ptk kamat by PN4v5o

VIEWS: 198 PAGES: 4

									                                                      GK 68. szám
       I. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseiben az ár, illetőleg a
       díj (a továbbiakban együtt: ár) akkor tekinthető meghatározottnak, ha a
       szerződés megjelöli az ár összegét, vagy ezt az összeget a szerződés és -
       hatóságiár-megállapítás esetén - a hatósági ár alapján a teljesítéskor ki lehet
       számítani. Ilyen esetben az ár érvényesítéséhez nincs szükség a felek újabb
       megegyezésére.
       A szerződésre vonatkozó Ptk. szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha a felek eltérően nem állapodtak meg.
       Nem kell azonban a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket a jogszabály rendez. A szerződési
       szabályok diszpozitivitása azonban feltételes:
       - Ha a felek által megkötött szerződés valamely kikötése kógens jogszabályi rendelkezést sért, úgy a tiltott
       kikötés semmis [Ptk. 200. § (2)].
       - Egyes szerződési rendelkezéseket maga a Ptk. nyilvánít semmisnek [pl. Ptk. 483. § (4)].
       - A szerződések fenntartása érdekében előfordul olyan megoldás is, hogy az érvénytelen kikötés helyébe - a
       jogszabály rendelkezése folytán - automatikusan a kógens jogszabályi rendelkezés lép.
       - E § (1) bekezdése értelmében pedig a felek konszenzusa helyett kivételes esetekben jogszabály határozhatja
       meg a szerződés egyes tartalmi elemeit és azt is elrendelheti, hogy az ekként szabályozott kikötés a felek
       megállapodása hiányában vagy attól eltérő tartalmú rendelkezése esetén is ezzel a tartalommal a szerződés
       részét képezik [pl. 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. § (2), 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 2. § (2)
       bekezdése, stb.].
  231. § (1) Pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell
megfizetni.
  (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő
árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
  (3)
       Fizetésnek minősül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás megszűnését vagy csökkenését
       eredményezi.
       A kötelezettség fajlagos jellege miatt nem minősül pénztartozásnak, ha a szolgáltatás tárgya egyedileg
       meghatározott pénzérme (például érmegyűjtők szerződése). Ebben az esetben az egyedileg meghatározott
       dolog szolgáltatásának kielégítésére irányul a jogosult szerződési érdeke.
       A pénztartozást akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a pénz eljut a jogosulthoz. A teljesítés megvalósulhat
       azzal, hogy a pénztartozás kötelezettje a pénzt közvetlenül átadja a jogosultnak, vagy a készpénzt a
       pénzintézet pénztáránál vagy postán befizeti. De a pénztartozás teljesítésének minősül a bankszámlák közötti
       elszámolás is [232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 10. §]. Ennek értelmében - törvény vagy kormányrendelet,
       illetve a felek eltérő rendelkezésének hiányában - a fizetési megbízás teljesítésének időpontja az a nap, amikor
       a pénzösszeget az átutalás, illetve a beszedési megbízás jogosultjának bankszámláján jóváírták. A
       bankszámlára történő készpénzbefizetés akkor teljesült, amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál vagy a
       postán befizetik.
       Nincs akadálya annak, hogy a felek a pénztartozást ne a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben, hanem
       külföldi pénznemben vagy aranyban határozzák meg. Az általános szabály szerint az ekként kirótt tartozás
       összegét a fizetés helyén és időpontjában fennálló árfolyam alapján át kell számítani, de a felek ettől eltérően
       külföldi pénznemben vagy aranyban való teljesítésben is megállapodhatnak.
       Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az államot megillető közterheket (adó, vám, illeték stb.), valamint a
       bíróság, a büntetőügyekben eljáró más hatóság vagy szabálysértési hatóság által határozatban megállapított
       fizetési kötelezettséget (így különösen a pénzbüntetést, pénzmellékbüntetést, pénzbírságot, rendbírságot)
       forintban kell teljesíteni [2001. évi XCIII. törvény 1. § (2)].
       BH1999. 405. Külföldi károsult gépkocsijában jelentkezett kár összegének megállapítása és a marasztalás
       módja [Ptk. 355. § (4) bek., 231. § (1) bek., 292. § (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. § (3) bek., Pp. 182.
       §].
      BH1995. 342. Idegen pénznemben történő marasztalás esetén a késedelmi kamat mértékét az adott pénznemre
      meghatározott pénzpiaci kamat mértékének alapulvételével kell meghatározni [Ptk. 231. § (1)-(2) bek., 301. §
      (1) bek., 339. § (1) bek., 360. § (1)-(2) bek., 1979. évi 13. tvr. 32. §, 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. §].
  232. § (1) A szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. Magánszemélyek
egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár.

       90/2003. Számviteli kérdés Kérdésünk az, hogy az anyavállalat köteles-e a késedelmi kamatot felszámítani a
       leányvállalatnak a nem határidőben (késedelmesen) kiegyenlített számlák után?

      A kérdés kapcsán előrebocsátjuk, hogy a késedelmi kamat felszámítása elsősorban jogi és nem számviteli
      kérdés.
      A Ptk. 232. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján a szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz -
      kamat jár. A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy ha a felek másként nem állapodnak meg -
      a szóban forgó évi költségvetési törvényben meghatározott kamatmérték.
      A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján pénztartozás esetében - ha jogszabály másként nem rendelkezik,
      vagy ha a felek másként nem állapodnak meg - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is
      köteles az azévi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként
      kamatmentes.
      A hivatkozott szabályok az anyavállalat és a leányvállalat kapcsolatában is érvényesek. A Ptk. előírásaiból
      következően indokolt, ha a két fél megállapodik a fizetési késedelem idejére fizetendő kamat mértékében.
      Célszerű, ha e kamat mértékét a pénz jövedelemtermelő képességéhez kötik (az anyavállalat nem kerülhet
      hátrányosabb helyzetbe amiatt, mert a leányvállalata nem fizet). Szerződéses megállapodás hiányában az
      azévi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fel kell számítani, ennek mértéke 2003-ban 11
      százalék.
      A késedelmi kamatot akkor, azzal az időponttal kell az egyéb ráfordítások között elszámolni, amikor
      kiegyenlítették azt a kötelezettséget, amivel kapcsolatosan a késedelmi kamatot fizetni kell, függetlenül attól,
      hogy a késedelmi kamatot már kifizették-e vagy sem.
      Ha a kötelezettséget a szerződésben rögzített időpontig nem egyenlítették ki, s ha a kiegyenlítés a
      mérlegfordulónapig sem történt meg, akkor a fizetési késedelem mérlegfordulónapig terjedő időtartamára
      legalább a számított (várható) késedelmi kamattal azonos összegben céltartalékot kell képezni, a számvitelről
      szóló 2000. évi C. törvény 41. §-ának (1) bekezdése alapján.
      [1959. évi IV. törvény 232. § (1)-(2), 301. § (1)]
  (2) A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő
kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó
az adott naptári félév teljes idejére.

       90/2003. Számviteli kérdés Kérdésünk az, hogy az anyavállalat köteles-e a késedelmi kamatot felszámítani a
       leányvállalatnak a nem határidőben (késedelmesen) kiegyenlített számlák után?

       A kérdés kapcsán előrebocsátjuk, hogy a késedelmi kamat felszámítása elsősorban jogi és nem számviteli
       kérdés.
       A Ptk. 232. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján a szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz -
       kamat jár. A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy ha a felek másként nem állapodnak meg -
       a szóban forgó évi költségvetési törvényben meghatározott kamatmérték.
       A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján pénztartozás esetében - ha jogszabály másként nem rendelkezik,
       vagy ha a felek másként nem állapodnak meg - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is
       köteles az azévi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként
       kamatmentes.
       A hivatkozott szabályok az anyavállalat és a leányvállalat kapcsolatában is érvényesek. A Ptk. előírásaiból
       következően indokolt, ha a két fél megállapodik a fizetési késedelem idejére fizetendő kamat mértékében.
       Célszerű, ha e kamat mértékét a pénz jövedelemtermelő képességéhez kötik (az anyavállalat nem kerülhet
       hátrányosabb helyzetbe amiatt, mert a leányvállalata nem fizet). Szerződéses megállapodás hiányában az
       azévi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fel kell számítani, ennek mértéke 2003-ban 11
       százalék.
     A késedelmi kamatot akkor, azzal az időponttal kell az egyéb ráfordítások között elszámolni, amikor
     kiegyenlítették azt a kötelezettséget, amivel kapcsolatosan a késedelmi kamatot fizetni kell, függetlenül attól,
     hogy a késedelmi kamatot már kifizették-e vagy sem.
     Ha a kötelezettséget a szerződésben rögzített időpontig nem egyenlítették ki, s ha a kiegyenlítés a
     mérlegfordulónapig sem történt meg, akkor a fizetési késedelem mérlegfordulónapig terjedő időtartamára
     legalább a számított (várható) késedelmi kamattal azonos összegben céltartalékot kell képezni, a számvitelről
     szóló 2000. évi C. törvény 41. §-ának (1) bekezdése alapján.
     [1959. évi IV. törvény 232. § (1)-(2), 301. § (1)]
(3) A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti.
     A pénztartozás járuléka a kamat mint mellékszolgáltatás. A kölcsönre és a kamatra vonatkozó törvényi
     rendelkezések az irányadók akkor is, ha a hitelező nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot bocsát az
     adós rendelkezésére.
     A járulékos jelleg ellenére a főtartozás kiegyenlítését követően a lejárt kamat mint tőkekövetelés önállóan is
     érvényesíthető. Emellett ki kell emelni azt is, hogy erre irányuló kifejezett megállapodás nélkül a szerződéssel
     engedményezett pénzkövetelés után lejárt késedelmi kamat automatikusan nem tárgya az engedménynek. Az
     engedményest külön kikötés hiányában csak az engedményezés után esedékessé váló kamatok illetik meg.
     A kamat lehet ügyleti és késedelmi kamat. A jelen § az ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezéseket nevesíti,
     míg a késedelmi kamat szabályaira a Ptk. 301-301/A. §-ai vonatkoznak.
     A törvény rendelkezése értelmében a magánszemélyek egymás közötti szerződéseiben az ügyleti kamat csak
     kikötés esetén jár. Ebből következik, hogy magánszemélyek között szerződéses kikötés hiányában kamat csak a
     kötelezett késedelembe esésétől kezdve jár. Ezzel szemben az egyéb szerződési kapcsolatokban az általános
     szabály az, hogy a kamat jár. Csak akkor nincs kamatfizetési kötelezettség, ha ez alól jogszabály kivételt tesz.
     A (2) bekezdés a kamat mértékéről rendelkezik. A szabályozás sajátossága, hogy a törvény maga állapítja
     meg az ügyleti kamat mértékét, ez azonban csak akkor irányadó, ha a felek eltérően nem állapodtak meg,
     illetve jogszabály annak kötelező mértékét másként nem határozza meg.
     A (2) bekezdés második mondatának értelmezésekor az érintett naptári félév fogalmát kell először tisztázni. A
     naptári félév a január 1-június 30. közötti első, illetve a július 1-december 31. közötti második félév. Miután
     az ügyleti kamat fizetésének kezdő időpontja a szerződéskötés napjával azonos, ezért az érintett naptári félév
     az a félév, amelynek időszakára a szerződéskötés napja esik. Ezért a naptári első félévben kötött szerződések
     esetében a megelőző év december 31. napján irányadó, a naptári második félévben kötött szerződések
     esetében a tárgyév június 30. napján irányadó jegybanki alapkamattal azonos mértékű az ügyleti kamat.
     Abból a törvényi rendelkezésből, mely szerint az ekként figyelembe vett kamatmérték az adott naptári félév
     teljes időszakára irányadó, következik, hogy az ügyleti kamat mértéke ezen az irányadó naptári féléven belül
     nem változhat akkor sem, ha egyébként a jegybanki alapkamat változott. Ennek megfelelően a pl. 2004. május
     11. napján kötött szerződésre ugyanúgy a 2003. december 31-i jegybanki alapkamat az irányadó június 30-ig,
     mint pl. a 2004. június 26. napján kötött szerződésre, ugyancsak június 30-ig.
     Kérdés azonban, hogy változik-e, és ha igen, hogyan az ügyleti kamat mértéke az irányadó naptári félév
     leteltét követően? Álláspontunk szerint igen, mégpedig gyakorlatilag az ügyleti kamat fizetésével érintett
     naptári félévenként, és a fenti szabályok betartása mellett. Így például, ha 2004. május 11. napján 2005.
     március 31-i visszafizetési határidővel kötnek a magánfelek ügyleti kamatkikötés mellett kölcsönszerződést
     úgy, hogy a kamat mértékét nem határozzák meg, az adós 2004. június 30-ig a 2003. december 31-i, 2004.
     július 1-jétől december 31-ig a 2004. június 30-i, 2005. január 1-jétől március 31-ig a 2004. december 31-i
     napon irányadó jegybanki alapkamat szerint köteles a tőke után járó ügyleti kamatot megfizetni.
     A szerződéses szabadság elvével összhangban a felek a törvényben meghatározott kamat mértékétől mindkét
     irányban eltérhetnek, azaz szabadon köthetnek ki akár magasabb, akár alacsonyabb mértékű ügyleti kamatot.
     A kamat mértékére vonatkozó szabad megállapodást a (3) bekezdés rendelkezése csak annyiban korlátozza,
     hogy a bíróság a túlzott mértékben kikötött kamatot mérsékelheti. E rendelkezés alkalmazása körében nincs
     olyan általános érvényű iránymutatás, amely meghatározná azokat a feltételeket vagy mértéket, amelyek
     mellett a bíróság a kikötött kamat-mérték túlzott voltát megállapíthatná. Ennek az is az indoka, hogy a
     szerződés megkötésének körülményei, a szerződés tartalma, a szerződéskötést megelőző egyeztetés során
     elhangzottak, a felek körülményei is minden egyes ügyletnél egyedi jellegűek. Ezért a bíróság ilyen igény
     érvényesítése esetén - hasonlóan a szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára
     alapított megtámadásához - mindig a konkrét ügylet minden sajátosságának együttes mérlegelésével dönthet
     egyrészt arról, hogy a kikötött kamat-mérték minősíthető-e eltúlzottnak, másrészt pedig arról, hogy ha igen,
     annak mérséklése milyen mértékre indokolt.
       A kamatos kamat kikötésének nincs akadálya. A korábbi Ptk. szabályozás a kamatos kamat kikötésének
       lehetőségéből a magánszemélyeket kizárta, az Alkotmánybíróság azonban a lenti AB határozatával az
       Alkotmány 9. §-ával ellentétes törvényi rendelkezést megsemmisítette.
       61/1993. (XI. 29.) AB határozat A Ptk. 232. § (1) bekezdése második mondatának második része
       megsemmisítéséről
       BH1997. 449. Az engedményezési szerződésben nem rögzített, már esedékessé vált késedelmi kamatok
       BH1996. 31. Az engedményezés után esedékessé váló kamatok
       BH1977. 273. A kamat szerződéses kikötés hiányában
       EBH2002. 646. II. Az ügyleti és késedelmi kamat mérséklése körében irányadó szempontok [Ptk. 232. § (3)
       bek., 301. § (1) és (3) bek., 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet, 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §].
       EBH1999. 114. Ha a felek a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszonyban eltérően nem állapodtak
       meg, a váltóbirtokos a váltó kiállítója ellen indított per befejezése után az alapjogviszonyból eredő, de a
       váltóperben meg nem ítélt követeléseit külön perben érvényesítheti [Ptk. 232. § (2) bek., 301. § (1) és (2) bek.,
       1/1965. (I. 24.) IM r. 5. § (1) bek.].
       BH2003. 278. I. A visszajáró óvadék után ügyleti kamat csak akkor jár, ha ebben a felek a szerződésben
       megállapodtak [Ptk. 232. § (1)-(2) bek.].
       BH2003. 204. I. A hitelező a kölcsönszerződést jogosult azonnali hatállyal felmondani, ha a kölcsön fedezete
       megszűnik [Ptk. 232. § (1) bek., 240. § (1) bek., 301. § (2) bek., 321. § (1) bek., 525. § (1) bek. c) és d) pont].
       BH2002. 395. Részletvétel esetén az árképzés részét képező kamat mértéke nem a kamatkikötésre vonatkozó
       szabályok, hanem legfeljebb az egyenértékűség elvének megsértése címén támadható [Ptk. 201. § (2) bek.,
       232. § (2) és (3) bek.].
       BH2002. 197. II. Az ügyleti és a késedelmi kamat mérséklése körében irányadó szempontok [Ptk. 232. § (2) és
       (3) bek., 301. § (1) és (3) bek., 86/1990. (XI. 14.) Korm. r. 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §].
       BH2001. 488. A felszámoló téves jogértelmezésen alapuló besorolása kifogással támadható. A kifogás
       tárgyában hozott bírósági határozat köti a felszámolót akkor is, ha az téves jogértelmezésen alapul. A
       felszámoló jogszabálysértő, de a bíróság végzésével megerősített intézkedése kártérítés alapjául nem
       szolgálhat [Ptk. 232. § (2) bek., 301. § (1) és (2) bek., 339. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 106. § (2) bek., 1994.
       évi LIII. tv. (Vht.) 166. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 35. § (1) és (2) bek., 51. §, 57. § (1) bek. a) és g) pont].
       BH1999. 372. Nem zárhatja ki a további bizonyítást a másodfokú bíróság a bizonyítékok késedelmes
       előterjesztése miatt, ha a marasztalt alperes fellebbezési tényállításaiból és a megjelölt bizonyítékokból arra
       vonható következtetés, hogy a követelés részben vagy egészben jogszabályba ütközik [Pp. 141. § (6) bek., 235.
       § (1) bek., 1995. évi LX. tv. 15. és 19. §-ai, Ptk. 232. § (3) bek., 237-238. §-ai].
       BH1998. 495. Kamatos kamat kikötése - gazdálkodó szervezet és magánszemély között létrejött
       kölcsönszerződésben - nem tilos. Az ügyleti kamat késedelmes fizetése esetére az ügyleti kamat után kamat
       csak a szerződés kifejezett kikötése esetén jár. A fennálló kölcsöntartozás és a hátralékos tartozás értelmezési
       szempontjai [Ptk. 207. § (1) bek., 232. § (1) bek., 523. § (1)-(2) bek., 61/1993. (IX. 29.) AB hat.].
       BH1998. 391. Az ügyleti kamat mértékét - pénzintézet által folyósított kölcsön esetén - a pénzintézet maga
       állapíthatja meg. Az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül, ezért az 1993. december 1. előtt
       kötött kölcsönszerződések esetén is kiköthető volt az általa felvett kölcsönösszeg után a kamatos kamatfizetési
       kötelezettség [Ptk. 232. § (2) bek., 523. § (1)-(2) bek., 685. § c) pont, 39/1984. (XI. 5.) MT r. 7. § (3) bek.,
       61/1993. (XI. 29.) AB hat.].
       BH1992. 394. Élettársi közös vagyon megosztása esetén az értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezett fél csak
       a jogerős ítéletben megállapított teljesítési határidő lejárta után tartozik késedelmi kamatot fizetni [Ptk. 232.
       §, 301. § (1) bek., 578/G. § (1) bek.].
       BH1988. 271. Gazdasági munkaközösség pénztartozása után fizetendő kamat mértéke [Ptk. 232. § (2) bek.,
       573. §, 685. § c) pont, 28/1981, (IX. 9.) MT sz. r. 2. § (2) bek., 20. § (2) bek.].
       VB2001. 1. II. Az MNB-alapkamat kétszeresének megfelelő kamatláb 10-10%-kal való emelése a késedelem
       minden hónapja után, túlzott, s a magyar gazdasági életben szokatlan kamatkikötés, amelynek tekintetében
       bírói mérséklésnek van helye [Ptk. 232. § (3) bekezdés].
   Ptké. 46. §
   Ptké. 82. § A kamat mértékére vonatkozó rendelkezéseket a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyból
eredő kamatkövetelésre nem lehet alkalmazni.

								
To top