rmokka elte by Zb0cdQt3

VIEWS: 6 PAGES: 29

									                                  BENE SÁNDORNÉ


   A Magyar Országos Közös Katalógus (=MOKKA) katalogizálási
   szabályzatának alkalmazása antikvák, azaz 16. századi könyvek
          feldolgozására az ELTE Egyetemi Könyvtárában
A MOKKA katalogizálási szabályzata rugalmasan, és némi kiegészítéssel használható a régi
könyvek feldolgozásában is, bár adódhatnak nehézségek abból, hogy a 16. században, de még
a 17/18. században, sőt a 19. század első felében is más a könyvkiadás gyakorlata, mint
később, a nagyüzemi korszakban. Nincs szabványosítva a címlap formája, nincs egységesített
helyesírás, egységesített névhasználat, és nem körülhatárolt a szerzőség fogalma sem. Ennek
következtében a címek terjengősebb megfogalmazásúak, nem mindig különíthetőek el
nyelvtanilag az egyes adatcsoportok, adatelemek, a lényeges adatok nincsenek mindig
tipográfiailag kiemelve. Abból is adódhatnak kisebb-nagyobb eltérések a modern könyvek
feldolgozásától, hogy az antikvák és általában a régi könyvek leírásánál lényeges speciális
szempont az adott kiadások azonosíthatósága. Ezenkívül, mivel muzeális anyagról van szó,
nagyobb hangsúly kerül az adott példányok egyedi sajátosságainak jellemzésére is. Ezek
közül legfontosabbak a következők:
1. A könyv hiányainak pontos felsorolása, nemcsak a könyv elején és végén, hanem teljes
egészére vonatkozóan, tehát szöveg közben is. (Az 562-es mezőben, megjegyzésként.)
2. A kötés leírása: a kötéstábla, illetve a kötés anyaga, színe; díszítése; a metszés színe és
díszítése; kapcsok, veretek; a kötés stílusa (román, gótikus, reneszánsz vagy barokk); a kötés
ideje (legalább század); esetleg helye (legalább ország: német, olasz, francia kötések,
magyarországi kötések); a díszítés módja (vaknyomás); eszközei (bélyegző, görgető, lemez);
a kötés állapota (restaurálás említése); a kötés feliratai (szerző, cím, illetve possessor-név
vagy monogram és évszám ); a kötéstáblákban és a gerincben rejlő kódex-töredékek). (Ezeket
az 563-as mezőben, megjegyzésként írjuk le.)
3. Ha a könyvben kézírásos többletek: marginális és interlineáris glosszák, valamint
összefüggő kéziratok találhatók, megemlíthetjük megjegyzésben, az 562-es mezőben,
legalább az érdekesebbeket, pl. ha a bejegyző nevezetes személy, vagy a témájuk figyelemre
méltó. Pl. Hozzákötve egy 8 levélből álló, latin nyelvű, 16. századi kézirat, címe: Ad
faciliorem intellectum eorum, quae in Kalendario magistri Joannis de Monte Regio dicuntur
(Ant. 0114). (Ezeket inkább a proveniencia-program keretében írjuk le.)
4. Szintén megemlíthető megjegyzésként, az 562-es mezőben, ha a könyv rubrált, vagy kézi
színezésű illusztrációkat, esetleg tollrajzokat, vagy egyéb kézi díszítést tartalmaz. (Szintén
inkább a proveniencia leírásánál említjük meg, ha fontosak.)
5. Több egybekötött kiadványt tartalmazó ún. kolligátumkötetek feldolgozásakor
példányjellemzés szempontjából fontos a kötet általában nem véletlenszerű összeállításának
ismertetése, azaz a kötetben lévő egybekötött művek hiánytalan felsorolása legalább a
kolligátum első tagjának a leírásánál. Ez a 777-es mezőben előre adott. A többi kolligátumtag
leírásához csak az első kolligátumtag ismertetését kapcsoljuk, szintén a 777-es mezőben.
6. Különösen fontos művelődéstörténeti szempontból a régi könyvek provenienciájának
ismertetése, vagyis a tulajdonosok felsorolása a könyvben lévő kézírásos possessor-
bejegyzések, esetleg a hozzájuk kapcsolható régi jelzetek, valamint a sokszorosított tulajdon-
jegyek – bélyegzők, exlibrisek, supralibrosok – alapján. Ez külön számítógépes program
keretében történik, nem a katalogizálási modulban. Célja egy részletes index összeállítása az
Egyetemi Könyvtár antikváinak a possessorairól.



                                              1
                   1.fejezet: Az antikvák bibliográfiai leírása számítógéppel

A.) A címleírást megelőző adatmezők: a kiadványokra jellemző néhány adat kódjait
tartalmazzák.
     000(=LDR): rekordfej (előre kész; gyakorlati szempontból csak a bibliográfiai szintet
                  jelző kódokkal kell foglalkoznunk: m – monografikus
                                                      d – alárendelt (kötet, részegység)
                                                      (kolligátum és többkötetes könyvek
                                                      címleírásakor az alárendelt szintet
                                                       ideiglenesen monografikussá vál-
                                                     toztatjuk, vagyis a „d” kódot „m”-re
                                                     cseréljük; a címleírás befejezése után
                                                     helyreállítjuk az eredeti kódokat)
    001: rekordazonosító(=bibliográfiai szám) – előre megadott
    008: meghatározott jellemzők és információs adatok (monografikus) – ezek közül a
         következő adatokra figyelünk: - a dátum típusai: d (részletező dátum: év, hónap, nap)
                                                           s (tényleges vagy feltételezett megje-
                                                             lenési év)
                                                            m (összetett megjelenési év, főleg
                                                               többköteteseknél)
                                        - a kiadás helye: országkódok
                                        -                   gw(=Németország) au(=Ausztria)
                                        -                   fr(=Franciaország) it(=Olaszország)
                                        -                   sz(=Svájc) be(=Belgium) nl(=Hol-
                                        -                   landia) sp(=Spanyolország)
                                        -                   po(=Portugália) xr(=Csehország)
                                        -                   hu(=Magyarország) enk(=Anglia)
                                        -                   pl(=Lengyelország) stb.
                                        - illusztrációk: - (nem illusztrált)
                                        -                 a (illusztrált)
                                        -                 b (térkép)
                                        -                 c (arckép)
                                        -                 g (kotta)
040: ELTE – előre beírva
041: nyelvi kód : ger fre ita spa heb lat grc cze(=cseh) pol(=lengyel) hun
      (Ennél a mezőnél figyeljünk az indikátor beállítására: 0 – nem fordítás, nem tartalmaz
                                                                    fordítást
                                                               1 – fordítás vagy tartalmaz fordí-
                                                                   tást is („h” almező: a fordítást
                                                                   közvetítő, azaz eredeti nyelv
                                                                   kódja)
090: Ant. jelzet (előre beírva)

B) A címleírás felépítése:
I. Besorolási adatok:
      - egységes szerzői név (a 100-as mezőben) és
        egységes szerzői névhez tartozó egységes cím (a 240-es mezőben)
              vagy
      - egységes cím szerző nélkül (a 130-as mezőben)



                                                2
 II. Bibliográfiai leírás: adatcsoportok szerint, a megfelelő számú mezőkben, ezeken belül az
                        egyes adatelemek a megfelelő számú almezőkben.

1.adatcsoport: cím és szerzőségi közlés - leírása a 245-ös mezőben
   „a” almező: főcím
    „b”almező: második, harmadik, stb. főcím, alcím(ek), párhuzamos cím(ek)
    „c” almező: szerző(k), egyéb közreműködők (fordító, szerkesztő, kommentátor,
                 illusztrátor)
<2.adatcsoport: kiadásjelzés, és annak szerzőségi adatai: 16.századi könyveknél ezek
nyelvileg ritkán különíthetőek el a címoldalon lévő egyéb adatoktól, és nem alkalmazhatók
rájuk a modern könyvek esetében használt formai előírások: a könyv azonosíthatósága miatt
nem írjuk át arab számra a római számos vagy szöveges kiadásszámot (pl. editio tertia), és
nem rövidítjük a kiadást jellemző kifejezéseket sem. Modern könyvek esetében ez az
adatcsoport a 250-es mezőben kerül leírásra, 16.századi könyveknél pedig többnyire a 245-ös
mező „b” almezejében, betűhíven és rövidítés nélkül, alcímként (pl. noviter impressa ac
emendata). Az adott kiadásra vonatkozó szerzőségi adatokat általában a „c” almezőben írjuk
le, a többi szerzőségi adattal együtt, legfeljebb a címoldal szövege utal arra, hogy azok az új
kiadásra vonatkoznak. A 16. századi könyvek címoldalának szövege többnyire csak „új
kiadás”-ra utal, a kiadás számozása inkább csak a 17. században válik gyakorlattá.>
3.adatcsoport: a megjelenés adatai (260-as mező)
   „a” almező: a megjelenés helye
   „b” almező: kiadó (finanszírozó), bizományos (terjesztő) és nyomdász (ez utóbbit – a mo-
                dern könyvektől eltérően – szintén „b” almezőben írjuk le, kiadóként.
   „c” almező: a megjelenés ideje (1520-ig részletező dátum: év, hónap, nap, azután általában
csak év)
4.adatcsoport: terjedelem, méret (300-as mező)
  „a” almező: oldalszám, vagy levélszám, vagy hasábszám, valamint táblaszám
  „b” almező: illusztráció (a MOKKA-szabvány szerint a térképszám is idekerülne)
  „c” almező: méret: cm, ívrét
5.adatcsoport: megjegyzések
   500-as mező: általános megjegyzések – szabad megfogalmazásúak (a szerzőkről,
                   közreműködőkről, címváltozatokról, műfajról, kiadásról, impresszumról,
                   terjedelemről). Minden egyes megjegyzést külön 500-as mezőbe írunk.
   505-ös mező: a tartalomra vonatkozó megjegyzések – a 245-ös mezőben formai okokból
                   nem leírható egybenyomtatott művek felsorolása. (Egyszerű, formalizált
                   tartalmi feltárás: az egészet az „a” almezőben írjuk le, a szabványos elvá-
                   lasztó jelek alkalmazásával, a 245-ös adatmező formai szabályai szerint.)
   510-es mező: bibliográfiai hivatkozás – kettő, esetleg három lehet, kivételes esetben,
                   mindegyik külön 510-es mezőben.
                   Leggyakrabban hivatkozott bibliográfiák: VD/16 (német), Denis (Bécs)
                   EDIT (olasz), Inventaire chron. (francia: Paris) Gültlingen és Baudrier
                    (francia: Lyon) Wierzbowski és Estreicher (lengyel), Knihopis (cseh),
                    Badalic (délszláv), Nijhoff-Kronenberg (holland), Moeckli (Genf), Voet:
                     Plantin (Antwerpen, Leiden)
                     BNH Cat. (általános), Adams (általános) Index Aur. (általános)
                     BLC to 1975 (általános), BN (általános), stb. és az internet: Eureka.,
                     EDIT/16
562-es mező: a példányjellemzők, elsősorban a hiányok pontos leírása. (A többi példány-
               jellemzőt: a marginális és interlineáris bejegyzéseket., a könyv előzéklapjain és
               egyéb üres helyein lévő hosszabb kéziratokat, valamint könyv kézi díszítéseit


                                               3
             inkább a proveniencia-program keretében írjuk le, lehetőleg a possessor-
             bejegyzésekhez kapcsolva.)
            Többes példányok leírása: valamennyi példányt külön rekordszámon írunk le,
            mivel ezek a konvertálás következményeként előre adottak. Az 1.pld. leírásakor
            annyi 562-es mezőt hívunk be, ahány pld. van.. A sorrendben első 562-es mező-
            be beírjuk: 1.pld., utána kettőspontot teszünk, és ismertetjük a példányjellem-
            zőket (legtöbb esetben csak a hiányokat). A többi 562-es mezőbe a többi pld.
            sorszámait írjuk be, majd ketőspont és spáci után e példányok jelzeteit. Pl.:
            562: 1.pld.: csonka, hiányzik: ff. 265-343.
            562: 2.pld.: Ant. 0560
             562: 3.pld.: Ant. 0603
             563 4.pld.: Ant. 1245
            A többi példány leírásakor csak két 562-es mezőt hívunk be, az elsőben az adott
            példány sorszámát és példányjellemzőit írjuk le, a másodikban csak az 1.pld. sor-
           számát és antikva-jelzetét. Pl.
           562: 3.pld.: A végéből hiányzik 4 számozatlan levél (P5-P8).
           562: 1.pld.: Ant. 0028
            A példányszámot valamennyi pédányrekordban leírjuk, a címfelvevőre vonatko-
            zó 583-as mező x almezejében. Pl.
            583 a: felv. c: 05/04/12 k: FG x: 4 pld.
563-as mező: megjegyzés a kötésről.
583-as mező: megjegyzés a feldolgozásról: 1) címleírás
                                            2) revizió (külön 583-as mezőben)

                                     III. Melléktételek:

600-as mező: személynév mint tárgyi melléktétel (egyeztetni a szerzői-közreműködői
              melléktételekkel!) Csak valóban élt történelmi személyekről készíthetünk,
             fiktív személyekről soha.
610-es mező: testületi név mint tárgyi melléktétel (pl. szerzetesrendek)
630-as mező: egységes cím (szerző nélküli) mint tárgyi melléktétel (pl. Biblia)
651-es mező: egységes földrajzi név mint tárgyi melléktétel, főleg a kiadás helye (pl. Paris,
             Leipzig, Wien, Venezia, stb.) Készíthető a kiadvány témájával kapcsolatban is,
              pl. az Ant. 0029: Copia der Newen Zeytung auss Presillg Landt című kiadvány-
              hoz készült tárgyi utaló a 651-es mezőben: Brazília
700-as mező: szerzői-közreműködői melléktételek: társszerzők, egybenyomtatott művek
              szerzői, szerkesztők (vagy inkább editorok), fordítók, kommentátorok, il-
              lusztrátorok, nyomdászok, könyvkiadók, egységes néven (egyeztetni a tárgy-
              szóként utalt személynevekkel!)
730-as mező: egységesített címutalók, egybenyomtatott művekről (jelenleg nem kereshetőek
              az adatbázisban)
740-es mező: címutalók egybenyomtatott művekről, a könyvben található formában, valamint
              a főcímnek a könyvben található változatairól. Pl.:
               Ant. 0044:
               100 a: Johannes Aquilanus c: (OP) d: (?-1510)
               245 a: Sermones quadragesimales venerabilis viri fratris Joannis Aquilani …
                    merito Vitiorum lima nuncupati
               740: Vitiorum lima
               740: Linea vitiorum



                                             4
                               IV. Kapcsolódó művek csatolása:

773-as mező: többkötetes könyvek – kötetrekord kapcsolása a közös adatok rekordjához
774-es mező: többkötetes könyvek – közös adatok rekordjának kapcsolása a kötetrekordhoz
777-es mező: kolligátumok összekapcsolása – adott

C) Záróadatok:

850-es mező: a könyvtár kódja: adott (B2)
949-es mező: példányrekord. Rákattintunk az egérrel a példányokra,majd a szerk.-re; ha bejön
             a séma, ellenőrízzük, hogy be van-e írva a jelzet, ár (500.000 Ft) és a példány-
             szám (1). Ha nincs, pótoljuk. Minden kiadványunkat 1 példányként írjuk le.
             A többes példányok minden egyes tagjáról külön rekordot készítünk, az eltérő
             példányjellemzők miatt (csonkaság, kötés, kézírásos többletek).



       2.fejezet: Az egyes adatcsoportok részletezése – mire figyeljünk az antikvák
                  számítógépes feldolgozásánál?

2.1 Besorolási adatok:
2.1.1 A szerző neve:
A 100-as mezőben írjuk le, egységes formában, a nevet magát mindig zárójel nélkül, a
kiegészítő adatokat vagy kerek zárójelben, vagy anélkül, a végére semmiféle írásjelet nem
teszünk. Bármely forrást használhatunk hozzá. Elsősorban a már meglévő adatbázisunkhoz
alkalmazkodunk, ezt javíthatjuk is, ha szükséges. (Ez a revizor híre és tudta nélkül ne
történjen!)
 A szerzői névforma szerkezete a 100-as mezőben:
Indikátor:: 0 = egyéni név
             1 = vezetéknév
Almezők: a – maga a név (egyéni név vagy vezetéknév és utónév, illetve keresztnév)
            b – egyéb névelem: uralkodói sorszám
            c – kiegészítő adatok (öröklött cím és név, kanonizációban kapott cím: Szent,
                Boldog, esetleg szerzetesrendhez tartozás, szabványos rövidítéssel, pl. OSB, SJ,
                OFM, nemesi előnevek, foglalkozásnevek, állandó melléknevek, származási
                 vagy működési hely, rokonsági jelző, pl id., ifj., senior, junior, pater, filius)
            d – kronológikus kiegészítő adatok (lehetőleg születési és halálozási év, uralkodók-
                nál, pápáknál lehetőleg az uralkodás kezdő éve is)
Formai előírások: ha több kiegészítő adat van, külön almezőkbe írjuk ( a „c” almező többször
is lehívható), rendszerint kerek zárójelben; minden almezőben külön zárójelpárt írunk; kerek
zárójelbe tesszük a kronológikus adatokat is; nem kerül zárójelbe az egyéb névelem
(uralkodói sorszám), a kiegészítő adatok közül pedig a Szent kifejezés, a nemesi előnév
valamint az állandósult melléknevek sem. A származási vagy működési hely neve csak akkor
nem, ha szorosan a név részévé vált. A kiegészítő adatokat általában magyar nyelven adjuk
meg, kivéve: id., ifj. – ezek helyett megfelelő nyelvi vátozataikat használjuk: senior, junior
vagy maior, minor; der Altere, der Jüngere, stb. Sorrendben a”b” almező (uralkodói sorszám)
általában az első „c” almező (kiegészítő adat) után következik. Vesszők használata: ha a
személynév után zárójel nélküli kiegészítő adat következik, pl. nemesi előnév, teszünk
közéjük vesszőt, ha zárójeles kiegészítő adat követi, akkor nem. Az egyes „c” almezők,



                                                5
valamint a „c” és „b” almezők közé vesszőt írunk, de a „d” almező előtt soha nem használunk
vesszőt.
A kronológikus adatok leírásának formai megoldásai (megállapodás szerint):
- vagy a szül., vagy a halálozási dátum ismeretlen: (?-1530)
                                                       (1490-?)
- bizonytalan évszámok: (1510?-1580?) (1506?-1572) (1503-1565?)
- körülbelüli évszámok: (Kr.e. 522/518-422) (c.1506-1570)
- időszámítás előtti évszámok: (Kr.e. 100-44)
- átmenő évszámok: (Kr.e. 30 – Kr.u. 20)
- csak a századot ismerjük: (16.sz.) (16.sz. első fele) (16.sz. második fele) (15/16.sz.)
                               (16/17.sz.)
- Uralkodók és pápák esetében is általában a születési és halálozási évet adjuk meg, nem az
uralkodás kezdő- és záróévét. Ez utóbbit csak akkor, ha pl. a születési év nem ismert.
[Próbálkoztunk olyan megoldással is, amely magába foglalná mind az élettartamra, mind a
hivatali időre vonatkozó adatokat, így: (szül.év<uralk. első éve>-hal.év) - lehetőleg. Vannak
azonban esetek, mikor ez problematikus, pl. Báthory István 1533-ban született, Erdély
fejedelme volt 1571-1575 között, 1575-től haláláig, 1586 –ig pedig Lengyelország királya.
Ebben az esetben csak akkor használhatnánk ezt az összevont formát, ha lengyel királyként
szerepelne a katalógusunkban, de magyarországi katalógusban lényegesebb kiegészítő adat az
erdélyi fejedelemség, annak pedig a záróéve nem esik egybe a halálozás dátumával. Itt tehát a
következő névformák jöhetnek számításba:
100 a: Báthory István c: (Erdély : fejedelem) d: (1571-1575) – a dátum az erdélyi fejedelem-
     ség időtartamára vonatkozik
100 a: Báthory István, c: somlyói d: (1533-1586) – születési és halálozási év
100 a: Báthory István c: (Lengyelország : király) d: (1575-1586) – a lengyel királyság időtar-
        tama
Jelenlegi megoldás::
100 a: Báthory István c: (Erdély : fejedelem) d: (1533<uralk. 1571-1575>-1586)
Egyéb példák:
    100 a: István c: (Magyarország : király), b: I., c: Szent d: (c.975<uralk.997>-1038)
          helyett:
          d: (c.975-1038) [az adatbázisunkban valójában (1000-1038) a dátum]
100: a: Kálmán c: (Magyarország : király), b: I., c: Könyves d: ( ?<uralk.1095>-1116)
100: a: Justinianus c: (Kelet-Római Birodalom : császár), b:I. d: (482<uralk.527>-565)
100: a: Bernardus Claravallensis, c: Szent d: (1090-1153)
         utaló: a: Bernát, c: Szent, c: Clairvaux-i d: (1090-1153)
100: a: Augustinus, Aurelius, c: Szent, c: (Hippo püspöke) d: (354-430)
          utaló. a: Ágoston, c: Szent d: (354-430
100: a:Tamás, c: Szent, c: Aquinói d: (c.1225-1274)
100: a: Pius c: (pápa), b: II. d: (1405<1458>-1464)
100: a: Ézsaiás c (próféta) d: (Kr.e. 8.sz.)
100: a: Mária, c: Boldogságos Szűz
100: a: Terentius Afer, Publius d: (Kr.e. 195/185-l60)
100: a: Manutius, Aldus c: (sen.), c: (nyomdász) d: (1450-1515)
100: a: Miksa c: (Német-Római Birodalom : császár, b: I. d: (1459<uralk.1493>-1519)

A szerzői névforma kiválasztása:: 1. Megkeresni az adatbázisban; 2. ha megvan, ellenőrízni,
hogy helyes-e az adott forma; ha helyes, rákattintani az auth-ra, utána csatolás a bib.-hez; ha
hibás, javítani a katalogizálási modulban; 3. ha több formában szerepel az adatbázisban, ki
kell választani a legmegfelelőbbet, és annál egyesíteni a különböző formákat, ha szükséges,


                                              6
utalókat írni a többiről.. Ennek gyakorlati menete: valamennyi formát elküldeni a
katalogizálásba ˙(kettesével), katt. az auth-ra, bejön a részletezés, katt. az egyesítésre. Itt
ügyelni kell a megfelelő rekordszámra! Egyszerre csak két formát lehet egyesíteni. (Ezek
főleg revizori feladatok!)
Új szerzői névforma (új auth.) létesítése az adatbázisban:
    1. Uralkodók és pápák neve: általában magyarul.
    2. Szentek: jelenleg vegyes gyakorlat. A szabvány rendelkezése: azt kell egységesített
        névként használni, amelyen a szerző írói tevékenységét gyakorolta, tehát többnyire a
        latinos névformát. Adatbázisunk ebben nem egységes. Pl. Tamás, Szent, Aquinói, de:
        Augustinus, Aurelius. Mindig esetenként döntsünk! A mellőzött formáról keresztutalót
        kell készíteni a katalogizálási modulban, a 400-as mező behívásával.
    3. Egyéb vallási nevek:
        a) egyházi méltóságok:nemzeti vagy latinos nyelvű névalak, kiegészítő adatként az
    . egyházi hivatal magyar neve, pl.
          100 a: Fröschl, Wiguleus c: (Passau püspöke) d (1445-1517)
          100 a: Matthaeus de Cracovia c: (wormsi püspök) d: (1330-1410)
        b) Szerzetesek neve: a rendszó lehet keresztnév is, vezetéknév is, latin, magyar, vagy a
        szerző nemzeti hovatartozásának megfelelő nemzeti nyelvű formában, a szerző
        névhasználatától és a bibliográfiai gyakorlattól függően. (Itt megjegyzendő: a
        Johannes keresztnév egységes formája a BEK katalógusában mindig Johannes, a
        Ioannes és Iohannes formákról nem írunk keresztutalót, akkor sem, ha a címoldalon
        úgy szerepelnek.) A szerzetesrend nevét szabványos rövidítéssel, pontok használata
        nélkül kiegészítő adatként írjuk le, „c” almezőben, pl. (SJ) (OSB) (OP) (OFM) –
        eltérően a MOKKA szabványtól, amely ilyenkor a rend magyaros helyesírású nevét
        ajánlja kiegészítő adatként: (minorita) (karmelita) (bencés) stb. A régi katalógusban
        csak a Jezsuita Rend (SJ) jelölése volt kötelező, a többi csak akkor, ha megkülönböz-
        tető szerepe volt, vagy ha a szerzőről kevés adat állt rendelkezésünkre, pl. csak a
        keresztnevét tudtuk, esetleg még azt, hogy melyik században élt, ezért jobban körül
        kellett határolni a személyét. Ez a szabály jelenlegi gyakorlatunkban is követhető.
    4. Ókori görög nevek: az új átírási szabvány szerinti görög nyelvű alak az egységes név.
        Keresztutalókat kell készíteni: a) a régi átírás szerinti alakról, b) a latinos névformáról,
        c) a könyv címoldalán lévő formáról. Pl. ’Omeros - keresztutalók: Homéros-ról,
        Homerus-ról és Homérosz-ról. A vízszintes ékezettel átírandó magánhangzókat, az
        étát és az ómegát a feldolgozó osztály speciális betűcsoporttal helyettesíti, amely két
        jelből áll: 1) az ún. ALA kóddal kifejezett vízszintes ékezet,
                    2) az a betű (e, o), amelyre való ez az ékezet.
        Gyakorlati kivitelezése: - megnyomjuk az F11-es billentyűt megjelenik egy speciá-
                                     lis jel, két egymással szembefordított nyílhegy: ><
                                   - e két nyílhegy közé beírjuk: E5
                                   - utána írjuk: e, vagy o
        (Az így bevitt jelek a katalogizálási modulban nem jelennek meg vízszintes ékezettel,
        csak abban a formában, ahogy bevittük, de más rendszerben, adatátvétel után jól jelen-
        hetnek meg. A kereső program továbbra is ékezet nélkül hozza e neveket.
        Pl. A katalogizálásban: ’Om>E5<eros            Xenof>E5<on
            A keresésben:         ’Omeros               Xenofon)
    5. Ókori római nevek: többnyire háromtagúak. A rendszó mindig a név legismertebb
        eleme. Pl. Publius Vergilius Maro – Vergilius Maro, Publius; Marcus Tullius Cicero –
        Cicero, Marcus Tullius.
    6. Humanista szerzők: latinos vagy nemzeti nyelvű névalak is választható. Általában azt
        a névalakot választjuk besorolási adatnak, amelyen a szerzőt a nemzeti


                                                 7
       hovatartozásának megfelelő bibliográfiai gyakorlat számontartja. Újabban gyakoribb
       a nemzeti nyelvű alak használata. (Itt is mindig esetenként kell döntenünk.) Pl. Politi-
       anus, Angelus vagy Poliziano, Angelo.
   7. (Névelőzékes családnevek, kettős nevek, asszonynevek: ld. a MOKKA szabványban.)
   értelmű (Opera omnia, Opera selecta), egyszerűbb, ha egységes címként megállapodásos
   címet haználunk a 243-as mezőben: Müvek vagy Művek (vál.), mint a sorrendben első mű
   címét a 240-esben, amely nem mindig található a címoldalon, és így kevésbé jellemző a
   könyvre..
   Az egységesített személynevek besorolási adatként előfordulnak még a 100-as mezőn
   kívül a 600-as mezőben tárgyi melléktételként, valamint a 700-as mezőben közreműködői
   melléktételként. Mivel adatbázisunkban a 600-as mezőhöz tartozó adatok elkülönülnek a
   100/700-as mezők adataitól, minden esetben pontosan egyeztetni kell ez utóbbiakkal! (Ez
   főleg revizori feladat!)

2.1.2 Egységes cím: a) szerzői névhez (szerzői főtételhez) tartozó – a 240-es mezőben írjuk le
                   b) címrendszós – maga az egységes cím a főtétel. A 130-as mezőben ír-
                           juk le. (Jelenleg nem indexelhető, és nem lehet hozzá új rekordokat
                           kapcsolni. Adatbázishiba!)
  Az egységes cím közlésével kapcsolatos formai előírások: Latin betűs írásrendszerben
közöljük. Ha az egységes cím nyelve más írásrendszert használ (pl. görög vagy cirill betűs
címek), átírjuk, az új átírási szabványok szerint, ha van ilyen.
  Szerkezete: 1) A cím maga; a rendszó a cím első szava, a névelő kivételével. (A
                  névelő nem számít a betűrendbe sorolásnál, de nem vetjük hátra, ahogy a
                  régi címleírási szabályzat szerint kellett címrendszó esetében.) Az „a” alme-
                  zőben írjuk le.
               2) Egyéb címelem: - ágazati megjelölés, pl. 1.pars, 1.vol., 1.t.(=tom.), 1.liber;
                                         az „n” almezőben írjuk le;
                                       - ágazati (alárendelt) cím: a „p” almezőbe kerül.
                                          Közlésmódja: A cím végére pontot teszünk, utána :
                                          Ágazati megjelölés+vessző, utána:ágazati cím+pont,
                                          Utána: újabb ágazati megjelölés+vessző, újabb ágaza-
                                          ti cím – a legvégére nem teszünk pontot. Pl.
                130 a: Biblia. p: Ószövetség. p: Mózes öt könyve. n: 2.,
                                          p: Exodus l: (magyar)
                      Gépi jelek nélkül:
                    Biblia. Ószövetség. Mózes öt könyve. 2., Exodus (magyar)
                100 a: Justinianus c: (Kelet-Római Birodalom : császár), b: I. d: (527-565)
                240 a: Corpus juris civilis. p: Institutiones
                245 a: Instituta cum summariis
                  Az egységes cím gépi jelek nélkül:
                     Corpus juris civilis. Institutiones
              3) Kiegészítő adatok: kerek zárójelben közöljük, minden egyes kiegészítő
                   adatot külön zárójelpárban, és közéjük nem teszünk vesszőt.
                   - „k” almező: műfaj - pl. a: Salve Regina k: (antifona)
                   - „g” almező: részlegességre utaló kifejezés, rövidítve – (szemelv.)
                                    (kiv.) (bőv.) (fragm.)
                           (a mi házi alkalmazási szabványunk összekeveri a g és a k almezők
                            használatát: a k almezőbe teszi a részlegességre utaló kifejezést is;
                             az adatbázisban is ez a gyakorlat látható, ennek következtében)
                    -                (átdolg.) - melyik almező? (a házi szabvány ezt nem említi


                                               8
                                   - talán ezt is a „g” almezőben írhatjuk le)
                - „l” almező: nyelvi alosztás pl. a: Biblia. p: Újszövetség. p: Máté evangé-
                                                       liuma l: (magyar)
                                                       a: Biblia l: (görög, latin, német) - az egyes
                                                        nyelvek közé vesszőt teszünk, nem kötő-
                                                        jelet!
                                                        a: Biblia l: (soknyelvű)
Az egységes cím megválasztása:
 Az egységes cím lehet: - eredeti nyelvű cím
                        - az első kiadás címe
                         - a mű legismertebb címe
                           Pl. 130 a: Gesta Romanorum
                                245 a: Ex gestis Romanorum hystorie notabiles (Ant. 0032)
                         - magyar nyelvű vagy magyaros helyesírású ún. átültetett cím,
                           leginkább a vallások szent könyveinek a címe
                                         Pl. Biblia. Ószövetség (latin) vagy: Korán (magyar)
                         - ha a kiadvány több művet tartalmaz, rendszerint a sorrendben első
                            mű címe, vagy fordítás esetén annak eredeti nyelvű címe az
                            egységes cím, akkor is, ha nincs összefoglaló cím, csak az
                            egyes művek címei vannak felsorolva a címoldalon, és abban az
                            esetben is, ha a címek felsorolását összefoglaló cím előzi meg.
                           Pl.A könyv címoldalának a szövege:
                               Pontani Opera. Urania, sive De stellis libri quinque, Meteororum
                               liber unus, De hortis Hesperidum libri duo, stb.
                              A címleírás:
                             100 a: Pontanus, Johannes Jovianus d:(1426-1503)
                              240 a: Urania, sive De stellis libri quinque
                              245 a:Pontani Opera
                              505 a: Tart.: Urania, sive De stellis libri quinque ; Meteororum
                                    liber unus ; De hortis Hesperidum libri duo             stb.
                         - megállapodásos cím: gyűjteményi cím , a 243-as mezőben
                           (újabban ezt a mezőt nem használja a feldolgozó osztály)
                                243 a: Művek l: (latin, magyar)
                                243 a: Művek (vál.) l: (magyar)
                           (Ha megállapodásos címet használhatnánk, az előbbi példában
                            Művek (vál.) lenne az egységes cím, a 243.as mezőben. Régi
                           könyvek esetében praktikusabb lenne újra ezt a megoldást
                           választani. Ellene az szól, hogy sok esetben nehéz megállapítani,
                           hogy az Opera főcím válogatott, vagy összes műveket jelent-e.
                           Azonban, ha a főcím szövege egyértemű: Opera omnia vagy Opera
                           selecta, jellemzőbb a könyvre a Művek illetve a Művek (vál.)
                           megállapodásos cím, mint a sorrendben első mű egységes
                           címe, amelynek talán semmilyen változata sem található a
                           címoldalon.)

Bibliográfiai leírás

Forrásai: - a címoldal, vagy címoldal-helyettesítő, ha nincs szabályos címoldal (pl. fejcím, a
            nyomtatott szöveg kezdetén)
          - előzékek (előcímlap)


                                                 9
          - előszó                         prelimináriák
          - tartalomjegyzék, indexek
          - utószó
          - kiadói jegyzet (a könyv végén)
          - kolofón: impresszumadatok
          - a könyv egésze
          - külső források (bibliográfiák, lexikonok, internet)

Eltérések a régi szabványtól:
    1) A régi szabvány szerint a könyv címoldalának visszaadása már a besorolási adatoknál
        (a szerző nevénél és az egységes címnél) kezdődött, attól függően kerültek vagy nem
        kerültek zárójelbe, hogy szerepeltek-e a címoldalon vagy belül a könyvben, vagy nem,
        és az egységes formával egyezően szerepeltek-e. A MOKKA-szabályzat szerint a
        besorolási adatok leírása független a könyvtől, zárójeleket a rendszavaknál nem
        használunk, csak a kiegészítő adatoknál. A címoldal tükrözése a főcím leírásánál
        kezdődik. Ebből következik, hogy a szerző nevét akkor is le kell írni a 245-ös
        mezőben, ha a címoldalon közölt forma teljesen megegyezik az egységes formával. Ha
        a címoldalon nincs feltűntetve a szerző neve, de a könyvben megtalálható, a 245-ös
        mezőben szögletes zárójelben, vagy az 500-as mezőben megjegyzésként írjuk le a
        könyv szerinti névformát. Ha a szerző nevét nem írjuk le a 245-ös mezőben, és az 500-
        asban sem említjük a könyvben található formában, tehát ha csak a 100-as mezőben
        írjuk le, egységes formában, az azt jelenti, hogy a könyvben sehol nem található. (A
        régi szabvány szerint akkor sem írtuk le a főcímben a szerző nevét, ha a főcím az
        egységes formával egyező szerzői név genitivusával kezdődött.)
    2) A címleírási adatok forrásai a régi szabvány szerint sem voltak egyenrangúak. A
        források rangsora a régi szabvány szerint:
             1. Címoldal
             2. A könyv egyéb részei (a címlevél verzója, kolofón, előszó,utószó,
                 illetve a könyv egésze): az innen vett adatok a címleírásban kerek zárójelbe
                 kerültek.
             3. Külső források: az ezekből nyert adatokat szögletes zárójelben közöltük.
       De: a források rangsora a régi szabvány szerint minden adatcsoportnál egyforma, a
   MOKKA-szabályzat szerint pedig adatcsoportonként változik. Egyes adatcsoportoknál
   forrástilalom is érvényesül: az első adatcsoportban (cím és szerzőségi közlés) főcím, alcím,
   párhuzamos cím csak a címoldalról írható le, tehát a könyv egyéb részeiből nem, szerzősé-
   gi adat pedig csak a könyvből, külső forrásból nem. A könyv előzékeiről vagy belsejéből
   vett címet, illetve külső forrásból vett szerzőségi adatot csak megjegyzésként írhatunk le,
   az 500-as mezőben, ha fontos a közlésük. Megváltozott a zárójelek használata is: kerek
   zárójelet csak a besorolási adatoknál használunk: a kiegészítő adatok kerülnek kerek
   zárójelbe mind az egységes szerzői névnél, mind a címnél. (Modern könyveknél a sorozat
   adatcsoport is.) A címleírásban magában – a főcímtől kezdve a terjedelemmel bezárólag,
   vagyis a 245-ös, 260-as és 300-as mezőkben csak szögletes zárójelet használunk a nem
   főforrásból származó szerzői, közreműködői és impresszumadatok, valamint a számozatlan
   terjedelemadatok közlésére.
3) Az adatcsoportokon belül az egyes adatelemeket speciális jelekkel választjuk el egymástól,
amelyek megkönnyítik a címleírás értelmezését. Ezek a következők:
        - Dupla térközös kettőspont : főcím és alcím, alcím és további alcím, kiadási hely és
            kiadó, kiadó és további kiadók, terjedelem és illusztráció között használjuk, a 245-
           ös, 260-as és 300-as mezőkben.
        - Dupla térközös egyenlőségjel = párhuzamos cím elválasztására a főcímtől, vagy al-


                                               10
         alcímtől, vagy további párhuzamos címtől, a 245-ös mezőben.
       - Dupla térközös ferde vonal / a cím és a szerzőségi adatok között, szintén a 245-ös
         mezőben.
       - Dupla térközös pontosvesszőt ; használunk a 245-ös mezőben több főcím egymástól
         való elválasztására, ha azok ugyanazon szerző műveinek a címei, ezenkívül a külön-
         böző funkciójú közreműködők nevének felsorolásakor, a „c” almezőben. A 300-as
         mezőben a terjedelemre és illusztráltságra vonatkozó adatokat választjuk el vele a
         méret adataitól..
       - Szabályos vesszővel választjuk el a 245-ös mezőben az azonos funkciójú közremű-
         ködők nevét egymástól, a 260-as mezőben a kiadó vagy nyomda nevét a kiadás dátu-
         mától, a 300-as mezőben pedig az oldal- illetve levélszámot a táblaszámtól. ,
       - Szabályos pontot teszünk a 245-ös mezőben több főcím esetén az egyes főcímek
         végére, ha azok különböző szerzők műveinek a címei, kivéve a sorrendben utolsó
         címet, ennek a végére nem teszünk írásjelet. .


2.2.1: 1.adatcsoport: a cím és szerzőségi közlés – a 245-ös adatmezőben írjuk le..
   Almezők: a: főcím
              b: további főcím, alcím, párhuzamos cím, egyéb cím
              c: szerzőségi adatok
              n: ágazati megjelölés pl. 1.pars; collig.1.
              p: ágazati cím (részcím)
   Főforrás: a címoldal, illetve a címoldal-helyettesítők Ha nincs szabályos címoldal, akkor a
   nyomtatott szöveg kezdetén lévő ún. fejcímet írjuk le főcímként, de csak ha így jelent meg
   a könyv!
   Pl. Ant. 0017:
130 a: Breviarium Pataviense
245 a: Incipit Psalterium et breviarium secundum chorum ecclesie Pataviensis c: / [Wigileis
episcopus Pataviensis … recognitos libros hosce impressum iri curavit]
500 a: Szabályos címlapja nincs, címe a szöveg kezdetén, az 1. számozott levél (=a1)
rektóján található, a közreadó neve pedig az 1. számozatlan, ívjelzés nélküli levél verzóján.
510 Bohatta: Breviere 2576
   Ha a könyvnek eredetileg volt címlevele, csak elveszett, akkor bibliográfiák segítségével
   rekonstruáljuk a címoldalt, és megjegyzésben közöljük, hogy a címlevél hiányzik.
   Forrástilalom: - főcím, alcím, párhuzamos cím csak a címoldalról írhatók le ebben a me-
                     zőben, a könyv egyéb részeiből nem.
                   - szerzőségi adat (szerzők, közreműködők) csak a könyvből írhatók le ebben
                      mezőben, külső forrásból nem.

     1) Az adatcsoport szerkezete, almezők szerint tagolva, elválasztó jelekkel (sémák):
- a: Főcím : b: alcím : alcím c: / szerző, szerző ; fordító, fordító ; szerkesztő, szerkesztő ; il-
  lusztrátor, illusztrátor
- a: Főcím b: = Párh.cím : alcím c: / szerző ; közreműködők
- a: Főcím c: / szerző = Párh.cím / párh.címhez tartozó szerző
- a: Főcím b: = Párh.cím = Párh.cím c: / szerző
- a: Főcím b: : alcím = Párh.cím : párh.alcím c: / szerző ; közreműködők
- a: Első mű címe c: / első mű szerzője. Második mű címe / második mű szerzője. Harmadik
  mű címe / harmadik mű szerzője
- a: Első anoním mű címe. b: Második mű címe genitivusban álló szerzői névvel. Harmadik
  mű címe c: / harmadik mű szerzője ; közreműködők


                                                 11
- a: Első mű címe b: ; második mű címe ; harmadik mű címe c: / közös szerző
  Pl. a: Hitel b: ; Világ ; Stádium c: / Széchenyi István

Az almezők és az egyes adatelemeket elválasztó jelek alkalmazása a 245-ös mezőben:

1. A főcímet az alcímtől dupla térközös kettőspont választja el; ugyanígy az egyes alcímeket
is egymástól.                                                                            :
2. A párhuzamos címet a főcímtől, vagy az alcímtől, ha van, valamint a többi párhuzamos
címtől dupla térközös egyenlőségjel választja el.                                        =
3. Több főcím esetén: az első főcímet írjuk le az „a” almezőben , a további főcímeket a „b”-
ben. Ha a könyv ugyanazon szerzőtől tartalmaz több művet, e művek címeit egymástól dupla
térközös pontosvessző választja el. A szerző neve, ha nyelvileg elkülöníthető a címektől, „c”
almezőbe kerül, dupla térközös ferde vonallal választva el az utolsó címtől. Ha nem
különíthető el, akkor a címoldal szerint, általában a sorrendben első cím részeként írjuk le
genitivusban, az „a” almezőben. Ilyenkor a „c” almezőbe, a ferde vonal után csak a többi
közreműködő kerül: szerkesztő, fordító, kommentátor, illusztrátor.                           /
Ha a könyv több szerzőtől való műveket, vagy anoním műveket is tartalmaz, az egyes címeket
szabályos ponttal. választjuk el egymástól, de a sorrendben utolsó cím végére nem teszünk
pontot. Ha e címek magukban foglalják a szerző nevét genitivusban, az első cím az „a” alme-
zőbe kerül, ponttal a végén, a többi cím pedig a „b” almezőbe, egymástól ponttal elválasztva.
Ha e címek közül valamelyikben elkülöníthető a címtől a szerző neve azt a „c” almezőben
írjuk le, dupla térközös ferde vonal után, és a végére pontot teszünk, majd a többi cím leírását
is a „c” almezőben folytatjuk, e pont után. (Az Egyetemi Könyvtár eddigi gyakorlatában úgy
alakult, hogy a főcímeket mind az „a” almezőben sorolják fel, pontos vesszővel vagy ponttal
elválasztva, attól függően, hogy egy, vagy több szerző műveinek a címei. A tanszéki
könyvtárak leírásai ebben a MOKKA-szabvány előírásait követik, vagyis csak a sorrendben
első főcímet teszik az „a” almezőbe, a további főcímeket a „b”-ben sorolják fel.               .
Pl. Ant. 0036
100: a: Plinius Caecilius Secundus, Caius c: (minor) d: (61/62-112/114)
240: a: Epistolae
245: a: C. Plinii Secundi Novocomensis Epistolarum libri decem … ; b: eiusdem Panegyricus
        Traiano imp. dictus ; eiusdem De viris illustribus … . Suetonii Tranquilli De claris
        grammaticis et rhetorib. Iulii Obsequentis Prodigiorum liber … c: / [ed. Aldus Pius
        Manutius, Ioannes Baptista Egnatius]
Melléktételek:
700: a: Suetonius Tranquillus, Caius d: (c.69-c.122)
700: a: Obsequens, Julius d: (4.sz.?)
700: a: Manutius, Aldus c: (sen.), c: (nyomdász) d: (1450-1515)
700: a: Egnazio, Giovanni Battista d: (c.1478-1553)
740: a: Panegyricus Traiano imp. dictus
740: a: De viris illustribus
740: a: De claris grammaticis et rhetoribus
740: a: Prodigiorum liber

Ant. 0119
100: a: Badius, Jodocus, Ascensius d: (1462-1535)
240: a: De epistolis componendis compendium
245: a: In hoc codice contenta, Ascensii De epistolis componendis compendium. b: Sulpicii
De epistolis et orationibus elegans opusculum. … . Augustini Datti Elegantiocule : cum
duplici commentario. Regule constructionis … suis locis inserte. Regule elegantiarum


                                              12
Francisci Nigri : cum explanatione. Hagistratuum[!Magistratuum] Rhomanorum diligens
declaratio. De orthographia Ascensione regule         De eadem exactum Georgii Valle
compendium. Item Apex Badianus ex Tortellio depromptus
500: a: Augustinus Datus Elegantiocule című mű művét Jodocus Clichtoveus és Jodocus
Badius, Franciscus Niger Regule elegantiarum című művét, valamint a Magistratuum
Rhomanorum diligens declaratio című értekezést Jodocus Clichtoveus kommentálta; a Regule
constructionis … szerzője Jodocus Badius.
Melléktételek:
700: a: Sulpizio, Giovanni d: (15.sz.)
700: a: Dati, Agostino d: (1420-1478)
700: a: Negro, Francesco Pescennio d: (1452-1496)
700: a: Valla, Giorgio d: (1447-1500)
700: a: Tortelli, Giovanni d: (1400-1466)
700: a: Clichtove, Josse D: (c.1472-1543)
740: a: De epistolis et orationibus elegans opusculum
740: a: Elegantiocule
740: a: Regule constructionis
740: a: Regule elegantiarum
740: a: Magistratuum Romanorum diligens declaratio
740: a: De orthographia Ascensione regule
740: a: De orthographia compendium
740: a: Apex Badianus ex Tortellio depromptus

Ha a címoldalon felsorolt címeket kötőszó kapcsolja össze, ezt kell tükrözni a leírásban.
Ilyenkor nem használunk elválasztójelet. Pl.
Ant. 0030 [coll.1.]
100: a: Baptista Mantuanus c: (OCarm) d: (1448-1516)
245: a: Parthenice Mariana f. Baptistae Mantuani c: / ab Iodoco Badio familiariter explanata ;
        eiusdem Apologeticon et Carmen votitium ad divam virginem : cum suis elucidatiun-
        culis
740: a: Apologeticon
740: a: Carmen votitium ad divam virginem
4. A szerzőségi adatokat dupla térközös ferde vonal választja el a cím(ek)től. E ferde vonal
után írjuk le a szerző(k) és egyéb közreműködők nevét a címoldalon található formában, ha
nyelvtanilag elkülöníthetőek a címtől. Ha nem szerepelnek a címoldalon, leírhatóak a könyv
egyéb részeiből is, szögletes zárójelben. A szerző nevét a társszerző(k) nevétől vesszővel, az
egyéb közreműködők nevétől dupla térközös pontosvesszővel választjuk el, ugyanígy az
azonos funkciójú közreműködők nevét vesszővel, a különböző funkciójúakét dupla térközös
pontosvesszővel választjuk el egymástól. Ha a címoldal szerint kötőszó van közöttük, akkor a
leírásban ezt tükrözzük, ilyenkor nem használunk elválasztójelet. A szerzőségi közlés végére
nem teszünk írásjelet.

             2)Az egyes adatelemek közlésmódja a 245-ös mezőben

2.2.1.1: Főcím: főforrása a könyv címoldala. A 245-ös mezőben csak innen szabad leírni.
                                     A főcím közlésmódja
Az első főcímet mindig az „a” almezőben írjuk le, a további főcímeket az Egyetemi Könyvtár
eddigi gyakorlata szerint szintén az „a” almezőben, de a MOKKA szabványa szerint ezeket a
„b” almezőben kell leírni. A tanszéki könyvtárakban ez így történt.



                                             13
  A főcímet latin betűs írásrendszerben közöljük. A görög és cirill betűs címeket a legújabb
szabvány szerint átírjuk Abban az esetben, ha a címoldal nyelve nem betűírást használó nyelv
(japán, kínai, stb.), vagy olyan betűírásos nyelv, amelynek nincs általánosan érvényes átírási
szabványa (pl. héber), de párhuzamos címként latin betűs címet is közöl, e párhuzamos címet
írjuk le főcímként, akkor is, ha annak a nyelvén nem tartalmaz szöveget a kiadvány. Ilyenkor
az eredeti címről megjegyzést írunk az 500-as mezőben, pl.: Héber nyelvű címe is van.
Probléma az átírásnál, hogy némely diakritikus jeleket, pl. a görög éta és ómega átírásánál
a vízszintes ékezetet nem tudjuk a számítógéppel megoldani, ezért ékezet nélküli e-t és o-t
írunk, ami tökéletlen megoldás, mert ugyanígy írjuk át az epszilont és az omikront is.
A feldolgozó osztály gyakorlata:              vízszintes ékezettel átírandó betűket speciális
betűcsoportokkal helyettesítik. (Ld. fentebb, A szerző neve című fejezetben, a 6.oldalon.)
  A főcímet betűhíven kell leírni, de nem mindig követjük a címoldalt a nagy- és kisbetűk
használatában. Ebben az adott nyelv mai helyesírási szabályai a mérvadóak. Nem mindig
tükrözzük a címoldalt a cím szövegének tagolásában, azaz a vesszők használatában sem:
ezeket értelemszerűen alkalmazzuk. De a főcím írásjelei közül a leírásban tükrözni kell a
felkiáltójelet, kérdőjelet és idézőjelet. Kettőspontot címben nem használhatunk, mert az a cím
és az alcím közötti elválasztójel, helyette többnyire vesszőt írunk.
 A vagylagos cím első szavát a seu, aut, alias, idest, oder, stb. kötőszavak után mindig
nagybetűvel kezdjük. Pl. Tetragonismus, idest Circuli quadratura (Ant. 0110), Confessionale,
seu Libellus optimus beati Thome de Aquino de modo confitendi (Ant. 0026). Figyeljünk
arra, hogy a vagylagos kötőszót valóban teljes cím követi-e, vagy e kötőszó csak a cím egyik
szavára vonatkozik, mert ez utóbbi esetben nem vagylagos címről van szó. Pl. Epitome alias
compendium theologice veritatis (Ant. 0010).
Az összevont betűcsoportokat külön jelölés nélkül feloldjuk, a nazális jelölése helyett kiírjuk
az n betűt. Pl.          = con
                         = us
                      pr = prae
                      p = per
                      p = pro
                      e = ae
                        = et, und, stb.
A címben lévő sajtóhibákat tükrözzük a leírásban, de közöljük a helyesbítést is, a következő
módon: :a hibás szó után spáci nélkül szögletes zárójelbe tett felkiáltójelet írunk. Ha a
helyesbítés magától értetődő, ennyi is elég, de ha szükséges, a felkiáltójel után – szintén spáci
nélkül – a helyesbített szót is leírjuk, utána zárjuk be a szögletes zárójelet.
Pl. Martnius[!Martinus]
A címben lévő rövidítéseket nem oldjuk fel. A szóhatárokat nem változtathatjuk meg: az
egybeírást, különírást, kötőjeles írásmódot követni kell.
A túl hosszú főcímet értelemszerűen rövidíthetjük: a rövidített cím nyelvtanilag helyes
legyen, és a rövidítés ne változtassa meg a mondat eredeti értelmét. A szövegelhagyást a
címben (és a szerzőségi közlésben is) jelölni kell. Jele mondat közben : spáci 3 pont spáci.
Mondat végén – ha másik cím következik utána: spáci 3 pont spáci pont: … . vagy: spáci 3
pont spáci pontosvessző: … ; az adatcsoport végén: spáci 3 pont: … (itt nem kerül pont a
végére)
Semmiképpen sem hagyhatjuk el a főcím szövegéből a mondat első felét. A régi szabvány
szerint is az első három szó leírása mindenképpen kötelező, de ennél lehetőleg többet írjunk
le. Ne űzzünk sportot a rövidítésből! A nem túlságosan hosszú főcímet lehetőleg teljes
egészében írjuk le, mert ez megkönnyíti az azonosítást.
Az azonosítás érdekében néha célszerű a főcím lényegtelen, egyébként elhagyható részeit is
leírni, pl. nagyon hasonló kiadások megkülönböztetése céljából. Előfordulhat, hogy éppen


                                               14
ezekben a részekben eltérő a cím szövege, vagy helyesírása, és ez önmagában, megjegyzés
nélkül is indokolhatja, hogy miért tekintünk két kiadványt eltérő kiadásúnak, nem pedig
ugyanazon kiadás két példányának. Persze erre csak akkor van lehetőség, ha a két kiadványt
egyidejűleg dolgozzuk fel.
A címben előforduló számokat a címlap közlésmódjának megfelelően kell leírni, római vagy
arab számokkal, vagy betűkkel leírni a számnevet.
Ha a főcím magában foglalja a szerző birtokos esetben álló nevét, azt a főcím részeként kell
leírni az „a” almezőben, a „c” almezőben csak a közreműködőket. Ebben az esetben akkor is
kell egységes címet írni a 240-es mezőben, ha az csak annyiban különbözik a főcímtől, hogy
ez utóbbi az elején, vagy a közepén tartalmazza a szerző nevét genitivusban, de ha ez a főcím
legvégén van, akkor nem kell külön egységes címet írni, ha az egyébként megegyezne a
főcímmel. Ha a szerző foglalkozására, hovatartozására, tudományos rangjára utaló közlések a
főcím első felében szerepelnek, ezeket is mindenképpen leírjuk, de gyakran még a cím
második felében is célszerű ezeket leírni, pl, ha kevéssé ismert, vagy nehezen azonosítható
szerzőről fontos információkat közölnek, vagy hasonló nevű szerzők megkülönböztetését
elősegítik. (Modern könyvek leírásából ezeket rendszerint elhagyják.)
Pl. Ant. 0113:
245: a: Omar Tiberiadis astronomi preclarissimi Liber de nativitatibus et interrogationibus
     Ant. 0114:
245: a: Opus sphericum magistri Joannis de Sacrobustho natione Anglici
Arab, görög, stb szerzők műveinek egységes címe igen gyakran a latin címük, mivel így
ismertek. E művek latin fordításainak a főcíme gyakran csak abban különbözik az egységes
címtől, hogy ez utóbbihoz kiegészítő adatként a fordítás nyelvét is hozzákapcsoljuk az „l”
Almezőben. Pl.
100: Alfraganus
240: a: Rudimenta astrologica l:(latin)
245: a: Rudimenta astrologica Alfragani
Ha a szerző neve ablativus auctorisban áll (a+abl.), vagy per+ acc. –ban, vagy értelmező
jelzős ablativusban (pl. Sallustio auctore), ha e szerkezetek a főcímbe ékelődnek,
természetesen annak részeként írjuk le, de ha a főcím után következnek, általában
elkülöníthetőek attól (legalábbis az én nyelvérzékem szerint, de ezt néha a tipográfia is
kifejezi). Ebben az esetben leírhatóak a „c” almezőben, ferde vonal után, a szerzői
tevékenységet jellemző participiummmal együtt.
Pl. 100: Cherubino da Spoleto
    245: a: Sermones quadragesimales praeclarissimi candido et ornatissimo stillo editi ab …
             fratre Cherubino de Spoleto … hic faeliciter continentur
de:
    100: a: Gallinarius, Johannes d: (c.1475-1516)
    245: a: Tractatus super Salve Regina b: : materia pro ambone valde utilis c / per modum
            sermonum collecta a … Johanne Henlin
                                    (ez Gallinarius névváltozata)

            A főcím megválasztásának néhány speciális esete
- Ha a címoldalon nem szerepel más cím, csak a szerző neve, akkor ez a főcím.
Pl. 100: a: Lucanus, Marcus Annaeus d: (39-65)
    240: a: Pharsalia
    245: a: Lucanus

- Gyűjtemények főcíme:
   1. Szerzői gyűjtemény:


                                             15
      a) Egy szerző több művét sorolja fel a címoldal, közös főcím nélkül: ezek együttese a
     főcím. A címoldal sorrendje szerint kell leírni a címeket, egymástól dupla térközös
     pontosvesszővel elválasztva, az elsőt az „a”, a többit a „b” almezőben. (A példákat ld. Az
     egyes adatelemeket elválasztó jelek alkalmazása a 245-ös mezőben című fejezetnél is.)
     Egységes cím ebben az esetben a címoldalon sorrendben elsőként említett mű (eredeti)
     címe. (Régebben, ha háromnál több művet tartalmazott a kiadvány, a Művek vagy Művek
     (vál.) egyezményes címet írták le egységes címként, a 243-as mezőben. Bizonyos
     esetekben ez most is célszerű lenne.) A többi mű egységes címeit a 730-as mezőkben
     írhatjuk le, címutalók formájában. (Sajnos, ezek jelenleg nem kereshetők az
     adatbázisban.) A címoldalon szereplő címekről is készülhetnek címutalók, a 740-es
     mezőkben.
     Pl. 100: a: ’Omeros
             245: a: Odusseia ; b: Batrahomuomahia ; ’Umnoi lb = Ulyssea ; Batrachomyoma-
                    chia ; Hymni XXXII
     b) A szerzői gyűjtemény címoldala közös főcímet is közöl, és a gyűjteményt alkotó mű-
     vek címét is: ebben az esetben a közös cím a főcím, az egyes művek címeit pedig
     - bármilyen furcsa is - megjegyzésként írjuk le az 505-ös mezőben, formalizálva (vagyis a
     245-ös mező formai szabályai szerint, a felsorolt címeket egymástól dupla térközös pontos
     vesszővel elválasztva). Egységes címként a címoldalon elsőként említett mű (eredeti)
címét írjuk le a 240-es mezőben, akkor is, ha a kiadvány háromnál több művet tartalmaz.
(Régebben ilyen esetben a Művek vagy Művek (vál.) egyezményes címet kellett használni,
243-as mezőben.)
     (Ez a szabály nekem is furcsa. Miért szorul az ilyen lényeges adatelem a megjegyzések
közé, ha a címoldalon is szerepel? Mindenesetre a szabvány erről eléggé egyértelműen
rendelkezik.Valószínűleg az a magyarázata, hogy ilyen esetben a részművek címei formailag
csak alcímként szerepelhetnének a 245-ös mezőben, és ez megtévesztő lehet.)
. Pl.: Ant. 0027:
     100: a: Pontanus, Johannes Jovianus d:(1426-1503)
     240: a: Urania, sive De stellis libri quinque
     245: a: Pontani Opera
     505: a: Tart.: Urania, sive De stellis libri quinque ; Meteororum liber unus ; De hortis
           Hesperidum libri duo ; Lepidina, sive Postorales[!] pompae septem ; item Meliseus ;
           Maeon ; Acon ; Hendecasyllaborum libri duo ; Tumulorum liber unus ; Neniae duo-
           decim ; Epigrammata duodecim
    (Ez a tartalomrészletezés a könyv címoldalán található, az összefoglaló cím után.)
    Más lehetséges(?) megoldás: A 245-ös mezőben írnánk le a tartalmat, a következőképpen:
    az „a” almezőben az összefoglaló címet, és attól vesszővel elválasztva az első címet, a
    többi címet pedig a „b” almezőben, dupla térközös pontosvesszővel választva el az első
   címtől és egymástól, így:
    245: a: Pontani Opera, Urania, sive De stellis libri quinque ; b: Meteororum liber unus ; De
          hortis Hesperidum libri duo; Lepidina, sive Postorales[!] pompae septem; item Meli-
          seus ; Maeon ; Acon ; Hendecasyllaborum libri duo ; Tumulorum liber unus ; Neniae
          duodecim ; Epigrammata duodecim
Jelenleg az előbbi megoldás szerint kell dolgoznunk.
   2. Több szerző műveiből álló gyűjtemény:
     a) Ha nincs összefoglaló címe, akkor a sorrendben első mű szerzőjének egységes neve
     lesz a rendszó, és ugyancsak az első mű egységes címe (ha van), a 240-es mezőben
     közlendő egységes cím, a főcím pedig a címoldalon felsorolt címek együttese. Ezek
     közül az elsőt az „a” almezőben közöljük, és ponttal zárjuk, a második, harmadik, stb.
     címet pedig a „b” vagy a „c” almezőben, attól függően, hogy az első szerzőt az első cím


                                              16
    részeként írtuk-e le az „a” almezőben, vagy attól dupla térközös ferde vonallal elválasztva
    a „c” almezőben. Ez utóbbi esetben pontot teszünk a szerző neve után, és ugyancsak a „c”
    almezőben folytatjuk a címek felsorolását.
    Pl. 100: a: Humbertus de Romanis c: (OP) d: (c.1194-1277)
        240: a: Expositio super Regulam beati Augustini
        245: a: Expositio Umberti generalis magistri Ordinis Predicatorum super Regulam
                Beati Augustini episcopi. b: Expositio Hugonis de Sancto Victore super
                eandam Regulam Beati Augustini
b) Ha a különböző szerzők műveiből álló gyűjteménynek van összefoglaló címe, akkor ez lesz
a főcím, az egyes művek címeit pedig megjegyzésként írjuk le az 505-ös mezőben,
formalizálva, azaz a 245-ös mező formai szabályai szerint, akkor is, ha a címoldal az
összefoglaló cím mellett ezeket a címeket is közli. Ha nem szerepelnek a címoldalon az
egybenyomtatott művek címei, akkor lehetőleg a könyvben belül található címek alapján írjuk
le a tartalmat, az egybenyomtatott művek sorrendjét követve, szintén formalizálva. Ha ezek a
címek nem olyan megfogalmazásúak, hogy ezt lehetővé tegyék, akkor az 500-as mezőben
írjunk megjegyzést az egybenyomtatott művekről, általános megfogalmazásban, esetleg az
egységes címükön említve e műveket. Pl. 500: a:A könyv tartalmaz néhány részletet
Aristoteles Meteorologica című művéből, latin nyelvű fordításban. 500: a: A könyv
kivonatokat tartalmaz Aristoteles munkáiból, latin nyelven. (Ant. 0112). És:
    Ant. 0110:
100: a: Campanus, Johannes, Novariensis d:1220-1296)
245: a: Tetragonismus, idest Circuli quadratura c: / per Campanum, Archimedem
      Syracusanum atque Boetium … adinventa ; [ed. Lucas Gauricus Iuphanensis]
500: a: Három szerző egy-egy műve, azonos, illetve hasonló címmel, Archimedes művének
      eredeti, görög címe: Tetragonismos paraboles, Boethius írása részlet a Commentarii in
     Aristotelis Praedicamenta című művéből.
600: a: Aristoteles d: (Kr.e. 382-321)
700: a: Arhimedes d: (Kr.e. c.287-c.212)
700: a: Boethius, Anicius Manlius Torquatus Severinus d: (c.475-524)
700: a:Gaurico, Luca d: (1476-1558)
730: a: Tetragonismos paraboles l: (latin)
730: a: Commentarii in Aristotelis Praedicamenta g: (szemelv.)
(A megjegyzésre itt azért is szükség van, hogy tisztázzuk: nem három társszerző egy közös
művéről, hanem három szerző egy-egy művéről van szó.)
Ilyen tartalomfeltárások esetén az 505-ös, vagy az 500-as mezőkben leírt szerzőkről és
címekről melléktételeket készítünk a 700-as, illetva a 730-as és/vagy 740-es mezőkben, amint
ezt az előbbi példánknál is láttuk.
    Ant. 0123:
100: a: Filelfo, Francesco d: (1398-1481)
245: a: Orationes Francisci Philelfi cum quibusdam aliis eiusdem operibus ad oratoriam
      summopere conducentibus c: / [ed. Iodocus Badius Ascensius]
500: a: A Rhetorices Aristotelis de causis civilibus praecepta … című egybenyomtatott mű
      valódi szerzője Anaximenes.
505: a: Tart. még: Rhetorices Aristotelis de causis civilibus praecepta ad Alexandrum regem
      Macedonum. Plutarchi Apophthegmata ad Traianum ; Apophtegmata Laconica / per
      Franciscum Philelphum traducta. Legum apud veteres scriptores crebrius commemora-
      tarum … annotatio / Franciscus Philelfus
600: a: Aristoteles d: (Kr.e. 382-321)
700: a: Anaximenes c: (lampsacusi) d: (Kr.e. 4.sz.)
700: a: Ploutarhos d: (46-120)


                                              17
700: a: Badius, Jodocus, Ascensius d: (1462-1535)
730: a: Tehne retorike pros Alexandron l: (latin)
730: a: Moralia. p: Apophthegmata ad Traianum l: (latin)
730: a: Moralia. p: Apophthegmata Laconica l: (latin)
730: a: Annotatio in leges Romanas
740: a: Rhetorices Aristotelis de causis civilibus praecepta ad Alexandrum regem
      Macedonum
740: a: Apophthegmata ad Traianum
740: a: Apophthegmata Laconica
740: a: Legum apud veteres scriptores crebrius commemoratarum … annotatio.
(A címoldal itt csak a főcímet közli, az 505-ös mezőben leírt címek a könyvben belül
találhatók.)
Természetesen az ilyen gyűjtemények leírásának terjedelmi korlátai is lehetnek. Ha nem
sorolunk fel 245-ös, vagy az 505-ös mezőben minden olyan címet, amely szerepel a
címoldalon, jelezzük ezt a szövegelhagyást jelentő három ponttal (…). Ha a címoldalon
és/vagy a könyvben található címek alapján nem végzünk teljes tartalmi feltárást, csak
szelektíven sorolunk fel néhányat közűlük a 245-ös és/vagy az 505-ös mezőben, esetleg
egészítsük ki egy olyan megjegyzéssel,az 500-as mezőben, amely ezt egyértelművé teszi.. Pl.
A könyv ezenkívül még néhány kisebb művet tartalmaz a szerzőtől.
2.2.1.2 Párhuzamos cím:
Főforrása a könyv címoldala. Ha a címoldalon szerepel, az azonosíthatóság miatt akkor is
leírjuk, ha e cím nyelvén nem tartalmaz szöveget a kiadvány. (Ilyenkor a kiadvány nyelvét
már jelzi a 041-es mező is, esetleg az egységes cím nyelvi alosztása, de megjegyzésben is
felhívhatjuk rá a figyelmet az 500-as mezőben. (Pl.: Csak görög nyelven) A párhuzamos
címet rendszerint a 245-ös mező „b” almezejében írjuk le, dupla térközös egyenlőségjellel
választva el a főcímtől, vagy az alcímtől. Ha több párhuzamos cím van, ezeket is dupla
térközös egyenlőségjellel választjuk el egymástól. Ha a főcímhez a „c” almezőben leírható
szerzőségi közlés tartozik, akkor az utána következő párhuzamos cím is a „c” almezőben
írható le, dupla térközös egyenlőségjel után.
Forrástilalom: Párhuzamos cím a 245-ös mezőben csak a címoldalról írható le, a könyv egyéb
részeiből nem. Ha a címoldalon nincs párhuzamos cím, de valamilyen okból célszerű leírni,
(pl. a könyv fordításban is tartalmaz egy művet, de a címoldalon csak az eredeti címet közli,
vagy a mű ismertebb a párhuzamos címen, mint a főcímén), akkor megjegyzésként írhatjuk le
az 500-as mezőben. (Pl. A latin nyelvű fordítás címe:…, vagy: A mű latin nyelvű címe: …)
A párhuzamos cím közlésmódjára ugyanazok a formai szabályok vonatkoznak, amelyek a
főcímére.
Pl. Ant. 0013
041: a: grc
130: a: Anthologia Graeca l: (görög)
245: a: Florilegium diversorum epigrammatum in septem libros b: = Anthologia diaforon
      epigrammaton … c: / [ekd. Skipion Karteromahos]

2.2.1.3: Alcím:
Főforrása szintén a címoldal, csak onnan írható le, a 245-ös mező „b” almezejében,
ugyanolyan formai szabályok alapján, mint a főcím és párhuzamos cím. A főcímtől dupla
térközös kettőspont választja el. Ha több alcím van, ezek közé is dupla térközös
kettőspontokat teszünk. A MOKKA-szabvány szerint az alcím első szava kezdődhet nagy
betűvel is, kis betűvel is. Az Egyetemi Könyvtárban a kisbetűs kezdés vált szokássá, kivéve
ha az első szót a helyesírás szabályai miatt kell nagybetűvel írni.



                                             18
Régi könyveknél nem mindig különíthető el a főcímtől alcím. Rendszerint a műfajra, a
felhasználásra vagy a kiadásra vonatkozó közléseket tartalmaz..
Pl. 100: a: Gallinarius, Johannes
    245: a: Tractatus super Salve Regina b : pro ambone valde utilis
2.2.1.4: Párhuzamos alcím: a 245-ös mező „b” almezejében írjuk le, a párhuzamos cím után,
attól dupla térközös kettősponttal elválasztva. Főforrásra, forrástilalomra, közlésmódra nézve
ugyanazok a szabályok érvényesek rá, amelyek az alcímre.
2.2.1.5: Szerzőségi közlés:
Idetartozó adatelemek: szerző(k) és egyéb közreműködők (szerkesztő, azaz kiadó vagy
közreadó, fordító, kommentátor, illusztrátor. Főforrása a címoldal. Rendszerint a 245-ös mező
„c” almezejében írjuk le, vagy az „a” almezőben, a cím részeként. Ha a szerző vagy
közreműködő neve nem a címoldalon szerepel, hanem a könyv valamely egyéb részében,
(kolofón, fejcím, előszó, utószó, kiadói jegyzet), szögletes zárójelbe tesszük. Minden esetben
olyan formában írjuk le, ahogy a címoldalon, vagy a könyvben található. A szerzői/közremű-
ködői tevékenységre vonatkozó kifejezéseket is lehetőleg a könyv szavaival írjuk le, de ha
erre vonatkozó egyszerűen leírható, sommás kifejezést nem tartalmaz a könyv, be is toldhat-
juk, szintén szögletes zárójelben, sőt a nem címoldalról leírt szerző/közreműködő nevével
közös szögletes zárójelben. Forrástilalom: a 245-ös mező „c” almezejében csak olyan adatot
írhatunk le, amely a könyvben szerepel, külső forrásból vett adatot csak az 500-as mezőben,
megjegyzésként. Ha a könyvben valahol megtalálható ugyan a szerző vagy közreműködő
neve, de nem olyan formában, amely beilleszthető a szerzőségi közlésbe, szintén az 500-as
mezőben írjuk le, megjegyzésként.
Pl. Ant. 0116
100: a: Jacobus, Magdalius, Gaudensis d: (c.1470-c.1520)
245: a: Erarium aureum poetarum b : omnibus Latine linguae cuiuscunque etiam facultatis
      fuerint professoribus accommodum … c: /denuo per autorem … recognitum
500: a: A szerző neve a kolofónban: Erario aureo per d. Iacobum Gaudensem … coacervato
       … finis tribuitur exoptatus
 Ha a közreműködői adat benne van a könyvben, de nem kiemelt helyen, és ezért nehezen
található, célszerű szintén az 500-as mezőben megjegyezni a pontos helyét, akár a 245-ös,
akár az 500-as mezőben írtuk le. Pl. Jodocus Badius jegyzeteivel. Vagy: Szent Jeromos
fordításában. Vagy: A fordító neve a 150. oldal verzóján, a 17.sorban található.
Vagy: A közreadó neve az első számozatlan, ívjelzés nélküli levél verzóján található.
  Régi idegen nyelvű könyvek címoldalán nagyon ritka a címtől nyelvtanilag teljesen
különálló szerzői név. A szerző neve általában bele van fogalmazva a címbe, a cím többi
részével összefüggő nyelvtani szerkezetben. Leggyakoribb a birtokos esetben (genitivusban)
álló szerzői név. Ezt mindig a cím részeként írjuk le, akkor is, ha a cím legvégén van. Az a,
ab prepozíciós ablativusban, vagy a per prepozíciós accusativusban álló szerzői név a cím
közepén szintén a cím része,,de ha a cím végére kerül, már lazábban kapcsolódik hozzá, mint
a genitivusban álló szerzői név. Ilyenkor általában leírható a „c” almezőben dupla térközös
ferde vonal után. Legtöbb esetben a közreműködők neve is ilyen esetben áll, és rendszerint
egy participium is kapcsolódik hozzájuk, amely a könyvvel kapcsolatos tevékenységüket
jellemzi: collecta, illustrata a/ab+abl. vagy per+acc. Ez a participium a cím vagy alcím
valamelyik nominativusban álló szavához (főnévhez) kapcsolódik jelzőként, nyelvtanilag
azzal van egyeztetve (pl. opera, stb.), ennek ellenére elkülöníthető attól. Ezt több címoldal
tipográfiailag is így oldja meg.
Pl. 100. a:Gallinarius, Johannes
     245: a. Tractatus super Salve Regina b: : materia pro ambone valde utilis c: / … collecta
             a … Johanne Henlin



                                             19
   100: a: Guillermus Parisiensis
   245: a: Sermones quadragesimales c: / habiti a Guillermo Parisiensi

   100: a: Guido de Monterocherii
    245: a: Manipulus curatorum c: / compositus a Guidone de Monte Rochen

A nominativusban álló szerzői név nem magyar nyelvű régi könyveknél nagyon ritka.
Leginkább elkülöníthető a címtől a szerző/közreműködő puszta ablativusban álló, értelmező
jelzős neve: az értelmező jelző a szerzői/közreműködői tevékenységet kifejező főnév. Pl.
Johanne Gallinario auctore. Jodoco Badio interprete.
A szerzőségi adatok közlésmódja: megegyezik a főcím közlésmódjával. Betűhívségre, hiba
helyesbítésére, nagy és kisbetű használatára, szöveg-elhagyásra vonatkozóan ugyanazok a
szabályok érvényesek. Ha a szerzői közlés a szerzői tevékenységet jelző szóval kezdődik, azt
kisbetűvel írjuk. Pl. collecta, habita, compositus az előbbi példákban.
Az egyes adatelemek elválasztása a „c” almezőben: azonos funkciójú közreműködőket
vesszővel, különböző funkciójúakat dupla térközös pontos vesszővel választunk el.
Pl. 100: a: Aristoteles d: (Kr.e. 382-321)
    240: a: Ethica Nicomachea l: (latin)
    245: a: Ethica Aristotelica c: Joanne Argyropylo interprete ; [praefatio … Petri Marsi]

   100: a: Campanus, Johannes, c: Novariensis d: (1220-1296)
   245: a: Tetragonismus, idest Circuli quadratura c: / per Campanum, Archimedem
       Syracusanum atque Boetium … adinventa ; [ed. Lucas Gauricus Iuphanensis]
                                                     (az ed..betoldott kiejezés)
   100: a: Alantsee, Ambrosius (15/16.sz.?)
   245: a: Tractatus qui intitulatur Fedus Christianum … c: / [a fratre Ambrosio Alantsee
        Chartusiense editus ; Blasio Holczel … curante]
A közreműködökről melléktételeket kell készíteni a 700-as mezőkben, egységes névformával.

2.2.2: 2. adatcsoport: Kiadásjelzés és annak szerzőségi adatai: ld. a szabvány elején, a
címleírás felépítése című fejezetnél. Modern könyveknél a 250-es mezőben, antikváknál
általában a 245-ös mezőben kerülnek leírásra, alcímként a „b” almezőben, illetve szerzőségi
közlésként a „c” almezőben.>

2.2.3: 3. adatcsoport: A megjelenés adatai. A 260-as mezőben írjuk le. Főforrása: címoldal,
előzékek, kolofón. A kiadvány más részéből, vagy külső forrásból vett adatot szögletes
zárójelbe tesszük. (A szögletes zárójeleket almezőnként be kell zárnunk, nem lehet több
almező adatait közös zárójelben leírnunk.) Ha a könyvben nehezen található a megjelenés
adatait tartalmazó hely, megjegyzést kell írni róla az 500-as mezőben, pl. A kolofón az első
rész végén, a 236. oldal rektóján található.
  Adatelemek: 1) a megjelenés helye
               2) kiadó (vagy nyomda)
               3) a kiadás dátuma
2.2.3.1: A megjelenés helye: az „a” almezőben írjuk le, a könyvben található formában,
rendszerint locativusban (pl.Lipsiae, Viennae), vagy in +abl.-ban (pl. In Vienna), vagy többes
abl.-ban (pl. Parisiis, Venetiis). A külső forrásból vett megjelenési helyet egységes néven,
szögletes zárójelben közöljük. Pl. [Leipzig] [Paris] [Lyon] [Venezia].
A megjelenés helyéről melléktételt kell készíteni a 651-es mezőben, itt egységes névformát
használunk, és ha szükséges, ehhez keresztutalót is kapcsolhatunk a könyvben lévő
névformáról, 400-as mező hozzáadásával. Pl. Lugdunum  Lyon Vienna  Wien. A


                                             20
melléktétel formája: 651: a: Venezia x: nyomdahely (ez utóbbi kifejezést a gép
automatikusan beírja).
Ha a megjelenés helye helynévként önállóan nem szerepel az impresszumban,de a kiadó vagy
nyomdász nevéhez melléknévi formában jelzőként kapcsolódik, belevesszük a leírásba ilyen
formában, a „b” almezőben, hogy bizonyítsa a szögletes zárójelben közölt helynév
valódiságát. Pl. 260: a: [Basel] : b: impensis et opere Jacobi Pfortzhemii civis Basiliensis
                  260: a: ][Strassburg] : b: Johannes Pruss civis Argentinensis
Ha a megjelenés helyét nem tudtuk kideríteni, így jelezzük: [S.l.] = Sine loco
2.2.3.2: Kiadó és nyomda: a „b” almezőben írjuk le. A kiadási hely nevétől dupla térközös
kettősponttal választjuk el. Ha több kiadó van, közéjük – a MOKKA-szabványtól eltérően -
nem dupla térközös kettőspontot teszünk, hanem vesszőt.A könyvben található formában írjuk
le, a 245-ös mezőben is alkalmazott szabályok szerint, kivéve a szöveg-elhagyásra vonatkozó
szabályokat, ugyanis a szöveg-elhagyást ebben a csoportban nem jelöljük. Megtartjuk a
„fratres”, „vidua”, stb. kifejezéseket. A külső forrásból vett kiadó vagy nyomdász nevét
egységes formában írjuk le, szögletes zárójelben. Ennek megállapításához a BNH Cat.,
Adams, VD/16 nyomdamutatóit és a Borsa-féle Clavis typographorum librariorumque Italiae
1465-1600 című kiadványt használhatjuk. Ha nem tudjuk megállapítani a nyomdász vagy
kiadó nevét, így jelezzük: [s.n.] = sine nomine
 A modern könyveknél az impresszumban megkülönböztetik a kiadó és a nyomda leírását,
más almezőkben írják le a nyomda székhelyét és nevét, mint a kiadóét, kerek zárójel-
párokban:
  260: a: Megjelenés helye : b: Kiadó neve, c: megjelenés éve e: (Nyomda székhelye) :
       f: (Nyomda neve)
Ennek a régi könyvek esetében nincs értelme, mert a nyomdász rendszerint egyben kiadó is.
Ha a kolofón közli a finanszírozót (impensis), a nyomdászt és a terjesztőt (venundantur),
ezeket egyenrangú több kiadóként célszerű leírni, valamennyit a „b” almezőben, a könyv
szövege szerint. Ha a nyomda székhelye nem azonos a kiadóéval,, többnyire szintén a „b”
almezőbe kerül, a könyv szövege szerinti formában. (Pl.
260: a: Venundantur Parisiis : b: apud Franciscum Regnault, impr.Rothomagi, per P. Olivier,
c: 1517
Úgy is megoldhatjuk, hogy a nyomda székhelyét külön „a” almezőbe tesszük, és
hozzákapcsoljuk a nyomdász nevét, külön „b” almezőben, feltéve, ha emiatt az impresszum
szövegét nem kell megváltoztatnunk.Pl:
260: a. Venundantur Parisiis : b: apud Franciscum Regnault ; a: impr. Rothomagi : b: petr P.
Olivier, c: 1517
260: a: Venetiis : b: in aedib. Aldi et Andreae Asulani soceri, c: mense Novembri, 1508
260: a: In Parrhisiorum Lutecia : b: opera Andree Bocardi, impensis Ioannis Parvi, c:
          1501, XXV. Septembr.
A nyomdahelyről és a kiadás székhelyéről tárgyi melléktételeket készítünk a 651-es mezőben,
„nyomdahely” vagy „a kiadás székhelye” kiegészítő adattal, a nyomdász és a kiadó nevéről
pedig közreműködöi melléktételeket készítünk a 700-as mezőkben. Ezekhez a nevekhez -
munkamegtakarítás céljából – ritkán kapcsolunk kronológikus kiegészítő adatot. (Főleg abban
az esetben, ha a nyomdász szerzőként is szerepel az adatbázisban, pl. Aldus Manutius, vagy
hasonló nevű nyomdászok megkülönböztetése céljából.)
Pl. 700: a: Sessa, Giovanni Battista c: (sen.), c: (nyomdász)
    700: a: Petit, Jean c: (sen.), c: (könyvkiadó)
    700: a: Manutius, Aldus c: (sen.), c: (nyomdász) d: (1450-1515)
2.2.3.3: A kiadás dátuma: a 260-as mező „c” almezejében írjuk le, a kiadó (nyomdász)
nevétől vessző választja el. A végére rendszerint nem kerül pont (legfeljebb rövidített szó
után).


                                            21
A megjelenés évét mindig arab számmal írjuk le, időszámításunk szerint. A római számmal
vagy a betűkkel leírt évszámokat átírjuk arab számra. Ha a kiadvány más időszámításban (pl.
zsidó naptár szerint) közli a megjelenés évét, kiegészítjük a mi időszámításunknak megfelelő
évszámmal, szögletes zárójelben, így: 5632[=           ], és megjegyzésben írjuk, az 500-as
mezőben, hogy a kiadvány milyen időszámítás szerint adta meg a megjelenés évét.
Téves évszámokat helyesbítéssel együtt írunk le, pl. 1602[!1502]
Ha a kiadvány körülírással vagy kronogramként adja meg a kiadás évét, ezek megfejtését
szögletes zárójelben írjuk le, és az 500-as mezőben megjegyzést készítünk róla. Ebben
rendszerint idézzük a kolofónban vagy a könyv egyéb helyén található körülírást, és lehetőleg
annak magyar nyelvű értelmezését is közőljük.
Pl. A kolofón szerint megjelent V. Károly császár uralkodásának nyolcadik évében.
    Az előszó szerint megjelent II. Pius pápaságának első évében..
    A kiadás éve kronogramként van elrejtve a könyv elején lévő kiadói jegyzetben.
(Kronogram: a római számokkal egyező formájú, tipográfiailag kiemelt betűk, azaz
nagybetűk, szó közepén is. Ezek számértékének összege egyezik a kiadás évével.)
  Részletező dátum: 1520-ig nemcsak a kiadás évét, hanem a hónapot, napot is leírjuk,
betűhíven, a könyv szövege szerint. Ez utóbbiakban nem írjuk át a római számokat és a
betűkkel leírt számokat arab számokra, és lehetőleg nem rövidítünk, a téves értelmezések
elkerülése, valamint az azonosítás megkönnyítése céljából.
Pl. 260: a: Venetiis : b: per Georgium Arrivabenum, c: 1502, die XX. Octobris
                                                        1501, pridie Nonas Mai
  Ha a könyvben nem szerepel évszám, azt külső forrásból állapítjuk meg, és szögletes
zárójelbe téve közöljük. Ha pontos évszámot nem tudunk megállapítani, bizonytalan, vagy
körülbelüli évszámot adunk meg. Ennek közlésmódjai:
[post 1506] [ante 1518] [c.1503] [1509?]
Ha csak évtized-pontossággal tudjuk megállapítani a kiadás idejét:
   [153?]
Ha csak évszázadban tudjuk elhelyezni:
  [15??] - de inkább: [16.sz. első fele/második fele/eleje/vége/közepe]
 Jegyezzük meg: évszám nélkül soha nem írunk le kiadványt! Hely és kiadó nélkül leírhatjuk,
évszám (legalább körülbelüli évszám) nékül soha!
Összefoglaló évszám: ld. majd a többkötetes könyvek leírásáról szóló fejezetben.

2.2.4: 4.adatcsoport: Terjedelem, illusztráltság, méret
A 300-as adatmezőben írjuk le. Főforrás: a könyv egésze.
Adatelemek: 1) „a” almező: - oldalszám (pp.), vagy levélszám (ff.), vagy hasábszám (ccol.)
                             - táblák (t.)
              2) „b” almező: - ill.
                              - térképek (t.geogr.) (A MOKKA-szabvány szerint ezt itt kell le-
                                 írni, bár szerintem inkább való az „a” almezőbe)
              3) „c” almező: - cm
                              - ívrét

Közlésmódjuk:
2.2.4.1: Terjedelemadatok: az „a” almezőben írjuk le.
A régi könyvek terjedelmét pontosabban kell leírni, mint a modern könyvekét. Nem
engedhető meg a pag..var.(=ism.oldalsz.), fol.var.(=ism.lapsz.), col.var.(=ism.hasábsz.)
jellegű terjedelemleírás, amelyet modern könyveknél akkor alkalmaznak, ha háromnál
többször kezdődik újra a számozás. A régi könyvek oldal-, levél- és hasábszámozását mindig
pontosan le kell írni, akárhányszor kezdődik újra.!


                                              22
Formai előírások:
- A leírásban tükrözni kell a római, illetve arab számokat. Ha vegyes számozású a kiadvány,
akkor a kétféle számot egymástól vesszővel elválasztva, spáci nélkül egymásután írjuk le
- Ha a kiadvány számozatlan, akkor szögletes zárójelpárban, arab számokkal írjuk le a
terjedelmét. Ha a kiadvány egésze számozatlan, akkor általában levélszámban adjuk meg a
terjedelemadatot, ha csak bizonyos részei számozatlanok, akkor a számozott részek
terjedelem-közlési módjához igazodva oldal- vagy levélszámban.
Pl. [360] ff. [12],180 ff. [6],240 pp. [8],250,[4] ff. XII,560 pp. XVI,372,[8] pp.
- Ha a kiadvány bizonyos részeinek levélszámozása, más részeinek oldal- vagy
hasábszámozása van, a leírásban ezeket pontosan tükrözzük. Ilyenkor spácit hagyunk a
különböző típusú terjedelemadatok között. Ha számozatlan rész is van az ilyen könyvben,
annak terjedelmét általában a hozzá legközelebb eső (előtte lévő, vagy utána következő)
számozott rész számozásához igazodva levél- vagy oldalszámban adjuk meg. Ha a hasáb-
számozásos rész van hozzá legközelebb, de maga a számozatlan rész szövege nem
hasábokban van szedve, akkor a könyvben található másik fajta számozáshoz igazodva oldal-
vagy levélszámot írunk.
Pl. XVI ff., 340 pp., 572 ccol., [8] pp..
    [8],200 pp., 560 ccol., [32] pp.
    [24],160 ff., 432 ccol., [16] ff.
- A táblaszámot az oldal-, levél- illetve hasábszámtól vesszővel választjuk el. Régi
könyveknél azt az illusztrációt tartalmazó levelet tekintjük táblának, amely nem része az
ívjelzéses füzeteknek A MOKKA-szabvány megkülönböztet táblaoldalakat (rövidítése: t.) és
táblalapokat (rövidítése: t.fol., aszerint, hogy kétoldalas, vagy egyoldalas nyomásúak-e a
táblák. Előírásai szerint a számozatlan táblaoldalak, illetve táblalapok számát szögletes
zárójelbe tett arab számokkal kell jelölni.
Pl. [26] t. (=26 számozatlan táblaoldal)
    [20] t.fol. (=20 számozatlan táblalap
    XII t. (= 12 római számokkal számozott táblaoldal
    26 t.fol. (=26 számozott táblalap)
Én itt jobbnak tartanám a már megszokott régi gyakorlatunkat, annál is inkább, mert régi
könyveknél nagyon ritka a számozott tábla, vagy nincs is? Ennek értelmében minden esetben
táblalapokat számolunk, akár egyoldalas, akár kétoldalas nyomásúak, de „t.” legyen a
rövidítése, nem tab., és mindig zárójel nélkül írjuk le a táblaszámot, természetesen arab
számokkal. (A Feldolgozó Osztállyal ebben meg is állapodtunk.)
A MOKKA szerint a térképek a „b” almezőben kerülnek leírásra, vesszővel választva el az
illusztráció-adattól. Rövidítése: t.geogr. (Én logikusabbnak tartanám a térképeket is az „a”
almezőben írni le, vesszővel választva el az oldal-, stb., illetve a táblaszámtól.)
Csonka kiadványok terjedelmének a leírása: a 300-as mezőben a teljes kiadvány terjedelmét
kell leírni, ha bibliográfiák segítségével megállapítható. Ha erre nem találunk adatot, a 300-as
mezőben szögletes zárójelbe tett kérdőjellel helyettesítsük, és az 500-as mezőben
megjegyzésként írjuk le a mglévő rész terjedelmét.
Pl. 300: a: [?] ff.
    500: a: Csonka; a meglévő rész terjedelme: 360 ff.
     Vagy: A vége a 361. levéllel kezdődően hiányzik.
2.2.4.2: Illusztráció: a „b” almezőben írjuk le. Dupla térközös kettősponttal választjuk el az
„a” almező adataitól. Rövidítése: ill. Ha kézzel színezett, megjegyzést írunk róla.
A térképeket is a „b” almezőben írjuk le, vesszővel választva el az ill. kifejezéstől. Jelölése:
t.geogr. A térképek csak ábrázolásuk tárgyában különböznek a tábláktól.
2.2.4.3: Méret: a „c” almezőben írjuk le. Dupla térközös pontosvessző választja el a
terjedelem, illetve az illusztráció-adatoktól. Adatelemek: cm, ívrét.


                                              23
Közlésmódja:    26 cm (2io)
                22 cm (4to)
                 16 cm (8vo)
                       (12mo)
                       (16mo)

2.2.5: 5.adatcsoport: Megjegyzések (ld. a szabvány elején is, a címleírás felépítése című
résznél is).
Bármely forrást használhatunk hozzá.
2.2.5.1: Általános megjegyzések: az 500-as mezőben írjuk le. Szabad megfogalmazásúak, a
katalógus nyelvén (magyarul). Formai kötöttségek nincsenek, csak a helyesírás és stilisztika
általános szabályai. Minél rövidebbek és egyértelműbbek legyenek. A végükre pontot
teszünk.
2.2.5.1: Megjegyzések a szerzőről:
  - Bizonytalan szerző esetén a számításba jöhető többi szerzőről, vagy csak a bizonytalanság
     tényéről. Ilyenkor a mellőzött szerző(k) nevéről melléktételt készítünk a 700-as mezőben.
Pl. A szerző személye bizonytalan. Vagy:
100: a: Hugo de Argentina d: (?-1268)
240: a: Compendium theologicae veritatis
245: a: Epitome alias compendium theologice veritatis
500: a: E művet Albertus Magnusnak is tulajdonították.
700: a: Albertus Magnus d: (1193/1200-1280)
   - Feltételezett szerzőről, anoním (címrendszós) mű esetében. Pl. A mű feltételezett szerzője
     Leonardus de Utino. (Ant. 0005: Anima fidelis). Vagy: Régebben e művet - tévesen –
     Aegidius Suchtelensisnek tulajdonították. (Ant. 0118: Elegantiarum viginti precepta …).
    Ezekről a szerzőkről szintén melléktétel készül a 700-as mezőben.
2.2.5.1.2: Megjegyzések a közreműködőkről: ha azokról nem található adat a könyvben, vagy
ha formai okokból nem írhatók le a 245-ös mezőben. Pl. Jodocus Badius előszavával.
2.2.5.1.3: Megjegyzés a cím(ek)ről:
   - A főcímen kívül a könyvben található egyéb címváltozatokról.
      Pl A mű címe a nyomtatott szöveg kezdetén: ---------------------
         A mű címe a kolofónban: ---------------------------
         A mű címe a 2.rész önálló belső címoldalán: -----------------------------
  - Ha a főcím forrása nem a címoldal.
    Pl. A kiadványnak nincs szabályos címoldala, a főcím az 1.levél rektójáról.
  - Az eredeti nyelvű főcím létéről, ha latin betűs párhuzamos címet használtunk főcímként,
mert a tényleges főcím írásrendszerét nem tudjuk átírni, Pl Héber nyelvű címe is van. Vagy:
Héber nyelvű címoldala is van. (Ha a teljes cím- és szerzőségi közlést a párhuzamos címoldal
alapján írtuk le.)
  - Ógörög és arab szerzők műveinek eredeti nyelvű kiadásai esetén a mű latin nyelvű
címéről, ha úgy ismertebb. Pl. A mű latin nyelvű címe: De mundo. (Az egységes címmel
egyező főcím itt: Peri kosmou.)
  - Többnyelvű kiadás esetén a könyvben lévő fordítások címeiről, ha azok a címoldalon nem
    szerepelnek. Pl. A német nyelvű fordítás címe: ….
 2.2.5.1.4: Megjegyzés a műfajról, ha az a cím és szerzőségi közlés alapján nem derül ki. Pl.
Jób könyvének latin nyelvű verses parafrázisa. Vagy: Dráma. Vagy: Prédikációgyűjtemény.
 2.2.5.1.5: Megjegyzés a nyelvről:
   - Ha a párhuzamos cím nyelvén nem tartalmaz szöveget a könyv . Pl. Csak görög nyelven.
   - Ha a kiadvány nyelve nem egységes. Pl. A mű görög nyelvű, de a bevezető és a
kommentárok latin nyelvűek. Vagy: Az első mű csak eredeti nyelven szerepel a könyvben, a


                                              24
második és a harmadik német nyelvű fordításban is. (Ez az egybenyomtatott művekről készült
egységes címutalók nyelvi alosztásából is kiderülne (730-as mező), ha ezek indexelhetőek
lennének,)
2.2.5.1.6: Megjegyzés az impresszumadatokról:
  - Ha az impresszum (kolofón) nehezen található a könyvben, meg kell adni a pontos helyét.
     Pl. A kolofón a 245. levél verzóján található.
   - A megjelenés helyéről: ha a nyomdász több városban is működött, és bizonytalan, hogy a
     kiadvány melyik korszakából való, azaz bizonytalan a kiadás éve is: ez esetben a
megjelenés         helyeként azt a várost írjuk szögletes zárójelben és kérdőjellel, amelyikben a
nyomdász az impresszumban megjelölt bizonytalan kiadási évben működött, a másik város
nevét megjegyzésben említjük.
  - A kiadóról vagy nyomdászról: Ha a kiadvány nem közli a nevét, és biztos adatot nem
     találtunk róla, de pl. a tipográfia alapján van valamilyen feltételezésünk, akkor az im-
     presszumba [S.l.]: [s.n.]-t írunk, és a feltételezett kiadási helyet és nyomdászt megjegy-
     zésben említjük. Pl. A tipográfia alapján feltehetően strassburgi kiadvány, Georg Hussner
     nyomdájából. Nagyobb kiadóknál (pl. Petit, Giunta, stb.) egy kiadáshoz kapcsolódó cím-
    lapvariánsok is előfordulnak. Ilyenkor megjegyzésben megemlíthető a másik variáns is.
     Ha az állományunkban mindkét variáns megvan, akkor kötelező ez a megjegyzés.
     Pl. 100: a: Garzoni, Giovanni d: (1419-1505)
         240: a: De miseria humana
         245: a: Ioannes Garson De miseria humana
         300. a: Argentinae : b: Ioannes Grüninger, c: quarto Nonas Martii, 1505
        500: a: A VD/16 G 473-as tétel címlapvariánst ír le, amely – ettől a példánytól
              eltérően – közli a függelék tartalmát is: Epistolae consolatoriae [etc.]
        510: VD/16 ZV 6409
     Azt is megjegyezzük, ha a nyomdász vagy kiadó nevét a nyomdász-, illetve kiadói jelvény
alapján állapítottuk meg.
   - a megjelenés idejéről: - ha a kiadvány a megjelenés évét más időszámításban közli.
                                 Pl. A megjelenés éve héber időszámítással. (Ilyenkor az im-
                                presszumban a könyv által közölt formában adjuk meg az év-
                                számot, mellette spáci nélkül, szögletes zárójelben a római idő-
                                számítás szerinti évet.)
                              - Ha kronogramként adja meg: az impresszumban szögletes zárójel-
                                ben írjuk le a megfejtett évszámot, a kronogramól pedig megjegy-
                                zést írunk. Pl. A kiadás éve kronogramként szerepel az előszó
                                végén.
                              - Ha a kiadvány körülírással adja meg a kiadás évét, szintén szögle-
                                 tes zárójelben írjuk le az impresszumban, a körülírást pedig meg-
                                 jegyzésben említjük. Pl. A kolofón szerint a könyv megjelent II.
                                 Pius pápaságának második évében. Vagy: A kiadás évét a kolofón
                                 Egy csillagászati jelenségről szóló körülírással adja meg: „Tracta-
                                 tus … impressus … anno supra jubileum magnum tercio desinente
                                 iam incalescere cane.” (Ant. 0114)
                              - Ha több évszámot közöl a kiadvánv, nem többkötetes mű esetében,
                                az impresszumba a kiadás éveként a legkésőbbit írjuk, a másikat
                                 megjegyzésben említjük, ha kiemelt helyen (címoldal, kolofón)
                                  szerepel. Pl. A kiadás éve a címoldalon 1505. (Ebben az esetben a
                                 kolofónban 1506 – ezt írtuk le a 300-as mezőben.)
2.2.5.1.7: Megjegyzések a terjedelemről : Ha a kiadvány terjedelmét nem számok, hanem
betűk jelölik, a terjedelmet szögletes zárójelbe tett arab számmal kell leírni, a számozás


                                                25
módjáról pedig megjegyzést írni. Pl. Levélszámozása görög betűkkel. Vagy: Oldalszámozása
a latin abc betűivel.
2.2.5.1.8: Megjegyzések a példányjellegzetességekről: ld. a szabvány elején, a
példányleírásról szóló részben. Leglényegesebb a csonkaságról szóló megjegyzés. Ha a
kiadvány címoldalán felsorolt művekből valamelyik teljes egészében hiányzik, azt
megjegyzésben a hiányzó oldalak/levelek leírása mellett mindenképpen megemlítjük. Ez
esetben a hiányzó műről nem készítünk melléktételt, mert az az olvasó félrevezetése lenne! Pl.
Hiányzik: pp.120-150.:a Batrachomyomachia című mű teljes egészében.
 Csonka kiadványok leírása: alapvető szabály, hogy a csonka kiadványt bibliográfiák
segítségével úgyanúgy írjuk le mint a teljes kiadványt, még a terjedelmét is,és az 500-as
mezőben megjegyzésként felsoroljuk pontosan a hiányzó részeket, oldal-, levél-, vagy
hasábszámozásban, a,könyv számozása szerint. Számozatlan kiadvány esetén célszerű ívjelek
szerint írni le a hiányokat.
Pl.. Hiányzik:,,ff.A3-H5. Vagy: Hiányzik 8 levél: a K ívjelzésű füzet teljes egészében.
(Formailag tökéletlen megoldás, hogy az ívjelzéses levél füzeten belüli számát nem tudjuk
félsorral lejjebb írni)
Kiadványtöredékek leírása:
Ha egy nagyobb, több művet tartalmazó kiadványból csak egy művet tartalmazó összefüggő
rész van meg, vagy egy többkötetes műből csak egy kötet, célszerűbb csak ezt az egy művet,
illetve csak a meglévő kötetet írni le a teljes kiadvány helyett, mivel a teljes kiadvány leírása
olyan szerzői névhez, vagy olyan címrendszóhoz kerülne, amelyet a meglévő rész nem
tartalmaz, vagy olyan művek címét kellene felsorolni, amelyek nem a meglévő kötetben
találhatók, és megtévesztő lenne olyasmit írni le, ami nincs. A leírást az analitikus
címfelvételekhez hasonlóan készítjűk el: A szerzőt és címet a szöveg kezdetén található cím-
és szerzőségi közlés alapján írhatjuk le, vagy a belső címlap alapján, ha van ilyen..Az
impresszum-adatokat pedig, ha nem szerepelnek a meglévő részben, bibliográfia alapján,
szögletes zárójelben adjuk meg,           de ha szerepelnek, akkor zárójel nélkül. Végül
megjegyzésben, az 500-as mezőben közöljük a teljes kiadvány címét, esetleg a hozzátartozó,
rendszóként szolgáló szerzői nevet.
Pl. 100: a: ’Omeros d: (Kr.e. 8.sz.?)
    245: a: Odysseia ; b: Batrahomuomahia ; ’Umnoi lbm= Ulyssea ; Batrachomyomachia ;
         Hymni XXXII
    260: a: [Venezia] : b: Aldus, c: [1504]
    300: a: [306] ff. ; c: 16 cm (8vo)
    500: a: Homéros összes művei kiadásának 2. kötete; a hiányzó 1.kötet címe:
         ’Omerou Ilias = Homeri Ilias, terjedelme: [278] ff.
    500: a: Csak görög nyelven.
2.2.5.2: A kiadvány tartalmát ismertető, vagyis a kiadványban található egybenyomtatott
műveket felsoroló megjegyzés: az 505-ös mezőben írjuk le, formalizáltan, a 245-ös mező
formai szabályai szerint. Ld. A címleírás felépítése, valamint A főcím megválasztásának
néhány speciális esete című fejezetekben.
2.2.5.3: Bibliográfiai hivatkozás: az 510-es mezőben. A leírás módja: a hivatkozott
bibliográfiák kódja és vonatkozó tételszáma. Ld. még: ugyanott.
2.2.5.4: 562-es mező: a példányunkra, főleg annak hiányaira vonatkozó megjegyzés. Ld.
ugyanott.
2.2.5.5: 563-as mező: megjegyzés a kötésről. Ld.. ugyanott.
2.2.5.6: 583-as mező: megjegyzés a feldolgozásról.Ld. ugyanott.

Többkötetes antikvák leírása



                                               26
A többkötetes könyvek Mokka-szabvány szerinti leírásának módjában a régi szabványhoz
képest lényeges eltérés nincs. Az ún. „fej” tartalmazza a közös adatokat, a kötetek leírása
pedig az ezektől eltérő, vagy csak az adott kötetre jellemző adatokat. Újat ebben a
vonatkozásban csak ennek gépi megoldása jelent.
A többkötetes könyvek címleírásának szerkezete a HORIZON adatbázisban::
                               A fej rekordja + annyi kötetrekord, ahány kötetből áll a kiadvány.
Minden kötet külön rekordba kerül, és mindegyiket hozzárendeljük a fej rekordjához.
Az antikvák esetében a leltárkönyv konvertálásának eredményeképpen a kötetrekordok már
önálló rekordként léteznek az adatbázisban, csak a fej-rekordot kell újonnan létrehozni, és a
már meglévő kötetrekordokat ehhez kell kapcsolni.
A leírás menete:
1) Elkészítjük a fej rekordját.
   Ennek módja:: - rákattintunk felül a Bib-re, bejön a részletezés
                  - a részletezésben rákattintunk az Új bib létrehozása menüpontra – új részle-
                     tezés jön be
                  - ebben az új részletezésben rákattintunk az Antikva menüpontra – bejönnek
                    címleírás-mezők
                  - ezekbe beírjuk a közös adatokat, majd elmentjük
2) Kikeressük a konvertált rendszerben a kötetrekordot, a MOKKA-szabványnak megfelelően
kijavítjuk, elmentjük, majd kapcsoljuk a fej rekordjához, a következőképpen:
                  - rákattintunk felül a Bib-re, bejön a részlezezés
                  - a részletezésben rákattintunk a kapcsol-ra, kiválasztjuk a kódok közül a hie-
                    rarchikust, arra kattintunk, mindig a kötetet kapcsolva a fejhez.. Minden
                    egyes kötetrekordot külön kapcsolunk a fejrekordhoz.
    3) A kötet-adatokat tartalmazó 774-es mezőt a fejrekordban, illetve a közös adatokat
        tartalmazó 773-as mezőt a kötetrekordban maga a rendszer generálja, de kapcsolás
        után ezeket el kell menteni.

   I.      Közös adatelemek a fejrekordban, hívójelek szerint:

   LDR: A monografikus bibliográfiai szintet (m) collectio-ra változtatjuk (c)
       Rekordkapcsolat: r

   001: rekordazonosító (bib.sz.) – beírjuk ide felülről azt az új bib.számot, amelyet maga a
          rendszer generál, az első mentés után
   008:: a dátum-típus m, azaz összetett, akkor is, ha valamennyi kötet ugyanazon évben je-
         lent meg (ebben az esetben a kezdő- és a záróév azonos)
         a kiadás helye: országkód
          illusztráltság: a kiadvány egészének figyelembe vételével – vagy a
          nyelv: nyelvi kód, szintén a kiadvány egészére vonatkozóan
   040: ELTE
   041: nyelv (az összes kötet figyelembe vételével)
   [090-es mező nincs: jelzetet nem tartalmaz a fejrekord]
   100: Egységes szerzői név (valamennyi kötet közös szerzője, vagy az első kötet szerzője)
   240: Egységes cím
                                    vagy
   130: címrendszós többkötetes mű egységes címe
   245: a: közös főcím b: közös al-, párhuzamos vagy egyéb cím c: közös szerzőségi adatok
   (A közös főcímet az összefoglaló, ún. gyűjteményi címlapról írjuk le, ha van ilyen, ha
   nincs, akkor az első kötet alapján, a többi kötet figyelembe vételével. Ez gyakran formai


                                               27
nehézséget jelent, a többkötetes régi könyvek címszövegezése miatt: a genitivus-ban álló
cím, valamint a kötetjelzés egy nyelvtani szerkezetet alkot. Pl. Biblie iampridem renovate
pars prima. Ebben az esetben – a MOKKA-szabványtól eltérően, amely tiltja a szögletes
zárójeles címkiegészítést, mégis ezt alkalmazzuk, követve a feldolgozó osztály példáját:
Biblie iampridem renovate pars prima[-sexta]. A címet nominativus-ba tenni, azaz
megváltoztatni nem szabad, még modern könyvnél sem! Az első kötet leírásakor
kötetcímként is le kell írnunk ilyen esetben ugyanezt a címet, de kiegészítés nélkül: Biblie
iampridem renovate pars prima. Ha nem a címoldalon, hanem a kötet egyéb helyén, pl.
kolofónban találunk gyűjteménycímet, azt csak megjegyzésként írhatjuk le, az 500-as
mezőben, és címutalót készíthetünk róla.)
260: a: hely b: nyomda vagy kiadó c: összefoglaló évszám
300: a: db (nem mindig egyezik a kötetszámmal: egybekötött kötetek – ezeket rendszerint
      kolligátumként írjuk le) ; c: cm (ívrét)
500: a kiadvány egészére vonatkozó megjegyzések pl. szerzőről, egyéb közreműködőkről,
címváltozatokról, kötetjelzésről (pl. Kötetjelzés egyik köteten sincs feltűntetve.) Ha a
többkötetesként induló műnek csak az első kötete jelent meg: Több kötet nem jelent meg.)
510: Bibliográfiai hivatkozás
510: szintén
562: A kiadvány egészére vonatkozó példány-megjegyzés. Pl. A harmadik kötet hiányzik.
(Többes példányokra vonatkozó 562-es mezőket csak a köteteknél tölthetünk ki, még tel-
jes többespéldányok esetén is, mert antikva-jelzete csak a köteteknek van)
[563: csak a kötetrekordokban]
583: feldolgozás
583: revizió
600: tárgyi utaló a fejrekordban leírt személynevekről
610: testületi név mint tárgyi melléktétel (ha a fejrekordban szerepel)
630: egységes cím, mint tárgyi melléktétel (ha a fejrekord utal rá, pl. Biblia)
651: kiadási hely
700:
700:közös közreműködők
700:
stb.
730:
740: a kiadvány egészére jellemző címutalók
774: kötetadatok:automatikus; adatelemek: g: kötetjelzés t: kötetcím d: kiadási év
     w: a kötet bib.száma
(ahány kötetet kapcsolunk a fejrekordhoz, annyi 774-es mező jön létre
850: B2
[949-es mező itt nincs: a fejhez nem tartozik példányrekord, csak az egyes kötetekhez]

A kötetrekordok adatelemei, hívójelek szerint:

LDR: bibliográfiai szint: javítás közben m (monografikus), mentés előtt ezt d-re
változtatjuk (alárendelt)
      Rekordkapcsolat: r
001: rekordazonosító= bib.sz. (a konvertálás folytán előre adott)
008: az egykötetesekhez hasonlóan töltjük ki. A dátum típusa : s vagy d
                                              a kiadás helye: országkód
                                              illusztrációk: - vagy a (csak az adott kötetre
                                                             vonatkozóan)


                                          28
                                                nyelv: nyelvi kód (szintén csak a köteté)

40: ELTE
041: nyelv (csak az adott köteté)
090: Ant.jelzet
245: n: kötetjelzés – minden esetben szükséges, ha nincs, szögletes zárójelbe tett
     sorszámként adjuk meg, mindig arab számmal, pl. [1.] a: kötetcím, ha van b: to-
     vábbi főcim, alcím, párh. cím, ha vannak
     (főforrás: a kötet címoldala, cimoldal-helyettesítői és bármely előzéke)
     c: csak az adott kötetre vonatkozó szerzőségi adatok
260: a: kiadási hely (ha eltér a fejrekordban közölt adattól) b: nyomdász vagy kiadó (szin-
     tén csak a közös adatoktól való eltérés esetén írjuk le) c: a kötet kiadásának a dátuma,
     a könyvön lévő formában (minden esetben le kell írni, ha nincs a kötetben, szögletes
     zárójelben adjuk meg)
300: a: terjedelem b: ill. c: méret: csak akkor írjuk le, ha jelentős mértékben eltér a közös
     adattól
500: a kötethez írt megjegyzés (a kötetcímről, csak a kötetre vonatkozó közreműködőkről,
     kötetjelzésről, terjedelemről)
562: a kötet példányjellegzetességei (hiányok)
562: a kötet többespéldányairól (a példány sorszáma+Ant.jelzet)
563: kötés
583: feld. (x almezőben a kötet példányszáma)
583: rev.
600: tárgyi utaló a kötetrekordban leírt személynevekről
630: tárgyi utaló a kötetrekordban emlitett művekről (egységes címen)
651: nyomdahely, mint tárgyi utaló: csak ha eltér a fejrekordban leírt nyomdahelytől
700: a kötetre vonatkozó közreműködői utalók
730: egységes címutalók a kötetrekordban leírt egybenyomtatott művekről
740: címutalók a kőtetrekordban leírt egybenyomtatott művekről, a könyvben szereplő
      formában
773: közős adatok - adott: a rendszer generálja
777: a kötettel egybekötött kolligátumok kapcsolása
850: B2
949: példányrekord (csak a köteteknél)

A többkötetes művek többes példányait úgy írjuk le, hogy minden példányhoz külön fej-
rekordot készítünk, más-más rekordszámon, és ezekhez kapcsoljuk a másod-, harmad-,
stb. példányok kötetrekordjait. A bibliográfiai leírásnak minden példánynál tökéletesen
egyeznie kell mind a fej-, mind a kötetrekordokban, eltérés csak a példányjellemzésre
szolgáló 562-es és 563-as mezőkben lehet. Az azonos kiadású példányok összetartozását a
kötetrekordokban kitöltött 562-es mezőkben és szintén a kötetrekord címleíróra
vonatkozó 583-as mezőjének x almezőjében jelöljük, az egykötetes könyveknél leírt
módon.
Példaként ajánlott Dionysius Areopagita összes művei 1502-1503-as latin nyelvű
strassburgi kiadásának tanulmányozása. Címe: Opera Dionysii veteris et nove
translationis, jelzetei: 1.kötet: Ant. 0268                    .,
                         2.kötet (1.pld.): Ant. 0162 (coll.1.)
                         3.kötet (1.pld.): Ant. 0162 (coll.2.)
                         2.kötet (2.pld.): Ant. 0163 (coll.1)
                         3.kötet (3.pld.): Ant. 0163 (coll.2.)


                                           29

								
To top