Dolgozat

Document Sample
Dolgozat Powered By Docstoc
					                                                                GNOSZEOLÓGIA
                                                               (VIZSGATÉTELEK)
                                                                   02 FÉLÉV




     A MEGISMERÉS EREDETÉNEK KÉRDÉSE
1.    Igazság és bizonyosság
2.    A kétely, az ésszerû kétely, a tapasztalati meggyõzõdés és az elméleti igazolás viszonya
3.    A jusztifikáció és a verifikáció fogalma
4.    Szkepszis és vélekedés versus hit és bizonyosság
5.    Az ellentmondás
6.    A teoretikus jusztifikáció és a bizonyítás fogalmainak kialakulása az eleai filozófiában és a görög matemetikában: definíciók, axiómák, tételek
      és posztulátumok

     A VALÓSÁG, MINT A JOGI SZABÁLYOZÁS TÁRGYA
1.    Az aktuális világ és a klasszikus léttörvények
2.    A Logosz értelmezése, Parmenidész ontológiai igazság fogalma: a doxa és a gondolkodás viszonya
3.    A létezés különbözõ módjai és az alethikus modalitások
4.    A de dicto és a de re szükségszerûség megkülönböztetése
5.    Bepillantás a deontikába, alapvetõ eltérések az alethikus és a deontikus modalitások között
6.    Ismeretelmélet és ontológia, ismeretelmélet és logika kapcsolata
7.    Gnózis és tudomány

     A DIALÓGUS ÉS A MEGGYÕZÉS ESZKÜZEI
1.    Logika és retorika viszonya
2.    A retorikai háromszög
3.    A lectio és a disputáció skolasztikus módszerei
4.    Cáfolat és inkonzisztencia: kognitív diszfunkciók, a hiba, mint ismeretelméleti kategória
5.    A jusztifikáció és a meggyõzés szociális igényének kialakulása az antik társadalmakban és intézményesülése a joggyakorlatban
6.    A bizonyítás logikai és metodológiai fogalma
7.    Az eldöntésprobléma
8.    A bizonyítás induktív, deduktív és valószínûségi módszerei
9.    A bizonyítékok súlya
10.   Bizonyítás-, és eljárás-típusok

     A TÉNY FOGLAMA A JOGBAN ÉS A TUDOMÁNYOS MEGISMERÉSBEN
1.    A tudományos megismerés forrásai
2.    Megfigyelés- és falszifikáció elméletek, külsõ és belsõ ismeretforrások
3.    A tanu megbízhatósága
4.    Hitelesség és szavahihetõség
5.    A tény, mint jogi kategória
6.    A társadalmi és a történeti tény, az intézményesültség problémája
7.    A proceduráli és a bírói ténymegállapítás természete
8.    Történeti tény és magyarázat
9.    Relativizmus versus episztemológiai érték pluralizmus

     V. IGAZSÁGELMÉLETEK
1.    Aquinoi Szent Tamás és Tarski igazság definíciója
2.    Korrespondencia elmélet és igazságkritériumok
3.    Adekváció-, konzisztencia- és koherencia-elméletek
4.    Szcientizmus és a hipotetico-deduktív tudomány
5.    A törvény, a valószínûség és az indukció problémája, hipotézisek és elméletek konfirmációja
6.    Externalista és internalista igazságkritériumok
7.    Konszenzuselméletek

     A MEGISMERÉS ÉS A NYELV
1.    A jog a valóség, a tudat funkciói és a nyelv
2.    A nyelv és a Leibniz-féle “lehetséges világok”
3.    Információ tartalom és nyelvi határozatlanság
4.    A jogi definíció
5.    Preskripció és deskripció megkülönböztetése
6.    A norma fogalma
7.    A jogi nyelv határozatlansága
8.    A verbalitás és írásbeliség ismeretelméleti kérdései, a hermeneutikai kör

     NORMATIVITÁS ÉS A NORMAALKALMAZÁS TERMÉSZETE
                                                                      2


1.   Magatartások és cselekvések normatív státusa
2.   A “szükségszerû”, a “lehetetlen” és “kontingens”, az aktusok osztályozása normatív státuszuk szerint
3.   Normaalkalmazás és logikai következtetés
4.   Logika és jogalkalmazás: logika, mint organon határai
5.   Norma kollíziók

    TRADÍCIONÁLIS ISMERETKRITIKAI PROBLÉMÁK ÉS AZ IMERETELMÉLET HAGYOMÁNYOS IRÁNYZATAI
1.   Antik és újkori szkepticizmus és az ismeretelméleti dogmatizmus fogalmi és jelentéselméleti aspektusai, regressus in infinitum és a
     tudásmegalapozásának problémája
2.   Az európai (angolszász) és kontinentális ismeretelméleti tradíció erõs tételei
3.   Az “igazolt igaz hit” és a hagyományos tudáskoncepciók
4.   A szubjektum, az objektum és az abszolutum viszonya a gnoszeológiai megközelítésekben

    TUDÁSELMÉLETEK ÉS TUDÁSTÍPUSOK
1.   A perceptuális tudás elméletei, naív realizmus, a kritikai realizmus, a fenomenalizmus, tudományos realizmus, deskriptivizmus
2.   Ész és az a priori tudás
3.   Nyelvi konvencionalizmus és univerzalizmus
4.   Tudás-szociológiai programok és a személyes tudás
5.   Teista funkcionalizmus: episztémikus kötelesség, helyes mûködés és a gnoszeológiai igény




VÁSÁRHELYI EMILIA
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
H-1029 Budapest, Ördögárok u.43.                    Tel./fax: (36-1) 176-8880 Tel.: (36-1) 275-7049



                                                            ISMERETELMÉLET
                                                         (A kiadott jegyzet tartralomjegyzéke)



A MEGISMERÉS LEHETÕSÉGE
Az ismeretkritikai kérdés értelme
           - Az ismeretkritikai kérdés keletkezése
           - Az elme lehetséges magatartása az igazsággal szemben
           - A bizonyosság
Az ismeretkritika kiindulópontja
           - A szkepticizmus
           - Az ismeretelméleti dogmatizmus
           - A kriticizmus
A MEGISMERÉS IGAZSÁGA
Az igaz megismerés valósága
           - Ismeretelméleti relativizmus
           - Az igazság abszolútsága
           - A megismerés viszonylagossága
A megismerés eredete
           - A megismerés eredetének kérdése
           - A szélsõséges feleltek
           - A közvetítõ nézetek
           - A kritikai álláspont
Az igaz megismerés kritériuma
           - Nyilvánvalóság
           - A tradicionalizmus és pszichologizmus kritériuma
           - A helyes kritérium
           - A kritikai ismeret-igazolás állomásai
A MEGISMERÉS TRANSZCENDENCIÁJA
Naív realizmus és idealizmus
           - Transzcendencia
           - Naív realizmus
           - Az ismeretkritikai idealizmus
Fenomenalizmus és kritikai realizmus
           - A fenomenalizmus
           - A kritikai realizmus

                                  FEHÉR MÁRTA: IGAZSÁG ÉS BIZONYOSSÁG (Tudományos megismerések)
                                                      3


                                                    (Fejezetek nélkül)

A TUDOMÁNY MÓDSZEREI
A tudományos megismerés forrásai
           - A tapasztalás
           - Megfigyelés, összevetés, kísérlet
           - A föltevés
           - A külsõ ismeretforrások
A tudományos megimerés módszerei
           - Analízis és szintézis
           - Absztrakció és determináció
           - Indukció és dedukció
A bizonyítás
           - A bizonyítás mivolta és fajai
           - Indirekt bizonyítások
           - Valószínûségi bizonyítások
A cáfolás
           - A tévedés okai és orvossága
           - A cáfolás
           - Az iskolás vitatkozás
                                             SÓS VILMOS: MODERN IGAZSÁGELMÉLETEK
Mirõl szól az igazságelmélet?
Milyen problémákat tárgyalunk?
AZ IGAZSÁGFOGALOM EXTENZIÓJA
Az igazság értékfogalom
AZ IGAZSÁGFOGALOM INTENZIÓJA (JELENTÉSE)
Az ismeretek megbízhatóságának kritériuma
Az érvényességprobléma (A koherenciaelmélet)
A pragmatista változat
A KORRESPONDANCIAELMÉLETEK (A megfelelési elméletek)
Az észlelésre alapozó korrespondancia
Az ismeretek fundamentuma és az igazság
Az igazság szemantikai koncepciója



                                                 JOGI ISMERETELMÉLET

                                VARGA CSABA: A BÍRÓI TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSI FOLYAMAT TERMÉSZETE
A TÉNY MEGKÖZELÍTÉSE
         - Felfogása
         - Megismerése
         - Nyers és intézményi tény
                     - meghatározatlanság
                     - viszonylagosság
         - A jogban megjelenõ tény sajátossága
A BÍRÓI TÉNYMEGÁLLAPÍTÁS IMPUTATÍV RENDSZERE
         - A problémamegoldás és igazolás logikájának különbsége
         - Megismerés és megítélés különnemûsége
         - A relevancia kiválasztó szerepe
         - Tény és érték egysége
         - Tény és jog szétválaszthatatlansága a jogi kérdésfeltevésben
                     - “Ténykérdés” és “jogkérdés” dilemmája

                             DR. SOLT KORNÉL: A VALÓSÁGRÓL, MINT A JOGI SZABÁLYOZÁS TÁRGYÁRÓL
Az aktuális világról
           - Ennek a fejezetnek a céljáról és kereteirõl
           - Melyek az aktuális világ alkotóelemei?
           - Az individuumok néhány sajátosságáról
           - Objektíven vagy csak szubjektíven vannak-e adva az individuumok?
           - Melyek a világ végsõ építõkövei
           - Nincsenek puszta tények
A klasszikus törvényekrõl
           - Az összhang a gondolkodási törvények és az ontológiai jellegû léttörvények között
           - A két hagyományról
           - Néhány szó a három klasszikus gondolkodási törvényrõl
           - A három klasszikus törvény ontológiai változata
           - A jog és a három gondolkodási törvény
A létezés különbözõ módjairól
           - Az alethikus modalitásokról
           - A “szükségszerû”, a “lehetetlen” és a “kontingens” jelentése
           - A “nem szükségszerû”, a “nem lehetetlen” és a “nem kontingens”
                                                                       4


         - Az eseménypárok alethikus modális státusáról
         - Ennek a kifejezésnek: “lehetséges” - többféle értelme van
         - Amikor egy jogi szóhasználat kétségtelenül hibás
         - Hány modális kategória van?
         - Az aktuális világ és az alethikus modalitások

                                                 DR. SOLT KORNÉL: A JOG, A VALÓSÁG ÉS A NYELV
A tudat funkcióiról és a nyelvrõl
           - A tudati tevékenység fõbb területei
           - Gondolati tartalmak verbális és non-verbális kifejezése
           - Néhány szó a képi (piktorális) gondolkozásról és gondolatközlésrõl
           - Az intuitív gondolkodásról
           - Wittgenstein szerint: “Nyelvem határai világom határait jelentik”
A nyelv és a Leibniz-féle “lehetséges világok”
           - A verbális nyelv leíró (deskriptív) funkciójáról
           - Amikor a verbális nyelv nem azt írja le, ami van, hanem azt, ami nincs - és ezzel
             “világokat teremt”
           - A nyelv (egy verbális szöveg) prognosztikus funkciója
A mondatok információs tartalmáról
           - A mondatok néhány fontosabb tíopusáról
           - A “force” és a “content” (John R. Searle)
A jogszabályok nyelvérõl
           - A nyelv a híd a jogszabályok és a valóság között
           - A jogszabályok nyelvének különbözõ típusairól
           - Az írott jogszabályok szövege és a “lehetséges világok”
           - “Ha ezt és ezt teszed akkor ez és ez fog történni” (N.L.A. Hart)

                                                    DR. SOLT KORNÉL: A JOGI DEFINÍCIÓ
                                                              (Fejezetek nélkül)

                                     DR. SOLT KORNÉL: NÉHÁNY GONDOLAT A JOGÉRTELMEZÉSRÕL
A jogszabályok értelmezése és a jogi nyelv alkalmazása
          - Ennek a rövid fejezetnek a kereteirõl és két témájáról
          - A klasszikus jogértelmezési eljárások és a jogi nyelv határozatlansága
Hasonlóságok és azok hiánya a jogszabály- és a regényértelmezés között
          - Egy jogszabály olvasójának és egy regény olvasójának sok tekintetben hasonló a helyzete
          - Néhány “áthallásról” a regényszemantika és a jogi hermeneutika között
          - Mi a mércéje annak, hogy egy interpretáció helyes-e vagy hibás?
          - “Quis custodet ipsos custodes?”


                                                          DR. SOLT KORNÉL: A DEONTIKÁRÓL
A Jorgensen-féle dilemma
           - Kétféle világról: az állításokról és a normákról
           - Miben áll az ún. Jorgensen-féle dilemma?
           - Ota Weinberger megoldási kísérlete
           - Von Wright megoldása
A logika hatásköre szélesebb, mint az igazságé (G.H. von Wright)
           - Az elsõ lépések a logika hatáskörének kiszélesítése terén
           - Lehetnek-e igazak vagy hamisak egy regényben olvasható állítások?
           - Képek is lehetnek igazak vagy hamisak
Bepillantás a deontikába
           - Az elõzményekrõl
           - Az alapvetõ eltérések a deontikus és az alethikus modalitások között
           - Az eltérések egyik következményérõl
           - A standard deontikus logika axiómái
           - Az “O-alapú” standard deontikus logika alapfogalmai
           - A deontikus hatszög

                                           DR. SOLT KORNÉL: AZ IDÕ A JOGBAN, A JOG AZ IDÕBEN
A deontika további fejlõdésének várható útja; egy kifogástalan temporális deontika létrejötte
          - A jog és az idõ kapcsolatáról
          - Az atemporális és temporális deontikáról

                                       DR. VARGA CSABA: A JOGI NORMALAKALMAZÁS TERMÉSZETE
Elõfeltevések
A normaalkalmazás közege
           - Konkrét jelentésben aktualizáltság
           - Nyelvi meghatározatlanság
           - A logikai következtetés hiánya a normatív szférában

                                                  DR. VARGA CSABA: A NORMAKOLLÍZIÓK
                                                                       5


                                                                     (Fejezetek nélkül)

                                             DR. SOLT KORNÉL: A JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYESSÉGE
Vajon felesleges és ezért nélkülözhetetlen fogalom-e az “érvényesség”?
           - A praxisban az érvényesség elsõrendûen fontos kérdés
           - Ami érvénytelen, az nem jogszabály
           - Alf Ross szerint egy norma létezése azonos a tényleges érvényesülésével (effectiveness)
           - Az “érvényesség” nem azonos a “tényleges érvényesüléssel”
           - A “külsõ kell” (=érvényesség) és a “belsõ (tartalmi) kell” egymáshoz való viszonyáról
           - Norma-e egy olyan jogszabály, ami azt közli, hogy valamit “szabad tenni”, vagy azt,
             hogy valamit “nem kell tenni”?
A negáció a jogszabályok körében
           - A háromféle tagadásról
           - A tagadás mûvelete a kategórikus jogszabályok körében
           - Jörg Berkemann tévesen rekonstruálja szimbolikus eszközökkel a Kelsenáféle
             normanegációt
Lehet-e alkalmazni a logikát a jogszabályokra
           - A jognak és a logikának nincs semmi köze egymáshoz
           - A logika - egy korlátozott körben - alkalmazható a jogszabályokra
           - Mi a szélsõséges nézetek forrása
           - Logikai káosz?
Az érvényesség érzéketlen a legalitással és a moralitással szemben
           - A jogszabályok érvényessége és a legalitás
           - A jogszabályok érvényességének és a legalitásnak a viszonya - egy példán illusztrálva
           - A jogszabályok érvényessége és a moralitás
           - A jogrendszer egysége

                                    DR. SOLT KORNÉL: MAGATARTÁSOK JOGI NORMATÍV STÁTUSÁRÓL
Ábrázoljuk magatartások lehetséges jogi normatív státusait!
           - A “megparancsolt”, a “tilos” és a “közömbös” aktusok ábrázolása
           - A “nem megparancsolt”, a “nem tilos” és a “nem közömbös” aktusok ábrázolása
           - Aktusok jogi normatív státusának ábrázolása lineáris diagramon
Speciális aktuspárokról és jogi deontikus státusokról
           - A jogi normák mindig speciális aktuspárokat szabályoznak
           - Komplett és inkomplett jogi deontikus információk aktuspárok tekintetében
A “megengedõ jogi normákról”
           - Mit értünk (érthetünk) megengedésen?
           - Vajon mi a jelentése egy jogi kódezben ennek: “Szabad”? és ennek “Nem kell”?
A “szükségszerû”, a “lehetetlen”, a “kontingens” és a jogi normák. Az “aktuális” és a jogi normák
           - A jogi deontikus univerzum helye az alethikus modális univerzumban
           - A jogi normák helye az aktuális világban
Aktusok másféle osztályozásai normatív státusuk alapján
           - A “helyes”, a “helytelen” és a “közömbös” aktusok
           - A “jogszerû”, a “jogellenes” és a “jogilag közömbös”

                                         DR. SOLT KORNÉL: A JOGALKALMAZÁS LOGIKAI MENETE
A per elõtt
            - Nagy Péter 300 000 Ft-ot követel Kis Jánostól
            - Fejezzük ki mindezt egyszerûbben
Döntés a perben
            - “Hivatalbóliság”? Vagy “rendelkezési elv”?
            - A bíróság kétféle érdemi döntést hozhat
            - Amikor problémamentes a marasztaló ítélet meghozatala
            - Mit biztosít és mit nem biztosít az a logikai szükségszerûség, amely egy hibátlan
              következtetésre jellemzõ?
            - Mi a logikai szerkezete egy korábban leírt következtetésnek?
            - A további lehetséges jogcímek vizsgálata N.P. keresete kapcsán
            - Amikor meg kell hozni az elutasító döntést, de - úgy tûnik - logikai bonyodalmak lépnek
              fel
Ontológiai megfontolások
            - Az elégséges feltételrõl
            - A szükséges feltételrõl
            - Mikor minõsül egy feltétel “elégséges és szükséges feltételnek”?
A bírói ítélet meghozatala egy ekvivalenciás következtetés alapján
            - Az ekvivalenciás következtetésekrõl
            - Ellenõrizzük a kétféle következtetési eljárás helyességét
            - Összegezés. Miben térek el az irodalomban általában elfogadott állásponttól és mi a
              jelentõsége ennek az eltérésnek?
Egy jogalkalmazásipélda bemutatása predikátumlogikai eszközökkel
            - Egy marasztaló, ill. a megfelelõ elutasító ítélet meghozatalának predikátumlogikai
              formalizálása
            - Az elsõ prenissza (A jogi premissza)
                                                                       6


          - A második premissza (A ténypremissza)
          - A megfelelõ ítélethez vezetõ ekvivalenciás következtetés




VÁSÁRHELYI EMILIA
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooo
H-1029 Budapest, Ördögárok u.43.        Tel./fax: (36-1) 176-8880 Tel.: (36-1) 275-7049



                                                              ISMERETELMÉLET
                                                                 DOLGOZAT I.



1.1. Mi a hagyományos értelemben vett ismeretkritikai kérdés lényege ?
Az emberi elmének igazságmegismerő képességébe vetett bizalma abból az ösztönszerű meggyőződésből táplálkozik, hogy az emberi elme az igazság
megismerésére van megalkotva. Ez az alapvető bizalom először abban a bölcselőben inog meg, aki észreveszi, hogy ami számára oly világos, az a
másik ember számára nem egyértelmű és fordítva. Felismeri, hogy az igazság megisemerése problematikus. Egymást váltogatják az ellentmondásos
nézetek, majd eljutnak addig, hogy kétségbe vonják az elme igazságmegismerő képességét.
Az alapvető ismeretkritikai kérdés lényege tehát az, hogy képes e egyáltalán az emberi elme valami igazságnak a megismerésére.
1.2. Keressen alternatív megfogalmazásokat !
- szkepticizmus
- dogmatizmus
- kriticizmus
- relativizmus



2.1. Miben áll a megismerés eredetének (forrásának) problémája ?
A megismerés létrejöttében két szélső tényező szerepel:
- valaki, aki megismer (a megismerés alanya)
- valami, amit megismer (a megismerés tárgya)
A megismerés dualizmusának mozzanatai:
- Alany és tárgy feltételezik egymást.
- A kettő szerepe nem cserélhető fel.
- Az ismerőalany a megismerésben kilép önmagából és átnyúl a tárgyba.
  A transzcendencia a megismeréstől elválaszthatatlan.
- Ez a kilépés azért történik, hogy az alany a tárgyat belevigye a tudatba. Ezzel azonban a tárgy is - éppúgy,
  mint az alany - kilép a maga köréből, átnyúl a tudat világába. Szintén transzcendenssé válik.
Összegezve: a megismerő alany a megismerés folyamán az ismerettágyat tudatába emeli, s leképezi azt. Az így keletkező ismeret a megimerő
alanyban az ismerő alany természete szerint van.
Ebből adódik a megismerés forrásának problémája: mitől érvényes a megismerés? Mi az alapja annak, hogy a megismerés a való tényállást állapítja
meg?
2.2. Nevezzen meg olyan jelentős irányzatokat (ismeretelméleti tradíciókat), melyek alapvetően eltérő módon próbálják megoldani a
problémát !
- Empirizmus
  Minden megismerés forrása a tapasztalat. A tapasztalat lehet külső (érzékelés) és lehet belső (megélés).
            - Szenzualisták: akik számára minden megismerés forrása az érzékek (sensus).
                                                                       7


  (Empirizmust vallanak - többnyire szenzualizmus alakjában - a materialisták.)
- Racionalizmus
  Minden megismerés az észből származik. A tapasztalás nem lehet a megismerés igazi forrása.

- Ún. közvetítő nézetek
           - absztrakció-elmélet: elménk elvonatkoztat az érzéki mozzanatoktól
           - apriorizmus: a megismerés független a tapasztalattól; az azt megelőző tulajdonságokból                                  származtat



2.3. Soroljon fel példaként a priori, a posteriori, analitikai és szintetikus állításokat !
- A priori állítás: aki üldözési mániában szenved, mindenben és mindenkiben ellenséget lát; akin zöld
  szemüveg van, minden szürkét zöldnek lát (Kant).
- Szintetikus állítás: bővítők, mert nem fejezhetők ki pusztán az alany fogalmából. Pl.: két geometriai
  idom egybevá********************
******************************************************************************************************
****************************************************
***************************************************************************
**************************************************************************
*********************************************************************************************************
******************************************************************************életek. Pl.: Ha az
  "agglegény" és a nőtlen férfi kifejezések kognitív szinonímák: minden agglegény és csakis az agglegények,
  nőtlen férfiak.
Lehetséges változatok:
a priori - szintetikus
a priori - analitikus
a posteriori - szintetikus



3.1. Mit nevezünk az ismeretelméleti megalapozás (fundamantum) problémájának ?
A ismeretelméleti fundamentum problémájának lényege: van-e olyan szilárd alapja az emberi tudásnak, amelyet nem illethet kétely és amelyre
éppen ezért egész tudásunk alapozható.
Az erre a kérdésre adott pozitív válaszok két csoportba oszthatók:
1. Vannak ilyen bizonyos ismeretek és ezek képezik minden más ismeret megingathatatlan fundamentumát.
   E választípus jellegzetességei a következők:
            - bizonyos ismeretfajták képezik a fundamentumismereteket
            - ezeken az ismereteken alapul egész ismeretrendszerünk.
2. Ezek az ismeretek funkciójukat és nem tartalmukat tekintve fundamentumismeretek: azaz, hogy fundamentumismereteknek tekintjük őket, vagy
sem, az attól függ, hogy milyen szerepet töltenek be a megismerési folyamatban. E - második - típuson belül is vannak eltérő változatok.
- M. Schlick fundamentumismereteknek tekinti az ún. “konstatálásokat” (a verifikációs eljárás
  befejezéseit)
- Altrichter - Austin alapján - bizonyos “kontextusfüggő”, azaz előre nem megállapítható és változó, de
  nem akármilyen állításokat tekint fundamentumismereteknek.
3.2. Tekinthető egy jogi bizonyíték végső kognitív evidenciának ?
Csupán a szavak értelméből kiindulva az a véleményem, hogy nem. Véleményem indoklására hozom a példákat.
Amennyiben e terminusokat az ismeretelmélet mögöttes tartalommal is felruházta, úgy ismételten át kell gondolnom a kérdést.
3.3. Keressen példákat !
Számtalan bűnügyi történetben előfordul, hogy egy illetőre azzal próbálják a gyanút terelni, hogy terhelő bizonyítékok tömkelegét "gyártják" ellene,
amelyekről rendre kiderül, hogy hamisak.
Olyan történet is sok akad, amelyben valaki elkövet egy bűncselekményt anélkül, hogy tudna róla. (Pl. a poggyászába - tudtán kívül - csempészárut
rejtenek, vagy olyan szívességre kérik meg, amelynek következményeit vele nem közlik, etc.)

4. Mi a különbség a tudatlanság és a tévedés között ?
Tudatlanság
Tudatlan egy dologra nézve az, aki róla semmiféle ítéletet nem alkot, akár negatíve (nem is alkothat), akár privatíve (kellene alkothatnia). Okai: az
illető tompaelméjű, vagy tétova és szétszórt, vagy lusta, vagy nem éhezi és szomjazza az igazságot, vagy ismeretszerzését rossz módszerrel folytatja.
Tévedés
Akkor jön létre, ha valaki másképp ítél valamiről, mint ahogyan az van. A tévedés az igazság kontrér ellentéte. Tévedés csak ítéletekben található.
A kettő különbsége
Míg a tévedés csak az ítéletben jelentkezik, addig tudatlanság esetén az ítélet létre sem jön.



5. Mi a különbség a gyanítás (gyanú) és a vélekedés (vélelem) között ?
Vélelem (opinio) akkor jön létre, amikor az elme két ellentétes gondolat közül az egyikhez hajol, anélkül, hogy az ellenkező lehetőséget ki akarná
zárni. A vélelem ezért valószínű nézet és különbözik a gyanítástól.
A gyanítás (suspicio) nem egészen, de mégis inkább hajlik az egyik ellentét felé, valamiféle könnyű indíték alapján.
A kettő különbsége: a vélelmet - a szavak általam vélt értelméből kiindulva - megelőzte egyfajta mérlegelés, míg gyanítás mindenfajta előzetes
mérlegelés nélkül, akár emóció hatására is létrejöhet..
                                                                      8



6.1. Mit nevezünk az indukció problémájának és módszerének ?
Az indukció olyan tudományos módszer, mely az egyesből kiindulva hoz meghatározást az általánosra, szemben a dedukcióval, amely az általánosból
következtet az egyesre. Az indukció logikai formája az induktív következtetés. Lépései a következők:
- a jelenségek megfigyelése
- hipotézis felállítása
- a hipotézis bizonyítása
- a megalkotott szabály alkalmazása.
Az indukció problémája abban áll, hogy - függetlenül a megfigyelt esetek számától - az indukcióval megfogalmazott hipotézis nem
kétségbevonhatatlanul és nem szükségszerűen igaz.
6.2. Melyek a Mill-féle indukciós szabályok ?
- Az egyezések módszere: ha több előzetnek ugyanaz a következmény jár a nyomában, és az előzetek csak
  egy mozzanatban egyeznek, ez az egy mozzanat a következmény oka.
  (Pl.: előzet: hőhatás, következmény: halmazállapotváltozás)
- A különbözések módszere: ha egy előzet után a következmény megjelenik, a másik előzet után elmarad, és
  a két előzet mindenben megegyezik, kivéve egy mozzanatot, ez az egy mozzanat az ok.
  (Pl.: a villanyozógép, mely száraz időben működik, nedves időben nem.)
- A maradékok módszere: ha egy előzet minden mozzanatát külön oksági összefoggésbe lehet hozni a
  következménynek egy-egy mozzanatával, kivéve az előzetnek egy és a következménynek szintén egy
  mozzanatát, ez a kettő okozati összefüggésben van.
  (Pl.: ezen az úton találta meg Leverrier az Uranus pálya (az addig ismert bolygók hatásából meg nem
  magyarázható) rendellenességének okaként a Neptunust.
- A fokozások módszere: ha az előzet változtatásával egyértelmű fokozatossággal változik a következmény
  is, a kettő okozati összefüggésben van ennek az elvnek értelmében.
  Ezt a módszert különösen akkor alkalmazzák, amikor a 1-3 módszer alkalmazása lehetetlen.
  (Pl.: a gravitáció a kísétletekben nem kapcsolható ki; de hogy az inga sebességváltozásának az oka a
  gravitáció, kitűnik abból, hogy a gravitáció értékváltozásával (pl. a földrajzi szélességgel) egyértelműen
  változik az inga sebessége.)
6.3. Tekinthető-e az indukció következtetésnek ?
Látszólag az indukció következtetés. Valójában azonban érvelés, amelyben a bizonyítékok - ha elfogadtuk őket - nagy valószínűséggel megalapozzák a
konklúzió igazságát.
(Következtetés esetén a premisszák bizonyossággal megalapozzák, alátámasztják a konklúziót, függetlenül igazságértéküktől. Ilyen szükségszerű
megalapozásról az indukció esetében azonban nem beszélhetünk.)
6.4. Miben különbözik a meggyőző erő (plauzibilitás) az érvényességtől ?
Érvényesség: a formális logikai rendszerben jól meghatározott fogalom. Adott szabályok vannak, melyekkel eldönthető, hogy a következtetés
érvényes-e, vagy sem. Érvényességről akkor beszélünk, ha a premisszák igazsága esetén a konklúzió szükségszerűen igaz, tehát az érvelés deduktíve
érvényes.
Meggyőző erőről akkor beszélünk, amikor az érvelés deduktíve nem érvényes, de a premisszák nagy valószínűségel megalapozzák a konklúziót.
Nem egy logikai rendszer szabályaihoz kötött, pusztán pszichológiai mértékkel mérhető.
6.5. Keressen példákat az induktív eljárások különböző ismeretelméleti funkciójára
- megfigyelt esetekből megfigyelhető esetekre következtet
- a nem megfigyelhető szféra induktív módon mond ki valamit
- a megfigyelhető alapján megmagyarázza a nem megfigyelhetőt oly módon, hogy felállít egy elméletet a
  nem megfigyelhetőről. Ez abszolút bizonyossággal nem igazolható.



7. Határozza meg néhány mondatban az ismeretelméleti szkepticizmus, dogmatizmus, kriticizmus és relativizmus lényegét !
7.1. Az ismeretelméleti szkepticizmus
- Semmi nincs.
- Ha van is valami, nem ismerhető meg.
- Ha meg is ismerhető valami, nem közölhető.
7.2. Az ismeretelméleti dogmatizmus
Azt állítja, hogy az ismeretkritikai feladat megoldása lehetetlen, s minthogy a szkepticizmus is tarthatatlan, az ismeretkritikai alapkérdést - mint
logikailag jogosulatlant - eleve el kell utasítani.
7.3. Az ismeretelméleti kriticizmus
Descartes ún. módszeres kétkedése, miszerint érzékeink, eszünk sokszor megcsalnak; az okosság azt parancsolja, ne bízzuk bennük egyszer sem;
lehetséges, hogy egy gonosz szellem egyenesen tévedésre rendezte be elménket. Ha mindent kétségbe vonok is, azt nem vonhatom kétségbe, hogy
kételkedem, hogy gondolkodom; így az is bizonyos, hogy vagyok. Ezen az alapon úgy gondolja, fölépítheti bizonyos ismereteknek megdönthetetlen
rendszerét.
7.4. Az ismeretelméleti relativizmus
Van-e egyáltalán igaz megismerés ?
Van. Magától értetődik. Erről nem is lehet kételkedni.



8.1. Mit értünk az igazság abszolútságán és a megismerés viszonylagosságán ?
Az igazság abszolútsága a reletivizmussal és a szkepticizmussal szemben azt állítja, hogy van feltétlen, abszolút igazság, sőt minden igazság
abszolút.
Indokok:
- Az igazság-megismerés fenomenológia alapján nyilvánvaló, hogy az igazság elsődlegesen és alapvetően a
  gondolatok sajátja. A gondolatok pedig egy külön létrendnek, az értékrendnek tárgyai. Azok léteznek a
                                                                      9


  maguk érvényességéban, függetlenül bármilyen alanyi magatartástól.
- Az igazság világa felette áll az emberi kénynek és a tényleges megismerés folyamatában az elme nem tehet
  egyetlen lépést sem anélkül, hogy el ne ismerje fennállását.
- Csakis abszolút igazság van, viszonylagos igazság nincs. A relativizmus az igazságot térhez és időhöz köti,
  pedig az értékrendet és a logikumot is az jellemzi, hogy független mindentől.
A megismerés viszonylagosságán - szemben az igazság abszolútságával - azt értjük, hogy a megismerés relatív, mégpedig azért, mert:
- sohasem befejezett
- a megismerésben nehéz különválasztani az igaz és téves elemeket
- mivel minden tárgycsoportnak, ill. létrendnek egy külön, rászabott megismerésmód
- és aki egy ilyen módszerrel más létrendbe akar behatolni, az téves és egyoldalú ismeretekhez jut
- továbbá a tárgy és a módszer megválasztását szociális tényezők is befolyásolják
- a megismerés emberi tevékenység ezért sokféle tényező befolyásolhatja
8.2. Milyen ismeretelméleti álláspontokhoz kapcsolódik az igazság fogalmának relativizálása ?
A relativizmus az igazságot térhez és időhöz köti.. A relativizmus szerint csak viszonylag érvényes, csak viszonylag igaz megismerés létezik.
Az antropologizmus és a pszichologizmus szerint csak az ember van az igazság mértékévé téve, tehát az az igaz, amit az ember igaznak elfogad.
A pragmatizmus szerint igaz az, ami közvetlen megélésben, megtapasztalásban életrevalónak bizonyul.
A tradicionalizmus szerint az az igaz, amelyet a hagyomány, az emberiség közmeggyőződése, a természetes józan ész igaznak tart.
8.3. Milyen ismeretelméleti irányzatok vetik el (és helyettesítik más episztémikus értéktételezéssel) az igazság fogalmát ?
Az instrumentalisták szerint az igazság terminus használata nem engedhető meg, mert a fő szempont a hasznosság.
A pragmatisták álláspontja hasonló: azonosítják egy állítás igazságának kritériumát az egyén számára való hasznosságával.
8.4.a.Mi a különbség a verifikáció és a jusztifikáció között ?
A verifikációt a formális tudományok esetében használjuk (matematika, fizika), ahol különböző eljárásokkal megmutatjuk, hogy egy állítás igaz.
A jusztifikáció esetében nem azt mutatjuk meg, hogy egy állítás igaz, csak azt, hogy az állítás indokolhatóan elfogadható.
Az első esetben az “igazság” - igaz vagy hamis. Míg a másik esetben a bizonyosságot keressük, aminek foka van, amit mérni lehet. Az igazság és a
bizonyosság tehát két különböző fogalomnak tekinthető.
Tény, hogy egy állítás lehet igaz és hamis anélkül, hogy nekünk erről módunkban állna megbizonyosodni.
A “bizonyosság” kifejezés értelme lehet nagy mértékben relativizált. Amikor az ismereteinkben túllépünk a köznapiság szféráján és a tudományos
megismerés felé haladunk, akkor olyan eljárásra van szükség, amely a bizonyosság kételymentes fokát jelenti.
8.4.b. Mérték fogalom-e az igazság és milyen tulajdonságok jellemzik az igazság és a bizonyosság mértékét, fokát ?
Az igazság nem mérték, hanem értékfogalom, mert az igazság az ítélet létmódja, melynek szempontjából az vagy igaz, vagy hamis.
A bizonyosság a megismerő alanyra vonatkozik, annak ragaszkodása egy nézethez, amely kizárja téves voltának lehetőségét. A bizonyosság
mértékfogalom.
A bizonyosság fajai:
- morális
- kételymentes
- érzéki
- instrumentális alkalmazhatóság
- tekintélyelvű
- szociális
- episztémikus
- matematikai.
A bizonyosság fokai: matematikai - metafizikai - fizikai - erkölcsi.
8.4.c. Mi a viszony igazság és cáfolat, bizonyosság és valószínűség között ?
A cáfolat az igazság fel- és elimerésére irányul, a valószínűség pedig a bizonyosság felé.
8.5.a. Összefügg-e a módszer és az igazság problémája ?
A pragmatizmus keretein belül felvetődik, hogy az igazság kérdése a módszer kérdése is. A kérdés, hogy melyik módszer teszi leginkább lehetővé,
hogy következtetéseink megfeleljenek a jövő tényeinek. Pierce véleménye szerint egyszerűen fel kell tenni, hogy mások, ha hasonló feltételek között
volnának, mint én, és ugyanazt állapítanák meg, mint én. Tehát feltehető, hogy tapasztalataink és értelmezéseink hasonló lenne.



8.5.b. Melyik nagy (hagyományos) ismeretelméleti kérdéskörhöz tartozik a módszer problémája az 1./,
2./, 3,/ kérdésekben említettek közül ?
A módszer problémája Descartes-nál merült fel először. Descartes szerint az igazság megtalálása a helyes módszer kérdése. A helyes módszer pedig -
ami a kétségbevonhatatlan igazsághoz vezet - az a módszeres kételkedés. (Kriticizmus.)
8.6.a. Soroljon fel (tudományos, “tudománytalan” és tudományon kívüli) jusztifikációs módszereket ?
Tudományos módszerek
- deductio: általános tételből bizonyít részlegest (logikai formája a szillogizmus)
- inductio: részleges tételből bizonyít általánost
(Arisztotelész csak a szillogizmust fogadja el igazi bizonyító formának.)
Tudománytalan módszerek
- deductio ad absurdum: a kérdéses tétel ellentmondó ellentétjének tarthatatlanságát kézzel foghatóvá
  tesszük azáltal, hogy kézzel fogható lehetetlenségeket vezetünk le belőle.
- argumentum ad hominem: az ellenfél tételéről bebizonyítja, hogy még ha igaz volna is alaptétele, akkor
  sem az a következménye, amit állít
- argumentum per distractionem: az ellenfélnek nem érdemlegesen felelni, hanem őt bizonyításra, esetleg
  mellékes kérdések megoldására szorítani
- argumentum ad ignorantiam: nem bizonyítunk, hanem kimutatjuk, hogy az ellenfél nem tudja, amit
  tudni kellene
- argumentum ad verecundiam: bizonyítás helyett az ellenfelet saját, korábbi kijelentésével, vagy egy
  tekintély, egy neves személyiség állításával hozza ellentétbe
Tudományon kívüli módszerek
                                                                     10


- statisztikai érvelési módszer
             - sok eset számbavétele
             - szabályszerűség észrevétele
8.6.b. Érti a lényegüket ?
Tudományos jusztifikációs módszerben csak az empirizmuson alapuló ismeretekből épül fel indukció és dedukció útján a tudás.
Tudománytalan módszer az, amelyeknél olyan fundamentumokra hivatkoznak, amelyek nem az empíriából származnak és nem is tudják őket
bebizonyítani.
Tudományon kívülinek minősül pl. a hétköznapi észlelés. A hétköznapi észlelésben nincsenek szilárdan rögzített elvek és gyakran ellentmondásos
állítások is szerepelnek benne.



8.7.a. Mit nevezünk pragmatizmusnak ?
A pragmatizmus abból indul ki, hogy az igazságnak semmiféle abszolőt ismertetőjele nincsen. Igaznak azt nevezzük, ami intellektuális szempontból
hasznosnak, célszerűnek bizonyul. Nem a megismerés, hanem az emberi élet, akarás és a cselekvés az elsődleges. Ami ennek javára van, az igaz. A
pragmatizmus szerint nincsen semmi a priori, abszolút igazság, sőt az ilyen igazság fogalma illúzió. Az igazság voltaképpen egy folyamat, valamely
tétel igazolásának a folyamata.
8.7.b. Érezhető-e a jusztifikáció fogalma a pragmatizmus megközelítésében ?
A pragmatizmus igazságfelfogása a következő: az ítélet igazságának kritériuma, az ítélet praktikus használhatósága. Ilyen értelemben, a
pragmatizmuson belül nem beszélhetünk egy ítélet igazságának elméleti jusztifikálásáról, hanem ehelyett az állítás gyakorlatban történő
tesztifikálásáról.
8.8.a. Mit nevezünk a tudás I-I-H (“Igazolt, Igaz, Hit”) koncepciójának ?
A "hit" az a tudás, amely gyengébb, mint az abszolút bizonyosságot mutató tudás.
Az "Igazolt-Igaz-Hit"-nél a bizonyosság követelményének már megfelel az ésszerű kételytől mentes állítás is.
8.8.b. Miért neveztük ezt propozícionális és individuális tudáskoncepciónak ?
A propozícionális tudáskoncepció szerint a tudás egyenlő azzal, hogy állításokat tudunk.
Az individuális tudáskoncepció kritériumai:
- a szubjektum elhiszi p állítást és azután elfogadott nézetei köző tartozik
- p objektum igaz
- p állítás jusztifikált legyen a szubjektum számára
8.9.a. Mit értünk a tudás apodiktikus koncepcióján ?
A klasszikus műveltségeszmény szerint tudásnak nem az tekinthető, ami egyszerűen igaz, vagy ami indokoltan igaz, hanem az, ami szükségszerűen
igaz. Ezt nevezzük apodiktikus tudáskoncepciónak.
8.9.b. Keressen rá történeti példákat ?
- Arisztotelész szerint a tudás legyen szükségszerű, tehát ha valaminek az igazságát állítom, be kell
  bizonyítanom, hogy másképp nem is lehet.
- Descartes abszolút igazságra törekedett.
8.9.c. Milyen eltérések fedezhetők fel a talált példák között ?
8.10. Milyen problémákat vet fel a fallibilizmus és a kriticizmus összeegyeztethetőségének kérdése ?
A fallibilizmus fő módszere az, hogy egy tétel akkor lép egy másik helyébe, ha azt megcáfolja. (Ilyenformán az új tétel is lehet téves.)
A kriticizmus csak azt fogadja el a tapasztalatok közül, amelyet alapos logikai és tartalmi vizsgálatoknak voltak alávetve.
Mindebből következik, hogy a fallibilizmus és a kriticizmus összeegyeztethető.



9.1. Mit értünk az igazságfogalom extenzióján és intenzióján
Az igazság terminus intenziója a fogalom jelentése. Arra a kérdésre ad választ, hogy milyen különböző definíciók, elképzelések, elméletek vannak az
igazságról. Az “igazság” különböző definícióinak a tárgyalása és kijelölése tulajdonképpen az “igazság” terminus intenziójának a megadása. Az
intenzió jelentés nagy mértékben extenziófüggő.
Ha az igazság megbízható állításra vonatkozik, akkor tulajdonságként való kezelése azt eredményezi, hogy intenziója tautológia lesz.
Az igazság extenciója az igazság fogalom tartománya. Az extenzionálisan értéknek tekintett igazság lehetővé teszi, hogy általános érvénnyel
megadhassuk az igazság terminus referenciáját.
9.2. Mi különbözteti meg a tudás definíció problémáját a tudás kritériumainak problémájától ?
A tudás definíció problémája: ma az angolszász irodalom foglalkozik elsősorban élő problémaként a tudás definiálásának kérdésével, a tudás és az
egyszerű vélekedés elkülönülésének kérdésével. Elfogadottnak tekintik azt az álláspontot, hogy a tudás igazolt igaz vélekedés. Kritériuma - ami
megkülönbözteti a vélekedéstől - hogy empirikusan és teoretikusan (tapasztalati és logikai úton) indokolt és igazolt.
A tudás - ilyenformán - megközelíti az igazságot is, de ez nem elegendő kritériuma az igazságnak.
Három fontos feltételnek kell teljesülnie:
- ha tudom, hogy p igaz
- p jusztifikált
- hiszem, hogy p igaz
9.3. Miben áll az igazság szemantikai koncepciója és mikor adekvát az igazság definíció ?
Tarski dolgozta ki a harmincas évek derekán az igazság szemantikai definícióját.
Tarski mindig az igazságot kívánja definiálni, de a fogalmat több dologra használja, pl. egy terminusra, vagy arra, hogy mit jelent a terminus, vagy
arra, amit a terminus denotál, ill. amit a terminus referál.
Egy mondat igaz, ha a dolgok valamely létező állapotát fejezi ki. Ha a mondatról valamit állítani akarunk, akkor a mondat nevét és nem a mondatot
magát használjuk.
Mondaton azt értik, amit a grammatikában kijelentő mondatnak tartanak. Az igaz fogalom mindig egy adott nyelvhez viszonyított.
A szemantikai koncepció - intuitív módon - az igazság arisztotelészi megfogalmazására utal. Modern megfogalmazásban "valamely mondat igazsága a
valósággal való megegyezés".
                                                                      11



10.1. Milyen elvi előfeltevésekkel élnek a hagyományos logikai rendszerek az igazsággal kapcsolatban ?
Az arisztotelészi kétértékű logika az alábbi előfeltevéssel élt az igazsággal (igazzal) szemben:
- minden dolog rendelkezik valamely tulajdonsággal, vagy nem rendelkezik
- vannak olyan dolgok, amelyek ugyanezzel a tulajdonsággal rendelkeznek, vagy nem rendelkeznek ezzel a
  tulajdonsággal
- ha X rendelkezik bármely tulajdonsággal, akkor bizonyos ideig meg is őrzi azt, tehát vannak X-nek tartós
  tulajdonságai
10.2. Hogyan viszonyul a klasszikus logika elveihez a tudományos elméletek “igazságának” kérdése ?
Egy tudományos elmélet feltétlenül és szükségszerűen igaz axiómákból és - a belőlük helyes következtetéssel levont - tételekből áll.
Tételezzük fel, hogy p az elmélet egyik axiómája. akkor a vele ellentmondási viszonyban levő non p nem lehet igaz, vagyis axiómaként való
felhasználásának ellentmondásra kell jutni.
10.3. Mit értünk egy logikai és mit egy tudományos elmélet konzisztenciáján
Egy tudományos elmélet konzisztenciája azt jelenti, hogy az egész rendszer ellentmondásmentes, mert ha ellentmondás van benne, megbukik az
egész rendszer.
Logikai konzisztencia: x állítás akkor megbízható, ha x érvényes és ha a nyelv állításrendszere - amelynek részét képezi - ellentmondásmentes.



11.1. Mit nevezünk eldöntésproblémának ?
Az eldöntésprobléma lényege az, hogy létezik-e olyan eljárás, amellyel eldönthető, hogy melyek az összes lehetséges logikailag helyes (érvényes)
következtetések.
Az eldöntésprobléma voltaképpen nem egy probléma, hanem végtelen sok probléma, hiszen végtelen sok formailag helyes következtetési eljárás
létezik.
11.2. Van-e megoldása ?
A predikátumkalkulus - a predikátumlogika formalizált elmélete - az egyszerű kijelentéseket függvény módjára értelmezi.
Van kidolgozott eldöntési eljárás a következtetés érvényességének eldöntésére akkor, ha a predikátumkalkulusban - a következtetéseknek megfelelő
formulák - egyváltozós függvényekkel kifejezhetők.
 (Pl.: ha egy formulában csupa univerzális kvantor szerepel, ha egy formulában csupa egzisztenciális kvantor szerepel, feltéve, ha a formulában
szereplő univerzális kvantorok mind megelőzik a formulában lévő egzisztenciális kvantorokat, vagy ha a formulában csak egy egzisztenciális kvantor
van, etc.)
Nincs univerzálisan alkalmazható módszer pl. abban az esetben, amikor az előzményekben kettő, vagy ennél több nem szomszédos egzisztenciális
kvantor szerepel, vagyis ahol univerzális kvantor választja el az egzisztánciális kvantorokat.
Következésképpen: mivel a predikátumkalkulusban vannak olyan következtetést kifejező formulák, amelyek érvényességének igazolására nincs
kidolgozott módszer, ezért a predikátumkalkulus egész esetében az eldöntésprobléma nem megoldott.
A. Church bebizonyította, hogy az eddig alkalmazott módszerrel az eldöntésproblémát általános formában megoldani nem lehetséges.
Ez belátható, hiszen végtelen számú formula vizsgálatára kellene egyetlen általános módszert találni. Mindebből azonban nem következik az, hogy
létezik olyan következtetési eljárás, amelynek helyességét nem lehet igazolni, csupán azt jelenti, hogy a megismerési folyamat végtelen.



12. Fogalmazza meg az igazság korrespondencia és koherencia elméletének lényegét !
12.1. Az igazság korrespondancia elméletének lényege
A korrespondancia elmélet (megfelelési elmélet) összevetést próbál megvalósítani az állítás és azközött, amiről az állítás szól. Az igazság - a
korrespondanciaelmélet szeritn - egy megfelelési viszony aközött, amit mondunk és egy tény, ill. a dolgok állása között.
A megfelelési elméletek egyik típusa az igazságot tulajdonságnak tartja, a másik típusa pedig relációként (viszonyként) kezeli.
12.2. Az igazság koherencia elméletének lényege
A megbízható ismeretek az ún. érvényes állítások. Ez az igazság koherenciaelmélete.
Az igazság koherencia elméletének akkor van értelme, ha az állításrendszerek és nyelvek konzisztenciája minden lényeges területen bizonyítható lenne,
hiszen a koherenciaelmélet általános érvényű igazságkritériumot próbál adni.
- Egy állítás mindig valamely nyelv állítása.
- Egy állításnak, ahhoz, hogy igaz legyen érvényes voltán túl még koherensnek is kell lennie a többi állítással.
- Egy állítás akkor koherens a másik állítással, ha az adott nyelvben nincs két olyan állítás, amelyik egymás
  kölcsönös tagadása volna.
A koherenciaelmélet szerint az állítások és kijelentések koherens rendszert alkotó szerkezete nyújtja a tudás biztonságát, a rendszeren belüli
ellentmondásmentesség pedig megalapozza a tudás biztonságát.
(Austin szerint nincs különbség a koherenciaelmélet és a szkepticizmus között.)



13. Mit jelent az, hogy az igazság értékfogalom ?
Az igazság érték (Pitcher). Az emberek mindig és mindenütt előnyben részesítették az igaznak mondott, igaznak tartott és igaznak vallott ismereteket,
ugyanakkor értéktelennek tartották a nem igaz, a hamis állításokat, véleményeket. Az emberek az igazság kutatását hosszútávon hasznosnak,
értékesnek tartották és tartják ma is. Az igazmondásnak erkölcsi értéket tulajdonítanak.
Ez a szociológiai tény arra enged következtetni, hogy az extenzionálisan értéknek tekintett igazság lehetővé teszi, hogy általános érvénnyel
megadhassuk az igazság referenciáját.
                                                                     12




VÁSÁRHELYI EMILIA
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooo
H-1029 Budapest, Ördögárok u.43.        Tel./fax: (36-1) 176-8880 Tel.: (36-1) 275-7049



                                                             ISMERETELMÉLET
                                                               DOLGOZAT II.



1.1. Miben áll a “ténykérdés” és a “jogkérdés” dilemmája?
A ténykérdés és jogkérdés dilemmája azért figyelemreméltó, mert a ténykérdés és a jogkérdés különválasztása megoldhatatlan, mégpedig azért, mert:
- ami õket megkülönbözteti, nem önmagukban rejlik
- megoldhatatlanságának dacára gyakorlati szétválasztásuk mégis létszerûen megtörténik.
A tény- és jogkérdés kettõssége és szembenállása nem létezik. Különválásuk csakis, mint intézményi kérdés, egy adott eljárási rendszert megalapozó
normarendszer függvényében értelmezhetõ.
A ténykérdés és a johkérdés kettéválasztása eltorzítja a valóságot, ugyanis a bíró a jogkérdéseket egy bizonyos tényállás szempontjából a
ténykérdéseket pedig bizonyos jogszabályok szempontjából teszi fel.
1.2. Mit jelent a “meztelen” vagy “puszta tény” és a tények dejuridifikáló dezantropomorfizálása?
A “meztelen” vagy “puszta tény”
A tények nem önmaguktól válnak tényekké, hanem az emberi gondolkodás által. “Puszta tények” nincsenek. A tényekben benne van a megfigyelõ
szubjektum maga. A “mezitelen” tény feltételezése nem más, mint puszta absztrakció. Olyan absztrakció, ami a valóságban nem létezik.
A tények dejuridifikáló dezantropomorfizálása
A tény- és jogkérdés szétválasztásának tulajdonított jelentõség alapja annak az elfogadása, hogy a témykérdés fogalmi köre meghatározható olyan
módon, amely egyértelmûen elválasztást biztosít a jogitól..
A különbségtétel - az irodalomban - a ténybõl, mint magától értetõdõen önmagában adottból indul ki. A jogitól éppen a jogi érdekében
megkülönböztetett ténynek ez a deiuridifikáló dezantropomorfizálása.
1.3. Fogalmazza meg “nyers” és az “intézményi tény” közötti különbséget!
“Nyers” tény
Ugyanaz a pozitív jogrendszer az érdekeltek választása szerint különféle vetítõhálókat kínál és ugyanaz a tény az alkalmazott vetítõhálónak
megfelelõen a megengedettség és a meg nem engedettség ellentétes minõségeit mutathatja fel. Ebbõl két következtetés vonható le:
- adott történésben a relevancia kiválasztásától függõen különféle (eltérõ) tények tárhatók fel
- adott azonos tények is különbözõ normatív összefüggésben különféleképpen (eltérõen) minõsíthetõk.
A jog e ténykiválasztó hatásának felismerése alapján állítható: a jogban, mint eleve készenálló létrehozatlanul objektív adottság, azaz mint a
visszatükrözõdés tiszta terméke, vagyis olyan tény, amelyik szabályoktól történõ referenciáltatás nélküli, tehát szigorú értelemben véve nyers, nem
létezik..
“Intézményi tény”
Az intézmények sajátos logikával, formális megközelítéssel és követelményrendszerrel rendelkeznek. Az intézmény az elõterjeszthetõ tények
kritériumaként adja meg, hogy azok úgy állítandók, ahogyan valójában megtörténtek, vagy elõfordultak.
A kettõ összehasonlítása lehetetlennek tûnõ feladat, mert egy nemlétezõ és egy létezõ dolog különbsége csak abban állhat, hogy az egyik létezik, a
másik nem.
1.4. Mi a feltétele a jogi individuumok, jogi tulajdonságok és relációk, és a jogi tények létezésének?
Jogi individuumok: egy bizonyos személy, egy bizonyos jogi személy, egy bizonyos szerzõdés, etc.
Jogi tulajdonságok: cselekvõképes, vétõképes, gondatlan, szándékos, etc.
Jogi tények: Kovács János betört Szabó József lakásába; Kiss Géza ellopta Nagy Elek autóját, etc.
                                                                      13


A jogi individuumok, jogi tulajdonságok és jogi tények létezésének feltétele a jogszabályok létezése.
2.5. Ha elfogadjuk a tényállásjelek és jogkövetkezmények kölcsönösen normatív mûködtetését,
egymásrautaltságát, hogyan értelmezhetjük ténykérdés és jogkérdés megkülönböztetését?
A ius és a factum fogalmi megkülönböztetése
Jog az , ami a ius commune értelmében áll fenn, bizonyítást nem igénylõen érvényes, ill. érvényesként következik, ezzel szemben a tény csakis akkor,
ammyiban, olyan érvénnyel és felépülésben áll fenn, amikor amennyiben és ahogyan azt bizonyítják, vagy érvényesítik.
A jog tehát az, ami deduktív lebontásra alkalmasan van jelen, a tény pedig az, ami induktíve a posteriori járulhat a már jelen lévõhöz.
A ténykérdés és a jogkérdés megkülönböztetése
Valójában tények nincsenek, csupán megélt helyzetek. A tény önmagában nem létezik, csupán valamely összefüggésben. Mégis a ténykérdés és a
jogkérdés különválasztása az újkortól kezdve kialakult modern eljárási rendszerekben meghatározó jelentõségû, sõt e megkülönböztetés a bíró és a
törvény viszonyát is meghatározhatja.
A bírói ítélethoztalt megelõzõ eljárásban hagyományosan meg szokták különböztetni a jogkérdéseket és a ténykérdéseket.
Példák jogkérdésekre:
- Mely jogszabályok vonatkoznak a perbeli tényállásra?
- Mi ezeknek a jogszabályoknak - helyes értelmezés mellett - a tartalma?
Példák ténykérdésekre:
- Mi történt valójában a perbe vitt ügyben?
- Mi a bizonyított releváns tényállás?
2.6. Mit jelent a viszonykategóriaként való megkülönböztetésük és mi az alapja?
- a ténykérdés és a jogkérdés megkülönböztetése a jogon alapul;
- viszonykategóriákként bármelyiküknek csak a másikkal szembesítve van értelme;
- éppen ezért is kölcsönös, azaz a másik tagadásaként történik, miközben arra a kérdésre adandó válasz,
  hogy
- melyikük melyik, csak és kizárólag pozícionálisan, tehát az eljárás menetében, az eljárásban egymásra
  következõ aktusok egymáshoz viszonyított helyének az eljárás fogalmi hálójában és összefüggéseiben
  történõ értelmezésével jelölhetõ ki.



3.7. Melyek a klasszikus logika alapelvei (gondolkodási törvényei) és érvényesülnek-e a joggyakorlatban?
3.7.1. A klasszikus logika alapelvei
Azonosság törvénye: “...lehetetlen...ugyanis gondolkozni, he nem gondolunk valami határozott egyet - ha pedig egyet gondolunk, akkor ennek az egy
dolognak egy nevet is adunk” (Arisztotelész: Metafizika)
“A folyókba lépõkre mindig más és más vizek ömlenek rá.( (Herakleitosz)
Ellentmondás törvénye: egy állítás és a tagadása közül nem lehet mindkettõ egyszerre igaz. Ha az egyik igaz, akkor a másik hamis és viszont.
Kizárt harmadik törvénye: egy állítás és a tagadása közül nem lehet mindkettõ egyszerre hamis. Közülük az egyik szükségszerûen igaz, a másik
szükségszerûen hamis. Nincs harmadik eset.


3.7.2. A klasszikus logika alapelveinek érvényesülése a joggyakorlatban
A jogi gondolkodás e három klasszikus gondolkodási törvény uralma alatt áll. E törvények mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban, mind
pedig a jogkövetésben érvényesülnek.
3.8. Adjon példákat!
3.8.1. Amikor a jogalkotó kodifikálja a szerzõdéskötés szabályait, tilos egy szerzõdésrõl úgy gondolkodnia, hogy az azonos is önmagával, meg nem is
azonos önmagával.
3.8.2. A bíróság nem teheti meg azt, hogy az alperest a kereseti követelés tekintetében egyszerre marasztalná is és - ugyanakkor a felperes keresetét
ezen tétel tekintetében elutasítaná.
3.8.3. Téved a jogi kódex címzettje, ha a jogszabályról úgy gondolkodik, hogy egyszerre érvényes is és hatályon kívül is van helyezve.



4.9. Hogyan értelmezzük az alethikus modalitásokat a Leibniz-féle lehetséges világok szemantikájában?
Az alethikus modalitások fogalmait Arisztotelész tárta fel. A témát Leibniz új világításba helyezte (Lehetséges világok elmélete).
Alethikus modalitások: a “szükségszerû”, a “lehetetlen” és a “kontingens”.
Egy jogszabály diszpozíciója valami késõbbi magatartást parancsol meg (“szükségszerû”), tilt meg (“lehetetlen”), vagy enged meg (“kontingens”).
Egy jogszabály diszpozíciója sohasem az aktuális világról szól, hanem valamilyen, még csak elképzelhetõ fantázia-világról, egy sajátságos “lehetséges
világról”. Ez a világ szükségképpen egy “még nem létezõ világ”, amely a “futurum contingens” birodalmába tartozik. Lehetséges majd megvalósítani,
de lehteséges azt majd nem megvalósítani is. Egy jogszabály nem úgy kreatív, mint egy regényszöveg. A jogszabályok nem hoznak létre egy olyan
világot, amelyben mindenki e szabályoknak megfelelõen “mûködik”. Mégis - bizonyos átvitt értelemben - egy jogszabály-szöveg is teremt: amikor a
címzettek engedelmeskednek a jogszabálynak, akkor általuk a szöveg új világállapotokat hoz létre A sikeres preskripció világteremtõ.
4.10. Melyek a “komplett” és melyek az “inkomplett” alethikus modalitások és mit értünk azon, hogy inkomplettek?
Példák komplett alethikus modalitásokra:
1. Ha igaz az, hogy az A esemény szükségszerû, akkor és csak akkor - automatikusan - igaz az is, hogy a non-A esemény lehetetlen.
2. Ha igaz az, hogy A esemény lehetetlen, akkor és csak akkor - automatikusan - igaz az is, hogy a non-A esemény szükségszerû.
3. Ha igaz az, hogy az A esemény kontingens, akkor és csak akkor - automatikusan - igaz az is, hogy a non-A esemény szintén kontingens.
Az “A esemény szükségszerû”, az “A esemény lehetetlen”, az “A esemény kontingens” információk modálisan komplettek, mert az A eseményt egy
modálisan tovább már nem osztható részhalmazba helyezik el.
Példák inkomplett alethikus modalitásokra:
1. Az A esemény bekövetkezése nem szükségszerû.
2. Az A esemény bekövetkezése nem lehetetlen.
3. Az A esemény bekövetkezése nem kontingens.
Az 1. példából nem szerezhetünk tudomást arról, hogy A esemény azért nem szükségszerû, mert lehetetlen, vagy azért, mert az kontingens.
                                                                       14


A 2. példából nem szerezhetünk tudomást arról, hogy A esemény azért lehetséges, mert szükségszerû, vagy azért, mert az kontingens.
A 3. példából nem szerezhetünk tudomást arról, hogy A esemény azért nem kontingens, mert szükségszerû, vagy azért, mert az lehetetlen.
Ezek az információk azért modálisan inkomplettek, mert a kérdéses eseményt nem egy, tovább már modálisan nem osztható tartomá nyba helyezik
bele, hanem egy olyan modális halmazba, amely még két további részhalmazból áll.
4.11. Ha egy T tényállás jelenleg (a t0 idõpontban) fennáll, lehetett-e igaz (egy korábbi t-1 idõpontban), hogy nem szükségszerû, hogy be fog
következni?
Igen. A szükségszerû magában foglalja a lehetségest.
4.12. Szabályozhatja-e (ésszerû) elõírás egy adott t0 idõpontban azt, aminek bekövetkezése szükségszerû?
Nem. Egyetlen norma sem képes meggátolni egy szükségszerû esemény bekövetkeztét és fordítva; egyetlen norma sem képes megtörténtté tenni azt,
aminek bekövetkezése lehetetlen.
4.13. Mi a különbség a prognózis és a preskripció között?
A prognózis egy esemény lehetséges bekövetkeztét jelzi elõzetes megfontolások alapján. Egy prognosztikus szöveg a közlés pillanatában sem nem
igaz, sem nem hamis.
A preskripció nem azt írja le, ami van és nem azt, ami nincs, továbbá nem arról referál, ami esetleg majd lesz, s arról sem, ami biztos, hogy nem lesz,
hanem elõírja azt, ha egy lehetséges esemény bekövetkezik, mit kell tenni.
4.14. Mit nevezünk illokúciós erõnek?
Egy információban az információ gondolati tartalmát (a “content”-et) és ezen gondolati tartalom adott kimondásának az erejét (“illokuciós force”) meg
lehet különböztetni. Ez a megkülönböztetés R. Searl-tõl ered.
4.15. Adjon 3 példát azonos tartalmú, de különbözõ illokúciós erejû közlésekre!
Kijelölünk egy gondolati tartalmat: Kis János megtéríti Nagy Péter kárát.
A következõ mondatoknak a gondolati tartalma megegyezik, de illokúciós erejük különbözõ.
- Kis János megtéríti Nagy Péter kárát. - állítás (asszertáció)
- Megtéríti-e Kis János Nagy Péter kárát? - kérdés (quaestio)
- Kis János térítse meg Nagy Péter kárát: - parancs (imperativus)



5.16. Melyek a deontikus modális operátorok és mi az összefüggés köztük?
O - obligatory (“kell!” - megparancsol valamit)
P - permitted (“szabad!” - megenged valamit)
F - forbidden (“nem szabad!”tilt valamit)
I - indifferent (“mindegy!” - közömbösnek nyilvánít valamit)
5.17. Melyik alethikus modalitásra hasonlítanak?

                            alethikus modalitások                                                       deontikus modalitások
                                  szükségszerû                                                        megparancsolt (ún. kötelezõ)
                                    lehetetlen                                                                    tilos
                                   kontingens                                                   közömbös (bilaterálisan megengedett)
                                   lehetséges                                                                megengedett
5.18. Soroljon fel négy olyan logikai összefüggést, amelyek érvényesek az alethikus modalitásokra, de nem érvényesek a deontikus logikában!
1. A “szükségszerû” és a “lehetetlen” egy határozott közös vonással rendelkezik: mindkettõ “elkerülhetetlen” (apodiktikus). Hasonlóképpen a
“megparancsolt” és a “tilos” is közös abban, hogy mindkettõ kötelezõ (preskriptív).
Az alethikus kontingenciára az elkerülhetetlenség hiánya, a deontikus indifferenciára a preskriptivitás hiánya a jellemzõ.
2. Ha valami szükségszerû, az automatikusan lehetséges. Ha valami megparancsolt, az automatikusan megengedett.
3. Ha egy A esemény szükségszerû, akkor és csak akkor non-A aktus lehetetlen (és viszont). Ha egy aktus megparancsolt, akkor és csak akkor non-
A aktus tilos és (viszont).
4. Ha egy A esemény kontingens, akkor és csak akkor non-A esemény is kontingens. Ha egy A aktus közömbös, akkor és csak akkor non-A aktus is
közömbös (vagyis bilaterálisan megengedett).



6.19. Milyen nyomtatási hiba található a DEONTIKÁRÓL szóló fejezet 3. ábrájában? (20.old.)
A hatszög felsõ csúcsában lévõ IA elõl hiányzik a negáció jele.
6.20. Írja fel a DEONTIKÁRÓL szóló fejezet 5. ábráján látható deontikus hatszöget kizárólag 0 alapú jelölést (csak az 0 deontikus operátort
és annak negációját) használva.




                                                                    OA v O-A




                                                          OA                           O-A
                                                                       15


                                              -O -A                           - OA




                                                                    -O A & - O - A

6.21. Miért problematikus jogszabályok esetében a kötelezettség omnitemporális értelmezése?
Az idõ kategóriája a jog legtöbb problémájában jelen van, ha másként nem: rejtve. Gyakran explicit módon jelen van, pl.: a jog életbeléptetése,
hatálybalépése, hatályának, vagy érvényességének a megszûnése, visszaható hatálya, az elévülés, az elbirtoklás, a jogi határidõk, a jogvesztés.
A deontikus rendszerek egy része atemporális, más része temporális. Megjegyzendõ, hogy a szigorúan atemporális deontikus rnedszer sem közömbös
az idõvel.
Ha a jogban valami megparancsolt, az látszólag omnitemporálisan van meghatározva. Ha egy norma elõír egy magatartást a címzett számára, az
engedelmeskedik és teljesíti a parancsot.
Ez az alábbi konjukcióval írható fel:
                                                                        Op & p
De mikor kell teljesítenie a címzettnek a parancsot? A szimbólum szerint egyidejűleg azzal, ahogy a norma elõírja a címzettnek a parancsot. Egy
normában kifejezett parancs és annak a címzett által való teljesítése (vagy nem teljesítése) nem lehet egyidejû. A parancs teljesítése (vagy megsértése)
szükségszerûen késõbbi, mint maga a parancs, annak kimondása.
Az Op & p konjukció tehát nem fejezi ki azt, hogy p későbbi, mint Op, vagyis nem fejezi ki azt, hogy egy parancs teljesítése későbbi, mint a parancs
kimondása.



6.22. Ábrázolja a deontikus univerzumot az alethikus modalitások univerzumában!

                            alethikus modalitások                                                     deontikus modalitások
                                 szükségszerû                                                       megparancsolt (ún. kötelezõ)
                                   lehetetlen                                                                   tilos
                                  kontingens                                                    közömbös (bilaterálisan megengedett)

Ami szükségszerû, azt nem lehet megparancsolni, sem megtiltani.
Hasonló a helyzet a lehetetlen tekintetében. Értelmetlen lenne jogilag megtiltani, ami lehetetlen, mert az úgysem következik be.
Jogi parancs, jogi tilalom tárgya csak az lehet, aminek bekövetkezése sem nem szükségszerû, sem nem lehtetelen. Ez pedig a kontingens tartománya.
A parancsok és a tilalmak fogalmi eleme az, hogy a címzett legyen abban helyzetben, hogy képes legyen azokat teljesíteni (követni), akár megsérteni
(nem követni). Ami megsérthetetlen, ill. ami követhetetlen, az nem nem parancs és nem tilalom, hanem természeti törvény, vagy abszurditás.
Hasonló a helyzet a közömbössé nyilvánítások esetében is. Annak, hogy a jog rábízza a címzettre, hogy megtesz-e valamit (pl. A-t), vagy nem tesz meg
valamit (tehát non-A-t teszi), annak csak akkor van értelme, ha a címzett választhat a két alternatíva között. Ilyen választásnak egyedül a kontingencia
tartományában van helye, ahol többféle alternatíva áll nyitva elõttünk.
                                       Lehetetlen                               Tilos
                                                                                                                    Közömbös
                                     Szükségszerû                         Megparancsolt


Az aktuális “van” és az aktuális “nincs” világában nincsenek lehetõségek és útelágazások a címzett elõtt, mert a helyzet már adott. A kontingencia
tehát sohasem egy aktuális jelenben keresendõ, hanem mindig a jövõben.
A regulatív normák lehetséges hatókörét sem kereshetjük sem a múltban, sem a jelenben, egyedül csak a jövõben és ennek is csak a kontingens
tartományában.
6.23. Jelölje meg ebben a modellben a “jogellenes” predikátum extenzióját!
Jelölés: a rovátkolt tartomány



7.24. Adjon 2-2 példát deskriptív és preskriptív definíciókra!
Deskriptív definíciók
1. A Föld a Naprendszer harmadik bolygója.
2. A kvarkok az anyag legkisebb oszthatatlan részei.
Preskriptív definíciók
3. Növedéken az a jogot kell érteni, amely utóbb vált a föld alkotórészévé.
4. A szolgalom idegen dologbéli jog.
7.25. Vizsgálja meg mind a négy esetben, hogy lehet-e reális, és lehet-e nominális használata az adott
definíciónak!
Egy reális leíró definíció a valóság valamely szegmentumát határozza meg bizonyos tulajdonságai megadásával.
Egy nominális leíró definíció a természetes nyelv egy kifejezését határozza meg egy másik kifejezéssel.
Ebbõl következõen és véleményem szerint egyik sem tisztán reális, vagy tisztán nominális definíció. Ha azt jelenteném ki például, hogy a Föld az egy
bolygó, akkor lenne tisztán nominális definícióról szó. Így azonban nominális is és reális is.
7.26. Adjon példát túl tág, túl szûk és keresztezõ definíciókra!
Túl tág definíció: amikor a leíró definíció egy létezõ definienssel határoz meg egy nem létezõ definiendumot.
Pl.: A hipnotikus jelenségek a földöntúli jelenségek bizonyos típusa.
Túl szûk definíció: amikor a leíró definíció egy nem létezõ definienssel határoz meg egy létezõ definiendumot. Pl.: Az örökmozgó olyan szerkezet,
amely állandóan egyenletes mozgást végez.
                                                                        16


Keresztezõ definíció: ha a leíró definíció szûk és egyben tág, akkor keresztezõ definíciónak is lehet nevezni. Abban az esetben áll ez fenn, ha van olyan
A, amelyik B és viszont; de van olyan A, amelyik nem B és van olyan B, amelyik nem A.
Pl.: Az ember értelmes élõlény. Ebbõl a leíró (reskriptív) definícióból a következõket lehet feltárni:
- Vannak értelmes emberek.
- Vannak emberek, akik nem értelmesek. (?) Meg kell jegyeznem: ezt írja a jegyzet. Véleményem szerint
  sajtóhibáról van szó. Ha definiáltam azt, hogy az ember értelmes élõlény, akkor ebbõl nem következik az,
  hogy vannak emberek, akik nem értelmesek (még akkor sem, ha ez a valóságban esetleg lehetséges).
  Sokkal inkább az vonható le következtetésként, hogy vannak élõlények, akik nem értelmesek.
- Vannak értelmes élõlények, amelyek nem emberek.
7.27. Tekinthetõ-e ténymegállapításnak, ha egy jogi definícióról azt állítjuk, hogy túl tág?
Nem. (Lásd 7.25.)



8.28. Adjon “jogszerû” meghatározást valamilyen jogilag nem szabályozott viselkedésre! (Pl. a “stréberség” fogalmára.)
Stréber - törtetõ személy. A kifejezés pejoratív értelmû. A stréberség negatív tartalmát eltúlzó definíciókat próbáltam összeállítani.
1. Definíció: a stréberség a törtetõ magatartás egyik megnyilvánulási formája, mellyel a személy
   embertársaival nem törõdve önmagát helyezi elõtérbe.
2. Definíció: a stréberség káros, közösségbomlasztó emberi magatartás.
3. Definíció: a stréberség a személy olyan magatartása, mellyel nevezett személy egy közösségben
   indokolatlan elõnyöket akar szerezni társaival szemben olyan jó tulajdonságainak - a közösség vezetõje
   elõtti - fitogtatásával, amelyek a valóságban nem léteznek. A stréber magatartás ezáltal kimeríti a csalás
   fogalmát.
   (Bár kérdéses, hogy ki ellen követ el csalást. Akinél jó színben akar feltûnni, az áltálában átlátja a
   helyzetet, társai úgyszintén. Ezért valójában a stréber önmagát csapja be.)
4. Definíció: a stréberség a hatalomnak hódoló magatartás megnyilvánulási formája, mellyel az egyén
   jogtalan elõnyökre akar szert tenni.
8.29. Mutassa meg hogyan változtatja meg a fogalom extenzióját a lehetséges értelmezési eljárások közül, az interpretatio extensiva, az
interpretatio restriktíva, az analógia legis/iuris és az argumentum contrario alkalmazása!
Az interprattio extensiva befogadja a kétes tényállást a terminus extenziójába, az interpretatio restrictiva viszont kirekeszti abból.
Az analogia abban különbözik az interpretatio extensiva-tól, hogy igent mond ott, ahol a logika szabályai szerint nemet kellene mondania.
Amint látható, az interpretatio extensiva és az analogia között nincs éles határ.
Az argumentum contrario és az interpretatio restrictiva közös vonása az, hogy egyik sem terjeszti ki az interpretált terminus extenzióját. Így tehát
az argumentum contrario és az interpretatio restrictiva között sincs éles határ.



8.30. Vizsgálja meg saját meghatározását különbözõ korszakokban (történelmi korszakok, életkor, etc.)
Lásd 7.28.
8.31. Fogalmazza meg, milyen jogi s jogon kívüli értéktételezésekhez kötõdhet az adott esetben a fenti klasszikus értelmezési eljárások
alkalmazása!
Lásd 7.28.



9.32. Fogalmazza meg a Joergensen-féle dilemma lényegét!
Ez a nevezetes dilemma abból a különbségbõl ered, ami egyrészt az állítások, másrészt a normák között áll fenn. Egy állítás az a mondat, ami vagy
igaz, vagy hamis. Egy norma pedig vagy érvényes, vagy érvénytelen.
Logikai eszközökkel csak az ún. nevezett tiszta következtetéseket lehet kezelni, vagyis olyanokat, amelyekben mind a premisszák, mind a konklúzió
állítások. Így tehát az ún. vegyes követkestetések, amelyekben nemcsak állítások, hanem normák is szerepelnek, nem kezelhetõk. Azok nem logikai
következtetések.
A Joergensen-féle dilemma lényege az, hogy elméleti síkon nem léteznek vegyes következtetések, a valóságban pedig mégis léteznek. Ilyenek a bírói
ítéletek.
9.33. Milyen megoldási alternatívái vannak?
Ota Weinberger megoldási kísérlete
1. vagy a következtetési eljárás szabályait kell úgy átalakítani, hogy azok alkalmazhatók legyenek a
  normákra is
2. vagy a normákat egyenértékûen “le kell fordítani állíltásokra”, másszóval: redukálni kell a normákat
  állításokra
3. vagy tudomásul kell venni, hogy valóban nincsenek olyan érvényes logikai következtetések, amelyeknek
  normák is komponensei lennének.
Weinberger a 2. és 3. megoldást elvetette, ami valójában az jelenti, hogy a Joergensen-féle dilemmát nem megoldotta, hanem fenntartotta.
Von Wright megoldása
Von Wright is abból indul ki, hogy a normák “létezési módja” az érvényességük. Nem vitatta egy norma igaz, vagy hamis voltát. Rájött ellenben arra,
hogy minden érvényes normának meg lehet feleltetni egy igaz ún. deontikus állítást és minden érvénytelen normának egy hamis deontikus állítást.
Pl.: Ha egy jogi kódex értelmében érvényes “A szerzõdést teljesíteni kell!” jogi parancs, akkor és csak akkor automatikusan igaz az annak megfelelõ:
“A szerzõdés teljesítése megparancsolt” deontikus állítás is.
Így kölcsönös és egyértelmû megfeleltetéseket lehet létrehozni egyrészt az érvényes normák, másrészt bizonyos igaz deontikus állítások, valamint az
érvénytelen normák és hamis deontikus állítások között. Ez a megfeleltetés lehetõvé teszi, hogy kizárólag állítás-premisszákból álló következtetést
kapjunk. A kapott deontikus állítás konklúziót pedig visszafordíthatjuk normára.
9.34. Milyen hasonlóságokat mutat a logika és a jogi normaalkalmazás pozitivista felfogása?
Logika
                                                                     17


A logika voltaképpen nem más, mint az egyidejû és ugyanazon összefüggésben tett kijelentések belsõ, immanens, formális összefüggésére történõ
sajátos utalás. A logika szempontjából minden egyes elképzelhetõ választásom szabad. Mihelyst azonban választottam, minden egyes helyzet egy neki
megfelelõ szabályoktól leírt összefüggésrendszer jelenlétét idézi fel.



A jogi normaalkalmazás pozitivista felfogása
A ius nem más, mint olyan tételezések halmaza, amiket lexként kibocsátottak. Ennek értelmében a jog nem más, mint arra rendelt szervek, arra rendelt
eljárás során jogként létrehoztak. A jog egysége, azonossága, önmagaként változatlansága és változhatatlansága mindig adott. Így a jog nem más, mint
puszta szerszám, amit legfeljebb alkalmaznak.
9.35. Milyen ismeretelméleti alapelvekre vezeti vissza a pozitivista megközelítés a normák érvényességét?



10.36. Származtatható-e általában normák érvényessége kizárólagosan más normák érvényébõl?
A norma, vagy normák érvényébõl önmagában - a közhittel ellentétben, sõt az európai pozitivisztikus jogi kultúra meghatározó alaptételeivel
ellentétben is - nem adódik más normának vagy normáknak az érvénye.
10.37. Ha igen, miért, ha nem miért nem?
Azért nem, mert a normatív szférában nincs logikai viszony, ennélfogva a normatív szférában nem lelhetõ fel logikai következtetés sem.



11.38. Mit értünk azon, logikai rendszerek ill. a jogrendszerek esetében, hogy a konzisztencia követelménye ismereteleméleti ill. jogi
értéktételezéshez kötött?




12.39. Adjon példákat külsö és belsõ, ill. erõs és gyenge normakollíziókra!
A jogi kollíziók veszélyeztetik, bizonyos esetekben kizárják a teljesíthetõséget. Kollíziók felléphetnek akár egy adott jogrendszeren belül, ezek a
belsõ kollíziók, akár több különbözõ normatív rendszer (pl. a jog és az erkölcs) között, ezek a külsõ kollíziók.
(Példa külsõ kollízióra: egy adott jogrendszer megparancsolja az orvos számára a mûvi abortusz végrehajtását, ha az anya felvilágosítás után is
fenntartja erre irányuló szándékat, a katolikus vallási normák viszont tiltják ugyanezt a magatartást.)
A belsõ kollíziók két jellegzetes típusa az erõs és a gyenge kollízió.
Erõs (belsõ) kollízió esetén N1 jogi norma megparancsolja azt az A aktust, amelyet egy másik N2 jogi norma tilt (azonos jogrendszerhez tartozás,
azonos szint esetén). Erõs kollíziónak legális megoldása nincsen.
Gyenge belsõ kollízió akkor lép fel, ha az adott jogrendszer egyik N1 normája vagy megtiltja, vagy megparancsolja azt az A aktust, amelyet egy
másik N2 norma bilaterálisan megenged.
12.40. Feloldaható-e két autonóm normarendszer szabályainak kollíziója egy harmadik normarendszer valamely szabálya alapján?
Két autonóm normarendszer egy-egy szabályának kollízióját nem lehet egy harmadik normarendszer valamely szabályával felszámolni.
12.41. Válaszát indokolja egy példán keresztül!
Külsõ kollízió áll fenn egy adott állam K1 jogi kódexének N1 normája és az erkölcs K2 kódexének N2 normája között. Ezt a konfliktust egy harmadik
K3 kódex (mondjuk az érvényes nemzetközi jog) akként igyekszik megszüntetni, hogy egy N3 szabályával megparancsolja N2 és megtiltja N1
követését. Ennek nem az lesz a következménye, hogy megszûnik a korábbi kollízió N1 és N2 között, hanem az, hogy egy helyett két kollízió van adva:
a korábbi és egy új, ami most N1 és N2 között keletkezik.



13.42. Hogyan modellálható a negáció a jogszabályok körében?
A háromféle tagadás:
- A kérdéses jogszabály érvényességének a tagadása: - V (OA)
- A kérdéses jogszabály tartalmának tagadása: - OA
- A kategorikus jogszabály tartalmában szereplõ aktus leírásának a tagadása: - A
13.43. Milyen álláspontokat ismer a jogszabályok érvényességének forrását illetõen?
Egy jogszabály esetében az érvényesség vizsgálata mindig az elsõ legfontosabb lépés.
Kelsen szerint egy norma (és így egy jogi norma) létezési módja az érvényessége. Ami nem érvényes, az nem norma.
Alf Ross szerint az érvényesség fogalma fölösleges. Szerinte egy norma érvényessége azonos a tényleges érvényesülésével.
Egy jogszabály érvényességének forrása: az adott legerõsebb társadalmi hatalom akarata és ereje. Egy jogszabály azért érvényes, ha az érvényes,
mert mögötte áll az adott társadalmi hatalom egész szankciórendszerével együtt.
A jogszabály érvényessége tehát nem ered:
- a logikából, (ui. a logika és a norma más-más dimenziók)
- a tényleges érvényesülésébõl
- tartalmából.
13.44. Melyik nagy ismereteleméleti alapkérdéssel párhuzamos ez a probléma?
Annak az állításnak a jelentését, hogy egy jogi norma létezik az dönti el, hogy miként lehet verifikálni ezt az állítást.
A verifikációt a formális tudományok esetében használjuk (matematika, fizika), ahol különböző eljárásokkal megmutatjuk, hogy egy állítás igaz.
Így tehát a jogszabályok érvényességének a problémája az ismeretelméleten belül az igazságelméletek problematikájával párhuzamos.



14.45. Adjon példát az ítélethozatal ekvivalenciás következtetésként való modellálására!
                                                                   18


Ekvivalenciás következtetés: ezek elsõ premisszája egy igazi ekvivalencia, a második premisszája pedig ennek az egyik igaz komponense. Az ilyen
következtetés konklúziója az ekvivalencia másik komponense.
14.46. Milyen elõfeltevésekre épül a modell alkalmazhatósága?
Alapfeltétel a premisszák igazsága.

				
DOCUMENT INFO
Shared By:
Categories:
Tags:
Stats:
views:21
posted:12/4/2011
language:Hungarian
pages:18