az öltözéken a színek árnyalatának összeválogatása nem minden esetben volt sikeres,
viszont elfogadható összhatást adott. A szakirodalom is felhívja a figyelmet arra, hogy az
adott korban a vidék női de férfi viseletére is jellemző volt az élénk színek mellőzése.
Felsőruhájuk alatti alsószoknyájuk kellő hosszúságára ügyeljenek! A nyakból hiányoltam a
gyöngysorokat.
A legények öltözetegyüttese a táj öltözetére vonatkozóan a nyugat felöli „fekete viselet”
divatját mutatja: fekete bricsesznadrággal, fehér inggel, fekete mellénnyel és kalappal. A
színpadon öltözetüket fekete csizmával egészítették ki. A már szép eredményeket felmutatni
tudó együttesnek ajánlom, hogy a terület szűkebb behatárolásával, érdemes lenne egy-egy
közösség kultúrájával külön is foglalkozni, pl. a széki későbbi öltözet is igen mutatós lehet a
színpadon. Köszönöm, hogy külsőben is igyekezett a csoport mutatós lenni, ugyanakkor a
szakma elvárásainak is eleget kívánt tenni.
A kísérőzenekar három tagja mai öltözetében volt. A lányok is nadrágot viseltek, a fiú pedig
bordó-piros ingben volt.
                                                                                     Raj Rozália

6. 7. Zenta - Thurzó Lajos Közművelődési Központ. Jászsági táncok. Művészeti vezető: Baji
Endre
A jó táncos teljesítménnyel, jól indított kompozíció elég hamar leül. Tetszetős, szép a
megjelenés, a szolid öltözet. A lassú csárdásra ismét erőre kap a társaság, de a táncosok még
nem annyira képzettek, hogy hátukra vegyék és, úgymond eladják a számot, ezért megint egy
kis visszaesés tapasztalható. A frissre már elfogy az erő a megújulásra, és a daráló felemészti



                                                                                               13
az energiájukat. Viszont jó arányai vannak a számnak. Jó a próbálkozás. Szeretném bíztatni az
alkotót, hogy keresse a lehetőséget az ismeretszerzésre, mert van ígéret a munkájába.
                                                                                        Mlinár Pál
                                                                                       koreográfus
A fiúk éneke alig hallatszik az elején. Ha kicsit magasabbra mennének 1-2 hanggal, a fiúk is
megtalálnák a magukét. Elfogadható jó közepes. Az, hogy az egyik dallamnál a dó-végű
változat kevésbé archaikus, mintha szó-végű lenne, az más kérdés, az összhatáson nemigen
ront.
                                                                                       Olsvai Imre
A dallamanyag megteszi, bár nem túl parádés válogatás, mert sok benne a középszerű,
gyakran idegen dallamjárású, új stílusú anyag. Az első dallam valóban becses érték, a többi
úgy-ahogy elmegy, de egyikük sem képviseli népzenénk színe-javát. Az ének nem lenne
rossz, csak jobban hallatszana.
                                                                                      Bodor Anikó
Az igen fiatal korosztályt képviselő kis csapat leányainak stilizált öltözete fiatalságukra utaló,
népies jellegű színpadi öltözet. Formás ingük jól mutat. Kötényeik is elfogadható formában
készültek. A szoknyák szegélyének színmegválasztása nem szerencsés. Külön tájjelleget nem
ad. De ez kevésbé zavaró, mint az, hogy nem igazán formásak a keményített szoknyáik.
Lányok! A gyöngyeitek hol maradtak el? A hajviseletet nem tudom minden esetben elfogadni.
Ez nem pénz kérdése, nézzetek utána a szakirodalomban, némi gyakorlással már megfelelőbb
lesz!
A legelkeserítőbb, már inkább FÁJÓ az volt, hogy tánckultúránk elsajátításában igyekezetet
mutató együttes fiútagjai mai szabású ingeikben (ez a kisebb baj) és farmernadrágban
ropták… Kár, hogy egyesületük nem találta meg még a megoldást, a színpadi öltözet
beszerzéséhez. A lányokon itt látott ruha kölcsönözve volt most is, mint általában. Épp ezt,
azért viselték, mert kölcsönkérni ezt lehetett.
                                                                                     Raj Rozália

7. 9. Bácsfeketehegy - Feketics Művelődési Egyesület. Somogyi táncok. Művészeti vezető:
Pál Gábor
A jó pengetős banda muzsikájára elég esetlenül sikerül a bevonulás, ámde a fiuk erőteljes
táncolása hamar elfeledteti. A lányok üvegese már szegényecskére sikeredett, tetézve a
címkés, dugós üvegekkel. A jó motívika, a stílusos táncolás sajnos nem találkozik egy eltalált
koreográfiával. Ez a kompozíció sajnos egy etűd, vagy inkább egy motívikai gyakorlás
szinten marad. A formai átfésülésekre a frissben nincs szükség, ezek esztrád elemek. A végére
elmarad a táncélmény, csak a sorozat marad. Többre képesek a táncosok.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                  koreográfus
Ebben a hangfekvésben a fiúk erőlködnek. Pedig nagyon jó a válogatás, valóban somogyi is
(aláírhatom). Épphogy bírják a végét. A tamburásoknak kényelmes hangnem nem biztos,
hogy az énekeseknek is megfelelő. A zenészeknek kell alkalmazkodni az énekhez, és nem
fordítva.
                                                                                  Olsvai Imre
Remek dallamfelhozatal és takaros zenekari kíséret. Ez úttal a tamburások tisztességesen
helytálltak. Megkönnyebbülten nyugtázzuk, hogy az ének végre szolid, ha nem is teljesen
kifogástalan, de a fülsértő hamisságtól már messze elhaladt. Idővel remélhetőleg énekben is
összerázódnak, mert végre jó úton haladnak.
                                                                                 Bodor Anikó



                                                                                               14
A nem túl népes csapat, színpadi öltözetének megválasztásánál igyekezett a koreográfia
témájához is igazodni, és a táj sajátosságait is szem előtt tartani. A régi fehér viselet a
Somogyban sem ismeretlen. Korábban a férfiak általános gatyaviselete, később még igen
hosszú ideig a pásztoremberek öltözete maradt. Tudni kell, hogy az ünneplő darabok – mint
esetünkben – mindig több kelméből készültek és a hímen kívül, a több kelme mutatta az
ünnepet. A fiúk bőgatyáját is alakítsák bővebbre! Kalapjaik formája is jó, gatyájukon belül
viselt ingükön a mellényeik közül pedig az „ezüst pitykés” volt a mutatósabb. A leányok
színpadi öltözete félünnepinek mondható. A kelme minőségbeli választása szerencsésebb,
mint színben. A színpadon fakót mutat. A határozottabb „paraszt” színek, a kelméhez illő
díszítőanyaggal mutatósabbak lettek volna. A farpárna, a több alsószoknya, de már a bővebb
felsőszoknya is /mutatósabb és több díszítéssel/ hangulatosabb, formásabb öltözetet mutatott
volna. A hosszúsága, fél lábszárat érintő legyen. A mellény szabása megfelelő, ám színe és
díszítése ennek is inkább színpadi, mint tájjellegű (a szoknyák kelméiből készültek). Ingeik
kissé szűkeknek látszottak, bár a leányok életkorához ez a szerényebb forma is elfogadható.
Csizmaviseletükkel öltözetük már nem mutat azonos kort, inkább a korai fehérviselethez
illett, ez ellentmondásra adhat okot, viszont az öltözetek átalakulásának periódusa is létező,
amikor a „régit” is még viselték, tehát ez esetben a csizma viseletét is elfogadhatónak tartom.
A hajviseletre nagyobb gondot fordítsanak!
A táncosokat kiszolgáló zenekar tagjai mai öltözetüket, ügyesen egészítették ki azonos
mellénnyel és így szép színpadi összhatást, adtak.
                                                                                    Raj Rozália

8. 10. Hajdújárás - Lifka Sándor M. E. Székelyföldi táncok. Művészeti vezető: Lackó Illés
A koreográfiai elképzelés nagy ívű, a lányok piramisszerű kezdésétől a hatásvadász csapás
befejezésig. Tulajdonképpen ez az, ami egy kicsi disszonanciát teremt, mivel a tánctudás nem
elég következetes hozzá. A betanítás következetes ám a kigyakorlás már nem annyira. Az
együttes képességei viszont egy magasabb kategóriába való elbírálást tesznek lehetővé.
Következetesebb munkára lenne szükség, ami a stilisztikát, folklorisztikát illeti. Óvakodni
kéne az esztrádos, kilóra táncolástól.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Aránylag tisztességes. Az ének nem mindig hallatszott eléggé (lehetett a hangosítás bűne is,
hogy a hangszerek annyira erősek). Különben jó ízlésű válogatás.
                                                                                     Olsvai Imre
A válogatás jó, bár az utolsó népies műdal (Jó étel a rák meg a hal) jelentőségéhez mérten túl
sokat felhangzik a mozgalom műsorain (bármelyik tájegységben). Elmegy ugyan a többi
között, de vannak a hagyománynak ennél fajsúlyosabb képviselői is. Zenei szempontból
szolid teljesítmény.
                                                                                    Bodor Anikó
A csoport, megjelenésével, külsőjével is igyekezett a koreográfia táncanyagához választott
vidék jellegéhez igazodni. El kell ismerni, ez nagy részben sikerült is neki! A fiúk öltözetével,
ügyesen érzékeltették a műsorszám címében megjelölt igen nagy területre vonatkozó
viseletbeli különbségeket, ill. a viseletben koronként végbenő változásokat (azonban a fiúk
haspántos ingének aljáról vagy fejtsék le, vagy rejtsék el a csipkét ez esetben!). A lányok,
ügyesen megválasztott bordó kelméből készült szoknyájukhoz (kissé hosszabb jobban
mutatna!) igazították mellényük színét, melynek fekete, aprólékos gonddal készített
különböző díszítése is kiváló. Fehér, jól szabott, hosszúujjas ingeik és kötényeik, fehér
harisnyájuk és fekete cipőjük teszi egésszé, ünnepet mutató, színpadi öltözetüket.



                                                                                              15
Egy ilyen igényes megjelenést tükröző együttes, ne feledje el a kiegészítők és a megfelelő
hajviselet fontosságát sem!
A zenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                    Raj Rozália

9. 11. Versec - Petőfi Sándor Kultúregyesület. Zsámboki táncok. Művészeti vezető: Krizbai
Hajnalka
Az együttesnek van egy nagy erénye: éspedig az, hogy összejönnek egy közös cél érdekében.
Ezen a nyomon kéne elindulni, és komolyan venni a szakmát. Feltétlenül segítséget kell kérni,
és a szorgalmas munkához tudást (szakmai) szerezni. Jelenleg sajnos sok probléma fűszerezi a
megjelenést. A puszta megjelenéstől kezdve – karórák, gyűrűk, fülbevalók stb. – a gyenge
éneken át a stílustalan táncolásig minden megtalálható. Ezek a hiányosságok nem a táncosok
rovására írandók. Az, hogy ők nem azt, és nem úgy adják elő, nem az ő hibájuk. A szakmai
vezetést kérem arra, hogy szívlelje meg a következőt: Képzettségre szert tenni!
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Aránylag sok dallam, de mind jó, veretes. Legfeljebb az egyik dallam volt a kelleténél
gyorsabb, de akkor az tánc probléma esetleg (Kis pejlovam... vagy Ez a kislány...). Túl
feszesre és gyorsra vették.
                                                                                     Olsvai Imre
Jó zenei anyag jó zenekari- és énekelőadásban, de a zenei- és táncos teljesítmény külön áll
egymástól, nem forr egybe. A külön ének-segítség ügyes csalafintaság, de a táncosokat nem
mentesíti az énekléstől.
                                                                                    Bodor Anikó
Ebben az esetben is egy olyan együttesről van szó, kinek több évvel ezelőtt készült színpadi
öltözete, mára elavultnak tartott koncepció alapján készült. A vezetők ezzel a ténnyel
szembesülnek nap, mint nap és a meglévőből igyekeznek mutatós fiatalos ünnepi öltözetet
formálni. Népies jellege nem igen van az öltözetnek, elsősorban azért, mert a paraszti
világban a lila, kék, zöld, rózsaszín, és világosabb barnának, nem ezeket az árnyalatait
kedvelték, alkalmazták. A fekete díszítés is jellegtelenné, városiassá teszi inkább és
formájában is ilyen jelleget mutat.
A fiúk öltözete már szerencsésebben megtervezett és kivitelezett együttesből áll és népies
jelleget tartalmaz. Fekete puhaszárú csizmájukhoz fekete bricsesznadrágot, fehér inget és
mellényt viselnek. Az ingek és mellények szabása inkább polgári, de ünnepet jelölő, mutatós.
Ami igen dicséretes, hogy a fiatal lánykák hajában szépen mutatós, ruháik színeivel
harmonizáló szalagokat kötöttek, ingeik, de egész öltözetük rendben tartására is nagy gondot
fordítottak, az öltözet minden nemű hiányosságával számolva.
A zenekar tagjai, mai öltözetükben voltak.
                                                                                    Raj Rozália

10. 14. Satrinca - Petőfi Sándor M. E. Somogyi táncok. Művészeti vezető: Ali István
A táncosok életkorára és felkészültségére készített koreográfia tisztességes munka. A játékok,
amelyekkel indít a koreográfus, kissé formálissá válnak a túlzott beállítástól. Szerencsés volna
egy kicsit szabadabbra hagyni, ezzel oldottabbá válna a hangulata. Az ezt követő kanásztánc
már szerkesztésileg és előadásban is tartalmaz némi hiányosságot. Az eredeti anyag
strukturális építkezésének megismerésével és a stílusos táncolással mindez kiküszöbölhető. A
csárdás esetében a lassút megoldották a táncosok, míg a frissel adósak maradtak.


                                                                                              16
Meggondolandó, hogy ha a gyerekek nem tudják még eltáncolni, akkor kell-e ezt betenni. Az
alkotónak a színpadra tétellel kapcsolatba még bővítenie kell ismereteit. Jó próbálkozás, és ha
segítséget kér, még jobbá lehet tenni.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Szép volna az összeállítás, ez is Somogynak a színe-javát hozza, csak hol hamisak, hol egy
kicsit hangtalanok (Csótány, buzogány). Sőt, van úgy, hogy túl magas is (Hatan vannak a mi
ludaink). Ezeket helyre kéne rázni. Egy valaki volt csak hamis, dehát kihallatszott nagyon.
                                                                                    Olsvai Imre
A korábbi találkozásokhoz képest az idei szereplés már sokkal jobb, de még nem kifogástalan.
Ha így dolgoznak, bizonyára szépen fog felfelé ívelni a pályájuk.
                                                                                   Bodor Anikó
A közelmúltban megalakult M. E. tánccsoportja somogyi táncanyaggal mutatkozott be.
Stilizált színpadi öltözetük is nemrég készült el. A fiúk fehér bőgatyájukhoz fehér inget,
mellényt, csizmát viselnek, fejükön kalappal. Változatossá úgy tehetik egyszerű, de mutatós
öltözetüket, hogy néhányuk mellényt, mások csak inget (pl. felhajtott és hosszú ujjal), megint
mások kalapot viselnek, vagy hajadon vannak. A fehér inget, szoknyájukban viselik a lányok.
Ingük egészen mutatós rajtuk, és korukhoz elfogadható a kevesebb alsószoknya is. Azonban
felsőszoknyáik és az azonos kelméből készült kötényeik színének, nem volt szerencsés a
megválasztása. Túl sötét színűek, korukhoz nem illőek. Rajta a fekete díszítés, csak még
visszafogottabbá teszi. Mindenképpen tegyenek gyöngyöt nyakukba, hogy fiatalos
vidámságukat tükrözze, mint fonott hajukban a szalagok. Lábukon fehér harisnyát és fekete
cipőt viselnek, mely szépen egészíti ki és ünnepi hangulatot ad öltözetüknek.
A zenekar tagjainak színpadi öltezetét, mai viseletdarabok képezik, melyet mellénnyel
egészítenek ki.
                                                                                     Raj Rozália

11. 16. Bajsa - Testvériség M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Savelin László
A tánc első tételéből ítélve jó választásnak tűnik. Olyan választás, amit meg is tudnak oldani,
ha még egy kis lendülettel megtoldanák. A viselet viszont nagyon hiányzik, ami még a lányok
vörös hajával párosul. A színpadi megjelenés igen fontos momentum és tapasztalatból
mondhatom, nem anyagi kérdés (a rossz elképzelés is pénzbe kerül). A dúst minden képen át
kell gondolni, hogy szólisztikusan, vagy menettáncként használom-e, illetve indokolt-e a
lányokkal táncoltatni az általános hagyománnyal ellentétben. A koreográfia előrehaladtával
egyre több gond és probléma jelentkezik. Igénytelen sorszerkesztés, frisscsárdás motívumok
hiánya, nincs stílus, csak motívumhasonlóság. Ezt ki kell tisztázni stilisztikailag, motivikailag,
funkcionálisan. Tessék segítséget kérni!
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                      koreográfus
A kezdődallamot csak azért nem szeretem, mert nagyon hármashangzatos meg kromatikus,
dehát imádják, és Rábaközben ez „a csárdás”. A Zsubri pajtást később igazán énekelhették
volna, hisz annyi szövege van Rábaközben! Meg a Csornai koronára süt a napot is. Szóval ez
is olyan 2/3 - 3/4 részben jó, elfogadható, a többihez meg elszántság kell, hogy javuljon.
                                                                                      Olsvai Imre
Üdvözöljük a bajsai tánccsoportot! A zenei anyag jó, szabvány rábaközi repertoárból áll (a
Szili karéj kivételével mindegyik előfordul a szemlén látott hat rábaközi táncban legalább
kétszer, de háromszor-négyszer is. Az ének viszonylag tisztességesen szól, ha énekelnek, a
muzsikusok takarosan húzzák. Első bemutatkozásnak nem rossz.
                                                                                     Bodor Anikó


                                                                                               17
Ez esetben is, stilizált népies színpadi kosztümben lépett fel a csoport. A kosztüm vásárlása,
mert ritkán kerülhet csak rá sor sajnos, leginkább a „mindenhez jó legyen” cím alatt történik.
Aztán nem minden alkalommal sikeredik megfelelőre elkészíteni. Ez leginkább a vezetőnek
okoz gondot, amikor táji sajátosságokban kell kezdenie (tudnia) gondolkodni, hogy megtalálja
a megoldást ahhoz, hogy némi kiegészítővel, átalakítással, apró jegyekkel utaljon a
koreográfiához választott táncanyag területének öltözetére is. Esetünkben, a fiúk az
általánosan viselt színpadi öltözetüket, a színpadon megszokott sokszalagos kalapokkal
egészítették ki. Viszont kicsit körültekintőbben, pl. Kapuvár legényeinek a kimenős
(táncalkalmi), öltözetéhez illő kalapviseletet is be lehetett volna mutatni. Ettől viszont jóval
fájóbb volt az, hogy egyik fiúnak nem lévén színpadi öltözete, farmernadrágban táncolt!
A lányok néhányan ingeiken, pl. mellényt, de vállkendőt is viselhettek volna, de elmaradt a
derekukról a szalagcsík is, arról már nem is szólva, hogy a „színpadi divatos” hajviseletükből,
inkább fiatalasszonyos fejviseletet formáltak volna (ez nem pénz kérdése!). A
szoknyaformán, szerintem már az alsószoknyák keményítés utáni vasalásakor a ráncok
elrendezésével is sokat lehetne javítani. A jellemző formát öltözéskor ismerni kell. A
felsőszoknya és kötény kelmeminősége igen silány műselyem. Némi alábéleléssel, jobb tartást
kapna. Szoknyáik drappos színe, nem szerencsés. Kötényeik színe mutatós, de főleg túl
kicsiny méretük miatt formátlanok. Elsősorban azért hatnak rosszul, mert a szoknyán lévő
szalagdísz-csíkoktól rövidebbek. A kötény és szoknya összehangolása mindig lényeges
szempont kell, hogy legyen! Ígéretes együttesnek vélem a kis csapatot! Örülök, hogy ilyen
fiatalok! Ajánlom, a gyakorlat mellett, legyen igényük az elméleti tudásszerzés is. Az
együttes külsőjén kedves fiatalsága is és az ünnep is tükröződött.
A zenekar tagjai mai, ünnepies öltözetükben voltak.
                                                                                       Raj Rozália

12. 17. Ada - Aranykapu M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Sóti Éva
Nagyon jó lendülettel indul a koreográfia, talán egy kis stilisztikai tisztázás nem ártana. A
koreográfus nagyon szerényen kezeli a motivikát, bőven lehetne bátrabb. A dús szólója jól
kezd, de ezt követően minek a formáció. Még tovább lehetne a szólós részt folytatni, majd
vonulósra váltani. Így sorba ölt tánc lett belőle. A lányok önálló dúsolására nincs példa.
Minek? Ezzel szembe az egész szép, lendületes. És ez folytatódik tovább a csárdásban is. Jó
próbálkozás, feltétlenül ezen az úton tovább. Sok stílusgyakorlat, egy kis koreográfiai
erősítés, és jó lesz.
                                                                                        Mlinár Pál
                                                                                       koreográfus
Hamisan énekelnek, főleg a fiúk. Az A -hangnem megintcsak elfojtja az énekszót, alig hallik.
A Tyukodi nóta giustóban (3. dallam) kissé váratlan, meglepő, de nem rossz. A 7. dallamnál
csupán egy versszak. Miért? Pedig millió szövege van. A többi rendben.
                                                                                       Olsvai Imre
A zenei anyag jó, szabvány rábaközi repertoárból áll (a 3. és 4. dallam kivételével mindegyik
előfordul a szemlén bemutatott rábaközi táncokban legalább kétszer, háromszor-négyszer is.)
A tiszta éneklésre illene jobban vigyázni, mert ünneprontó, ha hamisan szólnak. Az utolsó
frisses (Jaz csizmámon de nincsen kéreg) második sora feltörve szólalt meg (a mollban: a a d'
d'/c'c' h a; helyesen: a a d d/cc H A kellene, hogy szóljon, tehát lefelé haladó dallam, nem
felfelé). Erről már tavaly is említést tettünk a Gyöngyösbokréta általános részében (az 57.
oldalon), de itt újra megtesszük.
                                                                                      Bodor Anikó
Az igen fiatal korosztályt képező nyolc párból álló együttes, öltözetével igyekezett a
választott táj táncanyagából készített koreográfiához, illő öltözetet is biztosítani. Utalás képen
egyes viseletelemmel ezt sikerült is megoldania. A fiúk fehér inges, fekete mellényes,


                                                                                               18
nadrágos együtteséhez puhaszárú csizmát és cipőt viselnek, kalapjukon többszínű és sor, fél
lábszárat érintő szalagcsíkkal.
A leányok fodros aljú, megfelelő hosszúságú szoknyája, kellő gazdagságot mutat. Mozgásnál
viszont –valószínűleg a kelme nem megfelelő minőségéből adódóan, csak úgy, mint a kötény
–, nem ringó, hanem zavaróan repülő. A szoknyáikat kíséreljék meg enyhe keményítéssel, a
kötényt, laza pamutkelme alábélelésével javítani. Derekukról nem hiányzik a szalagcsík sem.
Néhányuk vállán (fehér gyolcs) kendő. Mellényben, ingben is mutatkoznak. Szoknyáik
némelyike viszont (pl. a szürkészöld is), fakónak tűnik a színpadon. Kötényeik színe nem
minden esetben szerencsés választás és díszítve mutatósabbak lennének. Ügyeljenek szalagos
hajuk fonásmódjára!
Igyekezetük tükröződik munkájukon. Látványban szolid színpadi összhatást adott
bemutatkozásuk.
A zenekar, mai (fekete-fehér színkombináció) öltözetében lépett fel.
                                                                                  Raj Rozália

13. 18. Maradék - Petőfi Sándor M. E. Szatmári táncok. Művészeti vezető: Ali István
A pengetős zenekar jó és a vegyes korosztály is helyénvaló, ha minden más rendben van, de
sajnos nem. A stílustalanul elsajátított verbunk ráadásul nagyon szerencsétlenül van
elhelyezve a térben. Sajnos semmi köze nincs a reformkori verbunkokhoz, csak egy
motívumhalmaz. A csárdással ugyan azok a problémák folytatódnak. Nagyobb felelőséget
várnék el az oktatótól. Ezeknek az összelapátolt motívumoknak vajmi kevés köze van az
eredetihez építkezésében és tartalmában. Nem csak a motívumokat kell megtanulni, de az
alkalmazásukat is. A gyerekek meg tudnák tanulni a jót is.
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
A Magyar verbunk első nyolc ütemében valaki ellenpontozott vagy tercelni kívánt. Különben
jó ízlésű összeállítás. Az éneklés kissé hamiskás a Szivárványos az ég aljában is, de a Zörög
az akácfalevél már nagyon kiabálós és éktelen hamis.
                                                                                     Olsvai Imre
A magyar népzenében nem stílusos a tercszólamok becsempészése még az olyan műdalos
fordulatokban bővelkedő dallamokban sem, mint a szatmári verbunk. Ha netán felvételről
hallották így, nem kell leutánozni, mert a hagyományos népzenei előadásmódba is egyre több
nem kívánatos részlet kerül. Lásd a NATURALISTA és REALISTA utánzásról mondottakat is az
általános részben. Az éneklés tisztaságára jobban kell vigyázni, több gondot fordítani rá, mint
amennyit itt tapasztaltunk.
                                                                                   Bodor Anikó
A közelmúltban létrejött együttest, vegyes korú hat pár alkotja. Öltözetük színpadra tervezett
stilizált népies kosztüm. A fiúk öltözetét fekete csizma, benne viselt fekete nadrág, fehér ing,
fekete parasztkabát és kalap képezi. Öltözetük ünnepet mutat. Kissé egyenruha jelleget sugall,
de helyénvaló így is. Változatosabb képet adna, amennyiben a kabátviselet mellett, néhányan
mellényt viselnének kabátjuk helyett, és egyikőjük, pl. inget. Kalapot sem kötelező
valamennyiüknek viselni.
A lányok hajviselete rendezett, korukhoz illően szalagos.
Bordópiros, sötétebb kék, és zöld árnyalatú és alapszínű, apró, világos mintás ujjas-szoknya-
kötény együttesük, fehér és sárga szalagcsíkkal van díszítve. A kötény egyszínű és a ruha
alapszínéhez igazodik. A kislányok fehér nyakbaráncolt inge és a fehér gyolcskötény is,
korukhoz igazodik.
Az idősebbjének szoknyájában elegendő a kelmemennyiség, de a kislányok esetében,
zavaróan rövidek is és szűkek is, ezért nem mutatósak, azon kívül alsószoknyáik hosszát is
tanácsolom, hogy igazítsák megfelelő hosszúságúra, mert rövidségük által, a felsőszoknya


                                                                                              19
mozgás közben rendezetlenül hat. A leányok öltözetét túl komornak tartom sajnos! A
kelmeminőség is silány (műszálas), ezért nem kap kellő formát a szoknya és zavaróan „repül”
tánc közben. Ezért kötényeik egész felületét kíséreljék meg alábélelni, szoknyáik alját
úgyszintén kb. 15 cm-en, sűrűbb szövésű vászonkelmével. Valamennyi szoknyán a három sor
körbefutó szalagcsík utolsó sora, kivirít a kötény alól. Ezt a köténynek takarni kell, mert így
rontja a látványt. Alsószoknyáikat kissé erősebben keményítsék. E néhány változtatással
javíthatnak színpadi öltözetükön, és takarosabb félünnepi öltözetet kapnak.
             A tamburazenekar tagjai mai öltözetükhöz mellényt vettek fel a fellépés alkalmára.
                                                                                      Raj Rozália

14. 22. Pancsova - Petőfi Sándor M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Kiss Árpád
A lányok bevezető dúsa jó hangulattal indul. Habár a lányok magukba nem dúsolnak, de itt a
koreográfus legalább vonulásra használja és nincs túlkoreografálva. A ruhák és ezen keresztül
a megjelenés viszont ízléstelen, erre nagyon tessék vigyázni, mert az első kép alapján
befolyásoljuk a nézőt. A fiúk szerintem tudnának még erőteljesebbek lenni, ha megkövetelnék
tőlük. A verbunknak jó az anyagértelmezése, csak a fiúk lendülete lenne nagyobb, és
kevesebbet tévesztenének. A csárdásba ugyan becsúszik egy-két rosszul értelmezett forma, de
jó hangulatú. Jó, amit csinálnak, kár hogy a táncosok a végére leengednek. Többet lehet, és
kell kihozni ebből a gárdából. Gratulálok.
                                                                                  Mlinár Pál
                                                                                 koreográfus

Jó válogatás, ízes, talpserkentő zenekari kíséret. A dűvő is, esztam is helyén van.
                                                                                      Olsvai Imre
Végre egy olyan rábaközi válogatás, ami nem „tandalokból” áll! Szerencsére
bebizonyosodott, hogy a Rábaközben találhatók más dallamok is, mint azok, amiket lépten-
nyomon hallani a bemutatott táncok mellé. A muzsika kivitele is jó, hangulatos, zenekarban
is, énekben is.
                                                                                     Bodor Anikó
Idejétmúlt, operett, vagy romantikus öltözetnek sem nevezhető, a korábban színpadi népies
öltözetnek titulált szoknya- blúz- kötény –mellény együttesben volt kénytelen fellépni a
pancsovai Maroknyi táncegyüttes. Narancs, citrom-és aranysárga, babrózsaszín, mohazöld és
lila árnyalatokban, szabásában, a kötények méretében és formájában, a darabok díszítésében
is jellegtelen, silányminőségű kelméből készült öltözetük volt. Egyébre igen, elfogadható
öltözetre, „nem futotta”. Tudatában voltak e hiányosságoknak. Az öltözetre vonatkozóan,
tudatosan vállalva majd a kritikát, dolgoztak, készültek a fiatalok és vállalták a fellépést.
Külön részletekbe nem érdemes bocsátkozni, inkább néhány jó tanáccsal szolgálnék:
Hajviseletükre és a kiegészítő gyöngysorokra figyeljenek!
A fiúk néhányan – utalásként – gatyát viseltek. Ezek túl szűk méretűek, formátlanok voltak.
Toldással és díszítéssel könnyen lehet mutatóssá tenni őket. A táj öltözetére vonatkozó egyéb,
apróbb jegyekre is hasznos lett volna felhívni a figyelmet! Csizmáik és egyéb öltözetdarabjaik
elfogadhatók.
A leányok néhány ingét esetleg hasznosítani lehet a későbbiekben.
A kísérőzenekar mai öltözetet viselt.
                                                                                      Raj Rozália

15. 27. Csantavér - Mendicus Művészeti Központ. Dél-alföldi táncok. Művészeti vezető:
Pintér Magdolna


                                                                                               20
Az oláhos többszólamú kezdésével ígéretesen indul a tánc, ám hamar kiderül, hogy
túlkoreografáltsággal állunk szembe. Szépen néz ki a csapat, ám a tánctudással és
stílusismerettel vannak problémák. A csárdás irreálisan lassan indul (lassú és friss egyaránt),
így nem is adhat igazi táncélményt. De nem csupán a tempó a probléma, hanem a betanítás
során nem jutottak a gyerekek direkt táncélményhez (az eredeti anyag ismerete hiányzik). Az
anyag hibás értelmezése, a táncstílus hiánya és a túlzott beállítás egy rég elmúlt (50-es évek)
koreográfiai, együttesi gyakorlatra emlékeztet. Ma már nincs létjogosultsága, érdemes váltani
és sikeres lehet a próbálkozás.
                                                                                     Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus

Az ének is, a kísérők is hamisak. Csúnya hamis az Arra alá sárközi lépő. Itt is az A-hangnem
alkalmatlan, ami vagy törésre készteti a fiúkat, vagy a homályba taszítja. A Kék ibolya, ha
leszakajtanálak kezdetű utolsó dalt miért nem éneklik, de feljebb? Erre is annyi szöveg van,
hogy lehet meríteni! A tamburákat rendesen fel kéne hangolni, hogy legalább azok legyenek
egységesek, ha már az alkalmatlan hangnemhez ragaszkodnak.
                                                                                      Olsvai Imre
Az anyagválogatás még jó lenne, mert igényes, de nem önálló, hanem az alföldi táncok
„szabványdallamait” sorakoztatja. A kivitel az igényességtől alaposan lemarad. Hamis
hangszerek, hamis zenekar, hamis ének. Kár. A hatodik dal szélső sorainak fordulatai is
slampos, kocsmai modorban szólnak (mmfm rim szól mmfim rm helyett), a harmadik hang
leszállítva szól, nem dór, az ötödik meg fél hanggal magasabban, kromatizálva. Lásd a
Durindó általános részében is ugyanennek a dalnak a torzulásainál.
                                                                                     Bodor Anikó
Öt pár és két leány alkotja a csoportot. Sok évvel ezelőtt készített színpadi öltözetüket viselik.
Ezzel igyekeznének a választott táj táncanyagához igazodni. A lányok sokszoknyás öltözete
az alsószoknya mennyiséggel és hosszúsággal a fiatal lányok esetében a gyakori kivetkőzés
előtti (XX. sz. második fele) periódust mutatja, ami az akkor már idejétmúlt női
csizmaviselettel párosul a színpadon. A kellőmennyiségű alsószoknyákon, az eladósorban
lévő lányok korához ünnepi öltözetül nem illő, fakónak tűnő felsőszoknyát és kötényt
viselnek, pedig fehér szoknyán kívül hordott ujjasaikhoz szépen illenének a határozott
parasztszínek kelméiből készült szoknyák és kötények. Alsószoknyáik rövidebbek a
kelleténél, ezért felsőszoknyájuk zavaróan alá „leffen” tánc közben. Kötényeik pincérkötény
formája a legzavaróbb, már sértő!
Mindenképpen formásabb öltözetet kapnának, ha szoknyáikat enyhén kikeményítenék. A
díszítésre is figyeljenek, frissítsék fel! Néhány, köténnyé való átszabással hasznosíthatóbb
(megfelelő szabás, díszítés) lenne, más szoknyával. Ezeket a kötényeiket NE VISELJÉK!
Fehérharisnyás lábukra pántos cipőt vegyenek. Hajviseletük hátrasimított, befont legyen
szalagokkal. A kézbevaló kendőn kívül egyéb kiegészítőről se feledkezzenek meg.
A fiúk öltözete elfogadhatóbb, bár nem változatos. Ezek alapvető szempontok, de nagyobb
körültekintéssel, a szakirodalom tanulmányozásával (szerintem szerencsésebb egy közösség
öltözetére orientálódni) jóval megfelelőbb, mutatósabb FÉLÜNNEPI öltözetet is készíthetnek
maguknak, nem túl sok anyagi befektetetéssel!
A kísérő tamburamuzsikát, mai öltözetet viselő zenészek szolgáltatták.
                                                                                      Raj Rozália

16. 23. Szabadka - Népkör Magyar Művelődési Központ. Két tánc. Művészeti vezető:
Brezovszki Roland
A tánc lényegéről, mármint belső tartalmáról, őszinte fűtöttségéről, feszültségéről olyan
momentumok terelték el a figyelmet, ami a hivatásos együttesek mindenáron való


                                                                                               21
műsoreladásának törekvéseiben lelhetők fel. A produkció kezdetén a szólista fiú modoros
előadásmódja, a pontozóban a hatásvadászatra való törekvés - ami egyébként technikailag
meg is fogja a fiúkat - és a tánc végének kicsengése, mind ezt támasztják alá. Egy-egy
táncrészlet építkezése, törvényszerűsége indokolatlanul alárendelődik a koreográfiai
akaratnak, így a lényeges szépségek elsikkadnak. A magyar és román anyag párhuzamai,
illetve különbségei nem kielégítően jelennek meg. Ennek okát a színpadon keresztül nehéz
lenne megállapítani, és tippelgetésnek nincs helye. Egy ilyen biztos erőket felvonultató
együttesnek érdemes lenne még mélyebb szakmai önértékelést gyakorolnia.
                                                                                        Mlinár Pál
                                                                                      koreográfus
Az anyagválogatás és az előadás egyaránt minőséges, a helyzet magaslatán zengett.
                                                                                       Olsvai Imre
Jó zenei anyag jó előadásban. Ehhez gratulálunk. Hogy a román párhuzam mennyisre szól
„románul”, azaz mennyire HITELESEN, arról a románok tudnának érdemben nyilatkozni.
                                                                                     Bodor Anikó
A művészkedő cím alatt, székelyföldi, és vele határos területekről való táncokat tartalmazó
koreográfia rejlik. Az együttes színpadra tervezett tájjelleget tükröző, mutatós öltözetben van,
melyet viselni is tud. A leányok azonos színű mellény-szoknya együttese (bordó, lila, zöld,
kék), fiatal korukhoz talán túl sötét árnyalatban készült. Ehhez valamennyien fekete kötényt
kötöttek. A jelleget adó ugyancsak sötét színű díszítőanyagokkal, nem táncalkalmi öltözet
hangulatát adja (a csíkozott szoknyák esetében is, a fiatalok részére, a fiatalos szín került
felülre, a ráncoláskor). Ünnepet mutató, de nem vidám a fehér inggel, harisnyával, mutatós
pántos cipőjükkel szépen kiegészített öltözetük. Ingeik nyak-kivágása túlzott. Nyakukban a
gyöngysorok, mai kort tükröznek, nem minden esetben népies a szín. A férfiak a vidéken is
hordott, kései férfiviseletben vannak. Egy-egy darabbal, csak utalnak a táji sajátosságra. A
fehérben és színes „szőttesben” mutatkozó leányok és a hosszúinges fiúk a koreográfia
táncanyagának területén belül élő lakosság összetételét érzékeltetik öltözetükkel. Stilizált
színpadi kosztümükhöz igazodik a nők hajviselete. Szép színpadi összhatás.
A kísérőzenekar tagjai nadrágjukon kívül viselt mai ingben és nadrágban vannak.
                                                                                     Raj Rozália

17. 24. Horgos - Testvériség M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Tóth Jolánka
Sokan és szép megjelenés, ez mindenképpen imponáló nyitókép, amit az igényes tartalom is
követ. A verbunk jól eltalált arányai a fiuk erőteljes, jó előadásában, a funkcionálisan használt
dús fokozatosan emeli az élményt. Ez utóbbi talán túlkoreografált. A lassú csárdás lírája kissé
túlzó, de kompenzálja a friss. Gratulálok a csapatnak a jó előadáshoz és az igényes szakmai
munkához.
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
A hamisság itt, sajnos, a vonósoktól ered. A Zsubrit (5. dallam) ugyan éneklik, de nem
érthető. Úgy látom, itt közös a forrás: a Töltsd teli, pajtás és a Zsubrik egymásutánja. Az A -
hangnem bűvölete itt is jelen van.
                                                                                     Olsvai Imre
Jó zenei anyag, de rábaközi szabványrepertoárból. A dallamok mindegyike háromszor-
négyszer-ötször felhangzik a többi bemutatott rábaközi táncban is, gyakran még a sorrendjük
is azonos. Érthetetlen, miért volt hamis a zenekar?
                                                                                    Bodor Anikó
Az együttes a színpadi bemutatkozáshoz, külsőjével is tudatosan készült. Öltözetét, a
koreográfiához merített táncanyag tájának öltözetéhez igazította. A színpadokon általában


                                                                                               22
bemutatott, a Rábaköz közösségei egykori viseletének jellemzőit, apró jegyeit igyekezett
hangsúlyossá tenni, sikerrel! A bőgatyás férfiviselet a kiegészítővel épp olyan mutatós, mint a
lányok, korukhoz illő fiatalos színekben készített, fodros aljú, elegendő kelmemennyiséget
tartalmazó szoknyája, inge ill. öltözetük egésze.
Néhány hagyományhűséget tükröző darabbal, változatosabb öltözete lehetne a lányoknak,
mint a szoknyájukkal azonos melldísszel (előke? az, a vállkendő viselettel párosult). A
bőgatyás fiúöltözet is látványosabb lenne, amennyiben egyes darabokat díszítéssel, másokat a
kelmemennyiség növelésével gazdagítanák.
Esztétikailag is kellemes élményt nyújtó, „hatásos” színpadi öltözet.
A zenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                     Raj Rozália

18. 25. Ada - Vadvirág Hagyományápoló Kör. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Szabó
Hermina
A szolid, de szép megjelenés nagyon tetszetős, jó képet mutat az együttesről. A fiuk saját
énekükre kezdődő megnyerő dúsa és az ezt követő jól értelmezett anyagtudás megjelenése
sajnos a folytatásban egyre jobban hanyatlik. A lányok széténekléséhez a táncosok
halványabb, alkalmanként a zenétől elváló tánca nagyon lerontja a további látványt. Sajnos
ehhez még koreográfiai értelmetlenség is párosul, mármint a fiuk jelenlétében magukban
csárdásozó lányok. A táncosok technikai képzésére is több hangsúlyt kéne fektetni, hogy
valóban meg tudják csinálni a tőlük elvártakat. A frisscsárdás stílustalansága, szűk
motívumválasztéka és a táncosok technikai hiányossága a bemutató végét elég szerénnyé
tette.
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                      koreográfus
Az anyag jó, de egyszer majdnem szétmentek, méghozzá a nők! (Töltsd teli, pajtás.)
Elsődleges dolog, hogy egymásra figyeljenek, első sorban a zenészek, akkor talán az ének is
jobban igazodik.
                                                                                      Olsvai Imre
Kettő kivételével (a 2. és az 5.) itt is a rábaközi táncok szabványdallamait halljuk, mint a többi
bemutatott rábaközi táncban is, gyakran még a sorrendjük is azonos. A tiszta éneklésre és az
összhangra jobban kellene ügyelni.
                                                                                    Bodor Anikó
Stilizált népies színpadi kosztümöt visel az együttes, mely nem tükrözi a koreográfiához
választott táncanyag területe öltözetének jegyeit. Jellegét illetően, a lányok sokszoknyás
öltözetben a fiúk, mutatós kétsorgombos mellényt viselnek szépen kivitelezett fehéringeinken,
melyet fekete bricsesznadrág és csizma egészít ki. Fekete filckalapot is viselnek. A lányok
fehéringei megfelelőbbek és mutatósabbak lennének elölzáródó megoldással. Némi a tájra
jellemző öltözetdarabbal kellett volna őket gazdagítani, kiegészíteni. Szoknyáik bár sem a
jellemző színvilágot, sem a formát nem tükrözik, takarosnak mondhatóak. Korukhoz mérten,
elfogadható a kevesebb alsószoknya mennyiség is. A barnás színű szoknya nem illik sem
viselőjének korához, sem a színpadon nem mutatós. A keményítést tűrő szoknyáikat enyhén
keményítve és simára vasalva öltsék fel. Kötényeik kelmeminősége sajnos nem megfelelő
műselyem (béleljék alá), viszont színei és formája is tetszetős. A fehér harisnya és fekete cipő
ünnepiessé teszi öltözetüket. Hajviseletüket (egy kivételével!) dicséretesnek tartom,
elsősorban néhányuk hosszúra növesztett haja miatt!!! A kiegészítőkre nagyobb hangsúlyt
fektessenek!
Fiatalos tarkaságuk hangulatos színpadi látványt nyújtott.


                                                                                               23
A zenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                    Raj Rozália

19. 26. Ürményháza - Petőfi Sándor M. E. Ürményházi lakodalmas szokások. Művészeti
vezető: Túri Mihály
Nagyon nehéz dolga van az értékelőnek, mert semmi képen nem akarom megbántani azt a sok
lelkes embert, aki hisz abban, amit csinál. Sajnos ez a produkció nem bír olyan erényekkel,
ami indokolná a bemutatását. Sem hagyományőrző, sem együttesi kategóriában nem vihetünk
olyan sekélyes értékeket a színpadra, mint amit láttunk. Kérem az együttest, hogy vegyen
igénybe segítséget további munkájához.
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Itt nagyon szokványos, felszínes dallamokból állt össze a zenei anyag, de maga a fekvés jó
lett volna. Az első és az utolsó (Lakodalom van a mi utcánkban és A nagyutcán végig, végig,
azaz Túl a Tiszán faragnak az ácsok) dallam mindenképpen kirí a hagyományból.
                                                                                      Olsvai Imre
A zenekar nagyon jó, hallatszik, hogy gyakorló muzsikusok húzzák a talp alá valót, az
énekük is parádés. Sajnos, az itt megszólaló dalok közül csak egyetlenegy képviselt
hagyományos értéket (a Réten, réten kezdetű), de az is helytelenül, oktávtörésben szólalt meg
(igaz, ebben a torz alakban rögzült a mai közhasználatban máshol is). A többi mind népies
műdal, az első meg, minden népszerűsége ellenére is, éppen magyartalan, felfelé kapaszkodó,
emelkedő dallamvonalával (állítólag egy pesti kántor szerzeménye a 20. század elejéről). A
falu életében közkedvelt, ma használatos dalok szűk körének legtöbbjét mindenütt ismerik
(sokszor a nem magyar ajkúak is), hagyományápoló rendezvényre nem is valók, mert idegen
ízlésben, idegen szellemiségben fogantak, nem a magyar műveltség szerves részei, hanem
vadhajtásai. Ezeknél mélyebben lappangó értékeket kellene felkutatni, amikből Ürményházán
is akad még minden bizonnyal, csak keresni kellene. Hogy az itt hallott anyag már régen
divatos és helyinek tekintik, esetleg érzelmi értékek fűződnek hozzá, még nem jelenti azt,
hogy a magyar népzenére jellemző lenne. A minőségi búzára sem a pipacs jellemző, pedig
gyakran sok megterem benne, és a szemnek szép is. Faggassák az öregeket (különösen a
szegényebb sorsúakat), mi mindent énekeltek még a lakodalmakban hajdanán az itt hallott ál-
népi, ál-magyar divat-dalokon kívül, melyek sem magyarságunkra, sem egyes tájainkra (így
Ürményházára sem) nem jellemzők. Ahol (a hírek szerint) farsangkor még legényt temetnek,
kell lennie értékesebb, mélyebb hagyományban gyökeredző népdaloknak is! Kérjenek
szaksegítséget, biztosan kapnak! Lásd még az általános részben mondottakat is.
                                                                                    Bodor Anikó
Külön öröm számomra, amikor fellépőink a maguk hagyományából igyekeznek ízelítőt adni.
Az ürményházi lakodalmas is kiváló téma ahhoz, hogy több korosztály felvonultatásával,
betekintést nyerhessen az érdeklődő, mind a dallam-és táncanyag, mind a hagyományos
öltözet világába. Ez esetben a helyi 1950-1960-as évek viseletét igyekeztek rekonstruálni a
csoport színpadi öltözetéhez. A hagyományos egységet mutató öltözetet (forma, szín, szabás,
kelmeminőség) felesleges keresnünk a már javában polgárias tendenciót mutató
öltözetdarabokból álló (polgárias szabású blúz, rakott szoknya) viseleten. Itt azt a változásokat
mutató időszakot érzékelhetjük, amikor az új, ünnepen még a korábbi periódus öltözetének
elemeivel egészül ki (félkötény, fityula) az asszonyok ruházatában. Korukhoz illő színeket
igyekeztek választani minden korosztály számára. Ez a törekvés meg is mutatkozik, azonban
változatosabb külsőt kaptak volna abban az estben, ha a sötét árnyalatokat különböző
színekkel, a fiatalos rózsaszínt pedig más vidám színnel és mintázattal is gazdagították volna.
Formailag a fiatalos öltözet inkább a hagyományost (ráncolt szoknya) mutatja, bár a


                                                                                              24
polgáriasodás során, általában a fiatalok öltözete irányult hamarabb az új felé. Kivitelezésében
kívánni valót hagy maga mögött formailag és megfogalmazásban is. A piros selyem-
mellényes kislányka öltözete feleslegesen, kissé a romantikus magyaros viseletet sugallja,
ugyan úgy, mint a leánying nyakába, ujjába fűzött, ráncolást szolgáló piros szalag (bár ilyen is
előfordult) nem szolgálja a hagyományhűség tudatosítását, tehát ne alkalmazzuk, mert zavaró,
mű dolog! A leányok kötényei rövidebbek a kelleténél, szoknyáik megfelelő hosszúságúak,
viszont több alsószoknyával mutatósabbak lennének. Ügyeljenek arra is, hogy szoknyáik alatt
megfelelő hosszúságú legyen az alsószoknya.
A menyasszony hajában szerintem fehér szalag volt egykoron! A vőlegény kalapja,
kiegészítője kell, hogy legyen öltözetének!
 A férfiak öltözete is két kort tükröz, ám esetükben igen indokolt, hogy a legények lábán
mutatós csizma legyen ünnepen, mert viselete hosszú időn keresztül párhuzamos volt a
polgárias cipővel.
Nagyobb körültekintéssel és némi változtatásokkal, még kellemesebb látványt adó öltözete
lesz az együttesnek.
A tamburamuzsikát szolgáltató zenészek, mai öltözetüket viselték.
                                                                                    Raj Rozália

20. 29. Kikinda - Egység M. E. Küküllő menti táncok. Művészeti vezető: Kátai Tibor
Ez túlméretezett vállalkozás! Summásan így tudnám megfogalmazni mindazt, amit a
produkció nyújtott számomra. Először is a szegényes olyan lassú, hogy még egy kiváló
képességekkel rendelkező táncos sem tudná kifogástalanul előadni. Mindehhez egy
félreértelmezett pontszerkezet is párosul. A táncosok nem képesek ellátni a rájuk bízott
feladatot, birkóznak a tánccal. Minden tájegységnek meg van a maga viseletkaraktere, és ez
nagyon fontos, mert erőteljesen befolyásolja a tánc kialakulását. Ebben a viseletben nem lehet
kitáncolni ezt a páros táncot. Ehhez párosul a fiuk erőtlen vezetése. Először szerényebb
feladatokat kéne kitűznie maga elé az együttesnek. Megérné segítséget kérni.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Nagyon jó volt a zenekar, csak az ének volt alig hallható. Valószínűleg a halványságban a
mikrofon-elhelyezés is közrejátszott, rontott vagy javított.
                                                                                     Olsvai Imre
A válogatás jó, a muzsikusok is derekasan helytálltak. A hangnemen azonban változtatni
kéne. Mi lenne, ha nem A-hangnemben, hanem, mondjuk H-hangnemben játszanának? Az
ének eltűnik ebben a fekvésben.
                                                                                    Bodor Anikó
A férfiak fekete csizmájukban viselt bricsesznadrágjukhoz, fehér, mutatós ujjú inget viselnek,
rajta különböző szabású (akad szép hagyományos szabással készült is) fekete mellénnyel,
fejükön kalappal. Ingeik nyakának szabása sem azonos, de ez nem zavaró, így is ünnepiest
mutat öltözetük. A lányok szintén rendezett külsőben jelentek meg. Öltözeti darabjaikkal
igyekeztek a koreográfiához választott táncanyag területére vonatkozó sajátos jegyeket is
bemutatni. Színben kapunk is erre utalást, a tájra jellemző fél lábszárat takaró gótikus viselet
formáját viszont nem sikerült érzékelnünk. A lányok szépen elkészített ingének ujja könyökig
érő. Rajta bordópiros, feketével szegett posztómellényt viselnek. Szoknyáik különböző kékes,
zöldes színű (aprómintás), sötétebb árnyalatú kelméből, apró ráncba szedettek (pliszírozott?).
Előttük, erősen keményített fehér gyolcskötény van. Lábukon nagyon szépen fehérlő harisnya,
fekete bőrcipővel. Ingeik nyakmegoldása nem szerencsés, a mellényekkel nem igazán
mutatós, a zártabb, megfelelőbb képet adna. Szoknyáik főleg méretük miatt (rövidek), nem


                                                                                             25
mutatnak kellő formát. Talán ráncolásuk módja sem a tájjelleg szoknyaviseletéhez igazodik
(?). Kötényeik apró ráncba szedve megfelelőbbek lettek volna. A tájra nem jellemző a
kötények (kelmék) erős keményítése. Hajukban a többszínű szalag, hangulatosabb lett volna.
Hajviseletükre pedig külön gondot fordítsanak! Nyakukból nem hiányzanak a gyöngysorok,
viszont színeiket körültekintőbben válasszák meg (a sárga és rózsaszín zavaró!).
Gondos külsőt mutatott a csoport a színpadon. Munkájukon látszik igyekezetük, mely
amennyiben folyamatos képzésekkel párosul, eredményre vezető lesz!
A zenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                      Raj Rozália

21. 30. Magyarittabé - Búzavirág H. Á. E. Délalföldi néptánc. Művészeti vezető: Kovács
András
Tisztelettel azt szeretném javasolni, hogy ezt a produkciót máskor most már ne mutassák be.
Sajnos teljesen félreértelmezett néptánc-hozzáállásnak lehettünk tanúi. Inkább arra bíztatnám,
hogy mind azt a sok energiát és lelkesedést, ami ebben a csoportban van, kihasználva,
vendégkoreográfus meghívásával, próbálják jó irányba fordítani. A gyerekek most is
becsületesen megcsinálták a rájuk bízott feladatot, nem tehetnek róla, hogy kevés szakértelem
irányította munkájukat. A belső értékek egy jó segítséggel meghozzák a sikert.
                                                                                         Mlinár Pál
                                                                                        koreográfus
Színtelen, vértelen kísérőzenekar, nem eléggé serkenti a talpakat. A plagális Cinegében pedig
(4. dal) az alsó G nem hallatszik eléggé, pedig ez D - hangnem! Az Úgy tetszik, hogy jó
helyen vagyunk itt (5. dal) is alig hallatszott. Az utolsó ereszkedő dallamnak megörültem.
                                                                                        Olsvai Imre
A megszólaló dalok közül a 2., 3. 7. és 9. becses törzshagyomány, a többi öt közöttes értéket
képvisel műdal és népdal határán. A 8. népies műdal (Jó étel a rák meg a hal) jelentőségéhez
mérten túl sokat felhangzik a mozgalom műsorain. Elmegy ugyan a többi között, de vannak a
hagyománynak ennél fajsúlyosabb képviselői is. Kelletlen, kedélytelen muzsika szólaltatja
meg valamennyit, az ének is fénytelen, erőtlen.
                                                                                      Bodor Anikó
Örömünkre népes kis csapat képviselte a falut a rendezvényen!
A hét párból álló együttes, színpadra tervezett stilizált népies öltözetben lépett fel. A csoport
lánytagjainak öltözete fehéring, piros mellény, apróvirágos szoknya (rajta fehér csipke és
piros szalagcsík) és fehér kötényből állt. Sem formailag sajnos, sem színben nem sikerült
egészen takaros, parasztjellegű, öltözetet készíteniük. Inkább a korábbi kor romantikus
öltözetének jellege és formája tükröződött. Ez valószínűleg a közösség öltözetének korai
polgáriasodásával magyarázható, viszont sok olyan hagyományos öltözetelem akad még a
faluban ma is, melynek mintájára, közösségük egykori öltözetének mintájára készíthetnék el
színpadi ruhájukat. Ez esetben (egyéb hiányában) mindig a MAGUKÉBAN
mutatkozhatnának! Hiszen, ez a mostani sem sugall tájjelleget, a koreográfia táncanyagával
nem harmonizál. Ez esetben az azonos darabok tették egyhangúvá, sablonossá az egyébként
nagy gonddal kikészített (mosott-vasalt) öltözetet.
 De menjünk sorjába: Hajviseletükre MINDIG nagy hangsúlyt fektessenek! A rövidrevágott,
színes pánttal lefogott haj, semmiképpen sem illő! Ezt a hiányosságot körültekintéssel
könnyen tudják korrigálni.
 Ingeik nyakban ráncos részét, nem piros szalag, hanem a szabás által kell formázni. A
mellévarrott ujjú ingtípus mutatósabb (gazdagabb) lett volna a lányokon. Ugyancsak a kevés
kelmemennyiség, továbbá a szoknyák hossza okozta, hogy szoknyájuk sem kapott sajátos
formát. Több alsószoknyára is lenne szükségük, hogy öltözetük a Dél-alföld sokszoknyás


                                                                                                26
viseletének karakterét megkapja. Farpárnát is alkalmazzanak! Felsőszoknyáik
kelmeminősége inkább elfogadható, mint színe. A lányok korához nem illő, és színpadi
fellépéshez sem mutatós, nem tükrözi sem az ünnepet, sem viselőjének fiatalságát. Kötényeik
színe, mérete és formája sem megfelelő kiegészítője dél-alföldi öltözetüknek. Fehér
harisnyájuk és fekete cipőjük viszont ezt a szerepet megfelelően betölti. A fiúk öltözete
elfogadhatóbb, még ha fekete mellényük alatt viselt fehéringeik nem is készültek
hagyományos szabással. A klasszikus viseletegyüttes egészen mutatós rajtuk. Csizmás
öltözetükhöz szépen illik tollal díszített kalapjuk.
A meglévő öltözet átformálásával a hiányosságok nagy része megszüntethető, és így a
koreográfiához, jóval megfelelőbb, tájjellegi sajátosságokat tartalmazó színpadi öltözethez,
jutnak.
A talpalávaló muzsikát, mai öltözetet viselő zenészek szolgáltatták.
                                                                                     Raj Rozália

22. 31. Nagybecskerek - Petőfi M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Ormai Attila, ifj.
Dániel Pál, Szőke Árpád
A koreográfia elején elhibázottnak érzem, hogy mindössze egy dús dallammal vonulnak
körbe, ez kevés a tánc kifejlődéséhez. Az eredeti verbunk motívumépítkezését érdemes
áttanulmányozni, akkor talán elkerülhető ez a motívumhalmaz. Ez az öncélú, egymás mellé
rakott motívumokkal megoldott szerkesztés folytatódik a csárdásban is, amit egy rossz
átvezetés előz meg. A következő dúst nem indokolja a koreográfiai struktúra, de semmi baj,
ha koreográfusnak ez az elképzelése. De! A formai játékok helyett mégis csak inkább az
eredeti funkciót (vonulós vagy bemutató) javasolnám megtanítani. A friss gazdagsága helyett
néhány motívumból összeállított tételt láttunk. Azt javasolom, hogy először ismerkedjenek
meg az eredeti anyag gazdagságával, szépségével és azt követően kerüljön színpadra.
                                                                                     Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Jó anyagot szedtek össze, de megint nem hallatszik az ének.
                                                                                    Olsvai Imre
A válogatás igyekszik kerülni a rábaközi szabvány táncdallamokat, ez dicséretes. A zenekar
szolid, az ének, ha hallatszik, néha tisztátalan, „mákos”.
                                                                                  Bodor Anikó
Az együttes öltözete a koreográfiához választott táj öltözetének jellegéhez nem igazodott.
Színpadi öltözetként sem a legszerencsésebb. A fiúk, klasszikus, a kései időkben a tájunkra is
jellemzőnek mondható, nyári ünnepi parasztöltözetet viseltek. Nadrágon kívül viselt
fehéringeik vegyes szabásúak, néhány mai darab. A rajta lévő fekete mellényükkel, a fekete
csizmájukban viselt nadrágjukkal és fekete kalapjukkal, így is jól mutattak, ám ingeiket nem
volt miért nadrágon kívül hagyniuk. A Rábaközben egykoron, csak a besorozott legények
nyári templomi ruhájának kiegészítői voltak a kalapjukon viselt sokszínű, bokát érintő
szalagcsíkok (1920 táján).
A lányok öltözete nem tükrözi a Rábaköz közösségei öltözetének sajátosságát. Fehér ingeik
még kiegészítőkkel elfogadhatóak is lehetnének, azonban kékfestőből készült, piros kelmével
szegett szoknyáik, sem formában, sem méretben, sem színben már nem. Fehér kötényeik,
főleg kis méretükből eredően formátlanok. Pedig némi igyekezettel, ebből az
öltözetegyüttesből is (több és hosszabb, nem túlkeményített alsószoknya, megfelelő színű,
selymeshatású kelméből készült /pl. flokon/ felsőszoknya, farpárna, a szoknyához formában,
kelmeminőségben, díszítőelemekkel és színben illő kötény, mellény vállkendő, derékra
selyemszalag, kézbevaló kendő, gyöngysorok, harisnya és lábbeli /ez lehet a most viselt is/)
lehetett volna megfelelőbbet alakítani. A hajviselet ne legyen a mai színpadi divatos, mert
tájjellegű formát is némi utánjárással és igyekezettel épp olyan könnyen lehet készíteni.


                                                                                             27
Stilizált népies színpadi kosztüműket igyekezettel kikészített formában láthattuk a fellépőkön.
A háromtagú zenekar két férfitagja mai szabású fehéringéhez és fekete nadrágjához szürke
mellényt viselt, leánytársuk pedig fekete egybeszabott, hosszúruhát.
                                                                                    Raj Rozália

23. 32. Törökkanizsa - Tiszagyöngye ME. Küküllő menti táncok. Művészeti vezető: Kátai
Tibor
A betanító, együttesvezető felelősége, hogy a táncosok tudásának megfelelő anyagot
válasszon. Ebben az esetben ez nem sikerült. A táncosok nem képesek ezeket a táncokat
eltáncolni, ehhez technikailag még erőtlenek. Nagy vállalkozás, nem nekik való. De van még
egy másik probléma is, mégpedig, hogy a betanító maga sincs teljesen tisztában a küküllő-
menti táncokkal. Egy tánc ismerete nem csupán a motívumok ismerete, ehhez még párosulnia
kell a stílus, funkció, építkezés és egyéb más ismereteknek. Feltétlenül újra kell értelmezni ezt
a munkát úgy, hogy más hozzáértő szakemberektől tanácsokat kell kérni.
                                                                                         Mlinár Pál
                                                                                        koreográfus
A zenekar és dallamválogatás kiváló, talp alá való, ízes muzsika. Méghozzá a „Gábor
Ignácnak” is felcsendül egy változata (3. dal), ami ritkábban jön elő, mint amennyit
megérdemelne.
                                                                                        Olsvai Imre
Zeneileg jó teljesítmény, a muzsikusok stílusosan, izmosan húzzák.
                                                                                       Bodor Anikó
A M. E.-tek nagy hányada e jeles rendezvény alkalmára igyekszik megfelelő öltözetet
biztosítani csoportja számára, ami általában nem kevés anyagi kiadással jár. A fiúk esetében
nem is jelent ez különösebb gondot, mert a magyar nyelvterület nagyobb részén a fekete
posztóöltözetek elterjedésével, nagy általánosságban azonos öltözeti darabokból álló
(klasszikus értelembe vett) parasztöltözetnek számító öltözetegyüttesek lettek a divatosak (a
hagyományőrző közösségek sajátos jegyeivel). Ezeket viselték egészen az 1960-as évekig, az
idősebbek tovább is. Erre látunk legtöbb példát (mint Törökkanizsa esetében is) a színpadon
is. Megfelelő tartással, mutatós külsőt kölcsönöz viselőjének!
A lányok öltözete jelent mindig nagyobb gondot, ami nem is csoda, hiszen elkészítése jóval
összetettebb minden szempontból, másrészt nem kis hozzáértést igényel a kivitelező részéről,
hogy távoli (ismeretlen?) tájak öltözetének hangulatát is érzékeltetni legyen képes.
Az itt látott leányöltözet is, igyekezett szín és mintabeli jelleget tükrözni (sajnos a színek nem
igazán találóak), mint a folytonos változások egyikét. A Kis-Küküllő vidéke leányai és
asszonyai is viselték a piros, sötétbordó, fekete kockás kelméből készült szoknyákat, melyre
alul fekete szalagszegő került, a lányoknak, fölötte fehér csíkokkal. Bár a szoknya kelméjének
mintázata, utalásul jelzi az elmondottakat, sajnos az öltözetnek karaktert adó sajátos gót
jellege, formája, ebben az esetben is elmarad! Kár, hogy az ingek sem követik formában a táji
jelleget, bár ez könnyen alakítható. Fekete mellényeik viszont szabásban és színben is
megfelelőek színpadi öltözetük esetében. A kötények átszabásával is valamelyest javítható az
öltözet. Fekete cipőjük a fehér harisnyával ünnepet mutat. Hajviseletük legyen igényesebb!
Rövid hajuk elrejtésére találjanak megoldást (a néptáncos lányok esetében kívánatos a hosszú
haj)!
Igyekezetük tükröződik. Kíséreljék meg az ajánlott változtatásokkal, megfelelőbbé tenni, így
is mutatós színpadi öltözetüket.
A zenészek mai ünnepies öltözetükben voltak.
                                                                                        Raj Rozália




                                                                                                28
24. 33. Tornyos - Ady Endre M. E. Dél-alföldi táncok. Művészeti vezető: Tóth Ugyonka
Erika, Krizsán Endre
Úgy érzem a próbálkozás egy kicsit kevés. Először is ezeket a gyerekeket meg kell tanítani
táncolni. A képességeikkel semmi probléma nincs, csak nem elég következetes a betanítás, a
technikai képzés, a számonkérés. A megfelelő táncos képzést követően egy sokkal életszerűbb
koreográfiát kell a lábukra tenni. Ez most kissé sematikusra sikeredett, nem veszi figyelembe
az adott anyag törvényszerűségeit, alkalmanként nagyon lassú, máskor pedig kisiskolás.
Következetes munkával ezek a hibák korrigálhatók.
                                                                                        Mlinár Pál
                                                                                       koreográfus
A gyenge és hamiskás énekléstől eltekintve nagyon jó dallamválogatás.
                                                                                       Olsvai Imre
A zenei anyag jó, és az is jó, hogy a tamburások nem törekednek a műzene funkciós
összhangjaira. Ritmusban azonban nem elég izmos, határozott játék, az ének pedig
gyengécske, de tisztátalan is. Az „Olájos” ebben a változatában a bukovinai kanásztáncot
képviseli, nem az alföldit. A harmadik és negyedik dallamsor, de még a szöveg is (felül a
kuptorba) egyértelműen a bukovinai alakot idézi.
                                                                                      Bodor Anikó
Igen fiatal korosztályt képvisel az együttes. A fiúk egyszerű, fehéringes, sötétmellényes,
nadrágos és csizmás öltözete egészen jól mutat, ünnepies, bár néhány kalap vagy parasztkabát
változatosabbá tette volna. Ingeik gallérját ne hajtsák szét, az városias jelleget ad
öltözetüknek. A leányok esetében már kissé több gond mutatkozik. Fiatalságuk öltözetükön
elsősorban azért nem tükröződik, mert sajnos korukhoz nem illő az „egyenruha típus”
kategóriába sorolható és nem is ünnepet mutató, kékfestő szoknya, fehér ing és kötény
együttes, mely "fellépőruhájukat" képezi. Remélhetőleg korábban készített darabokról van
szó, nem a fellépő táncos lányok számára látták elő őket, és formai szegényességük talán
ezzel indokolható. A leányok ingeinek, szoknyáinak és kötényeinek elkészítéséhez nem
elegendő a kelmemennyiség sem, ebből kifolyólag szűkek, rövidek, formátlanok.
Alsószoknyát sem vettek fel eleget. Gyöngysoraik hol maradtak? Fehér harisnyájuk szürkén
hat, mert áttetsző.
A fiatal voltukra való tekintettel ajánlom, hogy egyesületük a megfelelőbb öltözet
beszerzéséig, fellépéseikhez kölcsönözzön színpadi kosztümöt, de amennyiben
csoportvezetőjük szakmai segítséget igényelne, a meglévőt átalakítással és némi pótlással is
megfelelőbbé lehetne tenni.
A kísérőzenekar tagjai mai öltözetükben vannak (fehér ing, sötét nadrág (szoknya) és
mellény, fekete cipővel).
                                                                                     Raj Rozália

25. 39. Martonos - Testvériség M. E. Szatmári táncok. Művészeti vezető: Bózsó Ildikó,
Palkovics Mihály
Nem szeretnék fájdalmat okozni, de a fejlődés érdekében meg kell jegyeznem, hogy így nem
szabad színpadra engedni gyerekeket, és nem szabad ilyen produkciót bemutatni. A szatmári
táncok esetében elkerülhetetlen a reformkor megismerése. Egy tánc betanítását az anyag hű
megismerése kell, hogy megelőzze, főleg az oktató részéről. Ahhoz, hogy a tanításhoz fogjak
meg kell ismernem a gyerekeimet, és végezetül meg kell tanítani a táncokat. Ha mindezen túl
vagyunk, akkor még mindig ott van a koreográfia, aminek elkészítéséhez jó érzék és tudás
szükséges.
                                                                                 Mlinár Pál
                                                                                koreográfus


                                                                                               29
A hegedű az alapdallam fölé tercel (1. dallam), de a fő hiba, hogy majdnem szétmegy az ének
és zenekar, no és a tánc, szóval, az igazi összhang még nem állt elő. A második dal (Én
kismadár létemre) milyen forrásból szólal meg? Nagy szext helyett következetesen kicsik
szólnak az első és második dallamsor végén (6. fok helyett b6). Egyébként, a fölétercelés itt is
felüti a fejét (a másodprímást tercesnek is nevezik, de nem a magyar népzenében), ez nem
stílusos, ne csinálják. (A Magyar verbunknál még hagyján, mert dúr dallam, de az Én
kismadár dór hangnemét megtercesíteni NAGYON stílustalan.)
                                                                                     Olsvai Imre
Slampos zenei teljesítmény. A dallamok megfelelőek, de a szabvány szatmári „tananyagot”
képviselik. A válogatásban nemigen iparkodtak az elcsépelt dalok frissítésére. A zenekari
tolmácsolás sem precíz, nyilván rosszul olvasták le egyik dallamot, vagy sajtóhibával tanulták
meg. A tercelgetés kísérlete ugyan igényre vall, de az meg itt éppen stílustalan elem, ne
magyar népdalokban próbálkozzanak vele. Az ének hamis, de szerencsére nem sokat
hallatszik. Több pedantéria és lelkiismeretesség szükséges ahhoz, hogy tisztességes produkció
szülessen.
                                                                                    Bodor Anikó
A lányok esetében e csoport öltözetét is, mára idejétmúlt, egy jóval korábban, akkor
„népviseleti” színpadi fellépő ruhának előrelátott, öltözetegyüttes képezi. Az elmondottaknak
a csoport is tudatában van, hiszen egyéb híján, folyamatosan ebben szerepel.
 A nem szerencsésen megtervezett, kivitelezett és formailag bemutatott ujjas-szoknya-kötény,
színben még elfogadható is lenne, de főleg szabása és díszítése miatt, a kelme átszabva is csak
nagy hozzáértéssel hasznosítható más, tájjelleget adó öltözet készítéséhez, ezért itt nem
foglalkozom vele. A leányok csizmaviselete is, csak nagy körültekintéssel alkalmazható.
Mindenképpen minden fellépésükhöz, igényes (megfelelő) hajviseletet készítsenek, tartásukra
nagyobb gondot fordítsanak és a kiegészítőkre is figyeljenek! Ajánlom, az elfogadhatóbb
öltözet megszerzéséig, kölcsönözzenek fellépésükhöz kosztümöt.
A fiúk stilizált színpadi öltözetének esetében általában, így ez esetben is kevesebb a gond.
Fejükön fekete kalapot (formailag nem egységes), fehér ingükön fekete (mellényes?),
gombolt, vitézkötéses parasztkabátot viselnek, bricsesznadrággal, csizmával. Kabátjaik
némelyikének túlmérezettsége kissé feltűnő volt, ezért ilyen esetben mellőzni kell a viseletét,
főleg, ha mellényük is van. A parasztkabátot gombolatlanul is viselték! Felsőzsebükbe, vagy
kalapjuk mellé tűzött virágszállal, hangulatosabbá tehették volna öltözetüket.
A kísérőzenét szolgáltató zenészek mai öltözetükben voltak.
                                                                                      Raj Rozália

26. 35. Torontáloroszi (Kisorosz) - Testvériség-Egység M. E. Dél-alföldi táncok. Művészeti
vezető: Ács Gyöngyi
A hagyományátadás nem lehet csak "népi táncosdi"! Ha egy kultúrát közvetíteni akarunk a
következő generációk felé, szükséges annak teljes mélységű ismerete az átadó részéről. Ebben
az esetben sajnos nem ezt tapasztaltam. Nagyon nemes a szándék, de ahhoz hogy ez
megvalósuljon feltétlenül segítséget, kell kérni. Az is szép és nemes feladat, ha valaki egy
csoportot össze tud tartani és megfelelően meg tudja szervezni annak felkészítését. Erre kell
törekedni, hogy több fiaskó ne érje a csoportot.
                                                                                  Mlinár Pál
                                                                                 koreográfus
Alapjában véve jó dallamanyag, de itt-ott stílustalan dallamfordulatokkal, pl. a 6. dallamot
félhangosítják. És miért nincs semmi ének? Akár „súgva” vagy nyögve nyelve is.
                                                                                 Olsvai Imre
A dallamanyag jó, de nem testre szabott, önálló válogatás. Alföldi „szabványokból” áll, a
csantavériekkel és tornyosiakkal valószínűleg közös forrásból merítettek. A zenészek még


                                                                                              30
nem érzik eléggé a stílust, kissé szenvtelenül muzsikálnak. A hatodik dal szélső sorainak
fordulatai is slampos, kocsmai modorban szólnak (mmfm rim szól mmfim rm helyett), a
harmadik hang leszállítva szól, nem dór, az ötödik meg fél hanggal magasabban, kromatizálva
- ugyanúgy, ahogy a csantavérieknél is). Lásd még a Durindó általános részében is
ugyanennek a dalnak a torzulásairól.
Minden esetre, nagyon jó, hogy a kisorosziak újra nekifogtak a táncolásnak, de ahhoz, hogy
jól teljesítsenek, még sok munka, sok segítség hiányzik, mert rengeteget kell még tanulniuk.
A gyakorlott zenészek jók, csak a stílussal kell alaposabban megismerkedniük. És énekeljenek
a táncosok! Ez is begyakorolható a táncismeretekkel együtt, csak célirányosan kell dolgozni.
A kisoroszi fiatalok is megérdemlik, hogy áldozzanak rájuk! Ezen túl pedig, alighanem
maguk a kisoroszi hagyományok is, mert, ahol úgy énekel a bakter, és úgy siratják az üres
hordót, ahogy Kisoroszon, ott bizonyára több hagyomány is lappang még, csak gyűjteni kéne
(mielőtt túl késő lesz, mert kihalnak, akik tudják), hogy hiteles néprajzi ismeretekre tegyenek
szert. A gyűjtés értelmezése szaktudást igényel. Ezek után még mindig hátra van a
színpadraállítás mesterségének elsajátítása. (Lásd a Gyöngyösbokréta általános részében
mondottakat is a táncdialektusoknál.)
                                                                                    Bodor Anikó
Az együttest három pár és két leány alkotja. A három fiú, nadrágján kívül viseli haspántos,
ráncolt ujjú, kézelőpántba fogott fehéringét, azonos szabású fekete posztómellénnyel. Ez
utóbbit, valamennyien gombolatlanul hagyták. Fekete nadrágjukat, puhaszárú
ráncoscsizmájukban viselik. Kalapot egyikőjük sem tett fejére. Ünnepies, rendezett külső.
A lányok hajviselete rendezetlen (találjanak megfelelő megoldást rövid hajuk leplezéséhez!).
A különböző színű szalag, mutatósabb lenne (piros, rózsaszín). Öltözetük egésze (fehér,
elfogadható szabású ujjas-kékfestő szoknya- fehér gyolcskötény) egyenruhaként hat. A
tájjellegre utalás a kelmemegválasztás esetében, ezúttal is az idejétmúlt gondolkodásra mutat.
Amennyiben mégis ez a lehetséges megoldás a csoport fellépéséhez, csinos, félünnepi
öltözetet kell varázsolni a meglévőből!
A leányok szoknyájáról hiányoznak a megfelelő díszítések. Formájuk nem megfelelő, pedig
az alsószoknyák és a felső kellő kikészítésével (keményítés, vasalás, ráncolás) és
segédeszközök (farpárna) alkalmazásával ez a probléma kiküszöbölhető. A táj kötényeinek
formai és színbeli gazdagsága is lehetőséget ad az öltözettípus darabjainak változatos
bemutatásához.
A gonddal elkészített színpadi öltözetük, mutatósabb, megfelelőbb lenne e némi
változtatással.
A kísérőzenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                     Raj Rozália

27. 36. Bácskossuthfalava (Ómoravica) - Ady Endre M. E. Szatmári táncok. Művészeti
vezető: Nemes Károly
Szép, jó kiállású gárda, és szépen is táncolnak. Néha kisseb bizonytalanságok - főleg a
szólista részéről - tapasztalhatók, de ez betudható a szereplés izgalmának. A koreográfia kissé
lemarad a táncosok képességeitől. Nem elég bátor a szerkesztés, nem igazán jól kitaláltak a
formák, a frisscsárdás nem csak forgásból áll stb. Mindenképen megérné ezt a számot újra
fogalmazni, úgy hogy előtte alaposabban áttanulmányozni az anyagot, és hitelesebben átadni
a táncosoknak. A csapat jó, szép, gratulálok.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Az anyagválogatás rendben, de a Huszárosan vágatom (2. dallam) alig hallatszik az énekben,
pedig „huszárosnak” kéne lennie. A prímás indokolatlanul töri a Kék ibolyát (3. dallam),
pedig ott aztán van annyi húr és annyi ujj, hogy ne kelljen törni a dallamot! Pedig jó a


                                                                                             31
válogatás, és jó, hogy ez a dallam is bekerül valahová a szatmári táncokba, hiszen a
legelterjedtebb régi stílusú dallam az Alföldön, szatmári dallamként mégsem szól szinte soha.
                                                                                    Olsvai Imre
Igényes válogatás, kerüli a megrögzött szatmári szabványokat. A második dallam igen szép
változat, kár, hogy véznácskán szól. A harmadik dallam feltörése talán az eredeti hangzó
felvétel naturalista leutánzásából ered? (Lásd erről az általános részben mondottakat.) Régi
stílusú dallam lévén (méghozzá egymagú, kvintváltó), dallamvonala ERESZKEDŐ. Azonos
típusról van szó, mint, a szinte kizárólag dél-alföldi táncokban szereplő, Kék ibolya, ha
leszakajtanálak kezdetű dal (pl. a kishegyesiek 5. dala). A Pittyedáré - Csípd meg, bogár
változat is üdén hat a végén.
                                                                                   Bodor Anikó
A szépszámú fiatalból (9 pár) álló együttes férfitagjainak öltözete (az 1950-es években még
hagyományőrző közösségeinkben is viselt), fekete posztóból készült, mutatós, ünnepi öltözet
együttesből áll: mellény, parasztkabát, bricsesznadrág fehér inggel, továbbá fekete kalappal
(árvalányhajas), és fekete keményszárú csizmával. Egységesen ünnepies öltözetük a
színpadon, inkább templomi (árvalányhaj nélkül), mint táncalkalmi öltözetet mutatott. Ilyen
külsejű és tartású „legényekre” figyeltek fel a falvakban egykoron! Sikeres tervezéssel és
kivitelezésben készült öltözet, melyből könnyen lehet vidámabb hangulatú, változatosabb
„táncruhát” alakítani.
A lányok öltözetén már jóval szembetűnőbbek a stilizált színpadias öltözet jegyei: egyenruha
hatását kelti. Fehér ingeik szabása elfogadható. Színben hozzáillő piros mellényük, fehér
szoknyájuk és szőttest imitáló kötényeik vannak. Fehérharisnyás lábukon, fekete csizmát
viselnek. Alsószoknyáik kellő hosszúságot mutatnak, ám pirossal alászegett fehér
felsőszoknyájuk mozgás közben főleg, de egyébként is zavaróan hat, mert felszínén is
áttetszik a piros alászegés! Kötényeik, és csizmaviseletük együtt élhetett, de már nem
jellemző az öltözetük formáját mutató korra. Nyakukból hiányolom a gyöngysorokat, és
hajviseletüket készítsék el valamennyien a megfelelő fonással. Különböző színű szalagot
kössenek. A két igen zavaró, polgárias „kendőcskével” ne kössék fejüket! Találjanak jobb
megoldást rövid hajuk elrejtéséhez.
Az apró kiegészítők és változtatások is sokat javíthatnak az így, rendezett külsőt mutató
csoport megjelenésén.
Az együttest kísérő zenekar tagjai, mai öltözetüket viselték.
                                                                                     Raj Rozália

28. 37. Torontáltorda - Petőfi Sándor M. E. Sárközi táncok. Művészeti vezető: Manga
József
Némileg bizonytalanságba sodort a csoport a karikázóval. Ismerem Györgyfalvai Katalin
Sárközi karikázó című művét, amit nagyra becsülök. Ez a karikázó kísértetiesen hasonlított rá.
Ha az akart lenni, akkor rossz betanítás, ha nem, akkor rossz utánzat. A verbunknak vajmi
kevés közét éreztem a sárközi verbunkok gyönyörű szerkezetű eredetijéhez. A betanító
anyagismerete elég sok hiányosságról árulkodik. Úgy gondolom, hogy ez a nyolc pár sokkal
többet érdemel táncos képzésben, hagyományismeretben, sikerben. Azt javaslom, hogy
feltétlenül szakmai segítséget kell kérni, illetve tanulni a szakmát.
                                                                                     Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Két hangnemű és hamis éneklés, kvarttöréses változat (Ez a kislány úgy éli világát, 3. dal),
amit sajnos, már 1957-ben így játszott az alsónyéki banda, és hiába vannak a jól énekelt
változatok, hiába a jó szekszárdi zenekari változatok, mégis a romlottat veszik át! Egyébként



                                                                                             32
jó-közepes dallamválogatás, bár lehetett volna benne több archaikus is, de így is megteszi. A
vége felé szépen föl is javul.
                                                                                     Olsvai Imre
A 9 dallam közül csak az utolsó kettő képvisel kifogástalan értéket (a 8. és 9. dallam), a többi
vagy átmeneti képződmény, vagy romlott változat, mint a 3. és 5. dal. A Fölmegyek a hegyre
kezdetű dallam (5. dal) már egy 1813-as feljegyzésben is szerepel Pálóczi Horváth Ádámnál.
Az, hogy ilyen, viszonylag korai adat van róla, régi népszerűségéről tanúskodik. Lényegében
ereszkedő dallam, amit a kocsmai népszerűség züllesztett a jelenlegi, oktávon záródó alakjára.
Ebben a formájában TERJESZTÉSRE NEM AJÁNLOTT. Sárközben vannak romlatlan változatai
is, pech, hogy éppen ezt az elfajzottat szúrták ki. Az ének az elején igen hosszú ideig hamis
(fülsértően a 4. ugrósig).
                                                                                    Bodor Anikó
A színpadi öltözet sajnos, ebben az esetben sem tükröz táji sajátosságot a koreográfiához
választott táncanyag területét illetően. A férfiak esetében sem kiváló, de elfogadható a külső,
viszont a lányoknál nem ez a helyzet. Tudni kell azt is, hogy a sárközi viselet, egyike a
legértékesebb kelmékből készülteknek sok apró kiegészítővel, és igen sok kelmemennyiségre
is szükség van az elkészítéséhez. Az itt látott lányruhák, sajnos nem csak tájjelleget nem
mutatnak, de népies jelleget sem. A kék, lila, barnás rakott szoknyák egy sor fehér csipkével,
kevés alsószoknyával, nem azonos hosszal, nem sikeres tervezés és kivitelezés. Az áttetsző
fehér, zavaróan kisméretű fodros kötények sem megfelelőek. Ingeik sem igen mutatósak, bár
használhatóak lennének némi átalakítással. Fekete cipőjük és fehér harisnyájuk ünnepies.
Gyöngysoraikat igényesebben válogassák össze színben, hajviseletük pedig elfogadhatatlan!
Sajnos azt érzem, hogy az együttes nem érdeklődik a népi kultúra iránt, nem lelkesíti
néptáncunk mérhetetlen gazdagsága sem. A táncos próbák nem jelentenek örömöt számukra.
Ezt mutatta mozgásuk is nem csak külsőjük, pedig táncolni az ember szinte mindig, mindenütt
tud, ha ez boldogítja, ha ezt teszi, akkor ez viszont a színpadon is tükröződik! Amennyiben
tévednék, és egy lelkes kis csapatról van szó, akinek anyagiak miatt nincs esélye a
továbbjutáshoz, úgy elnézést kérek és segítek, ahol csak tudok!!!
                                                                                     Raj Rozália

29. 38. Szenttamás - Arany János M. M. E. Nyárádmagyarósi táncok. Művészeti vezető:
Alilović Gojko
Egy nagyon jó, lendületes verbunk kezdés után a páros kissé veszít a lendületéből. Olykor úgy
érződik, mint ha nem tudnák kitáncolni. A forgatós improvizációs része megint új lendületet
ad, de a megkötés ismét halvány, amit a tévesztések is tetéznek. Meg kell találni a jó
arányokat és a hosszából is faragni kéne. A végére ismét egy felfutás következik, ami a
táncosok élvezetes előadásból ered. Jó irányban megcélzott feladat, amit finomítással,
csiszolással szép produkcióvá lehet tenni.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                  koreográfus
Jó anyag. A legvégső gyors csárdásnál nem nagyon lehet válogatni, mert vagy régi dudanóták
vannak, vagy nagyonis új csárdások. Itt az utolsó, szerencsére, nem a legszokványosabbak
közül való.
                                                                                  Olsvai Imre
Hangulatos muzsika, jó talp alá való. Az ének a második dalban nem hallatszik túlzottan, de
alighanem jó lenne az is.
                                                                                 Bodor Anikó
A fiúk fehéringes, feketemellényes, sötétnadrágos, csizmás ünnepi öltözetükben igen jól
mutattak. A lányokon egyszínű bordó, zöld, bordó-piros színű szoknya volt. Fehéringeik
különböző (elfogadható) szabással készültek, de nem megfelelő formájú ujjal és díszítéssel.


                                                                                             33
Ezen könnyen változtathatnak! Mutatós piros gyöngysorokat viseltek a nyakukban és hajuk is
mutatós szalagos volt. Fehér harisnyájuk és fekete pántos cipőjük szépen egészítette ki
öltözetüket. A tájhoz főleg színben igazodó (a sajátosabb apró jegyeket is szívesen láttuk
volna!), kellemes látványt nyújtó stilizált viseletük, mutatós, igyekezetük látható volt a
színpadon.
A zenészek mai ünnepies öltözetüket viselték.
                                                                                    Raj Rozália

30-31. 40. 43. Bácskertes (Kupuszina) - Petőfi Sándor M. E. Kupuszinai táncok és Este
viszik a menyasszony ágyát. Művészeti vezető: Kiss Katalin
Ez az a produkció, amikor az értékelőnek nagyon könnyű feladata van. Semmi más dolga
nincs, mint belesüppedni a székbe és átadni magát az élvezeteknek. Mindkét produkció
maximális erényekkel rendelkezik. A viselettől a zenéig, a táncos tudástól az előadásig, a
néprajzi hitelességtől a színpadra állításig, minden a helyén van. Csak gratulálni tudok.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
A) Igen vegyes zenei képet nyújtottak: mindenből van a dallamokban. Sok a műdalokkal
kacérkodó réteg, vagy határeset.
B) Itt megint ez a „vegyes felvágott”. Az egyik véglet az Este viszik a menyasszony ágyát (1.
dal) meg az Ezt a kerek erdőt járom én (4. dal) a 9. műdallal együtt. Itt a
DALLAMVÁLOGATÁST lehetne gondosabbá tenni.
                                                                                     Olsvai Imre
Két műsorszámot láttunk. Az első dallamfelhozatala hagyományosság szempontjából
valamivel kíméletesebb a másodikénál. A 7. dallam (A csizmámnak se sarka) még beleillik
népi örökségünkbe, bár nem színe-java ennek az örökségnek. Az 1., 4. és 5. (Ihajla, ezt a
kislányt, Szárnya, szárnya, Hol jártál, te kislány) átmeneti alakulatok nép és műdal között, de
még nem rínak ki a hagyományból. A 2. és 8. (Gyenge a nád és A ... csárdába ecet ég a
lámpába) már erősen a műdalok felé húz, a 3. és 6. dal ( A nagyutcán, a nagyutcán
végigmenni nem merek és Naca Kata, Naca Kata megy a kútra, azaz Julcsa, ha kimegyen a
piacra) pedig TERJESZTÉSRE NEM JAVASOLT képződmény.
A második összeállítás 11 dallamában is van egy valóban népi, az Olyan legény akart hozzám
járni kezdetű (8. dal), az 5., 7. és 11. dallamok közöttes értékek nép- és műdalok határán,
közülük a Szárnya, szárnya kezdetű (7. dal) az előző csokor 4. dalaként is előfordult. A 6. és
10. dallam már kétségkívül műdal, hagyományápoló rendezvényre nem való, akárcsak a
TERJESZTÉSRE NEM AJÁNLOTT 1., 2., 3. és 9. dal sem. Ennyi félvilági, magyartalan dallam
hallatán kissé megrökönyödünk, holott a fúvósok tüzes, talp alá való muzsikája nagyszerű.
Sőt, tercelgetnek is, ha sikerül nekik, de ebben a közegben ez legalább nem fülsértő, nem
stílustalan. A vőfény kiváló, forrás-értékű megjelenítés. A férfimulatás remek
énekhangokon szól (Putriba lakik a Sári - 6. dal) lehangoló, hogy nem értékesebb anyagot
hallunk ilyen pompás tolmácsolásban! Hiteles hangulat, életszerű, sodró jókedv, vérpezsdítő
ritmus árad a meggyőző előadásból. Nagy kár, hogy mindez ál-magyar, hagyományidegen
dallamanyagon! Itt, úgy érezzük, nem haszontalan Olsvai Imre hagyományápolásra vonatkozó
hasznos tanácsinak összefoglalójából ismét idézni:
„A stílustisztaságot zavarhatja, piszkolhatja oda nem illő, idegen hatás: a népies műdal,
népies műzene álcázza magát eredeti népinek (sőt, helyinek), holott más forrásból ered, más
ízlést tükröz. Köztudott, hogy a XIX. század közepe óta egyre erősebb, gátlástalanabb
műdaláradat tódul a falvak népéhez, ez vésődik az egykor hagyományt teremtő népréteg
fejébe, és némítgatja sorjában az igazi, ott termett népzenét. Ez a némító tendencia két síkon,
„két szólamban” érvényesül, de nem egyszerre! Előbb ugyanis a hangvétel, hangszín, az
előadásmód és kíséretstílus népi íze, természetessége változik meg (bár a dallamok még élnek


                                                                                             34
és szólnak), majd azután maga a dalhagyomány is elnémul (ezen belül a parlando-, rubato-
dallamok halnak ki leghamarább, majd a régi stílus többi giusto-dallama).” Az összefoglaló a
tavalyi Durindó általános részében jelent meg (38-42. oldal), de a táncosok is haszonnal
okulhatnak belőle.
Fő hódító erejük a műdaloknak nem művészi értékükben van, hanem új társadalmi
tartalmukban, abban, hogy egy modern, kényelmesebb, magasabbrendűnek vélt életformát
képviselnek, melynek elérését valamennyien célul tűztük ki, hagyományteremtő
parasztságunkkal együtt. Ha a hagyományápoló- őrző értelmiségi nem tart igényt népi
értékeink tisztaságára, hitelességére, a hagyományteremtő réteg zavartalanul levetkőzi, elveti
magaérlelte művészetét egy idegen eredetű, felszínes és silány divat-rétegért cserébe. Ebből
pedig nem csak Kupuszinának, de az egész magyarságnak pótolhatatlan vesztesége
származik, mert a nemzeti hagyomány szerves élete szenved csorbát.
Kupuszinán még sok az élő hagyomány, jóval több, mint a vajdasági magyar települések java
részében. A hagyomány pusztulása, szerencsére nem egységes. Kupuszinán a népdalok
törzsrétege esett leghamarabb áldozatul a felszínes, ál-népi divatdalok hódításának. Elsőrendű
fontosságú, hogy ez ügyben Kupuszina néptánc-mozgalma is tegyen valamit, ne csak a
„Krajcárka” énekegyüttes fedezgesse fel a hiteles kupuszinai népdalok értékét és szépségét, és
buzgólkodjon megmentésükön. Még mindig van mit adniuk a SAJÁTJUKBÓL a közös magyar
és közös európai műveltséghez! Az itt hallott silány felszín alkalmatlan arra, hogy
műveltségünkből maradandó tőkét alapozzon.
                                                                                    Bodor Anikó
A) Hagyományőrző falvaink közül, több szempontból is, a legarchaikusabb jegyeket magán
viselő közösség megjelölés, egyértelműen Kupuszinára vonatkoztatható. A csoport, már
megjelenésével is ezt tükrözte. A szokásaikban előforduló háznál megrendezett táncalkalom
bemutatása, jó alkalom volt ahhoz, hogy pompás ünnepi öltözetükön kívül, bemutassák
félünnepi, takaros, mégis mutatós és változatos öltözetüket. Itt a lányok, sajátos formában,
„palócságuk” jeleként, igen mutatósak voltak a hagyományos módon kikészített tarka,
rangosabb kelméből készült öltözetük mellett, a kékfestő felsőszoknyájukban a hozzáillő
köténnyel. Ugyanakkor, a leányok romlatlan tisztaságára utaló félünnepi színes
gyapjúpruszlikjaik hosszúujjas fehér, gyolcsingeiken, csak úgy, mint fejükön leányságuk jele
a "bukor", fiatalos hangulatot kölcsönzött öltözetüknek. A lábbeli egyszerűbb változatai
mellett, (kötött cipő, férfi mezítlábas papucsban…) nők, férfiak a módosság jeleként,
értékesebb darabokat is viseltek. A férfiak jellemző színezetű ingeiről és egyéb apró jegyről
sem feledkeztek meg, melyekről pontosan tudják ma is, hogy egykoron miért, hol, mikor illett
viselniük és ezt a szokásrendet tudatosan ápolják, adják tovább! A fúvószenekar közösségük
része napjainkban is. A középkorú férfiak mai öltözetükben vannak. Kiváló munkát
végeznek!
B) Kupuszina hagyományőrző közössége e vegyes korosztályt képviselő népes csoportja,
színpadi produkciójául, a lakodalom egyik mozzanatát alapul véve mutatott be koreográfiát. A
téma megválasztása adott lehetőséget a korosztályok különböző ünnepi öltözetdarabjainak
bemutatásához. A végtelenül gazdag ruhatár előnyét kihasználva, aprólékos gonddal
készítettek el minden darabot, hogy öltözetük hitelességet tükrözzön. Az öltöztetés
bemutatása szerencsés választás volt. A harsogó színvilág és visszafogott egyszerűség
együttélése szépen dominál. Néhány apró észrevétel: sajnos, a kendő szerepe öltözetükben, ill.
fejkendőik igen gazdag tárháza nem került a nézők elé. Még nagyobb hagyományhűséget
tükrözne öltözetük, ha asszonyaik fityulája alól hajuk kevésbé bodorodna ki. Továbbá, ha
leányaik hajviseletének kellő formai elnyeréséhez a szükséges kellékeket gondosabban
elrejtenék.
A fúvószenekar közösségük része napjainkban is. A középkorú férfiak mai öltözetükben
vannak.


                                                                                            35
Gratulálok!
                                                                                    Raj Rozália

32. 41. Felsőmuzslya - Petőfi Sándor M. E. Galga menti táncok. Művészeti vezető: Krunczi
Nándor
Szép bevonulás, jó kezdés. Gratulálok, mert kevés ilyen jó anyagtudással találkoztunk a mai
bemutató folyamán. Egy kevés stilisztikai javítást ugyan még elbírna, de ezt feledteti a
táncosok előadása, ahogy használják az anyagot. A beállított, megkötött részekben
zavartabbak voltak. Szép koreográfiai megoldásokat is láthattunk, pl.: a szép kiválás a
verbunkba és ott a pajtástánc. Nagyon jó a szándék, szép munka.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Itt csak az alig hallatszó ének volt a kifogásom. Különben elég jó, egységes lendületük volt.
                                                                                     Olsvai Imre
Az első dal kivételével gondos, üdítő válogatás. (Az eslő dal hármashangzat-felbontásos
menetei ugyanis inkább a műdalok világában otthonosak.) A 2. dallam harmadik sora szép
változatban szólal meg. Kár, hogy az ének valamiért nem érvényesült eléggé, pedig, mikor
hallatszott, jónak tűnt.
                                                                                   Bodor Anikó
A kis csapat, ügyesen igyekezett a koreográfiához megválasztott táj öltözetéhez is igazodni. A
fiúk esetében ez nem tükröződött olyan mértékben, mint a lányoknál, de öltözetük
elfogadható volt. Mivel ezen a vidéken a férfiak jóval korábban elhagyták hagyományos
öltözetüket, most inkább a nadrágon belül viselt, kézelőpántba szedett ujjú ing lett volna
megfelelőbb. Ingük gallérját, ne hajtsák szét!
A lányok öltözetére a bő ujjas ing volt jellemző, de az egyéb darabokkal, hangsúlyt adva pl. a
jellemző vállkendőnek, ügyesen ellensúlyozták a hiányosságokat. Egyikük selymes ujjast is
húzhatott volna a kendő alá. Szoknyáik megfelelően a jellemző apró ráncba szedettek voltak,
azonban a színek fakónak tűntek. A vidék asszonyai, inkább a „parasztos” színválasztás hívei
voltak és a határozott piros, meggyszín, kék, zöld színeket kedvelték. Mindig ellentétes
színnel szegték a szoknya alját, mely fodrozottabb formát mutatott ennél és közel fél lábszárat
takart.
A lányok fehér harisnyája és fekete pántos cipője, szép kiegészítője volt öltözetüknek.
A könnyen elkészíthető, megfelelő leány-hajviseletet is a figyelembe ajánlom, mely hosszú
hajú leányaink külön ékessége lehet!
Igyekvésük szembetűnő volt, szolid színpadi megjelenésükben!
                                                                                     Raj Rozália

33. 42. Kishegyes - Petőfi Sándor M. E. Dél-alföldi táncok. Művészeti vezető: Kisimre
Árpád, Kisimre Szerda Anna
Igényes kezdés után nagyon szépen ketyeg a tánc. A jól táncoló fiuk közül ketten egészen
kiemelkedők. Nagyon jó anyagismeretről árulkodik a produkció, úgy a koreográfus részéről,
mint a táncosok megvalósításában. Ez a tánc meg van tanítva, és el van táncolva. Ilyenkor
könnyű dolga van az értékelőnek, hisz csak hátra kell dőlni és élvezni az előadást. Gratulálok,
jó arányok, szép tánc, jó előadás.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                   koreográfus
Az ének itt-ott hamiskás (Kis pacsirta), a szólóéneknél minden apróság kijön, sajnos. Viszont
jó hangnemet választottak (E), nem konyultak a mélybe. Egyébként elég jó teljesítmény volt,
csak énekelhettek volna a férfiak a 4. dalban, emelte volna a fényét, mert a hangnem jó lett
volna.


                                                                                             36
                                                                                       Olsvai Imre
A dalválogatás jó és gondos. Igazán nagy megkönnyebbülést okozott, hogy végre nem a „dél-
alföldi szabvány-repertoárt” vonultatja fel! A szólóénekes fiúnak örvendetesen alkalmas a
hangja, megérné, ha külön foglalkoznának vele, hogy „kipucolják” a hamisságokat, melyek
valószínűleg bizonytalanságból erednek. A zenekar is jól együttműködik, takaros
teljesítmény!
                                                                                      Bodor Anikó
Az együttes közelmúltban készült öltözetben mutatkozott be. A koreográfiához tájjellegben
igazodó színpadi kosztüm, a XX. sz. második felére jellemző leányöltözet formai elvárásainak
sikeresen tett eleget. Fehér, mutatós, ráncolt ujjú ingeiket (egy kivételével), kellő mennyiségű,
ám nem minden esetben kellő hosszúságú alsószoknyáikba kötve viselik. Felsőszoknyáik
színeit, igyekeztek a paraszti ízlés sajátos színvilágához igazítani (ami többé-kevésbé sikerült
is nekik). Az egyszínű, mutatós selyemkelmék zöld, kék, piros, rózsaszín és drappos
árnyalatai közül, a sötét kék és zöld, bordó, nem jellemző a táncalkalmi viseletre. Komoly
ünnepélyességet tükröz és inkább a templomi öltözet színe volt. Szerencsés lett volna pár,
mintás kelmével is tarkítani a „csokrot”. A selymen kívül viseltek egyszerűbb kelméket is
táncalkalmakra. Ebben az esetben, a felsőszoknyákhoz párosított fodroskötények jó
megoldásnak bizonyultak, színben és formában is. Zavaró viszont a műselyem rossz tartása,
főleg tánc közben. Ezért kötényeik egész felületét kíséreljék meg alábélelni, szoknyáik alját
úgyszintén kb. 15 cm-en, sűrűbb szövésű vászonkelmével. Vasalásnál, de főleg felöltésnél
ügyeljenek szoknyáik ráncainak elrendezésére, és testtartásukra figyeljenek jobban, főleg a
lányok. Szoknyáik díszítésére fektessenek nagyobb hangsúlyt. A kiegészítőkről viszont nem
feledkeztek meg. A fiúk egyszerű, mégis változatosságot mutató öltözetével szép, színpadi
összhatást nyújtott a csoport.
A kísérőzenekar tagjai mai öltözetükben vannak (fehér ing, sötét nadrág és mellény, fekete
cipővel).
                                                                                     Raj Rozália

34. 49. Temerin - Szirmai Károly M. M. E. Magyarszentbenedeki táncok. Művészeti
vezető: Varga Andreász
Egy rövid, frappáns koreográfiát láthattunk. Ez a rövidsége egyben az egyik erénye is, mert
tulajdon képen a szólista fiú vitte el a hátán az egész produkciót. A másik két párnak még egy
kicsit gondot okoz a technikai kihívás. Nincs meg a megfelelő lendület, kevés a forgásokban
megjelenő belső feszültség, hogy a forgatás kijöjjön. Tulajdon képen minden a helyén van,
csak egy kis gyakorlás szükséges, hogy technikailag helyre álljon. Jó úton jár a csapat, csak
így tovább.
                                                                                     Mlinár Pál
                                                                                    koreográfus
Jók voltak. A verbunkos is. A közjátékok is nagyon szépek. Biztató társaság.
                                                                                    Olsvai Imre
Rövid és velős. Zeneileg kiegyensúlyozott teljesítmény.
                                                                                   Bodor Anikó
Három párból álló csoport. A férfiöltözet, ünnepet mutató csizmás, mellényes, szép szabású
haspántos fehéringgel. A lányok hasonlóan megfelelő szabású, mutatós fehéringben vannak,
melyhez egyikük zöld, másik kettőjük bordó, alján feketével szegett szoknyát visel.
Csipkebetétes, fehér gyolcskötényeik szépen illenek szoknyáikhoz. Mutatós szalagos hajukat,
nagyobb gonddal fonják. A nyakukban a gyöngysorok, nem minden esetben megfelelő
színűek: rózsaszínű gyöngyöt ne viseljenek! Lábukon a fehér harisnya nem mutatós, mert
áttetsző.


                                                                                               37
A tájjelleghez igazodva, gonddal összeállított öltözetük, mutatós, stilizált színpadi öltözet
képét adja.
A zenészek mai ünnepies öltözéküket viselték.
                                                                                     Raj Rozália

35. 45. Péterréve - Tisza M. E. Bagi mulatság. Művészeti vezető: Kódé Károly
Szép betanításnak és jó táncolásnak lehettünk tanúi az együttes előadásában. A kezdő
pajtástánc nagyon ügyes, szépen elsajátított, megtanított táncolásról tanúskodik. Az énekkel
megszakított tánc jó dinamikát ad a produkciónak, csak megújuló táncolás kurta szólói nem
adják ki teljesen a verbunk sajátosságait. A szépen befésülködött lányok a táncban is
jeleskednek kifogástalan rugóikkal. A csárdás stílusa is szép, csak a megkötések egy kicsit
formálisak, de ez sem mindig. Érdemes lenne ezt átgondolni, mert pl. a sorformák nem igazán
alkalmasak hozzá. Gratulálok, nagyon tetszik az együttes.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Stílusosan, izmosan húzzák. Az egyetlen szokványosabb a 8. dallam, Simonffy Kálmánnal a
háttérben.
                                                                                     Olsvai Imre
Jó dallamok, jó zenekar, jó ének. Csak így tovább.
                                                                                   Bodor Anikó
A szakirodalom, a XX. században „kivirágzó” viseletek közé sorolja Bag népviseletét is. A
               férfiak korábban elhagyták ugyan hagyományos öltözetüket és a kékposztó
               vasutasruha mintájára szabatták, de az idősebb nők ma is hordják. Sajnáljuk,
               hogy ennek fiatalos, igen mutatós jellegéből –apró utalásokkal – csak igen
               keveset láthattunk.
Mindenképpen dicséretes az igyekezet, a kiváló hajviselet elkészítését illetően! Kendős
               változatot is igyekeztek bemutatni.
Csizmás lányokat is láttunk. Az apróra szedett, jellemző szoknya és színvilága viszont
               elmaradt… A kívánt szoknyákkal ellentétet mutató, itt látott szoknyaviseltről el
               kell mondani, hogy az alsószoknyák rövidsége, és nem megfelelő keményítése,
               ill. vasalása miatt, a mutatós forma helyett, rendezetlen, belebbenő aljú, zavaró
               látványt adnak. Kevés körültekintéssel, a mennyiségileg megfelelő, igen
               mutatóssá is tehető öltözeten érdemes változtatni.
A férfiak öltözete ünnepies, mutatós volt. Látványba, szép színpadi összhatást adott a csoport.
A zenekar tagjai mai, ünnepies öltözetükben voltak.
                                                                                     Raj Rozália

36. 46. Újvidék - Petőfi Sándor M. E. Saroglyás tánc. Művészeti vezető: Kiss Zsélykó
Jó lendületű táncolásnak és feladatukat élvezettel ellátó táncosok biztos anyagtudásának
lehettünk tanúi. A szép, erőteljes táncolást még egy kis stilisztikai csiszolás kifogástalanná
tenné. A koreográfia sem túláradó, nem telepszik rá a táncosokra. A betanítás körültekintő, a
műnek jók az arányai, szépek és változatosak a formák. Jó, hajtós szám és ezért a végére egy
kicsit megfáradnak a táncosok. Lehet hogy e miatt a vége egy kicsit sutára sikeredett.
Gratulálok, csak így tovább.
                                                                                    Mlinár Pál
                                                                                   koreográfus
Jó dallamok, a zeneanyag maga kifogástalan.
                                                                                   Olsvai Imre



                                                                                                38
Jó anyagválasztás, nem a tananyagként már agyoncsépelt szokványos tájegységekről, hanem a
Szilágyságból. (Az utóbbi 10 év szemléjein alighanem az egyetlen?) Tisztességes muzsika és
ének. Jók.
                                                                                   Bodor Anikó
A több éves múltra visszatekintő együttes, Szilágyság táncanyagából merített a bemutatott
koreográfiához. Öltözetük teljes egészében ezt nem tükrözte, mert nem volt mód a
beszerzéshez, tehát a meglévő öltözetüket viselték némi kiegészítőkkel. A szakirodalomhoz
nyúlva, igyekeztek az apró jegyekre utalni, ami észlelhető is volt látványban (pl. a fehér ingen
vállkendő, tollas, rozmaringos kalap). A szilágysági Désházán a fiatal lányok és legények
öltözetét igyekeztek nekünk bemutatni. Formai sajátosságot kevesebb alsószoknyával
igyekeztek adni öltözetüknek. Szoknyáik silány, műszálas kelméi sajnos igen zavaróan
hatottak tánc közben. A táj sajátos színvilágát csak részben, de fiatalságuk vidámságát
(igényes hajviselet, szalagok, gyöngyök), nem csak mozgásban és hangzásban, de látványban
is sikerült érzékeltetniük.
A kísérőzenekar tagjai mai öltözetükben voltak (fehér ing, sötét nadrág és mellény, fekete
cipővel).
                                                                                     Raj Rozália

37. 47. Gombos - Arany János M. M. E. Gombosi néptáncok. Művészeti vezető: Bogyó
László
Nagyon szép gondolat, hogy a falu saját hagyományát igyekeznek színpadra állítani. Sajnos a
szándék még kevés, ha nem párosul hozzá megfelelő szaktudás. Ahhoz, hogy ilyen feladatot
megoldjanak, széleskörű és mély feltárás, gyűjtés, rendszerezés és hozzáértés szükséges. Amit
most a színpadra állítottak az nem más, mint a legújabb kori, környezeti hatásoktól terhes
felszínes ismeret. Az alázatos néprajzi tevékenységet követően még egy fontos feltételnek kell
teljesülnie, mégpedig a színpadra állítás tudományának. Ha elvonatkoztatok az
anyaghűségtől, ez utóbbi akkor sem megfelelő a most látott, művies produkcióban.
                                                                                        Mlinár Pál
                                                                                       koreográfus
Itt bizony megint a „változatosság” volt a jellemző. A 4. dallam (...Hej, tedd rá) alaptípusa jó
lenne, de a hangszeres játék, sajnos, ezt a romlott változatot is kialakította. Az utána
következő 5, 6. és 7. dallam kirívóan műdalok. A Három csillag (3. dal) jó lett volna, ha nem
hamis és majdnem széthullik, de maga az alapdallam sem túl ékesszóló változat.
                                                                                       Olsvai Imre
Nagyon jó az a szándék, hogy a helybeli dalanyag keresztmetszetét igyekszik ábrázolni a
válogatás. A gyermekjáték és a tüskömök rendben is volnának, bár a karikázók dallamainak
Gomboson gyűjtötték ezeknél veretesebb példáit is. (A 2., Lement a nap kezdetű a Zöldre van
a, zöldre van a rácsos kapu festve nótacsárdás népi változata, de a 3., Három csillag sem a
törzsanyag csúcsa dallamában, ráadásul nagyon hamisra sikerült az énekben). A 4. dallam egy
- eredetileg romlatlan hagyományba tartozó régi stílusú ugrós, amit a hangszeres gyakorlat
egyes helyeken erre az itt hallott romlott változatra züllesztett. A hátralévő három záródallam
(Elmennék én tihozzátok egy este, Nem ütik a jogászt agyon és az utolsó frisses) már kívül
esik a néphagyomány kategóriáján, bármilyen közkedvelt, vagy divatos is, TERJESZTÉSRE NEM
JAVASOLT. A felszínes divatdalok műsorratűzéséről lásd még az általános részben is.
                                                                                      Bodor Anikó
Ismét egy hagyományőrző közösség táncegyüttese lépett színre. A több korosztályt képviselő
fiatalokból álló együttes tagjai, aprólékos gonddal példásan kikészített öltözetben léptek
színpadra ezúttal is, mint általában. Öltözetük, az 1960-as évek, kivetkőzés előtti periódusát
mutatja, melyre a színek tobzódása, az öltözetdarabok halmozása és a gyári díszítőanyagok


                                                                                               39
túlfokozott alkalmazása jellemző. Itt, ilyen formában rekedt meg, itt vált színpadi öltözetté.
Viszont hála Istennek egy bizonyos szinten és módon, mind máig tiszteletben, becsben tartják,
magukénak érzik: lakodalmaik alkalmával minden újasszony Gomboson, ilyen öltözetben
táncolja el menyecsketáncát! Ez, a hagyományukhoz való ragaszkodás szépen tükröződik még
itt a színpadon is. Főleg a felnőtt korosztály, öltözetében természetesen mozog, tudja viselni.
A zavaró, a szoknyák rövidsége és a flitterek túlzott alkalmazása, a hagyományos
szalagdíszek, sujtások helyett! A kelmekülönlegességek bemutatása is elmaradt. Ez könnyen
javítható! Arra is felfigyeltem, hogy a korosztályonkénti különbség nem tükröződik
öltözetükön. A kislányok haját is épp úgy készítik ki, mellényeiket, főkötőiket, kötényeiket
azonos módon készítik el, mint az eladósorban lévő leányokét. Árvalányhajas kalapjukat is
körültekintően viseljék a fiúk! Amennyiben kissé korábbi korhoz nyúlnának, vagy megfelelő
koreográfiát készítenének, több alkalmuk lenne hagyományaik öltözetben is mérhetetlen
gazdagságának (megfelelő) bemutatásához. Nem minden kislegénynek volt csizmája és
bársonypruszlikja, mégis mutatkozott ünnepen is. Ezeket a jegyeket mutassák meg a
gombosiak is a színpadon! Van mit megmutatniuk! Köszönöm, hogy őrzik hagyományaikat!
A zenekar tagjai mai öltözetükben voltak.
                                                                                     Raj Rozália

38. 48. Topolya - Kodály Zoltán M. M. K. Játékok és táncok a Kutasföldről. Művészeti
vezető: Kisimre Árpád, Savelin László
Kijelenthetem, hogy a látott együttesek közül - a hagyományőrző Kupuszinával együtt - a
legkiemelkedőbb produkciót nyújtó együttes. Látható, hogy olyan műhelymunka folyik,
amely példakép lehet az összes csoport számára. Ez a csoport és ez a tevékenység
egyenértékű a magyarországi vezető együttesekben folyó munkával. Maga a koreográfia és
annak előadása tele van jobbnál jobb ötletekkel és megvalósításokkal. A pezsgő játékokból
indított lánykörtánc formai játékai, a fiuk igényes éneke, a lendületes, stilisztikailag tökéletes
táncolás mind-mind imponáló, magas színvonalú együttesről tanúskodik.
                                                                                       Mlinár Pál
                                                                                      koreográfus
Gazdagon feltárult gyerekjátékok, a mmrr dd - t járják körül több féle módon. Jó, ízes, izmos
talp alá való a zenekari játék. A 3. dallamot középtől felfelé törik, ez bizony helytelen, mert az
ereszkedő dallamvonalból emelkedőt csinál. Más hangnembe kell tenni, és korrigálható a
hiba. Különben jó összeállítás.
                                                                                      Olsvai Imre
Nagyon szép anyagfelhozatal, gondos válogatás. Rokonszenves, derűs, magávalragadó
produkció. A 3. dallam (Akaszd ki, kedves galambom szövegrészletű) szerencsétlen
feltörésének okát nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy ilyen színvonalú együttesnél peches
félreértésből, azaz a hangzó minta naturalista átvételéből eredhet. Lásd a bevezetőben
mondottakat is.
                                                                                     Bodor Anikó
Úgy színben, mint formában, gonddal tervezett és kivitelezett tájjellegű színpadi öltözetben
lépett színpadra az igen kiváló együttes. A leányok szolid ám mutatós ing-mellény-szoknya-
kötény együttesben, fehér harisnyában, pántos, fekete bőrcipőben. Ruhájuk bordó-piros,
vöröses árnyalata tájjelleget ad és fiatalságukra is utal. A kiegészítőkről sem feledkeztek meg.
Hajviseletük is változatos, de kifogástalan akkor lesz, ha az adott táj végtelenül gazdag
hajviseletére (fonásmódjára és formai elrendezésére) is ügyelnek! A fiúk fehér ingükön,
szürke és fekete kelméből készült mellényt, továbbá a jelölt színek összehangolásával
bricsesznadrágot viselnek keményszárú fekete csizmájukban. Kalapjuk szalma-és változó
sötétszínű filckalap. Köszönöm a látottakat és a benne rejlő munkát!



                                                                                               40
A kísérőzenekar tagjai mai öltözetükben vannak) fehér ing, sötét nadrág és mellény, fekete
cipővel).
                                                                                    Raj Rozália

39. 44. Csóka - Móra Ferenc M. E. Mezőméhesi táncok. Művészeti vezető: Vass Endre
Egy jól karbantartott együttest ismerhettem meg ebben a csapatban, de talán az
anyagválasztás egy kicsit még kifogott a táncosokon. A ponturi egy kicsit megdolgoztatja a
fiukat, és így alkalmanként becsúszik egy-egy szétverés. A purtata aszimmetrikus páros
vonulós táncát nehéz kitáncolni, ez komoly technikai feladat. Az invirtita aszimmetrikus
kiforgatásaiban sok a pontatlanság. Viszont, ahogy kezdenek bemelegedni annál pontosabb
színvonalasabb lesz a produkció. Az az érzésem, hogy a hosszú várakozás a műsor utolsó
számáig, ez tette rá a bélyegét. A tánc végére mintha elfogyni látszana az erő, kisebb lesz a
lendület, megakadnak a forgások. Ilyen kritikai megjegyzéseket akkor tehet az ember, amikor
egy munkájában példamutató, hozzáértésről tanúskodó együttest ítél meg. Gratulálok, nagyon
tetszik, amit csinál a csoport.
                                                                                      Mlinár Pál
                                                                                     koreográfus
Egész jól megoldották a román dallamokat is (ritmussajátságokkal, gyorsdűvővel), nemcsak a
táncmozgást. A közjáték is eredeti volt. Jó helyről merítettek, és jól megtanulták. Ez már a
magasabb szintű „harmadik osztály”. (Első a helyi anyag, második a többi anyanyelvi táj,
harmadik a szomszéd- és rokonnépi, negyedik, ha volna, abban már jöhet az új-zélandi, maori
stb. népek tánca.)
                                                                                     Olsvai Imre
A román zenei anyagban járatlan lévén, csupán annyit tudok megjegyezni, hogy korrekt és
tetszetős muzsikának tűnt, amit hallottunk. Érdemben a hozzáértő románok tudnának
nyilatkozni, mennyire HITELES a színpadi kivitel.
                                                                                    Bodor Anikó
A többéves múltra visszatekintő, folyamatosan táncos utánpótlást is kinevelő M. E.
táncegyüttese, az idei Gyöngyösbokrétán, a Vajdaságban élő magyarság népzene és
néptánchagyományait bemutató legrangosabb és legtömegesebb seregszemléjén, más nemzet
hagyományanyagához nyúlt. Pontosabban, mezőméhesi romántánccal mutatkozott be,
kedveskedett a rendezvényre sereglő főleg magyar (és kevés nem magyar) nemzetiségű
közönségnek – igyekezve ehhez tájjellegű öltöztet is beszerezni –. Hogy miért, ezt a
táncegyüttes tudja (ha tudja, vagy akarja) megválaszolni. Hogy ez a bemutatkozás hogyan
sikerült? Csak feltételezem, hogy úgy, mint amikor hazánk valamely TV csatornáján nem
magyar amatőr együttes mutatkozik be, hagyományos paraszti kultúránk e szegmentumára
építkezve … Szerény véleményem szerint a produkció színvonaláról, azok a román népzenét,
táncokat és öltözeteket ismerő, kutatók, szakemberek mondhatnak mérvadó véleményt, akik
anyanyelvi szinten „beszélik” az ehhez szükséges SZAKMAI NYELVET. Személyem erre,
nem alkalmas.
                                                                                     Raj Rozália


Zárószavak

Végezetül szeretnénk megköszönni az összes részvevőnek, hogy feladataikat komolyan
veszik. A szemle eredményein ez ki is világlik. Nem csekély felelőség népdalaink –
néptáncaink továbbéltetésének felvállalása, különösen egy olyan embertelenedő világban,
melyben mi is élünk, és ahol személyazonosságunk és kisebb-nagyobb közösségeink
megmaradása a tét. Egy népet legjobban népzenéjéről, néptáncairól lehet megismerni. Ez ránk


                                                                                             41
is érvényes. Őriznünk kell hát azt a hagyatékot, mely sajátos jellegünk megtartásának
eszköze, egyúttal, általános emberi szinten, eszköz az érzelmek viharai ellen is. Ha
méreteiben fárasztó volt is a zsúfolásig telített három napos rendezvény, minőségében
gyakran felüdülést hozott. Remélhetőleg az élményszerű előadások száma a jövőben csak
növekedik.
Az idén is megállapíthatjuk, hogy a Durindó színvonala eléri a magyarországi népzenei
találkozók színvonalát, a Gyöngyösbokrétáé azonban még nem, mert bár javulás tapasztalható
az együttesek teljesítményein, még mindig kevés olyan tánc-csoporttal büszkélkedhetünk,
amelyik a legmagasabb követelményeknek minden szempontból eleget tesz. A néptánc-
kultúra ápolásának kielégítő művelésével kapcsolatos a vajdasági népzenész hiány, ami a
szaporodó zenekarok ellenére is, még mindig nagyon érezhető. A meglévő tánccsoportoknak
csak ritkán van saját zenekara, ez pedig a műhelymunkára is kihat. A zenészhiány viszont a
városi fiatalság hangszeres népzenekultúra iránti érdeklődésének elégtelenségéről árulkodik.
Ezért nincs Vajdaságban érdemleges táncház-mozgalom sem. Ha ez fellendülne, tánc-
szemléink színvonala is emelkedne. Biztató jel azonban, hogy a Durindón a fiatalság magas
szinten bizonyított, és a szemle egészének csak kis hányadát képező hangszeres zene is
minőséges. A Gyöngyösbokréta zenei színvonala 33%-ban kiváló ugyan, de ezt az eredményt
jobbára „kölcsön-zenekarok” érték el (39 együttesre 18 zenekar jutott).

Utoljára pedig köszönjük a szervezőknek, hogy az anyagi és fizikai erőpróbát derekasan
kiállták, és futotta még arra is idejükből-figyelmükből, hogy az embertelen nyüzsgés és tömeg
ellenére emberközeli hangulatot teremtsenek a szemle részvevőivel.
Köszönjük a vendéglátást!
                                                                 Zentán, 2002. szeptemberében.
                                                                                    Bodor Anikó
Külön dicséret illeti azt a 25 csoportot, kinek igyekezetén szembetűnő a közösségük
hagyományainak őrzése, ill. a szakirodalom használata. Itt viseletük elkészítésére, öltözetük
igényes felöltésére, a kiegészítőkre is kiterjedő figyelmükre, hajviseletük elkészítési módjára,
viselkedésükre, az ének-zene ill. táncanyag gondos válogatására és az igényes előadásmódra
gondolok.
Köszönet érte!
Mindenképpen, valamennyi együttes esetében, egyedül, a képzés iránti érdekeltségben látom
a továbblépéshez vezető utat.
                                                                     Szabadka, 2002. augusztusa
                                                                                     Raj Rozália




Függelék

A Durindó és Gyöngyösbokréta Gálaműsorának esélyesei 2002-ben1


1
 A válogatás szempontjait Olsvai Imre fejtette ki bővebben (lásd a Durindó és Gyöngyösbokréta általános
bevezetőjében).
A Gálaműsor valamennyi lehetséges fellépőjét felsoroljuk. Ilyen mennyiséget azonban egyetlen rendezvény sem
visel el. A Gálaműsor szervezőinek tehát válogatniuk kell az itt felsorolt együttesekből.


                                                                                                         42
Hangszeres kíséret nélküli ének, kórusok:
1. Ada - Vadvirág Hagyományápoló Kör. Énekcsoport, VADVIRÁG ASSZONYKÓRUS: Ada
környéki dalok. Művészeti vezető: Csonka Katalin
2. Óbecse - Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör. Énekcsoport, SZELENCE ÉNEKEGYÜTTES:
Gyergyói dalok Kodály gyűjtéséből. Művészeti vezető: Kisimre Szerda Anna
3. Csóka - Móra Ferenc M. E. Énekcsoport, CSALOGÁNY ASSZONYKÓRUS: Délalföldi dalok.
Művészeti vezető: Tóth Rozália
4. Csóka - Móra Ferenc M. E. Énekcsoport, FÉRFIKÓRUS: Katonadalok. Művészeti vezető:
Hajnal Attila
5. Csóka - Móra Ferenc M. E. Énekcsoport, BOKRÉTA LEÁNYKÓRUS: Délalföldi dalok.
Művészeti vezető: Tóth Rozália
6. Dobradópuszta. Énekcsoport, DOBRADÓSI ASSZONYOK: Dobradósi katonadalok.
Művészeti vezető: Hajnal Mariska
7. Hajdújárás - Lifka Sándor M. E. Énekcsoport, REKÖTYE VEGYESKÓRUS: Juhászlegény a
pusztába. Művészeti vezető: Szöllőssy Vágó Veronika
8. Magyarkanizsa - Ozoray Árpád M. M. E. Énekcsoport, CIFRASZŰR VEGYESKÓRUS:
Bácskai dalcsokor. Művészeti vezető: Kávai Anna
9. Bácskertes (Kupuszina) - Petőfi Sándor M. E. Énekcsoport, KRAJCÁRKA VEGYES KÓRUS:
Menyecskekesergők. Művészeti vezető: Csizmadia Anna
10. Mohol - Csobolyó M. E. Énekcsoport, ASSZONYKÓRUS: Moholi népdalok. Művészeti
vezető: Bálizs Gizella
11. Szenttamás - Arany János M. M. E. Énekcsoport, A M. M. E. LÁNYKÓRUSA: Vajdasági
népdalok. Művészeti vezető: Popović Emanuella
12. Újvidék - Petőfi Sándor M. M. E. Énekcsoport, GUZSALYAS LEÁNYKÓRUS: Nyírségi dalok.
Művészeti vezető: Klemm Katalin
13. Völgyes - Aranykalász M. E. Énekcsoport, ASSZONYKÓRUS: Völgyesi lakodalmas dalok.
Művészeti vezető: Pósa Magdolna
14. Zenta - Thurzó Lajos Közművelődési Központ. Énekcsoport, SZÉLRÓZSA LEÁNYKÓRUS:
Tisza menti lakodalmasok. Művészeti vezető: Milićev Marianna
Hangszeres kíséret nélküli ének, szóló:
15. Bácskertes (Kupuszina) - Petőfi Sándor M. E. Énekes szólista, BALOG VALÉRIA:
Kupuszinai népdalok. Művészeti vezető: Csizmadia Anna
16. Újvidék - Petőfi Sándor M. M. E. Énekes szólista, IVÁNOVICS TÜNDE: Válogatás Kodály
gyűjtéséből. Művészeti vezető: Ivánovics Tünde
Ének hangszeres kísérettel, kórusok:
17. Bajsa - Testvériség M. E. Énekcsoport hangszeres kísérettel, A CSALOGÁNY NÉPDALKÖR
VEGYES KÓRUSA TAMBURA ZENEKARRAL: Bajsai népdalcsokor. Művészeti vezető: Borús
Sándor
18. Felsőmuzslya - Petőfi Sándor M. E. Énekcsoport, VEGYES KÓRUS CITERAKÍSÉRETTEL:
Katonadalok. Művészeti vezető: Boldizsár Márta
19. Székelykeve - Petőfi Sándor M. E. Énekcsoport hangszeres kísérettel, VEGYESKAR
CITERÁVAL: Székely népdalok. Művészeti vezető: Magyar János
20. Tóthfalu - Fehér akác M. E. Énekcsoport hangszeres kísérettel, A M. E. ASSZONYKÓRUSA
CITERAKÍSÉRETTEL: Bácskai népdalok. Művészeti vezető: Püspök Mária
21. Törökkanizsa - Tiszagyöngye M. E. Énekcsoport hangszeres kísérettel, TISZAGYÖNGYE
ASSZONYKÓRUS CITERAKÍSÉRETTEL: Törökkanizsai dalok. Művészeti vezető: Égető Mária
Énekes-hangszeres kettősök:
22. Kúla - Kúlai Népkör. Énekes szólista hangszeres kísérettel, BRASKÓ CSILLA ÉNEK ÉS
VARGA ATTILA FURULYA: Széki népdalok. Művészeti vezető:



                                                                                      43
23. Szenttamás - Citerazene-barátok klubja. Énekes szólista hangszeres kísérettel, SZABADOS
ANDRÁS ÉNEK, VÖRÖS ALBERT CITERA: Katonadalok. Művészeti vezető: Vörös Albert
24. Torontálvásárhely (Debelyacsa) - József Attila M. O. Hangszeres csoport, FÚRTAM:
Gyimesi dallamok. Művészeti vezető: Martinek Imre
Hangszeres műsorszámok:
25. Bácsfeketehegy (Feketics) - Feketics Művelődési Egyesület. Hangszeres csoport,
ÁRVALÁNYHAJ TAMBURAZENEKAR: Feketicsi népdalok Király Ernő gyűjtéséből. Művészeti
vezető: Szakács Zoltán
26. Magyarszentmihály - József Attila M. E. Hangszeres csoport, A M. E. FÚVÓSZENEKARA:
Szentmihályi népdalok. Művészeti vezető: Gulyás István
27. Nagybecskerek - Petőfi M.E. Hangszeres csoport, BECSKEREK CITERAZENEKAR:
Délalföldi népdalcsokor. Művészeti vezető: Lingli Bodócsi Mónika
28. Temerin - Szirmai Károly M. M. E. Hangszeres csoport, RÓNA CITERAZENEKAR: Szentesi
dallamok Mecs-Balogh Mária citerajátéka alapján. Művészeti vezető: Dévity Livia
29. Topolya - Kodály Zoltán M. M. K. Hangszeres csoport énekkel, CSÖRGŐ CITERAZENEKAR
ÉS LÁNYSZÓLISTA: Bácskai dalok. Művészeti vezető: Faggyas József
30. Törökbecse - Jókai M. E. Hangszeres csoport, SUSÁNYI CITERAEGYÜTTES: Csókai
népdalok. Művészeti vezető: Micsik Béla
Hangszeres szólisták és kettősök:
31. Magyarszentmihály - József Attila M. E. Hangszeres csoport, FLAMAN ISTVÁN - HÉZSŐ
ZSOLT CITERAKETTŐS: Szatmári népdalok. Művészeti vezető: Flaman István, Hézső Zsolt
32. Felsőmuzslya - Petőfi Sándor M. E. Hangszeres szólista, LELE JÓZSEF CITERÁS: Muzslai
citeramuzsika. Művészeti vezető: Micsik Béla
33. Szabadka - Lányi Ernő I. M. E. Hangszeres szólista, VARGA ATTILA FURULYA: Tavaszi
szél vizet áraszt. Művészeti vezető: Varga Attila
34. Törökbecse - Jókai M. E. Hangszeres szólista, MICSIK BÉLA TEKERŐ: Dél-alföldi
népdalok. Művészeti vezető: Micsik Béla
Táncok:
35. Óbecse - Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör. Moldvai táncok. Művészeti vezető: Kisimre
Árpád, Kisimre Szerda Anna
36. Csóka - Móra Ferenc M. E. Mezőméhesi táncok. Művészeti vezető: Vass Endre
37. Horgos - Testvériség M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Tóth Jolánka
38. Kishegyes - Petőfi Sándor M. E. Dél-alföldi táncok. Művészeti vezető: Kisimre Árpád,
Kisimre Szerda Anna
39. Bácskertes (Kupuszina) - Petőfi Sándor M. E. Kupuszinai táncok és Este viszik a
menyasszony ágyát. Művészeti vezető: Kiss Katalin
40. Felsőmuzslya - Petőfi Sándor M. E. Galga menti táncok. Művészeti vezető: Krunczi
Nándor
41. Bácskossuthfalava (Ómoravica) - Ady Endre M. E. Szatmári táncok. Művészeti
vezető: Nemes Károly
42. Péterréve - Tisza M. E. Bagi mulatság. Művészeti vezető: Kódé Károly
43. Szenttamás - Arany János M. M. E. Nyárádmagyarósi táncok. Művészeti vezető: Alilović
Gojko
44. Topolya - Kodály Zoltán M. M. K. Játékok és táncok a Kutasföldről. Művészeti vezető:
Kisimre Árpád, Savelin László
45. Újvidék - Petőfi Sándor M. E. Saroglyás tánc. Művészeti vezető: Kiss Zsélykó
46. Ada - Vadvirág Hagyományápoló Kör. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Szabó
Hermina
47. Pancsova - Petőfi Sándor M. E. Rábaközi táncok. Művészeti vezető: Kiss Árpád
(javasoljuk, hogy másik ruhát kérjenek kölcsön a Gálára, mert a jelenlegi alkalmatlan)


                                                                                         44
48. Szabadka - Népkör Magyar Művelődési Központ. Kék tánc. Művészeti vezető:
Brezovszki Roland (javasoljuk, hogy másik programmal jelenjenek meg a Gálán)




                                                                               45

				
DOCUMENT INFO
Shared By:
Categories:
Tags:
Stats:
views:16
posted:6/12/2012
language:Hungarian
pages:45