Könyvszemle 119
V. Társadalmi, politikai és egyéb aktuális kérdések
Aczél Gáspár: A szabadkőművesség titkai. Budapest, Márkus-ny., 1911.
128 1.
Azokban a napokban született ez az eleven és mélyenjáró könyv,
mikor a sajtóban és parlamentben a társadalmi és politikai retrográdok kart
karba fűzve akartak terrort rendezni azok ellen a nemzetrontóknak
bélyegzett magyar szabadkőművesek ellen, akiknek sikerült a népjogok
harcában ügyes taktikával kellemetlen perceket szerezni a nagybirtok
prókátorainak. A szabadkőművesség körül fölgyűrűzött kulturális és
társadalmi mozgalmakat a füzet abból a csírából származtatja, amely mint
évszázadokon át folyton tartó ellentét a vallásos és tudományos világnézetek
mélyén meghúzódik. A 17. és 18. század természettudományi fölfedezései,
melyek hamarosan forradalmosították a politikai és társadalmi
ismeretköröket is, a szabadkőműves műhelyekben szűrődtek
le s asszimilálódtak, s itt váltak a 19. század mozgalmainak kovászaivá.
Futólagos, de lényegében kimerítő leírásban kapjuk a világ szabad-
kőművességének történetét, de a magyar vonatkozások különös
érdekességűek. Az egyik az, hogy első szabadkőműves páholyaink a városi
német polgárok köréből toborozták tagjaikat, s hogy e páholyok munkája
elaludt, annak aligha oka egyedül az, hogy II. József és I. Ferenc politikája
nem kedvezett nekik, mint inkább az, hogy a városi polgárság gazdasági
súlyban a Mária Terézia alatt életbeléptetett tiltó vámrendszer hatásai
nyomán egyre csökkent, s politikai jelentőségét teljesen elveszti. Jellemző,
hogy az 1795-ben szétszórt magyar szabadkőművesség, melyet Kazinczy
hiába próbált egyesíteni, 1848-ban csak röviddel Windischgräetznak Pestre
való bevonulása előtt tudott magáról élet-
jelt adni, s hogy az egész reformkort, s a 40. évek országgyűlési küzdelmeit
rossz álmok nélkül aludta végig. Csak természetes, hogy az 1867 utáni
állami konszolidálódás újra megteremti a szabadkőművesi életet
Magyarországon, s hogy ezen belül ugyanolyan átalakulások mennek végbe,
mint az ország közéletében magában, amelyet az egyházpolitikai harcok
idején tanúsított állásfoglalások az általános választójog, szekularizáció,
felekezetnélküli állami népoktatás követelései eléggé érthetően
dokumentálnak. Kár, hogy a füzet óvatosságból szótlanul hagyta a legutolsó
10 év szabadkőműves eseményeit, s a homloktérben álló társadalmi
ellentétek dolgában a mai szabadkőművesség szerepét és elhelyezkedését
illetően messzebbremenő információt nem adott.
Mindenesetre érdekes azonban ez a megállapítása — szemben a
szabadkőművességet ért fenekedő támadásokkal — hogy míg nyugati
országokban, ahol az osztályharcok nem oly élesek és kegyetlenek, mint
nálunk, s a kulturális érdekek számonkérése mélyebb rétegekben él, a
szabadkőművesi munkát megbecsüléssel honorálják, addig nálunk, ahol
mindezek nincsenek meg, könnyű a közvéleményben izgatott kíváncsiságot
felkelteni, s a gyanúsítások özönét rájuk zúdítani.