nagy niki

A magyar úszósport utánpótlásának vizsgálata

speciális szempontok alapján









Készítette:

Nagy Nikoletta

TARTALOMJEGYZÉK







1. BEVEZETÉS………………………………………………………………………….2



2. A KUTATÁS KÖRÜLMÉNYEI…………………………………………………



3. EGYSZAKOSZTÁLY FELÉPÍTÉSÉT ÉS MUNKÁJÁT MEGHATÁROZÓ



TÉNYEZŐK…………………………………………………………………….



Létesítmény-feltételek……………………………………………………….



Az edzésmunkát befolyásoló körülmények……………………………….



A versenyzők utánpótlása……………………………………………………



A szakosztályi munka………………………………………………………….



4. A VERSENYZŐK FELKÉSZÍTÉSÉNEK EDZÉSMÓDSZERTANI



VIZSGÁLATA…………………………………………………………………….



Edzésmennyiség……………………………………………………………….



Szárazföldi felkészülés……………………………………………………………



Motiváció…………………………………………………………………………..



Az úszóedzések során alkalmazott segédeszközök………………………………



5. KÖVETKEZTETÉSEK……………………………………………………………….



6. ÖSSZEFOGLALÁS…………………………………………………………………



7. IRODALOMJEGYZÉK…………………………………………………………….



8. MELLÉKLETEK……………………………………………………………………

1. BEVEZETÉS



4 éves korom óta mindennapjaim részét képezi az úszás. A Bp. Spartacus SC-ben -

2005-től Kőbánya SC- tanultam meg úszni, választottak be a versenyzőcsoportba, és

versenyeztem 12 éven keresztül. Végigjártam az ország egyik legeredményesebb

úszóegyesületének összes „lépcsőfokát”. Korosztályos válogatottként sikerült minden

versenyzőcsoportból továbblépnem és ifjúsági korú versenyzőként, Kiss László és Túri

György irányítása alatt olyan kiváló úszókkal edzhettem együtt nap, mint nap, mint Kovács

Ágnes, Güttler Károly, Cseh László, Risztov Éva. 2001-től a Ferencvárosi Torna Club

színeiben versenyeztem. A felnőtt csoportban készülhettem dr. Sós Csaba irányításával. 2003-

ban felvételt nyertem a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelő

tanár szak nappali tagozatára. Az egyetem mellett sajnos egyre kevesebb edzésen tudtam részt

venni, így 15 év után befejeztem a versenyszerű úszást. Az uszoda világától azonban soha

nem távolodtam el. Jelenleg az FTC Senior úszócsapatának vagyok a tagja.

Elsőéves egyetemista korom óta rendszeresen tartok úszófoglalkozásokat. Először a TF

uszodájában, majd az FTC nyári úszótáboraiban tanítottam gyerekeket úszni. Évközi

gyakorlatom alatt önállóan vezettem kezdő és haladó tanfolyami csoportokat. Testnevelő

tanári diplomám megszerzése után a Ferencvárosi Torna Club úszóedzője lettem. Olyan

szerencsében volt részem, hogy a tanfolyami oktatás mellett segédkezhettem az egyesület

delfin korosztályú versenyzőinek felkészítésében. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal

gazdagodtam. Az úszásoktatás mellet nagyon megtetszett a versenyzők felkészítése. Nagy

motivációt adott sportolóink vidám, mosolygós arca egy-egy sikeres verseny után. Rájöttem,

hogy a víz, mint közeg megszerettetésén és az úszómozgás megtanításán túl, olyan

tevékenységi formát nyújthatok a gyerekeknek, ami az egészséges testi fejlődésüket

nagymértékben elősegíti. Valamint mindazon pedagógiai hatásokat érvényesíthetem az

edzések során, melyre az élet bármely területén szükségük lesz. Hiszem, hogy megfelelő

munkával olyan sportolókat nevelhetek, akik reális önértékeléssel rendelkeznek, szeretik a

rendszeres testmozgást, és jól érzik magukat abban a közösségben, ahová tartoznak. Nagyon

fontosnak tartom, hogy úszóink úgy érjék el egyéni teljesítőképességük maximumát, hogy

közben rengeteg élménnyel gazdagodnak és a későbbiekben is szeretik a sportot, valamint

gyermekeik számára is preferálják e tevékenységi formát.

Az FTC úszóedzőjeként eltöltött idő felkeltette érdeklődésemet a szakosztályok munkája

iránt. Vizsgálatomban a 2007. évi bajnoki összesített ponttáblázat alapján legeredményesebb

úszóegyesületek munkáját vizsgáltam annak érdekében, hogy megtudjam, milyen

körülmények között és milyen módszerekkel készülnek a szakosztályok sportolói a

versenyekre. Kutatásom eredményeit szeretném maradandóvá és elérhetővé tenni mindazok

számára, akik sikeres, teljes értékű úszóversenyzőket akarnak nevelni, és tenni szeretnének a

magyar úszósport továbbfejlődéséért. Ezért választottam dolgozatom témájaként a

legeredményesebb a magyarországi úszószakosztályok munkájának bemutatását, elemzését.



Magyarország nevét már az első olimpiai játékoktól folyamatosan olyan tehetséges

úszók ismertették meg a világgal, mint az ország első olimpiai bajnoki címét szerző Hajós

Alfréd, Halmay Zoltán, Csík Ferenc, Szőke Katalin, Székely Éva. A közelmúlt világklasszisai

közé tartoznak: Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Kovács Ágnes, Czene

Attila. (Magyar Úszószövetség, 1994). Jelenlegi úszóink legkiemelkedőbb alakja Cseh

László, aki 2008-as pekingi olimpiai játékokon három ezüstérmet szerzett. Az olimpiák

történetében a hazai sportágak örökranglistáján, a vívás után, az úszás a legeredményesebb. A

magyar úszósport történetében 23 aranyérmet, 20 ezüst, és 7 bronzérmet nyertek

olimpikonjaink. (www.musz.hu/musz/musz/musz.news.page?) Bár ezek az eredmények igen

kimagaslóak, sajnálatos tény, hogy az utóbbi két olimpián (2004 Athén és 2008 Sydney) nem

sikerült bajnoki címet szereznünk. 1998-ban, 1992-ben és 1996-ban, a játékok úszás

éremtáblázatán Magyarország a harmadik helyen végzett. Maga mögé utasított olyan úszó

nagyhatalmakat, mint Ausztrália, Szovjetunió, Kína. A sydney-i olimpián, már a nyolcadik

helyen végzett az ország, és Kovács Ágnes volt az egyedüli úszó olimpikon, aki aranyérmet

szerzett. Az 1990-es években 3-4 olyan versenyzője volt a magyar úszócsapatnak, aki egy

vagy több éremmel is büszkélkedhettek a versenyek után, addig Pekingben csak Cseh László

állhatott fel a dobogóra. (www.wikipedia.org)

Érdekes jelenség, hogy bár egyre kevesebb gyermek sportol rendszeresen hazánkban, mégis

az egyik legnépszerűbb sportág az úszás. A legfiatalabb korosztályokban (béka, delfin, cápa)

több száz gyermek van leigazolva valamely úszóegyesülethez. Ez a szám, a serdülőkor felé

egyre csökken, s mire a versenyzők elérik a felnőtt korosztályt, szinte alig marad néhány

versenyzője a sportágnak. A felnőtt magyar országos bajnokság résztvevőinek túlnyomó

részét, egy-két kivételtől eltekintve, az ifjúsági korú versenyzők adják. A felnőtt kor felé

haladva természetes bizonyos szintű lemorzsolódás, hiszen az életkor előrehaladtával az

edzések száma és időtartama egyre inkább növekszik, és rengeteg áldozattal és lemondással

járnak az edzések. Az ország mérsékelt lehetőségei az élsportolók támogatására valamelyest

magyarázza a csekély felnőtt korú versenyzői létszámot. Feltűnő, hogy az utánpótlás

korosztályokban a külföldi versenyeken az élmezőnyben végeznek a magyar versenyzők, míg

a felnőtt világversenyeken izgulnunk kell sportolóink döntőbejutásáért.

Versenyzőink, bajnokaink mögött mindig olyan nemzetközi szaktekintéllyel rendelkező edzők

álltak, állnak, akik teljes elhivatottsággal és a legmagasabb szintű tudással rendelkeznek.

Szakmai munkájuknak köszönhetően érték el versenyzőink az elmúlt évtizedekben a már

említett szép sikereket. Ezen edzők juttatják olyan magaslatokba a versenyzőt, amelyre annak

tehetsége őt prognosztizálja. Azonban ahhoz, hogy egy sportoló eljuthasson odáig, hogy

mindazon munkát elvégezhesse, ami a teljesítő képességének maximumát kihozza belőle,

ahhoz megfelelő szakmai, pedagógiai és szociális környezetre van szüksége. Ezt a környezetet

azon szakosztály szakmai munkája, felkészülési feltételei határozzák meg, amelyben a

sportoló nevelkedik. A világversenyeken elért eredmények mögött több kiváló szakember

sok-sok éves egymásra épülő munkája áll. Egy olimpiai bajnoki cím természetesen az

olimpikon eredménye, de mindazon szakemberek sikere is, akik a bajnok nevelésében részt

vettek. Ugyan úgy igazolja az aktuális edzőjének szakértelmét, mint oktatója, korosztályos

edzői, vagyis azon szakosztály munkáját, ahol a sportoló felnőtt versenyzővé érett. A

szakosztály felelős a leendő versenyzők oktatásáért, a tehetségek felismeréséért és

kiválasztásáért, gondozásukért, valamint beválásukért. Vagyis, ha nem az életkornak

megfelelő az edzésmunka, a pedagógiai hatás, nincs biztosítva a támogató szociális környezet,

akkor a sportoló bármennyire is tehetséges, nem éri el azt az eredményt, amire az adottságai

révén lehetősége lenne. A feltételek biztosítása a szülőkkel együttműködve, a szakosztály

feladata. Egy szakosztály felépítését és munkáját nagymértékben meghatározza a

rendelkezésre álló létesítmény, a költségvetés, az utánpótlás biztosításának lehetőségei. E

paraméterek befolyásolják, hogy a szakosztály hány edzőt és hogyan tud foglalkoztatni,

milyenek lesznek a versenyzők edzéskörülményei. Mivel a szakosztályok működésének

színvonala nagymértékben befolyásolja a sportolók pályafutását, ezáltal a magyar úszósport

eredményességét, elengedhetetlennek tartom a Magyarországon eredményesen működő

szakosztályok munkájának bemutatását, elemzését és összevetését a témához szorosan

kapcsolódó szakirodalommal. Úgy vélem, hogy magas szintű, folyamatosan megújuló

szakmai munkával képesek a magyar edzők a rendelkezésre álló körülmények mellett is

világszínvonalú eredmények elérésére, olimpiai és világbajnokok nevelésére.

Munkám újszerűsége abban rejlik, hogy mind az utánpótlás, mind a felnőtt korosztályban

eredményes szakosztályok munkáját foglalom össze, lefedve ezzel az ország úszósportjának

versenyzőnevelését. Célom, a jelenleg gyakorlatban megvalósuló versenyzőképzés

bemutatása és összehasonlítása a szakirodalom által ismertetett idealizált helyzettel.

Szeretném feltárni az esteleges hibákat, alátámasztani, frissíteni, kiegészíteni a sportolók

felkészítésének módszereit ahhoz, hogy a magyar úszók továbbra is a világ élvonalába

tartozzanak.

Munkámban először bemutatom kutatásom körülményeit, módszereit, ismertetem

a vizsgált témaköröket. Munkámban vizsgálom egy úszószakosztály felépítését és munkáját

meghatározó tényezőket, majd a szakosztályokban folyó versenyzői felkészítést mutatom be.

Dolgozatom végén ismertetem következtetéseimet, és röviden összefoglalom munkámat.

2. A KUTATÁS KÖRÜLMÉNYEI



Az úszószakosztályok munkájának megismerése érdekében egy kérdőívet

állítottam össze, melyet a Magyarországon legeredményesebben működő szakosztályok

edzőivel együtt töltöttem ki. Az egyesületek kiválasztásánál a 2007. évi bajnoki pontversenyt

vettem alapul. Mivel minden korosztályban az országos bajnokság az év legmeghatározóbb

hazai versenye, így az itt elért eredmények alapján korosztályonként az első 5

legeredményesebb egyesületet keresetem meg. Ennek megfelelően a vizsgálatban az alábbi

szakosztályok vettek részt:



 A Jövő SC II. kerület

 Kőbánya Sport Club

 Delfin Lászlóvill SE

 RÁJA’94 Úszóklub

 Dunaferr DVSI

 BVSC

 Százhalombattai VSE

 USK Tási

 Szegedi Úszó Egylet

 Szombathelyi VSC

 BHSE

 FTC-VIVA

 Szombathelyi VSC

 Club-Laguna

 Stílus Kőbányai ÚI

 Kiskunhalasi UGYE

 Budafóka XXII. SE



A fenti névsorból kiderül, hogy budapesti és vidéki egyesületek egyaránt hozzájárulnak a

magyar úszósport sikeréhez, így az egész országot átfogó vizsgálatot kellett végrehajtanom.

Az egyesületek edzői túlnyomó részben szívesen válaszoltak a kérdésekre, nyíltak voltak,

örömmel számoltak be a szakosztályi tevékenységükről. Három egyesület volt, akik

elzárkóztak a kérdőív kitöltése elöl, nem kívántak részt venni a kutatásban.

Az edzők által kitöltött kérdőív első része a szakosztály felépítését és munkáját

meghatározó tényezőkre irányult. Célom az volt, hogy megismerjem az egyesület

létesítmény-feltételeit, az edzésmunkát közvetlenül befolyásoló tényezőket, a versenyzők

utánpótlásának módszereit és pályafutásuk útját a béka korosztálytól egészen a felnőtt korig.

A létesítmény-feltételek közül az uszoda adottságait vizsgáltam. Az uszoda típusát, a medence

méreteit, amelyben a versenyzők készülnek, valamint az utánpótlás oktatásának feltételeit. Az

edzésmunkát közvetlenül befolyásolják a medencetérben tartózkodó személyek, az edzés

lebonyolításához rendelkezésre álló pályák száma, a pályákon úszó versenyzők létszáma.

Meghatározó az edzésmunka szempontjából, hogy milyen szempontok alapján sorolják a

versenyzőket egy csoportba, milyen létszámú csoporttal foglakozik egy edző, a csoportok

felkészítését egyszerre hány edző végzi. A leendő versenyzők nagyon fontos szerepet töltenek

be a szakosztály életében. Létszámuktól és ügyességüktől nagyban függ a szakosztály jövője.

Így a kérdőívben az utánpótlás biztosításának lehetőségeiről, valamint a versenyzőcsoportba

kerülés feltételeiről is kérdeztem az edzőket. Fontosnak tartom megismerni azt az utat,

amelyet a sportoló bejár, míg felnőtt versenyzővé érik, így a szakosztály működési

rendszeréről is tettem fel kérdéseket.

A kérdőív második részében, a csoportokban folyó edzésmunka vizsgálata került előtérbe. Az

edzésmennyiségre utaló kérdések a heti edzésszámra, az edzések időtartamára és a leúszott

méterszámra irányultak. A motivációra irányuló néhány kérdés megmutatja azokat a

jutalmazó, ösztönző módszereket, amelyeket a magyarországi edzők használnak a minőségi

edzésmunka elérése érdekében. A szárazföldön végzett edzésmunka szükségességéről, is

kérdeztem az edzőket. Az utolsó néhány kérdés pedig, az edzések alkalmával használt

segédeszközökre vonatkoztak.

A következőkben ismertetem vizsgálatom eredményeit. Bemutatom azt, hogy a

Magyarországon legeredményesebb egyesületekben milyen körülmények között hogyan,

milyen módszerekkel végzik a leendő bajnokok nevelését.

3. EGY ÚSZÓSZAKOSZTÁLY FELÉPÍTÉSÉT ÉS MUNKÁJÁT MEGHATÁROZÓ

TÉNYEZŐK



A versenyúszásra kiválasztott fiatalok versenyzői pályafutását több tényező is

meghatározza. A sportolók nemzetközi szintű felkészítése totális felkészülést igényel.

Nemcsak az edzésmunka és a versenyeztetés határozza meg a tehetséges sportolók beválását,

hanem az is, hogy milyen felkészülési feltételek között készül. Meghatározza az uszoda, a

tornaterem felszereltsége, állapota, a segédeszközök minősége stb. (Tóth, 2007) Ezek a

meghatározott feltételek befolyásolják a mindennapos edzésmunkát és a szakosztály

működését. Az uszoda, ahol a versenyzők edzenek, alapvetően határozza meg az edzések

lebonyolításának megtervezését, az utánpótlás nevelésének lehetőségeit. A medence méretei

befolyásolják, hogy egyszerre hány csoport és azon belül hány versenyző tud edzeni. Ez

hatással van a versenyzői létszámtól kezdve, a csoportbeosztáson át, az edzők számára és

tevékenységi körére, valamint a szakosztály munkarendjére. Ezért ebben a fejezetben

bemutatom a Magyarországon legeredményesebben működő egyesületek

munkakörülményeit, és azt, hogy ezeket hogyan használják fel.





3. 1. Létesítmény-feltételek

A létesítmény-feltételek közül, a szakosztály életét, az edzések lebonyolítását

alapvetően meghatározó szempontokat vizsgáltam. Az uszoda típusa, vagyis, hogy fedett vagy

nyitott uszodában zajlanak az edzések, befolyásolják a felkészülést. Mindkét uszodatípusnak

vannak előnyei és hátrányai. A fedett uszodákban a levegő hőmérséklete szabályozható. A

medence vizénél általában 2-3 Co-al magasabb, így a medencéből kijövet nem keletkezik

hidegérzet. (Tóth, 2002) Nyitott medence esetén erre nincs lehetőség. Egyrészt folyamatosan

alkalmazkodni kell az időjárási viszonyokhoz, így nő a meghűléses, megfázásos

megbetegedések esélye, másrészt télen nem használhatóak. Ilyenkor sátrat szoktak a medence

fölé helyezni. A sátor állítási és tavasszal a lebontási ideje alatt a versenyzők nem tudnak vízi

edzéseket végezni. Ekkor egyéb alternatív lehetőségeket kell bevetniük az edzéskihagyás

elkerülése érdekében. Az edzők és a versenyzők munkáját megnehezítik a sátras uszodák

akusztikai nehézségei is. A beszéd során keletkező visszhang nehezíti a feladatok

ismertetését, a szóban történő hibajavítást és az edzésmunkához tartozó közléseket,

utasításokat, valamint ezeknek a megértését. A nyári időszakban sok előnyt is rejt magában a

nyitott uszoda. A napsütés, a friss levegő, ideális hangulatot tud teremteni az edzésekhez.

Könnyebb a gyerekeket rávenni az edzésmunkára. A szárazföldi gimnasztikai gyakorlatok

szabadban történő lebonyolítása elősegíti az edzésekhez való pozitív hozzáállást. Azok a

versenyzők, akik mindkét uszodatípusban edzettek már, azoknak nem jelent problémát a

versenyek során az uszodához alkalmazkodni. Az egész évben fedett uszodában készülő

versenyzők számára, különösen a kisgyermekek esetén számít zavaró tényezőnek a nyitott

medence. A versenyek alkalmával jelentkező felfokozott érzelmek túlzott energia

felhasználást, figyelmetlenséget, fegyelmezetlen viselkedést válthatnak ki a sportolókból.

Azok a sportolók, akiknél optimális mértékben érvényesülnek az új környezet pozitív hatásai,

azon versenyzők teljesítményére jó hatással lesz a változás. Ha viszont az új ingerek az

optimálison túljutnak, ott negatív hatást

vált ki a teljesítményre. Uszodatípusok megoszlása

Ma már világversenyt csak fedett

uszodában lehet rendezni. Így a fedett

Mindkettő;

uszodák építése, és az abban való edzés, 21,6%



versenyzés kerül előtérbe. Bár már a

Nyitott;

nagyobb nemzetközi versenyeket is

7,0%

fedett uszodában rendezik,

Fedett;

Magyarországon a kisebb és a rangosabb 71,4%



hazai versenyeket, még az Országos

Bajnokságokat is szokták lebonyolítani

nyitott uszodában.

Több egyesület is működik nyáron nyitott, télen sátorral fedett uszodában. A Magyarországon

legeredményesebb úszóegyesületek 71%-a készül fedett uszodában, 7%-a nyitott uszodában.

Tehát a legtöbb eredményes egyesületnek áll rendelkezésére fedett uszoda, amelyben

készülhetnek a megméretetésekre. Csak elenyésző azon klubok száma, ahol nyitott uszodával

rendelkező úszószakosztályok eredményesek tudnak lenni. 3 szakosztály olyan szerencsés

helyzetben van, hogy mindkét uszodatípust használni tudja. Ezen egyesületek versenyzői

felkészülhetnek mindkét uszodafajta adta sajátosságokra.

Az edzésfeladatok nagy részének végrehajtása a rendelkezésre álló

úszómedencében történik. Az országban különböző méretű medencékben edzenek a

sportolók. Világversenyt 10 pályás, 50m-es medencében rendeznek. Sajnos nagyon kevés

egyesületnek van ma Magyarországon lehetősége ilyen medencében végezni a

felkészüléseket. 50m hosszú úszómedencével a szakosztályok csupán 46%-a rendelkezik, és

ebből csupán egy klub medencéje 10 pályás. E szakosztályok sportolói és edzői igen

szerencsésnek mondhatják magukat, mert olyan helyszínen bonyolíthatják az edzéseket,

amilyenen versenyezni is fognak. Általában ezekben az uszodákban, több versenyt is szoktak

rendezni egy évben.



Medenceméretek megoszlása



50%



40%



30%



20%



10%



0%

25m 33,3m 50m Egyéb





Az országos bajnokságok színhelyei is mindig 50m-es medencével rendelkező

uszodák. Az ilyen medencében edző sportolóknak nem okoz újdonságot a verseny színhelye.

Az edzések lebonyolítása szempontjából is előnyös ez a medencefajta. Egyszerre több

versenyző tud úszni egy pályán. Kevésbé akadályozzák egymást az úszótársak. Az

állóképesség fejlesztése szempontjából is jobb, lélektanilag könnyebb elviselni a hosszabb

távok teljesítését. A medence állandó tartozékai közé tartoznak a rajtkövek, a hátúszó zászló.

Ezért a rajtok és a hátúszó forduló jól gyakorolható. Ezt a medencetípust nagyon gyakran

használják nemcsak hosszában, hanem keresztben is. Ilyenkor 20 illetve 25m hosszúságú

pályán edzenek a versenyzők. Nagyon előnyös tud lenni ez a felosztás akkor, ha egyszerre

több csoport szeretne edzeni. Ennél a megoldásnál jóval több pályán úsznak a sportolók. Az

edzőnek könnyebb dolga van, mert rálát a csoportra. A kevésbé szorgalmas versenyzők

sokkal nehezebben tudnak az edző figyelme alól kibújni. A fiatalabb korosztályoknál, ahol a

monotónia tűrés alacsony szinten van, jobban felbonthatóak a feladatok. Az edzőnek

lehetősége van változatosabb edzéseket összeállítani, valamint az ismétlésszám és a pihenőidő

jobban variálható. Azoknál a kezdő versenyzőknél, ahol valamely úszásnem technikája még a

finom koordináció szintjén van, ott a rövidebb távok, és a hosszabb pihenőidő lehetősége

hatékonyabbá teszi a dinamikus sztereotípiák kialakulását és csökkenti a rossz beidegződés

veszélyét. A technikajavító gyakorlatok során több információt tud közölni az edző, és a

felmerülő hibákat azonnal javítani tudja. A gyorsaság fejlesztéséhez, a játékos feladatokhoz,

váltóversenyekhez nagy segítséget nyújt a 25m-es medence. Emellett ugyanazon táv

megtételéhez többször kell fordulni, mint az 50m hosszú pályán, így a fordulókat is

folyamatosan gyakorolják az úszók az edzések során. A legszerencsésebb helyzet akkor áll

fenn, ha az edzőknek módjukban áll, hogy mindkét lehetőséggel éljenek. A vizsgált

egyesületek egy kisebb része csak 25m hosszú 5 vagy 6 pályás medencében tudnak készülni.

Itt jóval kisebb vízfelület áll a sportolók rendelkezésére, mint az 50m-es medence esetén, ami

a csoportok létszámát és az edzések színvonalát nagyban befolyásolja. A 25m hosszú pályán

kevesebb versenyző tud kényelmesen elférni, ami az alacsony pályaszám miatt okozhat

nehézséget. Az eredményes egyesületek jelentős része készül 33,3m hosszú medencében. Erre

a medencefajtára is érvényesek a 25m-es medence esetében leírt pozitív és negatív

megállapítások. A pálya hosszabb mivolta miatt több sportoló úszhat egyszerre egy pályán.

Azonban az egyik legnagyobb hátránya, hogy az edzők nem tudnak 50m-es távokat úszatni az

edzéseken. Valamint a versenyeket 50m-es medencében, a rövidpályásokat 25m-esben

rendezik. A legritkább esetekben fordul elő, hogy 33,3-os medencében bonyolítsanak

versenyeket.

Egy klub eredményes csupán az említetteknél kisebb úszómedencével. Ez az egyesület

jelenleg csak béka, delfin és cápa korosztályú úszókkal rendelkezik, így az alacsonyabb

versenyzői létszám miatt még megoldhatóak az edzések. Az idő múlásával és a sportolók

gyarapodásával, az edző saját bevallása szerint is, komoly nehézségek elé fognak nézni.

3. 2. Az edzésmunkát befolyásoló körülmények

A mindennapi edzésmunkát nagyban befolyásolja az, hogy az edzések ideje alatt

kik tartózkodhatnak a medencetérben. A legideálisabb esetben, az edzések alatt, az egész

uszoda a szakosztály rendelkezésére áll. Az edzők határozzák meg, hogy kívánatosnak tartják

e, a hozzá nem értők (szülők, barátok stb.) jelenlétét. Sajnos ez a legritkább esetben valósul

meg. A vizsgált egyesületek mindössze 2%-a van olyan szerencsés helyzetben, hogy csak

a versenyzők és az edzők tartózkodhatnak a medencetérben az edzések alkalmával.

Ugyancsak nagyon kevesen számoltak be arról, hogy bár nincsenek egyedül az edzések ideje

alatt, de ez nem zavarja őket az edzések lebonyolításában. A klubok legnagyobb többsége

nem használhatja kizárólagosan az uszodát, hanem meg kell osztaniuk a medencét más vízi

sportot űzni kívánókkal is. Legtöbbször más egyesületek (szinkronúszók, vízilabdások,

búvárúszók stb.) is tartanak edzéseket az úszókkal egy időpontban. Ezen kívül különböző

tanfolyamok résztvevői, közönségúszás, aqua-fitness és még sok más szolgáltatások

résztvevői is használhatják a medencét. Az edzők válaszai alapján kimondottan zavaró

tényezőnek tekinthető mások jelenléte az edzések ideje alatt. Szinte minden edző munkáját

folyamatosan hátráltatja az edzésmunkában aktívan nem részt vevők jelenléte és

tevékenysége. A zavarkeltés mértéke nagyban függ az emberi kapcsolatoktól is. Sokat javíthat

a helyzeten a zavarkeltő foglalkozások vezetőivel kialakított jó, baráti viszony. Barátságos

légkörben könnyebben és hatásosabban orvosolhatók ezek a problémák. Valamint mindkét

csoport számára eredményes együttműködés alakítható ki. Ellenséges légkör esetén sok plusz

energiát igényelhet a megfelelő környezet biztosítása, amely az edzésmunka rovására megy.

Ezért véleményem szerint meg kell keresni a lehető legjobb megoldást annak érdekében, hogy

az edzéseket minél kevesebb zavaró tényező befolyásolja.

Mint már említettem, a medence méretei, amelyben a sportolók edzenek, nagyban

behatárolják a szakosztály lehetőségeit. A biztosított vízfelület nagysága azt, hogy egyszerre

hányan tudnak úszni benne, vagyis a csoportlétszámot. Egy csoport ideális létszáma

körülbelül 15 fő. (Tóth, 2002) Ez az a létszám, amelynél az edző minden versenyzőjére

optimálisan tud figyelni, együtt tudja őket dolgoztatni és esetenként egyénileg is tud

foglalkoztatni az éppen arra rászoruló versenyzővel. Természetesen minél alacsonyabb a

létszám, annál könnyebb dolga van az edzőnek. Figyelme kevésbé oszlik meg és

fegyelmeznie is ritkábban kell, valamint könnyebb is.

Nagyon alacsony csoportlétszámra nem volt példa a vizsgált egyesületeknél. Közel ideális

létszámmal (11-18 fő) dolgozik az egyesületek majdnem fele. A másik részük igen nehéz

helyzetben van. Itt az edzőknek 20 versenyzőnél is többre kell egyszerre figyelniük. A magas

versenyzői létszám indokolhat segítséget a csoporttal foglalkozó edző számára. Azoknál a

nagyobb kluboknál, ahol több edző is dolgozik, ott lehetőség van arra, egy csoport mellett két

vagy több edző is tevékenykedjen. Van olyan szakosztály, ahol 11 edző dolgozik egyszerre és

olyan is, ahol 1. A legtöbb egyesületnek 4-5 edzőt áll módjában alkalmazni.

Azon egyesületek kivételével,

ahol egy vagy két edző

Az egyesületekben dolgozó edzők

száma dolgozik, lehetőségük van arra,

hogy egy csoport munkáját

több edző irányítsa. Általában

7-11

1-2

21%

29%

minden csoportot egy edző

koordinál, de indokolt esetben

többen is vannak a csoport



4-6 mellett. Legtöbbször a felnőtt

50% csoport mellett dolgoznak

többen a specializálódás és az

edzéseredmények rögzítése miatt. Vagy, a fiatalabb, de nagy létszámú csoportok esetén

indokolt a magasabb edzői létszám. Az ugyanazon csoport mellett dolgozó edzők

együttműködésétől nagyban függ az edzések szakmai színvonala és a versenyzők

eredményessége. Jó kollegiális kapcsolat esetén az edzők arányosan osztják meg egymás

között a feladatokat, kevésbé lesznek leterhelve, és több figyelem jut a versenyzőkre. Annál a

klubnál, ahol 11 edzőt is tudnak foglalkoztatni, ott minden csoportnál edzőpárok dolgoznak.

Ahol viszont az edzők száma minimális, ott erre nincs mód. Sőt, az ő dolguk még annyival is

nehezebb, hogy egyszerre több korosztály munkáját is irányítaniuk kell. Nem tudnak egy saját

csoportra koncentrálni. Figyelmük megoszlik 3-4 csoport között is.





3. 3. A versenyzők utánpótlása

Mint már említettem, a leendő versenyzők létszáma, ügyessége nagyban

befolyásolja a szakosztály jövőjét. Tőlük függ, hogy a későbbiekben is eredményes lesz e,

fenn tud e maradni az egyesület. A versenyzők utánpótlásának egyik legfontosabb lehetősége

az úszótanfolyamok. Ezért a legtöbb klubban indítanak délelőtt és délután ilyen

foglalkozásokat. A tanfolyamok népszerűsége és szakmai színvonala nagymértékben

befolyásolja az utánpótlás versenyzői állományát. Nem mindegy, hogy az edzőknek van-e

lehetőségük válogatni a már úszni tudó gyermekek közül, és csak a legügyesebbek

kerülhetnek a versenyzőcsoportba, vagy a finanszírozási érdekekből szinte mindenkit fel kell

venniük versenyzőnek. Másodsorban nem hanyagolható el az sem, hogy a nagy létszámú

foglalkozások jelentős bevételi forrást is jelentenek az egyesületnek.

A vizsgálatban részt vett szakosztályok szinte mindegyike tart délelőtt és délután

úszótanfolyamokat. Elmondásuk szerint délelőtt inkább óvodákból, iskolákból jönnek

hozzájuk úszni. A környékükön lévő iskolákkal és óvodákkal igyekeznek jó kapcsolatot

fenntartani annak érdekében, minél több csoporttal vegyenek részt az órákon. Ez mindkét fél

számára igen előnyös. Az óvodák színvonalát, szolgáltatásaik repertoárját bővíti, ha úszni

viszik a gyerekeket. Sok kisgyermekes szülőnek sem ideje, sem anyagi lehetősége nincsen,

hogy az óvoda után még külön úszni vigye a gyermeket. Az óvoda által preferált

kedvezményes oktatást a szülők szívesebben igénybe veszik. Az egyesületeknek pedig,

jelentős segítség anyagilag ez a lehetőség, valamint a versenyzői létszám utánpótlása

szempontjából is fontos.

Az iskolai úszásoktatás nehéz helyzetére nyújthat megoldást a tanulók testnevelés óra keretein

belül az egyesületi úszásoktatás. Az iskolai testnevelés és sport kerettanterve ugyan

tartalmazza az úszásnemek elsajátításának szükségességét, de az iskolában megvalósuló

tantervi tartalmakban csak azok a műveltséganyagok szerepelnek, amelyeket csak abban az

esetben kell megtanítani, ha minden feltétel a rendelkezésre áll. Tehát, ha az iskolának

nincsen saját uszodája, vagy nem tudja megoldani az oktatást valamely közeli uszodában,

akkor nem kötelező az úszás oktatása! Szerencsére a lelkes testnevelő tanárok, az

iskolaigazgatók és az úszóegyesületek együttműködésének eredménye képen, több iskolában

létrejön az alsó tagozatos tanulók rendszeres úszásoktatása. Sőt, több iskola is indít ún.

úszóosztályt, ahol a tanulók az egész tanév folyamán járnak rendszeresen úszni. Így a diákok

szakember általi tanítása és a tehetséges fiatalok kiválasztása is megvalósulhat.

A délutáni úszótanfolyamok, az egyéni és kiscsoportos úszófoglalkozások legalább olyan

fontos, ha nem fontosabb szerepet töltenek be az utánpótlás nevelésének területén. Ezeken az

órákon a gyerekek a tudásszintjükhöz közelebb álló foglalkozásokon tudnak részt venni.

Általában kezdő és haladó csoportokban zajlanak az órák. Míg a délelőtti csoportoknál kevés

a lehetőség a tanulók differenciálására, addig délután az azonos előképzettségű társakkal

együtt vehetnek részt az órákon.

A kutatásban részt vett egyesületek közül csupán kettőnek nincsen lehetősége saját

úszótanfolyamokat szervezni. Ez meglehetősen nehezíti a szakosztály működését. Ők más, a

környékükön lévő úszóiskolákból igyekeznek versenyzőket toborozni. A nem egyesületi

úszásoktatásból kikerülő gyermekek egy része viszonylag elfogadhatóan el tudja sajátítani az

úszásnemek technikáját. De sok gyermeknek sajnos csak mozgáselképzelése van az

úszásnemek technikájáról, vagy nagyon alacsony színvonalon, durva technikai hibákkal

úsznak. Ilyenkor a klubok vagy saját tanfolyamaikat ajánlják átmenetileg és a megfelelő

technikai szint elérése után igazolják le a gyermeket, vagy rögtön felveszik versenyzőnek, és

az edzések alatt, illetve felzárkóztató csoportokban próbálják kijavítani a hibát.

Itt szeretném megemlíteni azt a jelenséget, amely az elmúlt pár évben bukkant fel, elsősorban

a fővárosban. A közelmúltban rengetek úszóiskola alakult. Sajnos sokszor csekély színvonalú

feltételrendszerrel. Az úszóiskolák manapság nagy népszerűségnek örvendenek. Rengeteg

gyermeket visznek ezekre a helyekre úszni. A vezetők igyekeznek a lehető legjobban

minimalizálni a kiadásokat, amelyek a szakmai színvonalat is befolyásolják. Itt az elsődleges

cél, hogy minél több tanuló tanuljon úszni és minél tovább az adott helyen is ússzon. Több

helyen még csak meg sem említik a versenyúszás lehetőségét a szülőknek, nemhogy

egyenesen egyesületekbe irányítsák a gyermekeket. Ily módon a szakosztályok jelentős

utánpótlás bázistól esnek el. A magyar úszósport pedig lehet, hogy egy következő Egerszegi

Krisztinától vagy Darnyi Tamástól. Természetesen ez nem minden úszóiskolára igaz, de

sajnos sok helyen tapasztalható.

Véleményem szerint azért jobb a kluboknak saját utánpótlást nevelni, mert az oktató, aki a

foglalkozásokat tartja, legtöbbször az egyesület versenyzőinek egy részével is foglalkozik.

Már a kezdetektől olyan kapcsolatot alakíthat ki a gyerekekkel és a szülőkkel, ami

megkönnyíti a versenyző csoportba való átkerülést. A gyerekekkel már a kezdetektől úgy

foglalkozik, hogy minél hamarabb és minél jobb technikával tanítsa meg őket úszni. Az órai

játékok során már tudatosan fejleszti azokat a tulajdonságokat, amire versenyzőként

szükségük lesz. Nem elhanyagolható a gyermekek oktatójuk iránti kötődése. „Az identifikáció

(azonosulás) pszichológiai folyamatában a gyerekek arra törekszenek, hogy olyannak

látszódjanak, úgy viselkedjenek, úgy érezzenek, és olyanok legyenek, mint társas környezetük

fontos személyei.” (Cole, 2001) Ily módon az oktató képes tanítványait befolyásolni. Ugyan

úgy, mint az iskolában az egyes tantárgyak iránti érdeklődést a tanár személye határozza meg,

úgy a sport és a sportág iránti érdeklődést is az oktatószemélye dönti el. Az egyesületi oktató

mind az órák képességfejlesztő részét, mind a tanítványaikkal való szoros kapcsolatát

igyekszik kihasználni az utánpótlás biztosítása érdekében.

Nem minden gyermekből lesz versenyúszó, aki az egyesületben megtanul úszni.

Régen a kluboknak lehetőségük volt arra, hogy csak a legtehetségesebbnek tartott

gyerekekkel foglalkozzanak. Ezt nevezzük pozitív kiválasztásnak. „ A kiválasztás nem más,

mint egy bizonyos számú populációban létező egyedek egy (több) közös tulajdonság(ok)

alapján egy közös csoportba sorolása” (Nádori, 1991) kiválasztás ma is létezik az

úszósportban, de inkább negatív kiválasztás folyik. Vagyis csak a versenyúszásra alkalmatlan

sportolók kiszűrése valósul meg. Az úszósportban jelenleg nem rendelkeznek olyan

tudományosan igazolt tesztekkel, amelyek alapján megbízhatóan ki lehetne választani a

tehetséges versenyzőket. Inkább csak a kevésbé alkalmas gyermekeket tudják a szakemberek

kiszűrni és más sportág felé irányítani. A Magyarországon legeredményesebb egyesületek

nem egységesek a versenyszerű úszásra történő kiválasztás kérdésében. A 14 vizsgált klub

közül 4-ben az egyesület edzői által meghatározott feltételekhez kötik a versenyző csoportba

kerülést. 3 szakosztály alkalmazza a negatív kiválasztást, és csak az alkalmatlan gyermekeket

a mindennapos úszóedzésektől. Az egyesületek nagy része (7 klub) minden jelentkezőnek

lehetőséget biztosít a versenyzésre. Ezekben a klubokban felzárkóztató csoportokat

működtetnek, vagy az idősebb gyermekek fiatalabbakkal úsznak együtt. Sajnos egyre több

egyesület, elsősorban gazdasági okok miatt nem tanácsolhatja el, csak rendkívül indokolt

esetben a gyermeket. Sokszor előfordul, hogy ez az edzésmunkára is befolyásoló tényezőként

hat. A fegyelmezetlen magatartás, vagy a csoport átlag teljesítő képességétől való túlzott

elmaradás nagymértékben hátráltatja az ügyesebb versenyzők és az egész csoport

fejlődésének ütemét. Ennek azért pozitív oldala is van. A későn érő gyermekek, vagy akik

később tanultak meg úszni, azok is lehetőséget kapnak arra, hogy teljesítőképességük

maximumát elérjék. Így nem kallódhatnak el azok a tehetséges gyerekek, akik

eredményessége csak a serdülőkor után válik láthatóvá. Ne felejtsük el, hogy 5-8 éves

korkörül csak a mozgástanulás gyorsaságát és pontosságát, valamint az alkati jellemzőket

tudják meghatározni a szakemberek. A pszichés tényezők, az állóképesség és a gyorsaság

megnyilvánulásai csak 12-13 éves korban jelentkeznek. (Nagy, 2007) Az említetteken kívül

népegészségügyi szempontból is jó, hogy minden jelentkező gyerek sportolhat rendszeresen.

Így ha hátráltatják is a munkát, legalább többen töltik szabadidejüket mozgással.

Dr. Mészáros János, A gyermeksport biológiai alapjai című könyvében arra hívja fel a

figyelmet, hogy „ a sportágak többsége szempontjából a gyermekkorban a pubertásig a széles

alapú, sokoldalú test kulturális foglalkoztatás lenne kívánatos.” (Mészáros, 2003) Tehát, ha a

gyermek nem rendelkezik kirívó eredményekkel a prepubertásban, de mozgáskultúrája széles

alapokon nyugszik, attól még lehet felnőtt korban sikeres versenyző. Ezért úgy vélem, hogy

nagyon fontos azokat a versenyzőket is bátorítani, bíztatni, akik nagyon fiatalon nem érnek el

kimagasló eredményt. Azok a gyerekek, akik nem jutnak sikerélményhez a versenyeken, azok

számára más módon kell azt biztosítani a sportágon belül ahhoz, hogy ne forduljanak el az

úszástól és a sporttól. Ráadásul lehet, hogy a béka vagy delfinkorosztályban a mezőny végén

kullogó gyermek szerzi majd meg felnőtt korban az országnak a dicsőséget!

Az úszó szakemberek dolgát a tehetség megítélésében még az is megnehezíti, hogy az

edzések és a versenyek során a mozgásokat egy sajátos közegben, a vízben kell végrehajtani.

A víznek egyedülálló törvényszerűségei vannak, amelyek alapvetően határozzák meg a

sportági mozgások eredményes végrehajtását. Az úszásban nem az általában véve a

sporttehetséget, hanem egy speciális közegben érvényesülő, speciális képességekkel

rendelkező tehetséget keresnek az edzők. (Nádori, 1991) Tehát nem elegek azok a

tulajdonság-együttesek, amelyek hajlamosítanak a kiemelkedő sportteljesítmény elérésére.

Ezen kívül szükség van azokra a képességekre is, a sportoló vízben való mozgását

eredményesebbé teszi, mint társaiét. Az említett tulajdonságok nagyon ritkán lelhetőek fel

egyszerre egy sportolóban, ezért minél több gyermeknek kell lehetőséget adni arra, hogy

szakosztályban ússzon.





3. 4. A szakosztályi munka

Egy szakosztályon belül a versenyzők több csoportra vannak osztva. Minden

csoport más-más időpontokban, más edzést úszik. A versenyúszásra jelentkező gyermekeket a

szakemberek, a már együtt edző sportolók közé sorolják be, vagy a lehetőségektől függően új

csoportot hoznak létre. Mivel a gyerekek különböző életkorokban kezdenek el úszni, és a

mozgástanulásuk ideje is különbözik, ezért nagyon nehéz azonos korú és tudásszintű

versenyzők egy csoportba sorolása. Az edzők életkor és tudásszint szerint rendezhetik

csoportokba a sportolókat. Az életkor szerinti csoport-összeállítás előnye, hogy a

korosztálynak megfelelő terhelést tudják az edzők adni, illetve azonos versenyprogram szerint

lehet készíteni a versenyzőket. Az ilyen csoport tudásszint szerint igen heterogén lehet. Ez sok

problémát okozhat az edzésterhelés meghatározásánál. A terhelést még egy kis kreativitással

lehet differenciálni, de a jelentős fizikai vagy technikai lemaradás szükségesé teheti a

gyermek alacsonyabb tudásszintű csoportba való besorolását.

Ha a tudásszint szerint rendszerezik a gyerekeket, akkor fenn áll a túlzott illetve az

alulterhelés problémája. Ugyanakkor minden versenyző a pillanatnyi tudásszintjének

megfelelő képzést kapja. Nagyobb rivalizálás alakulhat ki az edzéseken, amely pozitívan hat a

teljesítményre. A vizsgálatban részt vett szakosztályok, egy kivételtől eltekintve, tudásszint és

korosztályok figyelembe vételével alakítják ki a csoportokat. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 2-

3 évfolyam versenyzői edzenek legtöbbször együtt. Így előfordul, hogy azonos életkorú

gyermekek más csoportban, más edzésmunkát végeznek. A meghatározott csoportbeosztásnak

az is a feltétele, hogy a szülők az egyesület által meghatározott időpontokban tudják

biztosítani, hogy a gyermek részt vegyen az edzéseken. Egy egyesület volt a kutatásom során,

ahol az alapján vannak összeállítva a csoportok, hogy mikor tudják a gyermekeket edzésre

hozni. Itt a legkevésbé lehetséges a csoport homogenizálása. Az edzőnek különösen nehéz

ilyenkor a helyzete. A többi klub esetén csak azokat a gyermekeket igazolják le, akik az adott

időpontokban tudnak edzésre járni.

Azoknál a nagyobb egyesületeknél, ahol ifi vagy felnőtt versenyzők is viszonylag nagyobb

létszámmal edzenek, ott a fiatalabb korosztályok edzésidőpontjai a kora délutáni órákra esnek.

14.-15.00 óra körül kezdenek edzeni a fiatal sportolók. Ez nagy terhet ró a szülőkre. A

legkülönbözőbb megoldásokat alkalmazzák arra, hogy gyermek eljuthasson az edzésekre.

Sajnos azonban még így is sok ügyes gyermek nem tud részt venni az edzéseken. Megoldás

lehetne a későbbi edzésidőpont, de sokszor sem hely, sem pedig rendelkezésre álló edző

nincsen, aki le tudná vezényelni az edzéseket.

„ A versenyeredmények alapvetően két tényezőtől függenek: a versenyző mentális

és fizikai adottságaitól és az edző felkészültségétől.” (Tóth, 2007) A versenyzőcsoportok

munkáját az edző illetve edzők irányítják. Ők határozzák meg az edzések terhelését, formálják

a gyermekek személyiségét, nyilvántartják a versenyeredményeket, kapcsolatot tartanak a

szülőkkel. Szakosztályonként változik, hogy milyen hosszan foglalkoznak egy csoporttal.

Nagyobb egyesületek esetén 1-2 évente más edzőhöz kerülnek a gyerekek. Kutatásom alapján

a klubok nagy részében 3-4 évente adják át a versenyzőket új edzőhöz. Ilyenkor az

edzőnek van ideje megismerni a tanítványait, így optimális edző-tanítvány kapcsolat tud

kialakulni, és hosszabb távra van lehetőség tervezni. Az edző célja ilyenkor, hogy idősebb

korban ússzanak kiemelkedően a versenyzői, így nem fordulhat elő, hogy nagyobb terhelést

kapnak a tanítványok, mint ami az életkorukban optimális lenne. Ha túl rövid idő alatt kell az

edzőnek eredményesnek lennie. Ekkor fenn áll a túlterhelés veszélye.

Azokban a klubokban, ahol több edző is dolgozik, ott lehetőség van arra, hogy az edzők

mindig csak egy bizonyos korcsoport munkáját irányítják. A versenyzők az életkor

előrehaladtával más edzőhöz való kerülése esetén az edző szinte mindig csak hasonló életkorú

sportolókkal foglalkozik. Ez abból a szempontból nagyon előnyös,mert az adott korosztálytól

az edző sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik, mint kollégái, így a megfelelő

tulajdonságait tudja fejleszteni a sportolóknak. Az edzőváltás a gyermekekre különböző

hatással lehet. A szoros edzői kapcsolat, amely az évek során kialakul a versenyző és

tanítványa között, nagyon nehézzé teheti az új edző elfogadását. Átmeneti

teljesítménycsökkenést is eredményezhet, de előfordulhat az ellenkezője is. A versenyzőkre

pozitívan is hathat a váltás. Az eltérő edzői stílus az eredmények javulását hozhatja magával.

A nagyobb klubokban egyes szakemberek csak az úszástechnikák oktatásával, mások a

kiválasztott kezdő versenyzők felkészítésével foglalkoznak. Némely edzők a sportolók

pályafutásának megalapozásával és vannak, akik a felnőtt versenyzők képességfejlesztésére,

teljesítményfokozására specializálódtak. (Tóth, 2007) Több szakosztályban is a vezetőedző

irányításával a képzés minden szakaszában más edző foglakozik az úszókkal.

Kisebb klubok esetén a fent említettekre nincsen lehetőség. Az edzők a kezdetektől fogva

egészen a felnőtt koron át a pályafutás befejezéséig ugyanaz az edző készíti a versenyzőket. A

kutatás során három olyan egyesület találkoztam, ahol ennek megfelelően foglalkozik a

versenyzőkkel.

A klub aktuális helyzete, az edzők, versenyzők létszáma, a létesítmény-feltételek

és még sok tényező befolyásolja azt az utat, amelyet az úszók bejárnak pályafutásuk

befejezéséig. Megvizsgáltam, hogy az eredményes szakosztályok kezdő versenyzőire milyen

út vár az idő múlásával. Az egyesületek nagy része - három kivételtől eltekintve - átadják a

versenyzőket egy bizonyos idő elteltével más edzőnek. A különbség az edzőváltások közötti

időtartamban volt. Az egyesületek felénél, az edzők mindig csak egy adott korcsoporttal

foglalkoznak, majd átadják őket a következő korcsoporttal foglalkozó edzőnek. Ekkor

rövidebb ideig (1-2 maximum 3 év) foglalkoznak a versenyzőikkel, majd új sportolókat

kapnak. A klubok másik felénél az edzők hosszabb ideig irányítanak egy csoportot. A

versenyzés kezdetétől az ifjúsági korig ugyanaz az edző van az úszókkal. Mindkét alternatíva

esetén ifjúsági vagy felnőtt korban új edzőhöz, legtöbbször a vezető edzőhöz kerülnek a

tanítványok. Természetesen nincsenek merev szabályok a versenyzőkkel való foglalkozás

időtartamát illetően. Rengeteg olyan esemény befolyásolhatja a klub életét, amely

változtatásokat tesz szükségessé. Mindig az aktuálisan legjobb megoldást próbálják

megtalálni, de alapvetően az eredeti működési rendszert igyekszenek fenntartani. A három

egyesület, amelynél nem adják át a versenyzőket, ott egy vagy két edző dolgozik. Az úszókkal

pályafutásuk alatt végig ugyanaz az edző foglalkozik.

4. A VERSENYZŐK FELKÉSZÍTÉSÉNEK EDZÉSMÓDSZERTANI VIZSGÁLATA



Egy versenyző eredményességének lehetőségét a már bemutatott tényezőkön, a

tehetségen és sok külső befolyásoló körülményen kívül, az egyik legjobban a szakosztály

edzőinek szakmai hozzáértése és felkészültsége határozza meg. Hiába a legkiválóbb

adottságokkal bíró, legjobban felszerelt uszoda, egy tucatnyi edző, ideális csoportlétszám, ha

az edzéseken végzett munka nem felel meg az életkori sajátosságoktól kezdve, az

edzésmódszertani kérdéseken át, a megfelelő motiváló, támogató szociális környezetig. Az

úszóedzések során elvégzett munkamindig valamilyen hatást vált ki a szervezetből. Ha ezek a

hatások mindig az aktuális tudományos ismereteknek megfelelően a versenyző egyéni

teljesítőképességének maximumának elérésére irányulnak -természetesen a felnőttkori

teljesítőképességről van szó- akkor a sportolónak jó esélye van, az adottságainak megfelelő

eredmények elérésére. De ha valamely életkorban az edzésmunka nem igazodik a szenzitív

időszakokhoz, túlterhelés vagy alulterhelés áll fenn, akkor a sportoló már nem érheti el a

felnőttkori maximális teljesítményét. Ezért tartom fontosnak, hogy a vizsgálatban részt vett

egyesültek edzéseken végzett munkáját is megvizsgáljam. Bemutatom, hogy a különböző

korosztályokban milyen rendszerességgel és mennyit edzenek a versenyzők. Szót ejtek a

szárazföldi munka vitatott kérdéséről, az edzések során alkalmazott segédeszközökről,

valamint a motivációról, amely az egész tevékenységi formát generálja.





4. 1. Edzésmennyiség

Az úszóversenyzők csúcsteljesítményüket csak hosszú, megfelelően felépített

edzésmunka után lesznek képesek elérni. Ezért bír rendkívüli jelentőséggel az, hogy az

ifjúsági és a felnőtt kor elérése előtt, az életkoruknak megfelelő terhelésben részesítsék a

sportolókat. Nagyon fontos, hogy az edzések soha ne járjanak túlzott stresszel a versenyzők

szervezetének. A túl nagy terjedelmű, magas intenzitású edzések következtében ugyan gyors

eredményeket érhetünk el, de gátat is szabunk a további fokozatosan növekvő

edzésmunkának. Ráadásul, a gyermekek hamar elfordulhatnak nemcsak az úszástól, de

magától a sporttól is. A másik oldalról közelítve az optimális edzésterhelés kérdését, figyelni

kell arra is, hogy a túlzott óvatosság „ az edzésingerek hiánya, a koordinációs és kondícionális

képességek nem megfelelő időszakban történő fejlesztése a későbbi nagy teljesítmények

gátjává válhat.” (Selmeci, 2000)Összegezve talán azt mondhatnám, hogy a cél: Minél

kevesebb munkával – természetesen az alulterhelést elkerülve – minél jobb eredményt elérni.

Ekkor megfelelően fejleszthetjük az éppen aktuális tulajdonságokat és hagyunk terhelési

lehetőséget idősebb korra is. A felnőtt kort elérve az a sportoló fog tudni tovább fejlődni, aki

minél tovább tud új ingert kapni.

A rendszeres edzés megkezdése 6-7-8 éves korban történik. Természetesen ehhez

szükséges a három úszásnem (hát, mell, gyors) megfelelő szintű technikai végrehajtása. A

pillangóúszást már az edzéseken sajátítják el az úszók. Selmeci Attila, az Úszás

Szöveggyűjtemény II.-ben, az alaptechnika tanulási fázisának nevezi a 7-8-9 éves kort. Ekkor

az elsődleges cél, az úszásnemek alaptechnikájának, a rajtok, fordulók elsajátítása. Az

úszóügyesség fejlesztése, variációs feladatok elsajátítása és az úszás, a rendszeres mozgás

megszerettetése kiemelkedő feladat. A mesteredző által javasolt heti edzésszám 3X-4X 45-60

perc. Az edzésen teljesített össztáv 500-600m-től 1000m-ig terjed. (Selmeci, 2000) A béka

korosztály (7-8év) számára 4-5 edzést, 700-1500m terjedelemben ír az Úszás

Edzésmódszertan című könyv.



A magyarországi klubok által végzett és a szakirodalom által ajánlott

edzésmennyiségek összehasonlító táblázata



Egy edzésen Heti Egy edzés

teljesített m szám edzésszám időtartama

7-8 évesek (béka korosztály)

szakirodalmi ajánlás 700-1500m 4-5 45-60 perc

7-8 évesek (béka korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 1200-3500m átlagosan 5-6 átlagosan 60-90 perc

9-10 évesek (delfin korosztály)

szakirodalmi ajánlás 2000-3000m 5-6 60-120 perc

9-10 évesek (delfin korosztály) átlagosan 90-120

vizsgálati eredmény átlagosan 3000-4000m 5-6 perc

11-12 évesek (cápa korosztály)

szakirodalmi ajánlás 3000-4500m 5-7 90-120 perc

11-12 évesek (cápa korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 3000-5000m átlagosan 6-8 átlagosan 120 perc

L: 11-12 év, F: 13-14 év (gyermek korosztály)

szakirodalmi ajánlás 3000-4500m 5-7 90-120 perc

L: 11-12 év, F: 13-14 év (gyermek korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 4000-6000m átlagosan 8-9 átlagosan 120 perc

L: 13-14 év, F: 15-16 év (serdülő korosztály)

szakirodalmi ajánlás 6000-8000m 8-10 120 perc

L: 13-14 év, F: 15-16 év (serdülő korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 5000-7000m átlagosan 9-10 átlagosan 150 perc

L: 15-16 év, F: 17-18 év (ifi korosztály)

szakirodalmi ajánlás 3000-10000m 10-11 90-180 perc

L: 15-16 év, F: 17-18 év (ifi korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 6000-7000m átlagosan 9-11 átlagosan 150 perc

L: 17 év<, 19 év< (felnőtt korosztály)

szakirodalmi ajánlás 3000-10000 10-11 90-180 perc

L: 17 év<, 19 év< (felnőtt korosztály)

vizsgálati eredmény átlagosan 6000-7000m átlagosan 9-11 átlagosan 150 perc

A Magyarországon legeredményesebb egyesületek ugyanezen korosztályú versenyzői

átlagosan heti 5-6 alkalommal 60-90 perc közötti edzésmunkát végeznek. Egy úszóedzés alatt

teljesített össztáv tekintetében hatalmas különbségek észlelhetőek a klubok között. Az értékek

600 és 5000m között váltakoznak. Mint a táblázatban is látható, a legtöbb helyen, 1200-

3500m között teljesítenek egy edzésen a gyermekek. Tehát az úszók már az edzések

megkezdésekor testi és szellemi érettségüknél jóval nagyobb terhelésnek vannak kitéve.

Klubok és klubok között nagy eltéréseket tapasztaltam, de csupán egy helyen esett bele a

gyermekek által leúszott m-szám a szakirodalom által javasolttal.

A delfin korosztály vizsgálata során még mindig nagy különbségeket találtam az

edzésmennyiség tekintetében. A delfinek heti 5-6-szor, átlagosan 90-120 percet edzenek, és

3000-4000m-ert úsznak egy edzésen. Ahol a békák 3-at edzettek, ott növekedett az

edzésgyakoriság 5-re (2 klubnál), ahol pedig 5X vagy 6X úsztak, ott nem változott az edzések

száma. Az alapozó fázisban (Selmeci, 2000) a 9-10-11 évesek heti 5-6X, napi 60-120 percet

javasolnak a szakemberek. Ez nagyjából megfelel a magyarországi gyakorlatnak. Az

edzésterjedelmet tekintve viszont a szakirodalom kevesebb teljesítendő m-ert ír, 2000-3000m-

ert. Az edzésidő maradék részében a rajtok, fordulók, célbaérkezések gyakorlását, valamint

ügyességfejlesztő játékokat javasolnak. Félő, hogy a magas m-szám teljesítése miatt nagyon

kevés technikajavító gyakorlatot alkalmaznak az edzők, és kevesebb időt fordítanak a

technika tökéletesítésére. Pedig ebben az ún. második gyermekkor első felében bővül a

motorikus tanulási képesség, melynek eredményeként rengeteg új mozgást képesek a

gyermekek elsajátítani. Csökken a felesleges mellékmozgások száma és terjedelme, ezáltal

javul a mozgások gazdaságossága és pontossága. (Mészáros, 2003) Ezért nagyon fontos lenne

ezt az időszakot kihasználni az úszóügyesség fejlesztésére. A különböző mozgáskapcsolatok

elsajátításán kívül, véleményem szerint sok mozgással járó játékokat is be kell iktatni az

edzésekbe. A játékok során teremtett versenyhelyzetek magas intenzitású munkavégzésre

sarkallják még a kevésbé szorgalmas gyermekeket is. Így egy-egy vízi játékkal az

ügyességen, kreativitáson kívül növelhetjük feladattól függően a gyerekek állóképességét,

gyorsaságát, erejét, kitartását. Mivel a gyermekek az agykérgi folyamatok egyensúlyának

hiánya miatt még nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak hosszabb ideig egy feladatra

koncentrálni (Mészáros, 2003) ezért szerintem érdemes az edzésekbe beleiktatni minimum

heti rendszerességgel valamilyen csoportos játékot. Így a gyerekek nem fogják monotonnak

érezni az edzést, valamint társas kapcsolataik is fejlődnek, ami a szocializálódás folyamatában

nagy segítséget jelent számukra. Az edzéseket is szívesebben látogatják, ha jól érzik magukat,

sikerélményeik, barátaik vannak az uszodában.

Ugyan ez igaz a 11-12 éves ún. cápa korosztályú úszókra is. Ők is igénylik a játékot az

edzések során, de mivel jobban viselik az edzések hosszabb időtartamát, ezért többet is

edzhetnek. A szakemberek által javasolt edzésmennyiség heti 5-7 alkalommal 90-120 perc,

3000-4500m terjedelemben. (Tóth, 2007) A magyarországi cápa korosztályú gyermekek heti

5-10 edzést úsznak. A szombati edzések a legtöbb klubnál már természetesnek mondhatóak,

és az egyesületek felénél már reggel is edzenek a sportolók. Továbbra is nagy eltérések

vannak a m-számok tekintetében. Átlagosan 3000-5000m között úsznak a 11-12 éves

gyerekek egy edzésen. Ez megfelel a javasolt edzésterjedelemnek. Bár 4 szakosztálynál is

vannak olyan edzések, ahol 6000m is előfordul, azt lehet mondani, hogy az átlag

edzésterjedelem megfelel a javasoltnak, de az egyesületek inkább a felső határon és a

fölött tervezik a cápa korúak edzését. Ugyan így, az edzések időtartamát illetően, a

legtöbben 120 perces edzéseket tartanak.

A gyermek korosztályban (l: 11-12, f: 13-14 év) már kisebbek az eltérések a klubok edzései

között. Egy kivétellel mindenhol edzenek az úszók reggel, csak az edzésszámok változnak.

Általában 8-9 edzésen vesznek részt egy héten. A reggeli edzések időtartama kevesebb, mint a

délutániaké. A gyermek és a serdülő korosztály között a határok a pubertáskor miatt eléggé

elmosódnak. Mivel a leányok hamarabb lépnek a pubertáskorba, mint a fiúk, és a helyzetet

tovább bonyolítja, hogy a naptári és a biológiai életkor nem minden esetben egyezik, ezért a

megfelelő ingert szolgáltató edzést, igen nehéz összeállítani. A leányok 13-14 évesen már a

serdülő korosztályban versenyeznek, míg a fiúk ekkor még a gyermekben, és csak 15-16 éves

korban lépnek a serdülők közé. Az úszóversenyzők felkészítésének harmadik szakasza a

pubertásra esik. Ezt a 2-3 évet progresszív szakasznak nevezzük. (Selmeci, 2000) Ekkor a

fiatalokon jelentős testalkati változások figyelhetők meg. Ezeken, a változásokon kívül a

belső szervek és a hormonális rendszer működése is nagy fejlődésen megy keresztül. Az

izomzat a rendszeres edzések hatásától függetlenül, spontán fejlődésből származó, korfüggő

teljesítménytöbblet jelentkezik. (Mészáros, 2003) A lezajló testi változások következtében a

serdülőkorú úszók már tudják vállalni a nagyobb megterhelésű edzéseket. Ennek megfelelően

növekszik a heti edzések száma. Az ajánlott heti 9-10 edzési lehetőséget a vizsgált klubok

teljes mértékben kihasználják. 8-11 edzést terveznek az edzők ennek a korosztálynak. Az

edzések időtartamát tekintve elsősorban e reggeli edzések időtartama növekszik, a délutániaké

csak néhány helyen. 120 percről 180-ra. A teljesített m-szám valamivel növekszik a

gyermekkorhoz képest, átlagosan 5-7000m. a javasolt edzésmennyiségnek még mindig a

felső határát súrolják a kapott eredmények, de egyre inkább közelednek az ideálisnak

mondott tartományhoz.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a serdülőkori változások kezdeti és lefolyási ideje

egyénenként igen eltérő lehet. Ugyanazon naptári életkorú úszók biológiai életkora nagyon

eltérő lehet. A növekedést és a fejlődést befolyásoló tényezők miatt, még az azonos

kronológiai életkorú embereknél is a fejlődési stádiumok és a fejlettségi bélyegek más-más

időpontban jelennek meg nagy egyéni különbséggel. (Mészáros, 2003) „Az irodalmi adatok

tanúsága szerint a naptári és a biológiai kor 1 évnél nagyobb különbségeit szokás biológiai

szempontból is lényegesnek tekinteni.” (Mészáros, 2003) Az edzésterhelés szempontjából

figyelembe kell venni az egyes versenyzők biológiai érettségi szintjét. A nagy megterhelésű,

komolyabb stresszel járó edzéseket csak az arra biológiailag érett versenyzőkkel szabad

végeztetni. Az ún. retardált, későn érő úszókat fel kell ismerni és a terhelést csak nagyon

óvatosan szabad nekik adagolni. A későn érő versenyzőknek amúgy is sok stresszt okoz az

önhibájukon kívüli, átmeneti kisebb eredménytelenségük, nem szükséges a kemény

edzésmunkával még tovább nehezíteni a helyzetüket, ráadásul feleslegesen. A fiatal korban 1-

1,5év érettségi előny jelentősen befolyásolja a fizikai teljesítőképességet. A prepubertásban

eredményes retardált sportoló, véleményem szerint, nagyon nehezen éli meg az akcelerált

társak megnövekedett teljesítőképességét. Hiába edz szorgalmasan ekkor a sportoló,

önmagában keresve a hibát, kudarcként éli meg a versenyek legtöbbjét. Fokozatosan kedvét

veszti a sportág iránt, és abbahagyja azt. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az átmeneti

nehéz időszak alatt is ugyanolyan mértékben foglalkozzanak az adott versenyzőkkel, mint

előtte. Természetesen ilyenkor az aktuálisan legjobb versenyző felé irányul a figyelem, de

ezzel a korosztállyal foglalkozó jó szakember tudja, hogy: „Közel sem biztos az, hogy egy

motorikusan kiválóan teljesítő fiatal az adott sportág kiugró tehetsége, ha ugyanakkor

biológiailag a naptári koránál értékelhetően idősebb.” (Mészáros, 2003)

A fiatal úszók a serdülőkor vége felé az ifjúsági korosztályba lépnek. A leányok előbb 15-16

évesen, a fiúk később 17-18 évesen tartoznak ehhez a korosztályhoz. Ebben az időszakban

kezdenek helyreállítódni a pubertásban észlelhető, széles skálán mozgó teljesítőképességek. A

leányoknál a teljes érés 16-17, a fiúknál 17-20 éves korig következik be. Kialakulnak a felnőtt

korra jellemző tulajdonság együttesek. Eltűnnek a testméretekből adódó visszatérő

mellékmozgások a mozgásszerkezetben, a merev, görcsös végrehajtás és a motoros

teljesítmény stabilizálódik.(Makszin, 2002) A biológiai fejlődésben hátrébbtartók, behozzák a

lemaradásukat. Az úszóedzések során bevezetésre kerül a három makrociklusos felkészülési

rendszer. Mivel kialakul az egyénre jellemző mozgásaktivitás, valamint a teljesítmény

szempontjából meghatározó öröklött tulajdonságok is felszínre kerülnek, a felkészülés

specifikussá válik. Az edzések terjedelmét már az adott felkészülési időszak fogja

meghatározni. A szakirodalom szerinti optimálisnak tűnő edzésmennyiség a heti 10-11 edzés,

edzésenként 90-180 perc, 30000-10000m úszott táv egy héten. (~3000-10000m /edzés)

Természetesen a hosszútávúszók az érték felső, míg a rövidtávúszók az érték alsó határához

közeli edzéseket teljesítenek. De olyan is lehetséges, hogy egy edzésen a rövidtávúszók

ússzák a többet. Ez már teljesen a felkészülés szakaszától függ ebben a korosztályban. Az

említett adatok ugyan úgy vonatkoznak az ifi korosztály versenyzőire, mint a felnőttekre. Az

általam vizsgált egyesületekben az ifi és a felnőtt versenyzők együtt edzenek. Az

edzésmennyiségek nagyon kevés helyen, és minimálisan változnak a serdülőkorhoz képest.

Az ifik pedig minden klubnál ugyanazt az edzésmennyiséget produkálják, mint a felnőttek.

Egy klub kivételével mindenhol edzenek reggel, 8-11 edzésen vesznek részt egy héten. A

tréningek 120-180 percesek és 4000-8000m terjedelműek. A vizsgálat ezen részének

eredménye nem mutat eltérést az optimálisnak vélt értékektől.

Az edzéseredményeket vizsgálva figyelembe kell venni azt, hogy a gyermekek különböző

időpontokban, eltérő gyorsasággal tanulnak meg úszni és kezdik el a rendszeres edzéseket.

Vannak olyan gyermekek, akik delfin korosztályú versenyzőként szerepelnek először a

versenyeken. Ők értelemszerűen nem végezhetik egyből ugyan azt az edzésmunkát, amit a

már két éve edző társaik. Hasonló okokból, vagy csoportösszevonások, illetve egyéb okok

miatt előfordul, hogy különböző korosztályú versenyzők ugyan azt az edzést ússzák. E miatt a

sajátosság miatt a vizsgálat eredményeként szereplő értékek az adott korosztály

versenyzőinek csak döntő többségére igazak. Előfordulhatnak mind pozitív, mind negatív

irányba eltérések. Azaz lehetséges, hogy többet, vagy kevesebbet edzenek a más korosztállyal

együtt edző sportolók. De a vizsgálatban kapott eredmények tükrözik az utánpótlás

nevelésben és a felnőtt korosztályban megvalósuló edzésmunkát.

Összefoglalva az edzésmennyiségeket, az utánpótlás korú versenyzők többet

edzenek a javasoltnál. Az általam készített grafikon, a szakirodalom által javasolt átlagos

edzésterjedelem és a vizsgálatban részt vett egyesületek által végzett átlagos edzésterjedelem

alakulását mutatja be az életkorok függvényében. A legnagyobb eltérés a béka és a delfin

korosztályú versenyzők esetén tapasztalható. Ők sokkal többet úsznak az ajánlottnál. A 11-12

éves gyermekek edzése már közelít a szakirodalom útmutatásaihoz, de az értékek felső határa

az irányadó, és inkább a fölött úsznak az úszók. A gyermek korosztályban még jobban

közelednek az ideális edzésmennyiséghez az edzések, de még mindig a legmagasabb értékek

az irányadóak. A serdülőkorban teljesített edzések közel azonosak az optimálissal, az eltérés

minimálisnak mondható. Az ifi és a felnőtt kor értékei nem mutatnak nagyobb eltérést az

ajánlástól. Az értéktartományok igen tágak a specializálódás miatt és a felkészülési időszaktól

is függenek.

Ahogyan a grafikonon is Átlagos edzésterjedelem összehasonlítása



látszik, 12-13 éves korig

8000

a magyarországi úszók 7000

6000









méterszám

az optimálisnál nagyobb 5000

szakirodalom

terhelésnek vannak 4000

vizsgálati eredmény

3000

kitéve. Véleményem 2000

szerint ez azért nagy 1000

0

probléma, mert a túl korai 7-8 év 9-10 11-12 13-14 15-16 17 év

és túl nagy terhelésű év év év év

életkor

edzések folytán a későbbi

fejlődési lehetőségeik

jóval behatároltabbak. Mivel a szervezet vagy fejlődik, vagy visszafejlődik, és a fejlődés csak

új inger alkalmazásával érhető el, ezért ha idő előtt felhasználjuk az új ingeradási

lehetőségeinket, akkor pont abban az időszakban nem tudjuk további fejlődésre bírni a felnőtt

versenyző szervezetét, amikor az igazán döntő lenne. A másik problémát abban látom, hogy a

túl magas leúszott méterszám érdekében „feláldozásra” kerülnek az ügyességfejlesztő,

technikajavító variációs gyakorlatok és játékok. A különböző képességek hangsúlyos

fejlesztésének lehetőségei pedig kihasználatlanul múlnak el.

Ha megnézzük a felnőtt világversenyek mezőnyét, akkor a résztvevők jelentős része a húszas

éveik közepén járnak. A magyarországi „felnőtt” versenyzők mezőnye pedig, zömmel a

serdülő és ifi korúakból áll. Tehát az úszók jelentős része el sem jut a felnőtt korosztályig. Ez

részben a túlzott stresszel járó edzéseknek köszönhető. A gyermekek 10-12 éves korra

kedvüket vesztik az úszás iránt és abbahagyják azt. A szorgalmasabb gyermekek később, 13-

14 évesen fordulnak más tevékenységi forma felé. A természetes létszámcsökkenésen

túlmenően, rengeteg gyerek hagyja abba az úszást idő előtt. Az optimális edzésterheléssel

élmezőnybe jutni nem tudó gyerekek sikerélmény hiányában nehezen viselik az egyre

nehezedő edzéseket, majd végül ők is a sportág elhagyásának sorsára jutnak. Azok az ügyes

gyerekek, akik eleve később kezdik el az edzéseket, hamar behoznák társaikat, de az ajánlott

edzésmunkával nem tudnak versenybe szállni a nagyobb edzésmunkát végző társakkal. A

felnőtt korosztályhoz érve, abból a nagyon kevés versenyzőből, aki marad, csak kevés tud a

világ élvonalába jutni és megélhetését biztosítani az úszásból. Munka mellett pedig, az

élvonalba jutáshoz és ottmaradáshoz szükséges edzést nem lehet elvégezni. Ha egy sportág

felnőtt versenyzői nem sikeresek, akkor kevesebb szülő választja gyermeke részére, és az

utánpótlás is kevesebb lesz. Ily módon a sportág jövője veszélybe kerülhet.





4. 2. Szárazföldi felkészülés

Az úszók az edzéseket nemcsak a vízben, hanem a szárazföldön is végezhetnek. A

szárazföldön végzett gyakorlatok a vízben történő hatékonyabb előrehaladást szolgálják.

Ezeket a gyakorlatokat nagyon körültekintően kell megtervezni, mert nem minden

szárazföldön végzett mozgás jótékony hatású az úszás szempontjából, sőt, egyenesen

ronthatja az úszó teljesítményét. (Counsilman, 1982) a vízben való mozgás jellegének a

tudományosan kifejlesztett gépek sem felelnek meg teljesen, ezért a szakemberek között is

vitatott kérdés a szárazföldi munka mennyisége. A kísérletek bizonyították, hogy azok az

úszók, akik a szárazföldön is végeznek képességfejlesztést, nagyobb mértékben érnek el

javulást a teljesítményükben, mint akik nem. (Tóth, 2007) Az utánpótlás korúaknál az életkori

sajátosságok még jobban megbonyolítják ezt a kérdést. A sokoldalú ügyességfejlesztő,

alapozó jellegű képzés szempontjából szerinte elengedhetetlen a szárazföldi munka az

utánpótlás korú úszóknál sem. Az iskolai testnevelés alacsony óraszáma és sokszor alacsony

színvonala nem biztosítja a versenyzők számára azt az alapot, amire a serdülőkor felé érkezve

az erőfejlesztéshez szüksége van az úszóknak. Ezért már az úszásnemek elsajátítása során el

kell kezdeni a karkörzések elsajátítatását ahhoz, hogy a versenyeztetés megkezdésére már

olyan alappal rendelkezzenek a gyerekek, amivel a gimnasztikai szabadgyakorlatokat

megfelelő színvonalon el tudják sajátítani. A jól megtanult gimnasztikai gyakorlatokkal erőt

lehet fejleszteni, és az izületi mozgékonyságot lehet növelni. Az izületi mozgékonyság 6-13

éves korig terjedő szenzitív időszaka miatt (Metzing, 1985), minél hamarabb rendelkezniük

kell a gyerekeknek a megfelelő alapokkal.

A vizsgálatban részt vett klubok szükségesnek tartják a szárazföldi gyakorlatokat nemcsak a

felnőtt, hanem az utánpótlás korúak felkészítése során is. Egy egyesület egyáltalán nem tarja

fontosnak a szárazföldön végzett munkát és versenyzői nem is végeznek effajta tevékenységet

az edzések során. A 7-8 éves versenyzők részére nem ajánl szárazföldi munkát a

szakirodalom. Ennek ellenére, az eredményes klubok ugyanilyen idős úszóinak többsége

végez szárazföldön gyakorlatokat. Három klubban, a delfin korosztályban kezdik a

szárazföldi felkészítést. 9-10 évesen minden klubban, ahol fontosnak tartják, ott az edzések

része a szárazföldi munka, általában heti 2-3 alkalommal. A cápa és a gyermek korosztályban

átlagosan 3-4x, a serdülőknél 4-5x végeznek szárazföldi gyakorlatokat. A 9 évesek több

szárazföldi munkát végeznek a javasoltnál, a 10-11-12 évesek pedig valamivel kevesebbet. A

serdülők adatai megegyeznek a szakirodalommal. Serdülőkortól nem változik az ifi és a

felnőtt korra szárazföldi munka mennyisége. Így a legeredményesebb klubok úszóinak

többsége a versenyszerű úszás megkezdésétől végeznek szárazföldi képességfejlesztést. A

képességfejlesztés mennyisége a serdülőkorig növekszik, utána nem változik. A serdülőkortól

a munka jellegében van változás, mennyiségében nincsen.





4. 3. Motíváció

A motiváció életünk egyik fő irányítója. Meghatározza a teljesítményt, a teljesítő

képességet és többlettartalommal látja el cselekedeteinket. Akár a hétköznapi életben, akár az

oktatási folyamatban, vagy a versenysportban, motiváció nélkül, a feladatok végrehajtására

való törekvés ritkán lesz maximális. Ha az emberek érdekeltebbek abban, amit végre kell

hajtaniuk, akkor sokkal gyorsabban és pontosabban, jobb eredménnyel teszik azt. Az edzések

során a gyakorlatokat a lehető legnagyobb koncentrációval és teljesítménnyel kell

végrehajtani, ezért az edzőknek motiválni kell a versenyzőit. El kell érni az edzéshez való

megfelelő hozzáállást. Ezt hangsúlyozza James Counsilman is: „Egy úszó csak akkor kerülhet

jó fizikai kondícióba, ha megfelelően motivált.” (Counsilman, 1982)

Az oktatás, az úszásnemek tanulása során, már egy feladat sikeres végrehatása jutalmat jelent.

A jól végrehajtott mozgás önmagát jutalmazza, és örömet okoz. Később, ahogy a gyermekek

versenyzővé válnak, a mozgástanulás szakaszában szerzett örömélmény már sikerélmény

formájában jelenik meg. A sikeres cselekvések következtében nő a tanulók érdeklődése a

gyakorlás iránt, mert újabb sikereket remélnek tőle. (Makszin, 2002) Az edzések során

szerzett sikerélmény további jobb és keményebb munkára ösztönzik a sportolókat.

Sikerélményhez való jutás nemcsak a versenyeken lehetséges, hanem az edző különböző

eszközökkel, akár napi rendszerességgel hozzá tudja az úszóit ehhez segíteni. A siker ezen

keresztül a motiváció formája, életkortól függően változik. A kisgyermekek ugyan úgy, ahogy

a mozgástanulás folyamatában, az edzéseken is folyamatos visszajelzésre várnak. A

vizsgálatom során több klubnál is találkoztam a kisgyermekeknél konkrét, kézzel fogható

jutalmazó eszközökkel. Elsősorban édesség, matrica a jutalma a legügyesebben teljesítő

kicsiknek. Nagyon jó ötletnek tartom, a névre szóló füzetben történő mindennapos értékelést.

A gyermekek egyéni értékelése szóban minden edzés után nagyon hosszú időt vesz igénybe.

A saját füzetbe történő mókás jelek gyűjtése motiváló és értékelő célzatú is egyben. Segít a

gyermekeknek a reális önértékelésük kialakításában, azonnali visszajelzés, ami beépül a

személyiségbe, és a szülők felé is értesítés a gyermek edzésen történő teljesítményéről. Mivel

az edzőnek lehetősége van a versenyző önmagához történő fejlődését is jutalmazni, ezért a

kevésbé ügyes gyermekeket, akik a versenyen inkább a mezőny végén végeznek,

sikerélményhez tudja juttatni, ezáltal elkötelezi a sportág felé. Kezdetben 3 majd 5 fokozatú

értékelési rendszert is be lehet vezetni. Ezáltal igazodik az értékelés az iskolai szokásokhoz. A

nagyobbaknál, igény szerint, osztályzatokat is lehet adni. Egy másik, szerintem kitűnő ötlet, a

csoporton, vagy egyesületen belüli ún. „Hónap sportolója” választás. A legkisebbektől a

serdülőkön át, még a felnőtt korosztályban is alkalmazható. Az idősebb sportolókat a

legtöbben külföldi versenyrészvétellel, anyagi juttatásokkal, felszerelés támogatással

jutalmazzák a konkrét jutalmazó eszközök közül. A vizsgált egyesületek fele használ az

edzésen kívüli, kézzel fogható jutalmazó eszközöket.

A tanár és az edző jutalmazó

Motivációs eszközök

hatáskörének eszközei nem

60%

merülnek ki a kézzel fogható

50%

40% elismerésekben. Az edzések

30%

motoros jellegéből adódóan az

20%

10% edzésfeladatok változtatásával,

0%

Konkrét, kézzel Szóbeli, Mindkettő Nem használ variálásával, játékossá tételével is

fogható jutalom szellemi motívációs

jutalmazás eszközöket

lehetséges. A teljesítmény szóban

történő elismerése is nagy

hajtóerő lehet bármely korosztályban. Az edzések során a kisebbeknél a feladatok

bemutatásával, játékkal, váltóversenyekkel jutalmazzák a szorgalmas edzésmunkát. A

nagyobbaknál az edzés könnyítését, elhagyását, vagy pihentető úszást alkalmaznak az

eredményes egyesületek. A szóbeli dicséret minden korosztályban nagyon fontos. Az edzés

hangulatát pozitívan befolyásolja, az úszók hozzáállását együttműködővé formálja. A dicséret

fokozza az önbizalmat, az alkotókedvet és a tevékenység iránti pozitív viszonyulást. A

legeredményesebb klubokban szinte mindenhol alkalmazzák.

Nagy motiváló ereje van még a célok megfogalmazásának. A cél, a tudatos cselekvés

eredményének eszmei előképe az emberi tudatban. A célnak egységesítő, közös irányt adó

szerepe van. (Kis, 2001) James Counsilman szerint, az edzőnek és a versenyzőnek az edzésen,

egy közös célnak kell lebegnie a szeme előtt: „Azért vagyunk itt, hogy keményen edzünk,

elérjünk valamit, és jól érezzük magunkat.” (Counsilman, 1982) A mesteredző az edzések

előtt elmondja mit vár a versenyzőitől, és ha valaki nem csinálja, megkéri hagyja el a

medencét, mert a saját és az ő idejét is pazarolja. Maxim Imre szerint az értelmesen

megfogalmazott célok célfeszültséget keltenek, ami arra készteti a sportolót, hogy maximális

teljesítményre törekedjen. (Makszin, 2002) Tehát az úszók motiválásában is nagy szerepet

játszik a célok megfogalmazása minden korosztályban. Sajnos a vizsgálatom alapján az edzők

nem élnek ezzel a motivációs lehetőséggel. Nem volt olyan egyesület, ahol a motivációs

eszközök között szerepelt volna a célok megfogalmazása. A vizsgált egyesületek 21%-a

egyáltalán nem használ motivációs eszközöket az edzések során. Az egyik vidéki klub

edzőjének elmondása alapján, az ő versenyzőit nem kell motiválni, sőt, inkább vissza kell

fogni. Szerintem az nagyon szerencsés dolog, ha a versenyzők olyan belső motivációs

bázissal rendelkeznek, ahol úgy tűnik, hogy belső indítatásból mindent megtesznek a siker

érdekében. De ennek fenntartása és folyamatos táplálása érdekében, szerintem szükség van az

elismerésre, a folyamatos visszajelzésre. Egy másik klubban arra nevelik a versenyzőket,

hogy a siker önmaguk legyőzésében rejlik. Ez valójában igaz, de csak idősebb korban értik

meg a versenyzők ennek a lényegét. Az utánpótlás korú versenyzőknél nagyon fontos a

befektetett munkájuk elismerése. Különösen azoknak a gyermekeknek, akik később kezdték

el az edzéseket, és emiatt le vannak maradva a velük egyidős társaiktól. A gyerekek

folyamatosan versenyezni, győzni akarnak. Akik a versenyzés korai szakaszában nem jutnak

sikerélményhez, azok máshol próbálják megkeresni azt. Az ügyes, de később edzésbe álló

gyermekek, az úszósport iránti elkötelezettségének kialakítása és megtartása érdekében

motiválni kell őket. Így kevesebb úszóversenyző hagyhatja abba idő előtt a rendszeres

edzéseket. Az idősebb korosztályok elérésére pedig, nem csökkenne oly drasztikusan a

versenyzői létszám.

Összefoglalva az eredményes klubok többségében fontosnak tartják és használják a

motivációs eszközöket. 50%-uk kézzel fogható, tárgyi jutalmazásban is részesíti a

legjobbakat. Három egyesületnél nem tartják meghatározónak a motiválást az eredmények

elérésének érdekében. Ezeken a klubokon kívül, mindenhol beépítik az edzésbe az edző

rendelkezésére álló motivációs eszközöket.





4. 4. Az úszóedzések során alkalmazott segédeszközök

Az úszásnemek tanulása előtt, már a vizhezszoktatásánál nagy jelentőséget

töltenek be a vízben használt segédeszközök. Ekkor még csak a figyelemelterelés velük a cél,

majd a technika tanulása során a segítség, a könnyebb helyzetek megteremtése, a könnyebbtől

a nehezebbre való előkészítés a funkciója a segédeszközöknek. A versenyzők is használnak az

edzéseik során minden korosztályban ilyen eszközöket. Vannak olyanok, amiket már az

oktatás során is segítségül hívnak az edzők és vannak kifejezetten a versenyúszók számára

kifejlesztettek is. Az edzők elsősorban a kicsiknél a technika tanulására, majd a technika

javítására, az erő, a gyorsaság fejlesztésére használják őket. A felnőtt korú versenyzőknél a

laktát előállítására és a laktát tolerancia kialakítására is segítségül hívják a segédeszközöket.

Vizsgálatom alapján elmondható, hogy a magyarországi eredményes klubok mindegyike

használ az edzések során segédeszközöket. Az egyik legelterjedtebb az úszólap. Elsősorban a

lábfeladatok teljesítésénél alkalmazzák. Előnye, hogy segít az úszóknak a helyes vízfekvés

megtartásában a lábfeladatok során. A másik leghasználtabb segédeszköz a tenyérellenállás

(TEA). Ezt szintén minden klubban előnyben részesítik. Az 1960-as években jelent meg

először a TEA és gyorsan elterjedt Magyarországon. Használata során megnövelik a kartempó

közben használt, az előrehaladást döntő részben biztosító felületet. Így jobb vízfogást érhet el

az úszó. (Nagy, 1995) Nagyobb haladási sebességet és az izomerő fokozását teszi lehetővé. A

mellúszás kartempójának passzív szakaszában technikát fejlesztő hatása van. De ettől

eltekintve, vízérzést rontó hatása is van. A nagyobb tenyérfelület rontja az úszók kinesztétikus

érzékelését. (Tóth, 2007) Az úszók nem tudják ugyanazt a sebességet teljesíteni a levétel után,

mint előtte. Hátránya az is, hogy csak egy bizonyos szintig javulnak a versenyeredmények a

használat következtében. Ennek ellenére általában már a cápa korosztálytól, de van, ahol már

a delfin korosztálytól edzenek vele. Mivel a TEA használata nagy megterhelést okoz a

vállaknak, ezért

Segédeszközök használata véleményem szerint,

túl korán kezdik

120%

100% használni a magyar

80%

60% úszók. Ráadásul,

40%

20% csak egy bizonyos

0%

ideig okoz

A









z

ny









pa

c

p









g

i









bo

nő

TE







m

la









á

zo









eredményjavulást,

pi

gu









dr

zó









do

k





us

te









na

ús









áb









erv

+l









es









ezért ezt a fejlődési

nz

ja









eb

ko

bó









zs









lehetőséget a

biológiai fejlettséghez igazítva, minél későbbi életkorokban kellene alkalmazni az edzésen.

Míg a TEA-t a sorozatok végén, addig az ún. teknőcöt a sorozatok elején, vagy a versenyek

előtti bemelegítés során használják a versenyzők. A kartempó-koordinátor használata során az

úszó rákényszerül arra, hogy a kartempó víz alatti szakaszát optimális pályán hajtsa végre,

ezzel elősegíti az egyén számára leghatékonyabb víz alatti karmunka végrehajtását. Az eszköz

tenyérre szerelhető, domború felületű és áramvonalas. Sűrűsége a vízhez hasonló. Az

úszóversenyzők beszámolásai alapján a teknőccel történő úszás után, annak levételével olyan

úszni, mintha egy nagyobb sebességet biztosító tenyérlapot csatoltak volna fel.

(www.uszovilag.hu/cikkek/29-szakma/388-a-teknc-nyomaban?start=1) Használható a

technika, a speciális erő és állóképesség fejlesztésére, és a tempószámok csökkentésére. A

szembetűnő időeredmény javulás ellenére csupán az eredményes egyesületek kicsivel több,

mint fele használja. Ennek oka talán, hogy egy viszonylag új segédeszköz például a TEA-val

szemben, amit mindenhol használnak. A szakirodalom szerint, már 8-10 éves gyermekek is

úszhatnak teknőccel. (Tóth, 2007) Ennek megfelelően, a cápa és gyermek korosztályban

alkalmazzák Magyarországon először.

A második legtöbb helyen használt segédeszköz a bója és a lábgumi. Ezzel a két eszközzel

egyszerre úsznak az úszók a karfeladatok teljesítésénél. Ugyan nem minden edző használja,

de a vizsgált klubok nagy részében úsznak velük. A bója segít a lábtempó hiányában létrejövő

mélyebb vízfekvés elkerülését, így a karmunka jellemzőinek megváltozásának kiküszöbölését

is. Az eredményes klubok cápa-gyermek korú versenyzői már teljesítenek csak külön karral

feladatokat –több esetben már béka korban is- ezért figyelni kell, hogy olyan bóját

alkalmazzanak, ami nem emeli a vízfekvést a karral-lábbal történő úszásnak megfelelőnél

magasabbra.

A tempók végrehajtását könnyítő, az ellenállást csökkentő módszer az uszony használata.

Általában a gyorsaság fejlesztésekor használják. Kicsiknél a pillangóúszás technikájának

tanulásánál is fontos szerepet tölthet be. Fontos még, hogy a boka hajlékonyságát is fokozza,

így hatékonyabb lábtempót eredményez. Az egyesületek kevesebb, mint felénél használnak

uszonyt az edzések során. Elsősorban a fiatalabb korosztályoknál alkalmazzák, csak nagyon

kevés helyen fordul elő felnőtt korban.

A konzervdoboz, már régóta használt segédeszköznek mondható. A hátúszás során szokták

használni azért, hogy megakadályozza a test túlzó mozgásait és segítsen a helyes vízfekvés

kialakításában. Magyarországon, kevés helyen hívják segítségül az edzők ezt a lehetőséget. A

vizsgálatban részt vett egyesületek közül csupán 4 klubban tartották fontosnak.

A már említett segédeszközökön kívül, még a pipa és a zsebes nadrág került felsorolásra a

használt eszközöknél. Ezek nem túl népszerűek, csak 2 illetve 1 helyen alkalmazzák őket.

Összegezve, a klubok szükségesnek tartják és használnak az edzések során

segédeszközöket. Legtöbben az úszólapot, a tenyérellenállást és a teknőcöt alkalmazzák.

Ezen kívül több helyen úsznak bójával és lábgumival. Az uszonyt és a konzervdobozt pedig

csak néhány helyen részesítik előnyben.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

Vizsgálatom eredményei alapján, a Magyarországon eredményes klubok nagy

része fedett uszodában bonyolítja az edzéseket. Kevés az olyan egyesület, ahol nyitott

uszodával jó eredményeket tudnak elérni a versenyzők. Még kevesebb azoknak a kluboknak

az aránya, ahol mindkét lehetőség a rendelkezésre áll. Tehát mindkét uszodatípus előnyeit

érvényesíteni tudják a felkészülés során. Úgy vélem, hogy bár jobb lenne, ha még több

lehetőség nyílna az egyesületeknek mindkét uszodatípus használatára, de alapvetően a

feltételeknek ezen része, jónak értékelhető.

Az úszómedence-méretek tekintetében sajnos nem ilyen jó a helyzet. A szakosztályok

kevesebb, mint felének van lehetősége 50m-es medencében edzeni. Ráadásul, ebből csupán

egy medence 10 pályás, tehát felel meg versenymedencének. Jelentős azon klubok száma,

ahol 33,3m hosszú medencében edzenek az úszók. Ezen kívül 25m-es medencében is

bonyolítanak edzéseket az eredményes klubok egy kisebb részében.

Az edzések lebonyolítását nagymértékben befolyásolja az edzés légköre. Mivel a klubok

többsége nem használhatja kizárólagosan az uszodát az edzések időtartama alatt, ezért az

edzőknek meg kell küzdeniük a megfelelő környezet megteremtéséért is. A beszámolók

alapján, szinte minden edző munkáját állandó jelleggel zavarja és hátráltatja az

edzésmunkában nem résztvevők jelenléte. A klubok mindössze 2%-ában nem okoz

mindennapos felesleges stresszt az uszodát használó, az edzésen nem részt vevők jelenléte.

Szerintem, ha az edzők és a versenyzők kaphatnának olyan lehetőséget, ahol csak az

edzésfeladatokra kell koncentrálni, akkor hatékonyabbak lehetnének az edzések.

Az edzésmunka hatékonyságát befolyásolja a csoport és az edzőlétszám is. Az ideálisnak

mondható 11-18 fős csoportokkal foglalkoznak a kutatásban részt vett egyesületek majdnem

felében. A másik felében nagyon nehéz helyzet áll fenn. 20 sportolónál is többre kell

egyszerre egy edzőnek figyelni. Ahol a klub megteheti, ott a nagy létszámú csoportok mellett

több edző is dolgozik. De ettől függetlenül általában minden csoportot egy edző koordinál. A

legtöbb egyesületben 4-5 edző dolgozik. Azoknál a kluboknál, ahol az edzők száma ennél

kevesebb, és egy edző figyelme megoszlik 3-4 csoport között, ott mindenképpen segítségre

lenne szüksége az edzőnek.

A szakosztály jövőjét meghatározó versenyzői utánpótlásról feltett kérdések alapján, az

úszótanfolyamok rendkívüli jelentőséggel bírnak. Szinte minden klubban délelőtt és délután

tartanak úszófoglalkozásokat. Két esetben találkoztam olyannal, hogy a szakosztálynak

nincsen lehetősége saját úszótanfolyamok szervezésére. Így elmondható, hogy a

magyarországi úszósport utánpótlásának nagy része kerül ki egyesületi úszótanfolyamokból.

Ezért is súlyos probléma, hogy rengeteg alacsony feltételrendszerrel alakuló úszóiskola

működik az országban. Innen kevés esetben van lehetősége az ügyes gyermekeknek a

versenyszerű úszásra. Ez a szakosztályi tanfolyamok létszámának lecsökkenését és a

legügyesebb gyerekek kiválasztását is megakadályozza. Így az úszósport jelentős mennyiségű

tehetséges sportolót veszít el. Részben ennek hatására, az úszósportban negatív kiválasztás

folyik. Az egyesületek fele minden versenyúszásra jelentkező gyermeknek lehetőséget ad a

versenyzőcsoportban való úszásra. Az egyesületi úszótanfolyamok alacsonyabb létszámából

még kevesebben vállalják a versenyzéshez szükséges mindennapos edzést, ezért financiális

okokból is kénytelenek a klubok minden jelentkező gyermeket felvenni versenyzőnek. Pedig

sokszor hátráltatják az edzőt és a csoportot a munkában. A szakosztályok ¼-e csak az

alkalmatlan gyermekeket tanácsolják el a csoporttól. Nagyon kevés az a klub, ahol

meghatározott feltételekhez kötik a versenycsoportba kerülést. Mivel jelenleg az úszás nem

rendelkezik a tehetség-kiválasztásra irányuló tudományosan igazolt tesztekkel, ezért nem baj,

hogy szinte minden gyerek esélyt kap. Ráadásul a „későn” megtanuló ügyes gyermekek nem

esnek el a lehetőségtől. De a csoport munkáját hátráltató, versenyszerű úszásra alkalmatlan

gyermekeket mindenképpen ki kellene szűrni, nem pedig, anyagi okok miatt mindenáron

megtartani.

A szakosztály működési rendszerét tekintve a legtöbb klubban a versenyzőcsoportok bizonyos

időközönként új edzőhöz kerülnek. A különbség az edzőváltások közötti időtartamban van.

Az egyesületek felében rövidebb ideig 1-2, maximum 3 évet foglalkoznak az edzők a

versenyzőkkel, majd új csoportot kapnak. A klubok másik felében a kezdetektől egészen az ifi

korig ugyanaz az edző van az úszókkal. Mindkét esetben ifi illetve felnőtt korban új edzőhöz

kerülnek a tanítványok. Csak három egyesületnél dolgozik ugyanaz az edző a pályafutás

egész ideje alatt a versenyzőkkel. Ezeknél az egyesületeknél az edzők száma minimális, (1

vagy 2) illetve, még nincsen felnőtt versenyzőjük. Tehát akkor tud igazán minden

korosztályban eredményes lenni egy úszóklub, ha több edző is foglalkozik a versenyzőkkel az

úszópályafutásuk ideje alatt.

A kutatás második felében az edzések során végzett munkát vizsgáltam. A korosztályonkénti

edzésmennyiségekre irányuló kérdések arra a következtetésre juttattak, hogy a magyarországi

utánpótlás korú úszók 12-13 éves korig a javasoltnál nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Már

a versenyszerű úszás megkezdésekor az úszók mind a heti edzésszám, mind a teljesített m-

szám tekintetében sokkal többet teljesítenek az optimálisnál. A 11-12 éves gyermekek a

javasolt mennyiség felső határán és a fölött teljesítik az edzéseket. A gyermek korosztályban

már közelednek az edzések az ideálishoz, és a serdülőkorra érik el a szakirodalom általi

útmutatásokat. Az ifjúsági és felnőtt korúak edzése pedig megegyezik a javasolttal. Úgy

vélem, hogy a fiatal korban való túlzott terhelés nagy stresszel jár a gyermekeknek, és a

későbbi fejlődési lehetőségeik behatárolttá válnak. Ha a megfelelő életkor előtt felhasználjuk

az új inger adási lehetőségeket, akkor felnőtt korban nem lesz lehetőség a további fejlődésre.

A másik nagy probléma szerintem az, hogy az egyesületek egyrészt a gyermekek megtartása,

másrészt az eredménykényszer hatására kénytelenek megterhelni a gyerekeket. Ennek

eredményeként az optimális edzésterheléssel a tehetséges fiatal úszók nem tudnak az

élmezőnybe jutni, és sikerélmény hiányában elfordulnak a sportágtól. Ezt tükrözi a serdülőkor

környékén drasztikusan lecsökkenő versenyzői létszám is. A felnőtt korosztályhoz érve már

alig marad úszója sportágnak, s ezen kevés úszónak a további fejlődése a túlterhelt

gyermekkor miatt eleve behatárolt. Részben ez a tendencia magyarázza, hogy az utánpótlás

korúak a külföldi versenyeken az élmezőnyben végez szinte minden magyar versenyző, de

felnőtt korban izgulni kell már az előfutamok során is.

A szárazföldi felkészülés vitatott kérdésével kapcsolatban, az egyesületek többsége úgy

nyilatkozott, hogy szükségesnek tartja a vízen kívüli speciális képességfejlesztő tevékenységi

formát. A 7-8 éves korú úszók számára bár nem ajánl szárazföldi foglalkozásokat a

szakirodalom, ennek ellenére már ebben a korban végeznek szárazföldi munkát az

eredményes klubok nagy részében. Delfin korosztályban pedig, már a klubok többségében

hajtanak végre gimnasztikai gyakorlatokat. Véleményem szerint, már az úszásnemek

oktatásától szükség van bizonyos mennyiségű szárazföldi gyakorlatra. Elengedhetetlennek

tartom a fiatal versenyzők mozgáskultúrájának mielőbbi fejlesztését annak érdekében, hogy

az életkoruknak megfelelő lehető legmagasabb szintű koordinációval sajátítsák el az

úszásnemek technikáját. Erre alapozva könnyebben taníthatóak a technikajavító variációs

gyakorlatok, és fejleszthető az úszóügyesség. A fiatal korban magas szinten elsajátított

gimnasztikai gyakorlatokkal a serdülőkorban elkezdhető az erőfejlesztés és ekkorra már az

úszáshoz kellőizületi mozgékonysággal rendelkeznek az úszók. Ezért szerintem jó, hogy a

versenyszerű úszás megkezdésétől végeznek szárazföldi képességfejlesztést a

legeredményesebb klubok sportolói.

A motiváció kérdése, versenyszerű sporttevékenység réven kiemelkedő jelentőségű. Az

eredményes klubok többségében használnak különböző motivációs eszközöket az edzések

során. 50%-uk kézzel fogható, tárgyi jutalmakkal értékelik a legjobb versenyzőiket minden

korosztályban. A kisgyermekek csokit, cukrot, matricát gyűjtenek, az idősebbek felszerelést

kapnak, külföldi versenyeken vehetnek részt, ha kitartóan és szorgalmasan edzenek.

Hatványozottan fontosnak tartom az utánpótlás korú versenyzők egyéni képességeikhez mért

jutalmazást, értékelést. Egyrészt azért, mert a személyiség ekkor formálható a leginkább,

másrészt a fiatal korban kevésbé eredményes gyermekek idő előtti sportágelhagyása is

csökkenthető a motiváció folyamatos fenntartásával. Ezért javasolnám minden klubnak , hogy

használjanak az életkornak megfelelő jutalmazó, ösztönző motivációs eszközöket a

felkészülés minden szakaszában.

A segédeszközök szerepéről a vizsgálatban részt vett klubok egységesen vélekednek.

Szükségesnek tartják és használnak az edzések során segédeszközöket. Legtöbben az

úszólapot, a tenyérellenállást és a teknőcöt alkalmazzák. A TEA-val általában már a cápa

korosztálytól edzenek a gyerekek. Véleményem szerint, mivel a TEA csak egy bizonyos ideig

okoz eredményjavulást, és nagy megterhelést okoz a vállaknak, ezért talán túl korán

kihasználják a magyarországi klubok ezt a fejlődési lehetőséget. A kartempó-koordinátort

(teknőc) a hatékonyságához képest kevesen alkalmazzák a felkészülés során. Szinte kevesen

hívják segítségül a technika javításához a konzervdobozt. E két segédeszköz optimális

használatával javíthatunk a versenyzők felkészítésének színvonalán.

6. ÖSSZEFOGLALÁS

A 7-10 éves úszóversenyzők látványos eredményessége, majd a számuk felnőtt

korra történő nagyfokú lecsökkenése keltette fel e figyelmemet aziránt, hogy a felnőtteknél

vajon miért kell izgulni annyira az úszók sikereiért. Feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest,

egyre kevésbé eredményes a sportág. Mivel a szakosztályok működése nagymértékben

hatással van az úszók felnőttkori teljesítőképességére, ezért vizsgáltam a klubok

feltételrendszerét és a szakmai munkáját. Célom, a gyakorlatban létrejövő versenyzőnevelés

bemutatása és a felkészülési módszerek frissítése és kiegészítése a magyar úszók

eredményességének érdekében. Kutatási eredményeim kérdőív kitöltésével jöttek létre. A

kérdőívet, a 2007. évi bajnoki pontverseny alapján, minden korosztályban, az 5

legeredményesebb klub edzői töltötték ki.

A vizsgálati eredmények alapján, a szakosztályok létesítmény-feltételei közepesnek

mondhatóak. Uszodatípus tekintetében az adottságok jónak tekinthetőek. Ugyanakkor több

50m-es medencére lenne szükség. Az edzések hatékonyabbá tételében nagy segítség lenne, ha

az edzések ideje alatt csak a munkában részt vevők tartózkodhatnának a medencetérben. Az

edzői létszám megfelelőnek értékelhető. Ahol viszont, 1 vagy 2 edző irányítja az összes

csoport munkáját, ott szükség lenne segítségre. Az utánpótlást tekintve, bár a legtöbb klubnak

van lehetősége saját úszótanfolyam szervezésére, mégis nagyon kevés helyen tudják

meghatározott feltételekhez kötni a versenyzőcsoportba kerülést. Szinte minden jelentkező

gyermeket felvesznek versenyzőnek a megélhetési lehetőségek biztosítása érdekében.

Az edzésmunka vizsgálati eredményeiben látom a legnagyobb lehetőséget a versenyzők

felnőttkori eredményeinek javításában. Az edzésmennyiségek tekintetében az utánpótlás korú

úszók 12-13 éves korig az optimálisnál nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Ennek

következtében későbbi fejlődési lehetőségeik lecsökkennek. A túlzott stresszel járó edzések,

és az optimális edzésterheléssel élmezőnybe nem jutó gyermekek sikerélmény hiánya járul

hozzá, a felnőttkorra drasztikusan csökkenő versenyzői létszámhoz. A felnőttkori fejlődés az

új inger adási lehetőségek lecsökkenése révén beszűkül. Ezért az utánpótlás korúak

edzéseinek mennyiségét csökkenteni kellene. Bár a szakirodalomtól eltérően, az úszók a

versenyzés megkezdésétől végeznek szárazföldi gyakorlatokat, ezt mégis jónak találom a

mozgáskultúra és a koordinációs szint mielőbbi fejlesztésének érdekében. Az úszók idő előtti

sportágelhagyása csökkenthető a motiváció folyamatos fenntartásával. Ezért hasznosnak

tartom, hogy az egyesületek több mint felében külön jutalmazzák a jó teljesítményt. Minden

klubnak javaslom az életkornak megfelelő jutalmazó motiváló eszközök használatát. A

segédeszközök használatának vizsgálata arra mutat, hogy a versenyzők felkészítésének

színvonalát a teknőc és a konzervdoboz hangsúlyosabb használatával lehetne javítani.

Összefoglalva, az utánpótlás korúak edzéseinek változtatásával és az edzéseket közvetlenül

befolyásoló tényezők javításában rejlik a magyar úszósport továbbfejlődésének lehetősége.

7. IRODALOMJEGYZÉK

 Michael Cole- Sheila R. Cole (2001): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest. 377.

old.

 Nádori László (1991): Az edzés elmélete és módszertana. Budapest. 256. old.

 Nagy Nikoletta Katalin (2007): Óvodás korú gyermekek úszásoktatásának elemzése.

Diplomadolgozat.

 Mészáros János- Farmosi István- Frenkl Róbert- Mohácsi János (2003): A

gyermeksport biológiai alapjai. Plantin-Print Bt, Budapest. 28, 68. old.

 Selmeci Attila (1993): Az utánpótlás korú úszóversenyzők felkészítése az egyes

életkorok tükrében. Úszás Szöveggyűjtemény II. Obender és Co. Studio Kft.

Budapest.

 Makszin Imre (2002): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó.

Budapest-Pécs.

 James E. Counsilman (1982). A versenyúszás kézikönyve. Sport. Budapest. 255. old.

 Metzing Miklós (1985): Gimnasztika (Segédanyag gimnasztika vizsgához).

Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézet, Budapest.

 Nagy József (1995): Néhány gondolat a tenyérellenállás használatáról. Úszás Évkönyv

1995. Magyar Úszószövetség, Budapest.

 Tóth Ákos- Sós Csaba- Egressy János (2007): Úszás Edzésmódszertan. Semmelweis

Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. 70. old.

 www.musz.hu/musz/musz/musz.news.page

 www.wikipedia.org

 www.uszovilag.hu/cikkek/29-szakma/388-a-teknc-nyomaban?start=1

 Tóth Ákos (2002): Úszás Oktatás. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és

Sporttudományi Kar, Budapest.

 Magyar Úszószövetség (1994):Bajnokságtól Bajnokságig1994. Kiadó. Kiadás helye.

 Gombócz János-Kis Jenő (2001): A testnevelés és sporttudomány pedagógiai alapjai

jegyzet. Fitnees Kft. Budapest.

8. MELLÉKLETEK



KÉRDŐÍV





Az alábbi kérdések arra a szakosztályra vonatkoznak, amelyben Ön is tevékenykedik.



1. Mióta működik a szakosztály?

Válasz:

2. Mely korosztályokban indítanak úszókat a versenyeken?

Válasz:





3. Milyen uszoda áll rendelkezésre a szakosztály számára?

Válasz: nyitott fedett (a megfelelő aláhúzandó)





4. Milyen méretekkel rendelkezik az úszómedence, amelyben a versenyzők edzenek?

Válasz:





5. Az edzések lebonyolításához átlagosan hány pályát tudnak biztosítani egy csoport

számára?

Válasz:





6. Az edzések alkalmával átlagosan hány sportoló úszik egy pályán?

Válasz:





7. Az edzések ideje alatt tartózkodik a versenyzőkön és edzőiken kívül más a

medencetérben? Ha igen, tekinthető ez zavaró tényezőnek?

Válasz:





8. Milyen lehetőségeik vannak a versenyzők utánpótlására? Hogyan próbálják biztosítani

az utánpótlást? (úszótanfolyamok, óvodai, iskolai kapcsolatok stb.)

Válasz:





9. Áll rendelkezésükre az oktatáshoz tanmedence?

Válasz:

10. Hány edzőt áll módúkban foglalkoztatni a szakosztályon belül?

Válasz:





11. Egy edző hány versenyzőcsoporttal foglakozik?

Válasz:





12. Van lehetőségük arra, hogy egy versenyzőcsoporttal több edző is foglalkozzon? Ha

igen, mely korosztályban és hány edző dolgozik a sportolókkal?

Válasz:





13. Egy edző mennyi ideig foglalkozik egy csoporttal?

Válasz:





14. Kérem, aláhúzással jelölje azt az állítást, amely a legjobban jellemző a szakosztályuk

munkájára!





 Az edzők mindig csak egy bizonyos korcsoporttal foglakoznak, majd a

csoportjukat átadják a következő korcsoporttal foglalkozó edzőnek.

 Az edzők a kezdetektől egészen a felnőtt koron át irányítják a versenyzőiket.

 Az edzők több éven keresztül foglalkoznak egy csoporttal, majd az ifjúsági

vagy felnőtt korhoz érve adják át az úszókat.





A kiválasztásról:

 Meghatározott feltételekhez kötik a versenyzőcsoportba való kerülést.

 Minden gyermeknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a

versenyzőcsoportban úszhasson.

 Csak a versenyszerű úszásra alkalmatlan gyermekeket tanácsolják el a

versenyzőcsoporttól.





15. Van lehetőségük arra, hogy az azonos tudásszintű illetve korosztályú versenyzők egy

csoportban edzenek?

Válasz:

16. Milyen szempontok alapján sorolják a sportolókat egy csoportba?

Válasz:





17. Milyen korosztályú úszók edzenek egy csoportban? Kérem mutassa be az összes

versenyzőcsoport korosztályait! (pld: I.-es csop: béka és delfinkorúak

II-es csoport: delfin korúak

III-as csoport:cápa és gyermek korúak stb.)

Válasz:





A következő kérdések az Ön által bemutatott csoportokban végzett munkára

vonatkoznak. Kérem, hogy minden csoportra vonatkozóan válaszoljon az alábbi

kérdésekre!!





18. Egy csoportban hány sportoló edz együtt?

Válasz:





19. A heti edzésszám hogyan alakul a csoportokban? A reggeli, délutáni és a szombati

edzéseket kérem, külön jelezze.

Válasz:





20. Egy úszóedzés alkalmával átlagosan hány métert teljesítenek a csoportokban? Minden

csoporthoz írjon egy „tól-ig”értéket. Amennyiben a reggeli edzések teljesítménye eltér a

délutánitól, akkor azt külön mutassa be!

Válasz:





21. Milyen időtartalmú edzéseket végeznek a csoportokban?

Válasz:





22. A technikajavító variációs gyakorlatok az edzésen leúszott táv hány %-át adják a

csoportokban?

Válasz:





23. Az egyes csoportok versenyzői milyen segédeszközöket használnak az úszóedzések

során?

Válasz:





24. Mi a célja az egyes csoportok edzésének? Mely paramétereket fejlesztik hangsúlyosan

az egyes csoportokban? (pld:.technika, alapállóképesség, gyorsaság stb)

Válasz:





25. Mely csoportokban és milyen rendszerességgel végeznek szárazföldi gyakorlatokat az

úszók?

Válasz:





26. Mi a véleménye az izületi mozgékonyság, hajlékonyság szerepéről az úszásban? A

csoportokban egy héten hányszor és milyen időtartamban végzik a sportolók e

gyakorlatokat?

Válasz:





27. Mi a véleménye a szárazföldi erőfejlesztés szükségességéről az úszásban? A

csoportokban egy héten hányszor és milyen időtartamban történik az erőfejlesztés?

Válasz:





28. Milyen módszerekkel történik az erőfejlesztés a csoportokban?

Válasz:





29. Hogyan próbálják motiválni versenyzőiket a különböző életkorokban? Milyen

jutalmazó, ösztönző eszközöket használnak?

Válasz:





Nagyon köszönöm a segítségét! Ha bármilyen kérdése lenne a kérdőívvel kapcsolatban,

kérem, keressen a 06703651576-os telefonszámon.









Sportbaráti üdvözlettel: Nagy Nikoletta