Docstoc

I_proba

Document Sample
I_proba Powered By Docstoc
					                  Vízicserkészet

           I. vízicserkészpróba




      A Báthory László cserkészcsapat vízicserkész próbarendszerét,
a Hajózási Szabályzatot, Bokody József: Vízitúrázók útikalauza c. könyvét,
      dr. Rakovszky András: Vízicserkészek túrakönyve c. könyvét,
                  az MCSSZ: Járjuk a vizet c. könyvét,
            Baden-Powell: A boldogulás ösvényein c. könyvét
                     és más forrásokat felhasználva
                              összeállította

                               Nagy Gábor
                        V. kerületi vízi vezetőtiszt



                              Szeged 2001.

                                 1. kiadás

            KIZÁRÓLAG BELSŐ HASZNÁLATRA


                         Szerkesztői előszó
                                                                                            1
   Az I. vízicserkészpróba azoknak a cserkészeknek szól, akik már letették a
vízicserkészpróba Előfeltétel részét. Azoknak, akik már egy éve járják a vizeket és már
részesei lettek a víziélet nagy élményének. Tudják az alapvető ismereteket, azokból már
lepróbáztak. Ez a próbaanyag megkezdi a mélyebb bevezetést a vizek világának ismeretébe,
de folytatja a vízicserkészet szellemi hátterének bemutatását is. Aki az egyéves vízicserkész-
életforma megélése után tovább akarja gyarapítani ismereteit önmaga épülésére, annak
ajánlható ez a próbaanyag, valamint a felsorolt irodalom olvasása. Itt egy nagyobb terjedelmű
munka kerül mindazoknak a kezébe, akik tudatosan és rendszeresen akarják élvezni és
kihasználni a víziélet nagy előnyeit.

                                         Ajánlás
                              (a Járjuk a vizet c. könyvből)
   Tagadhatatlan, hogy a víziéletnek olyan előnyei vannak a test- és léleknevelés többi
eszközei felett, amelyek miatt magánérdekből és közhasznúsága miatt is minden támogatást
megérdemel:

1. A legtisztább levegőre viszi ki a hétköznapi munkájában kifáradt embert s még a rekkenő
   hőségben is felüdíti, amikor más módon alig volna kedve nehéz hátizsákkal a szabad
   természetbe kivonulni.
2. Az „Ismerd meg Hazádat” jelszó értelmében éppen oda visz el, ahol máskülönben aligha
   járna. Nem véletlen, hogy a magyar cserkészmozgalom egyik első nagyobb vállalkozása a
   Vágon való leereszkedés volt. Hogy mennyi változatosság van benne, azt már a következő
   vándorlási lehetőségek egyszerű felsorolása is szemlélteti: Rajka–Esztergom–Budapest–
   Baja–Mohács, Gemenc–Siófok, Szentgotthárd–Sárvár–Győr, Sátoraljaújhely–Tokaj,
   Miskolc–Tiszaújváros, Tiszafüred–Szolnok–Szeged, Hortobágy–Szarvas–Csongrád–
   Szeged.
3. Nemcsak testedzés, mert természetszerűleg össze van kötve a térképolvasás, táborozás,
   természetismeret és sok más általános műveltségi szempontokból ügyességek
   gyakorlásával is. Alig van alkalmasabb helyzet nevelési és önnevelési feladatok
   megoldására is.

  De engedtessék meg, hogy ehhez a víziélethez néhány tanáccsal is szolgáljunk:

1. Ajánlatos a víziélet megkezdése előtt az általános egészségügyi-, versenysport kezdése
   előtt pedig a sportorvosi-, és pedig évenként megismételt vizsgálat.
2. Szükséges a fokozatosság a feladatok nehézségében s az állandó természetjárás – télen és
   ősszel is (síelés, turistáskodás, kerékpározás).
3. Minden nagyobb túrára irodalmi előkészület, hogy tudjuk, mit fogunk látni, megnézni és
   ne „mint az ökör” csak arra emlékezzünk utólag, hogy hol ettünk és ittunk jól.
4. Éppen ezért részletes útijegyzetek vezetése, hogy az út emléke és haszna ne vesszen
   kárba, hanem megmaradjon.
5. Általában a rendszeresség és öntudatosság.
6. Végül: Ezt a próbaanyagot nem egyszerre kell átfutni, hanem inkább többször elővenni és
   mindig csak annyit elfogyasztani belőle, amennyit biztosan jól meg tudunk emészteni,
   mert csak így válik igazán hasznunkra. Nem a számokat és adatokat kell megtanulni, azok
   csak tájékoztatásul vannak feltüntetve.

  Ha ezeket a tanácsokat megtartjuk, akkor biztos, hogy újabb lendületet kap a víziéletünk.
Ezért ajánlható nem csak vízicserkészeknek, hanem minden egészségét ápolni vágyó magyar
embernek is.
                                                                    Nagy Gábor
        A próba megállásának előfeltételei                           szerkesztő
                                                                                            2
Az Előfeltétel próba teljesítése
150 km megtétele a vízen
Egész napos (20 km-es vagy hosszabb) vízitúra teljesítése

                                     Elméleti anyag

Bi-Pi: Mi az igazi siker?
Bi-Pi: I. szirt: A lovak
Tanácsok a víziélethez
A kajak, az evezőshajó és az őrsihajó
A különböző hajótípusok kialakulása és fejlődése
A magyar vízisportok története
Főbb hajózási jelzések
Vízitérképek
Folyószakaszok jellemzői
Folyókon előforduló jelenségek és magyarázatuk
Folyószabályozások
Árvízvédelem, árvízvédekezés
Folyók sebességének és vízhozamának közelítő számítása
Magyarország folyóinak részletes ismerete
A vizek mentén előforduló élőlények (hajóink névadói)
Evezés vadvízen
Vízbőlmentés

                                   Gyakorlati anyag

A kenu tökéletes kormányzása
Vízből visszamászás kenuba
Evezés kajakkal
Kötélmunkák: kötéltípusok, a kötél gondozása, kötéldobás, mentőgyűrű dobás


                                  Ajánlott irodalom:
Dr. Rakovszky András: Vízicserkészek túrakönyve (1999.) (Cserkészvezetők kiskönyvtára sor.)
Baden-Powell: A boldogulás ösvényein (1999.)
Bokody József: Kék vizeken – Vízitúrázók útikalauza (1999.)
Dr. Nagy Illés: Tisza menti kerékpártúra-kalauz (1996.)
MCSSZ Országos Vízi-Vezetőtiszti testülete (szerk.): Járjuk a vizet! – A vízisport és víziélet
könyve (1941.)
Erczbrucker–Sztrilich: Vízicserkészet (1928.)
Dr. Sztrilich Pál: A Nagy Főnök levelei (V. sorozat) – Vad vizeken (Vízbőlmentés) (1939.)
Bakonyi László: A ladik (193 .)
Marián Miklós: Az őrsihajó (1939.)
Utóbbi öt könyv illetve füzet kereskedelmi forgalomban nem kapható, rendkívül ritka és értékes
              darabok. Az érdeklődők a csapatnál megtalálhatják, de ritkaságuk
                  miatt nem vihetők el. Csak helyben olvasásra adjuk ki őket.
                   A kajak, az evezőshajó és az őrsihajó
                                                                                              3
   Túrára a kajakok közül a kétszemélyes túrakajak a legalkalmasabb, bár a csomagolás
tekintetében nem veszi fel a versenyt a kenuval. A túrakajak viszonylag gyors, mozgékony
jármű. A korábbi fa- és favázra húzott, olajfestékkel vízmentesített vászonkajakokkal
szemben a mai műanyag kajakok hajózási tulajdonságai nem lettek lényegesen jobbak, de
sokkal kevésbé sérülékenyebbek és nem korhadnak. A régi gyártású hajókkal főbenjáró bűn
volt kikötéskor nekimenni a partnak. A mai műanyag hajókat ez nem veszélyezteti, de azért
ma sem elegáns megoldás. Divatba jött a hajótest alá beépített kormány, amelynek jók ugyan
a kormányzási tulajdonságai, de vadvizeken nem használható, mert a víz alatti akadályokba
beleverődve elgörbül, és azon kívül, hogy használhatatlanná válik, a tengelye mellett a vizet is
beengedi. A jó kormány mélyebbre nyúlik, mint a kajak, de csuklóra jár, és akadály esetén
sérülés nélkül felbillen. A kajakban az evezős a vízvonal alatt ül, és amíg nem mozdul ki
ebből a helyzetéből, a kajak stabilnak mondható. A kajakban a civilizált ember számára
szokatlan helyzetben, a padlón ülünk és kizárólag a karunk erejére alapozunk. Kevesen
szokják meg ezt már az első évben, hiszen rövid evezés után úgy érzi az ember, hogy mindjárt
„letörik a karja”, rövid pihenő után viszont újra tud húzni.

   Az evezőshajók (kielbootok) és csónakok abban térnek el a ladiktól, kenutól, kajaktól és
őrsihajótól, hogy a merev, fix evezőpad helyett guruló evezőpaddal vannak felszerelve. Ez a
legegészségesebb evezésfajta. Az emberi erő itt van a legjobban kihasználva, nemcsak
karunkkal és törzsünkkel húzunk, hanem jóval erősebb lábszárunkkal is. Sebességben a
kielboot veri a többi csónakfajtát. Előnye még az is, hogy meglehetősen sok hely van benne
az úticsomagok számára. Hátránya, hogy az evezős a menetiránynak háttal ül. A guruló üléses
evezés bizonyos gyakorlatot kíván, ezért a teljesen kezdőt ne a folyó közepén ültessük az
evezőhöz, mert a „rákot fogott”, alákapott evező könnyen felfordíthatja a csónakot.
Kifektetett evezővel a kielboot igen stabil, akár egymás feje fölött is helyet lehet benne
cserélni. Bevont evezővel viszont borulékony, ami érthető, hiszen az evezősök magasan a
vízvonal fölött ülnek. A kielbootnak kormányosa van, az evezősöknek ezzel nem kell
foglalkozniuk, azonban ha valaki egyedül indul útnak, nézzen hátra rendszeresen.
Kormányozni ilyenkor az egy-egy oldalon történő erősebb vagy gyengébb evezéssel lehet. A
hullámot oldalról kell venni, ekkor csak enyhe emelkedést-süllyedést észlelünk. Szemből is
vehetjük a hullámot, de ferdén ne, mert a víz akkor becsap a csónakba.

   Őrsi hajót ma már alig látni vizeinken, pedig ideális vízi jármű a vízicserkészőrs számára.
Az őrsi hajóban hat ember evez: két-két ember ül három padon, és evez a jobb, illetve a bal
oldalon, a kielbootevezőkhöz hasonló evezőkkel. Az evezős két kézzel fogja egyetlen
evezőjét, amelyet forgatva használ, vagyis visszafelé csúsztatja a vízen. A technika tehát
hasonló a kielboot-evezéshez, csak a guruló ülés hiányában a húzás lesz rövidebb. A
kormányos a csónak farában ül, előtte a vendégpadon egy (illetve szükség esetén kettő), a
csónak orrában pedig még egy ember (a csáklyás) elfér.




                                           Őrsi hajó
                 A kenu és a kajak története és fejlődése
   Minden primitív népnél egyik vagy másik formájában megtaláljuk a kenut, mindig a
környezet adta más és más anyagból, de mégis ugyanazon alapvonásokkal. A különböző
                                                                                             4
népek kenujai egymástól függetlenül, az adott viszonyokhoz alkalmazkodva, hosszú
évszázadok tapasztalataiból fejlődtek olyan tökéletessé, hogy minden képzettségünk ellenére
a legmodernebb kenuban is majdnem változatlanul tartottuk meg az ősi formákat. Csak az
építésben és az anyag megváltoztatásában jut kifejezésre a magasabb technikai fejlettség.

   A fejlődés kezdetén nyilván egy ágaitól megfosztott fatörzs szolgált közlekedési eszközül.
Ezt a fatörzset aztán elöl-hátul primitív kőfejszékkel meghegyezték. Hogy a súlyát
csökkentsék, ezzel hordképességét növeljék és emellett rakodásra alkalmas helyet
teremtsenek benne, a törzs belsejét kiégették. Így született meg az úgynevezett egyfa kenu.
Ilyen eljárással építik még ma is kenuikat Afrika belsejének és a Csendes-óceán
szigetvilágának bennszülöttei.

   A hajtásra szolgáló eszköz a fejlődés elején egy rúd (csáklya) lehetett. Mikor aztán
kimerészkedtek a mélyebb vízre, a rúd végére rőzseköteget kötöztek, melynek végén még
megvolt a lomb. Ebből azután kifejlődött az egytollú kenulapát, amelyet az eszkimók
kivételével kenuinak hajtására használ minden primitív nép.

   Az őstípusból (egyfa kenu) a helyi viszonyoknak megfelelően három alaptípus fejlődött ki,
az alábbi fejlődési séma szerint:


                                   Őskenu (egyfa csónak)


      Kitámasztott kenu             Kanadai indián kenu                Eszkimó kajak
   (csendes-óceáni csónak)

         Sportvitorlás
      kitámasztott kenu
                             Verseny kenu            Túra kenu

                                                   Vitorlás kenu


                                Rob-Roy evezős kajak               Nautilus vitorlás kajak


                                               Vitorlás versenykajak     Túra versenykajak


                             Versenykajak            Túrakajak




   Az őstípushoz legközelebb áll a Csendes-óceán szigetvilágában használatos, oldalt
kitámasztó úszótesttel ellátott kenu. Az egyfa kenu majdnem félkör alakú keresztmetszetével
és a törzsvastagság adta szélességi korlátozással igen könnyen felbillenő csónak, csak a
bennszülöttek igen nagy ügyességének következtében használható. Ez az ügyesség sem
elegendő azonban arra, hogy ezzel a csónakkal a háborgó tengerre kimenjenek. Az
                                                                                              5
állóképesség növelésére egyetlen mód kínálkozott: egy könnyű, fából készült, kisebb
oldalcsónaknak rugalmas kitámasztó gerendázattal a főcsónakhoz kötése. Ezeket az ún.
kitámasztott kenukat mint evezős és mint vitorlás kenut is használják. Vitorlázatul
gyékényből vagy pálmalevelekből fonott latinvitorla szolgál. Igen érdekes a vitorlázás
technikája, ugyanis a kitámasztónak mindig a szél felőli oldalon kell lennie, így fordulásnál a
csónak fara és orra felcserélődik, a menetirány megváltozik.
    Az őstípus második vállfaja az Észak-Amerikában élő indiánok által kifejlesztett kanadai
típus. Ez a jellegzetes belvízi kenu (folyók, tavak). Mindig teljesen nyitott. Formájára
jellemző a merész kanyarulattal magasra felhúzott orr- és fartőke, és a víz felett behúzott
keresztmetszet. Az indiánok nyírfa kérgéből készítik kenuikat. A lehántolt kérget hánccsal
összekötik (fonják); ez a szövet képezi a csónaktest búráját, melyet vékony nyírlécekből
hajlított sűrű bordázattal merevítenek. Gyantával tömítik. A kenu farán ülve vagy térdelve
szabadkézben tartott lapáttal, a haladás irányába nézve hajtják. Az indiánok vitorlát a kenukon
nem használnak. Az indián kenuk formáját átvették a mi modern kanadai kenuink.
Megkülönböztetünk evezős, evezésre és vitorlázásra alkalmas és tiszta vitorlás kanadai
kenukat. A kenu használati célja szerint megkülönböztetünk verseny- és túrakenukat.
   Az őstípus harmadik leszármazottja az eszkimó kajak. Az építési anyagok itt halcsont, a
tenger által hozott fahulladék és állati bőr. Tömítőanyagok: halzsír és faggyú. Az eszkimó
kajak jól tömítő fedélzettel van ellátva, csak a beszálláshoz szükséges nyílás van rajta. Ezt a
nyílást egy külön – a derék körül jól záró – bőrrel vagy igen gyakran kabáttal kombinált
zárólappal látják el. Így a kajak még erős hullámverésnél is használható, mert belseje teljesen
zárt. Ez utóbbi tulajdonsága igen fontos, mert az eszkimók a vadászás és halászás közben
kénytelenek a nyílt tengerre kimenni. Az eszkimókajak igen keskeny, a félkörhöz közelálló
keresztmetszettel bír, ezért igen könnyen billen – az eszkimók azonban annyira uralkodnak
fölötte, hogy a kimászás nélküli felfordulás és visszafordulás náluk megszokott gyakorlat. A
kajak hajtását az eszkimók – minden más primitív néptől eltérően – kéttollú lapáttal végzik.
Ezt a hajtási módot a modern sportkajakoknál is átvették. Európában, főleg a Skandináv-
félszigeten és Észak-Angliában már régóta használták sportcélokra az eszkimó kajakhoz
hasonló kajakokat. A modern sportkajak első képviselőjeként mégis csak a skót
J. Mac-Gregor által 1865-ben épített „Rob-Roy” nevű kajakot tekinthetjük. Még ma is
mintaképe ez a kajak a jól beváló túrakajakoknak. Bár jellegzetes túraevezős kajak, a kedvező
hátszél kihasználására fel volt szerelve egy kis vitorlával. A kajakok fejlesztésében
elévülhetetlen érdemeket szerzett Baden-Powell, aki egy „Rob-Roy” típusú kajakból
kiindulva hosszabb kísérletezés után megépítette saját tervei szerint a később híressé vált, jól
használható „Nautilust”, megteremtve ezzel a vitorláskajak alaptípusát. Vitorlázatul egyszerű
háromszögű vitorlát használt. Lényeges tulajdonságaként megemlíthető felszereléseinek
egyszerűsége.
   A kajak és a kajaksport fejlődésére döntő hatással volt a szétszedhető kajakok feltalálása és
kifejlesztése. Az első szétszedhető kenuk Amerikából származnak, ahol széles, nagy kenukat
építettek szétszedhető módon és ezeket kisebb tavakon való csónakázásra használták. Ezeket
a könnyű szállításuk tette kedveltté. Az eszkimó kajak szétszedhető megépítésére először a
német Heinrich Alfred vállalkozott 1905-ben. Próbálkozásai során összeismerkedett Klepper
Jánossal (1906.), aki a gondolatot igen jónak tartotta és vállalkozott az iparszerű építésre. Az
első jól használható szétszedhető kajakot 1911-ben sikerült kihozniuk, de még sokáig tartott,
amíg széles körben felismerték a szétszedhető kajak óriási előnyeit.
                   Gróf Széchenyi Istvántól napjainkig
   Széchenyi hihetetlen elkötelezettséggel, akarással és munkabírással dolgozott a haza
felvirágoztatásán. A nemzet felemelkedéséért végzett tevekénysége közben úttörő
munkásságot fejtett ki a különféle sportok területén is. Ezek között Széchenyi figyelemmel
fordult az evezés, a hajózás felé. Már kora ifjúsága alatt megtanult úszni és evezni a
                                                                                               6
Fertő-tavon. Katonai pályafutását 17 évesen kezdte, Bécsben tiszti iskolát végzett, majd 1809.
április 11-én a Napóleon elleni vesztes győri csatában szolgált. Innen bravúros módon lovon,
majd evezve jutott el Komáromba a Nádorhoz.

   Később, 1818-ban Széchenyi Törökországban járt s ott többevezős csónakokat,
„kajik”-okat látott. Megfigyelései alapján leírta az evezős és vitorlás eszközöket. 1822-ben
Wesselényi Miklóssal Angliába utazott és ott felfigyelt a Temzén a 6-12 fős evezős bárkákra,
valamint a modern 8 evezős csónakokra és a kecses kajakokra. A következő évben jelen
voltak az első Oxford-Cambridge egyetemek közötti evezős regattán, ahol újabb
tapasztalatokat gyűjtöttek. Wesselényi erről ezt írta naplójába:
„Az ifjúság nagy része kint a folyamon volt csolnakázni. Mely szép dolog ezen ízléssel épült
csolnakokkal a vízen játszadozni s mely derék, mely erőt adó gyakorlás s mozgás ez az
ifjúságnak.”
  Széchenyi itt kedvelte meg az evezést. Ezért 1824-ben Angliából evezőshajót rendelt, mely
1826-ban érkezett meg Pozsonyba. Ez év május 6-án innen írta Wesselényinek:
„a hajó megjött, holnap bocsátkozik a vízbe.”
   A csónak kipróbálása után augusztus 12-én Pozsonyban - az ott ülésező parlament
szünetében - a honatyák nagy csodálkozására mutatta be a csónakot és evezős tudását. Majd
1827. május 16-án két angol barátjával Bécsben ismét vízreszállt, mely eseményről ezt
olvashatjuk naplójában:
„Memorandum - gróf Széchenyi, Hallifax és Barneby urak Bécsben a práterbeli Lusthaustól
indultak ma reggel 1/4 órával 6 előtt gróf Széchenyi kétevezős kishajóján egy
kormányossal - és a pozsonyi hídhoz érkeztek 23 perccel 10 óra előtt, befejezvén az utazást 3
óra és 52 perc alatt. A hajó e napon Louise-nek kereszteltetett. Gróf Széchenyi, John Barneby,
Thomas Hallifax” (aláírásokkal hitelesítve).
  Ezt az evezést joggal tekinthetjük az első hazai sportszerű evezőstúrának.

   1830. június 24-én Beszédes József földmérő és Waldstein János gróf kíséretében indult
Pestról a Desdemona nevű hajóval az első aldunai tanulmányútjára, hogy a Fekete-tengerig
tanulmányozzák a Duna hajózhatóvá tételét. Magukkal vitték Széchenyi „Juliette” nevű
sportcsónakját, amellyel Széchenyiék a hatalmas út nagy részét végigevezték.

   1834-ben az épülő Lánchídnál létrehozta a „Csónakdát”, az első csónakházat. Több
csónakot rendelt és evezős barátai is vásároltak csónakot. Megindult a rendszeres evezés és
túrázás. 1841. április 8-án - a korábbi Csonakdából - megalakította az első Hajós Egyletet,
ezzel fellendült az evezősélet, majd 1842-ben megrendezik az első evezősversenyt a Dunán.
A Széchenyi alapította Hajós Egyletből terebélyesedett ki néhány évtized alatt az
Európa-hírűvé vált magyar evezősport. A megerősödött evezős csoportok összefogásával
1893-ban megalakult a Magyar Evezős Egyletek Szövetsége, a későbbi MESZ. Ehhez
csatlakozott az 1912-ben megalakult Magyar Cserkészszövetség keretében a sok hazai és
külföldi sikert elért „vízicserkészet” is. Majd 1941-ben a MESZ-ból vált ki és lett önálló, az
egyik legeredményesebb sportágat összefogó Magyar Kajak-Kenu Szövetség.


   Széchenyi az evezés mellett a vitorlázással ugyancsak a Fertő-tavon ismerkedett meg.
Naplójában a vitorlásokról először az 1818. évi földközi-tengeri útja alkalmából, Korfu-ból
emlékezett meg. Leírta a vitorlás hajókat, majd Máltán és a Márvány-tengeren is
tanulmányozta azokat. A pozsonyi jurátusi napló szerint Széchenyi Tünde-csónakján már
vitorlázat is volt:
„puffadozván a vitorla s mellette ez evezők is elősegítvén a hajót, mi csuda sebes haladás!”
                                                                                               7
   A Serbie nevű csónakját pedig Clark Ádám alakította át vitorlás hajóvá. A Széchenyi
család tulajdonában volt „Kishamis” még mindig rója a Balaton hullámait a Vízügyi SC
színeiben.

   Széchenyi „Önismeret” című művében a sportok és köztük a vízisportok hasznosságára
utalva megállapította:
„Egészségtől viruló egyén, ugyan van a világon ennél kellemesebb látvány? Igen van, és
vajon mi az? Egészséges család! Minél csak az egészséges község gyönyörűbb, midőn
egészséges nemzet: mennyekbe ragadó tünemény!”

   Széchenyi úttörő munkáját számosan követték. A két háború között épült egyszerű, fából
készült csónakházak és kabinok, illetve az evezési és táborozási lehetőségek vonzották a
középosztály és a munkáscsaládok tagjait. Az olcsó üdülési és pihenési lehetőségek révén
kialakult egy nagy létszámú víziturista réteg, amely szinte „életformává” fejlődött.

   Aztán jött a második világháború, számos létesítmény és a csónakpark nagy része
elpusztult, de a lelkesedés újjáteremtette a szükséges lehetőségeket. A Budapesti
Sportlétesítményi Vállalat megalakulásakor közel 6500-7000 csónakállás állt rendelkezésre, a
hozzá tartozó öltözőszekrényekkel és egyszerű kabinokkal együtt. Ismét megindult az evezés
és a vízitúrázás.

   1948-ban megszüntették a polgári egyesületeket, a társadalmi szövetségeket, a cserkészetet
és más szervezeteket, mely ismét törést okozott. Majd az újonnan alakult társadalmi
szövetségek, egyesületek és vízi szakosztályok karolták fel ezt a szabadidő sportot és ismét
tömegek jelentek meg a Dunán, a Tiszán és más vizeken.

   Az életforma-változás következtében az 1960-as években megjelent nálunk is az autó,
amely elvonta az embereket a vízisportoktól. Közben a pár öreg, düledező csónakház
helyében modern épületeket emeltek, nőtt a férőhelyek száma, a szolgáltatások színvonala,
öltözőszekrényeket, kabinokat, motortárolókat, fürdőblokkokat és gépkocsiparkolókat
létesítettek, biztosítva a zavartalan üdülést. Az elmúlt tíz évben újabb változás következett be.
A módosabb réteg vízparti üdülőt épített, így felmondta kabinbérletét és elvitte csónakját a
saját vízparti telkére. Ugyanakkor az egyre dráguló benzinárak miatt sokan visszatértek a
vízitúrázáshoz, az olcsóbb és közelebb lévő csónakházi kabinhoz.

    A háború után párhuzamosan újraéledő vitorlás- és motorcsónakos túrázás is nagy
fejlődésnek indult. Tavainkon, elsősorban a Balatonon és a Velencei-tavon, de a szűkös
lehetőségeknek megfelelően a Fertő-tavon is, a módosabb réteg kívánalmainak megfelelően
létrejött a vitorlás telepek hálózata. Tavainkon ma már a kisebb vitorlások mellett nagy
számban találhatunk nagyobb, kajütös hajókat is. Folyóvizeinken a régi, kis motorcsónakok
mellett megjelentek a nagyobb motorcsónakok és jachtok, jet-ski-k és más motoros vízi
sporteszközök is. Ezek kiszolgálására egymás után létesülnek a vízparti kempingek és
jachtkikötők.



   Kialakult a vízitúrázás sokfélesége, a kis csónaktól a nagyobb vitorlás vagy motoros
hajóig. Mindenki lehetőségeinek és kívánalmainak megfelelően keresheti fel hazánk tavait és
vízi útjait. Egyidejűleg kibővült a külföldi vízitúrázási lehetőség is. Az egyéni túrákon kívül a
társadalmi szervezetek, sportszövetségek és a vízitúrázással foglalkozó idegenforgalmi irodák
is szerveznek külföldi túralehetőségeket. Ezzel párhuzamosan egyre több európai, de
tengerentúli országból is felkeresik vizeinket. Elsősorban a Dunán, a Tiszán és a Balatonon
                                                                                            8
találkozhatunk rendszeresen külföldi csoportokkal, de az utóbbi időben szívesen keresik fel a
csendes és szép környezetben lévő kisvizeinket is.

   Végezetül meg kell említenünk a vízi versenysportokat is. A magyar kajakosok és kenusok
évtizedek óta világ élvonalában vannak. Ezek mellett a vitorlás, motorcsónakos és evezős
versenyzők is szép eredményeket értek el. Mindezek serkentő hatással vannak a hazai és a
hozzánk érkező külföldi víziturizmusra is.


                   Főbb hajózási jelzések és szabályok
                         Csónak és vízi sporteszköz használata
   Menetben lévő csónakot vagy vízi sporteszközt (fürdés céljából is) csak a vezető
engedélyével szabad elhagyni. A vízijárművet elhagyó fürdőzőt mindaddig követni kell, amíg
nincs teljes biztonságban.

   A menetben lévő csónakban tartózkodóknak – a csóváló evezést (védlizés), illetve
csáklyázást végző személy kivételével tilos állni. Az úszni nem tudó személy köteles
mentőmellényt viselni. A csónak vezetője a beszállás előtt köteles tisztázni, hogy a csónakban
helyet foglaló személyek tudnak-e úszni.

                     Hajók jelzései, kompra vonatkozó szabályok
   Víziúton munkát végző, menetben lévő hajó éjszaka és nappal felmutathat egy közepesen
erős vagy szokásos, minden oldalról látható villogó sárga fényt.

   A szabadon közlekedő, áthaladási elsőbbséget élvező kompnak éjszaka a szabadon
közlekedő kompra előírt jelzéseken kívül viselnie kell egy második zöld árbocfényt, az első
zöld fény felett egy méterrel elhelyezve.

   Ha a géphajó köteles komp átkelőhelyéhez érkezik, ismételt hosszú hangjellel, egyéb hajó
és tutaj hangos kiáltással köteles a kötél leeresztésére a komp személyzetét figyelmeztetni. E
jelzésre a komp vezetőjének a kötelet azonnal le kell eresztenie. Ha a komp úton van, a hajó
útjából haladéktalanul ki kell térnie.

  Éjjel és korlátozott látási viszonyok között, illetve ha a komp nem közlekedik, tilos a
kompkötelet kifeszítve tartani.

   Nappal a kompkötél kifeszítését – ha hajó közeledik – fehér zászló lengetésével kell
jelezni. A kompkötél leeresztett állapotát a kompon nappal fehér zászló kitűzésével jelzik.

   Ha feltételezhető, hogy a víziközlekedés résztvevői a kompkötelet, illetve a komp
közlekedésével járó fényjelzést nem észlelték, a komp vezetője köteles egy hosszú
figyelmeztető hangjelzést adni és azt szükség szerint megismételni.
                                    Áthaladás zsilipen
   A hajó vezetőjének a zsiliphez való közlekedés és a zsilipen való áthaladás közben meg
kell tartania a zsilip személyzete által a hajózás biztonsága és rendje, valamint a zsilip
kihasználása érdekében adott utasításait.

  A hajó a zsilip várakozóhelyéhez közeledve köteles a sebességét csökkenteni. Ha nem tud,
vagy nem szándékozik azonnal behajózni a zsilipbe, vagy a parton a „Köteles megállni”
                                                                                                9
(vörös négyzet alakú keretben egy vízszintes fekete vonal) táblát elhelyezték, a tábla előtt
köteles megállni.

   A zsilipen a várakozóhelyre érkezés sorrendjében haladhatnak át a vízijárművek. Kishajó
és csónak külön zsilipelésre nem tarthat igényt. A kishajó csak a zsilip értesítése után hajózhat
be a zsilipbe. Ha más hajóval együtt zsilipel, akkor csak az után hajózhat be a zsilipkamrába.

   A zsilipkamrákban a kamrák töltésekor és ürítésekor a hajókat ki kell kötni; a hajók
kikötését úgy kell elvégezni, hogy a hajók ne ütközhessenek a kamrafalaknak vagy a
kapuknak.

   A kishajónak a zsilipben más hajóktól kellő távolságot kell tartani. A kék kúpot viselő
hajótól vagy karavántól a zsilipben és a várakozóhelyen legalább 10 m oldaltávolságot kell
tartani. A vörös kúpot viselő hajót és karavánt külön kell zsilipelni.

   A zsilipkamrába a behaladást a zsilip egy vagy mindkét oldalán elhelyezett következő
jelzések szabályozzák:

          a) Két egymás fölé helyezett vörös fény: huzamosabb ideig tilos az áthaladás, a
             zsilip nem üzemel.
          b) Két egymás mellé helyezett vörös fény: a zsilipbe a behaladás tilos.
          c) Az előző alpontban említett vörös fények egyikének kioltása: a behaladás tilos
             (de a behaladáshoz fel lehet készülni), a zsilip nyitásra előkészítés alatt áll.
          d) Két egymás mellé helyezett zöld fény: a behaladás szabad.

   A zsilipkamrából a kihaladást a zsilip egy vagy minkét oldalán elhelyezett következő
jelzések szabályozzák:

             a) Egy vörös fény: a kihaladás tilos.
             b) Egy zöld fény: a kihaladás szabad.

   A hajózás biztonságának és rendjének fenntartása, az áthaladás gyorsítása és a
kihasználtság érdekében a zsilip a fentiektől eltérő illetve kiegészítő utasításokat adhat,
amelyeket a zsilipben és a veszteglőhelyen be kell tartani.

                                       Hajóút jelzései
   A hajóút jobb oldalát éjszaka vörös, bal oldalát zöld villogó fény jelzi. A fények
felvillanásai között 2,8 másodperc telik el, a felvillanás pedig 0,7 másodperc időtartamú.

   A hajóút szétágazását éjszaka fehér villogó fény jelzi, amely 0,5 másodpercig világít és az
egyes felvillanások között 0,5 másodperc telik el. Ez a jel (és nappali megfelelője is) a
hajóútban mindkét oldalról kikerülhető hajózási akadályt is határolhatja.


                             Hajók találkozásának szabályai
   A találkozás általános szabálya, hogy a hegymenetben haladó hajó köteles utat engedni a
völgymenetben haladó hajó számára.

   A hegymenetben haladó hajó nem ad jelzést, ha a völgymenetben haladó hajó számára a
bal oldala felől enged utat. Ha viszont a jobb oldala felől, akkor a jobb oldalon kellő időben
köteles nappal egy erős villogó fehér fényt felmutatni, illetve világoskék lobogóval vagy
táblával jelezni, éjjel közepesen erős villogó fehér fényt felmutatni. Ezeket a jelzéseket elölről
és hátulról is látható módon az elhaladás befejezéséig kell mutatni. Tilos a jelzéseket a
                                                                                            10
szükséges időn túl mutatni, kivéve ha a hajó azt jelzi, hogy kész a völgymenetben haladó
hajó(ka)t a jobb oldalon elengedni.

   Ha feltételezhető, hogy a hegymenetben haladó hajó szándékát a völgymenetben haladó
hajó nem értette meg, a hegymenetben haladó hajó köteles a következő hangjelzéseket adni:
egy rövid hangjelet, ha az elhaladást a hajó bal, két rövid hangjelet, ha az elhaladást a hajó
jobb oldala felől kívánja végrehajtani.

   A völgymenetben haladó hajó – kivételes esetektől eltekintve – köteles a hegymenetben
haladó hajó által javasolt oldal felől elhaladni, és a hegymenetben haladó hajó által leadott
jelzéseket visszaismételni.

   Indokolt esetben a völgymenetben haladó hajó megkövetelheti, hogy a hegymenetben
haladó hajó változtassa meg menetirányát (például ha személyhajó azon az oldalon akar
kikötni, amelyen a hegymenetben haladó hajó közlekedik, vagy vontatott karaván fordulás
előtt azon az oldalon akar haladni, amelyen a hegymenetben haladó hajó közlekedik).
Ilyenkor a völgymenetben haladó hajó a korábban már említett hangjelzésekkel jelzi
szándékát, azzal a különbséggel, hogy a jobboldali elhaladás szándékának jelzésekor a
hangjelzésen kívül a villogó fényt és világoskék táblát is fel kell mutatnia. A hegymenetben
haladó hajó köteles a völgymenetben haladó hajó követelését teljesíteni, és jelzéseit
visszajelezni.

   Ha feltételezhető, hogy a völgymenetben haladó hajó szándékát a hegymenetben haladó
hajó nem értette meg, a völgymenetben haladó hajó a jelzést köteles megismételni.

   Ha a hegymenetben haladó hajó a völgymenetben haladó hajó által kért találkozási módot
veszélyesnek tartja, köteles egy nagyon rövid hangokból álló hangsorozatot adni. Ebben az
esetben a hajók vezetői kötelesek minden lehetséges intézkedést megtenni a veszélyhelyzet
elhárítására.
     A hajók találkozásakor alkalmazott hangjelzések összefoglalása:
Első eset:
        1 rövid hang a hegymenetben            „A hajó bal oldala felől
         haladó hajóról                         kívánok elhaladni”
        1 rövid hang a völgymenetben           „Egyetértek, haladjon el
         haladó hajóról                         a hajó bal oldala felől”
       2 rövid hang a völgymenetben           „Nem értek egyet, haladjon el
         haladó hajóról                         a hajó jobb oldala felől”
       2 rövid hang a hegymenetben            „Egyetértek, a hajó
         haladó hajóról                         a hajó jobb oldala felől fogok elhaladni”


Második eset:
       2 rövid hang a hegymenetben            „A hajó jobb oldala felől
         haladó hajóról                         kívánok elhaladni”
       2 rövid hang a völgymenetben           „Egyetértek, haladjon el
         haladó hajóról                         a hajó jobb oldala felől”
        1 rövid hang a völgymenetben           „Nem értek egyet, haladjon el
         haladó hajóról                         a hajó bal oldala felől”
        1 rövid hang a hegymenetben            „Egyetértek, a hajó
         haladó hajóról                         bal oldala felől fogok elhaladni”
                                                                                            11


                             A lobogóviselés szabályai
A hajón a következő helyeken helyezhetők el lobogók:

               a) a farrészen lévő lobogórúdon (főhely)
               b) az orr-részen lévő lobogórúdon (vezérpálca)
               c) a jelzőeszközök elhelyezésére szolgáló árbocon (jelzőárboc)

A lobogók elhelyezési rendje:

a) A nemzeti lobogót a főhelyen, a farrészen lévő lobogórúdra (vontatóhajón a
   kormányház mögötti lobogórúdra) kell felvonni. A főhelyre más lobogót elhelyezni
   tilos. Ünnepélyes alkalmakkor a nemzeti lobogó egyidejűleg a jelzőárbocra is
   felvonható.
b) Az adott idegen állam nemzeti lobogóját kell felvonni a vezérpálcára, ha a hajó annak
   vízterületén közlekedik. Nem kell viselni a lobogót, ha a hajó közös határt képező
   folyószakaszon (vízterületen) közlekedik, kivéve amikor a hajó idegen állam
   kikötőjébe érkezik. Az adott idegen állam nemzeti lobogóját kell felvonni a
   jelzőárbocra, ha a hajón az idegen állam állam- vagy kormányfője utazik.


 Viharjelzéssel kapcsolatos korlátozások a Balatonon és a Velencei-tavon
A viharjelző szolgálat a május 1-je és szeptember 30-a közötti időszakban:

a) a vihar közeledését percenként 30-szor felvillanó sárga színű fényjelzéssel (I. fokú
   viharjelzés) jelzi, a várható szélerősség 40–60 km/h. Ilyenkor csónakkal és vízi
   sporteszközzel csak a parttól számított 500 m távolságban lehet közlekedni.
b) a vihar rövid időn belüli kitörését percenként 60-szor felvillanó sárga fényjelzéssel (II.
   fokú viharjelzés) jelzi, a várható szélerősség meghaladja a 60 km/h-t. Ilyenkor az a)
   pont szerinti vízijárművekkel és „B” osztályú vitorlás kishajóval közlekedni tilos. A
   viharjelzés hatásának fokozására Siófokon és Zamárdiban nagyteljesítményű
   hangjelzők is működésbe lépnek a nappali órákban a II. fokozatú viharjelzés esetén.
c) amikor nincs viharveszély, a 24 automata jelzőállomás alapállásban van, a
   jelzőreflektorok sötétek.




                                Víziút főbb jelzései 1.
 Tilos a veszteglés a méterben megadott                 A vízmélység korlátozott
   szélességben (a jelzéstől számítva)         (szám is feltüntethető, méterben adja meg)




A vízfelszín feletti magasság korlátozott           Az átjáró szélessége korlátozott
         (szám is feltüntethető)                        (szám is feltüntethető)
                                                                                    12

    Köteles hangjelzést adni                         1000 m-re megállás
                                              (távolságot jelző kiegészítő tábla)




    Köteles hangjelzést adni                          Köteles megállni
     (2 hosszú hangjelet)                          (vámvizsgálat céljából)




     Hullámzást okozni tilos                     Áthaladás tilos, de készüljön
                                                      fel az induláshoz




                             Víziút főbb jelzései 2.
          Duzzasztómű                                    Köteles komp
                                                          (1500 m-re)




Ajánlott a nyíl irányában haladni                      Vesztegelni szabad
(az állandó fénytől a villogó felé)
                                                                                              13

   Vesztegelni szabad a méterben megadott         Vesztegelni szabad a méterben jelzett
     szélességben (a jelzéstől számítva)         két távolság között (a jelzéstől számítva)




          Folyamkilométer a Dunán           Az egymás mellé állítható hajók maximális száma




                              Ajánlott átjáró (csak egyirányú)




                                    Vízitérképek
  A vízitérképek sok szempontból eltérnek a „hagyományos” térképektől, mert ezeket külön
a vízenjárók igényeinek megfelelően készítik. A turistatérképek mérete nem is lenne
megfelelő. A vízitérképek ábrázolják:

                      a meder és a víz minden részletét
                      a part vonalát (a kikötés, a víz megközelíthetősége miatt)
                      a folyót szegélyező szárazföldi sáv kb. 1 km-es szakaszát (táborhely,
                       vásárlási lehetőség, látnivalók stb.)

   A vízitérképeket harmonika alakban hajtjuk össze, hogy jól lehessen használni. Mivel a
folyók vonala gyakran kanyargós, ott, ahol a folyó elkanyarodik, „szétvágják”, és az egyes
darabokat elforgatják annyira, hogy egy vonalban lehessen ábrázolni. Ennek az a
következménye, hogy lapról-lapra más az északi irány. A vízitérképeken az ún.
mélységvonalak az azonos mélységű pontokat kötik össze. Állóvizeknél ezek zárt görbék,
folyóknál folyásirányban elhelyezkedő végtelen görbék.

                 A vízitérképeken található legfontosabb jelek
                                                                                            14




   Csónakkal beevezni           Sodorvonal, folyásirány            Örvény, forgó
       veszélyes




  Folyamkilométer-tábla            Zátony, sekély víz            Oldalirányú sodrás




        Hajózsilip                  Veszélyes hely               Úszójel, jobb part




  Keresztgát, partvédőmű       Ajánlott átmenet a másik           Úszójel, bal part
                                        oldalra




       Hajóállomás                      Limány                     Áthaladni tilos
                           A folyószakaszok jellemzői
   A folyók rendszerint magas hegységekben erednek és onnan futnak azután a hegyek között
ki az alföldekre. Ennek megfelelően a folyóknak három fő szakaszát különböztethetjük meg,
éspedig a felső-, a közép- és az alsószakaszt.

   A felsőszakasz jellemzője, hogy a víz V alakú mederben nagy gyorsasággal folyik és az
útjába került nagyobb hordalékot a medrében hosszabb távolságon át görgeti. Ez a görgő
hordalék (kő, kavics) vájja a folyó medrét. A felsőszakasz jellegű folyó ezért rendszerint mély
völgyben halad. Jellemző még, hogy igen nagy az esése, és ennek következtében a víz útjába
került legkisebb akadály is nagy örvénylést és hullámzást okoz a vízen. A felsőszakasz jellegű
folyó éppen a benne lévő nagy hordaléknál fogva a medrében lévő egyenetlenségeket mintegy
leborotválja, ahol pedig a mederben lévő anyagok keménysége miatt ezt nem tudja megtenni,
ott vízesések keletkeznek, mégpedig a folyó eredetéhez közel eső hordalékos felsőszakaszon
lépcsős „cascade” vízesések.

  Jellemző halfaja a pisztráng. A felsőszakasz rövid meghatározása: a folyó munkavégző
képessége lényegesen nagyobb, mint az elvégzendő munka.

   A középszakasz jellegű folyók jellemzője a lassú futás, a tál alakú meder. Az ilyen jellegű
folyó munkavégző képessége már lényegesen lecsökken, vize zavarosodni kezd. Az eddig
magával hozott nagy törmeléket lerakja, majd a továbbiakban egyre jobban veszít erejéből és
                                                                                            15
zátonyokat kezd építeni, medrét egyre jobban feliszapolja. Leginkább jellemzi a középszakasz
jellegű folyót a kanyargás, melyet idegen szóval meanderezésnek is neveznek.

  Jellegzetes hala a ponty. A középszakasz rövid jellemzése: a folyó munkavégző képessége
közel egyenlő az elvégzendő munkával.

   Az alsószakasz jellemzője az igen lassú folyás és a teljesen lapos meder. A víz itt már csak
a felülről jövő víz nyomására folyik, esése teljesen lecsökken, alig néhány cm/km.
Munkaképessége egészen csekély, az összes addig magával vitt hordalékát lerakja. Medre
ezért teljesen feliszapolódik, rengeteg szigetet és zátonyt épít. Sodorvonala minden
akadálynál megoszlik. A hajózó utat csak állandó kotrással lehet fenntartani.

   Jellemző hala a márna és a tok. Rövid jellemzése: a folyó munkavégző képessége itt már
kisebb, mint az elvégzendő munka.

   A folyók így felsorolt szakaszváltozásai azonban nem mindig ilyen szabályos sorrendben
következnek, bár ez az általános. Kivételként említhető a Duna, amely a Dráva és a Száva
beömlése után alsószakasz jelleget ölt, majd a Vaskapu-szorosnál a hegyek között ismét
felsőszakasz jellegű lesz. Az olyan felsőszakaszoknak, melyek a folyó eredetétől távol esnek
és a hordalék így már nem durva kövekből áll, jellegzetessége a lejtős vízesés, a sellő.
A hordalék hiányában a víz ugyanis nem tudja levésni a sziklákat, csak a folyásával némiképp
lecsiszolja és a sziklák fölött nagy sebességgel zuhanva folyik le.

  A folyó azon mechanikai erejét, mellyel a hordalékot viszi és a talajt kivájja, eróziónak
nevezzük.




         Folyókon előforduló jelenségek és magyarázatuk
   A víztömeg, tehetetlensége miatt, mindig egyenes irányban igyekszik folyni. Ahol a víz
partnak ütközik, ott mindig ugyanolyan szögben verődik vissza. Ez a kanyaroknál azzal a
következménnyel jár, hogy a part kimosása mellett minden kanyar után rendszerint egy
ellenkező irányú kanyar képződik. A sodorvonal a kanyar külső, homorú oldalán halad és a
vízijárműveket is a kanyar külső oldalához sodorja.

   Ahol a sebesfolyású vízsáv egy lassú vagy álló vízsáv közvetlen környezetébe kerül
(pl.: sziklák, sarkantyú, hídláb vagy egyéb mederszűkítő építmény mögött), az akadály
mögötti kiszélesedésben a gyorsan folyó víz egy része visszafordul az állóvízbe, hogy a két
különböző sebesség folytán keletkező szintkülönbséget kiegyenlítse. Az ilyen forduló,
limány, vagy örvény helyén a víz egy függőleges tengelyű ún. álló vízmag, a „lebegő” körül
forog. A limányos víz a haladásnak akadálya, sebes vízben azonban a legjobb kikötési
lehetőséget nyújtja.

   Tapasztalatlan evezősök réme a sarkantyú, mert a víz sodrát ellenkező irányba térítve a
csónakot kidobja az eredeti irányból és a part mellett haladó evezős egyszer csak azt veszi
észre, hogy ha kormányával nem ellensúlyozta a sarkantyú hatását, akkor máris a nagyvíz
közepén evez. A sarkantyú a partra merőleges, kövekből rakott keresztgát, amely a folyó
medrének keresztmetszetét lecsökkenti, ezáltal nagyobb sebességre készteti a vizet, a folyó
sodrását gyorsítja. Olyankor is alkalmazzák, ha a folyó sodorvonalát az egyik partról a másik
felé akarják átdobni.
                                                                                           16
   Vízszintes fekvésű szikla, kőhányás, hordalékpad, melyek a vízfolyást gátszerűen
tartóztatják fel, megduzzasztják a vizet. Ilyenkor a gátak előtt a durva hordalék megakad, a
víz a gáton keresztül átbukik és a bukás után egy vízszintes tengely körül örvénylik. A
finomabb hordalék az akadály mögött, egy kicsivel távolabb rakódik le. Az örvénylés helyén
az akadály mögött a mederfenék kivájódik, és egy mély lyuk, az ún. kaba keletkezik, a
csendes vízen pedig zátonyok képződnek.

   A mederben lévő élesebb sziklatömbön vagy cölöpmaradványon, mely a vizet nem
duzzasztja meg, a nekiütköző víz felfelé, a víz felszíne felé fordul. Ilyen helyeken egy kis
púposodás látható a víz felszínén, amely mentén mintegy középpont körül a víz sebesebben
folyik. Az ilyen felfelé tölcséresedő kisebb örvény a fortyogó, ami mindig veszélyes hajózási,
evezési akadálynak a jele.




                                                                    Fortyogó




      Limány                Sarkantyú                                 Bukógát
                                                     a) duzzasztás, b) bukó, c) durva hordalék
                                                      d) bukógát, e) kaba örvénnyel, f) rezgő
                                                  g) a lassú folyásban lerakott finom hordalék
                                     A hullámzás
   Sima folyó, vagy állóvíz felületét valamilyen rácsapódó légmozgás, szél vagy ráütődő
tárgy az egyensúlyból kimozdítja, egyes részeit mélyebbre kényszeríti. A víz a külső hatás
mértékét csökkenteni igyekszik, megpróbál visszatérni az egyensúlyi helyzetbe és így a
vízrészecskék függőleges irányú mozgásba jönnek. Ez a mozgás a szomszédos részecskékre is
átterjed, és ez a mozgás csökkenő mértékben tovaterjed. A hullámok ezért a keletkezési
helyüktől távolodni látszanak. Ugyanígy keletkezik hullámzás ott is, ahol mozgó vízi jármű,
hídláb vagy egyéb akadály a víz egyenletes folyásának megváltoztatásával a víz szintjében
egyenetlenséget idéz elő, szintkülönbséget és ezzel hullámzó mozgást okoz.

   A hullám távolodó mozgásával szemben a víz ilyen irányú mozgása csak látszólagos. A víz
részecskéi csak egy helyben mozognak fel és le, eredeti helyükre legfeljebb akkor nem
térhetnek vissza, ha a szél eltolja őket. Ez a haladás azonban a hullámfront látszólagos
haladásához képest igen lassú.

   A folyóvizeken a vízfolyás és a szél iránya szerint más és más alakú hullámok keletkeznek.
Minél szélesebb és minél mélyebb egy folyó, és minél lassúbb a folyása, annál nagyobb
hullámverést okoz a szél. Gyors vízfolyásra a szélnek alig van hatása.

   A vízfolyás irányából jövő felső szél csak enyhe hullámzást kelt. Az oldalszelek
hullámverést okoznak és a parthoz vagy zátonyhoz sodorhatják a csónakot. Az alsó szél kelti
a leglátványosabb hullámzást a vízen: mivel a vízfolyással szembe fúj, abba belekap és
szabálytalan, csekély hullámhosszú, de aránylag magas hullámokat idéz elő. A
hullámhegyeket tarajossá, tajtékossá szaggatja és sokszor a levegőbe is felszórja a vizet.
                                                                                          17
   A szél erejétől átbukó és a vizet a meder fenekéig felkavaró hullámokat, amelyeket
hegymenetben haladó, mélyjáratú nagy hajók is kelthetnek, fenékhullámoknak nevezzük. A
sekély vizeken általában gyakoribb.

   A hajók által keltett hullámok annak orrától V alakban csúcsosodó sorban hömpölyögnek a
hajótól a part felé, ahonnan visszaverődnek a víz közepe felé és lassan elülnek. Nagyságuk a
hajó sebességétől, merülési mélységétől és szélességétől függ. Ezek a tényezők határozzák
meg a víz ellenállását. Minél kisebb az ellenállás, annál kisebbek a hullámok.

   A hullámok méreteit a hullámmagassággal fejezzük ki. Folyókon a fél métertől 75 cm-ig
terjedő hullámok már ritkaságszámba mennek (alsó szél, vagy nagy merülésű hajó kelthet
ilyeneket).




     Felső szél által okozott hullámzás             Alsó szél által okozott hullámzás




                              A folyószabályozások
   A folyók szabályozása három nagy szempontból szükséges: közegészségügyi, közlekedési
és gazdasági szempontból.

   Közegészségügyi szempont kívánja meg a mocsarak, lápok, ingoványok, árterületek
csökkentését. A közlekedésügyi szempont a mederszabályozást és a partbiztosítást igényli.
Gazdasági szempontból a termőterületek növelése, árvízveszélyének csökkentése, öntözés és
energiagazdálkodás miatt van szükség a folyók vizeinek szabályozására.

  A szabályozás fokozata magasvíz, középvíz és kisvíz szerint változik.

   Magasvíz, árvíz esetén az elárasztások csökkentése a feladat (árvízbiztosítás, védgát,
nyúlgátak emelése). Középvíznél a part biztosítása, egységes meder kialakítása, a vízierő
kihasználása, megfelelő sodor biztosítása (mederszűkítés, sarkantyú) a feladat. Kisvíznél a
hordalékkotrás, zátonyképződés megakadályozása, hajóút biztosítása, vízraktározás (esetleg
völgyzárógáttal), ivóvíz, faúsztatás és a vízierő kihasználása az elvégzendő feladatok.

   A szabályozás függ még a folyószakasz jellegétől is. Így beszélünk felsőszakasz
biztosításáról (sebességcsökkentés keresztgátakkal, hordalékfelfogás vesszőfonatos bukókkal,
vízmosás elkerítése, partbiztosítás, erdősítés, víztárolás völgyzárógáttal), középszakasz-
(árvédelem és hajózás, közegészségügy és vízierő) és alsószakasz-biztosításról
(hordalékmentesítés és torkolatvédelem).

  A szabályozás végrehajtása:

           átvágásokkal (lassú folyás gyorsítása, sok kanyar esetén)
           párhuzamos művekkel (mederszélesség csökkentés, partvédelem)
           sarkantyúkkal (mederkeskenyítés, vízsebesség-növelés, vízfolyás elterelése,
            partvédelem)
                                                                                           18
           fenéksarkantyúkkal és fenékburkoló gátakkal (a mederfenék tartóssága végett)
           keresztgátakkal (vízduzzasztás, víztárolás, elevenerő-csökkentés,
            hordalékcsökkentés, fenékvédelem, zuhatagóvás)
           kotrás (zátonyelvétel, mélyítés)

   A szabályozás eszközei a gátak. Ezek különböző anyagból épített, különböző nevű,
duzzasztást célzó, sodrást növelő, védelmet szolgáló, szilárd vagy eltávolítható építmények és
berendezések. A zsilipek a gátak szabályozható, a vizet ki-be eresztő nyílásai. A szabályozás
további eszközei a töltések és egyéb maradandó jellegű, földből készült árvízvédelmi
berendezések.

   A szabályozás elengedhetetlen feltétele a folyó természetének és környékének alapos
ismerete is (vízhozam, vízállás, sebesség, árvíz, időjárás, talajnemek).




                            A szabályozás eszköze a vízierőmű is
                                    Árvízvédelem
   Az elődeink által megépített árvízvédelmi töltéseket és tartozékait, valamint a töltésben
lévő műtárgyakat jó állapotban kell tartani, az árvizek alkalmával pedig a töltéseken
védekezni szükséges, nehogy az árvíz gátszakadást okozva visszahódítsa régi árterét, amelyen
ma már a mentesítés óta több száz milliárdos vagyon keletkezett.

                        Árvízvédelemmel kapcsolatos fogalmak
   Ártér az a terület, amelyet a Tisza árvizei az ármentesítési munkák előtt szabadon
elöntöttek. Az árvízvédelmi töltés (gát) olyan földmű, amely a terep fölé emelkedő árvíz
szétterülését meghatározott területsávra a hullámtérre korlátozza. Keresztmetszeti alakja
egyszerű vagy összetett trapéz, 3-5 m széles koronával, a víz felől 1:3, a mentett oldalán 1:2
vagy 1:3 rézsűvel. A rézsűket karbantartott gyeptakaró borítja, amely védelmet nyújt a szél
okozta hullámverés ellen.

   A töltéskorona általában bogárhátúra domborított földút, amelyről a csapadék gyorsan
lefolyik, és így nem ázik át, hamar járható lesz. Az árvízvédelmi töltéseken a gépjármű
közlekedése csak az illetékes vízügyi igazgatóságok engedélyével lehetséges, kerékpárral
azonban a töltéseken engedély nélkül lehet közlekedni. A gátkoronák egy részét
aszfaltburkolattal látták el. Szeged és Tokaj között mintegy 330 km hosszú töltésen 125 km az
aszfaltozott gátkorona.

   Szelvénykövek azért vannak 100 m-enként az árvízvédelmi töltés mentett oldali
koronaélben elhelyezve, hogy árvíz esetén pontosan meg tudják jelölni a veszély helyét.
A töltések szelvényezése minden Vízügyi Igazgatóság határánál 0+00 szelvénnyel kezdődik
és a vízfolyással szemben halad. A szelvényszámokat a szelvénykőre festik a következő
módon: 7/4. Ez azt jelenti, hogy VIZIG határától 7400 m-re vagyunk. Kerékpáros túrázásnál a
szelvénykövek nagyon jó tájékoztatást adnak.
                                                                                                19
   Rampák biztosítják az árvízvédelmi töltésre való fel- illetve lejutást, illetve a töltésen való
átjárást. A rampák két oldalán gátsorompókat helyeznek el, hogy megakadályozzák a
töltéskoronán az engedély nélküli gépjárműhasználatot.




                                                                                    ÁSZ: árvízszint




                                 Az árvízvédelmi töltés részei




            Szelvénykő                                                       Rampa

   Zsilipek vezetik át az árvízvédelmi töltéseken keresztül – árvízmentes időszakban – a töltés
által védett árterületen összegyűlt belvizeket, hogy azok a Tiszába szabadon befolyhassanak.
Árvízkor azonban e zsilipeket a zsilipkapuk leeresztésével lezárják, ezzel megakadályozzák,
hogy az árvizek a mentesített területre kikerüljenek.

   A belvízátemelő szivattyútelepek feladata, hogy a zsilipkapuk lezárásával a mentesített
területen összegyűlt belvizeket – miután azok gravitációsan a Tiszába nem tudnak lefolyni –
szivattyúzással átemeljék a töltéseken a Tisza hullámterére. A belvízátemelő telepeket
szivattyútelepi gépészek üzemeltetik.

   Véderdők találhatók a töltések vízoldali lábától számított 10 m-es szabadon hagyandó
előtéren túl. Szélességük 50–300 m. Főleg botoló füzesekből állnak, amelyeknek célja, hogy a
hullámtér árvízi elöntése esetén a szél hatására kialakuló hullámzást csökkentve védjék a
töltés rézsűjét az elhabolás rongálása ellen.

   Kubikgödrök a Tisza-töltés megépítéséhez szükséges földnyerő helyek voltak, amelyet
egymástól – a brigádok munkahelyétől – földgerendák választottak el. A kubik német szó,
köbmétert jelent. Ezeket a kubikgödröket és földgerendákat telepítették be füzesekkel, így
alakultak ki a kubikerdők, amelyek hullámverés elleni véderdők funkciójának tesznek eleget.

   A gátőrök a Tisza jobb- és balparti töltései mellett, egymástól mintegy öt kilométerre levő
gátőrtelepeken élnek. A gátőrtelepek ivóvízzel, villannyal és szolgálati telefonnal minden
esetben (postai telefonnal ritkábban) ellátott lakó- és melléképületekből állnak. Helyüket
táblák jelzik a töltésen.

    A szolgálati telefonon keresztül segítséget kérhetünk, de információt is kaphatunk a
vízügyi igazgatóságok illetékes osztályától a vízellátás várható alakulásáról, a vízminőségről
és egyéb kérdésekről is. A gátőrök állattartással is foglalkoznak, így bizonyára kapható náluk
tej, tojás, baromfi, esetleg gyümölcs. A gátőrházaknál rendszerint sátorozásra alkalmas hely,
esetleg szállás is található.
                                                                                              20
  A gátőr szolgálati ténykedésében hivatalos személynek minősül, s e minőségben törvény
védi, fokozott büntetőjogi oltalom alatt áll.




                                      Zsilip keresztmetszete




   A gátőr szolgálatban, árvízvédelmi készültség idején vagy védekezésen kívüli időszakban
a hatósági és felügyeleti jogkör gyakorlása során szolgálati formaruhát visel. A gátőr
szolgálati igazolványát állandóan magánál tartja, és kérésre felmutatja.

   A gátőr őrjárása területén:
            – gyakorolja a vízügyi felügyeleti tevékenységet
            – biztosítja a vízügyi törvény 13., 14., 15. §-ainak megtartását, melyek szerint a
               vizek fertőzése és káros szennyezése tilos
            – figyelemmel kíséri a köztulajdonban levő területek, erdők, kisajátított területek
               állapotát
            – jelenti a társadalmi tulajdont károsító jelenségeket
            – jelzi továbbá a környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontból
               kifogásolható szemét- és hulladéklerakást, vagy a természeti környezet más
               irányú megkárosítását
            – ellátja a véderdők felügyeletét
            – felelős az árvízvédelmi töltések, előterek és töltéstartozékok állapotáért

   A gátőr az engedéllyel nem rendelkező gépjárművek töltésen való közlekedését
megakadályozza és ennek érdekében a töltések sorompóit szabályzat szerint kezeli.
A töltésen és az előtereken engedély nélkül közlekedő, illetve kárt okozó járművek
rendszámát feljegyzi, a károkozás leírásával együtt jelenti. Az ilyen jellegű károkozás,
továbbá a sorompók illetéktelen kezelése és megrongálása szabálysértésnek minősül.
A kerékpárosok az árvízvédelmi töltéseken engedély nélkül közlekedhetnek.

                                       Árvízvédekezés
   Árvízvédekezésre a Tiszán akkor kerül sor, amikor a Tisza kilép az anyamedréből és
elárasztja a hullámteret.
   I. fokú árvízvédelmi készültséget akkor rendelnek el, amikor az árvíz eléri a védtöltés lábát.
Ez a készültség figyelő szolgálatot jelent, a szakaszvédelem-vezető mérnökök kiköltöznek a
szakaszvédelmi központokba, bejárják és felülvizsgálják szakaszaikat, a zsilipeket lezárják, és
melléjük vészőröket állítanak.
                                                                                            21
   II. fokú árvízvédelmi készültséget akkor rendelnek el, amikor az árvíz ráfekszik a töltés
rézsűjére és a töltésben kárt okozhat. Ekkor a gátőrök mellé segédőröket vesznek fel, akik
éjjel-nappal járják és figyelik a töltést. A segédőrök karszalagot viselnek. Ők jogosultak a
töltésen közlekedőket igazoltatni. A töltésen csak „ÁRVÍZVÉDELEM” jelzéssel ellátott
gépjárművek közlekedhetnek.
   III. fokú árvízvédelmi készültséget akkor rendelnek el, ha az árvíz emelkedik és további
áradás várható. Ekkor tovább növelik a segédőrök létszámát. A védvonalon észlelt veszélyes
jelenségeket, a veszély nagyságától függően sárga és piros zászlókkal jelölik meg,
amelyekhez tilos hozzányúlni. Nagy szél esetén a hullámok átcsaphatnak a töltéskoronán.
Ilyen esetekben nem ajánlatos a töltésen közlekedni.




                              Árvízvédelmi készültségi fokozatok
   Folyók sebességének és vízhozamának közelítő számítása
   A szerkesztő itt közbeszól és magyarázkodásra kényszerül. Ennek oka az, hogy a
következő rész – ritka kivételként – saját szerzemény, nem máshonnan lett átvéve és első
ránézésre talán sok matematikát tartalmaz. Az anyagot átnéző Miki bá a kéziratra ezt írta:
„Közlése meggondolandó”. Meggondoltam – és közlöm. Aki a feleslegesnek és
matematikailag bonyolultnak tartja, olvassa el a következő bekezdést.

    Az I. vízicserkészpróbát normális esetben 14–15 éves korban teszik le a cserkészek. A
megértéshez szükséges matematikai ismereteket a középiskola első és második osztályában
tanulják. Ilyen szempontból célszerűbb lett volna a II. vagy III. próba anyagába felvenni ezt a
részt, azonban ez terjedelmi okokból nem sikerülhetett. Megfelelő magyarázattal azonban
meg lehet érteni ezt a részt. Ha mégsem, úgy nem kell kétségbe esni, el kell tenni és néhány
évvel később újra elolvasni. Ha valaki még így is kétségbe vonja a következő rész
létjogosultságát, az kétségbe vonja a teljes középiskolai matematikaoktatás szükségességét is.
Ez pusztán gyakorlati alkalmazása az ott tanultaknak. Az ismereteket pedig sohasem öncélúan
tanuljuk, hanem azért, hogy alkalmazni tudjuk.

   A folyók sebessége és vízhozama a szakirodalomban, illetve vízitúra-könyvekben
megtalálható. Ezek azonban csak átlagértékek. Szükséges lehet például az, hogy egy adott
vízállásnál tudjuk, hogy milyen gyorsan folyik a folyó, vagy saját sebességünk ismerete, mert
ekkor pontosabban becsülhetjük azt, hogy bizonyos távolságokat mennyi idő alatt tudunk
megtenni. Például saját sebességünket a vízitúra előtt meghatározhatjuk még hazai vizeken.
Dunai vízitáborra menve, a Duna sebességét az irodalomban megnézve és sajátunkat ismerve
kiszámolhatjuk, hogy egy nap alatt mennyi az a táv, amit még kényelmesen meg tudunk tenni.
A probléma tehát egyáltalán nem öncélú, elméleti feladat.
   A folyó sebességének meghatározására egyszerű megoldás az, hogy beledobunk a vízbe
egy faágat és azt nézzük, hogy az milyen gyorsan halad, vagy a hajónkkal csorogva figyeljük
a folyamkilométer-táblákat.
   Pontosabb értéket kaphatunk a következő egyszerű eljárással,
melyhez csak egy időmérő eszközre és a kilométertáblákra van
szükségünk. Ezután a módszer a következő: tegyük fel, hogy 2,5
kilométert hegymenetben 20 perc, völgymenetben 15 perc alatt tettünk
                                                                                             22
meg (természetesen mindkét esetben a sodorvonalban haladva).
Ezután a kenu sebességét k-val, a folyóét pedig f-el jelölve felírhatjuk
a következő egyenletrendszert:
                               k – f = 7,5
                               k + f = 10
   Az első egyenlet a hegymenetre van felírva, ahol a folyó ellenünk
dolgozik, ezért negatív az f, a (k – f) pedig azért 7,5 mert ha 20 perc
alatt 2,5 km-t teszünk meg, akkor egy óra alatt 7,5 km-t. A második
egyenlet hasonló megfontolások alapján jön ki a völgymenetre. A            Sebességünk alakulása
megoldás rendkívül egyszerű, mert ha a két egyenletet összeadjuk,                hegy- és
akkor egy egyenlet marad, amiben csak k szerepel. Ezt már könnyen             völgymenetben
meg lehet oldani, a megoldást pedig visszahelyettesítve valamelyik
egyenletbe f is kiszámítható.




                             (k – f) + (k + f) = 7,5 + 10
                                           2k = 17,5
                                             k = 8,75  a kenu sebessége állóvízben (km/h)

                                     8,75 + f = 10 (2. egyenlet)
                                            f = 1,25  a folyó sebessége (km/h)

    A matematikája a problémának egyszerű, azonban egyrészt azt ne felejtsük el soha, hogy
„egy mérés – nem mérés, két mérés – fél mérés, három mérés – egy mérés”, tehát többször
célszerű elvégezni a mérést, hogy a valódi értéket kapjuk, másrészt pedig ugyanolyan
erőkifejtéssel kell eveznünk hegymenetben és völgymenetben egyaránt. Hibája a mérésnek az
is, hogy a folyó sebessége nem a felszínen, hanem kb. 20-40 cm-rel a vízfelszín alatt a
legnagyobb. Ez azonban számunkra nem probléma. Nem a folyó „hivatalos” sebességét
kapjuk így meg, hanem a vízfelszínit, de ez számunkra nem lényeges különbség.

   Az adatok egyébként a szegedi Tisza szakaszra vonatkoznak, és majdnem pontosan az
irodalmi értéket (1,1--1,3 km/h) adják vissza, a közelítés tehát jónak mondható.

   A folyó vízhozamának becslése sokkal nehezebb feladat, továbbá gyakorlati szempontból
kevésbé lényeges, legalábbis a vízicserkészek számára. A számolás azért pontatlan, mert
ismerni kell hozzá a meder keresztmetszetét, valamint a folyó sebességét. Ha a sebességet az
előzőek szerint meghatározzuk, akkor annak a hibája is hozzáadódik a vízhozam
számolásánál fellépő egyéb hibákhoz. Ezek pedig a következők: a folyó sebessége nem
egyforma a teljes mederkeresztmetszetben, a mederkeresztmetszetet pedig csak nagyon
hozzávetőlegesen tudjuk megbecsülni, hiszen nem látunk le a víz fenekéig.

   Ha tehát tudjuk, hogy a víztömeg egy másodperc alatt hány métert tesz meg (vagyis
ismerjük a sebességét) és tudjuk, hogy hány négyzetméteren történik mindez, akkor a két
érték szorzatával megkapjuk a vízhozamot (m/s × m2 = m3/s).

   A folyó keresztmetszetét a következő közelítéssel számolhatjuk: tudjuk (valahonnan, pl.
szakirodalomból, vagy kimértük), hogy középen milyen mély a folyó. Ezután ha
feltételezzük, hogy a partoktól a meder középvonalig egyenletesen mélyül a folyó, akkor egy
(fejtetőre állított) háromszöget kapunk, melynek alapja a folyó szélessége, magassága pedig a
folyó mélysége. Ebből látszik, hogy a folyó szélességét is le kell valahogyan mérnünk, amit
többféleképpen is megtehetünk. Az „ellenzős sapka” módszer úgy működik, hogy a
                                                                                                23
  folyóparton állva úgy tartjuk a fejünket, hogy pont a túlsó partig lássunk el a napellenző alatt.
  Ezután elfordítjuk a fejünket 90 fokkal, majd megjegyezzük azt a pontot az innenső parton,
  ameddig most ellátunk. A parton lemérve ezen pont és álláspontunk távolságát megkapjuk a
  folyó közelítő szélességét. A másik lehetőség, hogy átevezünk a folyón úgy, hogy
  folyamatosan a túlpart felé haladunk. A sodrás természetesen levisz minket közben, de ez nem
  befolyásolja az eredményt. Ebben az esetben ismerjük saját sebességünket és mérjük az időt,
  így ki tudjuk számolni az utat. Miután a szélesség és mélység megvan, a háromszög
  területének kiszámítása következik (alap×magasság/2).

     A keresztmetszet pontosabban megállapítható, ha egy kötélre megfelelő súlyú nehezéket
  kötünk és körülbelül 10 méterenként mélységet mérünk. Így háromszögekkel, trapézokkal,
  esetleg téglalapokkal közelítve pontosabb mederkeresztmetszet értéket kaphatunk. Hiba
  viszont az, hogy a sodrás miatt a nehezék és köztünk a kötél nem függőleges. Ezt a
  függőlegestől való szögeltérés ismeretében (aminek a mérése nehézséget okozhat) az
  m=k×cos képlettel korrigálhatjuk, ahol m a mélység, k a kötél hossza,  pedig a szögeltérés.




Ugyanazon meder keresztmetszetének közelítése háromszöggel (balról) és trapézokkal (jobbról). A
 háromszöggel történő közelítés egyszerűbb, de jóval pontatlanabb is, a trapézokkal (a szélen itt is
        két háromszög van) a hiba a töredékére csökken, de jóval több helyen kell mérni.
                                               Nyilvánvaló, hogy a kötél hossza nem egyezik
                                             meg a valódi mélységgel (minél nagyobb a sodrás
                                             és ezzel a szögeltérés, annál kevésbé). A
                                             mederfenékkel együtt ez a két egyenes egy
                                             derékszögű háromszöget ad. Ebből ismert a kötél
                                             hossza és – legalábbis elvileg – kimérhető a
                                             szögeltérés. Előbbit h-val, utóbbit -val jelölve, a
                                             meder valódi mélységét pedig m-el, felírható a
                                             következő összefüggés: cos = m / h ; ezt
                                             átrendezve m = h × cos. A cos értékét
                                             zsebszámológéppel        kiszámíthatjuk,       vagy
                                             kikereshetjük függvénytáblázatból. =0° esetén
                                             m=h, =30° esetén m=0,87h, =45° esetén
                                             m=0,70h. Kis szögeknél tehát nem követünk el
                                             nagy hibát, ha mélység helyett a kötélhosszal
                                             számolunk.


     Így képzelhető el a folyóban történő
   mélységmérésnél a mélységmérő kötél
     elhelyezkedése a kenuhoz képest.

     A keresztmetszetet ezután megszorozva a sebességgel, melyet m/s-ban kell megadni
  (az átváltás: 1 m/s = 3,6 km/h), a másodpercenként a meder teljes keresztmetszetén átfolyó
  vízmennyiséget, azaz a vízhozamot kapjuk eredményül.

    Ha például a vízmélység 5 m, a szélesség pedig 160 m, akkor a meder keresztmetszetét
  közelítő háromszög területe 5×160/2 = 400 m2. A sebesség legyen 1,2 km/h, ami 1/3 (0,33)
  m/s. A vízhozam tehát: 1/3×400  133,3 m3/s.
                                                                                               24
   Az adatok itt is a szegedi Tiszára vonatkoznak, a vízhozam irodalmi értéke pedig kisvíznél
50 m3/s, árvíznél 4000 m3/s. A számításunk kis- vagy középvízre történt, ekkor teljesülnek
ugyanis a szélesség- és mélység-feltételek. Hihető értéket kaptunk, a közelítés tehát minden
hibájával együtt elfogadható értéket adott.
   A vízsebességet és vízhozamot a valóságban a vízügyi szakemberek másképpen, erre a
célra készített műszerekkel mérik. Ezek az egyszerű módszerek viszont olyan lépésekből
állnak, melyekhez semmilyen speciális műszer nem kell, és mégis elfogadható, viszonylag
pontos vízsebesség és vízhozam értékeket adnak a folyókról.
   Még egy kis magyarázat ehhez a részhez: nem kétséges, hogy ha egy humán érdeklődésű
vízicserkész állítja össze ezt a próbarendszert, aligha ír bele ilyet. Én azonban vegyésznek
készülő emberként óhatatlanul természettudományos szemléletű vagyok. Remélem, hogy
minél többen megértik ezt a részt, mert ez azt jelenti, hogy tudják használni a józan eszüket,
ami – úgy gondolom – nemcsak a cserkészéletben válhat hasznukra.
                               Magyarország folyói
                                      A Dunántúl vizei


                                                          1: a Duna főága
                                                             (Öreg- vagy Nagy-Duna)
                                                          2: a bősi fel- és alvízi csatorna,
                                                             vízlépcsővel és hajózsilippel
                                                          3: Szigetközi-Dunaágak
                                                             (vízpótló rendszer)
                                                          4: Mosoni (Győri)-Duna
                                                          5: Szentendrei-Duna
                                                          6: Ráckevei (Soroksári)-Duna
                                                          7: Rába
                                                          8: Zala
                                                          9: Balaton
                                                         10: Sió-csatorna
                                                         11: Velencei-tó




                                           Duna
   A Duna a Német Szövetségi Köztársaságban, a Sváb-Jurához tartozó Fekete-erdőben ered,
Donaueschingen-nél a Brigach-, a Brege-patakok, illetve a Fürstenberg-kastély parkjában lévő
„Duna-forrás” összefolyásából keletkezik. Áthalad Németországon és Ausztrián, határfolyó
Ausztria és Szlovákia, majd Szlovákia és Magyarország között. Magyarország és Szerbia után
ismét határfolyó Szerbia és Románia, illetve Románia és Bulgária között. Ezután Románia
területén halad, majd határt képez Románia és Moldva, végül Románia és Ukrajna között.
Kilenc ország területét érinti, Cernavoda-tól egy csatorna köti össze Constanta-tól északra a
tengerrel. Végül három főágra szakadva (Kilia-, Sulina- és Szent-György-ág) ömlik a
Fekete-tengerbe.

   Teljes hossza 2850 km, ebből a magyarországi Duna főága 417 km. Esése a Pozsony-Bős
szakaszon 35 cm/km, Bőstől Gönyüig 17 cm/km, Gönyütől Mohácsig pedig
                                                                                          25
6 cm/km. Sebessége Magyarországra belépve 7 km/h, mikor pedig elhagyja hazánkat,
3 km/h. A meder átlagos szélessége 300 és 600 m között váltakozik, a víz átlagos mélysége
2–7 m.

   Rajka–Mohács között a javasolt túranapok száma 10–12 nap, 3–4 pihenőnappal. A túra
bárhol elkezdhető és befejezhető.

   A Dunán felfelé gyakorlott evezősök óránként 3-5 km-t tudnak megtenni, naponta pedig
kb. 20-25 km-t. Lefelé 8-10 km/h sebességgel haladhatunk, ami napi 40-50 km megtételét
teszi lehetővé.

                                           Rába
   Ausztriában, a Fischerbach-i Alpokban, a Hochlantsch DK-i lejtőjén ered két ágból
1200 m magasságban. A két ág 11 km után 411 m magasságban Passail-nál egyesül, majd 100
km megtétele után Alsószölnöknél, 288 m tszf-i magasságban éri el a magyar határt. Győr
belvárosában torkollik a Mosoni (Győri)-Dunába.

   Hossza 322 km, melyből a hazai szakasz 211 km. A meder átlagos esése 56 cm/km,
Szentgotthárdnál 90 cm/km, a torkolat előtt 21 cm/km. Sebessége 2–11 km/h között
váltakozik, de ez nagyban függ az ausztriai hóolvadástól és esőzéstől. Átlagos mélysége
1–2,5 m, de a duzzasztóművek előtt 5–7 m is lehet. Áradáskor előfordul az is, hogy a víz egy
nap alatt 3–4 m-t emelkedik.

   A vízitúrázáshoz szükséges tudni, hogy a Rába az Alsószölnök–Szentgotthárd szakaszon
(kb. 9 km) határfolyóként többször keresztezi a magyar-osztrák határt, így ott nem lehet
közlekedni. A túrát Szentgotthárdnál lehet kezdeni, de csak gyakorlott vízitúrázóknak
érdemes innen indulni. Aki nem szlalom-dicsőségre vágyik, Sárvárról induljon, onnan már
nem olyan vad a víz. Alacsony vízállásnál az Ikervári duzzasztómű alatt a főmederben nincs
víz, ekkor a műcsatornán lehet továbbhaladni. A javasolt túranapok száma 4–6 nap, 1-2
pihenőnappal.

                                          Rábca
   A Rábából Sárvár alatt kiágazó Kis-Rába neve a Répcével való egyesülésen túl Rábca. Sík
vidéken folyik, ezért aki nem szereti az iszapot, az ne túrázzon rajta, mert iszap nélküli
kikötőhelyet aligha fog találni. Amúgy nagyon kedves folyó és táj. Győrtől nyugat felé
evezve eljuthatunk rajta a Hansági Tájvédelmi Körzetbe, de indulás előtt nézzünk utána,
miképpen szabályozzák vagy éppen tiltják ott a túrázást.

                                           Zala
   Az Őrségben, Szalafő községtől északnyugatra keletkezik 3 nagyobb ág és sok kis forrás
vizének összefolyásából. A Kis-Balaton I. és II. víztározókon keresztül Balatonszentgyörgy és
Keszthely között, Fenékpusztánál torkollik a Balatonba a 115 délipart-kilométernél. Hossza
126 km, átlagos esése 10 cm/km. A víz sebessége 0,1–0,5 km/h, a meder átlagos szélessége
6–16 m, mélysége pedig 0,4–0,8 m.

   A vízitúrázáshoz szükséges tudni azt, hogy sok helyen kőszórások és kősurrantók nehezítik
a haladást. Ezeknél alacsony víznél át kell emelni, vagy a hajót kikötőzsinóron átvezetni.
Túrakiinduló pontnak magas vízállásnál Zalaegerszeg javasolható (ez az útvonal szűk,
sokszor benőtt fákkal), közepes víznél Zalabér vagy Zalaszentgrót. A Kis-Balaton területén a
                                                                                             26
torkolat és Zalavári (14,5 fkm) között a sportcélú víziközlekedés nem lehetséges, mivel a
természetvédelmi hatóság áthaladási engedélyt nem ad ki.




                                              Sió
    A siófoki kikötő-öbölben, vízeresztő zsilipen és hajózsilipen folyik ki a Balatonból és a
Gemenci-erdő mellett torkollik a Dunába. Hossza 121 km, a meder átlagos esése
14,5 cm/km. Szélessége átlagosan 20–30 m, mélysége 0–9 m. A víz sebessége (és mélysége
is) függ a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztásától, 0,5 és 4 km/h között változik.

   A Sió alsó szakaszán általában a Kapos torkolatáig van víz, felette csak akkor, ha a siófoki
zsilipen vízeresztés van. Hajózási vízmélység februártól májusig és októbertől decemberig a
Balaton     vízállásától    függően,    évente     általában     100      napon     át     van,
kb. 1,5–2 m-es vízállással. Mosatási víz nyári időszakban ugyancsak a Balaton vízállásától
függően, 4–6 napon át, 40–60 cm-es vízállással. A vízeresztésre vonatkozó információt
kaphatunk a Petőfi rádióban a vízállásjelentésből, az Országos Vízügyi Főigazgatóság
ügyeletétől vagy a Közép-Dunántúli Vízügyi Főigazgatóság ügyeletétől.

   Hajóforgalommal a tavaszi és az őszi vízeresztéskor találkozhatunk. Hajó közeledtekor
legjobb egy alkalmas helyen kikötni és a csónakot a partra húzni.

                                           Balaton

    A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. 31 állandó és 20 időszakos vízfolyás, valamint
a Zala-folyó táplálja. Lefolyása a Sió-csatornán keresztül a Dunába torkollik. A tó hossza K-
Ny-i irányban 78 km. A tó átlagos szélessége É-D-i irányban 7,7 km, de Aliga és Almádi
között 12,7 km, míg a Tihanyi-szorosban csak 1,3 km. A tó felülete: 605 km2.
A víz átlagos mélysége: 3,0–3,6 m, de a Tihanyi-szorosban lévő „kút”-ban 12,5 m. Az északi
oldalon a parttól pár méterre már 1,5–2 m mély, míg a déli parttól 300–500 m után is csak 50–
80 cm mély a víz. A Balaton vízszintjét a siófoki vízmérce „0” pontjához viszonyítva adják
meg. Ennek megfelelően a nyári max. vízállás +100 cm lehet. A vízszinttartási szabályzat
szerint a vízállás minimum +80 cm, de tartós meleg, csapadékhiányos időszakban +60 cm alá
is süllyedhet. A tó víztömege: 2 milliárd m3. Javasolt túranapok száma: evezős körtúra esetén
8–10                        nap,                       2–3                      pihenőnappal.
A „Nagy-kör” vízitúra alkalmával (lásd később) Siófok–északi-part–Keszthely–Zala-torkolat
3–5 nap, 1–2 pihenőnappal.

   Evezős és vitorlás túrákhoz szükséges tudnivalók: A Balaton állóvíz, így állandó irányú
vízfolyása nincsen. Nyugati vagy Északi erős szél esetén azonban a víz keresztmozgása
elindul, hullámképződést vált ki, a víz áramlása megindul a Tihanyi-szoroson át a keleti
medencébe. Ez a nyugati parton apadást, a keleti parton pedig áradást eredményez, amely az
északi parton 10 cm-es vízálláscsökkenést, a déli parton pedig 25 cm vízállás-emelkedést is
eredményezhet. A szél csökkenésekor megindul a visszaáramlás a nyugati medencébe és
visszaáll az eredeti nyugalmi helyzet. Előfordult, hogy 20 m/sec szélsebességnél 9 óra alatt
Keszthelyen 4 cm apadást, ugyanakkor Alsóőrsön 52,5 cm áradást mértek. A vízitúráknál
ezekkel a jelenségekkel számolni kell.
                                                                                           27

   Az uralkodó szél iránya észak-északnyugati, ezért az északi parton a Bakony hegyvonulata
és a nádasok megfelelő szélvédett sávot biztosítanak. A szél idején a déli partot tarajos, az
alacsony vízben átbukó hullámok csapdossák. Ugyanekkor az északi parton lágyabban
elnyúló hullámokat találunk. Az öblök átvágása nem célszerű, mert akkor már nem vagyunk a
szélvédett sávban, a parttól 200-300 m-re már a szél felkorbácsolja a vizet, a hullámok
többszörösükre emelkednek, az úszót és a vízijárművet elsodorják a parttól.
   Kajakoknál, kenuknál és más kis-vízi járműveknél a hullámfogó kötény viselése
szükséges. Hirtelen vihar esetén, amikor csónakkal már nem tudjuk elérni a védett kikötőt
vagy nem tudunk partra szállni, keressük a nádasok védelmét a felborulás ellen.
  A Balaton partján csak a kijelölt sátorozó helyeken és kempingekben lehet táborozni. A
nagyhajós kikötőkről a tudnivalókat a MAHART „Kikötőrend”-je tartalmazza.
   A víziközlekedés rendjéről szóló rendelkezés kimondja: a Balatonon belsőégésű motorral
hajtott motorcsónakot üzemeltetni nem szabad. A vitorlás kis hajók segédmotorját csak
kényszerhelyzetben és a kikötőből való ki- és behajózás esetén szabad üzemeltetni. Csónakok
és vízi sporteszközök – az engedélyezett vízirendezvényeken és szervezett edzéseken
résztvevő csónakokat, továbbá a 10 m2 vitorlafelületű vitorláscsónakokat kivéve – a parttól
számított 1,5 km széles vízterületen közlekedhetnek.
   A Balatonon parti kilométer számozás nincs. A partszegély hosszát a Vízrajzi Atlasz
szelvényezése szerint a Fűzfői-öbölben lévő „0”-km ponttól kiindulva az északi, illetve a déli
parton végighaladva a Keszthelyi-móló mellett lévő találkozási pontig mérik. Az
északi-partkilométer (épkm) 112,9 km, a déli-partkilométer (dpkm) 122,7 km hosszú, vagyis
összesen 235,6 km. Mivel ez a számozás a part összes öblét és domborulatát méri, a tényleges
evezési távolságok valamivel kevesebbek.
   Május 1-jétől szeptember 30-ig az Országos Meteorológiai Szolgálat viharjelző szolgálatot
tart fenn a Balatonon a viharjelzések meteorológiai kiszolgálására. Az Országos
Rendőrfőkapitányság 24 helyen felállított automata fényjelző rendszer segítségével közvetíti a
viharjelzéseket. A korlátozásokról a hajózási jelzések között már írtunk.




                                                  A viharjelző reflektorok
                                                  helye a Balaton partjain


                                        Velencei-tó
   Magyarország harmadik legnagyobb tava, 3 állandó és 11 időszakos vízfolyás táplálja. Fő
vízutánpótlását a Zámolyi és a Pátkai-víztározók adják a Császár-víz patakon keresztül.
Lefolyása a Dinnyés-Kajtori-csatorna, a Nádor (Sárvíz)- és a Sió-csatornán keresztül a
Dunába.

   Hossza K-Ny-i irányban 10,8 km. Átlagos szélessége észak-déli irányban 2,3 km de
Dinnyés–Pákozd között 3,5 km. Felülete az agárdi vízmérce +160 cm-nél 24,2 km2, melyből
közel 10,1 km2-t nádas borít. A tó átlagos mélysége 1,9 m, víztartalma az agárdi +140 cm-nél
36,1 millió m3, +160 cm-nél pedig 41,1 millió m3.
                                                                                              28

    Körtúra esetén 2–3 nap, állandó táborhelyről 4–6 nap alatt bejárható. A tó nyugati vége
madárrezervátum, nem látogatható. A nádasok között található – népi elnevezésű – „utcák,
tisztások, fertők, stb.” vízfelületei a turistatérkép alapján jól megtalálhatók és követhetők. Jó
tájékozódási pont a pákozdi emlékmű fehér obeliszkje és a Velencei-hegység csúcsán lévő
kilátó. Táborozni csak a kijelölt helyeken és a kempingekben lehet.
                                        A Tisza és mellékfolyói


                                                         1: Tisza
                                                         2: Túr
                                                         3: Szamos
                                                         4: Kraszna
                                                         5: Bodrog
                                                         6: Hernád
                                                         7: Bódva
                                                         8: Sajó
                                                         9: Zagyva
                                                        10: Keleti-főcsatorna és Kálló-ér
                                                        11: Berettyó
                                                        12: Sebes-Körös
                                                        13: Fekete-Körös
                                                        14: Fehér-Körös
                                                        15: Kettős-Körös
                                                        16: Hármas-Körös
                                                        17: Maros
                                             Tisza
   A Tisza Magyarország második legnagyobb folyója. Az Északkeleti-Kárpátokban lévő
Máramarosi havasokban az 1800 m magasságban eredő Fehér- és Fekete-Tisza
összefolyásából keletkezik. Tiszabecsnél lép be Magyarország területére, és Tiszaszigetnél
hagyja el hazánkat. Jugoszláviában, Szalánkemény (Titel) mellett ömlik a Dunába.
   Hossza 962 km, melyből a hazai szakasz 585 km. A meder átlagos esése Tiszabecs és a
Szamos-torkolat között 45–15 cm/km, utána viszont Szegedig 7–5 cm/km-re csökken. A víz
sebessége a Szamos-torkolatig 3–4 km/h, utána csak 1–2 km/h. A folyó átlagos szélessége
100–160 m, mélysége pedig 2–5 m.
   Vízitúrázáshoz szükséges tudni, hogy a felső Tisza általában 5–7 m mély bemélyülésben
folyik, így nincs jó kilátás a környezetre, az alsó Tiszán pedig a hullámtéri erdők takarják a
kilátást. A védőtöltések és így a falvak sokszor kilométerekre vannak, ezért az élelmiszer
beszerzése kérdéses lehet. Táborozni a homokpadokon, magasabb vízállás esetén a felső
partokon lehet. A kanyarokban a fövenyes partok gyorsan mélyülnek, a jó úszóknak is
vigyázni kell. A kompok felső vagy alsó kötélhez, illetve helyenként mindkettőhöz
csatlakoznak, a partközelben általában nagyobb hely van az áthaladáshoz. A pontonhidakon
csak a kijelölt hídnyílásokon, illetve a hídőr utasítása szerint haladjunk át. A kiskörei
vízerőművet alacsony vízállásoknál – általában naponta kétszer – csúcsüzemben működtetik.
A csúcsrajáratás teljes ideje alatt az erőtelep felett elhelyezett sárga fény villog. Ilyenkor a
felvízen szívóhatással, az alvízen pedig erőteljes vízáramlással kell számolni. Az ilyenkor
fellépő keresztáramlások miatt fokozott óvatossággal kell haladni, valamint figyelembe kell
venni, hogy az alvízi vízszint ilyenkor 30-60 perc alatt 0,8–1,5 m-t is emelkedhet. A
szélviszonyokat a felvízi vezetőművön elhelyezett szélzsák jelzi. A Tisza-tavon csak a
főmederben és az öblítőcsatornákban haladjunk, mert máshol zátonyok, gázlók, tuskók,
                                                                                            29
szigetek és félszigetek akadályozzák a haladást. Erős szél esetén a nyílt vízen fokozott
viharveszély áll fenn. Az Abádszalóki-öbölben viharjelzés is működik.
   A Tiszán felfelé naponta 20, esetleg 25 km-t haladhatunk. Lefelé naponta (6 óra evezéssel
számolva) átlagosan 30 km-t tehetünk meg. (Ebbe beleférhet a 40 km is, de ugyanúgy a 20
km és a pihenőnap is.)
                                           Bodrog
   Ukrajnában, az Északkeleti-Kárpátokban eredő és még a határ előtt egyesülő Ondava és
Latorca folyók összefolyásából keletkezik. Sátoraljaújhely térségében éri el a magyar határt és
Tokajnál ömlik a Tiszába. Hossza 65 km, melyből 51 km a magyar szakasz. Esése 0,5 cm/km,
a víz sebessége 1 km/h. A meder szélessége 60 m, mélysége pedig 1,5–3,5 m.

   Gyönyörű a táj a Zempléni-hegység lábánál. A tiszalöki duzzasztás Sárospatakig visszahat,
ezért Tokaj és Sárospatak között oda-vissza evezhető. Vízminősége az országban a legjobbak
közé tartozik. Túrakiinduló pont Felső- vagy Alsóberecki község.

                                            Sajó
   Szlovákiában a Gömör-Szepesi-Érchegység északkeleti oldalán ered és Tiszaújváros felett
ömlik a Tiszába. Hossza 230 km, melyből a hazai szakasz 125 km. Esése kb. 50 cm/km,
sebessége 2 km/h. Szélessége 40–60 m, mélysége 1–3 m.

  Korábban igen szennyezett volt, azonban az észak-magyarországi folyók a szlovák és
magyar nehéz- és papíripari létesítmények leállításával ugrásszerűen megtisztultak.
Túrakiinduló pontnak Sajópüspöki javasolható.

                                           Hernád
   Szlovákiában, az Alacsony-Tátra északkeleti oldalán ered 1000 m magasságban. A Sajó
legjelentősebb mellékfolyója. Hossza 286 km, a hazai szakasz 118 km. Átlagos esése
56 cm/km, sebessége 2–6 km/h. A meder szélessége átlagosan 70 m, mélysége 1–3 m.

   Túrázásra alkalmas, de több vízierőműnél át kell emelni. A Kesznyéteni Vízierőmű után,
ha a főmederben nincs víz, az üzemvízcsatornán lehet továbbhaladni, amely a Sajóba
torkollik. A Zempléni hegyek alatt haladva szép tájakat láthatunk. Meglehetősen vad víz.
Túrakiinduló pont Tornyosnémeti, Hidasnémeti vagy Hernádszurdok lehet.

                                           Bódva
   Szlovákiában, a Gömör-Szepesi-Érchegység déli lejtőjén ered, és Boldva község után
ömlik a Sajóba. Hossza 110 km, melyből a magyar szakasz 56 km. A meder átlagos esése
igen nagy, 84 cm/km, sebessége 2–4 km/h. Szélessége 8–14 m, mélysége 0,5–1 m.

   Több malomduzzasztóművel találkozhatunk az út során, a torkolatnál pedig torkolati
duzzasztóval. Túrakiinduló pont Tornanádaska vagy Hídvégardó. A 32 fkm-nél ömlik a
Bódvába a Rakaca-patak, amely a Rakaca-völgyi víztározó alatt Meszes községtől járható,
vízeresztés esetén. Ez a 6 km-es szakasz megfelelő vadvízi ismeretekkel igazi vadvízi
élményeket nyújt.
                                           Zagyva
                                                                                          30
   Az észak-magyarországi Karancs-Medves hegycsoporthoz tartozó Salgóhegy déli oldalán
ered és Szolnoknál ömlik a Tiszába. Hossza 180 km, magas vízállásnál Jobbágyitól
(123 fkm), alacsonyabb víznél a Hatvani-zúgótól (104 fkm) a torkolatig járható. Esése
Jobbágyitól Jászfelsőszentgyörgyig 80 cm/km, lejjebb 27 cm/km. Sebessége 0,2–1 km/h,
szélessége 4–13 m, mélysége pedig 0,4–1,5 m. A víz szennyezettsége miatt Hatvan alatt a
fürdés nem javasolt.
                                         Körösök
  A többes szám összesen öt folyót takar: a Sebes-Köröst, a Fehér-Köröst és a
Fekete-Köröst. Utóbbi kettő összefolyásából keletkezik a Kettős-Körös, majd ez egyesül a
Sebes-Körössel és onnantól Hármas-Körös néven folyik tovább.

   Sebes-Körös: Erdély területén, a Rézhegység és a Királyerdő közötti völgyben ered.
Hossza 209 km, ebből a hazai szakasz 59 km. Esése 17 cm/km, sebessége 3 km/h. A meder
átlagos szélessége 40 m, mélysége 1,5–3 m, de kisvízi időszakban csak 0,5 m.

   Fekete-Körös: Erdély területén, a Bihar-hegység nyugati oldalában ered. Hossza
168 km, melyből a hazai szakasz 21 km. Esése 0,06 cm/km, sebessége 1 km/h. Átlagos
szélessége 20 m, mélysége 1,5–3,5 m között változik.

  Fehér-Körös: Az Erdélyi Érchegységben ered, hossza 236 km, a hazai szakasz 10 km.
Esése 0,07 cm/km, sebessége 1 km/h. Szélessége átlagosan 15 m, mélysége 0,8–2,5 m.

  Kettős-Körös: A Fekete- és a Fehér-Körös összefolyásából keletkezik Szanazugban.
Hossza 37 km, átlagos esése 0,05 cm/km, sebessége 2 km/h. A meder szélessége 50 m,
mélysége 2–3,5 m.

   Hármas-Körös: A Kettős-Körös és a Sebes-Körös összefolyásából keletkezik
Gyomaendrődtől mintegy 10 km-re, és Csongrádnál torkollik a Tiszába. Hossza 91 km, esése
átlagosan 0,01 cm/km, sebessége 1 km/h. A meder átlagos szélessége 70 m, mélysége pedig
3–4 m.

                             Keleti-főcsatorna és Kálló-ér
  A Keleti-főcsatorna a Tiszalöki-vízlépcső fölött, az 519 fkm-nél ágazik ki a Tiszából, majd
Bakonszegnél a 11,5 fkm-nél ömlik a Kálló-érbe vagy más néven a Kék-Kállóba, amely
Darvas előtt a 24 fkm-nél torkollik a Berettyóba.

   A vízrendszer hossza: 110 km, amelyből a Keleti-főcsatorna 98 km, a Kálló-ér 12 km.
A Főcsatorna átlagos esése 0–2 cm/km, a Kálló-éré 18–20 cm/km (ezen a szakaszon). A
Főcsatorna (a duzzasztások utáni részeket nem számítva) vízitúrázási szempontból állóvíznek
tekinthető. A Kálló-ér sebessége is csak nagyobb vízeresztéskor éri el a 3–6 km/h-t, máskor
0,1 km/h. A meder szélessége a nyári nagyvízi időszakban a Keleti-főcsatornán 30-35 m, a
Kék-Kállón 10–12 m, a víziutat a belógó növényzet és a nád helyenként 1–2 m-re szűkíti. A
Főcsatorna mélysége 3–4 m, a Kálló átlagosan 2 m mély.

   Vízitúra megtételéhez előzetes átvonulási engedély szükséges a Tiszántúli Vízügyi
Igazgatóság Szakaszmérnökségétől. Az engedélykérésben fel kell tüntetni, hogy a zsilipeken
mikor haladnak át, illetve mikor és hol kívánnak táborozni.

                                         Berettyó
                                                                                             31
  Romániában, Erdély területén a Réz-hegységben ered és Szeghalomnál, a 14 fkm-nél
ömlik a Sebes-Körösbe. Hossza 91 km, melyből a hazai szakasz 75 km. Túrakiinduló pont
Kismarja vagy Pocsaj lehet. Esése 18 cm/km, szélessége 40 m, de kisvízi időszakban csak
15–20 m. A vízmélység 1,5–3,5 m, sebessége pedig 1,8 km/h, ami kisvízi időszakban
nagyban függ a Keleti-főcsatornából történő vízeresztéstől.
                                            Maros
   Erdély területén, a Nagyhagymás-hegység délnyugati lejtőjén 850 m magasságban ered,
majd Szegednél ömlik a Tiszába a 177 fkm-nél. Hossza 749 km, melyből 50 km esik
Magyarország területére. Átlagos esése 24 cm/km, sebessége pedig 2 km/h. A meder átlagos
szélessége 130 m, mélysége 2–4 m, ami azonban aszályos időben nagyon lecsökkenhet.

   A vízitúrázáshoz szükséges tudni, hogy a 49,5 és a 28,4 fkm között határfolyó Romániával,
ide határvízi közlekedési engedélyt nem adnak ki. A javasol túrakiinduló hely ezért Makó, a
26 fkm-nél lévő szabad strandtól vagy a 24 fkm-nél található közúti és vasúti hídtól ajánlatos
a túrát kezdeni.

                                      A nagy vizes kör
   Igazi evezős teljesítmény! Budapesttől a Sió torkolatáig le a Dunán, majd fel a Sión a
Balatonig, azon végig Keszthelyig tart az út. Azután fel a Zalán, Zalabérig, ahonnan közúton
Rábahídvégre, vasúton Püspökmolnáriba kell átszállítani a hajókat, majd le a Rábán és a
Dunán Budapestig. Ehhez legalább három hét kell (valamivel több, mint 700 km,
nagyobbrészt folyásirányban, illetve állóvízen). Nehézséget okozhat a Sió erősen változó
vízállása és az, hogy a Kis-Balatonon tilos átevezni.

                                     Nagy-alföldi túra
   Tiszalöknél át kell jutni a Keleti főcsatornára, azon végigevezve a Berettyóra jutunk, amely
a Sebes-Körösbe ömlik. A Sebes-Körös a Kettős-Körössel való összefolyás után Hármas-
Körös néven folyik tovább. A túra végpontja Csongrád, ahol a Körös a Tiszába torkollik. A
túra így összesen kb. 240 km. Csapatunk 17 vízicserkésze 1999-ben ennek módosított
változataként a Keleti főcsatornából kiágazó Hortobágy folyócskán a hortobágyi Kilenclyukú
hídtól   Szegedig       evezett,    maradandó      élményeket     szerezve    az    út    során.
A Hortobágy Szarvas fölött ömlik a Hármas-Körösbe.

                                      További vizeink
   Az ismertetett folyók mellett a Dráva és még közel nyolcvan kisebb-nagyobb folyócska,
patak található hazánkban, amelyeken kedvező vízállás mellett legalább egy hétvégére való
vízitúra élményeivel gazdagodhatunk. Az Alföld folyóit különféle csatornák kötik össze.
Ezekről turistatérképek nincsenek és valószínűleg nem is lesznek. Ha ezeken akarunk túrázni,
a vízügyesekkel kell kapcsolatot keresni (térképet és áthaladási engedélyt is ők tudnak adni).
Nagyon szép és romantikus túrákat lehet tenni, de vállalni kell a zsilipeken való átemeléseket
és nem szabad utálni az iszapot.
                                                                                             32




                                   Evezés vadvízen
   Vadvíznek nevezzük azokat a felső- és középszakasz jellegű vizeket, melyek nagy
sebességük, a bennük lévő sziklák, gátak, zúgók miatt olyan benyomást keltenek a
szemlélőben, mint egy rakoncátlan, szabadjára eresztett gyerek. Sebessége nagy, sokszor
jóval túllépi a 10 km/h sebességet, de előfordul az is, hogy közel jár a 20 km/h-hoz. A víz
nagy sebessége, a benne lévő akadályok miatt mozgékony, könnyen kormányozható, nehezen
sérülő vízijárművet kívánnak. Az evezősnek feltétlenül a menetirányba kell néznie, felesleges
másodikat-harmadikat – a sokszor sekély víz miatt ez többlet-teher volna – nem vihet
magával. Ezért nem felel meg a gurulóüléses párevezős, az őrsihajó, a légszekrényes hajók
vagy a ladik. A vadvizek vándorai ezért rendszerint felfújható gumicsónakkal szállnak
szembe a víz erejével.

   A folyó felső szakaszán, ahol már használhatók a légszekrényes kenuk és kajakok, de a
folyó még gyors, más módon kell evezni, mint a lomhább szakaszokon. Az első és
legfontosabb szabály, hogy sokkal jobban kell figyelni a vezérevezősnek és a kormányosnak
egyaránt. A nagy sebesség miatt az akadályokat csak az utolsó pillanatban vesszük észre, így
annak kikerülésére összehangolt és gyors kormányzásra van szükség. Második szempont,
hogy figyelembe kell venni az áramlás irányát, amely jelentősen módosíthatja a hajó
útvonalát.

                        A vadvízi evezés legfontosabb szabályai

   A hajónak mindig legyen elegendő sebessége a vízhez képest, hogy ki tudjunk kerülni
    például egy olyan bokrot, amely alatt van a folyó sodorvonala.
   A víz segít a kanyarodásban, ezért könnyű túlfordulni vagy keresztbe állni a kanyar után,
    amely igen kellemetlen a mögötted jövőnek.
   Ha a hajó keresztbe fordult, és az eleje és vége fennakadt a parton, menthetetlen a borulás,
    és könnyen a hajó is kettétörhet a víz ereje miatt.
   Ha nem fér el a hajó keresztben vagy túl gyors a víz sodrása, akkor csak a vízfolyás
    irányában tudunk elindulni és kikötni. Ilyenkor nem elég a vezérevezősnek megtartani a
    hajót, a kormányosnak is fognia kell. Az is elképzelhető, hogy neki kell utoljára beszállni.
    Fontos hangsúlyozni, hogyha lefelé áll a hajó orra, akkor hátul kell megtartani, mert
    különben könnyen befordul a vége a víz nyomása miatt.
   Nagyon sok a behajló ág. Félrehajolni tilos, mert az boruláshoz vezet, csak lehajolni
    szabad. Kisebb ágak esetén az evezőt ferdén tartsuk magunk elé, hogy az ágak azon
    csússzanak el fölénk, s ne akadjanak meg a fejünkben.
   Ha valami miatt meg kell állni, nem szabad egymásra csúszni, mert az tömeges
    boruláshoz vezethet.
   Mindig a part felőli oldalon szálljunk ki a hajóból, mert a másik oldalon sokszor már
    nyakig ér a víz.
   A kanyarokban a rövid ívben sekély a víz, ha le akarjuk vágni a kanyart, könnyen
    megfeneklik az orra, a vége pedig keresztbefordul a víz nyomása miatt, amit a fentiek
    miatt ajánlatos elkerülni.
   Kanyarokban sokszor a víz bemegy a szúrós bokrok alá, ezek nagyon veszélyes pontok,
    mert ha a hajó is becsúszik a bokor alá, akkor óhatatlanul mindenki félre fog hajolni és ez
    borulást jelent.
                                                                                              33
   Ha sekély vízben a köveken megfeneklett a hajó, ne hagyjuk, hogy azon sodródjon és
    betörjön az alja, de vigyázni kell, mert ha kormányos hirtelen kiugrik, hogy mentse a
    hajót, lehet hogy neki még nyakig ér a víz.
                                 A vizek élővilága
                          (hajóink névadóinak ismertetése)
                      Vidra (Lutra lutra): Legnagyobb vízi emlősünk. Ragadozó.
                   Sötétbarna, tömött bundájú (téli préme értékes) emlős, megnő 120 cm
                   hosszúra (ebből 40 cm a farka) és 30 cm magasra. Egész teste a
                   víziélethez alkalmazkodott. Táplálkozni és aludni a partra megy, lakását
                   a földbe vájja kettős kijárással: egyik a víz alatt nyílik, másik a szárazföld
                   felé a bozótban. A szárazföldön is jól mozog, hangja füttyentésszerű.
                   Tápláléka hal, melyet úszva fog el. Halastavakban, pisztrángos folyókban
                   nagy károkat okoz. Ha kifogy az eleségből, tanyát változtat. Ilyenkor az
                   erdőben is rátalálhatunk, amint új éléstár (halban bő víz) után kutat.
                   Rendszerint éjjel vagy szürkületben mozog, nappal pihen. Védett állat.
                                Pézsmapocok (Fiber zibethicus): Észak-Amerikából
                             betelepített faj. A vidránál jóval kisebb, a kifejlett hím 58 cm
                             hosszú de ennek a méretnek majdnem felét teszi ki a farka,
                             amely keskeny, evezőlapátszerűen kétoldalt lapított, gyéren
                             szőrözött és szarupikkelyekkel borított. A rágcsálókhoz
                             tartozik, jó úszó, prémje értékes. A vízben nagyon eleven,
                             ügyes, játékos állat. Érdekes a figyelmeztető jelük, ugyanis
                             ilyenkor izmos farkukkal rácsapnak a vízre. Földalatti ásott
                             lyukaival a folyók gátjait is megrongálja. Eszik vízinövényt és
                             szárazföldit, állatot, halat, szóval mindent, amihez hozzájut.
                             Teleltető halastavakban, ha elszaporodik, nagy károkat okoz.
                                          Hód (Castor fiber): A hód egyike a legnagyobb
                                       rágcsálóknak, az öreg hím 75–95 cm, farka 30 cm
                                       hosszú. Törzse zömök és vastag. Bundája nagyon
                                       sűrű, gyapjúszőre selymes, nemezszőre ritkás. Éjjeli
                                       életet él, mint a legtöbb rágcsáló. Szárazra csak fát
                                       dönteni vagy legelni járnak. Megtelepedésre olyan
                                       patak vagy folyórészletet választanak, ahol a partokon
                                       bőven kínálkozik táplálék, s a hely különösen
                                       alkalmasnak mutatkozik a folyosók, katlanok, gátak
                                       és várak építésére. Építményeiknek folyosói mindig a
                                       víz alatt nyílnak. Némely gát 150–200 m hosszú, 2–3
                                       m magas, alapja 4–6 m széles. Telepüket csak
                                       végszükség esetén hagyják el. Hazánkban kihalt faj.
                                       Visszatelepítése napjainkban folyik. Védett állat.
                                    Vízi cickány (Neomys fodiens): A cickányok a
                                 denevérek mellett a legkisebb emlősök, külső
                                 megjelenésükben patkányra és egérre emlékeztető, a
                                 rovarevőkhöz tartozó állatok. Törzsük karcsú, fejük
hosszú, orruk hegyes, fogaik élesek. Testüket lágy, bársonyos szőr borítja. A vízi cickány
teljes hossza 12 cm, ebből 5 cm számítandó a farkára. Táplálékuk: rovarok, férgek,
puhatestűek, halak, rákok. Általában hegyes vidékek vizei mentén él, de a síkvidéken is
előfordul. Nincs mindig a vízhez kötve, szénakazlakban, istállókban is megtalálható. Laza
                                                                                              34
talajban a vízhez közel folyosókat ás magának, de használja a vakond és egér járatait is. A
nappalt inkább búvóhelyén tölti, kitűnően úszik. Védett állat.
                                         Nutria (Myocastor coypus): Az egyik legnagyobb
                                      méretű rágcsáló. 118 cm hosszúra és mintegy 9 kg
                                      súlyúra is megnő. Dél-Amerika mocsaraiban, folyóiban
                                      él. Európában fogságból, tenyészetből kiszökött
                                      példányokkal      találkozhatunk.   Magyar-országon
                                      Szabolcs-Szatmár megyében fordul elő. Főként
                                      vízinövényekkel táplálkozik, de néha a partra is kijön.
                                      Néha kotorékot is váj a partfalba. Károsítja a
                                      veteményeket, a cukorrépát. A töltéseket is
                                      megrongálja.
                               Sügér (Perca fluviatilis): Európa, Észak-Ázsia és Észak-
                           Amerika vizeiben egyaránt elterjedt. Magyarország magas
                           hegyeinek vizeit kivéve minden folyóban és tóban általánosan
                           elterjedt hal. Teste zömök, oldalról lapított. Két hátúszóját alacsony
                           bőrszegély köti össze. Az első végén egy nagy fekete folt van. Háta
feketezöld, oldalai zöldessárgák, hasa fehér. Testoldalain 5–9 különböző erősségű, sötétebb
harántsáv van, ez azonban hiányozhat is. Has- és farkalatti úszói vörösek vagy sárgák. Szája
csúcsbanyíló, zuga a szem alá ér. Szeme aranybarna, fémfényű. Pikkelyei aprók és erősen a
bőrbe nőttek. Ívási ideje április–május. Ivarérettségét 3 éves korában éri el, amikor 12–15 cm
hosszú. Az egyszerre lerakott ikrák száma 2–300 000 darab is lehet.
                            Csuka (Esox lucius): Az európai folyók és tavak
                         legfélelmetesebb ragadozója, valósággal édesvízi cápa. Teste
                         megnyúlt, orsóalakú, pikkelyei aprók és vékonyak. Nagyra nő,
hossza elérheti a 2 métert, súlya pedig a 35 kg-t, bár már a 130 cm hosszú és 25 kg súlyú
csuka is ritkaságszámba megy. Ügyes, kitartó és gyors úszó, érzékszervei feltűnően fejlettek,
rablóösztöne kielégíthetetlen. Elnyel mindenféle halat, békát, madarat és emlőst, ha az tágra
nyitott szájában elfér; elkapja a hattyú vízbe dugott fejét és bármennyire erőlködik és
kapálózik a hatalmas és büszke madár, nem engedi el, míg meg nem fojtja; harcot vív a
vidrával. Gyomrában találtak már fiatal libát, sőt kígyót is. Magas kort megérhet, egyes írók
100 évnél idősebb csukát is említenek.
                                   Sebes pisztráng (Salmo fario): Ragadozó hal, gyors és
                                ügyes úszó, érzékszervei, különösen a szemei kitűnőek.
                                Érdekes és jellemző tulajdonsága, hogy színét környezete
                                szerint változtatja. Nagysága is, mint színe a környezethez
igazodik. Kicsiny, gyorsan folyó patakokban alig nő meg 40 cm-re és 1 kg-osra, mélyebb
vizekben 90 cm-re is megnő és súlya 5–6 kg. Főleg oxigénben gazdag, tiszta vizekben, tehát
elsősorban hegyi patakokban és folyókban él. A kisebb vízeséseken is fel tud úszni. Főként
éjjeli állat. Fiatal korában főleg rovarokra, férgekre, csigákra, halivadékra, kis halakra és
békákra vadászik, később már rablókészségben a csukát is majdnem eléri, bár főtápláléka
öreg korában is a rovar és apró rák.




                                     Kötélmunkák
                                                                                           35
   A kötél lehet sodrott vagy fonott. Teherbírásuk megítélésére a kötelek átmérőjét vehetjük
alapul. Ép, jó állapotban levő kötélnél 1 cm vastagságot 150-200 kg súllyal terhelhetünk. A
tengerészetnél használatos átszámítási táblázat szerint azonban e súly többszöröse alatt sem
szakad le a kötél. A sodrott kötelek, amilyen például a ruhaszárító kötél is, olcsóbbak,
azonban erősségük ugyanolyan, mint a fonott köteleké. A fonott kötélnek előnye, hogy nem
vetemedik, jobban rendben tartható, viszont a sodrott kötelek megjavítása sokkal könnyebb,
mert ritkán van külön belsőrészük, úgynevezett „szívük”, amely nélkül a fonott kötél nem
képzelhető el.




           Fonott kötél


                                                          Sodrott kötél

   A sodrott kötél megsérült vagy elkopott részét kivághatjuk s hosszúfonással úgy fonhatjuk
össze a két véget, hogy az összeerősítés alig észrevehető. Szaknyelven a kötél egyes ágait
„pászmá”-nak nevezzük. Ha a kötél egyes pászmái is több külön-külön összesodrott ágból
állnak, akkor az a „palamár” kötél.
   A sodrott kötelek „egyenes sodratú”-ak, ha a kötelet magunk elé téve, sodratuk balvégétől
kezdve az óramutató járásával azonos irányba futnak. Fordított sodratú kötél ennek az
ellenkezője.




                                 Felülről lefelé: palamár kötél,
                               egyenes- és fordított sodratú kötél
    A kötél gondozása a tengerészeknél, utászoknál, hajósoknál és a vízicserkészetben nagy
gondot igényel. A hajón a köteleket óvni kell a nedvességtől, ezért mindig száraz helyen
tartjuk. A nedves kötelet szellős helyen kell megszárítani, de nem napon, mert az határozottan
árt. A száradás foka nem a külső, hanem a belső része szerint határozandó meg. A kötélnek az
ázás – különösen ha feszített állapotban éri – nem tesz jót, ezért ettől lehetőleg meg kell
kímélni.
   A jól gondozott kötél, legyen az sodrott vagy fonott kötél, háromszor-négyszer annyi ideig
tart, mintha hozzáértés, lelkiismeretesség nélkül bánunk vele.
                                           A kötéldobás
                                                                                           36
   Fuldoklónak kimentésére, kikötő csónaknak, csónakról parton állóknak, vagy egyik
csónakról a másikra kötelet úgy lehet összegubancolás nélkül, pontos találással dobni, hogy a
feltekert kötél tekercseinek mintegy egyharmadát jobb kezünkbe vesszük s a balkezünkben
levő kötelet teljesen szabadon utánaengedve, a kötelet alulról kidobjuk. A sikeres dobásnak
előfeltétele, hogy a kötél egyenletesen, egyforma nagy tekercsekben legyen kezünkben.




                                   A vízbőlmentés
Alapelv: csak úgy mentsünk, ha nem okozunk még nagyobb veszélyt.

                               Vízbőlmentés csónakkal
  1.   Higgadtan gondolkodjunk, utána cselekedjünk!
  2.   Határozott fellépés!
  3.   Leleményesség, gyors döntés.
  4.   Mentést mindig meg kell kísérelni akármilyen csónakunk is van. Ha közben jobb
       csónak érkezik, át kell neki engedni a mentést.
  5.   Folyóvízen mindig alulról közelítsük meg a fuldoklót, sohase menjünk rá, közben
       hangosan próbáljuk megnyugtatni.
  6.   Hajánál vagy ruhájánál fogva tartsuk a vízből kiemelve. Labilisabb hajónál csak a hajó
       velünk szembe lévő végébe engedjük kapaszkodni. Az is lehet, hogy úszva célszerűbb
       megközelíteni. Ne engedjük, hogy a hajó oldalába kapaszkodjon, mert felboríthat.
  7.   Ha tudjuk, emeljük a fuldoklót a hajóba, közben terpeszben álljunk, hogy tudjunk
       egyensúlyozni. Mindig a hasi oldalán emeljük be, nehogy a hajó szélében megsérüljön a
       gerince. Ha nem tudjuk beemelni vontassuk a partra vagy várjunk nagyobb hajó
       segítségére.
  8.   Ha több embert kell menteni, a legkevésbé úszni tudóval kezdjük. Mindig legyünk urai
       a helyzetnek, ne engedjük, hogy kapálódzásaikkal minket is beborítsanak.
  9.   A partra vitt sérültet elsősegélyben kell nyújtani.
 10.   Hívjunk orvost.
 11.   A felborult vagy megsérült hajót is vontassuk ki a partra.




                            A fuldokló helytelen és helyes mentése

                                Vízbőlmentés úszással
                                                                                         37
   Az úszással való vízbőlmentésnek elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő erőnléttel
rendelkezzünk, hiszen nem is olyan könnyű akárcsak 20 m-t szállítani egy magatehetetlen
embert a vízben.

  Nem csak az erő a fontos, ismernünk kell azokat a fogásokat, amik megkönnyíthetik
munkánkat, illetve megmentenek attól, hogy mi is bajba kerüljünk.

  Csak az próbálkozzon, aki legalább 5 percig képes csak lábtempóval úszni!

  1. Szállítóúszás
   Szállítóúszást csak akkor alkalmazhatjuk, ha a fuldokló az eszméleténél van, és nem
kapálódzik állandóan. Meg kell nyugtatni és elmondani, hogy úgy segít, ha NEM CSINÁL
SEMMIT.
a) Szállítóúszás mellúszással
A segítségre szoruló háton fekszik a vízen és a vállunkba kapaszkodik, mi szabályos
mellúszással úszunk a part felé.
b) Szállítóúszás hátúszással
Szabályosan háttal úszunk, miközben a segítségre szoruló hasonfekve a vállainkba
kapaszkodik.
  2. Mentőfogások
   Lehetőleg hátulról kell megközelíteni a fuldoklót, ha az nyugtalan, vagy pánikban van.
Akkor használhatjuk, ha eszméletlen a fuldokló, vagy le kell, hogy fogjuk, mert különben
azonnal belénk csimpaszkodna.
a) Hajfogás
A hátára fordított fuldoklót a hajánál fogjuk meg, és így igyekszünk a part felé. Két lábunk
mellett egyik kezünk is szabad.
b) Fej- és hónaljfogás
A hátára fordított fuldoklót mindkét kezünkkel vagy a hónaljainál vagy a fejénél fogjuk meg,
és két lábunkkal hátúszásban megyünk a part felé.
c) Bilincs vagy tengerészfogás (ez a legjobb)
Egyik kezünkkel átnyúlunk a fuldokló könyöke és háta között, és megragadjuk a másik
kezének csuklóját. Hátára fektetve, fejét a vízből kitartva úszunk a part felé.
d) Állfogás
Hátra fordítva állába kapaszkodva húzzuk, hogy szabaddá váljanak a légutai.
e) Kéz húzás
Kinyújtott kezénél húzzuk, amíg ő a hátán fekszik.
f) Nyakfogás dupla-nelsonnal
Két karunkkal hátulról átnyúlunk a fuldokló hóna alatt, és kezeinket összekulcsolva a
fuldokló tarkójánál hátúszással mentjük meg.




      Vállfogás              Kézfogás                Fejfogás             Hónaljfogás
                          (Tengerészfogás)
  3. Szabadító fogások
   Akkor lehet szükségünk szabadító fogásra, ha a fuldokló a menekülés reményében
görcsösen belénk kapaszkodott, mivel a mozgásunkat teljesen meggátolja. Ha nem akarunk
                                                                                          38
vele együtt megfulladni sokszor igen határozottan, esetleg durván le kell fejtenünk magunkról
a fuldoklót.
a) Ha a fuldokló úgy ölel át minket, hogy karjainkat is lefogja, akkor vállaink és könyökeink
felemelésével lefelé csúszhatunk ki az ölelésből, és azonnal hátulról a megfelelő mentőfogást
alkalmazzuk.
b) Ha kezeink alatt ölel át minket, sokkal nehezebb dolgunk van. Az egyik kezünkkel
szorítsuk magunkhoz, míg a másikkal az orrcsúcsát jó erősen nyomjuk be tenyerünkkel,
közben a száját is befoghatjuk. A levegőhiánytól és a fájdalomtól hamarosan el fog engedni
minket.
c) Ha a csuklónkat ragadja meg, akkor a hüvelykujj irányában kifelé hirtelen körmozdulattal
szabaduljuk a fogásból.
d) Ha bármilyen más módon fog meg minket, a kisujj hátracsavarásával hámozhatjuk le a
kezét, vagy válságos helyzetben térdünkkel, kezünkkel a gyomrára üthetünk.
e) Ha hátulról ragad meg, a fejünket hirtelen hátracsapva szabadulhatunk meg az öleléséből.

                    Elsősegélynyújtás a partra szállítás után
   A sekély vízben jobb, ha vállunkra vesszük a fuldoklót, mert így a tüdejébe és a hasába
került víz nagy részét el is távolítottuk. A parton ezt úgy érhetjük el, hogy a térdünkre
fektetjük, hogy a légcsövébe és gégéjébe került víz kifolyhasson. Semmiképpen sem szabad
fejetetejére állítani.

   Mindenképpen ki kell tisztítanunk a szájából az oda került szennyeződéseket, hogy akadály
nélkül tudjon levegőt venni.

   Ha nem állt volna helyre a légzés, a befúvásos lélegeztetést kell alkalmazni, aminek
ismertetése meghaladja ennek a próbaanyagnak a kereteit.

   Az eszméletre tért embert utókezelésben kell részesíteni. Melegen betakarjuk, teát,
feketekávét, konyakot itatunk vele s igyekszünk szakszerű kezelés alá juttatni, mert az
utókövetkezmények igen súlyosak is lehetnek.




                                       Szabadítófogások




                               A kajak használata
   Kajakban civilizált ember számára szokatlan helyzetben, a padlón, esetleg kispárnán ülünk
és kizárólag karunk erejére alapozunk. Ritka, aki ezt az erőfeszítést már az első évben
                                                                                               39
megszokja. Rövid evezés után általában úgy érzi az ember, hogy mindjárt „letörik a karja”.
(Felkészítés hiányával túlerőltetés esetén életre szóló sérüléseket is lehet szerezni.) Ilyenkor a
túrázó tegye le maga elé a lapátot úgy, hogy az a másik evezőst ne zavarja az evezésben. Nem
telik el egy perc, és a fáradt túrázó azt fogja érezni, hogy újra tud húzni. Ezt kell aztán
ismételgetni napestig. Nem szégyen. Egészen nagy erejű ember is, kellő edzés hiányában
ugyanígy jár.

   A szerzett tréning egy részét az ember átviszi a következő évekre, és meg lehet szokni,
hogy mérsékelt erőbedobás mellett akár egész nap lapátol. Túrán hosszú, lusta csapásokkal
haladjunk. Kerüljük a csapásszám felgyorsítását, mert az azzal jár, hogy a végén már csak
mártogatjuk az evezőt, de nem haladunk. Tehát nyilvánvaló, hogy a nagyobb túra előtt
feltétlenül szükséges az edzés.

   Fontos, hogy legyen alattunk laticel, felfújható vászon vagy parafadarabkákkal töltött
párna. Előfordulhat, hogy erővel még bőven bírnánk, de már ülni nem tudunk.

   Oldalszélben az első evezős a kiemelt lapátról lecsurgó vízzel – kellő gyakorlat hiányában
– gyakran lelocsolja a hátul ülőt (vagy még saját magát is). Ez nagy melegben kellemes is
lehet, hűvös időben nagyon kellemetlen, megfázással járhat. Ezért az első evezős oldalszélben
a lapát kiemelésekor adjon annak csuklóból ellenirányú forgó lökést. A kajakevezőre
gumigyűrűt kell tenni, hogy a víz ne csurogjon az evezős kezére, mert a vizes tenyér
hamarabb feltörik. Az evezőt nyakig mártjuk a vízbe, de úgy, hogy a gumigyűrű abba ne érjen
bele.

   A kajakban az evezős a vízvonal alatt ül, ezért amíg nem mozdul ki ebből a helyzetből, a
kajak igen stabil. Ezért a hullámot a kenuhoz hasonlóan 45 fokos szögben vesszük, de a
kisebbeket párhuzamosan is nyugodtan vehetjük, ha a kajakunk nem borulásra hajlamos, amit
a rossz építés is okozhat.

   A kajakos evezés közben nem támaszkodik a háttámlának, hanem kissé előrehajolva,
hasizommal tartja magát. A messziről kényelmesnek látszó, támaszkodó evezés erős
hátfájáshoz szokott vezetni. A kajakozó vállait evezés közben nem húzza fel, és nem végez
görcsös, szögletes mozgásokat. A lapátot két kezünkkel a középtől egyforma távolságra,
vállszélességnél valamivel szélesebben fogjuk.

   Kész helyzet: A jobb kéz előrenyújtva, a jobb lapáttoll a menetirányban előrenyújtva, a
kajakra merőlegesen áll, alsó éle kb. 5 cm-re a víz színe felett. A bal kéz vállban behajtva,
testhez szorított könyökkel, vállmagasságban tartja a lapátot.
   Vízfogás: Mindkét kézzel kis mozdulatot teszünk lefelé, és ezzel bemártjuk a tollat a vízbe.
Most a jobb kezet nyújtva hagyva, a bal kezet erőteljesen kilökjük előre. Ezáltal a lapát tollát
erélyesen bemártjuk, és kis darabon áthúzzuk a vízen.
   Áthúzás: Jobb kezünkkel, karunkat vállban hátramozdítva és könyökben behajlítva, közel a
kajak oldalához erőteljesen hátrahúzzuk a lapátot, miközben bal kezünk vállmagasságban
előre van nyújtva.
   Szabadítás: A csapás befejezése után – jobb kezünket felfelé, bal kezünket lefelé mozgatva
– a jobb tollat élével hirtelen kiemeljük a vízből, és a bal tollat helyezzük kész állásba.
   Aki az evezést kenuban kezdte és utána tanul kajakozni, előfordulhat, hogy először úgy
érzi, kicsit, illetve gyengén húz és ezért hosszabbat húz a kelleténél vagy darabos lesz a
mozgása. Ez pedig (különösen kezdetben) korábbi elfáradást okoz, illetve saját maga (és a
mögötte ülő) lelocsolását, mivel a vízfogás utáni hirtelen mozdulattól a másik lapáttollon lévő
víz nagy ívben lefröccsen. Folyamatos mozgással ez elkerülhető. A húzás ugyan lehet, hogy
                                                                                              40
rövidebbnek és gyengébbnek tűnik a kenuhoz képest, ám ne feledjük, hogy kétszer annyit
húzunk ugyanannyi idő alatt.

   Az evező tollai 90 fokban el vannak egymáshoz képest csavarva. Ezért egyik kezünkkel
fogjuk csak fixen a nyelet, a másikkal engedjük elfordulni. Az elcsavart toll a légellenállás
csökkentése szempontjából fontos.

   Szólni kell arról, hogy van jobb- és balforgatású lapát. A különbség: a lapátot függőlegesen
magunk elé állítjuk úgy, hogy a földön levő toll a testünk felé nézzen. Ha a felül lévő toll
fogófelülete jobbfelé fordul, akkor jobb-, ellenkező esetben balforgatású lapátról beszélünk. A
jobbforgatású lapátot jobb kézzel fogjuk és a bal kezünkkel engedjük elfordulni. Ha
kölcsönzünk, ezt jól meg kell nézni, mert ha ellenkező forgatású akad a kezünkbe és csak a
vízen vesszük ezt észre, még borulás is lehet belőle. Ha pedig csak egy távoli helyen, akkor az
egész utat végigkínlódhatjuk!

   A csapások száma percenként legfeljebb 60-80. A csapás ne legyen túl hosszú, de mindig
húzzuk végig, hogy ne engedjünk időt a víznek a kitérésre. Ha ugyanis lassan húzzuk a
lapátot, az szinte ellenállás nélkül végigmegy a vízen, mert az kitér előle. Hogy minél
kevesebb energia menjen el erre, ezért célszerű viszonylag gyorsan és erőteljesen húzni.
Induláskor rövidebbeket kell húzni, mert ekkor még a kajak áll és sokkal hosszabb úton kell
áthúzni a lapátot. Az arányokat megmutatja egy egyszerű számítás. A csapás hossza
kb. 2 m, a percenkénti csapásszám 60. A sebesség 6 km/h, vagyis 6000 m 60 perc alatt. 1 perc
alatt tehát 100 m, ezalatt 60 csapást teszünk. Az egy csapás alatt a kajak által megtett út 100 /
60 = 1,67 m. A kajaklapát tolla ezalatt 2 m utat tesz meg, a vízhez képest viszont csak 2 –
1,67 = 0,33 m-t, azaz 33 centimétert. Ekkora utat tesz meg a lapát tolla a vízben. Ha a kajak
azonban áll, akkor az egész 2 m-en kellene végighúzni a lapátot, vagyis hatszor akkora úton
és következésképpen hatszor akkora munkával.*

   Amelyik kajakban beépített kormány van, ott a kormányzás nem jelent problémát. A
hajótest alá beépített kormánynak jók ugyan a kormányzási tulajdonságai, de vadvizeken nem
használható, mert a víz alatti akadályokba beleverődve elgörbül, és azon kívül, hogy
használhatatlanná válik, a tengelye mellett a vizet is beengedi. A jó kormány mélyebbre
nyúlik, mint a kajak, de csuklóra jár, és akadály esetén sérülés nélkül felbillen. Ha nincs
kormány, élesen akarunk kanyarodni vagy álló helyzetben fordulni (amikor a beépített
kormány nem fordítja el a hajót), akkor a hátul ülő a fordulási iránnyal ellentétes oldalon
húzáskor a hajó oldalától távolabb fog vizet, és a húzás végén ívben a hajó oldalához húzza a
vizet (az elv a kenu kormányzásához hasonlít).

  Ha a kajakban nincs légszekrény (vagy csak egy van), akkor jól záródó üres
műanyagflakont (legalább 5 l-es) vagy vastag falú labdát kell alkalmaznunk légkamra
gyanánt.

   A kajakok kiegészítője még a hullámkötény (németül spritzdecke). Ez a kajakos derekára
gumiszalaggal, a kajak beülőnyílása peremére gumizsinórral jó vízzárást létesítő vízhatlan
vászon, ami megakadályozza, hogy a nagyobb hullámok becsapjanak a kajakba, mindent
eláztatva, vagy mi több, elmerüléssel fenyegetve.
*
    Ez a matematikai megfontolás nem saját termés, a Járjuk a vizet c. könyvből származik.
                        Baden-Powell: A boldogulás ösvényein
                                        című könyvéből
                                                                                          41

                                     Mi a siker?
                            Az egyetlen igazi siker: a boldogság
  Mi a siker? Feljutni az uborkafára? Gazdagság? Pozíció? Hatalom? Szó sincs róla.

   Természetes, hogy efféle ábrándok merülnek fel agyatokban. Hiszen általában ezeket a
dolgokat kiáltják ki sikernek. És azt is értik rajta, hogy túljárjunk mások eszén, és
megmutassuk, hogy ebben vagy abban a dologban különbek vagyunk náluk. Más szóval,
hogy valami előnyt szerezzünk mások rovására.

   Én nem így képzelem a sikert. Én azt hiszem, azért helyeztek bennünket ebbe a
csodálatosan szép világba, és azért kaptunk különös képességet gyönyörködni benne, hogy
egyszer az legyen a mulatságunk, ha dolgozhatunk a kialakításán, máskor meg az, hogy más
embernek segítségére legyünk ahelyett, hogy ki akarnánk játszani őket és éppen mindezek
révén örüljünk az életnek – vagyis, hogy boldogok legyünk.

   Boldogság. Ezt nevezem én sikernek. De a boldogság nem puszta passzivitás, vagyis nem
úgy jutsz hozzá, hogy leülsz és várod, amíg megkapod. Ez valami kisebb dolog volna: csak
élvezet.

  Csakhogy mi kezet, lábat, agyvelőt kaptunk és tettvágyat, hogy cselekedjünk. Ezért van,
hogy az igazi boldogság elnyerésénél a cselekvő ember többet ér, mint a passzív ember.

   Ha a szegény embernek két dolog iránt megvan az érzéke, éppoly tökéletesen élvezheti az
életét, mint a milliomos, vagy talán még jobban.

   Az első: Ne vegyük az élet dolgait túl komolyan, de használjuk fel jól, amit kapunk, s
nézzük az életet játéknak, a világot meg játszótérnek. Csakhogy, amint Shackleton mondta:
„Az élet a legmagasztosabb játék, de megvan az a veszedelem, hogy úgy vesszük, mint
valami alantas játékot… A legfőbb cél, hogy becsülettel fényesen győzedelmeskedjünk.”

   A második pedig: Hogy tetteidet és gondolataidat a Szeretet irányítsa. A nagybetűvel írt
Szeretet, nem holmi szerelem. Vagyis nem azt értem, hogy szeressetek bele valakibe vagy
más effélét, hanem hogy olyan jóakaratú lelkület éljen bennetek, amilyet akkor mutattok,
mikor jót tesztek másokkal, mikor jólelkűen és részvéttel közeledtek hozzájuk és amikor
hálásak vagytok mások iránt, amiért jól bánnak veletek. Ez a lelkület a jóakarat.

                                 Az élvezet nem boldogság

   Sokan azt hiszik, hogy az élvezet meg a boldogság azonos dolog. Itt térnek le a helyes
útról. Az élvezet igen gyakran csak szórakozás. Élvezetet találhatsz abban, ha végignézel egy
futball-meccset vagy színdarabot, vagy abban, ha jó könyvet olvasol vagy szomszédaidat
kritizálod, esetleg úgy is, hogy agyon eszed-iszod magadat. De az élvezet hatása múló. Csak
egy darabig tart, és némely esetben a visszahatás minden, csak nem élvezet. Másnap reggel
jön a fejfájás.

    A boldogság valami más. Veled marad és betölti egész életedet. Rájössz, hogy a
„mennyország” nem valami határozatlan dolog, nemcsak a „magas égben” vár rád, hanem itt
is itt van ezen a világon: benned és körülötted.
   Arnold Bennett úgy határozza meg a boldogságot, hogy az a derekas erőfeszítés nyomában
kelt megelégedés.
                                                                                           42

   De a boldogságban több van ennél. Ő maga is elismeri ezt, mikor azt mondja, hogy szinte
akármilyen házasság jobb a semmilyen házasságnál. Mélységes boldogság rejlik szerető
élettársad hűséges barátságában és gyermekeid társaságában, akik ragaszkodó bizalommal
vesznek körül. Boldogult Sir Cassel Ernestre a legtöbb ember rámondaná: Íme milyen sikerült
élet! Mégis megvallotta, hogy végeredményben elhibázta az életét. Nagy vagyont szerzett,
hatalmat és pozíciót, kereskedelmi, ipari munkáját, sporttevékenységét a közönségesnél
nagyobb siker koronázta. De élete végén mégis beismerte, hogy a legnagyobb valamit: a
boldogságot – elvétette. Mégis csak „magányos ember” volt, ahogy ő maga mondotta.
   „A legtöbb ember – mondta – nagyon is hisz abban az elméletben, hogy a gazdagság teszi
a boldogságot. Talán én, aki jómódban élek, illetékes vagyok annak kijelentésére, hogy ez
bizony nem igaz. Azok a dolgok, amiket bírni legérdemesebb, olyanok, amiket pénzen nem
lehet megvásárolni.”
   Ebben a megjegyzésben mindenesetre van némi vigasztalás és bátorítás a szegényember
számára. Csakúgy, mint ebben a szingaléz közmondásban: „Aki boldog, az gazdag, de ebből
nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is.”

                         Munkás tevékenységből fakad a boldogság

   De még az otthon boldogsága sem tölti be egészen a mértéket. Mert nem visz elég messzire
magunktól, és azzal a kockázattal jár, hogy önzővé tesz. És az önzés minden elégedetlenség
forrása.
   Tisztelendő Michel kanonok így ír: „Ne boldogságot kérj az Istentől, hanem azt, hogy
okosan hasznára lehess másoknak. S azt hiszem – hiszem egész szívemből – hogy akkor a
boldogság is megjön magától.”

                                 Hajtsd a csónakod magad!

   Fiatalnak, aki most indul neki az életnek, megvan a hajlama, hogy csak a tömeg egy
részének nézze magát, melynek csak úsznia kell az árral, és már rendben is a szénája. Az ilyen
úgy tesz, mint az a hölgy, akit mikor megintett a lelkiatyja, hogy életmódjával a pokolba fog
jutni, ezt felelte: „Ejnye, ejnye! De hát hiszen mások is csak odajutnak, hát mit csináljak?”
  Hát ez veszedelmes egy okoskodás! Gondold meg, hogy te Te vagy. A magad életét
magadnak kell élned, és ha boldogulni akarsz, magadnak kell a boldogságot kiverekedned a
magad számára. Ezt senki el nem végezheti helyetted.
  Mikor én fiatal voltam, ez a népszerű nóta járta:
                                 „Ne jajgass és ne szitkozódj!
                                De hajtsd a csónakod magad!”
   Ez útmutatást akart adni arra, hogy hogyan járjuk az életet, – és mondhatom nagyon jó
útmutatást.
                                                                                            43




                          Hajtsd a csónakod magad, s előre nézz!
                            Ha másoknak engeded át az evezőt,
                  magad meg hátat fordítasz a veszedelemnek, zátonyra jutsz.

   Itt a képen olyan embernek rajzoltalak, aki maga hajtja a kenuját, s nem valami bárkában
evez. A kettő között az a különbség, hogy az előbbiben folyton folyvást előre nézel, s magad
viszed előbbre magadat, míg a másodikban háttal ülsz az útiránynak, amelyben haladsz, s a
kormányzást másokra bízod. Így persze könnyen beleütközhetsz holmi fatönkbe, mielőtt csak
tudnád is, hogy hol vagy.

   Egész sereg fickó próbál így átevezni az életen, még többen választják a tétlen vitorlázást,
ahol a jószerencse szele, vagy az alkalom árja viszi őket. Ez még kényelmesebb, mint evezni
a többivel, de éppen olyan végzetes is.

  Nekem az a legény kell, aki előre néz, s a maga erejével hajtja előre csónakját, vagyis
maga szabja meg az útját.

   Hajtsd a csónakod magad! Ne hagyatkozz másra, hogy az evezzen helyetted. Kalandos útra
indultál, a gyermekkor patakjáról az ifjúság folyóján s a férfikor óceánján át a kikötő felé,
melyet el akarsz érni.

   Nehézségekbe és veszedelmekbe fogsz ütközni az úton: zátonyokba és viharokba. De hát
kalandok nélkül az élet halálosan unalmas volna. Ha gondosan kormányozol, bátran
előredőlsz és vidáman kitartasz, ugyan miért ne járhatna a te utazásod is sikerrel, akármilyen
kis patakról indultál is el?

                                   Nevelned kell magadat
   Légy vele tisztában, hogy ha kijártad az iskolát, azért még nem vagy igazán felnőtt. Ott
inkább csak azt mutatták meg, hogyan kell tanulni. Ha boldogulni akarsz, magadnak kell
folytatnod nevelésedet. Mégpedig – úgy gondolom – három főirányban:
                      Nevelj magadban felelősségérzetet:
                       1. hivatásoddal és foglalkozásoddal szemben
                       2. mint szülő, eljövendő gyermekeidért
                       3. mint polgár és vezető, embertársaid iránt
   Az Előfeltétel próba utolsó oldalán látható életünk víziútjának képe. Az ott látható öt
„szirt” az melyekkel szembekerülünk életünk során. Ezek a szirtek: a lovak
(szerencsejátékok), a bor (mértéktelenség), az asszony (szenvedély), a kakukkok és
szélhámosok valamint a vallástalanság. Persze akad még több is. Mindezek tönkretehetik
boldogságunkat, de van jó oldaluk is. Ezzel az öt szirttel ismerkedünk meg a három
vízicserkészpróba során.
                                                                                           44

                                     Az első szirt
                                     A LOVAK
                                           avagy
                      a szerencsejátékok sziklazátonya
   Ennek a szirtnek az a sötét oldala, hogy az ember fogadásokat köt és lopja a napot a
lóversenytéren, futball-mérkőzésen, boksz és birkózóversenyeken.

   A napos oldala az, ha valaki örömmel és tevékenyen sportol, ill. ha van kedvenc
elfoglaltsága, ugyanakkor megkeresi azt, amiből tisztességesen megél.

                         A díjért való mérkőzésből üzletet csinálnak
   A jó bokszmérkőzésen aprólékos gonddal kiképzett izomzatú, pompás emberpéldányokat
látunk erejük teljében, amint roppant ügyességgel, biztonsággal, kitartással hajtják végre
támadó- és védőmozdulataikat, a sportszerűség és a helyes magatartás szabályai szerint.

  Meg kell azonban vallanom, hogy én magam sokkal jobban élveztem a cserkészfiúk
bokszmérkőzéseit, mint egy nagy és sokat reklámozott bajnokok közötti mérkőzést az Albert-
Hallban.

    Az előbbiek igazi sportteljesítmények voltak, a sport kedvéért, az utóbbi pedig nagyarányú
üzleti vállalkozás. Az Albert Hill-i mérkőzésnél mindegyik bokszoló több ezer fontnyi óriási
tiszteletdíjat kapott néhány percnyi kemény püfölésért s egy jó csomó lazsálásért. A nézők
pedig busásan fizettek azért, hogy nézhessék őket. Az igazi nyertes pedig a mérkőzés
pénzügyi rendezője volt.

  Ennek a nemes sportnak az újraéledése inkább abban áll, hogy a nyerészkedők ráébredtek,
mennyi pénzt lehet kicsalni a közönségből egy jól reklámozott mérkőzéssel.

   S ha valami, hát Dempsey és Carpantier nagy mérkőzése Amerikában örök időkre szóló
példája ennek. Itt az emberek ezrei ezrével fizették a dollárt néhány percnyi mutatványért,
amely egyáltalán nem volt valami kiváló az ökölvívás szempontjából. A játék rendezője
csinos vagyonkát keresett, miután ő is sok-sokezer dollárt adott le előbb az újságoknak, hogy
hirdessék a mérkőzést.

  Hol van ez azoktól a „régi szép napok”-tól, amikor Tom Spring mérkőzött Jack
Langan-nal, Nagy-Britannia és Worcester bajnoki szalagjáért 1824-ben. Hetvenhét fordulóra
ment ez a mérkőzés, amíg Langant véglegesen kiütötték.

  Ez aztán sport volt - igaz, hogy nem sok pénzt kerestek vele.

   Ugyanez a helyzet a labdarúgással is. Nagyszerű játék, nézni is izgalmas. Ezért került a
nyerészkedő üzletemberek karmai közé. Ma társaságok tartják fenn a csapatokat, izgatják a
tömegek lelkesedését a sajtó útján és óriási nyereséget vágnak zsebre. A fiatalemberek,
ahelyett, hogy maguk játszanák a futballt, besodródnak a nagy tömeggel a nézők közé. Sokan
még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy kimenjenek a pályáig, hanem otthon, a fotelből
nézik végig a mérkőzéseket, és hogy izguljanak is valamin, fogadnak az eredményre. És erre
még azt mondják, hogy sport!
                                  Hallgass az intő szóra!
                                                                                           45

   Talán azt mondjátok erre: „Mit bánom én a sportot, akár tisztán marad, akár nem. Csak
izgató legyen. Mindenki így tesz. Az ember ösztönösen szeret kockáztatni, s az emberi
természetet úgy sem tudjuk megváltoztatni. Hát minek gyötörjük magunkat?”

   Tudom, hogy nyerni jól esik, akár a szerencsének köszönjük, akár a magunk
igyekezetének. De nekem gyűlöletes látvány, hogy ami eddig igazi sport volt, azt most üzleti
vállalkozássá alacsonyítják, melyből néhány nyerészkedő húz hasznot nagy sereg fiatalember
rovására. Ravaszul ráveszik őket a szerencsejátékra, és közben elhitetik velük, hogy nagy
sportemberek. Ezzel a szemfényvesztéssel egész sereg embert csapnak be. Én már sokszor
végignéztem ezt a szélhámosságot, és csak figyelmeztetni akarlak benneteket. Hogy aztán elég
bolondok vagytok-e és léprementek-e mégis, az már a ti dolgotok.

   Ha öregebbek lesztek, magatok is jobban megítélhetitek, hogy rászorultok-e az effajta
szórakozásra, mikor annyi más szép dolog áll tárva-nyitva előttetek. Sok ember gazdagodott
már meg fogadásokon, ha tudniillik bukméker volt, vagy pénzkölcsönző, de olyat nem
ismertem, aki úgy jutott volna el idáig, hogy a bukmékerek és pénzkölcsönzők bolondjaként ő
maga fogadott.

   Azok a bukmékerek, akik bőségben vonultak nyugalomba, ún. „keresményük”-kel, azért
boldogultak, mert üzleteiket arra a tényre alapították, hogy a legtöbb ember bolond.

              Hogyan juthat az ember jó szórakozáshoz s egyben pénzhez is?
   Azt mondjátok erre: – Könnyű elmarasztalni az embert azért, hogy nézni jár csak ki a
sporttelepre, csakhogy
  Mivel töltse el az ember a szabadidejét? Honnan szerezzen pénzt?
  Hogy tegyen szert egy kis szórakozáshoz, ha se lóversenyre nem jár, se futballmeccsre?
    Elég boszorkányos dolog volna olyan programot csinálni, amely mindenkinek jó legyen,
szegénynek, gazdagnak, közepes módban lévőnek; jó legyen a városinak is, falusinak is, télen
is, nyáron is, magányos embernek is, kompániának is, szabadban is, nappal is, meg este is. No
hát mondjatok ti ilyet, ha tudtok!

  Azt hiszem, ti se tudtok. De adok egy általános tanácsot, aminek hasznát vehetitek.
A nagy titok abban a jelszóban van: Ne lopd a napot!

  Élettelen, sima vízen hajókázni unalmas dolog. Bezzeg egészen más, ha jó kis szél van, s
egy kicsit mozogni kezd a víz. Ilyenkor mindig van előtted egy pár hullám, ami gondot ad. S
mihelyst túl vagy az egyiken, már egy másik emelkedik fel előtted.

  Ahogy evezve utat vágsz magadnak az életben, megízleled, hogy milyen gyönyörűség, ha
a munkának és tevékenységnek mindig új hullámát látja maga előtt az ember, amit le kell
gyűrnie.

  Így hát arra a kérdésedre, hogy
  mi a teendő?                                az én feleletem:
  szabadidő?                                  - feküdjél neki az igazi sportnak, és legyen
                                              valami kedvenc foglalkozásod;
  pénzkereset?                                - készülj valamilyen foglalkozásra, amely
                                              neked való és légy takarékos
  boldogság dolgában?                         - igyekezzél szolgálatára lenni másoknak!
                                                                                              46
                                             Sport
   Igazi sportnak nevezek bármilyen játékot és tevékenységet, ami javadra válik és magad
játszod, nemcsak nézed. Tudom, hogy sok helyütt nincs elég sportpálya, nem jut hely
mindenkinek, aki játszani szeretne. De még mindig ezerszer többen játszhatnának, mint
ahányan manapság ezt teszik. S aztán meg vannak másféle játszóterek is, amiket eddig
keveset koptattak. Tudnék mondani sokféle játékot, amely egyik vagy másik feltételnek
megfelel. De azt elismerem, hogy olyat nehéz találni, ami mindenki számára kielégítő.

   Az a fő, hogy ti magatok találjátok ki, miféle sport felelne meg a legjobban azoknak a
körülményeknek és annak a környezetnek, amelyben éltek.

                     Mire jó, ha van az embernek valami kedvelt hobbija?
   Úgy veszem észre, hogyha az ember egyszer maga lát neki a munkának, úgy megszokja,
hogy legszívesebben mindent maga végez. És ez bizony nagyon üdvös szokás. „Ha azt
akarod, hogy valami meglegyen, végezd el magad.” Ezt a jelszót adod ki majd mindennap
magadnak.

   Még a ház körüli sok apró, furcsa tennivalót is megszereted lassacskán, és nagyon sok
mindent megtanulsz belőlük. Egy kis gyakorlattal eljutsz odáig, hogy a szöget verd a
kalapáccsal, ne az ujjadat, ügyesedik a kezed, s a villanyáram természetét is kitanulod otthon,
a vezeték javításánál.

   Minden fiú szeret valamit fabrikálni, benne van az ösztöneiben. Később aztán soknak
elmegy a kedve tőle, de aki ébren tartja magában az alkotás ösztönszerű vágyát, annak
segítségére lesz, hogy kifejezhesse általa belső világát és tartalommal tölt meg nem egy,
különben üres életet. Akinek van ilyen kedvelt foglalkozása, annak sohasem kell hiába
vesztegetnie az idejét. Az unalom sohasem nehezíti el a kezét, s nem egykönnyen lehet
elcsalni azokkal a szórakozásokkal, amelyeket olyan nagy hangon hirdetnek az újságok.
Kedvelt foglalkozása egyúttal őrzője is lesz.

   S az ilyen kedvelt foglalkozásokban és kézműves munkákban az ember előbb-utóbb viszi
is valamire. Minthogy minden érdeklődését és minden szabad energiáját arra szenteli, hogy
efféle dolgokat csináljon, magától is bizonyos tökéletesedésre emelkedik ebben a munkában.
S ahol aztán kéz és elme összefog, ott a képzelet és találékonyság is munkába áll, s ami előbb
csak kedvtelés volt, abból később tanulmányok születhetnek.

                                        Pályaválasztás
   Ahelyett, hogy elszórnánk a pénzünket abban a reményben, hogy megduplázva nyerjük
vissza valamelyik kevésbé szerencsés ördögtől, használjuk inkább arra az időnket, hogy
becsületes munkával igyekezzünk biztos jövedelmet szerezni.

   Az első lépés az, hogy valamilyen életpályára készüljünk. Azt a hibát gyakran elkövetik a
fiatalok, hogyha egy olyan jó foglalkozási ágat találnak, amely jó kilátásokat ígér, elvállalják,
minthogy a munka, úgy látszik, megfelel nekik. Hanem azt már nem veszik fontolóra, hogy
vajon ők meg tudnak-e felelni a munkának. Aztán esetleg rájönnek - vagy ők maguk vagy a
munkaadójuk -, hogy nem odavaló emberek, s azzal már mehetnek is, hogy újra szerencsét
próbáljanak, s más foglalkozást keressenek maguknak. Szögletes dugó az ilyen ember a kerek
lyukban, s így nem juthat előbbre soha.
                                                                                           47
   Azon fordul meg éppen a dolog, hogy tisztába jöjjetek vele, miféle munkára vagytok
leginkább alkalmasak. S ha eleinte másféle foglalkozást kell is vállalnotok, hogy pénzt
keressetek, a szemetek folyvást az igazin legyen, és csapjatok le rá, mihelyt alkalom
kínálkozik. Azonban attól óvakodjatok, hogy mindig azt a füvet tartsátok a legjobbnak, mely
a szomszéd mezején nő. Ha szögletes dugó vagy, szemelj ki magadnak egy szögletes lyukat, s
láss hozzá, hogy oda kerülj.
   Fiatal suhanc koromban életszabállyá tettem magamnak, hogyha állás nélkül vagyok, meg
kell ragadnom minden kínálkozó munkaalkalmat, s tartanom kell, amíg valami jobb akad.
Egy ösztövér keszeget meg lehet fogni egy kukaccal, a keszeggel egy sügért, a sügérrel aztán
vidrát foghatsz, s akkor aztán már van valamid, amit érdemes megnyúzni.

                                       Takarékosság
   Az alábbiakban azt az állítást kockáztatom meg, hogy önuralom által jellemet
szerezhetünk, de mást is szerezhetünk, legalább néhanapján, tudniillik pénzt. Ha megfékezed
élvezeteidet ételben, italban, csemegékben, hogy nem engedsz azokban a dolgokban, amiket
nem győzöl pénzzel, megtakaríthatod az efféle kiadásokat. Gondold meg, hogy ez
huzamosabb időn keresztül nem olyan kis dolog, amit semmibe lehet venni.
  Ha nincs pénzed, keresd meg, akárhogy, de becsületes munkával teremtsd elő. Rosszabb
napok jöhetnek, és nem kell akkor majd saját életerődet szipolyoznod. Sok ember van, aki
megfeledkezik erről, aztán később megszenved a hanyagságáért.
   Ha már van is egy kis pénzed, azért nem kell mindjárt eldobálni. Verd a fogadhoz, s ha el
kell költened, költsd másokra, s ne csak a saját szórakozásodra. Csakhogy vigyázzunk. Ha
takarékosságról beszélek, nem a fukarságot értem. Légy olyan fukar, amilyen csak akarsz
magad iránt, takarékoskodj a saját kiadásaiddal, csak azzal ne, amit másokra költenél.
                                  Ragadd meg az alkalmat
   „Hozd rendbe a szénádat, amíg a nap süt.” Ne bizakodjál, hogy később is mindig sütni fog,
beborulhat és zivataros idők jöhetnek. Azt mondom, amit John Graham mondott a fiának: „Ne
babrálj a kanállal, mielőtt beveszed az orvosságot. A könnyű dolog, ha elodázzuk, nehézzé
válik, ha pedig a nehéz dolgot odázzuk el, az szinte lehetetlenséggé válik.” A vén Dick
szeretett mindent elodázni. Mikor utoljára hallottam róla, kilencvenhárom esztendős volt már
és éppen haldoklott. Ennek már tíz esztendeje, és fogadok, hogy még most is él.
  Íme néhány jótanács olyan valakitől, aki maga is eredménnyel követte azokat. Néhai Foch
marsalltól származik, a háború legnagyobb francia generálisától:
  „Az elvégzendő feladatot fontold meg gondosan:
  1. Ügyelj rá, hogy pontosan megértsed, mit kívánnak tőled vagy mit akarsz véghezvinni.
  2. Aztán készíts terveket, hogy miképpen akarod végrehajtani.
  3. Indokold meg jól terveidet.
  4. Egyeztesd össze a tervet azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésedre állnak a
     kivitelre.
  5. Főképpen pedig legyen meg benned az akarat, az elszánt akarat arra, hogy ha
     törik-szakad, mindenáron véghez viszed a tervedet.”
   A siker érdekében vállalnod kell néha bizonyos kockázatot: vállald és ne bújj ki alóla, de
ha elvállalod, a szemed legyen nyitva.

                        HOGYAN LEHET MEGÉLNI?*
  ERKÖLCSI                            GYAKORLATI                               EGYÉNI
                                                                                                        48
   TULAJDONSÁGOK                           TULAJDONSÁGOK                             TULAJDONSÁGOK

 Energia           Állhatatosság     Megfigyelés                Összeszedettség    Emlékezet      Becsületesség
                                                                 és lelkesedés

         Egészség és          Türelem                Tapintat                               Ismeretek
        jó megjelenés


                 Tarts ki! Kezdd     Szem Fül                                     Jegyezd fel     Legjobb üzlet
                           újra!                                                    a fontos       a nyíltság és
                                                                                   dolgokat!      becsületesség


       Alvás Öltözködés       Türelem              Kellő időben
                               mások               mondd ki a
                              hibáival              kellő szót                       Önismeret Szakismeret
                              szemben
                                                                Egyszerre csak
              Test- Mértékletesség                               egy dolgot,
            gyakorlás mindenben                                   de azt jól!

 Végezd el
a munkádat!



                                     HOGYAN KELL ÉLNI?*
                                             BOLDOGSÁG

                   Magasabb eszmék által                               Mások szolgálata által

                      Természetismeret                                 Önfeláldozás másokért

              A természet            A természet
                 csodái               szépségei

                      Istennek mint                                      Az isteni szeretet
                   Teremtőnek felismerése                            kifejlesztése magunkban




        *
            A táblázatokat Baden-Powell: A boldogulás ösvényein c. könyvéből vettük át.

     kajak, evezős és őrsi: minden
     Kenu, kajak kialakulása: egyfa kenu és hajtásmódjának kialakulása, a séma felső része,
     kitámasztott (kialakulás oka, vitorlázás technikája), kanadai (formája, készítése), kajak
     (készítése, jellegzetességek, Bi-PiNautilus, szétszedhetőKlepper J.)

     Széchenyi munkássága
                                                                                        49
1818. Törökország (kajik), Korfu (vitorlások)
1822. Anglia (csónakok, kajakok, egyetemi evezős regatta)
1826. Pozsony (országgyűlés szünetében)
1827. május 16. Bécs–Pozsony (első evezőstúra)
1834. Csónakda
két világháború között: nagy létszámú víziturista réteg
1948. társadalmi egyesületek betiltása  átmeneti törés
1960-tól: gépkocsi, életformaváltozás  csökkenő vízitúrázás
manapság: újra divat

találkozási szabályok: alapbalról engedi a hegymenetben haladó, ha nemvillogó fehér
fény és/vagy világoskék lobogó/tábla, hangjelzések

				
DOCUMENT INFO
Shared By:
Categories:
Tags:
Stats:
views:8
posted:2/11/2012
language:Hungarian
pages:50