Hidegh�bor�

							VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés / 40



A HIDEGHÁBORÚ
A hidegháború szakaszai:
 1. 1945-62 klasszikus hidegháború
 2. 1962-69 olvadás időszaka
 3. 1969-75 détand = enyhülés
 4. 1975-79 felújulás
 5. 1979-85 kis hidegháború
 6. 1985-89 a hidegháború teljes felszámolódása
Az 1945. július 17-től augusztus 2-ig megtartott potsdami értekezleten a II. világháború győztes
szövetségesei döntöttek Németország négyhatalmi felosztásáról, a nemzetközi Katonai
Törvényszék felállításáról Nürnbergben, a békeszerződés előkészítésére pedig létrehozták a
Külügyminiszterek Tanácsát. Kelet-Közép-Európa államai szovjet megszállás alá kerültek, a
Szovjetunió ezekben az államokban a kommunista pártokat támogatta.
    A hidegháború “hivatalos nyitánya” Churchill fultoni beszéde volt 1946. március 5-én,
amiben a Szovjetunióval szembeni erőteljes fellépésre szólított fel. Sztálin válaszul Churchillt
háborús uszítónak bélyegezte.
    Az amerikai külpolitikai gondokozás ekkor gyökeres változáson megy át: kifejtik a
feltartóztatás elvét (minden további bolsevista terjeszkedést meg kel gátolni), a dominó-elvet
(ha egy térségben bolsevista hatalomátvételre kerül sor, akkor a többi ország is meginog).
    Mivel a Szovjetunió teret nyert Kelet-Közép-Európában, illetve Franciaországban és
Olaszországban is bekerültek a kormányba a kommunista politikusok, az USA 1947. március
12-én meghirdette a Truman-elvet, melynek lényege,hogy az Egyesült Államok támogatja a
kommunizmussal szemben fellépő államokat. 1947. június 5-én az USA bejelentette a
Marshall-tervet, melynek célja a nyugat-európai államok gazdasági stabilizálása volt. Az
elkövetkező éveket állandó konfliktusok (Európa) és konfrontációk (Korea, Közel-Kelet)
jellemezték. Sztálin megtiltotta a csatlós országok csatlakozását a Marshall-seglyhez.
    A négy megszállási zónára osztott Németországban először az angol és az amerikai zóna
egyesült (Bizónia), majd ehhez csatlakozott a francia zóna is (Trizónia).
    1948-ban a német kérdés megvitatására összehívott londoni konferenciára a Szovjetuniót nem
hívták meg, illetve a nyugati zónákban pénzreformot vezettek be (DM). A Szovjetunió válaszul
1948. június 23-án Nyugat-Berlint blokád alá vonta. a nyugati hatalmak a blokádot légihíddal
ellensúlyozták.
    1949. május 23-án Trizóniából létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, október 7-én pedig
a szovjet zónából a Német Demokratikus Köztársaság.
    Nyugat-Európa a gazdasági szükségszerűség és a szovjet agressziótól való félelem hatására
integrálódni kezdett. A Marshall-segély elosztására létrejött az Európai Gazdasági
Együttműködési Szervezet, ami az 1957-ben megalakult Európai Közös Piac elődje volt. 1951.
április 18-án pedig francia kezdeményezésre megalakult az Európai Szén- és Acélközösség
(Montánunió), a Benelux-államok, Franciaország, Olaszország és az NSZK részvételével.
Gazdasági jelentőségén túl, a német-francia történelmi megbékélés szempontjából volt jelentős.
    A bipoláris világrend két óriása a Szovjetunió és az USA belpolitikáját meghatározta ebben az
időszakban a fegyverkezési verseny és az ellenségeskedés. Sztálin háborús hisztériájában
harmadik világháborúra készült, az USA-ban pedig a McCartyzmus keretében üldözték az
amerikai kommunistákat.


                                   http://ww.seljan.hu/tori                                    1
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés / 40


    Mivel az atombomba birtoklása hatalmas előnyt jelentett az amerikaiaknak, így a szovjetek is
megfeszített ütemû kutatásokat folytattak, melynek eredményeként 1949. szeptember 25-én
elkészült a szovjet atombomba is. Válaszul az amerikaiak 1952. november 1-ére elkészítették
a hidrogénbombát, de 1953. augusztus 20-án a szovjetek is bejelentették az első
hidrogénbombájuk kipróbálását. A két szembenálló világrend létrehozta katonai szervezetét,
1949. április 4-én megalakult a NATO, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, mely a nyugati
hatalmakat tömörítette, s amikor az NSZK-t is felvették a NATO-ba, válaszul a szocialista
országok is létrehozták katonai szervezetüket, a Varsói szerződést 1955. május 14-én.
    A Truman-elvnek és a Marshall-segélynek köszönhetően az 1950-es évek elejére
stabilizálódtak politikailag és gazdaságilag a nyugat-európai demokráciák, a Szovjetunió és az
USA azonban időközben a világ több más pontján, közvetetten összemérte az erejét.
    A második világháború végén Vietnamban a japán csapatokat délen a brit, északon a kínai
katonaság fegyverezte le. 1945. szeptemberében a Ho Si Minh vezette vietnami kommunisták
kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a visszatérő francia gyarmatosítók és a
kommunizmust ellenző vietnamiak azonban az északi területekre szorították vissza Ho Si Minh
híveit.
    1950-ben a Szovjetunió és Kína felvette a kapcsolatot Ho Si Minh-nel, s kitört az első
vietnami háború, mely 1954-ben a franciák vereségével zárult. A 17. szélességi foktól északra
kommunista vietnami rendszer alakult ki, délre az USA segítségével demokratikus állam jött
létre.
    Korea 1910-től japán gyarmat volt, s a második világháború végén a 38. szélességi foktól
északra a Szovjetunió, délre az USA kapituláltatta a japán csapatokat. Északon kommunista
rendszer jött létre, s 1950. június 25-én Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát. A háborúban
ENSZ-csapatok, zömében amerikaiak is részt vettek a déliek oldalán, míg az északiak
támogatására pedig kínai “önkéntesek” érkeztek. A háború 1953. július 27-én a panmindzsoni
fegyverszünettel zárult, mely rögzítette Korea kettéosztottságát.
    Kínában már a második világháború idején két párt harcolt egymással. A Kuomintang-a Kínai
Nemzeti Párt - vezetője Csang Kaj-sek és a Kínai Kommunista Párt - vezetője Mao Ce-tung
közötti küzdelem eredményeként 1945. október 11-én kitört a kínai polgárháború. A győzelem a
kommunistáké lett, s 1949. október 1-én kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A Kuomintang
tagjai Tajvan szigetén létrehozták a Kínai Köztársaságot - amerikai segítséggel.
    A nagyhatalmak közötti status quo fenntartása érdekében a nyugati hatalmak kénytelen voltak
eltűrni, hogy a Szovjetunió leverte a szovjetellenes felkeléseket Kelet-Közép-Európában. Ezek
közül a legjelentősebbek az 1953. június 17-én lezajlott keletnémet felkelés, az 1956. június 28-i
lengyel felkelés Poznanban és az 1956-os magyar forradalom.
    Ugyanakkor a világpolitikában enyhülést jelentett az osztrák államszerződés aláírása 1955.
május 15-én, melynek értelmében a szovjet csapatok kivonultak Ausztria keleti területeiről,
cserébe viszont Ausztria vállalta a semlegességet. 1955. július 18-23-a genfi négyhatalmi
csúcstalálkozó, melyen a nagyhatalmak az enyhülés mellett foglaltak állást.
    1956-ban azonban két súlyos válság rengette meg a világpolitikát. 1956. július 26-án Nasszer
egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát, s mivel ez sértette a főleg francia és angol
részvényesek érdekeit október 29-én Izrael, majd október 31-én Franciaország és Nagy-
Britannia megtámadta Egyiptomot. Az erőteljes szovjet fellépésre azonban – mivel az USA
nem támogatta őket – hatalmas presztízsveszteséggel kénytelenek voltak kivonni csapataikat a
térségből. Ez az incidens bebizonyította, hogy a nyugat-európai hatalmak már nem képesek az
USA nélkül önálló katonai lépésekre.



                                   http://ww.seljan.hu/tori                                     2
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés / 40


Az 1956. október 23-án Budapesten kirobbant forradalmat Hruscsov látva, hogy az európai
status quo-n nem kíván az Egyesült Államok változtatni, vérbe fojtotta.

A hidegháborús enyhülés és a „kis hidegháború”
1953 márciusában meghalt Sztálin, helyére Hruscsov került. A hozzá fűzött remények csak félig-
meddig valósultak meg: bár kétségtelen enyhülés állt be, amennyiben 1955-ben az osztrák
államszerződéssel Ausztria függetlenné válhatott, Adenauer, a nyugatnémet kancellár Moszkvába
látogatott, és Genfben a négy nagyhatalom csúcstalálkozót tartott, majd egy évre rá Hruscsov
a XX. pártkongresszuson megbírálta a sztálinizmust. Ugyanakkor mindez nem gátolta meg abban,
hogy 1953-ban leverje a keletnémet felkelést. 1955-ben létrehozta a Varsói Szerződést, és
míg a közvélemény a szuezi-válsággal volt elfoglalva, leverte 1956-ban a magyar forradalmat.
1958-tól Nyugat-Berlin státuszának „rendezését” követelte, de elszántságát az évekig tartó
tárgyalások kérdésessé tették (a berlini fal 1961-es építése zárta csak le a kérdést). Hruscsov
kirobbantotta a III. világháborúval fenyegető kubai rakétaválságot is, de az amerikai
fellépésre kénytelen volt meghátrálni (1962. október-november).
   A két tábor szembenállására válaszul 1961-ben kibontakozott az el nem kötelezettek
mozgalma (Jugoszlávia, India, Egyiptom vezetésével). 1963-ban „forró drótot” hoztak létre
Moszkva és Washington között, amely az enyhülés egyértelmű jele volt.
   1964-1975 között tartott a vietnami háború, amely Amerikát helyzetének újraértékelésére
késztette, a Szovjetuniót azonban erejének túlértékelésére és az afrikai csatlós államok kiépítésére
ösztönözte (pl.: Angola, Etiópia, Mozambik).
   Közben Európában gazdasági és politikai (ellentét Kínával) megfontolásokból mérséklődött a
szembenállás. 1969-től SALT1 tárgyalások kezdődtek a fegyverek csökkentéséről, az első SALT
megállapodást 1972-ben írták alá.
   1975-ben a két tábor tagjai kölcsönösen elfogadták a világrendre, illetve az egyéni
szabadságjogokra vonatkozó helsinki záróokmányt.
   1979-ben elkezdődött a szovjetek afganisztáni kalandja. A terjeszkedésre válaszul az USA és
szövetségesei felrúgták a SALT-II egyezményt, 1983-ban Reagan elnök bejelentette
csillagháborús tervét, amely az USA számára atompajzsot jelentett volna. A szovjetek ekkor
végleg belátták, hogy nem bírják a katonai versenyfutást, rendszerük hamarosan összeomlott.
1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST.




1
  Strategic Arms Limitation Talks - (tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról): A szerződésben a felek
vállalták, hogy egyikük sem telepít rakétaelhárító rakéta rendszert (ABM), kivéve egyet-egyet a saját fővárosa és a
saját ballisztikus interkontinentális rakétái kilövőállásainak 150 kilométeres sugarú körzetében, legfeljebb 100-100
kilövőállással és ugyanennyi rakétaelhárító rakétával, korlátozott számú és hatósugarú radarokkal. Ugyancsak
vállalták a felek, hogy az ABM-kísérleti telepeiken maximum 15-15 kilövőállást tartanak fenn. Vállalták, hogy
egyikük sem fejleszt ki tengeri, mozgó szárazföldi, világűrbeli vagy légi támaszponttal rendelkező ABM-
rendszereket, sem olyan ABM-kilövőállásokat, melyekről egynél több rakéta indítható, vagy gyorsan újratölthető.



                                           http://ww.seljan.hu/tori                                                    3
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés / 40


Évszámok:
1945. júl. 17. – aug. 2.: potsdami csúcstalálkozó      1954. május 7.: a franciák veresége Dien Bien
1946. márc. 5.: Churchill fultoni beszéde              Phu erődjénél, az első vietnami háború vége
1947. márc. 12.: a Truman-elv meghirdetése             1910.: Korea japán gyarmat lett
1947. június 5.: a Marshall-terv bejelentése           1950. jún. 25: Észak-Korea lerohanja Dél-
1948. görög polgárháború, kommunista                   Koreát
       hatalomátvételi kísérlet                        1953. július 27.: a panmindzsoni fegyverszünet
1948. június 23.: a nyugat-berlini blokád kezdete      1945. október 11.: a kínai polgárháború kezdete
1949. május 23.: létrejön az NSZK                      1949. okt. 1.: Mao Ce-tung győzelmével zárul a
1949. október 7.: létrejön az NDK                      kínai polgárháború
1951. ápr. 18.: Európai Szén- és Acélközösség          1953. június 17.: a keletnémet felkelés kezdete
1957. márc. 25.: Európai Közös Piac, az EGK            1956. június 28.: lengyel felkelés Poznanban
1949. szeptember 25.: szovjet atombomba                1955. május 15.: az osztrák államszerződés
1952. nov. 1.: az első amerikai hidrogénbomba          1955. júl. 18-23.: a genfi négyhatalmi
felrobbantása                                          csúcstalálkozó
1953. aug. 20.: elkészül a szovjet                     1956. július 26.: Nasszer egyiptomi elnök
hidrogénbomba                                          államosítja a Szuezi-csatornát
1949. április 4. megalakul a NATO                      1956. október 29.: Izrael megtámadja
1955. május 14.: megalakul a Varsói Szerződés          Egyiptomot
1945. szeptember: Ho Si Minh és hívei                  1956. október 31.: a francia és a brit légierő
létrehozzák a Vietnami Demokratikus                    megtámadja Egyiptomot
Köztársaságot                                          1956. október 23.: kitör a magyar forradalom

Nevek, fogalmak
Csang Kaj-sek: kínai polgári forradalmár, 1926-1949. a kínai állam vezetője; Mao Ce-tung
győzelme után Tajvan szigetére menekült
Gamal Abdel Nasszer: egyiptomi politikus, 1954-től miniszterelnök, 1956-tól egyiptomi
államfő; 1956. július 26-án államosíttatta a Szuezi-csatornát.
George Marsall: amerikai külügyminiszter (1947-1949) a Nyugat-Európának nyújtandó
pénzügyi segély tervezetének kidolgozója
Harry S. Truman: amerikai elnök (1945-1952)
Ho Si Minh: vietnami államférfi, 1946-1969. vietnami kommunista államelnök
Joseph R. Mc’Carthy: amerikai szenátor, az amerikai kommunistaellenes tevékenység vezetője
Joszif Visszarionovics Dzsugasvili Sztálin: szovjet-bolsevik párt- és állami vezető, KB főtitkár
Kuomintang: a Csang Kaj-sek vezette Kínai Nemzeti Párt; Szun Jat-szen hozta létre
Külügyminiszterek Tanácsa: speciálisan a II. világháború utáni békeszerződés előkészítésére
létrehozott nemzetközi tanács
Mao Ce-tung: kínai kommunista államférfi, 1949-1959. a kínai Népköztársaság államfője, az
1966-os “nagy proletár kulturális forradalom” kezdeményezője
Winston Churchill: angol miniszterelnök 1940-1945. és 1951-1955




                                      http://ww.seljan.hu/tori                                           4